Part

 1  I |     parasztasszony), csak bámult bennünket. Látszott a helyen, hogy
 2  I |     hamarost. Ki akartak vezetni bennünket. De a pajtásom odavágott
 3  I |    kelnerek meg kifelé lökdöstek bennünket.~- Hát, aszongya a pajtásom,
 4  I |         vízcsapás el ne sodorjon bennünket.~Egy fiatal kadét is volt
 5  I |   éreztük, hogy a vihar összetör bennünket. Ki merte volna kiejteni
 6  I |         is magyar vagyok, és ott bennünket nem ismer senki.~A dsinek
 7  I |         napom.~S fölkel. Otthagy bennünket.~Balázs is fölkel.~- Üljünk
 8  I | fortyogott tovább -, mit érdekel bennünket, hogy ő leesett a lóról,
 9  I |         hogy ő mindig meg tudott bennünket különböztetni.~- Hazudott.~-
10  I |          sokan megkülönböztetnek bennünket.~- Hazudott.~- Nem, nem
11  I |       Keszeg úr, fényképezzen le bennünket!~És Keszeg úr... vitte a
12 II |         lehet, hogy ők is lestek bennünket.~Belehúzódtam a bundám mélyébe,
13 II |      közöttünk, és gyönyörködtet bennünket ritka szép-sugárzású fényességével
14 II |  morajlása:~- Árpád! Ne hagyj el bennünket! Árpád apánk!~És a folyosóról
15 II |  megmagyarázni, mi indított arra bennünket, hogy csókolózzunk. Szenvedélyesen,
16 II |        az asszony. - Megsegített bennünket, lássa kend! Télen nem hideg
17 III|       hogy nagyobb szó illet meg bennünket az emberszónál - és ez a