1-500 | 501-982
Part
1 Gardon| kiállításban jelentek meg írásai és hosszadalmas pereskedésbe
2 Gardon| jogtulajdonosával, a Singer és Wolfner céggel. Halála után
3 Gardon| szerkesztői félszegségek és dilettáns tévedések a bosszantók,
4 Gardon| hogy pl. eltér a külső és belső címlap felirata, hogy
5 Gardon| szerencsétlenül párosít színdarabot és novellagyűjteményt, hogy
6 Gardon| a sorozatból („Figurák” és „Tárcák”), s fittyet hány
7 Gardon| amint azt Z. Szalai Sándor és Tóth Gyula bizonyítják -
8 Gardon| Szépirodalmi Könyvkiadó 1962 és 1966 között megjelentetett,
9 Gardon| Szegény ember jó órája” és a „Tükörképeim” c. kötetekbe,
10 Gardon| dolog”. Az azonban meglepő és nehezen magyarázható, hogy
11 Gardon| napvilágot: a „Karabély és naptárbélyeg”, a „Magyar
12 Gardon| rózsáskertje”. Az előbbi gyönyörű és örök érvényű zsidó Júlia-keresztény
13 I | Minden egyéb kép gyanús, és valami titkos célzatú. Alig
14 I | sietnek elő furkósbotokkal és vasvillákkal. Megállnak
15 I | Megállnak a festő mögött és vizsgálják a képet.~- Miért
16 I | amiért hordozza a holmimat és eloszlatja a falusiak aggodalmait.~
17 I | Lukács helyesli a művészetet és a két koronát. A hátára
18 I | alá a székecskét, ernyőt és állványkát. A jobb kezét
19 I | Lukács is megáll. Szivaroz és pök. A kanyarulatban mély
20 I | Lukács is nézi. Szivaroz és pök. Ha a nap sütne, érdekes
21 I | kívánja? Talán lefestem, és ingyen.~Lukács a földre
22 I | hazahoztuk. Sokat hallottunk és olvastunk akkoriban a kurucokról.
23 I | tárogatót is vettem akkor, és olyan kedvvel fúvogattam
24 I | aki megvéd a gyanakvóktól, és aki máskülönben is becsületes.
25 I | ülnek már, mint állnak. És a csizmája halzsír-szagával
26 I | Andorás bácsi csak állt és lógatta zsírtól csapzott
27 I | készséget. Oda is lépett és megemelte.~- Semmi ez, tekintetes
28 I | lebbentek a közeledésünkre, és a hó fölött alig néhány
29 I | Meg kellett állnom olykor és széttekintenem, hogy meg
30 I | Olyankor ő is megállott és visszatekintett.~- Bizony -
31 I | dunyhái közül sugárzott alá, és vízgyöngyökké olvasztotta
32 I | Andorás még mindig állt, és a keresztre bámult.~- Nem
33 I | Bizony csak olyan rozoga és korhadt kereszt volt az
34 I | messziről láttam. A tetején és a két vállán egy kis hómaradvány
35 I | keresztet.~Andorás megállt és lebocsátotta a cókmókomat
36 I | nyúlt. Levonta a fejéről, és keresztet vetett.~A manó
37 I | is levettem a kalapomat és bosszankodtam. Dehát nem
38 I | ökörlábnyomok.~Andorás megállt és az útra nézett.~- Hm, hm.~
39 I | sok gally, fejszeforgács és fakéreg.~Nohát hiába gyalogoltam
40 I | kend is, Andorás bátyám. És hát fűtsenek is be kissé
41 I | sarokba a festőládát, állványt és tábori széket, aztán szemérmetesen
42 I | tüzet gyújtott a kályhába, és némi érdeklődéssel kandított
43 I | Csináljon no, kettőnknek, és aprítson alá egy kis szalonnát.~
44 I | Andorás belebök a villával, és csak úgy héjastól bevesz
45 I | csak hörpögesse.~Ivott, és egyre melegebben nézett
46 I | soha le nem vált a kezéről, és pénteken meg nem ette volna
47 I | van a szent miatyánkban: És ne vígy minket a kísértésbe, -
48 I | benyúl a tarisznyájába, és elővon egy karcsú nyakú
49 I | rontom kedvedet, megkóstolom.~És hát kortyint. Hunyja a szemit
50 I | csak betoppant úri házakba, és pisztollyal, puskával rettegtette
51 I | zárnak csak ekkora a kulcsa.~És a hüvelykujját mutatta:~-
52 I | tésúrnak a saját kezibe.~És akkor cselekesszük meg a
53 I | alatt az almon.~A ló állt és evett a jászolnál. De hogy
54 I | egy percre a felhők közül és a torony árnyékát vetette
55 I | levél?~Benne. Csak koperta, és kalendáriumbúl szakított
56 I | fejét. A haja előrelódult, és hosszan ingadozott.~- No -
57 I | Gyékénnyel bekötött bútorok és leszögezett ládák. Az ablak
58 I | virágos mező:~az életed és dalod a magadé!”~JUDIT:~
59 I | eszel-e az útra valamit?~Tojás és sör...~SEKSZPÍR:~Dzsonzn
60 I | én meg London~lármájától és kéményeitől.~No meg a hajam
61 I | füvet keres.~De csak a kő és kő! S közte siető~embernyüzsgés:
62 I | nyár,~szennyes havú tél. És a többi: köd.~JUDIT:~Mintha
63 I | mint a tiéd.~JUDIT:~De nem és nem atyám!~Csupán mert földink,
64 I | nyakát.~Tamás derék fiú és vagyonos:~csak igazgasd
65 I | otthon lelte meg~a filkóját. És lám: mi derék férj lett!~
66 I | mindennap~ő mond jóreggelt és jóéjszakát.~Otthon igazán
67 I | kölcsön-maskarában~a röflegény, pincér és szobalány~majomkedvvel nagyzolja
68 I | él~mihelyt bársonyt ölt és hajat ereszt.~Csak te állj
69 I | művészeid is helytállanak.~És hát az új írók? Új tollak!
70 I | Dehát kell olykor sár és polyva is,~hogy hézagok
71 I | száll,~előtűnnek az apró és erőtlen~csillagocskák. S
72 I | lángja is~ezen a Földön korom és hamu.~Arcképök: Veronika-kendő-kép
73 I | Töltsük otthon a nyarat és az őszt.~Mikorra visszatérünk,
74 I | zarándokbot~hamar fonnyadó éke és jutalma.~JUDIT:~De szép!~
75 I | JUDIT (ÁBRÁNDOZIK):~Rómeó és Júlia, Otelló...~SEKSZPÍR (
76 I | gőzölög.~Az ilyen kell, és bársony és selyem,~királyok,
77 I | Az ilyen kell, és bársony és selyem,~királyok, hercegek
78 I | selyem,~királyok, hercegek és lényalók,~gazdag henyék
79 I | Vagy holdfény, sóhajtás és muzsika.~A szó mindegy:
80 I | kélnek újra sírköve tövén.~És kék szemüknek első megnyílása~
81 I | asztalomnál~nem ül a Gond. És ajtóm küszöbén~nem áll örökké
82 I | korona, koldusrongy, szív és epe,~pöfeteg gomba, büszke
83 I | csillagok.~Jobb ízű ott a kenyér és a só.~(Magában fantáziál.)~
84 I | galambszárnyait.~Ha majd ölembe mászik és átölel,~az ő kis karja lesz
85 I | félretaszítja a fuvarost és besiet. A kutya még inkább
86 I | Tamást. Sekszpírhez fut és örvendezik.~FUVAROS:~Itt
87 I | örvendezik.~FUVAROS:~Itt a kocsi és két markos legény is,~aki
88 I | őt reggel az állomáson, és kísérje el a kéthalmi kastélyba.~
89 I | kártyáit letéve. Fölkelt, és nyugtalanul ment végig a
90 I | sétált szürke cilinderben és gyékényszínű úti köpönyegben
91 I | támaszkodva botorkál föl és alá. Hátulról agg ember,
92 I | felejtődött valami kriptában, és megette a viaszgyertyát.~
93 I | szemekkel nézett rajta végig, és az volt az első kérdése,
94 I | ugyan Budapesten volt náluk és csak egy hétig, abban az
95 I | otthonvalók dolgairól - és Dózsa Juditnak hívták. Milyen
96 I | fiúra. Igaz, hogy színtelen és megfogyott, gondolta, de
97 I | szeme, kenderszínű a bajusza és gesztenyeszínű a haja. A
98 I | csakhogy az ő szeme nagy, és az arca nem hollószerű,
99 I | mosolygott, ő is mosolygott, és csak néhány perc múlva kérdezte
100 I | Nepost teszem a fejem alá, és aggódni fogok, hogy reggel
101 I | felcifrálkodott parasztok fogadják, és hogy a kastély udvarán a
102 I | Föltette a monokliját, és kedvetlenül nézett ki az
103 I | karjait keresztbe fonva -, és milyen bolond vagyok én,
104 I | ruháját, térdepelni fog!~És a nyeles szemüveget a szeméhez
105 I | sötétzöld folt, ahol a fű finom és tömött; - egy-egy golyógomba,
106 I | íróasztalra - gondolja a gróf és várja, hogy a gyerek leemeli
107 I | fejéről a kis pörgekalapot, és odaszalad kezetcsókolni.
108 I | gróf fölteszi a monokliját és körülnéz, hogy miféle zsidót
109 I | szűrt ledobja a gyerek, és a szíjánál fogva a kezén
110 I | gilicetüskékben megakadt a szűr, és a gyereket ott nyomja a
111 I | bojtár -, ne bántson, bácsi!~És az arcát eltakarva, behúzza
112 I | arc ez, micsoda erős orr és apró fekete hollószem!~-
113 I | intett:~- Elment lűni. - És magyarázó hangon tette hozzá: -
114 I | tallér.~Hátat fordított és kivörösödött arccal sebesen
115 I | meglebbentve mosolygott, és a monoklit föltéve, visszanézett.~
116 I | leírásom, ha minden kérdésemet és minden feleletét leírnám.
117 I | forduljon be a kastélyba, és vigye ki a szemetet. Vigye
118 I | megmozdul. Az asszony megrémül és vissza-kiugrik. Szerencséje
119 I | enlakai tudósasszonyhoz, és majd csak azután kell beszélni,
120 I | másnap a tudósasszonyhoz és kibontották az asztalán
121 I | áll, megnyílik az ajtó, és belészáll az Öreg. Ott ássanak.
122 I | is egy kéményt találnak, és az be fog szakadni, és egy
123 I | és az be fog szakadni, és egy vagy két ember áldozatul
124 I | ásnak. Pénzt adtak össze, és hozzáfogtak a munkához.
125 I | kémény be fog szakadni, és egy vagy két ember áldozatul
126 I | Horgokkal, vasrudakkal.~- És mit húztak fel?~- Semmit,
127 I | odalent zörgött valami.~- És abbahagyták a munkát?~-
128 I | nem szakadhat be senki.~- És mi lett az eredmény?~- Mikor
129 I | benőtt sziklás helyre értünk. És csakugyan ott találtam az
130 I | gyerekek belé ne essenek.~- És mekkora volt az a lyuk?~-
131 I | volna a hegy belsejébe.~- És milyen mély?~- Én egy kötéllel
132 I | ölnyire értem feneket.~- És nem bocsátkozott le senki?~-
133 I | hegyek köröskörül vaskő- és sótartalmúak. Arany és ezüst
134 I | vaskő- és sótartalmúak. Arany és ezüst tallérok nincsenek
135 I | mesét. Március volt akkor és a szél fújt. A Tera cseléd
136 I | én kis hatéves fejemet, és végig viszolgott rajtam
137 I | András bácsinak, aki okos és hatalmas ember. Ő őrzi a
138 I | ember. Ő őrzi a csordát, és nem fél a bikától sem. Azt
139 I | láttam ahhoz fogható erős és öblös csizmákat. Mindig
140 I | A felesége elment érte és lehúzta a csizmáit, hogy
141 I | csúszik, mint a gyorsvonat, és sohasem fordul fel, pedig
142 I | vágott az András fejéhez, és ím ezzel lóvá tette.~- Álmodta
143 I | Akkor bújt elő az átkozott, és úgy tett, mintha nem is
144 I | Mentem egyenesen a paphoz és megmondtam neki, hogy hogyan
145 I | Baksáné nem boszorkány, és hogy az éretlen almától
146 I | boszorkány megzavarja a vizet, és vaj vetődik fel, mikor a
147 I | pap kutyája erősen ugatott és hogyan, hogyan sem, beleszorult
148 I | hát odagyűltek a gyerekek és nevették. Akkor a boszorkány
149 I | boszorkány odament a kutyához és kiszabadította.~Hanem a
150 I | Leeresztette a fülét, farkát, és szomorúan pislogott a tele
151 I | Azonnal szétverte az ólat és megkereste, hogy hova ütötte
152 I | puskájába tette a szöget, és kilőtte a Baksáné háza irányába.
153 I | fölpöndörítette a kedve mutatóját, és nekiállt a vályúnak. Baksáné
154 I | kezek szaggattak háztetőket, és döntötték ki a kerítéseket.
155 I | falombok recsegve törtek le, és szóródtak az utakra. A kútágasok
156 I | alig lehetett összefogni és behajtani a nyíresbe. András
157 I | a kanásznak a baloskáját és hupp, Isten nevében! - belevágta
158 I | szomszéd lova tévedt be hozzá, és ki akarta vezetni, de a
159 I | akkor tinóvá változott, és Andrást oldalba bökte a
160 I | esténkint szalonnát pirítanak, és ahova én is el-elszöktem,
161 I | szerettem hallgatni az ő okos és csodás beszédeiket.~A juhászok
162 I | beállott boszorkánynak, és mindenféle csudálatos mesterséget
163 I | emlékszem, hogy kocsin hozták, és hogy a községháza előtt
164 I | ember kézen fogta a gyereket és Baksáné után kérdezősködött,
165 I | azután a gyerekre nézett, és rátette a kezét a gyerek
166 I | Egyszer csak letérdelt és megragadta a gyereket. Azt
167 I | nincsen. Szegények vagyunk és nagy az adó; a gyermekünk
168 I | gyermekünk is szegény lesz és az adó még nagyobbodik,
169 I | a tavaszi vetés: ígéret és gyönyörűség.~Az apa maga-magát
170 I | látja új életté válva. Nagy és szép csoda ez. Ha nem volna
171 I | földön, ha az Isten neve és fogalma nem sugárzott volna
172 I | magával hozná azt születésében és átadná az anya lelkének.~
173 I | lelkének.~Hitetlen férfi volt és lesz mindig, de hitetlen
174 I | hitetlen anya, ez nem volt és nem is lesz sohasem.~Harmadéve
175 I | asszonyt, mert kálvinista volt, és az itteni leányok emiatt
176 I | testes az asszony, erős lábú és erős karú. A rékli szinte
177 I | nézett arca gödröcskéire, és mindenki szívesen állott
178 I | szóba, mert kedves volt és okos. Olyan volt a szava,
179 I | rozoga kis szalmaszéken és a Szent rózsáskert avagy
180 I | körül kísértetek járnak.~És mikor ezt mondta: kísértetek
181 I | szerencsétlen vagyok én ebben mégis!~És síró szemmel folytatta:~-
182 I | azt mondta: öltözzél föl és gyere velem; mutatok valamit.
183 I | Már estefelé volt az idő és én reszkettem. Nem akartam
184 I | Aztán... sír, sír a gyermek és fut az ember után. Jár a
185 I | hogy a rét el van öntve.~- És a kísértet megjelent?~Bathóné
186 I | Hallottam a távolban...~- És aztán?~- Aztán közeledett...~-
187 I | zsebkendőt takart az arcára és csendesen sírt.~Az öregasszony
188 I | elfordította róla a tekintetét és némán nézett maga elé a
189 I | Bathóné megtörülte az arcát és szemét.~- El? - kérdezte
190 I | kívánságodat. Fölültök az ágyban és hangosan imádkoztok. Mikor
191 I | imádkoztok. Mikor odaérkeztek: És bocsásd meg a mi vétkeinket!
192 I | Feleld neki: Kezdjük újra. És mind a hét miatyánknál ezt
193 I | erre ismét elgondolkodik, és kis idő múlva kérdezni fog.
194 I | boldogságos Szűz Máriának és minden szenteknek, és neked
195 I | Máriának és minden szenteknek, és neked édes jó uram... Szóval:
196 I | tagja a Rózsafűzérnek; és most már rendesen gyónik
197 I | tanácsomat?~- Hát hogyne.~- És az urad?~- Semmi bajom sincs
198 I | hazafelé lassan, szótlanul és szomorúan.~ ~
199 I | neve.~Azt gondoltam zsidó, és csodálkoztam magamban, hogy
200 I | tudományával, a mélységmérővel és a magasságmérővel, a tengeri
201 I | elővettem a szivartárcámat, és rámutattam a belsejében
202 I | velszi hercegnek gyártanak.~- És abbahagyta a dohányzást?~-
203 I | van, bementem a gyárba, és ott vettem a legfinomabbat,
204 I | tudom. Budán születtem, és nem olyan környezetben,
205 I | pályára irányíthatott volna. És mégis nekem gyermekkoromtól
206 I | mélységű, határtalan, rút és hideg vízen! Aztán kérem,
207 I | megveszett dühöngő erő, és hömpölygeti, nyomja, emeli,
208 I | amit átéltem, Ausztrália és Afrika között dobált meg.
209 I | kapitánynak folyton szaladgálnia és rendelkeznie kell, a matrózoknak
210 I | legverejtékesebb a homlokuk és leghólyagosabb a tenyerük.~
211 I | vihar zúdult ott reánk. Ég és föld elsötétedett, s a tenger
212 I | a jobb oldalról a balra, és az orráról a tatjára. Később
213 I | még nem ért. Káromkodott és ordítozott, mígnem estére
214 I | mígnem estére elrekedt és csak a szeme véres forgásából
215 I | akkor föl az árbocokra, és oldott, kötözött, srófolt,
216 I | verejtékezve, elgémberedett kézzel és reszkető lábbal.~A hullámok
217 I | láttuk nézelővel a sovány és egyenes fekete asszonyt,
218 I | fehér kendője megmozdult és integetett nekünk, integetett.~
219 I | elsőnek a fia a partra, és hogyan borultak egymás karjába.
220 I | a földre vetem magamat, és a födélzet láncát megragadom
221 I | Mikor kiráztam a kabátomból és a szememből a hideg és sós
222 I | kabátomból és a szememből a hideg és sós tengervizet, odanéztem,
223 I | korlátját letörte a hullám, és a hordót is elsöpörte.~A
224 I | aztán mindenki elnémul és hallgat; az emberek rekedtek
225 I | hallgat; az emberek rekedtek és komorak. Mindenki elvadul.~
226 I | árboc is megszaggatva állott és ingott.~Már akkor nem dolgoztunk.
227 I | gondoltam, húsvétra várnak és várnak és várnak. A többi
228 I | húsvétra várnak és várnak és várnak. A többi tengerész
229 I | de a viharban kioldódott. És szólt, mint a lélekharang.
230 I | papok pakfonórát hordanának és rézláncot, talán többet
231 I | amint mondtam, részeges és káromkodós volt az ember.~-
232 I | nevelek föl a vagyonomon!~És így kiáltottak tovább. Voltak
233 I | Legtöbben az italukról és a vagyonukról mondottak
234 I | venni.~Én nem voltam ivós és nem volt vagyonom, se szeretőm,
235 I | nem-mondtam volna, semmiért.~És higgye el, hogy távol járt
236 I | támadt. Az arcokon bámulás és bosszankodás kifejezése.~-
237 I | ember volt; fiatal, hosszú és sovány. Még a cigarettái
238 I | A vonat újból megmozdult és útnak eredt:~- Dehát mit
239 I | felelte az alispán. - Rómeó és Júlia története, más személyekkel,
240 I | gondolok arra a leányra. És mondja, nem különös az,
241 I | töltöttem. Nagy falu az. Paraszt és úr vegyesen lakik benne,
242 I | leány. Mindig csak hárman és mindig olyan csendesen,
243 I | rózsaszínbe, de mindig csinos volt és mindig komoly, szinte szomorú.~
244 I | abbahagyták a beszélgetést és hallgattak, míg hozzájuk
245 I | nekem, hogy szőke a haja és fekete a szeme, és hogy
246 I | haja és fekete a szeme, és hogy olyan méltóságosan
247 I | ruhája divatos nyári pepita, és a nyakkendője citromszínű
248 I | kisasszony meg zsidó kisasszony. És megéreztem, hogy ezekkel
249 I | volt több róla a levélben. És sajnálattal tűnődtem. Vajon
250 I | komoly, olyan fehérarcú! És most ott van a földben.
251 I | babos ruhájában temessék el és a fehér napernyőt tegyék
252 I | kozzon a Mária-képe előtt. És gyertyát vont elő a kebeléből,
253 I | meggyújtotta, letérdelt a kép elé és úgy imádkozott, olyan ájtatosan,
254 I | eljárt az öreg papunkhoz és tanult tőle katekizmust,
255 I | ügyvéd eljött a városból és nálok volt ebéden. Gizellá
256 I | régen nem látták egymást, és a sógor talán borlevest
257 I | Gizella leejtette a kanalat és sápadtan felelte:~- Micsoda
258 I | Pulvera, Unguentum, Extractum és más efféle feliratok; kék-üveg,
259 I | mindenféle jóillatú gyökerek és undok-szagú kenőcsök, mindenféle
260 I | kodtak, szinte divatosan. És hogy zsidók, legfeljebb
261 I | mondogatják: Úgy éljek! és hogy: Nem létezik!~A leány
262 I | Azzal összesöpörte a kártyát és nem beszélt többet. Úgy
263 I | cigányasszony eltalálta?! És eszébe jutott minden mese,
264 I | kebeléből. Letette a székre és eléje térdelt. És könnyektől
265 I | székre és eléje térdelt. És könnyektől bágyadozó hangon
266 I | leányának a hangja. Fölkel és kinyitja az ajtót. Rábámul
267 I | utolsó szavad apám?~- Ez! És most kelj fel, ne térdelj
268 I | hallotta, odafeküdt melléje és folytatta a vigasztalást:~-
269 I | éjjel jól alszol leányom és holnap elfelejted.~- Holnapra
270 I | Kidőlt a fa mandulástól.~És többet nem beszélt.~Reggel,
271 I | fektetik fekete posztóra és beterítik állig fekete posztóval.
272 I | A cigányok elöl haladtak és azt játszották, amit a lány
273 I | az asztalra, a két kezére és ott sírt.~ ~
274 I | fehérvirágos, eperszínű szoknya és egérszínű, rojtos télikendő.
275 I | Unja is a faggatást, fölkel és beül a kamrába.~- Majd elmondom.
276 I | áll a ködmen az első télen és úgy szép. Feszít is benne
277 I | Kocsma erányában történt, és hát egy ujjnyival beljebb
278 I | igazságot! - mondta olyankor.~És felgyűrte a karján az ingét.
279 I | késért a csizmaszárába.~És a falu az ő pártján volt
280 I | az ajtót. Jóestét köszön, és ül a tatársüvegben, harang-ködmenben
281 I | Etel áll a bubos homályában és fénylő szemmel nézi Lukácsot.~---------------~
282 I | hol az „ongorát” veri. És minden este fürdik. Az ura
283 I | még vadászik is az urával és úgy elsüti a puskát, hogy
284 I | magyarul, hogy: Eredj te! És Etel megyen is. De csak
285 I | a híd, csak két gerenda. És mély a víz alatta. Azt mondják,
286 I | hajón élt tizenöt esztendőt és kapitány volt vagy ezredes.
287 I | ember. Csak kevésbeszédű és sokat alvó. Délig is hogy
288 I | Etel ott ül a korpás zsákon és sírdogál. Nem felel a legénynek
289 I | korpás zsákra. Pipál komoran és nagy szivatokkal. Végre
290 I | Feleseltél az asszonnyal?~- Nem.~És újra sír a leány keservesen.~-
291 I | Mert komédia van a városban és a báróné szereti a komédiát.
292 I | marad, elkészíti a teát és befűt a hálószobába.~Hát
293 I | kellett megteríteni az asztalt és odakészítenie a „piritusz”-
294 I | sonkát, tojást az asztalra. És akkorára melegnek kellett
295 I | este erősebb volt az illat és édesebb.~- Milyen jó lehet
296 I | Hosszúkás mint a hegedű. És halk zengéssel verte az
297 I | Délelőtt borult volt az idő és olvadós. Este felé kitisztult
298 I | Visszaült a teleszkóphoz és ráirányította az Uránuszra.
299 I | Bezárta a teleszkóp felső és alsó végét. Cigarettára
300 I | szempár egymásra mered.~És a víz lassan forgatja őket,
301 I | leveszi a süvegét az ember és köszönetet mond.~De az csak
302 I | Azután megfordult szótlanul és lomha lépésekkel cammogott
303 I | csodálkozva nézett utána és a fejét rázta:~- Micsoda
304 I | Két lépésnyire nem látni.~És a sötét havazásban egy ember
305 I | részeg. A hó a hajára hull és olvadoz rajta. Rogyadozó
306 I | lámpás, utcai, sárgafényű. És a lámpánk alatta, fölött
307 I | szabadult ki a kórházból, és nem volt hol meghálnia.
308 I | őszi est volt az, szeles és fagyos. Sok házba benyitott.
309 I | temetői kápolnában szólt. Bent és kívül térdeplő és álló sokaság.
310 I | Bent és kívül térdeplő és álló sokaság. Ájtatos zúgással
311 I | lett ugyanabban a városban és meggazdagodott. Ő is építtetett
312 I | temetővel -, s két nagy terem és két ruhatár volt benne.
313 I | férfiaknak, másik a nőknek és a gyermekeknek. Gyékénnyel
314 I | nagy márványasztal. Cement és márvány volt ott minden,
315 I | Délutánonkint már ivott és danolt. De volt úgy, hogy
316 I | hárman: a mészáros, a szabó, és az öreg cigányasszony.~Gyertya
317 I | péntekenkint.~Hát ott ülnek hárman és kártyáznak, pipáznak. Egy
318 I | Egy palack bor előttük és egy félben-fogyott nagy
319 I | belenyúlt a szoknyája zsebébe, és kivett egy marok gyertyavéget.~-
320 I | mondotta. - Akár reggelig.~És álmos szemmel nézett a kártyáiba.~
321 I | szakálla is. A szeme vad és rémült. A kabátja ferdén
322 I | párosával egymás fölött és benne alvók.~A sarokban
323 I | halk mormolása. Fokhagyma és vöröshagymaszag dohányszagokkal
324 I | cigányasszony lecsap a kártyával és nyom egyet a pipája parazsán.
325 I | is megmozdul két árnyék és fölül.~A cigányasszony meggyújt
326 I | egy másik gyertyavéget is, és a jövevényre vizsgálódik.~-
327 I | fel az ágya szögletéből, és két rántással a lábára szottyantotta.
328 I | jövevény az asztalhoz lépett, és egy ötkoronás ezüstpénzt
329 I | gyertyavilágnál látszott, hogy rendes és tiszta úri ruhába öltözött
330 I | éves, fekete göndörhajú és göndörszakálú, de oly sápadt,
331 I | Közpénz - szólalt meg a szabó.~És sovány ujjai póklábakként
332 I | mészáros. - Egyen, ha éhes.~És eléje tolta az újságpapirosban
333 I | gyertyavéget meggyújtott, és a gyertyatartó tuskóra állította.~
334 I | csak állt az asztalnál, és zavaros szemmel nézett az
335 I | ember, de még mindig vállas és vastagnyakú, bikateperő
336 I | A terem megvilágosodott, és petróleumszag vegyült a
337 I | Fölugrott vele az asztalra, és a menyezetről lelógó alvó
338 I | székére. Fölvette a kését, és metszett egy darabot a kalácsból.
339 I | kését. A karjára borult és zokogott.~Az emberek szinte
340 I | szólt a cigányasszony.~És megnyúlt arccal pislogott
341 I | szeme rányílt. Levonta, és eldobta a kemence felé.~
342 I | lélekzettel. - Nem őt. Magamat. És én azt gondoltam...~A szeme
343 I | vagytok. Ez az öreg... (És a szabóra mutatott.) Olyan
344 I | csak az anyám volt magyar és keresztény. Az apám török,
345 I | Szegény, vén galamb...~És én már gyermekkoromban pénzt
346 I | varga.~Az én apám kókuszt és egyiptomi fűszert árul a
347 I | valaki érti a szavukat.~És én magyarul feleltem:~-
348 I | volt, mint a kairói gyolcs, és a szeme nagy, fekete, és
349 I | és a szeme nagy, fekete, és a termete, mint az agave
350 I | rózsaszín jelent meg az arcán, és valami csodálatos mosolygás,
351 I | Akkor ismerkedtünk meg, és csakhamar, egybeédesedtünk.
352 I | fogva hurikkal álmodtam, és a legszebbik mindig az ő
353 I | adtam neki, titkon persze. És ő örült.~- A mi házunkban
354 I | aki nem tudott magyarul. És én a mazsolát pergettem
355 I | félig én is magyar vagyok, és ott bennünket nem ismer
356 I | Dunának fordítottam a vitorlát és onnan fel. A hajón velem
357 I | Partra vittem a portékát és az asszonyt. És csináltunk
358 I | portékát és az asszonyt. És csináltunk itthon rózsáskertet,
359 I | fajta rózsa volt benne, és ezer rózsatő. Hogy rothadt
360 I | Már hét éve élünk együtt, és a rózsáskertből nem hiányzott
361 I | asszony. Én becsukom a boltot és szaladok, mint valami megkompolyodott
362 I | tudományokat is ismeri. És igen tud az asszonynéppel
363 I | afféle simándi beszédű és beretvált képű, mint a papok.
364 I | rózsáskertjében hevert a függőágyon, és regényt olvasott, meg az
365 I | érdekesség nem volt benne, és adósságokért is foglalták,
366 I | foglalták, hát megbukott. És az állatokat eladták. Így
367 I | a boltom előtt ment el, és akkor meg nagy fehér rózsa
368 I | Gondoltam, fölkelek egykor, és kinézek a boltomba, hátha
369 I | megijesztettél!~Valóban sápadt volt és remegett. A vállán a rojtos
370 I | gondos kis háziasszony!~És megöleltem, megsimítottam
371 I | haját.~A haja hideg volt és nedves.~De igen haragudott,
372 I | változva.~Köpek, az kutya.~És még az arcomba is csapott.~-
373 I | elvihetik akár a házfödelet is.~És az ágya szélére ült. Szinte
374 I | őhozzá, a Gamba kíséretében.~És én még örültem, hogy ide-oda
375 I | én mentegettem a haragját és dolgoztam érte, mint a malom
376 I | dolgoztam aznap, elálmosodtam, és hiába erőlködtem, a szemem
377 I | ültőhelyemben elaludtam. És ott aludtam másnap reggelig.~
378 I | azt a hibámat jóvátegyem.~És mentegetődztem előtte:~-
379 I | írnok az -, a patikust, és Illésfyéket, a nyugalmazott
380 I | volt hirdetve a kávéházban, és a három jó család odaígérkezett.~
381 I | elalvásodat korrigálod.~És megcsókolt.~Mily boldog
382 I | Kilencre megvacsorázunk és elmegyünk a kávéházba.~-
383 I | boldogan. - Magam futok el.~És ez mind ma történt, ma.
384 I | Kivágott elejű szmokingban és vasalt fehér elejű ingben,
385 I | vacsora pompás. Nyúlhús és kappan, torta, és a boltomból
386 I | Nyúlhús és kappan, torta, és a boltomból a legszebb déli
387 I | jó régi, badacsonyi fehér és egri vörös.~Beszélgetünk,
388 I | volt. Valami felizgatta és meghalt.~- Van egy török
389 I | orvosnak. Fogta a poharát és koccintott velünk. Vörös
390 I | ültünk volna, olyan tiszta és fényes volt a cipője, mintha
391 I | Vagy a szék lába poros, és abba akasztotta a lábát,
392 I | nincs kályha. Átfáztam, és a meleg kissé kábított.
393 I | Meg három pohárkát is. És szelj nekem egy szelet kenyeret.~
394 I | én poharam fölé nyullad, és egy üvegecskéből csöppent
395 I | kimenését! Hajának hidegségét és harmatos nedvességét! S
396 I | dugóhúzót, mint valami gépember és erőlködök vele, hogy az
397 I | fordultak. A doktor föl is kelt, és az ajtóhoz lépkedett. A
398 I | Mondtam, hogy poharat is. És még egy szelet kenyeret.~
399 I | orvoséval. Szerelmesen huny reá, és issza, kortyolgatja a vörösbort,
400 I | mind a kettőnek egykedvű és illedelmes.~Az asszony poharában
401 I | tányéra mellé.~Gamba belépett, és apró gyümölcskanalakat rakott
402 I | értem! Milyen bamba vagy ma!~És kacagott:~- Jaj!~- De előbb
403 I | hagyjuk, ezt a finom bort.~És rámnézett vidáman:~- Hát
404 I | az üzlet a jövő évben is, és nyíljon a gyönyörű rózsáskert
405 I | kiittam.~Az asszony mosolygott és félig behunyt szemmel sandított
406 I | padlón, hanyatt a gazember, és a kés benne állt a mellében.~-
407 I | hálószobába, Gamba is sikoltott, és ő is odafutott be. Hallottam,
408 I | vonat ezalatt haladozott és mozgadozott. Emberek beszélgettek
409 I | mozgadozott. Emberek beszélgettek és pipáztak mellettem. Nem
410 I | kincsem volt az az asszony, és az az ember ott ült a barátságom
411 I | a barátságom asztalánál, és ott rabolt meg a hátam mögött.~
412 I | alatt szerb földön lehetnék, és mondhatnám, hogy török vagyok,
413 I | tenyerébe hajtotta a homlokát és a kezeszárán egy könnycsepp
414 I | futott végig.~A körülülők és állók szinte megkövülten
415 I | hallatszottak az ablak alatt, és különös csördülések.~A péklegény
416 I | rebegte -, a rendőrség...~És az ágyába szökött.~Valamennyien
417 I | cigányasszony felugrott az asztalra, és lejjebb csavarta a lámpást.
418 I | asszonyokhoz, hogy öltözködjenek és jöjjenek be, őket is megnézzük.~
419 I | találtunk holmi régi iratokat és kétszáz évesnél vénebb könyveket.
420 I | vénebb könyveket. Igen rondák és rongyosak. Tisztítom. Szombaton
421 I | magaddal egy-két jó gondolatot. És ha nekem szombat este elmondod,
422 I | De gyermekkori barátom ő, és még soha nem fordultam meg
423 I | Nála töltöm a délutánt és az estét. Jól fog esni neki,
424 I | az utat. Csak a gabonán és az útszéli fákon csillog
425 I | között. Ő maga is poros és gubancos szőrű. Látszik
426 I | távolban hegyek kékelnek. Csönd és békesség a világ.~Ballagdálok.~
427 I | birkanyáj legelész. Magyar és merinói juhok. Fehérek és
428 I | és merinói juhok. Fehérek és tiszták még a nyírástól.~
429 I | juhász legott megmozdul és átszökken az árkon, noha
430 I | lesz pipába, nemzetes uram.~És az asszonyra is mosolyog.
431 I | hajszolják ezt a szegény állatot.~És hozzám fordul.~- Az úr egy
432 I | paripa mellett legelt tovább.~És ott állt egymás mellett
433 I | vizes árkában kacsák, ludak és meztelen kis gyerekek. Fürödnek.~-
434 I | barokk-tetős régi épület. Nem nagy és alacsony. Mindössze egy
435 I | De már nem fiatal. Sovány és ideges, mint az agár.~Éppen
436 I | meglegyen, meg is jártam vele.~És szinte sápadozott haragjában.~
437 I | Nem is beszélt kincsekről.~És csodálkozón, kérdezőn, hidegen
438 I | rongyot kötött pamétnyélre és viszi egy csoport gyermek
439 I | gubancos kis kuvasz ül előtte, és égő szemmel, csorgó szájjal
440 I | mosogat a vályú mellett. És halkan dúdolgat. A szavait
441 I | a csűr árnyékában. Áll, és édes kedvvel fuvogatja a
442 I | előtt a papsajt között, és rongyból kötött bábut dédelget.~-
443 I | talán, hogy nem alszol?~És gyönyörködő szemmel altatgatja
444 I | lett volna otthon maradnom és megírnom szépen nyugodtan
445 I | kamáslisan. Széles vállán puska és vadásztarisznya. Csupa gömbölyűség.
446 I | téged igen fog érdekelni. És adok belőle neked is. Amennyit
447 I | abból pajtás semmit.~- Nono!~És nevetett.~- Teljes életemben
448 I | Meglásd, örülni fogsz neki.~És karon fogott, bekísért a
449 I | akármi ostoba cifraságot!~És szinte szorongtam aztán
450 I | beszélt, meg az indiai népről, és egyéb keleti különösségekről.~
451 I | zongorahang is a világon. És a feleségem játszott már
452 I | mondtam, tele van titokkal és csodás ismeretlenségekkel.
453 I | a két kis csibuk-pipával és egy negyed téglányi vörös
454 I | folytatta -, a lelkek világa, és hát hogyne érdekelne! -,
455 I | cilinderes, borzas angol. És mosolyog rám.~- Ossziánt
456 I | okoz, gyötrelmes fejfájást, és én az agyvelőt tartom a
457 I | ősnépekről, papokról, fakírokról és bűvészekről mesélt. A szert
458 I | elmondod a többit.~Fölkelt és megmutatta a szobámat. Odanyílt
459 I | ámbraillathoz hasonlóra változik és édeses, bársonyos lágyságú.~
460 I | szakállas ember. Áll előttem és néz rám nyugodtan, szinte
461 I | mezítlábas ember okosakat mond! És ez hát csakugyan nem kíván
462 I | különböztek el egymástól? És egyik nagyobb részt foglal
463 I | szegény?~A zarándok csak állt és nézett nyugodt szemmel.
464 I | szemmel. Körülöttünk napfény és csöndesség.~- Ki a szegény -
465 I | Ki a szegény - kérdezte - és ki a gazdag?~Ez a kérdés
466 I | kalácsa vagyon minden napra és a kalács ízetlen a szájának?
467 I | havannaszivar volt tárcádban és az neked keserű volt, eldobtad.
468 I | eldobtad. A juhász fölvette. És ugyanaz a szivar őneki édes
469 I | indiai selyemruhája van, és bosszankodik benne? Vagy
470 I | akin foltos szoknya van, és boldogan danolgatva dolgozgat?~
471 I | A szeme az arcomon állt és én éreztem, hogy olvassa
472 I | mondod, mégiscsak szegény, és a gazdag, gazdag. És makacsul
473 I | szegény, és a gazdag, gazdag. És makacsul kérdezed, mért,
474 I | kávészínű, sőt drappszínű. És a derekát se fekete szíj
475 I | Nem látok én semmit.~És ő nyugodtan, komolyan ismételte
476 I | gyermek a tanítója előtt.~És ő harmadszor is kérdezte:~-
477 I | kezdjen, virágozzon, magvazzon és elhaljon? Maga választja
478 I | ormot, a kőoszlopot? Mért, és mért? Mért nem kezd életet
479 I | Az arca pedig fényesedett és fényesedett, úgy, hogy szinte
480 I | lábafején. S néztem a kezére, és íme, seb piroslott a kezefején
481 I | piroslott a kezefején is.~És akkor megrázkódott bennem
482 I | szempillantás szemet zár és nyit, szememnek a következő
483 I | aludtak akkor.~Kisétáltam. És az ó-csűr előtt szinte akaratlanul
484 I | Lukács csakhamar meglátott és hozzám jött:~- Magányosan?~-
485 I | hogy még ott is leüljek és beszélgessek. Meg kell még
486 I | híres médium lakik itt, és az a gyászoló asszony csak
487 I | utána vesz a leányának.~- És az a másik fiatal hölgy?~-
488 I | nevében, Petőfi, Julius Caesar és akárki más köznapi embernek
489 I | Három nyelven beszélt és négykézre zongorázott. A
490 I | hitvány osztrigától!...~És a szeméhez emelte a gyászszegélyű
491 I | angolkrepp gallér, mandzsetta és a csuklóján csillogó gyémántos
492 I | Lenkém ott feküdt a ravatalon és akárhogy szólítottam, nem
493 I | többet foglalkoznunk.~- És a lélek?~- A lélek, a mi
494 I | testünk ott hever az ágyban és csak lélegző gép. Mink meg
495 I | főispánné -, nem lehet másképp. És lássa, mégis szeretnék valami
496 I | bizonyosság legyen! Bizonyosság! És akkor én nem sírok többé.~-
497 I | beszélgetésünk alatt. A tanár fölkelt és a képeket nézte. Az alkonyati
498 I | homloka férfiasan magas és az orra gyermekien rövid,
499 I | Lukács Elemér egyenkint és hangosan mondta a betűket.
500 I | harmadik a két lábát öleli. És mintha emelné egyre feljebb
1-500 | 501-982 |