Part
1 I| tovább.~Már a falu vége felé jártunk. A faluvégen többnyire
2 I| néztem megint a nyárfák felé, s az égre is, hogy kitisztul-e
3 I| hogy egyszer nyár vége felé, Kisasszony előtt való vasárnap,
4 I| új vizeit hordja Nyugat felé,~nem újul-e meg az én lelkem
5 I| múlva már az ősi birtok felé robogott velük. István gróf
6 I| apád?~A gyerek a kastély felé intett:~- Elment lűni. -
7 I| órám mutatója tizenkettő felé jár. Nem hazudok.~- Istenem -
8 I| tudjam, lekerült a patak felé. Ott pedig, azt mondják,
9 I| megragadom erősen. Arcom a kadét felé van fordulva, aki kötéllel
10 I| arccal fordulnak egymás felé, mikor nincsenek együtt?~
11 I| Sietve halad a templom felé. A templom közelében befordul
12 I| Elment.~~A földesúr éjfél felé belefáradt a csillagok szemlélésébe.~
13 I| az idő és olvadós. Este felé kitisztult az ég. A fák
14 I| mélyedten andalgott a kastély felé.~A park csöndes volt, csak
15 I| cammogott el a fák közt, a falu felé.~A deres úton nagy fekete
16 I| Levonta, és eldobta a kemence felé.~A szemében ismét könnyek
17 I| világított nagy végállomás felé.~Megnézem a katonai térképen,
18 I| megyek-e erre a kastély felé?~- Jól, nemzetes uram -
19 I| ünnepeket tölti itthon.~S a ház felé pillantott. Gyereksírás
20 I| hallgatva sétáltunk a vendéglő felé.~Az utca zajos volt. Villamoskocsik
21 I| Hallgatva haladtunk a vendéglőnk felé a sétálók között, mint ahogy
22 II| káromkodott.)~Hát egyszer, úgy dél felé, hajtja ám hazafelé a szamarat
23 II| látom ám Tóth Antalt a malom felé vezető jegenyés úton. A
24 II| ropogós hóban az erdőszél felé. Marci bátyám elővette a
25 II| mozdulattal az arcára szálló légy felé intett. S várta nyugalmasan
26 II| tette a kezét, és az ég felé pillantott. Az „istenbizony”
27 II| aggodalmasan nézett az üreg nyílása felé.~A gyertyát beállította
|