Part
1 I| a gyereket - mondja rá a feleségem -, még elbizakodik. Teréfálnak
2 I| gyerek mingyán elalszik, de a feleségem egyre a Gedóék csirkéjét
3 I| csakhamar ráeszméltem, hogy a feleségem csizmája van a lábamon.~
4 I| saroglyát, azon vittek haza.~A feleségem rítt. A fiam is. Én is keseregtem.~
5 I| Én nem mentem el, csak a feleségem.~Ő beszélte aztán, hogy
6 I| megrettenve hátrált előtte.~- A feleségem keresztény! - hebegte -,
7 I| ki nem ölt volna? Ki? A feleségem...~A falat megállt a torkán.
8 I| kíngörcs vonaglott át.~- A feleségem...~Nem bírta tovább mondani.~
9 I| felelem. - Orvosért megyek, a feleségem beteg: tüdőgyulladás vagy
10 I| Lámpást gyújtok. Tekintek a feleségem ágyára, hogy nem ébredt-e
11 I| Hallok.~De megismerem, hogy a feleségem járása.~Jön. Belép. Megrezzen,
12 I| akkor nem járt hozzánk. A feleségem járt el délutánonkint őhozzá,
13 I| Igen restelltem másnap. A feleségem is szidott, csúfolt, nevetett
14 I| mink is vacsora után, ha a feleségem akarja.~A feleségem összevonta
15 I| ha a feleségem akarja.~A feleségem összevonta a szömöldökét,
16 I| ingben, a lábán lakkcipő. A feleségem is fel van öltözve kimenőre,
17 I| helyemen a doktor ül. Köztünk a feleségem. Fölöttünk villamos lámpás
18 I| volt nekem mégis, hogy a feleségem helyén ülök, szemben az
19 I| A Gamba vigyorgását! A feleségem éjjeli kimenését! Hajának
20 I| az ajtóhoz lépkedett. A feleségem is odabámult.~Ezen idő alatt
21 I| vagyonát?~Nekem gyermekem, feleségem, kincsem volt az az asszony,
22 I| hang is a világon. És a feleségem játszott már nyilvánosan
23 II| ígérje meg, hogy maga lesz a feleségem.~- „Idéjem” - felelt komolyan
24 II| Vilma, mégiscsak maga lesz a feleségem!~Óh, bár felkerestem volna,
|