1-500 | 501-982
Part
501 I | mintha emelné egyre feljebb és feljebb.~- Jancsikám, Ferikém -
502 I | ellibben mellettem. Két férfi és négy gyermek lebegi körül.
503 I | közeledik alulról. Ezernyi ember és hölgy és gyermekek is köztük.
504 I | Ezernyi ember és hölgy és gyermekek is köztük. Az
505 I | Gondolkodva szálltam én is feljebb és feljebb. Sokáig nem láttam
506 I | kibontottan leng. Komoly és méltóságos. De mondom, csak
507 I | Afrikánkig.~Rám tekintett és kedvesen bólintott:~- Kérem...~---------------~
508 I | volt a szomszéd szobában és hallgatódzott?~A vendéglőbe
509 I | meghallotta a főispánné is, és csodálkozón fordította rá
510 I | színművecskét játszottak, és ő Erzsébet volt benne, Szent
511 I | volt. Fölvette az étlapot és érdeklődéssel szemlélte
512 I | kételkedők.~Bifszteket rendelt, és jó étvággyal evett. Vidám
513 I | mosolyogva tekintett Klotildra és a professzornéra.~- Az is
514 I | van. Mind a kettő szőke, és mind a kettőt Sárinak hívják.~
515 I | Olga. De mivelhogy ikrek és reggel felváltva segítenek
516 I | négy ujjnyival is magasabb és az arca keskenyebb. Aztán
517 I | szemérmesen mosolyog ilyenkor, és melegen pillant egymásra.~
518 I | gyermek. Mind a kettő fitoska és kék szemű és hát rózsaszín
519 I | kettő fitoska és kék szemű és hát rózsaszín bársonyarcú,
520 I | amennyiek voltak.~De eleven és pajkos mind a kettő.~Mikor
521 I | dörgött az ítélet, - és ott térdelsz a kályha mellett!~
522 I | térdeltetik.~Ha együtt voltak, és nem dolgoztak, mindig egybeölelkezve
523 I | egyformán fodorították.~S arcra és termetre is egyformák maradtak.
524 I | a csirke máját elfelezi, és a Sári tányérjára teszi.
525 I | fésülködjünk egyformán, és ne cserélgessük a ruhánkat.
526 I | ült álmos bölényfejjel, és szó helyet csak a két lisztes
527 I | másutt nem történhetett. És az, ami történt, a szülők
528 I | apjuk meg pipára gyújtott, és kiment a boltba. Vagy elment
529 I | titokzatosan, - nagy valami! (És fontoskodva emelgette az
530 I | elsőbe. Cigányosan barna és félelmetesen duhaj kölyök
531 I | iskolafolyosónak az ajtaja mögé bújt, és hátba buffantotta a belépőt.
532 I | poharak, tükrök, tányérok, és atyai pofonok között. Akkor
533 I | meglátja őket, követ kap fel és nagy mérges mozdulattal,
534 I | éppen nagy, de igen csinos és udvarias. Teljes úri ember.~-
535 I | a másik is kitekintett. És elmosolyodott, a tükörbe
536 I | zsemlyéért futottam át, mondta. És rámbámult: - Jaj Olgácska, -
537 I | magából! Kezet szorítottunk.~És Olga piros örömmel nézett
538 I | nyílt szemmel hazudik. No és aztán?~- Sokáig ott csevegett.
539 I | katonaságnál megszokta a tízórait, és hogy most már rászakadt
540 I | Neki. Maga ura lesz.~- No és?...~- Hát... tudod, amíg
541 I | Termetre is azonosak voltak.~És még az ágyban is Gyuriról
542 I | méternyire meg lehetett érezni.~És még tovább időzött a pékboltban,
543 I | tízezret. Hát a boltja? És igazgatósági tag a takarékpénztárban.~-
544 I | boltban nem lehet tántorogni. És hát a fia nem részeges.
545 I | tekintetes, másik nagyságos. És az úriasszonyok mégiscsak...~
546 I | figyelmeztek. Sári kikelt az ágyból és fülelt a kulcslyukon.~-
547 I | Olga ugrott ki az ágyból és ő fülelt.~Mikor visszatért,
548 I | Mosolyogva pödörgette a bajuszát és nézett Olgára selymesen.~
549 I | A mama kiment a boltból és Sári is kiillant. Üveges
550 I | azonnal rohant a szobába és elmondott mindent Sárinak.
551 I | mondani. Annyira nem barna. És a szeme se cigányos. Igen
552 I | illik neki az a barnaság.~És álmodozó szemmel nézett
553 I | kezemben érzem a kezét.~És nézett selymesen.~Sári habozott,
554 I | Tudja, hetivásár volt, és délig nyüzsgött a boltunkban
555 I | gondolta -, megmondom neki.~És mosolyogva hallgatta, mikor
556 I | felvirágzását Olga nélkül. És hát Olga persze nem akarta
557 I | patvarkodott. Nyájas volt és vidám. A koldusnak is friss
558 I | friss zsemlyét adott aznap, és minden öt percben a tükörbe
559 I | Apróra mondd el, apróra!~És Olga elmondta tizedszer
560 I | hogyan történt a vallomás, és hogy ő nem is várta, csak
561 I | áll meghatottan, pirosan, és lehunyja szemét, rózsaillatot
562 I | érez...~- A bajusza.~- Az. És... hát megcsókolt. Jaj,
563 I | szopogattak, Gyuri sört ivott és illatos szivart szítt.~Tekéztek
564 I | fiatalemberen divatos kék zakó volt, és öblös mandzsetták. A nyakkendője
565 I | minden dobás után:~- Banzáj!~És a levegőbe lökött az öklével.~
566 I | délután bement a pék-boltba és barátságos beszélgetésben
567 I | liter bor is állott előttük, és hát megegyeztek tízezer
568 I | látogatta meg az üvegest, és egy zöld pintesüveg folyadékkal
569 I | töltött belőle egy pohárkába és gyönyörűséggel szopogatta.~-
570 I | belekerült az eljegyzés. És hát esténkint Olga tömérdek
571 I | Sári is behunyta a szemét, és ő is megvonaglott. Mert
572 I | legszebb poharak, sótartók és kávés-ibrikek az üvegesboltból
573 I | kék virágocskák volnának, és szegélyül fillérnyi apró
574 I | Szebb lenne bordó.~- És rá sárga virágok, selyem
575 I | suszternál, nyári félcipőt. És szombatra rendelték, hogy
576 I | bezártam a padlásablakot.~És Olga kapja a kulcsot. A
577 I | hebegte. - Megcsókoltál? És én engedtem?~Gyuri már észbekapott.
578 I | tőr áll a mellében.~- No, és te nem ismered meg azonnal...~-
579 I | folyosó olyan homályos. És hát oly egyforma ez a kettő...~
580 I | Irigyem! De hogy ilyet...~És elfancsalodott. Szeméből
581 I | hamarosan összeszedte magát és ijedt csodálkozással nézett:~-
582 I | nem bírod kimosni magad?!~És Olga megint a szemére tapasztotta
583 I | Gyuri sápadozva állt ott, és sápadtságában a haja, bajusza
584 I | Ártatlan vagyok...~- És a kendő? - rikoltott Olga.~-
585 I | szerettem volna olyan kendőt. És magamra próbáltam...~S megint
586 I | hát oly hirtelen történt, és...~- Mért vetted magadra
587 I | percben váltakoznak a vevők. És némelyik ott is időz. Újságokat
588 I | kosárban. Még melegek voltak és étvágykeltően illatosak.
589 I | fordultak már be a boltba, és fejre vont vizes felsőszoknyák.
590 I | Az ég sűrűn villámlott és dörgött.~- Felhőszakadás
591 I | Letette a pult belső sarkára, és a ruháját törölgette zsebkendőjével.
592 I | Vizet öntött a tenyerébe, és meglocsolta a szemét. Az
593 I | néznivalóját.~Sári nyugodtan és szomorúan adogatta a kifliket
594 I | Így azonban bágyadt volt, és csupa aggodalom nehezítette.
595 I | anyjuk ott ült az ablaknál és szomorú arccal varrt. Az
596 I | Jézust mondott a villanáskor és keresztet vetett magára.~
597 I | kezébe vette az egyiket és megnézte.~- Micsoda vastag
598 I | Harminchetes?~Leoldotta a cipőjét és felhúzta az újat.~Nézegette,
599 I | Csakhogy már a pult mellett ült és barátságosan beszélgetett
600 I | tanító fölkelt Sári láttára és mosolygott.~- Itt feledtem
601 I | ez a városka. Csupa élet. És épp az imént mondtam a kedves
602 I | úrnak - mondta a pék -, és együtt járunk majd...~-
603 I | együtt járunk majd...~- És mikor nem érek rá, szívesen
604 I | bádogszelencét vont elő a zsebéből és cigarettát sodort.~Sári
605 I | apja rábízta a puskáját és ő a fára akasztotta. No,
606 I | bútorozatlan szoba. Mit mondhatna? És csak nézte a fiatalember
607 I | Széchenyi-kertben, a kedves testvérével. És csodáltam, hogy annyira
608 I | elfelhősödött homlokkal a pék.~És kedvetlenül mozgatta lisztes
609 I | Mink is - rebegte Sári.~És az ajkába harapott, hogy
610 I | lányoknak az életből? Regény és tejeskávé.~Sári szomorú
611 I | grófkisasszony szenved, és végül férjhez megy. De két
612 I | azért mindig veszekednek.~És nevetett.~- A lányok olyanok, -
613 I | tájban nem nagy a forgalom, és akkor magamban üldögélek
614 I | olvashatok.~Elhalkultan mondta, és színlelt egykedvűséggel:
615 I | Szerelem legyen benne!~És ismét nevetett.~Sári mellén
616 I | bőséges, de mindig biztos. És hát ha Sári tanítóné lesz,
617 I | volt - felelte a tanító.~És az órájára nézett.~Már homályosodott
618 I | meg aztán a pék. - Józan és szorgalmas. Tedd azt a pálinkát
619 I | felelt. Már Olgára gondolt és mély szomorúság lankasztotta
620 I | mérgét, a nyakába borul és megkérleli.~Lábujjhegyen
621 I | meg a lámpást.~Sári állt és nézett.~Az anyja fogta a
622 I | Az anyja fogta a lámpást és elment vele Sári mellett.
623 I | Letérdelt a dívány mellé és ráölelkezett Olgára.~- Olgám...~
624 I | Olgám...~Csupa bűnbánat és bocsánatkérés volt a hangja.
625 I | volna át.~- Eredj innen!~És újra nagy sírást kezdett.~-
626 I | volt, amit cselekedtél.~És az ő szemében is könnyek
627 I | Azonnal megöleled Sárit, és megcsókolod. A teremtésit!
628 I | eltámolygott. Beült a sötét boltba és ott sírdogált. Csak órák
629 I | gondol Gyuri is? Óh förtelem!~És most már mindennek vége!
630 I | menni. Leányfővel hervad el. És élnek majd egy födél alatt,
631 I | asztalkán át a díványra, és a díványon Olgának az arcára
632 I | kelünk, Olga nem néz rám és nem szól. És ez így lesz
633 I | nem néz rám és nem szól. És ez így lesz holnapután is,
634 I | azután is, mind élethosszat. És élünk egy födél alatt. Olga
635 I | nyakáig érne a víz, kihúznák és nevetnék. Egy rút nátha
636 I | mindössze a következménye, és Olga méginkább gyűlölné.~-
637 I | Nem szagolni többé ibolyát és nárciszt és édeskés gyöngyvirágot...
638 I | többé ibolyát és nárciszt és édeskés gyöngyvirágot...
639 I | ereszkedett rá. A szeme elnehezült és behunyódott. S mégis olyan
640 I | bársonynak, s rajta a Napot és Holdat egyszerre. S mintha
641 I | távolból:~- A Nap én vagyok.~És ő nehéz mellel felelné halkan:~-
642 I | nagy folyót, fekete nyárfák és fekete fűzbokrok között.
643 I | tót. Nagykalapú. A tót áll és kormányozza a tutajt. S
644 I | A tót arca hozzá fordul és ő megismeri a Halált.~És
645 I | és ő megismeri a Halált.~És a Halál szól:~- Érted jöttem.~
646 I | Halál szól:~- Érted jöttem.~És ő nem bír felelni, csak
647 I | között. Mindenki megnézi majd és sajnálgatják:~- Milyen szép
648 I | Milyen szép leány volt, és milyen fiatal! Kár érte!~
649 I | milyen fiatal! Kár érte!~És a kis tanító is eljön, és
650 I | És a kis tanító is eljön, és szomorúan néz majd reá.
651 I | könnycsepp is lesz a szemében. És mikor temetik majd - szép
652 I | mezítláb lopódzott át a szobán és a konyha hideg tégláin.
653 I | Újra felvonta a papucsot és halk csoszogással lopódzott
654 I | Tehát már mindenki tudja? És talán már az este pletykáztak
655 I | megcsókoltatta magát. Óh a szemtelen!~És holnap méginkább pletykáznak.
656 I | hidegsége végigborzongatta. És mintha a súlya is a puskának
657 I | férfi-árnyékok sürgölődtek. És egy kis árnyék is, a kisinas.
658 I | előbb, csakolyan fehéren és szenvedőn, s mintha rajta
659 I | tiszta ingben az ágy szélére és felhúzta a puskát.~A kakas
660 I | következő percben már sikoltott, és Sárihoz ugrott. Az ing eleje
661 I | mellén. A szobában füst és puskaporbűz. Olga rákapdosott
662 I | tüzére, elverte, elnyomta, és megint sikoltott.~- Sári!...
663 I | egyik gyertyát fölvette és megnézte közelebbről a Sári
664 I | kurjantott a cselédre. - És orvost!~Hát szerencsére
665 I | puskában a patron átázott volt, és csak kevéske puskapor lobbant
666 I | berontott a boltba. Sápadt volt, és rémült szemű. Kalap se volt
667 I | ott ült mellette sápadtam és aggodalmas szemmel, az ágy
668 I | tévedtem... Az idő borult volt, és az a fene kendő...~Idegesen
669 I | én kis legénylakásomban.~És a nyitott ablakhoz lépett.
670 I | Igenis, kéremalássan!~És a bricska átgördült a síneken.~---------------~
671 I | Zöld tenger a vetés. Piros és sárga virágok mozognak,
672 I | két-három fa vászontarisznyákkal és kis kendőcsomolékokkal van
673 I | acatolóknál kitekint az újságból, és rájok kiált:~- Széjjelebb,
674 I | mezei kismunkás, aki sapkás és nadrágos. Azért maradoz
675 I | el a nap.~Órákig haladnak és bökdösnek a vetésben, hol
676 I | de a pillangó megfordul és elvitorláz.~- Visszajön
677 I | az még - vélekedik a fiú.~És egymásra mosolyognak.~Bökdösik
678 I | abbahagyja az acatolást, és várakozón fordul az erdőnek.~
679 I | Mind a ketten felnéztek és mosolyogtak.~Délben is majdnem
680 I | kalaposok közt a bakterfiú, és a kendősök közt a leány.~
681 I | kendősök közt a leány.~Fiúk és lányok is kenyeret vettek
682 I | a tarisznyából; kenyeret és bicskát. Némelyik lány almát
683 I | fiú -, de apám kálvinista. És anyám is kálvinista.~- Kálvinista?
684 I | Rossz?~A leány biccentett, és a szeme elnedvesült.~A fiú
685 I | a leány.~A fiú komolyan és büszke arccal szelt ismét
686 I | tiszteletteljesen bámult. És a fiú elintett egy legyet
687 I | egy legyet a keze fejéről, és nyugodtan nyeldeste tovább
688 I | Palotában lakol.~- Hát...~- És ha bérmálásra jössz, harangoznak
689 I | harangoznak eléd...~- Bizony.~- És hintóban jársz, négylovas
690 I | Szomjas méhek döngtek ott, és egy pillangó is leszállt
691 I | ebédlők egyenként keltek fel és ittak. Rozsdás bádogmeszely
692 I | bakterfiú maradt komoly és vörös. Szinte kínlódó arccal
693 I | hirtelen a fiú zsebébe.~És ugrik is mindjárt a többiek
694 I | janicsár, turbános szpáhi és rongyos deli katona keverten;
695 I | mosogatták a kezüket, arcukat, és hangosan illalláztak.~A
696 I | leány lemászott a kocsiról, és az inge széléből rongyot
697 I | Utánam! Be az erdőbe!~És bevitték a kocsikat, szekereket,
698 I | elsüllyedt a fák között, és a tiszta égen feltűnt az
699 I | kezét feloldotta a janicsár, és így kiáltott rá:~- Tüzet
700 I | ágat szedtek a fák alatt, és acéllal, taplóval csakhamar
701 I | javában rotyogott az üstökben és kondérokban a hús, és pirultak
702 I | üstökben és kondérokban a hús, és pirultak a combok a nyárson.
703 I | csapot kaptak. Bögrékben és tülkökben itták a törökök
704 I | csicsergett:~- Nagyságos és méltóságos terek úr, csókolom
705 I | akihez szólott, megfordult, és gúnyosan felelte:~- Ide
706 I | mintha csodálkozna valamin, és úgy lógatta a fejét, mintha
707 I | igaz, hogy nagy feje volt.~És ahogy ettek, csöndesen beszélgettek.~
708 I | söpörtem én a török földet.~- És hogyan szabadult meg?~A
709 I | Megszökött?~- Meg.~- És hogyan szökött meg?~- Gyalog.~-
710 I | szökött meg?~- Gyalog.~- És milyen az a rabság? - kérdezte
711 I | egyik lábát a kerékagyra, és a tűz odasugárzó világosságánál
712 I | voltunk testvérek: Árpád és én. A többi öt meghalt.~
713 I | életemben nem hallottam.~És nekem abban a szörnyű órában
714 I | gyermekek szoktak lenni.~És ebben a szótlanságban éltünk
715 I | béka, mint mi. Fütyülök rá, és alkotására is!~S nekifordította
716 I | kell! A nyuszit hozd ide!~És sírt folytonosan.~Hempergett
717 I | Lukács sógor szánkával és bundával várt az állomáson.
718 I | Gondoltam, a lakodalmi izgalmak és poharak viselték meg kissé.
719 I | megindultak, megrázta fejét, és keserű hangon szólott.~-
720 I | ünnepies fekete kabátban járt, és ha vendég volt a háznál,
721 I | Unalmas ember volt szegény.~És hozzá az arca is szerencsétlen.
722 I | szerencsétlen. Apró disznószeme és hosszú, lapos orra volt,
723 I | fényképezzen le bennünket!~És Keszeg úr... vitte a nőket
724 I | az erdőbe, vagy a tóhoz. És Keszeg úr... elkészítette
725 I | nekik a halászó horgot. És Keszeg úr... olvasott fel
726 I | novellákat a hetilapból. És ha éppen semmi mulatság
727 I | Milyen volt ez a leány? És hogyan valott neki szerelmet?~
728 I | tudhatta, hogy ahhoz nem ért. És mégis írta. Mi okból írta?
729 I | nem találta meg, belesült, és mi nevettük. Erre aztán
730 I | ki lehetett egészíteni.~És olvastam:~„... Ikrek. Hasonlítanak
731 I | mondott semmit, de csupa hála és csupa köszönet volt a nézése. „~---------------~„
732 I | zongorához, Erzsike hozzám fut, és megölel:~- Nem igaz! Nevelő
733 I | Nevelő bácsi szép ember.~És arcát az arcomhoz nyomja.~
734 I | Megfogtam a kicsike kezét, és megcsókoltam.”~---------------~„
735 I | Erzsike ijedten nézett rám, és rajtam maradt a tekintete.
736 I | Aztán leszállt a székről, és hozzám jött. Összetett kézzel
737 I | hogy idegenek közé kerülök!~És könyörgő szemmel ismételte:~-
738 I | zord karácsonyunk lesz. És Erzsike ma tér haza. Oly
739 I | is. A fiúk mily éretlen és ostoba arcúak a kamaszkorban!~
740 I | Átmentem a szomszéd uradalomba és a magam pénzén vettem száz
741 I | Erzsikével ünnepelek érzésében és szeretetben...”~ ~
742 II | II.~Ifjúkori és alkalmi írások~
743 II | a faluban, hogy borbélyt és szamarat még eddig senki
744 II | volt ez a derék, komoly és meggondolt állat, mint akármelyik
745 II | pillantásokat vet a beléndek és a lapulevelek közé, s nyugalmasan,
746 II | kéjes lassúságával pillogat, és kétszer-háromszor meglóbálja
747 II | ebédvivő vászoncselédek és a külső munkából a kapát
748 II | a külső munkából a kapát és fáradságot hozó férfiak.
749 II | iránt. A kövér papsajtok és tejes pitypanglevelek foglalják
750 II | gyöngéden a fiára teríti és szunyókáló ábrázattal, mozdulatlanul
751 II | ezt a két derek állatot, és eltűnődtem azon, hogy vajon
752 II | jól nevelt fiával együtt, és hogy ezek nyugalma megzavarhatatlanul
753 II | ihletetten fölemeli a fejét és ziháló kebellel valami olyan
754 II | kebellel valami olyan bús és erőteljes koloratúr-éneket
755 II | Zichy Géza csakis hosszú és alapos iskolázás után használhatná.~
756 II | Antal büszkén nézett rá, és a falusiak is őszintén respektálták.~-
757 II | bizalmat gerjesztő komoly és erényes külsővel, ő is csak
758 II | felköltötte a csikófiát és az udvarból megszökve, a
759 II | befelé csőszi önérzettel és komolysággal.~A falu népe
760 II | szenzációs hír hallatára, és kiáll a házak elé, a kapukba.
761 II | üvöltéssel rajzik elő a csűrökből és a kertekből a gyerekhad
762 II | hogy régi jó hírnevének és becsületességének nimbusza
763 II | keltve, a gyerekhad kacagása és töklevél szárából készült
764 II | s minekutána sokszorosan és haragosan fejet csóvált
765 II | lefizette az egész bírságot, - és bosszús, szégyenkező arccal,
766 II | földig érő meztelen lábakkal, és kegyetlenül husángolta a
767 II | fölrebbent a szunyókálásból és újra elkezdte a husángolást,
768 II | szorongatott a szemére, és amint a távolból gondol
769 II | Nevetett a vén paraszt és a lejtőre érve, vígan élvezte
770 II | egykedvűségével a malom udvarán; és láttam az ól mögött Tóth
771 II | fehér.~Ez a fehérség tiszta és határtalan. Hó, vastag puha
772 II | meg ne fagyjanak.~A falu és a város között ilyenkor
773 II | falun pedig a háziurak, és hogy a falusi háziurak örülnek
774 II | Belehúzódtam a bundám mélyébe, és jóízűt aludtam.~Mikor felébredtem,
775 II | túlsó végén még mindig áll, és tartja a puskát. Les a nyulakra.~
776 II | Ez lesütötte a szemét, és a bátyám háta mögé somolygott,
777 II | úton vigyorgott a beste, és polkázva futkosott a varjak
778 II | beleakasztotta a szíjba, és egy gondolat játszott át
779 II | jelentős szemöldök emeléssel és gyönyört kifejező mosollyal
780 II | fehérvári bicska hegyére, és hogyan illeszti össze az
781 II | szeméből sugárzik a boldogság és az elégedettség. A szalonna
782 II | a süvegét már messziről, és néhány lépésnyire elénk
783 II | elégült arccal az öreg, és kigombolkozott a báránybundás
784 II | A konyhából babérillat és pecsenyeszag lengett hozzánk.~-
785 II | Csettentett a nyelvével és a karos szalmaszékben kényelmesen
786 II | udvaron kalodák hevertek, és akasztófa helyett egy elvénhedt
787 II | emelte a tenyerét:~- Itt.~És beteg hangon olykor egyet-egyet
788 II | volna neki, rábámultam, és szóltam:~- Emlékszel-e reám?~
789 II | nem tudtam tőle aludni, és ha az ember álmatlan, az
790 II | az a bot? Megkerestelek, és megint vettem tőled egy
791 II | gondolkodni. Nekem üzletem van, és a fiam csak tizenöt éves.
792 II | az ujjaddal a tarkóját, és azonnal megmerevedik; de
793 II | előtte levő zsíros könyvbe, és szólott nyugodtan:~- A Korán
794 II | elém ama bűvészt elevenen, és fel vagy mentve.~- Jó -
795 II | hogy tehet, bölcs kádi. És én önként jöttem ide, egyedül.
796 II | mellett.~Az angyalok apró és vékonyka gyertyácskákat
797 II | egynek-egynek a kezében. És mikor Isten rájok pillantott
798 II | mikor Isten rájok pillantott és intett, az angyalok egyszerre
799 II | mozdulattal a markába vett magot.~És minden gyertyácska aljába
800 II | láng maradt meg belőlük és a láng alján a szerszám.~
801 II | a láng alján a szerszám.~És némelyik lángocska szállt
802 II | szerszámocska a szívecskéjébe.~És a kis gyermeki test mindjárt
803 II | test mindjárt megsiramlott és élt attól kezdve. És mikor
804 II | megsiramlott és élt attól kezdve. És mikor megnőtt, azt a munkát
805 II | intett neki:~- Add ide.~És az Úr a szívéhez érintette
806 II | szépfényű lángra lobbant. És az Úr a maga kezéből bocsátotta
807 II | szép lángot a magasságból.~És szállt a láng és szállt.
808 II | magasságból.~És szállt a láng és szállt. És végre leszállott...
809 II | szállt a láng és szállt. És végre leszállott... Sajó-Szentpéteren.~
810 II | láng még idelent ég. Ég és világosodik közöttünk, és
811 II | és világosodik közöttünk, és gyönyörködtet bennünket
812 II | szép-sugárzású fényességével és tavaszias melegségével.~
813 II | tavaszias melegségével.~És épp ezért bizonyára nem
814 II | hét közül, - Lél, Bölcs és Botond. Bizony húsz éve
815 II | meg minket, ha ő meghal!~És behallani, hogyan doborognak
816 II | bennünket! Árpád apánk!~És a folyosóról behallatszik
817 II | hiszen még nincs annyira! És nem is hal meg, nem, nem!
818 II | akkor-időn, noha már deres a haja és szakálla. S most, fehér
819 II | mellett Átilla lelke leng, és Álmos atyád lelke, és Levente
820 II | leng, és Álmos atyád lelke, és Levente fiad lelke. Te már
821 II | Csak egy kis forgács, és akármelyik ház is kocsma.
822 II | akármelyik ház is kocsma. És hát a kocsmákban sok vizet
823 II | akit látunk, beírom én. És ha te csak egyet írsz is,
824 II | híveiteket. A végén összeadjuk, és beterjesztjük a számadást
825 II | volt, az ördögé meg fekete. És az ő noteszának a tábláján
826 II | faragott bálványok közé. És éppen ott járták a szent
827 II | pogány papok, nagy sípszó és dobolás között, egy bálvány
828 II | bálvány az isten azokban is. És hát ott is térdepelnek,
829 II | feleli Szent Péter -, és megvilágosította már az
830 II | táncoltak a híveik előtt és énekeltek torkuk szakadtából:
831 II | apostolok felszánthatják és bevethetik az Úrnak tiszta
832 II | amelyeket már felszántottatok és bevetettetek.~De előbb azért
833 II | Sátán azonban csak szállt és szállt vele, át is a tengeren.
834 II | légy szokott megállani.~És szólott:~- Nézzük meg ezt,
835 II | Csupa selyem, bársony, ezüst és arany minden.~- Száz gazdag -
836 II | kutyán finom posztótakaró és arany ebgallér. Az asszony
837 II | lámpaoszlop mellett. Sovány és fakó. A nyakát behúzza.
838 II | is vegyest a nagygazdagok és az ínséges szegények.~Szent
839 II | az ajtajában. Elibe lép és megemelinti a kalapját:~-
840 II | Szűznek, szent doktornak és mártíroknak, hogy Szent
841 II | talán? Hát iskola.~- Iskola? És mit tanítanak benne?~- Ölni,
842 II | a mellén, aranyból való, és ezüstös pásztorbot a kezében.
843 II | Istenem, Krisztusom, és ti Mindenszentek - így imádkozott
844 II | Még csak nem is emberek.~És szállongnak tovább a föld
845 II | Holttestek arra is úton és útfélen. Mint mikor ítéletidő
846 II | ítéletidő viharol át a tájon, és úgy szétszórja a gabonakereszteket,
847 II | Mély seb látszott ottan és zsinóron egy rézkeresztecske.~-
848 II | sebbel menekült. Elvérzett. És semmi egyébbel nem futott,
849 II | meleget, mohó szájjal keres. És fal, ahogy csak a szájacskájába
850 II | fiatalember.~ ~(Berohan a szobába, és földhöz csapja a cilinderét.)~
851 II | vagyok, megbolondulok! (Leül, és pillanatig maga elé néz.)~
852 II | rajta, mint a tenyerem.~És én téged mégis hat esztendeig
853 II | Szerelmet bégtem előtted, és te orromnál fogva vezettél!
854 II | megborotvált csimpánzmajom!~- És én ezt a bamba alakot, ezt
855 II | politúrozott arcképrámát, és hol az ágyam fölött, hol
856 II | egy kárvallott kucséber, és verseket írtam hozzá, amiket
857 II | közöltek a lapszerkesztők.~És mindezt teérted, a te arcképedért
858 II | Tercsi! Bizony, szégyen és gyalázat, hogy hat hosszú
859 II | eltettem emlékül a zsebembe, és itt hordom, mint valami
860 II | limonádét, három fagylaltot és egy kilogramm cukedlit.
861 II | Átkozottul jó étvágya volt, és én átkozottul balek voltam,
862 II | bocskorrá volt széttáncolva, és olyan náthát kaptam, hogy
863 II | muzsikusoknak 10 pengő forintot, és még hozzá el is püföltek
864 II | nem tudtak rá táncolni. És mindezt átszenvedtem, kiállottam
865 II | hordom már ezt is magamnál, és tömérdek csókomtól szinte
866 II | kibontott túrós palacsinta, és mindez végtelenül tetszett
867 II | térdébe beletörött a fű, és hogy másnap úgy néztem ki
868 II | hajnalkával van befuttatva, és török szegfű, fehér liliom
869 II | letérdelek előtte (megteszi), és feléje sóhajtom: szeretlek!~
870 II | mintha élnének, mozognának és nevetnének rám! Óh, milyen
871 II | aztán pisztolyba tenném, és belelőném a szívembe.”~Erre
872 II | ketten elkezdtünk sírni, és sírtunk hajnalig.~Az igaz,
873 II | csak egy van a világon, és ez Tercsi.~No, Tercsi, a
874 II | igazgyöngyökkel lettek tele, és arcomra, kezemre úgy hullt
875 II | titokban vétetted le magadat, és engem oly kedvesen leptél
876 II | lecsókoltam a könnyeidet, és nevetve búcsúztunk el egymástól!~
877 II | arcképet az asztalra, aztán föl és alá jár.)~Ha jól meggondolom,
878 II | patika kilincsét pirosítóért! És mint egy gyógyszerész barátom
879 II | illatot lelkembe szívom, és önkénytelenül is ajakát
880 II | meg sem tudom érdemelni.~És én kegyetlen, még ezt a
881 II | jártam már akkor hozzá, és ő is szeretett, de még csak
882 II | homály átderengte a szobát, és ábrándjaink bűvös képekkel
883 II | hajolt hozzám. Én átöleltem, és érzelmeink egy csókban olvadtak
884 II | megakadt a varrógépben, és elszakadt. Igen, ez a szalag
885 II | visszateszem a szívemre, és ezt a fürtöt is. Hiszen
886 II | órák emléke mind a kettő!~És ezt is visszateszem (fölveszi
887 II | bókokkal halmoztam őt el, és ő olyan kedvesen mosolygott!~
888 II | olyan kedvesen mosolygott!~És ezt a drágát, ezt az angyalt
889 II | innét semmi, csak a halál!~És most... megyek az én kedves,
890 II | Tercsikémhez! (Kalapját veszi, és elrohan.)~ ~
891 II | nyolc éves voltam. Ő hét.~És szerettük egymást.~Különös
892 II | Különös szerelem volt ez, és megmagyarázhatatlan. Talán
893 II | csakugyan én voltam-e benne, és az volt-e rajtam?~Mert régen
894 II | erdeje nőtt a papsajtoknak és egyéb jóravaló falusi füveknek.
895 II | fejünket, átöleltük egymást, és bizalmasan sugdolódtunk.~
896 II | ért, én megcsókoltam őt, és ő visszacsókolt engem. Megcsókoltuk
897 II | komolysággal, amely a tiszta és igaz szerelem jellemvonása.~
898 II | A szobákban csend volt és szomorúság. Neki is megparancsolták,
899 II | megparancsolták, hogy szomorú legyen, és ő szomorú is volt. Széket
900 II | Széket húzott az ablakhoz, és a fejecskéjét a kis kezeire
901 II | szomorkodni. Odatérdeltem melléje, és szintén kinéztem az ablakon.~
902 II | Idéjem” - felelt komolyan és áhítattal.~- Isten bizony?~-
903 II | A szívére tette a kezét, és az ég felé pillantott. Az „
904 II | Maga is engem.~- Én is.~- És mit fogunk csinálni?~- Játszunk.
905 II | bundába, mint a mamáé.~- És mesélünk.~- Mesélünk egymásnak.~
906 II | virágzó almafák között, és hallgatunk, komolyan vagyunk.
907 II | egy liliomvirágot ölelnék, és a boldogság szomjával csókolom,
908 II | A barlang közepén pörnye és hamu feketélt. De mégsem
909 II | megtömte az új pipáját, és beszélgettek.~- Ládd-e -
910 II | is áll az udvarunkon!...~És az új csizmát szemlélgette,
911 II | asszony.~Az ember felkelt, és vizsgálódva nézett felfelé,
912 II | Elővette a borjúkötelet, és átfűzte a kő derekán. A
913 II | ára van itt, hanem kettő!~És csujjantott örömében:~-
914 II | penésztől.~Balázs felvett egyet, és nagyjából letisztogatta.~-
915 II | fáradt volt. Az arca égett és verejtékezett.~- Pihenjen,
916 II | Visszatértek a belső üregbe, és szedték a gyertyatartókat.
917 II | Meglásd, hogy pénz lesz!~És szinte hallani lehetett
918 II | Összefogott négy kardot, és felfordította a pajzsot.
919 II | halkan. - Vesd ki! Szemét az!~És minél tovább szedték az
920 II | mi ráakadtunk, más is... És a követ se bírnánk ketten
921 II | A barlang nem a miénk! - És a szemét elnyitva, ismételte
922 II | kibontotta a bejáratot tágra, és gyorsan visszatért.~A zsákokat
923 II | iskolába, megtántorodott és meghalt.~Az őrzőangyala
924 II | őrzőangyala felölelte a lelkét, és vitte fölfelé.~De a fiúcska
925 II | az angyal. - Visszatérek, és elrejtem a testedet. Két
926 II | fiúcska furcsa alakját, és elment az iskolába.~Ahogy
927 II | mi a különbség animus és anima között!~Az angyal
928 II | ostobának nevezel engem, és büntetsz? Holott ha különbségekről
929 II | gyújtám meg a gyertyát, és körülnéztem...~Nagy Isten!
930 II | durrant a pisztoly.~- Ördög és pokol! Ki vagy?~Semmi felelet.~
931 II | az ágy alatt... szégyen és gyalázat... a hálóingem
932 III | közérdekű dolog.~Ha legényember, és úgy alattomban megöleli
933 III | szörnyülködés a faluban, és a következő vasárnapon olyan
934 III | felhajtotta azt az egy pohár bort, és hazaindul, a gonoszok ráfogják,
935 III | plebánosnak is fülébe jut a dolog, és lehozat a padlásról egy
936 III | de a tanító mintaember, és a mintaembernek nem szabad
937 III | Milyen kicsapongók a libái! És így tovább.~Ha gyermekes
938 III | minden néptanító ismeri, és mindegyiknek volt már miatta
939 III | tisztelendő, tiszteletes és főtisztelendő urak és atyák,
940 III | tiszteletes és főtisztelendő urak és atyák, akik annyira beleélik
941 III | nyakán ülni, őt sarkantyúzni, és tetteire felügyelni.~- Tanító
942 III | szomszédban levő pap ablaka alá, és bedugva száját a résen,
943 III | templomban; járjunk együtt és támogassuk egymást munkáinkban.~
944 III | hátravannak a nemzetes, téns, és tekintetes urak.~Ezeknek
945 III | így zongorázott. Trilla és trilla. Az ember bámulja,
946 III | lakása előtt Bartay.~Felhí és azt mondja odafenn:~- Írtál-e
947 III | annyit tudok, hogy pályázik, és engem megkért, hogy írjam
948 III | már lejár a pályázat.~- És te nem veszed észre, hogy
949 III | akarok.~- Kell! Nem érted és nem érzed, hogy ez a pályázat
950 III | milliók ajka zengi vissza. És az lesz a dalok dala, az
951 III | szemek megtelnek könnyel. És alighogy az utolsó sor elhangzik,
952 III | elhangzik, a tapsolásnak és éljenezésnek orkánja rázza
953 III | melléje a cigány embert és ada ennek elébe egy cimbalom-muzsikát.”~
954 III | közben, mint az éneklő ember. És hangsúlyozva mondja a nóta
955 III | idegen az énekben elfullad és kapkod a levegőhöz, ha előbb
956 III | gondolkozva énekelheti az ember és se a karmesteri pálcát,
957 III | szomszéd uradalomból való és régi jó cimbora. Mondom,
958 III | fölpillant.~Tölt.~Iszik.~És csak azután mondja:~- Öt-hat.~
959 III | lassan a pipát a szájából és a fejét megszegve, halkan
960 III | lovam (a pipát fölemeli és nagyot lélegzik) cédrusfa-erdőbe. (
961 III | futamok benne lélegzetvételek és a hangok hullámai felemelkednek
962 III | ahol a kuckóban egy rongyos és sánta cimbalmos ült.~Én
963 III | tudománnyal foglalkoztam és holmi operaeszmék kavarogtak
964 III | felhúrozott gyúródeszka mellé és kezébe veszi a verőket.~
965 III | én minden generalbasszust és minden kottát a világon,
966 III | forgószél a faleveleket, és vitte, vitte, elszórta az
967 III | meg, hogy mi a magyar nóta és hogy mi a cimbalom.~Akkor
968 III | részleteket összevonják, és bizony sok-sok magyar muzsikus
969 III | eltévelyedett az embereitől és gyalog hallgatott egy patakmentén.
970 III | cimbalmon: magyar a lelke és idegei vannak, amelyek beleszállanak
971 III | beleszállanak a magyar emberbe és a hazafiság másvilágába
972 III | az lenni, aki velejében és szívében eddig volt és egy
973 III | velejében és szívében eddig volt és egy ismeretlen hatalom sasszárnyai
974 III | bennünket az emberszónál - és ez a szó: hazafi.~És az
975 III | emberszónál - és ez a szó: hazafi.~És az igazi magyar nótának
976 III | lejönnek a mennyek országból és az utolsó cimbalmot fölviszik
977 III | IGEN BUDAPESTEN ÉS VIDÉKEN~ ~ ~~~ ~~~~Budapesten:~~~~
978 III | éppen a tudósok, hírlapírok és egyéb nyelvrontók tették
979 IV | menyasszony 1897, Singer és Wolfner~~~~~~Kastély a föld
980 IV | katicabogár 1906, Singer és Wolfner~~~~~~Szeretem az
981 IV | 1935.~~~~~~Igen Budapesten és vidéken~~~~Ünnep 1935.~~~ ~[
982 IV | karcolatai, jelenetei, zsengéi és publicisztikai írásai.~ ~-
1-500 | 501-982 |