Part

 1  I |          elé nézett, mintha igen különös volna az a véleményem, hogy
 2  I |      fejét, rámfordította. Olyan különös­képpen nézett, mintha nagy
 3  I |          Juditnak hívták. Milyen különös, hogy ezt a nevet nem felejtette
 4  I |         a könnycsepp. De micsoda különös barna arc ez, micsoda erős
 5  I |          leányra. És mondja, nem különös az, hogy a zsidó temetőben
 6  I |       azon a tájon mindig. Semmi különös nincs azon, hogy egy leány
 7  I |     ábrándosan tapadt reá.~Mégis különös - gondoltam -, ez a tanító
 8  I |       hogyne szeretné a virágot.~Különös volt nekem a vigyorgása,
 9  I |          ki a bolti skatulyából.~Különös volt, de nem gondoltam vele.
10  I |            Mit hallott?~- Valami különös kiáltást.~Legyintett:~-
11  I | hallatszottak az ablak alatt, és különös csördülések.~A péklegény
12  I |       pedig, hogy beszélni fog a különös kincsekről.~- Te Balázs -
13  I |         érzek semmi bódulást.~De különös, hogy a szobám olyan világos,
14  I |        hogy hol vagyunk? Micsoda különös változása ez a világnak,
15  I |        hogy magányos utas ezen a különös úton. Engedje meg, hogy
16  I |      Végre is elhagytam. De ugye különös, hogy meghalunk, s mégis
17 II |         ének.~Nem volt az valami különös állat, hogy sok ezernyi
18 II |       hét.~És szerettük egymást.~Különös szerelem volt ez, és megmagyarázhatatlan.
19 III|      magyar a németnél:~S milyen különös, hogy el lehet a magyar