Part

 1  I|             a keszkenőjében.~- Csak mondd lelkem, mondd.~- Hát az
 2  I| keszkenőjében.~- Csak mondd lelkem, mondd.~- Hát az én uram nagy örömet
 3  I|              hol oldalra kerül...~- Mondd csak tovább!~- Az uramnak
 4  I|             meg a mi vétkeinket! Ne mondd tovább, csak hagyd abba.
 5  I|           feleségét magyar szóra.~- Mondd neki: Hova mégy lelkem?~
 6  I|            legénynek se.~- Csak azt mondd meg legalább, hogy megvertek-e?~
 7  I|       mertél menni éj közepén.~- Ne mondd bizony senkinek. Nem azért
 8  I|             azon az estén.~- Apróra mondd el, apróra!~És Olga elmondta
 9  I|           nem hozta meg a cipőnket? Mondd neki, hogy várjuk.~Sári
10  I|          ültem. Megimádkoztattam:~- Mondd el, fiam, a Miatyánkot!~
11 II|         csepp vizet adj!~- Adok, de mondd meg a titkodat, a Mózes
12 II|             fiam csak tizenöt éves. Mondd meg a titkodat, hogy ne
13 II|           az ő kezét ragadja meg:~- Mondd, hogy megmarad! Megmarad!
14 II|           pap karját:~- Megmarad-e! Mondd, hogy megmarad! Meggyógyul!
15 II|      Isten-szeme választotta ember, mondd meg nékünk, ha utolsó erejével
16 II|           békesség virágai nyílnak. Mondd dicső költöző, messze-jövendő
17 II|            látó, csak egy szóval is mondd: nyugalmas, boldog élete
18 II|            meg egy éltes atyafit:~- Mondd csak, testvérem, mi ketten