Part

 1  I|         volt az ivóban, csak mi ketten.~A kocsmárosasszony (könyékig
 2  I|        olyan nagy úr, mint mink ketten, legföljebb, ha a király.
 3  I|       tán örülnek is, hogy csak ketten osztozkodnak? Holnaptul
 4  I|       baj, hogy még mindig csak ketten voltak.~Ekkor kezdett az
 5  I|         lovászinas. Néha mind a ketten meghalnak, néha csak az
 6  I|    regényeket. Éreztem, hogy ők ketten nem a gabona áráról beszélgetnek.
 7  I|        egy kétliteres palackkal ketten a szabóval, s kártyázzanak
 8  I|    Elképedten néztek rám mind a ketten.~Az én szemem az orvosra
 9  I|       az asszony. - De már csak ketten élnek.~- Hát a másik?~-
10  I|          Ott sírdogáltak mind a ketten a kályha mellett.~- Hát
11  I|      lebeg a vetésen át. Mind a ketten feléje fordítják az arcukat.
12  I|       meg a magasságban. Mind a ketten felnéztek és mosolyogtak.~
13  I|        CSEND BESZÉL~...Már csak ketten voltunk testvérek: Árpád
14  I| Örökségeket is várhatnak mind a ketten.~Csak az öngyilkosság borított
15 II| mozdulatlanul állnak ott mind a ketten, csupán a szájuk mozog,
16 II|      földi szemmel, mert mind a ketten lelki valójokban voltak
17 II|        emberré változtak mind a ketten, épp olyan két bocskoros
18 II|       Mondd csak, testvérem, mi ketten sose jártunk még itt, hát
19 II|        a szívembe.”~Erre mind a ketten elkezdtünk sírni, és sírtunk
20 II|         a guvernánt oktatta, mi ketten összehajtottuk a fejünket,
21 II|       szó volt előttünk. Mind a ketten hittük, hogy az Isten a
22 II|      Gyere csak, segíts! Tán ha ketten nyomjuk, bedöntjük. Bent
23 II|   ráfekteti. A kőnek nekidőlnek ketten. Mozgatják, inogatják. Befelé
24 II|       aztán a kötelet megfogták ketten. A kő fordult.~- Vigyázz,
25 II|           És a követ se bírnánk ketten visszaemelni.~- Hívjunk