Part

 1  I|        érdekes nincs rajta. Csak épp, hogy odatekintettem.~-
 2  I|       Meg is hatott mindig. Csak épp ott nem szerettem, hogy
 3  I|     becsületes polgár lesz. Csak épp hogy házat, telket vesz
 4  I|         mukkanás se.~- De hát ha épp akkor érkezik Csuka Bandi
 5  I| visszafelé mán többé semmi. Csak épp hogy a tapo­satlan havat
 6  I|          nem volt annyi hó, csak épp hogy kerülgetnem kellett
 7  I|          is más veszi meg. Talán épp a kocsis.~De hátha adnak
 8  I|        éves voltam. Ő huszonhat.~Épp fordítva: mintha a gyűrűvel~
 9  I|         jutott volna pénze. Csak épp egy toll-vánkos volt minden
10  I|       Annak se volt semmije csak épp ágyneműje. A sarokágy volt
11  I| beköltözött a Jézus házába. Csak épp a pipázást meg a piros fejkendőt
12  I|    szinte új, úri, diószín, csak épp hogy félre van gombolva.~-
13  I|    asztalhoz, ahogy vagyok. Csak épp annyi időm volt, hogy a
14  I|      megitta. Én is illedelemből épp annyit, mint ő. Török földön
15  I|          egyik sarokágyban. Csak épp hogy felkönyökölt, míg a
16  I| Gondolkodok.~Eközben látom, hogy épp szemben fekszem az ablakkal.
17  I|          városka. Csupa élet. És épp az imént mondtam a kedves
18 II|         is csak azt tartom, hogy épp úgy gondolkozott, mint más
19 II|         a láng mindenütt egy-egy épp akkor szülemlő kis gyermeki
20 II|       tavaszias melegségével.~És épp ezért bizonyára nem is kívánja
21 II|       sírását a folyosóról. Hogy épp az ő szigetén hal meg a
22 II|       szagát.~Egy úri asszonyság épp előttük sétáltat egy nagy
23 II| megügyiti a találmányt. A boltos épp ott szivarozik az ajtajában.
24 II|         változtak mind a ketten, épp olyan két bocskoros emberré,
25 II|     sokadoztak a ház körül. Csak épp hogy rajtuk nem volt fegyver,
26 II|           A hátuk mögött valóban épp egy pópa szónokolt. Kereszt