Part

 1  I|     mondotta. - Egy öreg zsidó orvos volt az. De azt be se vitték.
 2  I|      öreghez - mondja. - Az új orvos az új tudományokat is ismeri.
 3  I|   nyáron volt, most-nyáron. Az orvos már akkor nem járt hozzánk.
 4  I|         Az orvosán kezdtem.~Az orvos volt már egyszer nálunk
 5  I|        csodálkoztam én, hiszen orvos vagyok.~S megígérte, hogy
 6  I|    mikor értesítettem, hogy az orvos nálunk fog vacsorázni. De
 7  I| tükörben.~Hát beszélgetünk.~Az orvos újságolja, hogy egy fiatal
 8  I|    Török földön úgy szokás.~Az orvos leteszi a poharát. A székét
 9  I|  ködben ülne az asszony meg az orvos. Csak a plasztron fehérlik
10  I|   Semmi - szólt visszatérve az orvos. - Mit hallott?~- Valami
11  I|       nyolc órai harangszó. Az orvos nyugodtan evegette tovább
12  I|  mondaná: A szívedet iszom!~Az orvos is bizalmasan hunyorog.~
13  I|    orvoséban még van. Előbb az orvos poharában éppen annyi volt
14  I|   kiisszuk - mondta vidáman az orvos. - Ezt nem hagyjuk, ezt
15  I|      hogy az asszony cipője az orvos lábát nyomkodja. Az orvos
16  I|      orvos lábát nyomkodja. Az orvos mosolyog.~Bennem a lélegzet
17  I|        rózsáskert - ismétli az orvos szórakozottan.~Az asszony
18  I|       mondtam? - hüledezett az orvos. - Semmit. Azt mondtam:
19  I|     ott, mint valami őrült.~Az orvos mellén, a fehér plasztronon
20  I|        a pillanatban, mikor az orvos azt mondta: Nyíljon a rózsáskert -
21  I|      kutyája se volt rá, de az orvos rendelte, hogy túlságosan
22  I|        válogatja a zsemlyét az orvos szakácsasszonya, egyszer
23  I|        addig nincs vigalom. Az orvos azt mondta, legalább is
24  I|    délelőtt jön a törvényszéki orvos, meg a járásorvos. Addig
25  I|         mert aszongya, hogy az orvos felbontja.~Sietve dolgozott.