Part

 1  I|       majd adok én neked búzát.~Azzal feléje megy.~A gyerek elhallgat.
 2  I|    elkérte a tengeri nézelőt, s azzal unatkozott.~Mikor ismét
 3  I|         erős, hogy beszélni fog azzal az asszonnyal?~A vihar másnap
 4  I|        Micsoda ostoba gondolat!~Azzal átment a másik szobába.
 5  I|     Hamar, hamarabb mint várja.~Azzal összesöpörte a kártyát és
 6  I|        az apja előtt elszántan, azzal a pillantástalan merész
 7  I| gyermekkoromban pénzt szereztem azzal, hogy tolmácsa voltam a
 8  I|       Tudtam, hogy járt nálunk. Azzal se gondoltam semmit.~Egyszer
 9  I|        fordul az eszembe. Hátha azzal lepném meg, hogy megírnám
10  I|        beszélhetsz vele.~- Nem. Azzal nem.~- De ha én mondom.
11  I|      szerelem a méz - okosan!~S azzal az érdeklődéssel tekintettem
12  I|     kezében fehér pálcika volt. Azzal koppantott a betűkre.~Eleinte
13  I|    kassai őrnagy. Ugye Klotild? Azzal is csak úgy félvállról beszélt.
14  I|         az újat; próbálta, hogy azzal eléri-e?~A cső vége a bal
15  I|       az elejét. Ha valami írás azzal kezdődik, hogy „...Midőn...”,
16  I|     olyan ember, aki a prózáját azzal kezdi, hogy: Midőn...~Fölveszek
17 II|       szokva a kezem járásához.~Azzal tovább akart menni. De én
18 II|        mennyivel istenibb volna azzal a tündérszép Helénával átábrándozni
19 II|   szólaltam meg: „Tercsikém!” Ő azzal az édes lágy hangjával kérdezé: „
20 II|     engem. Megcsókoltuk egymást azzal az ábrándos komolysággal,
21 II|        gyermek a jövendőbe!)~Én azzal a könnyelmű lelkesedéssel,
22 II|    húzódik be azon a repedésen!~Azzal méginkább ágaskodik, nézi
23 II|      nélkül nincsen az elzárva.~Azzal ledobja a szűrét. Az új
24 II|      hiszen ezt se bírjuk haza!~Azzal próbálja emelni a zsákot,
25 II|       ember. - Rakd át a felét!~Azzal belekapaszkodik a páncélderékba,