Part

 1  I|        a gyereket - mondja rá a feleségem -, még elbizakodik. Teréfálnak
 2  I|   gyerek mingyán elalszik, de a feleségem egyre a Gedóék csirkéjét
 3  I|   csakhamar ráeszméltem, hogy a feleségem csizmája van a lábamon.~
 4  I|  saroglyát, azon vittek haza.~A feleségem rítt. A fiam is. Én is keseregtem.~
 5  I|        Én nem mentem el, csak a feleségem.~Ő beszélte aztán, hogy
 6  I| megrettenve hátrált előtte.~- A feleségem keresztény! - hebegte -,
 7  I|         ki nem ölt volna? Ki? A feleségem...~A falat megállt a torkán.
 8  I|      kíngörcs vonaglott át.~- A feleségem...~Nem bírta tovább mondani.~
 9  I|   felelem. - Orvosért megyek, a feleségem beteg: tüdőgyulladás vagy
10  I|     Lámpást gyújtok. Tekintek a feleségem ágyára, hogy nem ébredt-e
11  I|   Hallok.~De megismerem, hogy a feleségem járása.~Jön. Belép. Megrezzen,
12  I|       akkor nem járt hozzánk. A feleségem járt el délutánonkint őhozzá,
13  I|       Igen restelltem másnap. A feleségem is szidott, csúfolt, nevetett
14  I|      mink is vacsora után, ha a feleségem akarja.~A feleségem összevonta
15  I|        ha a feleségem akarja.~A feleségem összevonta a szömöldökét,
16  I|     ingben, a lábán lakkcipő. A feleségem is fel van öltözve kimenőre,
17  I| helyemen a doktor ül. Köztünk a feleségem. Fölöttünk villamos lámpás
18  I|        volt nekem mégis, hogy a feleségem helyén ülök, szemben az
19  I|          A Gamba vigyorgását! A feleségem éjjeli kimenését! Hajának
20  I|         az ajtóhoz lépkedett. A feleségem is odabámult.~Ezen idő alatt
21  I|      vagyonát?~Nekem gyermekem, feleségem, kincsem volt az az asszony,
22  I|         hang is a világon. És a feleségem játszott már nyilvánosan
23 II|    ígérje meg, hogy maga lesz a feleségem.~- „Idéjem” - felelt komolyan
24 II|    Vilma, mégiscsak maga lesz a feleségem!~Óh, bár felkerestem volna,