Part

 1  I|     szemérmetesen ereszkedett le a hosszú tölgyfaasztalnak a túlsó
 2  I|     keresztül-át az úton egy nagy, hosszú árnyék, fekete, egyenes,
 3  I|       veszteséggel játszott, s egy hosszú virrasztás unalma sárgállott
 4  I|        sarkig érő virágos szűrben, hosszú pásztorbotra támaszkodva.~
 5  I|        csevegő ember volt; fiatal, hosszú és sovány. Még a cigarettái
 6  I|         leereszkedik a falról. Két hosszú lába nő neki. Odalép az
 7  I|      ködmene, akárcsak egy harang. Hosszú bot van a kezében.~A következő
 8  I|          szemem. Elámulva látom, a hosszú arcokat mutató cukortartótükörben,
 9  I|            áll! Afféle mezítlábas, hosszú hajú figura, aminők nagy
10  I|            felhőként rajta sötétlő hosszú fátyol, a mattfekete gyöngy­
11  I|         szemét dörzsölte, mint aki hosszú álomból ébredt.~- Köszönöm -
12  I|            Mecsek-hegy országútján hosszú kocsisor vonul fölfelé.
13  I|           följegyzései voltak, egy hosszú út szenvedései húsz szóban.~
14  I|        bolygó árnyék, télen-nyáron hosszú, ünnepies fekete kabátban
15  I| szerencsétlen. Apró disznószeme és hosszú, lapos orra volt, az álla
16 II|         operában Zichy Géza csakis hosszú és alapos iskolázás után
17 II|            patak mérföldekre nyúló hosszú, vastag hódunyhával van
18 II|       hangya megindul a bolyból, s hosszú fekete sávban nyüzsög.~Csodálkozik
19 II|          az úton ágyús szekereknek hosszú sora nyikorog a havon.~Már
20 II|           micsoda remek, gömbölyű, hosszú fehér nyaka van Helenának;
21 II|      szégyen és gyalázat, hogy hat hosszú esztendő után ma jövök először
22 II|         pedig kis­asszonynak; neki hosszú haja volt, nekem pedig rövid,
23 II|         nem egyszer látni véltük a hosszú fehér, lengedező szakállát.~-
24 II|           Eh - felelte az ember -, hosszú a hajad!~Nem beszéltek kis