Part

 1  I|   Alajos tisztelendő úr. Rég meghalt, Isten nyugosztalja. Kilis
 2  I|      szóbeszéd volt a. Az is meghalt mán régen, Isten nyugosztalja.~
 3  I|   voltam. Egy jó cimborámnak meghalt az apja, aztán örökölt.
 4  I|      vannak, ha nem beteg?~- Meghalt az édesanyja ennek - felelte
 5  I|  ennek - felelte az ember -, meghalt.~Akkor jött az úton Baksáné.
 6  I|    most is ott szolgálna. De meghalt fiatalon, hűlésben vagy
 7  I|      érzi a mellén? Semmire. Meghalt még mielőtt meg­halt volna.
 8  I|  éppen hogy a Doktor Gizella meghalt, mert megmérgezte magát.~
 9  I|   miért? Mily kár érte, hogy meghalt; olyan szép leány volt,
10  I|   leánya, aki néhány hónapja meghalt. Az ügyvéd eljött a városból
11  I|   volt. Valami felizgatta és meghalt.~- Van egy török példabeszéd -
12  I|   csoportosulásban vagyok.~- Meghalt - mondogatják.~- Csak elájult
13  I| megint sikoltott.~- Sári!... Meghalt!... Segítség!~Nohát, hogy
14  I|       Kitért.~- Nem tért ki. Meghalt. Ez már a második anyám.~
15  I|      Árpád és én. A többi öt meghalt.~Árpád is színész volt,
16  I|      ijedten.~- A nevelőm... meghalt.~- A jó Keszeg!~Bólintott.~-
17  I|     fáztam belé.~A csendesen meghalt embert irigylem, de az öngyilkostól
18 II|   ember volt. Kár érte, hogy meghalt, meg az is kár, hogy csupán
19 II|  iskolába, megtántorodott és meghalt.~Az őrzőangyala felölelte