Part

 1  I|            kisfejű ember. A jobb keze vörös még, mint a marhatüdő, de
 2  I|            öreg gondolkodott:~- Tán a Vörös ökörbe...~- Hol az a Vörös
 3  I|            Vörös ökörbe...~- Hol az a Vörös ökör?~- Túl ezen a völgyön,
 4  I|            mustot. Idő haladtával lám Vörös ökör lett belőle. Hogy miért
 5  I|             Isten akarja, ebédelünk a Vörös ökörben, ha pedig nem akarja,
 6  I|               adjon-e nekünk ebédet a Vörös ökörben, vagy hogy ne adjon?~-
 7  I|             seprűvel.~A grófasszony a vörös bársony ülőkében hátrasüppedve,
 8  I|               mutogatták. A férfiak a vörös asztalhoz rohantak. (A mesebeli
 9  I|               vacog. Az arca lilaszín vörös. Táguldozó szemmel lép közelebb.
10  I|           alvók.~A sarokban kőkályha. Vörös fény terjeng ki az ajtaja
11  I|              badacsonyi fehér és egri vörös.~Beszélgetünk, vidáman,
12  I|         poharát és koccintott velünk. Vörös bor volt a pohárban. Felét
13  I|               íróasztalomról. Meg egy vörös bádogiskátulya van mellette,
14  I| csibuk-pipával és egy negyed téglányi vörös szelencével.~- Lefekhetsz
15  I|               néztem. A szeme már oly vörös volt a sírástól, hogy a
16  I|       kiáltásra Sári is benn termett. Vörös volt, mint a pipacs, aztán
17  I|           terjengett. A műhelyajtóból vörös fény sugárzott a külső sötétségbe.~
18  I|              fához húzódott.~A műhely vörös, párás világosságában félmeztelen
19  I|            bakterfiú maradt komoly és vörös. Szinte kínlódó arccal szeldeste
20 II|               Hasszán, a bölcs kádi a vörös selyempárnán keresztbevetett
21 II|         szattyán­saru. A szeme álmos, vörös. A kezében bottá meredt
22 II|           pillantott. A fáklyák fénye vörös ragyogással rezgett a kardok