Part

 1  I| Milliószor megfestették már. Az ég is borongós. Ha nincs napfény,
 2  I|  Szédültem. Megálltam.~A nap az ég fehér dunyhái közül sugárzott
 3  I|       csendes, mint a csillagos ég. Sehol egy lélek. Kutya
 4  I|          Újra tiéd a határtalan ég,~zöld erdő lombja, virágos
 5  I|     Amíg a gondolat a kohójában ég,~s a szent lángban gyémánttá
 6  I|      járok,~a fakadó fák, kéklő ég alatt,~mikor az Évn a hegyek
 7  I|  rózsatermésből egy bokréta.~Az ég tiszta volt. A széles hársfasor
 8  I|         vihar zúdult ott reánk. Ég és föld elsötétedett, s
 9  I|        napján egy síron gyertya ég? Ott van a zsidó temető
10  I|       péntek este három gyertya ég náluk. Egyébiránt nem volt
11  I|        hogy igen tiszta volt az ég, nem hagyta abba. Csak azért
12  I|         Este felé kitisztult az ég. A fák vizesek voltak, mintha
13  I|    benne is mélyen ragyognak az ég csillagai. A híd is fehér
14  I|       Fölöttünk villamos lámpás ég.~Szokatlan volt nekem mégis,
15  I|         rámvirradt itt a szabad ég alatt. De nini, hiszen napfény
16  I|       hogy a jobbjában a vasaló ég, mosolyogva szótlanul nyújtja
17  I|         vizes felsőszoknyák. Az ég sűrűn villámlott és dörgött.~-
18  I|     nézés! Kék a szeme, mint az ég. Mintha egy kék lélek szeme
19  I|    tudtam folytatni a csillagos ég magyarázatát... „~---------------~„
20 II|      sima tengerszem, csupán az ég kékjét tükrözi vissza.~Azonban
21 II|         mert a láng még idelent ég. Ég és világosodik közöttünk,
22 II|     mert a láng még idelent ég. Ég és világosodik közöttünk,
23 II|        kék,~Mint a nyári tiszta ég,~Szemöldököd szivárvány,~
24 II|   könnyeiden keresztül, mint az ég, midőn napsugárral ragyogja
25 II|    szívére tette a kezét, és az ég felé pillantott. Az „istenbizony”