Part

 1  I |         moly a gyertyán.~S te is oly gondosan igazítottad~a nyakkendőjét...~
 2  I |          ha nem járhat velem.~Ki oly őszinte, hogy szemembe ásít,~
 3  I |  göndörhajú és göndörszakálú, de oly sápadt, mint a koporsóból
 4  I |     láthatatlan szárnyak hoznák, oly könnyű a futása.~A kutya
 5  I |       idegjavító szanatóriumban. Oly ideges, hogy szinte rángatódzik
 6  I |           akárcsak reggel volna, oly eleven, tiszta volt a gon­
 7  I |     ámulva láttam, hogy az előbb oly vékony bot növekszik, vastagszik,
 8  I |          De abban a pillanatban, oly rövid idő alatt, ahogy egy
 9  I |  Sajnálkozva néztem. A szeme már oly vörös volt a sírástól, hogy
10  I |         gyermek lebegi körül. De oly könnyen szállnak, mint a
11  I |        csakhamar fölém kerülnek. Oly könnyen szállnak, mint mikor
12  I |          Szépítette. A tífusz az oly ordenáré betegség. Csak
13  I |            No ugye? De a férfiak oly kételkedők.~Bifszteket rendelt,
14  I |      csak a kezét, a kezét Olga. Oly boldog vagyok, ha a kezemben
15  I |   folyosó olyan homályos. És hát oly egyforma ez a kettő...~Olga
16  I |        Lökted volna el.~- De hát oly hirtelen történt, és...~-
17  I |          És Erzsike ma tér haza. Oly izgatott vagyok, mintha
18 II |       egy vonást se írhatott be, oly furfangosan vezetgette az
19 II |    vétetted le magadat, és engem oly kedvesen leptél meg vele,
20 II | tajtékpipát is vásárolt.~Mindezt oly korán elvégezték, hogy már
21 III|       engednek el semmit, hiszen oly édes annak a föllebbvalói
22 III|          magukkal, hogy a földön oly bús magyar népet vele megvidámítsák.~ ~