Part

 1  I|        pénz is jólesik neki, mert fél kezére sánta, - ahogy ő
 2  I|       csak mint aki elvesztette a fél csizmája sarkát.~Nyugodt
 3  I|           az Isten is úgy akarja.~Fél óra múlva bent ültünk a
 4  I|         is.~- Hát hozzon vereset, fél litert. Vagy hozhat egész
 5  I|           bagnétunk, oszt nekem a fél pofám úgy föl volt dagadva,
 6  I|           be az ebédlőbe.~A vonat fél óra múlva már az ősi birtok
 7  I|          Ő őrzi a csordát, és nem fél a bikától sem. Azt hiszem,
 8  I| asszonnyal. Elmondja, hogy az ura fél évig odajárt, s hogy mennyit
 9  I|          mennyit aggódott érte.~- Fél évig! Hogy lehet annyi ideig!...~-
10  I|          mind a kettő fölemelte a fél karját, s mikorra egymás
11  I|          egymás mellett voltak, a fél kar ráfonódott a másikra.~
12  I|           kosarak közé.~Akkor már fél óra hosszat ott időzött
13  I| délutánonként is eljárt hozzájuk, fél órára, egy órára. Persze
14  I|  belekotorászott a kendőjébe. Egy fél sarkantyú került a markába
15  I|            Az úton találtam. Csak fél.~- Valaki elvesztette. Add
16 II|          ingerlő; az ember szinte fél megszorítani azt a pici,
17 II|     csizma sarkának a felét, mert fél fejjel magasabb volt az