Part

 1  I|       vizsgálón csillant reám.~- Csakhogy az nincs közel, tekintetes
 2  I|        mert nem falunkbeli volt. Csakhogy ő is énekese volt a búcsús
 3  I|               Vágyakozok biz én. Csakhogy pézér, nagy pézér a csuda
 4  I|        fisonyér, kurta fisonyér, csakhogy színtiszta vasbul.~- No -
 5  I|        szóltam, hol a gyereknek, csakhogy könnyebbüljön a mellem.~-
 6  I|     különben maga is barna volt, csakhogy az ő szeme nagy, és az arca
 7  I|         fürdő­szolga is ott ült, csakhogy ő a gyepen, a pokróc sarkánál.
 8  I|          Nem hagyták éppen abba, csakhogy oldalt kezdtek ásni. Oldalról
 9  I|      voltak. Ezt mindenki tudja. Csakhogy ma már mindent eltagadnak
10  I|         gyermekei is csizmadiák. Csakhogy a fiai elszármaztak a városba;
11  I|             Hallottam ám.~- Jaj, csakhogy nekem nem tetszik, sehogy
12  I|    inkább meg is kerüli a tavat. Csakhogy mikor nagy a hó, bajos benne
13  I|           Vidáman üdvözöl.~- No, csakhogy itt vagy! Becsüllek érte!
14  I|  papucsot, mint tavaly apának.~- Csakhogy ne őzszín bársonyból, hanem
15  I|        tanítót megint ott látta. Csakhogy már a pult mellett ült és
16  I|          van, mint a törököknek, csakhogy rongyosabb. Bizonyosan valami
17  I|     fiatal, ott is csak asszony, csakhogy török asszony; amelyetek
18  I|           hogy valójában mészkő, csakhogy ki van faragva. Hitvány
19 II|      mint a Tóth Antal szamara”.~Csakhogy ennek a közmondásnak története
20 II| oszladozva szállingóznak lefelé.~Csakhogy azok nem szikrák, hanem
21 II|   emberben van olyan fehér láng. Csakhogy belül van a testében. Azért
22 II|         alatt egy csillag lefut. Csakhogy az ő futásukat nem lehetett
23 II|     legtöbb él abban a városban. Csakhogy az ördög fiatalúrnak a képét
24 II|          No végre! - gondolja -, csakhogy egyszer már én is kezdhetem