1-500 | 501-548
Part
1 Gardon| silány kiállításban jelentek meg írásai és hosszadalmas pereskedésbe
2 Gardon| Mese a lángról”, „A szózat meg a himnusz”, az „Egy ember”.
3 Gardon| bár posztumusz jelent meg, s így semmi bizonyíték
4 Gardon| nézőpontjából közelítjük meg a kiadások történetét, rögtön
5 Gardon| szocializmus-ellenessége miatt nem jelenhetett meg; „A kövirózsa”, a „Mária
6 Gardon| hogy miért nem jelenhettek meg Gárdonyi zsidósággal kapcsolatos
7 Gardon| lényegében ugyanúgy írja meg az első idilli gyermekszerelem
8 Gardon| tanító, Ziegler Géza jelenne meg a sovány Zeller alakjában.~---------------~[
9 I | KÖRÖSZTJE~- Akit még nem vertek meg soha - mondta egy festőművész
10 I | ép bőrrel aznap nem éri meg az estét.~Mert ha szántóföldet
11 I | forintot... a tekintetes úrnak. Meg aztán... a díjamat is elengedném.~
12 I | Hát... a hollók egyék meg, tekintetes uram, megmondom
13 I | nadrágja volt báránybéléses, meg csizmát viselt, olyat, amelyikben
14 I | előre lódult a fülétől. Ha meg fölemelte a fejét, a haja
15 I | kezében a tábori székecske meg az összehajtott állványka,
16 I | uram.~Egy lejtőn ő szólalt meg:~- Az erdőt festené, tekintetes
17 I | mintha meghibásodtam volna. Meg kellett állnom olykor és
18 I | és széttekintenem, hogy meg ne szédüljek.~Olyankor ő
19 I | emberek csak érzelmileg értik meg a művészetet. Egy bolti
20 I | árnyékot. Valami postást öltek meg azon a helyen. De az a kereszt
21 I | álmodó-szemű mély imádkozásokat. Meg is hatott mindig. Csak épp
22 I | nyoma se maradt. Az uraság meg a fia.~S a haját lógatva
23 I | egy nagy lábosban, melléje meg a dombosra sült likacsos
24 I | dohányzacskóját.~- Nohát - szólaltam meg -, kend találta el az igazságot,
25 I | számolni, azt is csak lélökkel. Meg még egy nagy tudományt,
26 I | egy pohár bort. Visszafele meg felnézek a komámhoz a szőlőhegyre.
27 I | Ámbátor akasztófán halt meg. De azért mégiscsak aszondom,
28 I | van jelen, a szőlőhegyen meg csak a komám. Ingyen se
29 I | vált a kezéről, és pénteken meg nem ette volna a szalonnát
30 I | kapta a komám a kenyeret meg a szalonnát.~Kerülök a kápolnának,
31 I | felnézek hozzád, nem ettek-e meg a rigók!~Hát beszélgetünk,
32 I | nagyobb csuda. A kántorunknál meg láttam egy kalamusszárat,
33 I | ingyen megjárhatja Lurdest, meg még tán az apját is elviheti.
34 I | aszongya a koma -, csak idd meg magad.~A kocsis elkedvetlenül.~-
35 I | ereje nyögte, a kutya ugassa meg! Olyan vót az a vasláda.
36 I | De - aszongya - legyen meg az ő szent akarattya.~-
37 I | imitt-amott. Ölni nem ölt meg senkit, csak betoppant úri
38 I | hétre a kántorunk szólít meg, hogy aszongya:~- Ráér-e
39 I | elejbe két másik kántorral, meg a nánaháti jegyző úrral.~
40 I | annak araszos. Az ajtaja meg csupa merő egy zár. Tizenhat
41 I | vasbúl vannak benne, kívülről meg olyanra van beföstve, mintha
42 I | pecsönyét. Mögint kávét meg bécsi sajtot. Közbe bort
43 I | panoramát, célba is lőttünk, meg ráültünk a riglispilre.
44 I | magyar táncot, a kelnerek meg kifelé lökdöstek bennünket.~-
45 I | némettől még nem ijedünk meg!~Hát nem is ijedtünk meg.
46 I | meg!~Hát nem is ijedtünk meg. A bagnétot is kihúztuk.
47 I | az a sárga föld se tudja meg soha, amelyik a koporsódat
48 I | Bandira gondolna. A zsidót meg csak nem sajnálod tán. Azt
49 I | nevelteted a fiadat, én meg elmegyek Lurdesbe, aztán
50 I | kocsisnak se gonosz a szándéka, meg annak is van esze. Még egy
51 I | nem is keres senki. Mink meg bekormozzuk az orcánkat,
52 I | beszéljen, mikor nem köll. Meg is köti, hogy ne szaladjon,
53 I | visszatér az istállóba, én meg elosonok a kerten át, mint
54 I | kegyes áldozatokra jutna, meg hogy körösztény ember ne
55 I | kezibe.~És akkor cselekesszük meg a nagy cselekedetet.~No,
56 I | cselekedetet.~No, bagoly egye meg, én minden éjjel százas
57 I | százas bankókkal álmodtam. Meg egy szép tajtékpélpával
58 I | szemlélgettem. Azt veszem meg mindjárt a szerzés után,
59 I | csizmámat.~- A kánya egye meg, nem jó jel!~Aztán az álmom
60 I | magam. Aztán, a csuda verje meg, mentül jobban hordom, antul
61 I | egyebet, csak gyalázatot. Meg hogy a fejem fölé hordom!
62 I | mégse történt bajom. A ganaj meg csakugyan gazdagságot jelent, -
63 I | nem mulasztottam, böjtöt meg nem szegtem. Reggel, délben,
64 I | bűne a katonának, mert ha meg nem öli az ellenséget, az
65 I | ellenséget, az ellenség öli meg őt, aztán a feleségét, gyermekeit,
66 I | szerszám, a legalkalmasabb. Meg is élesítettem aznap délelőtt,
67 I | is lehet.~Hát akkor mán meg bírtam nyitni az ajtót.~
68 I | faluból, megerősödik a szél, meg is fordul, szembe. Mintha
69 I | kerülgetnem kellett a tisztásokat, meg a hóomladékot, ahol halommal
70 I | tudományon fel-le, fel-le, nekem meg csak egy éccaka bajos az
71 I | néz, mekeget.~- Giduka!~Meg se mozdul.~Egész közeletibe
72 I | de mégis úgy sújtottam meg, mintha farkas volna.~Hát
73 I | is találtam. Felfordult. Meg se mekkent többé.~Odamék.
74 I | a fájdalom. Hanem akkor meg még tán a csontom fájásánál
75 I | tajtékpipát is más veszi meg. Talán épp a kocsis.~De
76 I | eltagadja, hogy nem tették meg a nagy cselekedetet, mivelhogy
77 I | Kicsodák? Csuka Bandi meg a cimborái. Ki vót vóna
78 I | kormozva a képe. A gyerek meg ki akart futni, attul tartottak,
79 I | KÖLTÖZÉSE*~Személyek: Sekszpír, meg a leánya: Judit. Végül egy
80 I | Judit. Végül egy fuvaros, meg Kini Tamás, aki Juditot
81 I | búcsúpoharat.~Ő tőlem búcsúzott, én meg London~lármájától és kéményeitől.~
82 I | lármájától és kéményeitől.~No meg a hajam barna színétől,~
83 I | pünkösd is fakó.~De hát valld meg: nem is ezért csöpög~a két
84 I | Zsuzsi nénéd is otthon lelte meg~a filkóját. És lám: mi derék
85 I | óriási hattyú!~Ki vádolja meg Feidiászt a kőért,~amelyből
86 I | csillagomnál~gyújtották meg hitványka mécsöket...~(Vállat
87 I | Nyugat felé,~nem újul-e meg az én lelkem is,~miként
88 I | más strófák zendülnek majd meg ott~szívem hárfáján is,
89 I | óráján a billegőt~nem állítja meg Isten keze se.~JUDIT:~De
90 I | anélkül, hogy tudná, hogyan. Meglehet, hogy a Korláth grófok
91 I | akárhányszor láttam a templomban, meg a hintójukon. Ezek a grófok
92 I | benne, amikor házasodnak, meg mikor temetkeznek.~Az öreg
93 I | tudná mozdítani Budapestről, meg lehetne menteni. Így egy-két
94 I | aznap elhagyta a lányát, meg az unokáit.~István grófot
95 I | megjegyezni, s a Judit név meg csak azért maradt meg a
96 I | név meg csak azért maradt meg a fejében, mert az ügyetlen
97 I | néhány perc múlva kérdezte meg, mi jutott az eszébe.~-
98 I | emelte a botját, mintha meg akarná lőni, amin a szarka
99 I | dombra értek, amelyről már meg lehetett látni a négytornyú
100 I | a kocsisnak, hogy álljon meg.~- Innen már gyalog megyek -
101 I | apró fehér bárány közte, meg egy vén kövér kolompos.
102 I | kezetcsókolni. Bizony nem szalad az, meg nem is köszön, hanem egyszer
103 I | A gróf utána.~A szűrben meg a nagy csizmában nehéz a
104 I | a szűrőn ült. A kalapja meg a botja mellette. Az ezüst
105 I | kellett, a festőszereimet, meg a pokrócot.~- Miért olyan
106 I | nő bemegyen előre, emez meg utánuk. Hanem ahogy átlépi
107 I | elmondta. Nos, amint elmondta, meg is halt üstöllést.~A sófalviak
108 I | körül kell keríteni, mások meg pópát akartak hozatni, hogy
109 I | megijedni, csak tisztesfű, meg akasztott ember kötele legyen,
110 I | ember kötele legyen, no meg tömjénfüst.~Végül aztán
111 I | megválasztotta a bírót, meg melléje két esküdtet, küldöttségnek.~
112 I | földet, a másik kendőbe meg máshonnan. A két helyről
113 I | egyebet, csak azt, mondja meg, hogy micsoda két föld az?~
114 I | belenézett az egyik kendőbe is, meg a másikba is.~Aztán így
115 I | szobákat, ahol az arany meg az ezüst kádakban fekszik.~
116 I | mert ám egy se. Az öreg meg nem várakozott, hanem eltűnt.~
117 I | pirinc hogyan szabadult meg a sárkány őrzötte várból.
118 I | édes leányát. Miért átkozta meg, azt bizony ma se tudom,
119 I | nálunk; ezt kukorékolta meg a kakas. A kakas nem szólna
120 I | cseléd imádságba fogott, én meg betakartam az én kis hatéves
121 I | csizmából sok szalma dőlt ki, meg a pipája. De jó is volt,
122 I | szakadnak el azok soha. Meg vannak patkolva erősen.
123 I | ki volt ott a menyasszony meg a vőlegény, arra nem emlékszik,
124 I | megszedjem az almafáját. Meg is szedtem. Hanem ott is
125 I | kertje alatt pillantotta meg az András a boszorkányt.
126 I | ütötte a szöget a boszorkány. Meg is találta. A csősz puskájába
127 I | nekiállt a vályúnak. Baksáné meg bizonyosan ágynak esett,
128 I | körül a házát nyírfaággal, meg mindenféle tüskével, csak
129 I | ő a boszorkánytól. Azt meg, hogy visszakézzel elkapja
130 I | hallottam, úgy menekült meg a folyamatos gyötréstől,
131 I | községháza előtt állott meg a kocsi. A gyerek valamivel
132 I | szederfa van a ház előtt, meg egy kis méhes az udvaron.
133 I | hittük, megeszi. De nem ette meg. Csak sírt rajta a vén boszorkány,
134 I | rajta a vén boszorkány, meg csókolgatta. Aztán meg leborult
135 I | meg csókolgatta. Aztán meg leborult a porba.~Megnéztük
136 I | művelődött ki. Ha az ispán meg nem halt volna, most is
137 I | miben. S Julcsát akkor kérte meg Bathó.~Hát az ember szép
138 I | közönséges kis betegségeket meg csakugyan jobban elűzi a
139 I | áthallatszik a szomszéd faluból, meg mikor a kántor temet.~-
140 I | dombocskán van. A kertnek meg jó.~- Én nem akarok kimenni
141 I | házból. De hogyan mondjam meg az uramnak? Már a foglalót
142 I | Lelkem édes Hosszúné, ha meg akarja cselekedni a legnagyobb
143 I | Katona volt az, nem ijed meg semmiféle vízen járó lélektől
144 I | odaérkeztek: És bocsásd meg a mi vétkeinket! Ne mondd
145 I | uram... Szóval: gyónjál meg neki, mintha a papnak gyónnál.
146 I | gyónnál. Érted? Gyónjál meg neki!~Bathóné maga elé meredve
147 I | hallotta sohase, aminek meg én örültem.~A következő
148 I | pillantást vetve jegyezte meg:~- Ez különben igazi havanna,
149 I | Árulnak. De miről ismeri ön meg, hogy ez igazi?~- Valami
150 I | volt benne a legalávalóbb, meg azok a szivarok, amelyekből
151 I | magam is csináltam. Mikor meg rajzolni tanultam, az volt
152 I | gondolkozásuk nem fordult meg, hát én fordultam meg: elszöktem.
153 I | fordult meg, hát én fordultam meg: elszöktem. Gyalog jöttem
154 I | forintom volt mindössze, meg egy pakli purzicsán-dohányom
155 I | kezdek játszani, veressen meg erősen az apámmal.~Hiszen
156 I | nagy ám a különbség a földi meg a vízi vihar között! A földön
157 I | és Afrika között dobált meg. Az útleírásokban olvashat
158 I | alakja volt az első, amelyet megpillantottunk. Már messziről
159 I | integetett nekünk, integetett.~Az meg aztán látványosságszámba
160 I | elmúlik a vihar, s mink megérkezünk Európába, hogyan
161 I | be kell tömnünk!~Dániel meg se mozdult, csak véreset
162 I | Semmire. Meghalt még mielőtt meghalt volna. Én arra gondoltam,
163 I | a kapitány.~- Szabadíts meg Szűzanyánk - kiáltotta a
164 I | efféléket: ma egy cselédlány meg egy iparoslegény, holnap
165 I | holnap egy bárókisasszony meg egy lovászinas. Néha mind
166 I | néha csak az egyik hal meg, de azért csak a régi történet
167 I | úr vegyesen lakik benne, meg egy gróf a falu végén. A
168 I | doktorné szélesen, begyesen, meg egy vékonycsontú, szőke,
169 I | tanító, ez a kisasszony meg zsidó kisasszony. És megéreztem,
170 I | egyszer a tanítót, egyszer meg a leányt.~A tanítóról mindjárt
171 I | Simándinak hívták.~A leányról meg körülbelül hat hétre rá
172 I | elkérdeztem, hogy miért mérgezte meg magát a Doktor Gizella?~
173 I | hallgatta ájtatosan a misét, meg a prédikációt. De hát ezt
174 I | nem járt senki. A betegek meg, akikhez a doktor járt,
175 I | leányának:~- Gizella, csináld meg neki ezt az orvosságot.~
176 I | csak éppen a nevük német, meg hogy a boltban gyakorta
177 I | a nyelvét kellett volna megmozdítani, de a szó a torkán
178 I | hozzád könyörgök! Ments meg!~A szobában ott volt az
179 I | szobában ott volt az anyja is, meg a szakácsné is. Azok ott
180 I | ajtót. Rábámul a leányára meg a képre. Az arca haragtól
181 I | kézintéssel kiküldötte a feleségét meg a szakácsnét a szobából.~
182 I | elszörnyülködő hörgése szakította meg a leány beszédét:~- Soha!
183 I | apám!~- Hát inkább halj meg, dögölj meg! Muzsikaszóval
184 I | inkább halj meg, dögölj meg! Muzsikaszóval foglak eltemettetni!~-
185 I | ember volna is, apád soha meg nem engedné, hogy elhagyd
186 I | megyen ott, hogy ne szólítsák meg. A bolt előtt mégis rákiált
187 I | csak a könnye szaporodik meg válaszul.~Sietve halad a
188 I | tovább haladt, akkor kérdezte meg az urát, hogy mit jelent
189 I | reggel fürdik hidegben, ő meg este melegben. Délutánonkint
190 I | melegben. Délutánonkint meg lovagol, nemcsak féloldalt
191 I | a szempillája se rebben meg tőle. Aztán mindenféle csudás
192 I | mint a cigányok. Reggel meg kávé helyett herbateát isznak,
193 I | betegek.~Soódy nagyságos úr meg még furcsább ember. Reggel,
194 I | kettőt, aztán azt emelgeti meg leeresztgeti sarkig, hogy
195 I | csaknem a földet éri. Hol meg a levegőbe lökdösi, mintha
196 I | lökdösni vele. Esténkint meg ahelyett, hogy lefeküdne,
197 I | víz alatta. Azt mondják, meg se lehet mérni, olyan mély.
198 I | megszédül ottan. De inkább meg is kerüli a tavat. Csakhogy
199 I | minden hónapra. Karácsonykor meg még külön egy igazi aranygyűrűt
200 I | piros köveset. Az úrtól meg egy húszkoronás új aranyat.~
201 I | legénynek se.~- Csak azt mondd meg legalább, hogy megvertek-e?~
202 I | odakészítenie a „piritusz”-főzőt meg a sonkát, tojást az asztalra.
203 I | egy fehér parkot világít meg. Minden fa fehér, mint a
204 I | egy emberárnyék jelenik meg a híd túlsó végén. Hegyes
205 I | két felsőkarján ragadja meg a fuldoklót. Lábbal dolgozik
206 I | De ím, megdöbbenve áll meg: a sötét magasban, a hullongó
207 I | Az örök haláltól ments meg Uram minket...~A legény
208 I | lehetett benne. A tetején meg meg is hálhatott az, akinek
209 I | lehetett benne. A tetején meg meg is hálhatott az, akinek
210 I | köszvényes lábú agg szabó, meg egy vén cigányasszony. A
211 I | házába. Csak épp a pipázást meg a piros fejkendőt tartotta
212 I | piros fejkendőt tartotta meg a cigányélet emlékéül. Ő
213 I | cigányasszony ajánlotta meg a bort: hozassanak egy kétliteres
214 I | tartja, hogy aki ébren éri meg az újévet, nem hal meg abban.~
215 I | éri meg az újévet, nem hal meg abban.~Már éjfél elmúlt,
216 I | Hát lássuk - szólalt meg a mészáros vastag hangja. -
217 I | jövevényre.~- Közpénz - szólalt meg a szabó.~És sovány ujjai
218 I | ujjai póklábakként jelentek meg az ötkoronás fölött.~- Üljön
219 I | csendben végre ő szólalt meg. A mészárosra tekintett.~-
220 I | megfürdés.~- A ruhát is meg kell előbb gőzölni - mondta
221 I | cigányasszony még egy gyertyavéget meg akart gyújtani, de aztán
222 I | körül.~Végre a szabó mordult meg; eléje tolta a boros üveget.~-
223 I | ember remegő kézzel fogta meg a flaskát. Ivott.~A keze
224 I | szemében ismét könnyek jelentek meg. Letörölte.~- Nem őt siratom,
225 I | nyolcvanötben, akkor ismerkedett meg az anyámmal, aki galamb.
226 I | asszonnyal ott ismerkedtem meg. Ma is emlékszem rá, hogy
227 I | magyarul feleltem:~- Szabd meg az árát magad ökörszemű
228 I | szavamra rózsaszín jelent meg az arcán, és valami csodálatos
229 I | közepén.~Akkor ismerkedtünk meg, és csakhamar, egybeédesedtünk.
230 I | dsinek szállottak volna meg.~Dsin, az ördög.~Akkor olyan
231 I | függőágyon, és regényt olvasott, meg az Újidőket, Életet, más
232 I | gondoltam semmit.~Egyszer meg a boltom előtt ment el,
233 I | előtt ment el, és akkor meg nagy fehér rózsa volt a
234 I | csapott a szemem közé. Egyszer meg a vasalót vágta hozzám.
235 I | mentegetődztem előtte:~- Bocsásson meg, de nem tudom, hogy lehetett...~-
236 I | látott rózsaszín jelent meg, s a hullámocska.~- Jó gondolat
237 I | beszólt a boltba:~- Izend meg vagy írd meg neki, hogy
238 I | boltba:~- Izend meg vagy írd meg neki, hogy hétre már itt
239 I | hogy egy fiatal leány halt meg. Reggel még danolt, délben
240 I | egyik cipője fényes, a másik meg be van szennyezve fölül,
241 I | szekrényen. Add ide Ali. Meg három pohárkát is. És szelj
242 I | eltelt addig, amíg az aszut meg a kenyeret az asztalra tettem,
243 I | a ködben ülne az asszony meg az orvos. Csak a plasztron
244 I | fehérlik a mellén.~- Nyisd meg hát az aszút! - toppantott
245 I | olyan álmosság szállt meg...~Erre mintha villám futott
246 I | a rózsáskert.~- Nohát én meg azt mondom: Nyíljon a sír!
247 I | nem öldöklésre hívtam őt meg, hanem vacsorára. Még akkor
248 I | abban a pillanatban mozdult meg bennem a tigris, amelyről
249 I | vagyok-e?~Ezt kérdeztem újra meg újra.~Ha bűnös vagyok, csak
250 I | el az urától. Ő maga vált meg tőle.~De mégis öltem. Akárhogy
251 I | vagyok.~De ahogy a kőszobor meg nem bírja mozdítani a lábát,
252 I | asztalánál, és ott rabolt meg a hátam mögött.~Ha a vonat
253 I | Alit egy nagy kéz ragadta meg, a mészáros keze.~- Ide
254 I | gyanúsat. Pondróné mondta meg, melyik mikor jött, s hogy
255 I | terembe. Egy másik rendőr meg a férfiak termében nézte
256 I | horkolt, mintha ő itta volna meg az Aliék orvosának minden
257 I | A KÖVIRÓZSA~Egy levél meg egy telegram, szinte egyidőben.~
258 I | Nézzük a telegramot:~Látogass meg! Olyan kincset hoztam Indiából,
259 I | és még soha nem fordultam meg a kastélyában. Sajnálom,
260 I | meglátogatom. Becsüljük meg a jóbarátokat! Az élet javai
261 I | amerre ellátok. A búza meg is dőlt néhol. Dús termés
262 I | soha, mióta a világon van, meg nem nyírták, meg nem kefélték.~
263 I | világon van, meg nem nyírták, meg nem kefélték.~De mért is
264 I | eszembe. Hátha azzal lepném meg, hogy megírnám neki az egész
265 I | igenyössen tessék, - toldja meg az asszony.~- A Balázs úré
266 I | Balázs nagyságos úré - toldja meg az asszony.~A szivarom harmadára
267 I | juhász elállja az útját.~A ló meg lelassul, s béként engedi,
268 I | hogy mielőbb meglegyen, meg is jártam vele.~És szinte
269 I | Nekem ezt a ruhát hozta, meg egy japáni napernyőt, a
270 I | napernyőt, a gyerekeknek meg játékszert. Nem is beszélt
271 I | osztálysorsjáték főnyereményét kapták meg nyolcan, nyolc falubeli.~-
272 I | Az a sakter házát vette meg, a cserepeset, meg nyócvan
273 I | vette meg, a cserepeset, meg nyócvan hold földet. Pedig
274 I | pedig akárhogy is. Hogy meg fog lepődni az a derék ember!~
275 I | vigye el, hogy szabadulok én meg azoktól a fene gyöngyöktől!
276 I | elefántnak értelméről beszélt, meg az indiai népről, és egyéb
277 I | kincsekről.~- Te Balázs - szólalt meg egyszer. - Micsoda kincseket
278 I | pipácskát az íróasztalomról. Meg egy vörös bádogiskátulya
279 I | Ez az a csoda, amellyel meg kell ismerkedned.~S elégült
280 I | szekrényemben. A másvilágról meg különben se nyilatkoznak.~-
281 I | nyilatkoznak.~- Ki tudja? Próbáld meg. Te nem hiszel a lelkekben?~-
282 I | látjuk. Hagyd azt a szert, meg se próbálom.~- De mondom,
283 I | új érzékeket kapnál.~- Az meg lehetetlenség. Az emberi
284 I | orrunk egy lépésnyire se érez meg. A halászsas félkilométernyi
285 I | egy láthatatlan szál marad meg egybekötőnek, hogy a test
286 I | hogy a test ne halljon meg az alatt az idő alatt, meg
287 I | meg az alatt az idő alatt, meg hogy a lélek visszatérhessen,
288 I | Macpherson). Nem hiszed? Nézd meg a lexikonban.~Reggel eszembe
289 I | ópiumot. De ha teában iszod meg, akkor is csak az a hatása.
290 I | látják, azért ajándékozták meg a titkos szerükkel.~Egyszer
291 I | későn alszom el, reggel meg felébreszt valami borjúbőgés,
292 I | a zavaros víz. Hogy írom meg a papomnak a prédikációját?
293 I | megírom. Ha a vonaton írom is meg, de megírom.~S újra arra
294 I | valami szegénynek - szólal meg nyugodtan. - Add a barátodnak,
295 I | arra a kérésre jutok: Add meg a mi mindennapi kenyerünket, -
296 I | jó Isten különböztette-e meg a gyermekeit? Vagy hogy
297 I | zöldes növény...~- Bocsáss meg - rebegtem végre -, de nem
298 I | belemélyedt a szemembe.~Végre meg mertem szólalni:~- Talán
299 I | kövirózsa maga választja meg a helyét, ahol életet kezdjen,
300 I | elhaljon? Maga választja meg...~- Hát bizonyos.~- Dehát
301 I | sovány gyökerei alig bírnak megtartózkodni; ahol sápadt
302 I | leüljek és beszélgessek. Meg kell még ma néznem a Palacio
303 I | lánya a múlt hónapban halt meg. Rokonom. Szép nagy leány
304 I | Minden lányért kár.~- No meg fog vele ismerkedni a halála
305 I | Lenke, vagy nem jelenik meg? Önt bizonyára nem fogja
306 I | unalmasak, foglalkozásnak meg nem érdekesek. Többnyire
307 I | Istenhez megyünk. A temetőben meg azt mondja: Nyugodjék békén
308 I | és csak lélegző gép. Mink meg járunk, kelünk, cselekszünk,
309 I | gyermekien rövid, az ajka meg vénesen keskeny.~Olyan nyugodt-szívesen
310 I | vagy mi, hogy itt állok, meg ott fekszek egyszerre?~Végignézek
311 I | Gyermekcsoport jelenik meg ismét. Egy nyúlánk férfi
312 I | összerázkódott. A szeme könnyel telt meg:~- Ő!~A társaság szinte
313 I | Kisasszony - szólítom meg -, látom, hogy magányos
314 I | a különös úton. Engedje meg, hogy bemutatkozzak...~Bólintott.~
315 I | Hiszen a leány tífuszban halt meg, tehát ez nem lehet az ő
316 I | Hallgattunk. Aztán ő szólalt meg.~- Ön hova?~- Ahova parancsolja.~-
317 I | Hát akkor Erzsike, engedje meg, hogy kísérjem... A mi Afrikánkig.~
318 I | előtt:~- Nem értem - szólalt meg a fejét rázva -, én nem
319 I | Hogy-hogy?~- Miért jelent meg nekünk egy idegen hadnagy?
320 I | Lukácsot, hagyja már abba. Meg is értett, elhallgatott.
321 I | azonban a professzor szólalt meg:~- De azt mondta, hogy a
322 I | hogy gyomortífuszban halt meg. Ugye Klotild?~S mosolyogva
323 I | néha azt mondja:~- Hiszen meg lehet őket különböztetni:
324 I | mindjárt ahogy megszülettek, meg kellett őket keresztelnünk.
325 I | aznap a virrasztástól. No meg, hogy azon éjjel hatszor
326 I | most már hát ez a Sári, ez meg itt az Olgácska.~A két őzike
327 I | nefelejcsszín ruhát veszem fel, te meg a fahéjszínűt.~- Nem, én
328 I | szokott feküdni, az apjuk meg pipára gyújtott, és kiment
329 I | hogy tapasztaljon. Onnan meg elvitték katonának.~- Megjött -
330 I | tovább-beszélte az újságot:~- Mama meg se ismerte, csak mikor megszólalt: -
331 I | Azt felelte, hogy ő mindig meg tudott bennünket különböztetni.~-
332 I | úgy hogy három méternyire meg lehetett érezni.~És még
333 I | öltözök a babosba. Próbáljuk meg...~Olga a fejét rázta.~-
334 I | Lehetetlen! - hebben meg a pékné s Olga is.~Már mondani
335 I | boltunkban a sok vevő. Tegnap meg búcsúsokat hozott ide az
336 I | Lukács orvosék cselédje meg a bábosné. Látszott az Olga
337 I | három szobára való bútort, meg nyolcezer koronát ereszt
338 I | megegyeztek tízezer koronában, meg hogy a pék még életében
339 I | délután a pék látogatta meg az üvegest, és egy zöld
340 I | cérnával. De hogyan mérjük meg a lábát?~- A suszternek
341 I | a lábát?~- A suszternek meg kellett volna hoznia a cipőnket.~
342 I | Eredj Baráthoz. Kérdezd meg, hogy miért nem hozta meg
343 I | meg, hogy miért nem hozta meg a cipőnket? Mondd neki,
344 I | mosolygás tévesztette-e meg Gyurit vagy a vállkendő,
345 I | No, és te nem ismered meg azonnal...~- Nem én. De
346 I | hát hogy te nem ismersz meg akkor se!... Sötétben is
347 I | akkor se!... Sötétben is meg kellene ismerned! A szívednek
348 I | Meghalok. Inkább haljak meg, minthogy Olga gyűlöljön.~
349 I | vonaglott újból Sári. Haljak meg! A patkányméreg... Hová
350 I | patkánymérgemet nem iszod meg! Mi lelt benneteket?!~-
351 I | megtévedt. Ezt csókolta meg Olga helyett.~Az ablakon
352 I | nyomban rá mennydörgés rázta meg a ház falát.~- Szamárság -
353 I | körültekintett. A szeme Sárin állt meg.~- Perec nincs ilyenkor -
354 I | Megengedik, hogy itt egyem meg? Az esernyőmet otthon hagytam.~-
355 I | csinos volt. Sári legalább meg volt vele elégedve.~Vizet
356 I | meglocsolta a szemét. Az arcát meg úgy megdörzsölte törülközővel,
357 I | visszatért, akkor változtatta meg a néznivalóját.~Sári nyugodtan
358 I | örömmel újságolta volna meg a húgának, hogy megismerkedett
359 I | azt ellepi a rozsda, ha meg nem törli. Már mozdult is
360 I | kérdezte tartózkodón.~- Kettő, meg egy néném. De az már férjnél
361 I | megcsillant.~- Nohát én meg hozok - mondta hévvel. -
362 I | Derék kis legény - szólalt meg aztán a pék. - Józan és
363 I | Az anyja akkor gyújtotta meg a lámpást.~Sári állt és
364 I | Igen megbántottad. Várd meg, míg ő szól.~Sári könnyezve
365 I | De hát mivel bántottam meg?~- Ő tudja. Ha nem volnál
366 I | szemében is könnyek jelentek meg.~- Közéjük furakodtál. Elrontottad
367 I | nem talál többé.~- Gyuri meg fog békülni, - nyögte Sári.~-
368 I | Lehet. De Olga nem békül meg vele. Ő nem hiszi, hogy
369 I | megbőszült:~- Eredj! Kérleld meg!~S belépett maga is Olgához.~
370 I | én parancsolom!~- Öljenek meg, öljenek meg inkább! Mindig
371 I | Öljenek meg, öljenek meg inkább! Mindig engedelmes
372 I | voltam, de inkább haljak meg, mintsem hogy ezt a gonoszt...
373 I | szobácskájukba. Nem is lepődött meg, hogy Olga a díványra ágyalt
374 I | gépi mozdulattal oldotta meg a haját, s rázta szét a
375 I | Az elméje sokkal inkább meg volt terhelve az átélt keservekkel,
376 I | apai parancsra se bocsátott meg neki. Micsoda szörnyű jelenet
377 I | szándékosan tévesztette meg Gyurit. Gyalázatosság volt!~
378 I | szemmel, lelketörten, én meg örökkön a gyalázat bélyegét
379 I | nagy fekete olló jelenik meg az égen, nem is olló, hanem
380 I | olvasztott ólom. Tutaj jelenik meg rajta, s a tutajon egy köpönyeges
381 I | alszom el, nekem az éjjel meg kell halnom.~S látta már
382 I | lassú nyomással nyitotta meg, s mezítláb lopódzott át
383 I | árnyék is, a kisinas. Az is meg fogja őt siratni. Mert ha
384 I | féltékenységem... Jöjjön, nézze meg szegényt.~Bementek a beteghez.~
385 I | közelebb lépett:~- Bocsásson meg Sárika - esdekelt remegő
386 I | remegő hangon -, bocsásson meg. Tévedtem, hát tévedtem...
387 I | fordult:~- Egy héten belül meg kell lennie az esküvőnek!
388 I | fejét rázta:~- Míg Sári meg nem gyógyul, addig nincs
389 I | nyújtotta Gyurinak:~- Hívja meg a lakodalomra - rebegte -,
390 I | nézi.~- Csapd el! - szólal meg a leány.~A fiú kapja a sapkáját,
391 I | Az erdőben kakukk szólal meg.~- Hány évig élek? - kiáltja
392 I | Babona.~Pacsirta szólalt meg a magasságban. Mind a ketten
393 I | sorompónál.~- Tudom azt. Mert én meg a tehenet legeltettem ott.~-
394 I | erős parasztlegény kezdi meg a sort. Össze van bilincselve
395 I | másik pár egy égett arcú pap meg egy nagy fejű parasztember.
396 I | egy láncon. A kocsi mögött meg asszonyok. A kocsin egy
397 I | feltörte a lábát.~- Álljunk meg! - így könyörgött a janicsároknak. -
398 I | feleletük.~- A tűz emésszen meg benneteket! - kiáltja a
399 I | a legény lábát.~- Áldjon meg az Isten, Margit! - mondotta
400 I | Hullott a húsra vereshagyma is meg paprika is bőven, s bizonyára
401 I | voltak összesen.~Kilenc férfi meg öt nő, s köztük két kisgyerek.~
402 I | sült darabokat osztották meg maguk között.~A hordók eközben
403 I | száját a kezébe, a kezét meg a nadrágjába, aztán így
404 I | földet.~- És hogyan szabadult meg?~A paraszt egy cobákon rágódva
405 I | palástja alatt.~- Megszökött?~- Meg.~- És hogyan szökött meg?~-
406 I | Meg.~- És hogyan szökött meg?~- Gyalog.~- És milyen az
407 I | török asszony; amelyetek meg vén, azt cselédképpen tartják.~-
408 I | már Rácország - jegyezte meg a paraszt a térdét átfonva. -
409 I | török úr két rabot vett meg.~- Musztafa-basa-köpri.~-
410 I | csupasz, mint a bihal! Az orra meg akkora, hogy úgy bánik vele,
411 I | leírhatatlan volt. Vigasztalni meg se kíséreltem. Beszélni
412 I | félálomban rebegi:~- Miért haltál meg, kedves jó fiam, mikor annyira
413 I | lefecskendezte.~- Semmisítsük meg ezt a hitvány csinálmányt?~-
414 I | csinálmányt?~- Semmisítsük meg! - kiáltotta a többi is. -
415 I | kiáltotta a többi is. - Mutassuk meg, hogy mi is vagyunk!~S befecskendezték
416 I | ember? Netán maga szökött meg? Nem lehetett megtudni.~
417 I | való napokban látogatom meg. A szülői ház akkor olyan,
418 I | izgalmak és poharak viselték meg kissé. Örömekből se egészséges
419 I | tizennyolc esztendős, Keszeg meg közel a negyvenhez, s rút,
420 I | lapos orra volt, az álla meg kicsi. A bajusza három-négy
421 I | rajta mulattak.~- Vallja meg igazán, Keszeg úr, volt-e
422 I | sétált a szobájában, utána meg délig aludt. A gazdaságban
423 I | azokat a verseket! Akkor meg azt mondta, hogy a kályhájába
424 I | kályhájába dobta. Egyszer meg is nézettem a kályháját,
425 I | kétezer forintot takarított meg. Azt is megmondtam neki,
426 I | apja főispán volt, ő maga meg Pesten járt iskolába, jogász
427 I | a hasonlatot nem találta meg, belesült, és mi nevettük.
428 I | jön a törvényszéki orvos, meg a járásorvos. Addig nem
429 I | üldözte. Nem állapítható-e meg belőle, hogy más kéz akasztotta
430 I | a kertben:~- Miért ölelt meg, Erzsike? Miért mondta azt,
431 I | tehát esze van. Gondolja meg, hogy én még sokkal idősebb
432 I | javát akarom?~- Bocsásson meg - szólt elérzékenyülten -,
433 I | szemmel ismételte:~- Bocsásson meg!”~---------------~„Úgy látszik,
434 II | elhunyta nem rendítette meg Európa békéjét, azonban
435 II | házból való származását, meg lehetett vele elégedve,
436 II | vele elégedve, aminthogy meg is volt, habár természetesen
437 II | csupán a csikót tartotta meg, s apja nevelésére bízta,
438 II | változtatná, ezt a szamarat meg Tóth Antallá, mit szólna
439 II | takarta be a kis halakat, meg a békákat, hogy meg ne fagyjanak.~
440 II | halakat, meg a békákat, hogy meg ne fagyjanak.~A falu és
441 II | Kár érte, hogy meghalt, meg az is kár, hogy csupán csak
442 II | amint hozzá ballagtam.~- Meg.~- Éhes vagy?~- Éhes.~-
443 II | Csuda, hogy a Tiszta azt is meg nem ette.~Kicsiholt. Beletette
444 II | beleesik valami gondolat, hát meg is áll benne. Körülötte
445 II | azt hiszed, nem érdemelné meg a szalonna, hogy ódát írjanak
446 II | rozskenyérrel.~- A domóját meg ropogtatja.~- A szeméből
447 II | csendjét csak egyszer zavarta meg Juszuf, a főpecér, midőn
448 II | aludni.~Miért elevenült meg az a bot? Megkerestelek,
449 II | piaszteren, az is megelevenült; meg is harapott. Szerencse,
450 II | Szerencse, hogy nem volt meg a méregfoga.~Ismét megkerestelek.
451 II | vizet adj!~- Adok, de mondd meg a titkodat, a Mózes titkát;
452 II | titkát; hogyan merevíted meg a kígyót? Engem ez a titok
453 II | csak tizenöt éves. Mondd meg a titkodat, hogy ne foglalkozzon
454 II | vedd ki a méregfogát, nyomd meg az ujjaddal a tarkóját,
455 II | még mondani! Kádi hallgass meg! Nehogy téged meg az én
456 II | hallgass meg! Nehogy téged meg az én halálom terheljen!~
457 II | gyertyácskákat gyújtogattak meg a nagy gyertya lángjánál.
458 II | volt. A picike gyertyák meg az útnak induló emberi lelkek.
459 II | érkeztek, csak a láng maradt meg belőlük és a láng alján
460 II | angyal azt az írótollasat is meg akarta gyújtani, az Úr intett
461 II | Hogy épp az ő szigetén hal meg a fejedelem! Már hát csak
462 II | Behallani a sírását:~- Ki tart meg minket, ha ő meghal!~És
463 II | nagy Káma unokáját; mondja meg az, hogy mi van a csillagokban?
464 II | nincs annyira! És nem is hal meg, nem, nem! Nem engedi Isten
465 II | térdeltében az ő kezét ragadja meg:~- Mondd, hogy megmarad!
466 II | tüze füstje fölé. Ő jósolta meg még Lebedia előtt a fejedelemségét.
467 II | fejedelemségét. Ő áldotta meg az etelközi áldozati vérrel
468 II | választotta ember, mondd meg nékünk, ha utolsó erejével
469 II | az álmodó ahogy szól:~- Meg.~Az agg táltos áhítatos
470 II | jövendők folyásán? Mi tarthat meg itten idők végeiglen? Kényszerítlek
471 II | mondhatta, hogy fordítsuk meg a vállalkozást; én állítok
472 II | noteszkönyvecskéje fehér volt, az ördögé meg fekete. És az ő noteszának
473 II | az ördögének a tábláján meg egy pálinkás-butykos.~Lebocsátkoznak
474 II | nagy városnak a szélén állt meg a levegőben, mint ahogy
475 II | megállani.~És szólott:~- Nézzük meg ezt, ha tetszik.~Szent Péternek
476 II | képét ölti fel, Szent Péter meg öregnek a képét.~Hát sok
477 II | Millió szegény - szólal meg az ördög.~- Nono, - mondja
478 II | a kalapját:~- Bocsásson meg nékem, ismeretlennek, tisztelt
479 II | marad, a Jordán partján, meg a Tibériás partján, bizony
480 II | rázza a fejét, kanyarog meg szalad, le az útról, oldalt
481 II | fegyveres nép bozsog a házban, meg kívül is körülötte. Csupa
482 II | rajtuk nem volt fegyver, meg hogy őrajtuk nem lehetett
483 II | hogy majd az ördög szólal meg megint, azért hát elébe
484 II | elébe vágott, ő kérdezett meg egy éltes atyafit:~- Mondd
485 II | bandukol. Három férfi, négy nő, meg három gyermek. Két fiúcska
486 II | három gyermek. Két fiúcska meg egy leányka. No meg egy
487 II | fiúcska meg egy leányka. No meg egy pólyás kisded is, az
488 II | Ágynemű van a szekéren, meg szekrény, meg két zsák valami ‑,
489 II | szekéren, meg szekrény, meg két zsák valami ‑, élelem
490 II | szekeresnek, hogy álljon meg.~Odacsoportosulnak az út
491 II | másiknak, a talált kisdedet meg a keblére teszi. Kibontja
492 II | tekergődzött belé.~- Miről ismerted meg? - cikákolt nevettében.~-
493 II | Hogyne írnám be! Hát meg vannak ezek keresztelve?~-
494 II | vannak ezek keresztelve?~- Meg!~Sátán eltátotta a száját.~-
495 II | Mikor keresztelkedtek volna meg?~- Az imént.~- Hogyan?~-
496 II | képet, papíros az egész, meg egy kis tusfesték van rajta.~
497 II | rosszul az ujjamon, aztán meg is fogadtam neki, hogy sohasem
498 II | hogy sohasem húzom le, sőt meg is esküdtem, hogy még a
499 II | leviszem. Ő nem esküdött meg, mikor az enyémet átvette,
500 II | Különben azt az egyet meg kell neki hagyni, hogy kedves-lelkű
1-500 | 501-548 |