Part

 1  I|           hát még később! Dehát a főispánné szereti őket. Az asszonyka
 2  I|         bús szemmel bólogatott.~A főispánné mély sóhajtással folytatta:~-
 3  I| testünknek a tükörképi másában.~A főispánné pillogva gondolkodott. Láttam
 4  I|        Így van, így - bólintott a főispánné -, nem lehet másképp. És
 5  I|           volna?~- Nem - mondta a főispánné -, hanem ő volt komorna,
 6  I|         bájos fiatal leány!...~(A főispánné összerázkódott. A szeme
 7  I|  elmosolyodva.~---------------~(A főispánné megrándult.~- Ez ő! - susogta
 8  I|     alvajáróé.~---------------~(A főispánné a szemére nyomta a zsebkendőjét.~-
 9  I|        Kérem...~---------------~A főispánné annyira zokogott, hogy a
10  I|        Köszönöm - rebegte sírva a főispánné -, köszönöm.~S megcsókolta
11  I|            A vendéglőbe értünk. A főispánné még mindig könnyezett, de
12  I|             Gyerünk be - mondta a főispánné.~Lukács megállt az ajtó
13  I|          mondta, de meghallotta a főispánné is, és csodálkozón fordította
14  I|        hadnagy? Mi közünk vele?~A főispánné szinte megbotránkozva nézett
15  I|          felelte megbotránkozva a főispánné. S nem azt beszéli-e mindenki,
16  I|          hogy a Balatonba fúlt.~A főispánné mosolyogva vont vállat:~-
17  I|          lenni - csapott vissza a főispánné. - Hát csak nem fog mindjárt
18  I|        falat takaró babérfákat.~A főispánné már nem könnyezett. Az arca
19  I|          az asszonyka szelíden.~A főispánné levonta a kesztyűit, s mosolyogva
20  I|         hanem francia. Ismerem.~A főispánné is kifelé hallgatott, aztán