Part

 1  I|           Dehát nem hagynak-e el ők is engem?~Hol ez, hol az,
 2  I|        hanem a kertészház előtt. Ők is abbahagyták a beszélgetést
 3  I|        regényeket. Éreztem, hogy ők ketten nem a gabona áráról
 4  I| megbúsítom. Mert ma is azt vélik ők, hogy a tenger nyelt el
 5  I|   hangomra, arcom elváltozására, ők is az ajtónak fordultak.
 6  I|    tanította a lányát zongorára. Ők is érdeklődnek, hogy megjelenik-e
 7  I|       Minden falatot megfeleznek ők, ami jó.~De csak gondolkodik.~
 8  I|          nézett. Sohasem érezték ők komikusnak, hogy egyformák,
 9  I|       volt Sárinak.~Sose mondták ők azt egymásnak, hogy nem.~
10  I|           Antalfi Gyuriról, akit ők soha nem szerettek. Három
11  I|         évvel idősebb volt, mint ők; a negyedikbe járt, amikor
12  I|          negyedikbe járt, amikor ők az elsőbe. Cigányosan barna
13  I|    Lefeküdtek. Egy ágyban háltak ők kicsi koruk óra. Egy székre
14  I|             Lehet. De ez még nem ok arra, hogy felkössük magunkat.~-
15 II|         volt dolguk, lehet, hogy ők is lestek bennünket.~Belehúzódtam
16 II|        harangozónak az udvarába, ők annyi idő alatt átszálltak
17 II|          pillanatban átváltoznak ők is emberré, éppolyan ruhájú
18 II|       szól semmit. Csak haladnak ők is, amerre azok. Látják,
19 II|      nyikorog a havon.~Már akkor ők is, hogy földet érintett
20 II|         egy üregnek kell lennie! Ok nélkül nincsen az elzárva.~