Part

501 II    |            felel.~Kiált másodszor is, de úgy, hogy megguggan belé:~-
502 II    |          helye, sem a Földön többé.~- De a Földön van - feleli Sátán. -
503 II    |        széltében, eljártam hosszában, de a ti híveiteket nem találtam
504 II    |               Hát követ nem őröl szú. De nézz alá te is, mennyivel
505 II    |     kocsmákban sok vizet is elmérnek. De hallgass alá! Hiszen idehallatszanak
506 II    |             Péter igen megharagudott. De nem térhetett ki a fogadás
507 II    |      fordulóra. Vezess, ahová akarsz. De az én Uram elé akkor se
508 II    |        Lebocsátkoznak Mennyországból. De az ám olyan hamar megtörtént,
509 II    |         láthatatlan Istent megértsék. De azért csak írd be őket,
510 II    |              faragott templomok közé. De csupa vicsorgó bálvány az
511 II    |                 feleli Szent Péter. - De azért csak írj be megint
512 II    |              A kövecsesnek ismét más. De az idő múltával a legrosszabb
513 II    |      felszántottatok és bevetettetek.~De előbb azért beírt megint
514 II    |         gazdag, akinek sok a pénze.~- De - feleli az ördög - ezek
515 II    |           amelyen ott beszélnek.~Hej, de ott is az utcákon vegyest
516 II    |               Péter a fejét csóválja. De nem tehet semmit, mivelhogy
517 II    |   ismeretlennek, tisztelt asszonyság, de evvel az agg barátommal
518 II    |              többet is mondott volna, de meglátta, hogy az ördög
519 II    |               az ördög diadalmasan -, de ilyen él itt ötszáz.~- Csak
520 II    |               uram, hogy megszólítom. De fogadást kötöttem evvel
521 II    |       gonoszság, óh krisztustalanság! De nem lehet ez így mindenütt!
522 II    |           ördög -, gyerünk a mezőkre.~De előbb bejegyezte azt a két
523 II    |            szinte megrándul örömében. De mivelhogy első az imádság,
524 II    |             az? Mirevaló?~- Mirevaló? De elmaradt ember vagy öreg.
525 II    |             hogy visszatér a Mennybe. De hogyan lehessen azt megvallania,
526 II    |          ördög vezette.~Hát szállnak. De nem magasan. Csak int a
527 II    |         országba, eldúlt falvak közé.~De ha csak dülevény falvak
528 II    |             dűlt mindenféle holttest. De csupa asszony, csupa gyermek,
529 II    |              szemeknek láthatatlanul. De nem is találkozott akkor
530 II    |          Látják, hogy vérben fekszik. De már fagyott volt a vér,
531 II    |              kisdedke. Sírásra tátog, de már nincsen hangja.~Állnak
532 II    |             is belekapaszkodik.~- Haj de jó! - mondja vígan az egyik
533 II    |         mulatságot, nem kérek belőle!~De mit nézem olyan soká ezt
534 II    |            még ez csak hagyján volna, de egész éjjel táncoltam vele,
535 II    |               mondtam a mama helyett. De még ez se lett volna a legnagyobb
536 II    |            mint ezt ni! (Eldobja.)~No de még itt is van holmi apróság. (
537 II    |            addig élni, mint ez a szó, de annyi kéjben, mint amennyi
538 II    |              milyen boldog is vagyok!~De nini, mi ez itt az ujjamon!~(
539 II    |        érzékenységgel folytatja:)~Ej, de minek is dobjam ezt el!~
540 II    |            szép fekete szemei vannak, de az is igaz, hogy Tercsinek
541 II    |              pillanatig tartott csak, de annak a pillanatnak kéjében
542 II    |             hozzá, és ő is szeretett, de még csak a kezét sem hagyta
543 II    |             jövőt. Ajkunk hallgatott, de szívünk sokat beszélt. Végre
544 II    |             csókban olvadtak össze...~De ugyane pillanatban anyja
545 II    |               Nem mondtam: szeretlek. De azt hiszem, mindketten egy
546 II    |             elkomolyodva így szólt:~- De hátha nagyok leszünk, aztán
547 II    |         voltam én azóta a Balatonnál, de nem találtam őt. Elvesztettem,
548 II    |           virágoztak a sályi almafák, de nekünk nem virágoztak többé
549 II    |         pocsékká is verte volna őket, de az út mellett van egy barlang
550 II    |              pörnye és hamu feketélt. De mégsem ott raktak tüzet,
551 II    |        kályhánk, nyáron a pórkertünk. De még galambház is áll az
552 II    |                fűzte tovább Balázs. - De hátha tizenkettő volna?
553 II    |                 Az volna a szöröncse? De már olyan jó szöröncsét
554 II    |              Ha odatették, ott van.~- De hallod: nem tették ezt hiába
555 II    |                  mondotta az asszony.~De az ember nem hagyta. Elővette
556 II    |             próbálja emelni a zsákot, de nem bírja.~- Hozz másik
557 II    |                No, nehezen bírt vele. De megérte a fáradságot. A
558 II    |             ez! - mondotta vidáman. - De szép művű gyertyatartók!
559 II    |             kend! - szólt az asszony.~De az ember nem pihent. Nyugtalanul
560 II    |          Súlyos rézbuzogányok voltak, de szép csillagfejűek.~- Adj
561 II    |            elmeredt szemmel az ember.~De egyszerre elhallgatott,
562 II    |           nógatta hazafelé az embert.~De az ember egyre dolgozott.
563 II    |          suttogva: - Nem a miénk...~- De amit találtunk, az a miénk?~-
564 II    |           nyakába emelt egyet.~- Jaj, de nehéz!~A férfi másikat is
565 II    |             lelkét, és vitte fölfelé.~De a fiúcska sírva fakadt:~-
566 II    |          nevenapja. Örömnap minálunk. De ezentúl sír ő majd ezen
567 II    |       szobakulcsomat szoktam tartani, de ijedelmemre nem találtam.
568 III   |              míg „Krisztusa” nincsen.~De nem úgy gondolkoznak a hívek.
569 III   |          képet, s nekiadja ajándékul, de egyúttal megkéri egy kis
570 III   |          képet is vehetne az árán.~No de a tanító mintaember, és
571 III   |              nöm úvvót a’ régön!”~No, de ezeken ne akadjunk fel;
572 III   |          Kérem, sohasem szoktam inni, de az éjjel annyira fájt a
573 III   |          megszűnjenek a fájdalmai.~No de aztán elismerésre méltó
574 III   |        kalappal az ilyen papok előtt!~De hátravannak a nemzetes,
575 III   |                kritikának van kitéve, de mind­ezekben csak megnyugodnánk,
576 III   |               futamokat, a trillákat, de meg nem értik. Gépek.~Egressy
577 III   |               mondom, hogy éppen így, de ahol hangsúly van a szövegben,
578 III   |              hogy írjam át zenekarra. De napról napra halogatja.
579 III   |         eszedbe se jusson pályázni.~- De ha nem is akarok.~- Kell!
580 III   |               Csináld magad rögtön.~- De bátyám, hova gondol! Nem
581 III   |             hallgatja ezt is, azt is. De nem melegszik.~Végre az
582 III   |               cimbora. Mondom, ülnek. De nem beszélgetnek, csak szólnak
583 III   |              minden kottát a világon, de még magamat is elfeledtem;
584 III   |             nóta indulóvá alakult át; de a második részében, ha az
585 III   |        cimbalom.~Égessenek meg engem, de kimondom, hogy a világ minden
586 III   |                  Igen.~~~~- Oda.~~~~~~De ugye, félsz majd az oroszlántól?~~~~-
587 III   |             egyetlenes szava a ja-ra. De van ezer.~Minden határozószó.
588 III   |          mindig ezzel fordítja: igen.~De hát hogy fordítja akkor
589 III   |                Bizony. Valóban. Igaz. De. Csakis. Íme.~Íme, ebben