1-500 | 501-589
Part
1 Gardon| legértékesebb darabjai, de feltétlenül helyük van egy
2 I | vörös még, mint a marhatüdő, de már nincs felkötve. Kissé
3 I | Az is, vagyis hát a zene. De van más művészet is, például
4 I | gyermekcsoport lódul utánunk, de Lukács visszariasztja őket:~-
5 I | megbarnult szalmakazal. De hát nincs napfény.~- Gyerünk
6 I | hóolvadás idején jó kép lenne. De most semmi.~- Gyerünk tovább.~
7 I | A ház a túlsó soron áll, de semmi érdekes nincs rajta.
8 I | álmos lúd állongott rajta. De a legelőn túl jó távolacskán
9 I | szinte beleolvad a levegőbe. De magában mégis semmi.~- Beon
10 I | le tetszene festeni...~- De mondom: nem festem.~- Nem
11 I | képek voltak eredetileg, de a pap vízfestékkel színesekre
12 I | nem adóhivatali megbízás. De azért még az az ember is
13 I | képet már föl is vázoltam, de a havas erdőnek az éjjel
14 I | negyedóra múlva. Kis ember, de vastag lábú. Persze, nem
15 I | Másfél óra? Nem sok. De ha kend nehezli már a járást,
16 I | nehézlem én, tekintetes uram.~- De estére vissza is kell térnünk.
17 I | jobb lábára lejteget kissé, de csak mint aki elvesztette
18 I | is láttam már a távolban, de Andorás még mindig csak
19 I | ha valaki leföstené...~- De minek?~- Minek? Hát minek
20 I | Megérdemölné.~- Lehet. De most erdőnek a festésére
21 I | Eleinte nem is ügyeltem rá, de már mikor órája lépegettem
22 I | öltek meg azon a helyen. De az a kereszt ott a sziklák
23 I | éppenséggel érdekes lehet.~De megintcsak elvetettem a
24 I | mondta megenyhülten -, de kivágták. Fölszántották.
25 I | erre?~- Nem, most mán nem. De akkoriba, mikor ez is erdő
26 I | alig egy varjúszállásra. De a szél hordja el...~- Mi
27 I | már kocsmát ökörcímerrel. De nem volt akkor kedvem, hogy
28 I | tojást héjában.~- Lehet. De nem tetszene-e szalámit
29 I | nincs.~- Hát nincs, az igaz. De volt, akkor volt. Az igaz,
30 I | éccakán tartott a tanulás, de mégis iskola volt.~- Mégishát
31 I | megvan ugyan az embernek, de a jó Isten mégiscsak zabolán
32 I | mondásnak. Andorás bátyám. De csak nem hiszi tán kend,
33 I | Hát csak szójárás?~- Az. De azért van akarat rajtunk
34 I | ember, ember mellett angyal. De gonosz eb ám az ember, tekintetes
35 I | nem iszok: nekem savanyú. De kend csak hörpögesse.~Ivott,
36 I | aztán magamra gondolom? De hiába, csak én vótam a.~
37 I | ilyen kis fordulóér...~- De csak fogadd el - aszongya -,
38 I | mondták azt a Bognár Örzsét, de csak afféle szóbeszéd volt
39 I | nekiindultam, mingyán ebéd után. De csak úgy gyalogosan. Mer
40 I | Ámbátor akasztófán halt meg. De azért mégiscsak aszondom,
41 I | elmenjek-e én is a létániára? De mondok, nem megyek el mégse,
42 I | szunnyadt, vagy imádkozott, de nappal többnyire ott tanyázott.~
43 I | útközben a kunyhajába is. De csak a kutyája ült ott;
44 I | van a?~- Tudj’a harcsa. De minek is azt tunni? ölég
45 I | csuda, akár csinálmány, de ha nékem nyolcszáz forintom
46 I | tán az apját is elviheti. De ha te nem vágyakozol oda...~-
47 I | hát igyanak kendtek is. De csak egy madárkortyot. Mert
48 I | kend is a zsidót pártolja. De Isten akárhova tegyen, ha
49 I | hát olyan, mint a tűz, de valami gyönyörületes jóízű.~
50 I | Semmi - feleli a kocsis - de semmi se volt benne. Az
51 I | Olyan vót az a vasláda. De nem is láda az, hanem inkább
52 I | szent fiát fölfeszítette. De - aszongya - legyen meg
53 I | különben - mondja a kocsis. - De lehet, hogy Csuka Bandi
54 I | urakat. Így járta a hír. De sohase hallottam, hogy mi
55 I | hogy estére megtérünk, de a kántorunk oda ragadt egy
56 I | ivogattunk is képesint.~De gyött megint a kocsis: hozzánk
57 I | vasfisonyérnak a falába. De az a vasajtó is araszos.
58 I | beföstve, mintha fábúl vóna.~- De - aszongya -, ki gondolná,
59 I | mondta ezt nekem először, de nem hittem, ameddig magam
60 I | Hallgat, belepislog a tűzbe.~De a koma tovább firtatja:~-
61 I | is csak csóválta a fejét. De mégis elgondolkodtunk rajta,
62 I | legföljebb, ha a király. De azon alul aztán senki. Legelőször
63 I | nem találtunk ki az ajtón. De aztán mögint virslit ettünk,
64 I | Mink nem tudtunk németül, de azér tanálkozott táncos
65 I | akartak vezetni bennünket. De a pajtásom odavágott egy
66 I | Magyar táncot nekünk!~De nem tudott a banda magyar
67 I | akkor vissza a tízest!~De nemhogy visszaadták volna,
68 I | A bagnétot is kihúztuk. De hiába, mert a sokaság győzött.
69 I | Vajon mit akarhat? - mondok.~De egy óráig is csak a farkasrúl
70 I | mondok, - nálunk is látták, de nálunk nem okozott kárt,
71 I | mondok -, ezt bajosan.~- De - aszongya -, ne kétségeskedjél.
72 I | amit mondok, benned marad. De úgy benned marad, hogy még
73 I | a komám ezeket beszélte.~De aszongya:~- Ne gondolj semmi
74 I | Örzsét, a maga gazdája lesz.~De én csak képedeztem.~- Hát
75 I | Háromszáz pöngőt kóstál, de meglátom a Boldogságos Szűz
76 I | nem istenes cselekedet?~- De - mondok - most mán magam
77 I | van pisztolya, ötlövetű, de bele van zárva az is a vasfisonyérba.
78 I | kezit, betömjük a száját. De ne ijedezz, csak úgy történik
79 I | csöndesen megtörténik minden.~- De hátha fölébred?~- Hát akkor
80 I | lesz ott egy mukkanás se.~- De hát ha épp akkor érkezik
81 I | szent karácsony estéjét. De olyan vidám volt, hogy mondok,
82 I | Teréfálnak veled, fiam.~De a koma csak mosolyog:~-
83 I | nevelődhetik dinnyévé!~- De nem kompérnak született
84 I | nézett a körösztapjára. De azért meg-megcsillant a
85 I | tajtékpélpát beleszámítottam. De még az a pélpa se volt gonosz
86 I | húsvéti szent gyertyát.~De mégis többet gondoltam én
87 I | ganajdombját a padlására.~- De bolond parancsolat! - mondok -,
88 I | Csak ezt ne mondta volna! De ezt mondta a szamár, ezenképpen.~
89 I | megbontakoztak, kiviggyant a nap. De persze a nagy hó megmaradt.
90 I | meghajlottak a hótehertől.~De mégse a havat láttam én
91 I | libegnek-lebegnek körültem, fölöttem. De mintha a fejemen kalap helyett
92 I | inkább engem fog segíteni!~De azért kalap helyett mindig
93 I | gyerek mingyán elalszik, de a feleségem egyre a Gedóék
94 I | mondok, hagy alugyak.~- De, aszongya, megfázik a csirke
95 I | nyomomrúl megösmerjenek. De a pitvarba húztam fel.~A
96 I | olyan volt, akár a beretva. De Isten engem, semmi más rossz
97 I | Félretoltam a závárt. De az ajtót mán nem bírta a
98 I | állt és evett a jászolnál. De hogy odaléptem, kivette
99 I | tekintetre hátra is tekintett, de nem nézett úgy az orcámra
100 I | soha.~Viszolgott a hátam.~De mondok: képzelődés, - gyerünk,
101 I | valaki a lábát az enyémmel.~De megint csakhamar ráeszméltem,
102 I | Álltam ott egy percet. De aztán csakhamar összeszedelődzködtem.~-
103 I | minutáig is világít még a hold. De a hold elbújt megint a felhők
104 I | visszafelé.~- Vissza! Vissza!~De mondok:~- Képzelődés. A
105 I | lábalnom, az volt bajos. De eljutottam egy óra alatt
106 I | hóomladékot, ahol halommal hevert.~De mondok:~- Az én Jancsim
107 I | Azontúl nincs költség. De még vagy kétszáz forint
108 I | mán akkor nem világoslott, de azért világos vót az erdő
109 I | Giduka! Gyer ide, Giduka!~De a csak néz, mekeget.~- Giduka!~
110 I | Megfoghattam volna anélkül is, de mégis úgy sújtottam meg,
111 I | aztán loccs! Valami vízbe.~De csak araszos vót a víz.~
112 I | szörnyűségesen fájt a csontom.~De aztán, hogy negyedóráig
113 I | meg. Talán épp a kocsis.~De hátha adnak nekem is a pénzbül?~
114 I | emberségbül, bizonyosan adna, de eltagadja, hogy nem tették
115 I | vártak. Eltagadja okosságbúl.~De hátha híre kél majd a fosztásnak?~
116 I | Csakis azok lehettek.~De csak alig lehelhettem a
117 I | Judit. Nyárias útiruhában, de hajadonfővel rakogatja az
118 I | napsugár, míg fát, füvet keres.~De csak a kő és kő! S közte
119 I | a piros pünkösd is fakó.~De hát valld meg: nem is ezért
120 I | vagyonos,~mint a tiéd.~JUDIT:~De nem és nem atyám!~Csupán
121 I | búcsútlanul kotródunk el belőle.~De nincs-e otthon is barátom
122 I | őszinte, hogy szemembe ásít,~de nagyságomban sohse kétkedett!~
123 I | csak a fejét hordozza fenn,~de bezzeg nem a szent művészetet.~
124 I | fonnyadó éke és jutalma.~JUDIT:~De szép!~SEKSZPÍR:~Szép, szép.
125 I | látható álma a költő szívének.~De meddig szép? Amíg csak maga
126 I | lángban gyémánttá változik.~De amint ezt a szót leírta:
127 I | garasos próza ül.~JUDIT:~De újra látja színpadon az
128 I | királyfi csak képedez szegény:~„De megrútult. Mintha nem is
129 I | akár aranyozott üres dió.~De jobb, ha csak dió. A magasat~
130 I | meg Isten keze se.~JUDIT:~De a te neved marad!~SEKSZPÍR (
131 I | hogy csak~elgondolom...~De akkor is jobb otthon.~Azon
132 I | inkább máknak hangzott, de az mindegy, mák is van egészséges
133 I | amikor ő önkéntes volt, de ennek az arcára legjobban
134 I | és megfogyott, gondolta, de az arc így is a nemes hollóarc;
135 I | a kezén vonszolja. Jaj, de a gilicetüskékben megakadt
136 I | gyanánt csillog a könnycsepp. De micsoda különös barna arc
137 I | mondta volna: az oláhok.~De kilométernyi hosszúságúra
138 I | csizmája sarkát csapta oda, de úgy, hogy leszakadt.~Az
139 I | azt nem lehet elmondani!~- De mégis!~Addig faggatták,
140 I | eléje állani, megszólítani. De nem mert ám egy se. Az öreg
141 I | Mindegyik a másikat biztatta.~- De hátha nem kémény volt az?~-
142 I | már jó messze beástak, de még nem értek bele a kastélyba.
143 I | tallérok nincsenek talán benne, de lehet, hogy hoznának ide
144 I | szekértengelyt vagy a kapufélfát.~De majd elmondom én ezt holnap
145 I | dárdájával egy hadsereget. De aztán láttam egyszer, ahogy
146 I | szalma dőlt ki, meg a pipája. De jó is volt, hogy a felesége
147 I | irigyeljük. Nehezen fut a jégnek, de ha egyszer rajta van már,
148 I | állandóan az apja hordja. De nemcsak a csizmák méltóságosak
149 I | Álom, esős idő.~- De nem álom volt az; olyan
150 I | imádságot, vagy egyenesen, de azt már nem lehetett, mert
151 I | hozzá, és ki akarta vezetni, de a ló akkor tinóvá változott,
152 I | valamit a boszorkány ellen, de az András csordás hiába
153 I | mesterséget cselekedett.~De én már ezekről nem tudok
154 I | mintha valamit keresne. De nem keresett az semmit,
155 I | gyereket. Azt hittük, megeszi. De nem ette meg. Csak sírt
156 I | valami jeleket a porban. De nem láttunk ott egyebet,
157 I | nagyobbodik, mikorra ő fizeti, de azért mégiscsak kell a gyerek.~
158 I | férfi volt és lesz mindig, de hitetlen anya, ez nem volt
159 I | emiatt húzódoztak tőle.~De ő mégis pápista leányt vett
160 I | dereka volt kicsit vastag, de úgy jó az, ha testes az
161 I | most is ott szolgálna. De meghalt fiatalon, hűlésben
162 I | hogy nem akarok elmenni.~- De hiszen amaz ott szebb ház,
163 I | az enyim alatt folyna.~- De áradás idején odajár a víz:
164 I | kimenni ebből a házból. De hogyan mondjam meg az uramnak?
165 I | A házat akarta mutatni. De hogy én ne tudjam, lekerült
166 I | imádkoztál?~- Imádkoztam, de azért hallottam a sírását.~
167 I | ő bolondnak mond téged. De te ne engedj: könyörögj
168 I | mosolygott mindig, mikor szólott. De ez a mosolygás csak olyan
169 I | Kis társasággal utaztam, de csupa osztrákkal. Magyarul
170 I | tengeri pályán zsidót találok, de nem zsidó volt; szőke, kékszemű
171 I | árulnak nálunk?~- Árulnak. De miről ismeri ön meg, hogy
172 I | reménykedéssel nézek a jövőm elé, de megszenvedtem érte százszorosan.~
173 I | belsejébe, ha vihar van, de hova húzódik a tengerész,
174 I | törik, fogják a szelet, de a tengeren szabadon száguld
175 I | olvashat ön hullámokról, de meleg szobában olvasni az
176 I | megfesti a nagy hullámzást, de az olvasó sohse képzeli
177 I | dolgozott, mint a hajósinas.~De dolgozott mindegyikünk,
178 I | elsöpörte.~A kadét eltűnt.~De nem beszélgettünk róla.
179 I | átkötöttem a derekamat kötéllel. De mielőtt elnyomhatott volna
180 I | nyelve le volt addig kötve, de a viharban kioldódott. És
181 I | keresztény ember vagyok uram, de a vallásosság nem volt mindennapi
182 I | katakétám szeme elől eltűntem, de abban a pillanatban megmozdult
183 I | csendes tavaszi tengeren, de én áldozatnak a pipát választottam.~
184 I | öreg zsidó orvos volt az. De azt be se vitték. Csak otthon
185 I | néha csak az egyik hal meg, de azért csak a régi történet
186 I | kisasszonnyal se voltam ismerős, de azért tudtam, hogy kicsoda.
187 I | egy vékonycsontú, szőke, de feketeszemű leány. Mindig
188 I | öltözve, hol rózsaszínbe, de mindig csinos volt és mindig
189 I | mert hiszen nem ismerőseim, de a leányt most még figyelmesebben
190 I | ezekkel valami történni fog.~De ez csak egy percig tartó
191 I | Szerettem volna többet is tudni, de nem volt több róla a levélben.
192 I | napernyőt tegyék melléje. De hol a gavallérja?~A következő
193 I | én is unom a színpadon, de mikor benne járunk a levegőjében,
194 I | ugyan itt-ott beszélgetni, de falun mindenki beszélget.
195 I | misét, meg a prédikációt. De hát ezt is leányos kíváncsiságnak
196 I | megvan a polgári házasság. De akkor még át kellett térni
197 I | kérek ezért a hasonlatért, de nincs különben.~Hát az anya
198 I | járd végig a bolondját, de kijelentem, hogy én apáddal
199 I | Még egyszer meggyógyítom, de aztán többet énhozzám be
200 I | kívül kerüljek az ajtón! De adott is aztán olyan fájin
201 I | kellett volna megmozdítani, de a szó a torkán akadt, mihelyt
202 I | elérhet.~- Igazán azt mondja? De mikor? Mikor lesz az?~A
203 I | nyilatkozik az apjának. De a küszöbnél megint visszafordult.
204 I | sápadt arccal emelkedett föl, de megállt az apja előtt elszántan,
205 I | vagy huszonegy legfeljebb. De ha több volna is, ha jóállású
206 I | többit aztán nem hallottam, de láttam már zsidó halottat,
207 I | azaz hogy nézte volna; de nem látott semmit se belőle;
208 I | gyönyörűm!~Nem illet ez a szó. De a finom, szép arcú, csipkeruhás
209 I | asszony nem értette a választ. De tetszett neki a piruló arcú
210 I | volna szolgálatba a leányát, de a kastélyba... A kastély
211 I | Különben is büszke legény. De becsületes szemű. Hogy egyszer
212 I | nagyságú nehéz vasgombócot, de nem is egyet, hanem kettőt,
213 I | Eredj te! És Etel megyen is. De csak a zúgó felett ne kellene
214 I | mindig megszédül ottan. De inkább meg is kerüli a tavat.
215 I | tengeri kapitány vagy ezredes. De jó ember. Csak kevésbeszédű
216 I | húszkoronás új aranyat.~De hát még amit ígértek? Ha
217 I | móríngot. Mennyit? Nem mondták. De zsákkal áll ott a bankó.~
218 I | reménységünknek!~Lukács ráordít:~- De hát miért? Mi rosszat cselekedtél?~-
219 I | ágyakat is megbontotta.~De a nagyságos úrék késtek.
220 I | illatvízzel a párnáját. De aznap este erősebb volt
221 I | Odahajtotta a fejét a párnára.~De nem aludt el. Egyre fülelt.
222 I | saját ágyában nyugodna, de rosszul feküdne. Bágyadt
223 I | küldhettek. Azér nem szólok. De hogy pofon ütöttek...~S
224 I | csillagok szemlélésébe.~De hogy igen tiszta volt az
225 I | ha odanyújtja a botját... De már az ember nem látszik.
226 I | maga fógodzana Soódyba, de Soódy félreüti. A két felsőkarján
227 I | ember és köszönetet mond.~De az csak nézett mint a kitömött
228 I | az útrejtő éji világban.~De ím, megdöbbenve áll meg:
229 I | fagyos. Sok házba benyitott. De a sápadtsága, rongyossága
230 I | is építtetett templomot, de abba papot nem bocsátott
231 I | háziúr az utcára rakatott ki. De persze soká nem maradtak,
232 I | mészárosnak Pálfi volt a neve. De csak éppen annyiban volt
233 I | Délutánonkint már ivott és danolt. De volt úgy, hogy ruhát vagy
234 I | szerezte ő azt valamikor, de sohse vitte annyira, hogy
235 I | éven fölül való vén legény, de sokkal idősebbnek látszott,
236 I | abban.~Már éjfél elmúlt, de a palackban még volt egy
237 I | göndörhajú és göndörszakálú, de oly sápadt, mint a koporsóból
238 I | jövevény -, nem vagyok zsidó.~De ahogy így a két tenyerét
239 I | Zsidó! Ki kell lökni!~- De nem! - rebegte a jövevény.~
240 I | hátrált, ijedten nézett körül.~De mindenfelől csak a rámereszkedő
241 I | hatvanéven fölülvaló ember, de még mindig vállas és vastagnyakú,
242 I | gyertyavéget meg akart gyújtani, de aztán mást gondolt. Kiment.
243 I | Öltem! - kiáltotta az. - De ki nem ölt volna? Ki? A
244 I | A bűnödért meglakolsz. De azér ihatsz.~- Míg fel nem
245 I | Ivott.~A keze nagy volt, de a körme gondozott. Két egymásba
246 I | üdvözítő keresztvizet. De már azelőtt is hittem a
247 I | átkozott!... Az is magyar, de akkor egy vén, gazdag kunduradsinak
248 I | drága - mondta magyarul -, de azért alkudjunk.~Magyar
249 I | efféle rendetlen gondolat.~De valahányszor ő jött a bazárba,
250 I | szökött az asszony is.~Óh, de soha nem véltem, hogy az
251 I | melun! Melun, az átkozott.~De az asszony azontúl is gyöngélkedett.
252 I | más efféle képeslapokat.~De akkor már volt helyette
253 I | Cirkuszban játszott azelőtt, de a cirkusz megbukott, mert
254 I | hogy az én kertemből való. De nem gondoltam vele semmit.
255 I | volt nekem a vigyorgása, de nem gondoltam semmit.~Azokban
256 I | látom, hogy az ágy üres.~De nem gondoltam arra se semmit.~
257 I | hallok-e valami lépést?~Hallok.~De megismerem, hogy a feleségem
258 I | ólálkodnak-e rablók az udvaron? De hogy megijesztettél!~Valóban
259 I | haja hideg volt és nedves.~De igen haragudott, hogy úgy
260 I | az arcomba is csapott.~- De kedves angyalom, fehér tulipánom -
261 I | vacsorán, s nem is régen. De akkor az a csúfság történt
262 I | előtte:~- Bocsásson meg, de nem tudom, hogy lehetett...~-
263 I | a három feleséges ember. De ma estére dalos mozi volt
264 I | orvos nálunk fog vacsorázni. De a következő percben elsimult
265 I | szalvétája. A padlóra esett, De csak a tükörré vált ablakban
266 I | skatulyából.~Különös volt, de nem gondoltam vele. Talán
267 I | ezüst evőeszközzel együtt. De szépművű cukortartó. Az
268 I | asszony hallgatja mosolyogva.~De az a négy lépésnyi idő,
269 I | Valami nagy! Valami végzetes! De hogy mi? Még nem tudtam.~
270 I | mutat.~Leültem. Hallgattam. De olyannyira nem volt az eszem
271 I | ma!~És kacagott:~- Jaj!~- De előbb ezt kiisszuk - mondta
272 I | az orvosra szegeződött. De úgy szegeződött rá... Szinte
273 I | asszonyt vettem élettársamul. De a törökföldön a házasság
274 I | urától. Ő maga vált meg tőle.~De mégis öltem. Akárhogy történt,
275 I | volna mennem egyenesen. De most már mindegy, jelentkezni
276 I | Csendőr: én gyilkos vagyok.~De ahogy a kőszobor meg nem
277 I | az asztalnál, a ládáján. De ő is aludt. A karjára borultan
278 I | rendőrtisztnél kézi lámpás volt, de azért a házi lámpást is
279 I | az ékszerész-kirakatok.) De gyermekkori barátom ő, és
280 I | ugrott egy dorgálás miatt. De azon a héten valami járvány
281 I | Esőtől ázott gabonatáblák. De csak permeteg eső lehetett,
282 I | nyírták, meg nem kefélték.~De mért is nem eszi a bolond
283 I | asszony, még nem is ismerem. De engem bizonyára emlegetett
284 I | a szobrászok szeretnek. De már nem fiatal. Sovány és
285 I | lehetne belőle kivenni. De az uram még hozott is belőle
286 I | gömbölyűk, tiszta istállókban. De a cselédség lakása a béresudvaron
287 I | mondta sóhajtva az asszony. - De már csak ketten élnek.~-
288 I | dúdolgat. A szavait nem értem, de a melódiát ismerem, a vándorló
289 I | lepődni az a derék ember!~De íme, jön a gazda. Zöldkalaposan,
290 I | hogy előmutatja a kincseit. De nem is beszélt róluk. Az
291 I | nem kedveled a zongorát. De éppen azért, hogy lásd,
292 I | asszony kissé vonakodott, de csak testben. Aztán a Bözendorfer
293 I | üvegharangocskák szólanának benne. De láttam, hogy az asszony
294 I | hozogattak egyet-mást az angolok. De az igazi kincsek még rejtve
295 I | apró zöldborsó volt benne. De mégse borsó, csak olyanforma
296 I | rajta, tudom, hogy élnek. De zavar a munkámban, ha velük
297 I | vele.~- Nem. Azzal nem.~- De ha én mondom. Úgy fogod
298 I | egyszer is láthatnám.~- De ha én mondom.~- Hiába. Az
299 I | szert, meg se próbálom.~- De mondom, a valóságot látod.~-
300 I | kötelékéből?~- Az a halál.~- De nem halál, csak mintha új
301 I | nincs több érzéke ötnél.~- De abban nagy ám a különbség!
302 I | megpróbálnám a szeredet, de látod, minden efféle készítmény
303 I | szívni, mint az ópiumot. De ha teában iszod meg, akkor
304 I | nagy ablakos, rézágyas.~De szokatlan ágyban nehéz aludni.
305 I | Ha a vonaton írom is meg, de megírom.~S újra arra fordult
306 I | volna már a veronált is.~De nini, hiszen ottmaradt az
307 I | már pipáztam az ágyban. De török dohányt tettem a pipácskába,
308 I | volna a kárpitját vonnom. De most már maradjon.~Milyen
309 I | nem érzek semmi bódulást.~De különös, hogy a szobám olyan
310 I | indiai lámpással világosít?~De hol a lámpás?~Egyáltalán
311 I | Szárastól, szopókástól? De furcsa pipák azok az indiaiak!~
312 I | rámvirradt itt a szabad ég alatt. De nini, hiszen napfény ez!~
313 I | ugyan nincs a nyakában, de keresztesvégű bot van nála.
314 I | Minden este imádkozok. De mikor arra a kérésre jutok:
315 I | csak korpakenyeret sütnek, de annak ezer jó ízét érzi?
316 I | boldogság, ezer boldogság. De nem mondjátok így. Mert
317 I | a régi elbarnult cserép. De semmi, semmi.~Én nem mertem
318 I | meg - rebegtem végre -, de nem látok egyebet, egy kis
319 I | csűrnek, vagy alább a szélére. De olyan magasba nem is ültetnek
320 I | Bólintott:~- A szelek. De vajon nem viszik-e a szelek
321 I | Kezdhetne.~- Kezdhetne, de nem kezd. Neki a kő kell.
322 I | Szólni akartam: Uram...~De abban a pillanatban, oly
323 I | gyászruhás, koros asszonyság. De az a lógóbajszú ember...
324 I | Magányosan?~- Mindig. De örülök, hogy magyar szót
325 I | falnak semmiféle cigánydáma, de erről komoly emberek mondák,
326 I | fogja izgatni ez a kérdés, de a médium érdekelheti.~No
327 I | fantáziáját játszatja a médium. De ha jelentkeznek is szellemek,
328 I | a pillái is kihullottak. De lehet, hogy csak azért látszott
329 I | Én is mindig hívő voltam. De mikor szegény Lenkém ott
330 I | hiszen nem mozdulhatott. De micsoda vigasztalást ád
331 I | csak egy hajszálnyit is, de az bizonyosság legyen! Bizo
332 I | két mély ránc az arcán. De a szemén látszik, hogy nincs
333 I | mint a kórházi betegeké.~De ki az a hadnagy? S ki az
334 I | zsák. Nagy ütés a fejemen - de fájdalmatlan ütés -, s egyszerre
335 I | négy gyermek lebegi körül. De oly könnyen szállnak, mint
336 I | a Föld már nem látszik, de a Hold akkora, mint egy
337 I | bárányok közt a juhász. De csak távolról látom őket.
338 I | hogy nem is vizsgáltam. De egyszer, hogy oldalt tekintek,
339 I | leng. Komoly és méltóságos. De mondom, csak olyan, mint
340 I | partján. Végre is elhagytam. De ugye különös, hogy meghalunk,
341 I | osztrák főhercegi családban. De hátha ott valamelyik gyermeket
342 I | főispánné még mindig könnyezett, de mosolygott is. Mint vihar
343 I | vacsorázókkal. A teremben senki, de az is ki van világítva,
344 I | médiummal.~Nekem mondta, de meghallotta a főispánné
345 I | leesett a lóról, stb?~- De érdekli magát a hadnagyot -
346 I | Hogyan megmondott mindent! De mily híven! Ugye Klotild?~-
347 I | professzor szólalt meg:~- De azt mondta, hogy a Balatonba
348 I | olyan vidám leány volt...~- De tudott komoly is lenni -
349 I | véleményén vagyok.~- No ugye? De a férfiak oly kételkedők.~
350 I | egyikök Sári, a másik Olga. De mivelhogy ikrek és reggel
351 I | Magam sem tudom, csak tudom.~De néha azt mondja:~- Hiszen
352 I | kötöttünk ugyan rájuk pántlikát, de mégis összekevertük őket.
353 I | pántlikásra esküdözött. De most már hát ez a Sári,
354 I | mint amennyiek voltak.~De eleven és pajkos mind a
355 I | hangjuk, kissé rezes volt. De az anyjuknak hangját se
356 I | hangja, mint a varjúkárogás.~De hát kisvárosban az ilyesmi
357 I | megfeleznek ők, ami jó.~De csak gondolkodik.~Egyszer
358 I | vadásznak, kutyája se volt rá, de az orvos rendelte, hogy
359 I | persze olykor a péklányokkal, de rájuk se hederített. Majd
360 I | újságolta örömmel Olga. - De látnád, micsoda nyalka fiatalember
361 I | Nagy?~- Nem éppen nagy, de igen csinos és udvarias.
362 I | pillantásnál nem becsülték többre. De ha legény ment arra, a kipillantó
363 I | Jaj Olgácska, - mondta. - De megnőtt! De micsoda gyönyörű
364 I | mondta. - De megnőtt! De micsoda gyönyörű leány lett
365 I | érdekelni az üveges ifjú.~- De hogyan szólíthatott téged
366 I | beszélt, úgy nézett rám, de úgy nézett... Olyan selymesen.~
367 I | leszek a boltban.~- Jó. De szólj aztán, ha jön.~- Szólok.~
368 I | tag a takarékpénztárban.~- De iszik.~- Iszik, iszik. De
369 I | De iszik.~- Iszik, iszik. De azért nem részeges. Üveges
370 I | hogy megnőtt, megszépült, de azért tudta, hogy melyikük
371 I | Háromszor is kezet fogott velem. De milyen hosszan, melegen.
372 I | selymesen.~Sári habozott, de csak benne hagyta a kezét
373 I | Sári ijedten rántotta el.~- De Gyuri... Maga téved!~Gyuri
374 I | arcán, hogy patvarkodott. De amint Gyurit megpillantotta,
375 I | megmondja Olgának a kézcsókot. De hát Olga nem örülne neki,
376 I | egy kanálnyira becsült. De aznap kétszer is szedett
377 I | Olgának az angyalkodásán. De gyakorta fölkelt, kiment
378 I | jött ide. Velem szolgált. De ő csak három hetet töltött
379 I | fiának. Pénzt nem ád neki, de elég a bolt. Ötezer koronát
380 I | sem igen ád a leányainak, de azért három szobára való
381 I | mindig maguk vasalták. De hat új ing is volt a fehérneműk
382 I | mondta, a benetei dűlőre. De csakhamar visszatért.~-
383 I | vannak.~Sári fut a puskáért, de egyelőre csak az eperfára
384 I | kendőt - mondja Olga. - De a szobai hímzéseket mind
385 I | virágok, selyem cérnával. De hogyan mérjük meg a lábát?~-
386 I | meg azonnal...~- Nem én. De hát hogy is gondolhattam
387 I | kettő...~Olga fellobbant:~- De hát hogy te nem ismersz
388 I | vőlegény majd hanyatt esett.~- De hát... - mentegetődzött.~
389 I | Kígyó! Eredj innen!~- De Olga!...~- Irigyem vagy!
390 I | Irigyem vagy! Irigyem! De hogy ilyet...~És elfancsalodott.
391 I | gyűlöljön.~S ki akart menni, de az anyja visszatartotta.~-
392 I | anyja visszatartotta.~- De hát hogy követhettél el
393 I | apja azonban megfogta:~- De hiszen az én patkánymérgemet
394 I | megcsókol.~- Lökted volna el.~- De hát oly hirtelen történt,
395 I | pék. - Csak télen sütünk. De sóskiflivel szolgálhatok.~-
396 I | két szem alatt vörösséget. De azért az arca csinos volt.
397 I | talpat szabott rá a suszter. De fásult volt, s nem akarta,
398 I | barátságosan beszélgetett a pékkel.~De méginkább meglepődött, hogy
399 I | volna, hogy érte menjen, de arra gondolt, hogy még egy
400 I | hallotta ezt a mondást, de sose volt olyan kellemes
401 I | kell egyéb, csak regény. De csak olyan regény, amelyikben
402 I | és végül férjhez megy. De két grófkisasszony jobb.~
403 I | jobb.~A hangja gúnyos volt, de tetszett Sárinak. Micsoda
404 I | Kettő, meg egy néném. De az már férjnél van. Látná
405 I | vállat vont.~- Szeretik. De azért mindig veszekednek.~
406 I | magamban üldögélek itt, de mégis, mintha ez a három
407 I | Megálljunk. A manó tudja. De Düma írta. Szereti Dümát?~-
408 I | tanítófélének? Nem lehet bőséges, de mindig biztos. És hát ha
409 I | hogy meggyújtja a lámpást. De attól tartott, hogy a tanító
410 I | Gondolta, Olga nem fog felelni, de végre is meglágyul.~Soha
411 I | könnyezve nézett maga elé.~- De hát mivel bántottam meg?~-
412 I | nyögte Sári.~- Lehet. De Olga nem békül meg vele.
413 I | hallotta a beszélgetést. De csak víz volt az a keserves
414 I | szívét. - Soha! Soha többé!~- De én parancsolom!~- Öljenek
415 I | Mindig engedelmes voltam, de inkább haljak meg, mintsem
416 I | sóhajtással fordult az ágyába.~De nem tudott aludni. Olgának
417 I | bocsátotta le a kárpitokat.~De mégse mozdult. Az elméje
418 I | Micsoda szörnyű jelenet volt! De ha csakugyan kiűzte volna
419 I | feküdnék - gondolta Sári, - de én igazán holtan. Mert mi
420 I | elvonult már Olga arcáról, de még mindig világoskodott
421 I | pókhálót lenget a szellő.~De hátha Olga mégiscsak megbékül?~
422 I | volt - rebegte -, álom. De a hívó szó igaz. Nincs helyem
423 I | pillája megint leereszkedett, de küzdött az álom ellen:~-
424 I | az ajtó, a konyhaajtó is. De a cseléd mindig mélyen alszik.~
425 I | feketés mocsok az ingmellen, de semmi vér. Csak élénk pirosság,
426 I | puskapor lobbant fel benne. De persze az is nagyot durrant.
427 I | maga állt a pult mellett. De a szobából kilépett Olga
428 I | feküdt hanyatt az ágyban.~De ahogy Gyurit meglátta, behunyta
429 I | keveset - felelte a pék, - de az égés...~Gyuri közelebb
430 I | Hát jó! Mondjuk, két hét, de tovább nem halasztjuk. Én
431 I | már futott a bakterfiú, de maga a bakter is, hogy az
432 I | A fiú kapja a sapkáját, de a pillangó megfordul és
433 I | fáról. A táska bőrből való, de a szíja csak madzag. Cipócska
434 I | felelte komolyan a fiú -, de apám kálvinista. És anyám
435 I | Sípoltál.~- Csak fűzfasíppal. De van nekem vas is, vagyis
436 I | vas is, vagyis hogy ólom. De azt nem koptatom. Majd ha
437 I | megnézhessem azt a bárányt, de...~- Hát miért nem jöttél?~
438 I | Egyszer nálunk is prédikált.~- De a püspök az nagyobb.~A leánynak
439 I | teszek a bilincs alá!...~De a janicsárok rá se hederítenek.
440 I | porban, felsóhajtott:~- Hej, de ihes vágyok! Soha iletembe
441 I | lenéző oldalpillantással -, de főzök is estére olyan paprikás
442 I | kocsisnak a szemöldöke, de aztán mégis felel.~- Csak
443 I | csördült föl a széna közül.~- De hátha ma nem fözsöl? - tűnődött
444 I | volna burgonyát is a lébe, de ezt főképpen azért nem cselekedte,
445 I | ritkaságképpen kóstolgatták, de neve még nem volt, s nagy
446 I | mint ez a rakott szekér, de még ennél is nagyobb; oszt
447 I | hogy van valami benne? De mennyi az, ami nincsen benne!~-
448 I | Jancsinak sok játékszere volt, de legjobban szerette a kisnyulat.~
449 I | a sírásban. Aludt kissé. De mikor fölébredt, megint
450 I | Erzsikébe, a menyasszonyba. De az lehetetlen! Erzsike mindössze
451 I | még a feleségemmel is; de ővele, tudod, hogy ővele
452 I | ráordított, hogy igyék, ivott. De ha nem koccintottak vele,
453 I | rendes kerekű embernek. De miből gondolod?~- Már a
454 I | ugyan nincs most dolog, de mégis ki kell nézni olykor
455 I | tele volt égett papírossal. De milyen szerencse, hogy a
456 I | adok neki a jövedelemből. De csak vállat vont rá. Azt
457 I | nem kell a pénz?~- Lehet. De ez még nem ok arra, hogy
458 I | nyakkendő! Ez már valami. De még ez is kevés. Lehet szórakozottság,
459 I | köszöntőt mond. Mondjon! De csak hebegett, hebegett.
460 I | lányomat. Nevetve korrigáltuk. De megint elhibázta. Azt kívánta,
461 I | tőle is el akart búcsúzni, de hiába kurjongattuk a nevét,
462 I | meghalt embert irigylem, de az öngyilkostól borzadok.
463 I | Az arca szederjes kék, de nyugodt, szinte mosolygó.
464 I | Még a léggyel se, uram.~- De hát ha nem volt rendes eszű,
465 I | akasztja fel magát az ember.~- De megzavarodik, uram. Tetszik
466 I | milyen józan embör vagyok, de ha egy-két pohár pálinkát
467 I | Vadászkürt... Mit nyomorogjak...”~De hiszen ez napló! Miért égette
468 I | keményre tapintok.~Könyv?~Nem.~De látszik, hogy könyv volt.
469 I | szeletek sarka is le volt égve, de minden szeleten volt egy-két
470 I | leány? A fiú is ártatlan, de a fiúgyermek csak szép kis
471 I | hétköznap is. Jó emberek, de unalmasak.”~---------------~„
472 I | szeméből. Nem mondott semmit, de csupa hála és csupa köszönet
473 I | nevelőnő-kisasszonyt hozassanak.~- De ez mégis borzasztó - mondja
474 I | nem tudják, kire bízzák; de ha az apácákra bízzák Erzsikét,
475 I | haragszik rám. Tagadja, de látom a szeméből.~- Erzsike -
476 I | Erzsike tizennégy éves, de most is olyan, mint valami
477 II | ez a viselet általános.~De hát a Tóth Antal szamaráról
478 II | fáradságot hozó férfiak. De a Tóth Antal szamara közönyösen
479 II | rögtönözve az apja körül, de ez csak ötletszerű rövidséggel
480 II | megosztotta a Matyival.~De én azért jóindulattal tudtam
481 II | elkezdte a husángolást, de olyan bősz haraggal, hogy
482 II | Azzal tovább akart menni. De én még utána szóltam:~-
483 II | eredj a rét túlsó végére. De vigyázz, hogy ha köztünk
484 II | sokaságnak közepette.~Volt vizem. De ahelyett, hogy odanyújtottam
485 II | Adj innom - susogta újból.~De én csak tovább beszéltem:~-
486 II | kígyóbot voltaképp nem kellett. De nem tudtam tőle aludni,
487 II | Azt is el akartad adni, de volt annyi eszem, hogy nem
488 II | csepp vizet adj!~- Adok, de mondd meg a titkodat, a
489 II | és azonnal megmerevedik; de magához tér csakhamar. Egy
490 II | gyűrűket dobált a karom körül. De azért el tudtam kapni a
491 II | veszedelemből kisegíthetné, de nem segíti ki, az annak
492 II | veszedelemből kisegíthetné, de nem segíti ki...~- Elég,
493 II | a halálos veszedelemből de csak akkor, ha te is kisegíted
494 II | bíró vállat vont:~- Tehet, de nem szokta.~- Az a fő, hogy
495 II | harang. Szóval mindenféle. De a legtöbbjébe mégis eke.~
496 II | harangozó lett, vagy hírlapíró. De persze földműves lett a
497 II | szerszámát a szívében hordozta.~De nini, majd el is felejtem,
498 II | hogy fekszik a fejedelem. De halálos gyújtovány-hideg
499 II | orvosok jó szóval bíztatnak, de a szemük gyászt mond. Jósolj!~
500 II | szövétnek utolsó szikrája.~De ajka nem mozdul.~Az agg
1-500 | 501-589 |