Part

 1  I|      amelyben benne búg halkan a vihar, amely kivetette őt a vizek
 2  I|        szájakat.~Bánom is én, mi vihar szórta szét,~s hogy hova
 3  I| ablaküvegen van,~méhek helyett a vihar orgonája~búg odakünn: én
 4  I|          a vízen ennek a szónak: vihar. A földi ember elhúzódik
 5  I|          a szobája belsejébe, ha vihar van, de hova húzódik a tengerész,
 6  I|     különbség a földi meg a vízi vihar között! A földön a hegyek,
 7  I|       ahhoz képest.~A legnagyobb vihar, amit átéltem, Ausztrália
 8  I|         kárhoztatva van, mikor a vihar dühöng.~Mert a tengerész
 9  I|    tengerész nem húzódhatik el a vihar elől. A kormányosnak csakúgy
10  I|           Hát mondom: ítéletnapi vihar zúdult ott reánk. Ég és
11  I|         ami menthető.~A növekedő vihar olyan erővel rontott reánk,
12  I|      gondoltam, hogyha elmúlik a vihar, s mink meg­érkezünk Európába,
13  I|       fog azzal az asszonnyal?~A vihar másnap nemhogy megszűnt
14  I|        Már ekkor éreztük, hogy a vihar összetör bennünket. Ki merte
15  I|         vízzel félig telten, s a vihar nemhogy csendesülne, hanem
16  I|     tengerész hallgatott. Csak a vihar hányta-recseg­tette a hajót.~
17  I|    gondolata is az emberektől.~A vihar lassankint megenyhült, elcsendesedett.
18  I|       haja mint a megdőlt gabona vihar után. Maga elé bámult, s
19  I|        ahol a nyári nap égeti, a vihar szaggatja, a tél fagya kétszeres
20  I|           de mosolygott is. Mint vihar után, ahogy a nap kisüt