1-500 | 501-535
Part
1 Gardon| Figurák” és „Tárcák”), s fittyet hány az időrendiségnek.
2 Gardon| 1966 között megjelentetett, s máig legteljesebbnek hirdetett
3 Gardon| láttak kötetbe rendezve, s mégis kimaradtak a Szépirodalmi
4 Gardon| bár posztumusz jelent meg, s így semmi bizonyíték sincs
5 Gardon| spiritiszta szemfényvesztésről. S az is meglehetősen homályos,
6 I | jegyzőnek vagy papnak, s tőlük kértem valami ráérő
7 I | fest. Ez az úr képet fest.~S elmondja neki, hogy mi lesz
8 I | neki, hogy mi lesz a dolga. S én is megmondom, hogy két
9 I | Szivart nyomok a szájába, s megindulunk.~A falu olyan,
10 I | utcán kisablakos házak, s előttük sovány akácfák,
11 I | A gyerekek elmaradnak, s tűnődve bámulnak utánunk.~
12 I | nézek. Szívja a szivart, s kedvvel pök oldalt. A ház
13 I | a vadászt figyelmezteti. S kedvvel pökött a csizmája
14 I | aszott legelő terült el ott, s négy-öt álmos lúd állongott
15 I | néztem megint a nyárfák felé, s az égre is, hogy kitisztul-e
16 I | ménkű.~- Miért?~- Hát, csak.~S elgondolkodva rázta a fejét.
17 I | Harangozója volt a papnak, s egyben sekrestyése, mint
18 I | szántóföld sarkán. Másikon tópart s egy szarvas, amint iszik.
19 I | festek nappali világosságnál, s megvárom ott az estét, a
20 I | az estét, a havas estét, s megfigyelem: miként játszik
21 I | helyet - bólogatott Andorás.~S ráncok közé süllyedt apró
22 I | csak tarlókon vezetett. S mintha nem is az erdőnek
23 I | cafrangja játszott balfelől, s az egyik szálon sárgaréz
24 I | rajta. Lerágta a rozsda.~S hogy gondolkodva nézett
25 I | csizmájára, a haja előreleffent, s eltakarta az arcát.~Szőlőhegy
26 I | nyomait kellett néznem. S még csak nem is egymértékű
27 I | A hó tegnapelőtt esett.~S rám nézett:~- Nem tetszik-e
28 I | nekik Milé Angeluszánál, s egy tíz koronás Nepomuki
29 I | alatt állt az a kereszt, s néhány vén fenyőfa terített
30 I | hogy le nem festettem.~S hátha ez is afféle, amit
31 I | bátyám. Egy üres fehér sík, s rajta egy fekete T. Nem,
32 I | Hm. Talán bizony?...~S egy percre úgy nézett rám,
33 I | hogy lerakjam itt a holmit?~S már rakta is le a hóba.~
34 I | még olvasót is von elő, s elmondja rajta mind a százötven
35 I | Andorás nézett a keresztre, s a szája ájtatosan mozgott.
36 I | egy Miatyánkot eresztett, s után tán egy Üdvözlégyet.
37 I | Megint keresztet vetett, s visszavonta a fülére a süvegét.
38 I | emléke?~- Valaminek?...~S maga elé nézett, mintha
39 I | maradt. Az uraság meg a fia.~S a haját lógatva ballagott
40 I | órája, hogy elindultunk, s én már majd eldőlök. Szomjas
41 I | nagy, vastag fatönk is, s körülöttük a sok gally,
42 I | magának, Andorás bátyám?~- Jó.~S ette is nyugodtan, édesdeden,
43 I | tányérral.~Hozza a bort, s utána csakhamar a szalámit
44 I | visszaviheti az asszony.~S nézek Andorásra.~- Kóstolja
45 I | olyankor az angyal rajta.~S a fejét csóválta. Mosolygott.
46 I | DUZZOG):~Londont itthagyni, s éppen Sztretfördért!~Ahol
47 I | keres.~De csak a kő és kő! S közte siető~embernyüzsgés:
48 I | föl a nap, megint leszáll.~S az évszakok... csak két
49 I | két évszak van itt:~meleg s hideg. Virágtalan nyár,~
50 I | már huszonöt éves.~JUDIT:~S én huszonnyolc!~SEKSZPÍR:~
51 I | Mint a moly a gyertyán.~S te is oly gondosan igazítottad~
52 I | Otthon igazán jóreggelem lesz~s jóéjszakám mindig. Jó éjszakám~
53 I | Plutarhosz vagy Bokaccsó?~S nem maradt-e a ponyván,
54 I | büszke istent faragott?~S ki veti a szemére Ráfaelnek,~
55 I | hozott Vilmos, Isten hozott!~S nem jő-e vélem leghívebb
56 I | örömtűz gyúl szemén, ha lát,~s bú fellegzik, ha nem járhat
57 I | nagyságomban sohse kétkedett!~S ha volnék trónról lelökött
58 I | füstté vált ruhatár...~s ami bizonnyal lelkedben
59 I | Azokat rendre lemásoltatod!~S ha van pénz, van fal, kőműves,
60 I | lúdnak száján a pacsirtaének.~S ha játszanak hőst, szüzet,
61 I | erők! Fleccser, Bómon... s tudom is én...~SEKSZPÍR (
62 I | üstökös, ha átvonult az égen,~s fényes palástja is homályba
63 I | és erőtlen~csillagocskák. S versengenek: ki nagyobb?~
64 I | csodáltam egykoron~a könyveket s költők arcképeit.~Ma már
65 I | dicsőségednek újult falai,~s koszorús fejed újra taps
66 I | ELÉ):~A taps csak levegő. S a koszorú:~egynapos zöldség, -
67 I | gondolat a kohójában ég,~s a szent lángban gyémánttá
68 I | árnyékok el, ködbe-múltak.~S előtte a garasos próza ül.~
69 I | cserélt ki a vasorrú bába.~S a királyfi csak képedez
70 I | A publikumnak tetszik, s ez a fő.~SEKSZPÍR (GÚNYOSAN):~
71 I | pillangó-élete.~Szép príma-jérce s érte kakasharcok.~Vagy holdfény,
72 I | én, mi vihar szórta szét,~s hogy hova szórta a drámáimat!~
73 I | csupán. Bár olykor gyöngy s virág is~hányódott bennök
74 I | télen, mikor temető a kert,~s virág csupán az ablaküvegen
75 I | miként az Évn, a parti fák s a rét?~JUDIT (MAGÁBAN):~
76 I | magát angyalkéz vette fel,~s ültette át az Égben más
77 I | az övé.~Leülök majd ott, s el-elhallgatom~a szellősusogást
78 I | csak susogás, halk susogás,~s a fű, a nefelejcs, mind
79 I | virágok az Égre néznek,~s a csillagok a Földre.~Meglásd,
80 I | örökké a zord Sürgetés.~S ha majd írótentám mellett
81 I | tyúkketrecbe zárt a Sors,~s az apró baromfiak közé szoktatott.~
82 I | is ittmarad.~A hajad ősz: s a múzsa is leány...~SEKSZPÍR:~
83 I | só.~(Magában fantáziál.)~S babér helyett találok rózsafát.~
84 I | itt a sok cifra komédia,~s mennyivel édesebb a csevegése,~
85 I | kis karja lesz a koszorúm.~S ha szívecskéje szívemen
86 I | szívecskéje szívemen dobog,~a Múlt s a Jövő szíve dobog össze.~
87 I | levelet a család orvosa írta, s az öreg grófasszony még
88 I | is veszteséggel játszott, s egy hosszú virrasztás unalma
89 I | óta nem látta ezt az utat, s most, hogy ím hazafelé tartott,
90 I | nevet könnyű megjegyezni, s a Judit név meg csak azért
91 I | Vigyázzon - felelte mosolyogva, s a mutatóujjával fenyegetőzve
92 I | Kijelöltek tíz erős embert, s azok Szent-György nap éjjelén
93 I | Jancsi mezítláb jár iskolába, s a csizmát állandóan az apja
94 I | visszakézzel elkapja a boszorkányt, s a derekán hordott madzaggal
95 I | elszorult a lélegzetem, s ha éppen szembe jött velem,
96 I | mintha föltámadt volna, s a lába előtt játszódik el
97 I | fiatalon, hűlésben vagy miben. S Julcsát akkor kérte meg
98 I | is vén bodzafa könyököl, s minden júniusban egészséges
99 I | hozzájárult egy erős meghűlés, s a szép piros nevető Bathóné
100 I | a foglalót is lefizette, s úgy örül, mint a gyerek.
101 I | hát ki segít énrajtam?~S a szeméből könny csöppent
102 I | az urad gondolkodni fog s kérdezni fog, hogy mért
103 I | már várta a templom előtt.~S mentek együtt hazafelé lassan,
104 I | mosolyogva, - nem dohányzom.~S a szivarra mégis érdeklődő
105 I | cigarettával, szivarral, csibukkal, s ha időm engedte nargiléztam
106 I | elkérte a tengeri nézelőt, s azzal unatkozott.~Mikor
107 I | a könyvek se beszélnek, s éreztem a halál borzongató
108 I | a vízen, mint a falevél. S micsoda vízen! Micsoda ingadozó,
109 I | sokat elfognak az erejéből, s az itteni hullámzás is semmi
110 I | szobában olvasni az ilyeneket s átélni más. Mert a képzelet
111 I | árbocköteleket feszegeti, s azt a gyötrelmes munkát,
112 I | kell őrködnie a hajóhídon s vigyáznia az irányt; a kapitánynak
113 I | Ég és föld elsötétedett, s a tenger mozgó hegyekké
114 I | föl-fölhömpölyödtek a födélzetre, s végig özönlöttek rajtunk,
115 I | erővel rohantak át a hajón, s lesöpörtek minden mozdíthatót.
116 I | mikor érkezünk Európába, s odautazott vasúton, mindig
117 I | egyenes fekete asszonyt, s ő is megismerte a hajónkat
118 I | fedélzetén hordók is voltak, s mink iparkodtunk menteni,
119 I | recsegés-ropogás közt rajtunk, s a következő percben magas
120 I | lyogtam le a hajó belsejébe, s az ágyamra feküdtem; átkötöttem
121 I | hogyha elmúlik a vihar, s mink megérkezünk Európába,
122 I | integetni elénk a kendőjével, s kinek a nyelve lesz olyan
123 I | minta ágyú dördült volna, s utána nagy roppanás következik.
124 I | összetörten, vízzel félig telten, s a vihar nemhogy csendesülne,
125 I | odalent a hajó belsejében, s talán mindnyájan éreztük,
126 I | vihar után. Maga elé bámult, s mozdulatlan volt, mint a
127 I | Hol a kísérő? Melyik az?~S nagy gólyalépésekkel sietett
128 I | Ő is szivarra gyújtott, s a fejét rázta:~- Azért mégis
129 I | a vadgesztenye hűvösére, s egy arramenő fiatalember
130 I | elmentem a doktorék háza előtt, s gyakorta láttam doktorékat,
131 I | a katolikus templomban, s leült a hátulsó padba. Ott
132 I | hétköznap is gyakorta ott járt, s egyszer, mikor már a nép
133 I | leány. Hogy ide-oda kijár, s elmegyen a boltba, vagy
134 I | szobába. Felöltözködött, s elő se került estig. Csak
135 I | mondotta elszántan, hidegen.~S hogy az anyja ijedtében
136 I | egyik templomból a másikba, s a templomok ma is farral
137 I | kisasszony is ott állt, s nézte, hogyan rakja a kártyát
138 I | elmosolyodott. A zsebébe nyúlt, s rátette a kártyára a négykrajcárost.~
139 I | újra meghányta a kártyát s gondolkozva nézte.~- Hamar,
140 I | el is hagyta a sírását, s az arca látszólag nyugodt
141 I | Ne firtassanak mostan!~S be is támasztja az ajtót.~
142 I | mondotta az asszony.~S valóban, azon a száznegyven
143 I | asszonyra emelte szemét, s válaszolt boldogan:~- Apámhoz,
144 I | arcú tiszta parasztleány. S tetszett a leány hangjának
145 I | válaszolta, hogy bablevest visz. S le is vette a fedőt. A nagyságos
146 I | évben történt ővele efféle, s nem került az ügy törvényszék
147 I | mondta megnyugvással.~S mivelhogy csakugyan jobb
148 I | el Etel vasárnaponként, s a hallgatóság ámuldozott.~
149 I | gondolta Etel elandalodva.~S leült a székre az ágy mellé.
150 I | maradtak, ott is hálnak.~S az álmosságtól, kályha-melegtől,
151 I | kézzel gombolta ki a réklijét s oldta le a szoknyáját. Beljebb
152 I | saját ágyának érzett ágyba.~S nem hallotta többé mennyit
153 I | neki. Odalép az ágyhoz, s kiált nagy mérgesen:~- No
154 I | No lám, a szemtelen!~S Etelt kirántja az ágyból.
155 I | De hogy pofon ütöttek...~S megrázta az öklét. Elment.~~
156 I | parkra nyíló ablakhoz lépett, s keresztbe fonta a karját.~
157 I | mintha verejtékeznének. S íme, este a holdfény egy
158 I | tojásdad kékfekete tükörlap, s benne is mélyen ragyognak
159 I | ember. Fölhág a sziklára. S ahogy egy szökellő mozdulattal
160 I | Csak kétfelé üt a levegőben s visszatűnik az árnyékba.
161 I | víztajtékból a tatársüveg. S újra hangzik az üvöltés:~-
162 I | elvesz a föld a lába alól, s őmaga arccal esik valami
163 I | élelmet a Jézus szegényeinek.~S a falon akkora lyuk látható,
164 I | nagybetűvel: JÉZUS HÁZ, s megnyitotta a hajléktalanoknak.~
165 I | szemben a temetővel -, s két nagy terem és két ruhatár
166 I | álltak mind a két teremben, s középen nagy márványasztal.
167 I | afféle ronda munkákban. S azért kapott mindennap egy-két
168 I | fehérneműt kellett vennie, s nem ihatott napokig. Olyankor
169 I | meggyűlölte a cigányokat, s beköltözött a Jézus házába.
170 I | csúsztatta be este nyolc órakor, s már akkor csak valami hatan
171 I | Vígan lakoztak belőle, s akkor, hogy a mészárosnak
172 I | palackkal ketten a szabóval, s kártyázzanak rá; aki nyer,
173 I | Szilveszter estéje volt aznap, s a babona azt tartja, hogy
174 I | ámen! - kiáltotta gúnyosan.~S megnyálazta a hüvelykujját,
175 I | A szabó is lecsap újból.~S megint a jövevényre néz.~-
176 I | sarokban a felső ágyból.~S a hang tulajdonosa legott
177 I | hely. Ámbár itt is tiszta.~S nagy füstöt bodorított a
178 I | nem! - rebegte a jövevény.~S egy lépést hátrált, ijedten
179 I | ahogy a jövevényt szemlélte. S rendelten fehér haja szinte
180 I | szennyes márványasztalhoz, s finom gyöngyházaskést vett
181 I | ember megrettenve állt föl.~S mintha az az embercsoport
182 I | akartok, már fáradt vagyok.~S a szeméből könnyek törtek
183 I | Tik is öltetek volna...~S lecsapta a kését. A karjára
184 I | egy skatulya malagáért. S ő a vele jött vén asszonyához
185 I | betörtek az adópénztárba, s az utána következő éjszakán
186 I | Kétszer is megnéztem a závárt, s íme nyitva van.~Ijedten
187 I | lábán, a sárga új cipője. S én, valóban buta köpek,
188 I | egyszer nálunk vacsorán, s nem is régen. De akkor az
189 I | én, hiszen orvos vagyok.~S megígérte, hogy eljön.~Meghívtam
190 I | látott rózsaszín jelent meg, s a hullámocska.~- Jó gondolat
191 I | konyhán kellett dolgoznia, s a boltom tele volt este
192 I | bankópénzt beraktam a tárcámba, s utána megmoshattam a kezemet.~
193 I | szemben az udvari ablakkal, s hogy az udvar sötét, az
194 I | vált ablakban láthatom. S látom egyúttal, ahogy lehajolt,
195 I | el megint? Fáradt voltam, s a szoba igen be volt fűtve.
196 I | éjszakát villám hasítja át, s egy pillanatra megvilágítja
197 I | és harmatos nedvességét! S hogy mért nem papucsban
198 I | szemem elé köd ereszkedett. S mintha a ködben ülne az
199 I | tudtam.~A dugó pukkant, s én ahogy visszaigazodtam
200 I | Nyíljon a sír! Gazember!~S fölszöktem. Felkaptam a
201 I | hörögte haldokolva. - Őrült...~S a száján vér buggyant ki.~
202 I | a mosdót az ajtóhoz.~S hallom, hogy torlaszolják
203 I | tudtam, hogy lakik bennem. S mintha nem is én cselekedtem
204 I | haladozott, mozgadozott, s olyan volt, mintha a végtelenségbe
205 I | susogta -, ide a ládába.~S fölemelte a ládát, amelyen
206 I | mind! - kiáltotta keményen.~S az ágyak megelevenültek.
207 I | Kedvetlen arcok kászolódtak elő, s ki teljes ruhában, ki csak
208 I | meg, melyik mikor jött, s hogy valamennyien ott vannak.~
209 I | hétfőn külföldre utazok, s nem lehet az utazást elhalasztanom.~
210 I | nem mennék-e el értük?!~S firkantom a választelegramot:~
211 I | érdemes neki telegrafálnom.~S nem is értesítettem az utazásomról.
212 I | Csak vonatra ültem másnap, s délután kettőkor már kiszálltam
213 I | még egy a tárcámban. Jó, s drága havanna. Egy festőtől
214 I | valamikor Zichy Mihálynál járt, s azt mondta, hogy a szivar
215 I | lábát maga elé nyújtja, s varr. Bocskort varr.~Mögötte
216 I | uram - feleli a juhász.~S belekandikál a pipájába.~-
217 I | szivarcsutkát. Elpöködi a tüzét, s örvendezve pislog rám:~-
218 I | maga mögött az út porát. S mintha csak lábheggyel érintgetné
219 I | Bizonyosan futtatták.~S a juhász elállja az útját.~
220 I | útját.~A ló meg lelassul, s béként engedi, hogy elfogják.~
221 I | paripát egy útszéli akácfához. S nézte nagy tetszéssel.~-
222 I | szamár is hozzánk ballagott, s a paripa mellett legelt
223 I | kénszín-sárga, indiai selyemruhát. S a ruha valami finom keleti
224 I | fektetik: Álmos vagyok. S a bábu behunyja a szemét.~
225 I | az ura fél évig odajárt, s hogy mennyit aggódott érte.~-
226 I | megnyerték a nagy lutrit, disznó.~S elmondja, hogy ezelőtt valami
227 I | ünnepeket tölti itthon.~S a ház felé pillantott. Gyereksírás
228 I | fráter kimászott az árokból, s dallikózva haladt tovább
229 I | Micsoda kincseket hoztál te?~S gyanakvó éles szemmel nézett
230 I | nézd, még mire nem gondol!~S megvető árnyék vonult át
231 I | parfét csináltatott nekik, s rájuk parancsolt, hogy egyenek.~
232 I | dördült rájuk az apjuk.~S az arca rángatódzott.~A
233 I | kedvesem a vendégünknek.~S hozzám fordult:~- Tudom,
234 I | billentyűkre.~- Ma nincs napom.~S fölkel. Otthagy bennünket.~
235 I | bádogiskátulya van mellette, azt is.~S hozzám fordul.~- No barátom,
236 I | amellyel meg kell ismerkedned.~S elégült arccal kevergette
237 I | Nono, majd meglássuk.~S felnyitotta a bádogszelencét.~
238 I | hátrább vagyunk az időben, s én azt mondom neked: van
239 I | kutya-adtát! Nekem aludnom kell, s pihenten ébrednem.~- Feküdjünk
240 I | írom is meg, de megírom.~S újra arra fordult a gondolataim
241 I | latot se vihetek neki. S újra szorítottam a szememet.
242 I | dohányt tettem a pipácskába, s a borsónyi titkos szernek
243 I | valami édes, fűszeres ízű, s éppen nem érzek semmi bódulást.~
244 I | szérűn az ó-csűr előtt. S nem is fekszek én, hanem
245 I | a barátodnak, Balázsnak.~S nézett rám nyugodtan.~Elmosolyodtam
246 I | gondolkodva nézett rám. S én éreztem, hogy a szeme
247 I | vennem a szememet a szeméről. S hogy így újból a ruháját
248 I | kérdést. - Honnan jött?~S a nézése szinte belemélyedt
249 I | mintha a ruhámat nézné.~- S neki mégis a kő kell. Szenvedni
250 I | kő kell. Szenvedni akar.~S újból végignézett rajtam.
251 I | lelkek közt is van kövirózsa.~S amíg így beszélt, a ruhája
252 I | elviselhetetlenné vált a fényessége.~S én káprázó szemmel álltam.~
253 I | álltam.~A botjára néztem. S ámulva láttam, hogy az előbb
254 I | mint az ácsolt gerenda, s rajta a kereszt is elszélesedik,
255 I | lélekkel néztem a lábára, s íme, seb piroslik a lábafején.
256 I | seb piroslik a lábafején. S néztem a kezére, és íme,
257 I | amint az ablakomon besütött, s a kereszt helyén az ablak +-
258 I | mind a kettő. Mézeshetek, s egyúttal tanulmányhetek.~-
259 I | szerelem a méz - okosan!~S azzal az érdeklődéssel tekintettem
260 I | ablakú szalonban ültek, s vártak a médiumra is. A
261 I | a legokosabb a világon. S mindig vidám, mint a madár.
262 I | amerikai lány. Ugye Klotild? - S ilyen véletlen betegség.
263 I | csak emberi készítmény, s mégis ott van benne a testünk.
264 I | fali képeket. Szentképek, s köztük egy olajfestményű
265 I | lépett be. Nem vén még, s máris két mély ránc az arcán.
266 I | a nyelven beszélt vele.~S csakugyan, néhány perc múlva
267 I | Fekete kabátkát is öltött, s a balkezére olvasó volt
268 I | ablaktáblákat becsukta, s a sűrű, zöld nádkárpitokat
269 I | vetettünk. Behúnyta a szemét, s féloldalt fordult. A kezében
270 I | betegeké.~De ki az a hadnagy? S ki az az Erzsi?~A gyászoló
271 I | Bizonyosan a tükörbe pillantott, s azt vélte, hogy rádől a
272 I | de fájdalmatlan ütés -, s egyszerre eltűnt előlem
273 I | mint egy aréna-porond.~S egy nagy társaság közeledik
274 I | Honnan, ha szabad kérdeznem? S hova?~Elmosolyodva néznek
275 I | ilyen korán, ilyen fiatalon. S honnan?~Erzsike mosolygott:~-
276 I | Balatonból. Csónakon indultam, s nem gondoltam, hogy a másvilágra.~
277 I | ez nem lehet az ő leánya. S pláne a neve is más.~A médium
278 I | különös, hogy meghalunk, s mégis élünk?~- Óh - feleltem
279 I | egyszercsak itt az ősz, s a daru felrepül, elszáll.
280 I | Azt se tudja, hová megyen, s mégis egyenesen Afrikának
281 I | a főispánné -, köszönöm.~S megcsókolta az asszonynak
282 I | hagytunk ott valamelyes pénzt, s hallgatva sétáltunk a vendéglő
283 I | Jókait is végigolvasta? S talán nem is a templomban
284 I | az is ki van világítva, s minden asztalán teríték.~-
285 I | megbotránkozva a főispánné. S nem azt beszéli-e mindenki,
286 I | halt meg. Ugye Klotild?~S mosolyogva rázta a fejét,
287 I | pincérek már körölöttünk álltak s csodálkoztak a nekik idegen
288 I | a terem fehér asztalait s a falat takaró babérfákat.~
289 I | főispánné levonta a kesztyűit, s mosolyogva fordult hozzám:~-
290 I | feleltem egykedvűen. - S utána csak egy tojást, legfeljebb
291 I | csak azt mondom:~- Sári!~S ha bővebben szól róluk,
292 I | Sári kel föl helyette, s ha Sárit szólítják felelésre
293 I | szólott:~- Csetneki Olga.~S fölkelt a másik. Pergő nyelvvel
294 I | fölemelte a fél karját, s mikorra egymás mellett voltak,
295 I | egyformán fodorították.~S arcra és termetre is egyformák
296 I | apjuk mindig délig aludt, s délben mindig dörmögve beszélt.
297 I | is felváltva végezték -, s visszatért. Átölelte Olgát:~-
298 I | rémülten ugrott el onnan. S még évek múlva is tűnődtek
299 I | Bozóki írnok. Szép fiú.~S olyankor a másik is kitekintett.
300 I | tekintettel áll Olga előtt. S aznap este már, hogy a leányok
301 I | mozdulatával felelte:~- Nem.~S másnap délben már szomorú
302 I | kérdezte Sári.~- Nem.~S azon éjjel nyugtalanul aludt.
303 I | Lehetetlen! - hebben meg a pékné s Olga is.~Már mondani akarják,
304 I | szakácsné húzza, húzza a cérnát, s kihúz egy kétaraszos fekete
305 I | Olga. - Az olyan rendetlen!~S kapja a zsemlyét, ellobban
306 I | pékné -, ezek a legények...~S nagy haragosan ő is elgőzöl,
307 I | percben csendül a boltajtó, s lép be Gyuri.~Beretvától
308 I | búcsúsokat hozott ide az ördög, s éppen tíz órakor lepték
309 I | Fölemelte a leány kezét, s megcsókolta.~Sári ijedten
310 I | Ne szóljon róla Olgának.~S mikorra Olga belépett, szerencsére
311 I | hát Olga nem örülne neki, s Gyuri is megkérte. Hallgatott.~
312 I | mindig ő lépett eléje, s nyújtotta barátságosan a
313 I | ujjhegyen fogott vele kezet, s ott maradt persze ő is.
314 I | Sári szinte itta a szavait, s utána az ő arca is-kigyulladt.
315 I | Sári rápillantott Olgára, s Olga megértette, hogy a
316 I | Hozzá ne nyúljon senki!~S nagyobb biztonság okáért
317 I | Végigbizsergett egész a sarkamig...~S behunyta a szemét, mosolygott,
318 I | beviszi, ha a vas kihűlt.~S vasalgatnak szerényen.~Olga
319 I | csókot nyomott az arcára, s onnan az ajkára.~Sári tolta
320 I | kinyitotta a padlásablakot s visszatért.~A kendő már
321 I | kiáltotta rémülten. - Mi lelte?~S átvette az anyjától. Az
322 I | Nekem ön nem volt mindegy.~S a hangja olyan károgóra
323 I | intésére fogta a kalapját, s nekiment az ajtó helyett
324 I | minthogy Olga gyűlöljön.~S ki akart menni, de az anyja
325 I | És magamra próbáltam...~S megint elvörösödött.~- Már
326 I | vakító fény villant át, s nyomban rá mennydörgés rázta
327 I | Gyere velem a boltba.~S kézen fogta Sárit. A másik
328 I | Tessék - mondotta nyájasan.~S visszatért a szobába. A
329 I | sápadt arcot tükrözött, s a két szem alatt vörösséget.
330 I | Újra a tükörbe pillantott, s visszatért a boltba.~A tanító
331 I | adogatta a kifliket a vevőknek.~S nem is beszéltek többet.
332 I | kis tanítóval, Karikással, s nagy tűnődések következtek
333 I | itt. Meghozta a cipőket.~S hogy újra villámlott, az
334 I | villámlott, az is Jézust mondott, s keresztet vetett.~- Ide
335 I | suszter. De fásult volt, s nem akarta, hogy a suszter
336 I | Olgának éppen akkora a lába.~S rajtahagyta a lábán az új
337 I | patkánymérget is ott látta a pulton, s mellette két üvegkupicát.
338 I | szótlanul nyújtott kezet, s a pult mögé állt az apja
339 I | nyalintja, ajka közé igazítja, s rágyújt.~S a kis tanító
340 I | közé igazítja, s rágyújt.~S a kis tanító is csak nézte-nézte
341 I | félszemmel, mint a lúd az eget, s végre is illőnek érezte,
342 I | eszes ember! - gondolta. S alig mert szólani:~- Hány
343 I | mondta a pék. - Összevesznek, s megint megbékülnek, Tessék
344 I | tanító csak ottfeledkezett, s elmegy, ha lámpagyújtást
345 I | mondotta. - Sok még a dolgom.~S meleg kézszorítással vált
346 I | Lábujjhegyen osont át az ebédlőn, s megállt a hálószobájuk ajtajánál.
347 I | másképpen, csak szándékosan.~S elvörösödött. Mély bűntudat
348 I | megbőszült:~- Eredj! Kérleld meg!~S belépett maga is Olgához.~
349 I | teremtésit! Akarom! Parancsolom!~S olyat toppantott, mint az
350 I | mozdulattal oldotta meg a haját, s rázta szét a vállán, s mély
351 I | s rázta szét a vállán, s mély sóhajtással fordult
352 I | Olgát, vele ment volna. S nem is őt kellett volna
353 I | megbocsátani többé! Nem, soha!~S a maga mellében érezte az
354 I | Gyurit. Gyalázatosság volt!~S az arcát a tenyerébe temette.
355 I | egy szú kezdett percegni, s ez a percegés is olyan szomorú
356 I | csak egy eltévedt csókban. S mégis kell, kell!... Az
357 I | elnehezült és behunyódott. S mégis olyan volt, mintha
358 I | eget sötétkék bársonynak, s rajta a Napot és Holdat
359 I | Napot és Holdat egyszerre. S mintha Olga kiáltana a távolból:~-
360 I | halkan:~- A Hold én vagyok.~S íme nagy fekete olló jelenik
361 I | holdat.~Tudja, hogy álmodik, s mégis ébren van.~S lát egy
362 I | álmodik, s mégis ébren van.~S lát egy nagy folyót, fekete
363 I | Tutaj jelenik meg rajta, s a tutajon egy köpönyeges
364 I | és kormányozza a tutajt. S mintha az ő ágya vízparton
365 I | vízparton volna a füzesben, s a tutaj feléje közeledne.~
366 I | az éjjel meg kell halnom.~S látta már magát, amint fekszik
367 I | dolgozik.~Papucsot öltött, s magára terítette a paplant.~
368 I | nyomással nyitotta meg, s mezítláb lopódzott át a
369 I | hallatszott. Odatekintett, s a fához húzódott.~A műhely
370 I | datolyát, almát, pogácsát.~S amint ott állt, a puska
371 I | víz. Azt gondolta béka, s ijedten hágott félre. A
372 I | papucsot a konyhában hagyta, s halk lábon tért vissza a
373 I | rajtalevőt felgombolta a vállán, s lebocsátotta. Az újat vette
374 I | csakolyan fehéren és szenvedőn, s mintha rajta volna az arcán
375 I | vége a bal cicije alatt, s jobbjával nyúlt, nyúlt a
376 I | persze az is nagyot durrant. S talán lökött is. Lehet,
377 I | berohant.~- Olga!? Ugye Olga!?~S remegett, mint a nyárfalevél.~
378 I | meglátta, behunyta a szemét s elpirult. A tenyerét a szemére
379 I | felelnek rá egyszerre vissza. S nevetgélve böködik tovább
380 I | mondja a fejét rázva a leány.~S elkomolyodik.~- Igaz is
381 I | eddegélte a cipó második felét. S a lajtra nézett. Szomjas
382 I | otthon! Ebadta taknyosa!~S a kocsi továbbgurult.~A
383 I | helyére. Mindenki ránézett. S néhány percnyi csendesség
384 I | kakukk csak egyet szólt, s ezen nevetésre fakadtak.~
385 I | Törökül fecsegnek egymással, s legfeljebb csak egy haragos
386 I | nagy vaskondérban a tűzre, s hogy a pap a cigánnyal hamarosan
387 I | is meg paprika is bőven, s bizonyára aprított volna
388 I | kóstolgatták, de neve még nem volt, s nagy általánosságban a krumpli
389 I | Kilenc férfi meg öt nő, s köztük két kisgyerek.~A
390 I | dolgoztak az étel elkészítésén, s alig egy negyedóra múlva
391 I | Egy óra nem telt belé, s az András kocsis olyan pofont
392 I | Aztán eldől az ágyban, s egy perc múltán, félálomban
393 I | Fintorgott rá elöl-hátul.~- S még azt mondják, hogy van
394 I | Fütyülök rá, és alkotására is!~S nekifordította a méregmirigyét
395 I | meg, hogy mi is vagyunk!~S befecskendezték a szobrot.~~
396 I | A nyulacska eleven volt, s a kis udvarból nem szökhetett
397 I | tették a kávéját, zsámolyra. S a bögre eldőlt; folyik a
398 I | hogy a szánkóba ültünk, s a lovak megindultak, megrázta
399 I | meg közel a negyvenhez, s rút, sovány, hallgatag ember.
400 I | tetszett. Szenvedőnek éreztem, s a szenvedő ember mindig
401 I | Visszatértem a házba, s fölmentem az asszonnyal
402 I | hallottam. Ahogy visszatérek, s leülök a zongorához, Erzsike
403 II | szamarunk azonban volt, s így az emberek méltán megdöbbenéssel
404 II | beléndek és a lapulevelek közé, s nyugalmasan, előkelő kimértséggel
405 II | akaratán kívül jött létre, s a körülmények szerint érdek
406 II | csupán a csikót tartotta meg, s apja nevelésére bízta, amit
407 II | ötletszerű rövidséggel történt, s a családi komolyság alapvonásait,
408 II | megzavarhatatlanul csendes, s lelkük, mint a sima tengerszem,
409 II | ablakaim rezegnek tőle, s mikor látom, hogy a fia
410 II | belevág az apja énekébe, s így duettot rögtönözve,
411 II | volt mondani Tóth Antal.~S közmondássá vált nálunk: „
412 II | becsületrend nagykeresztjét, s jellemtelenségének olyan
413 II | mindenfelé kereste a szamarait, s ha Sault ezért kente Salamon
414 II | szóval röstellte a dolgot, s kétségen kívül érezte, hogy
415 II | Tóth Antal már várta őket, s minekutána sokszorosan és
416 II | szóban forgó naplójában, s a „vén tolvaj” nevet az
417 II | kívánja a vagyonfelosztást, s nem óhajtja megdézsmálni
418 II | sétálásra fogta a dolgot, s ezt is hamar megunva, az
419 II | taligát. Ott persze megállt, s a bogáncsot kezdette élvezni.~
420 II | keresztet is fehér prém díszíti, s az Úr Jézusnak töviskoszorús
421 II | kezdődik az esztendeje, s nem tudván a tettest mindjárt
422 II | étkeznek, hanem csak esznek, s étlapot faluhelyen még csak
423 II | mosolyogva vonogatta a vállát, s valamit dünnyögött.~- Hát
424 II | szálló légy felé intett. S várta nyugalmasan a panaszosokat.~
425 II | nargilé piros bőrszárából, s megnézte a vastag borostyán
426 II | hallhatóan susogta:~- Szomjazom.~S ahogy így rám nézett, megismertem.~
427 II | Eszerint te gyilkos vagy!~S a pecérhez fordult:~- Juszuf!
428 II | kisegíthetne?~A kádi pislogott, s felvonta a vállát:~- A Korán
429 II | kádi helyeslően intett.~S mélázva nézte tovább a nargilé
430 II | magasságokból az égi szikrák, s kerengve, oszladozva szállingóznak
431 II | másik; ki hova küldődött.~S beköltözött a láng mindenütt
432 II | Kunyhóba - felelte az Úr.~S ahogy az angyal azt az írótollasat
433 II | térdelt, zokogott a felesége. S ott állt a három vezér a
434 II | egyenkint költöznek utána.~S ím, a fejedelem is készülődik.~
435 II | hogy ő járta körül elsőben, s ő ajánlotta a fejedelemnek,
436 II | kérdezik a könnyező szemek.~S a fejedelemmé is ott térdeltében
437 II | alól vízgyöngy csillan elő, s lefut a szakállán.~- Árpád! -
438 II | foglaló dicsőséges kardját. S ő áldozta a nagy bálünnep
439 II | csak lézengő halott.~S maradt a sátrában, a budai
440 II | deres a haja és szakálla. S most, fehér árnyéka csupán
441 II | mormogta szomorúan maga elé.~S a feje rezgett, mint téli
442 II | van annak írva a kardjára.~S a falon függő fegyverekre
443 II | arccal tekint a magasban s boldog lélegzettel rebeg:~-
444 II | lesz-e itt a magyarnak!~S az agg táltos a széken előre
445 II | sorsa itt ezen a földön?~S még a fáklyák sercegése
446 II | bágyadtan mutatott a falra. S kékülő ajka alig hallhatóan
447 II | beballagott a vándorbotjáért, s hozott magával egy noteszköny
448 II | az ördög kapott a szón, s vitte Szent Pétert Ázsiának
449 II | meszes földnek más a virága, s más a homokosnak. A kövecsesnek
450 II | legrosszabb föld is megérik. S akkor aztán az apostolok
451 II | egy százast a könyvébe.~S megint útra keltek.~Szent
452 II | háztetők közt, a város végén, s amint földet ér a lábuk
453 II | vállukon csákány vagy lapát. S jönnek egyre többültön
454 II | hangya megindul a bolyból, s hosszú fekete sávban nyüzsög.~
455 II | beírja a negyedik százast is. S egyet fordul, háttal egy
456 II | egy útszéli keresztnek, s változik megint szellemmé.
457 II | minutában változik ő is lélekké, s eltűnik az esti homályban.~
458 II | Ide - mondja az ördög.~S lebocsátkoznak a város közepén.
459 II | földet ér, változnak emberré. S értik legott azt a nyelvet
460 II | dübörgése, autók búgása. S valahányszor egy autó elgyorsul
461 II | vagy te keresztény, dehogy!~S még többet is mondott volna,
462 II | rakolva: csupa szép koporsó, s mindeniken kereszt.~- No
463 II | helyekre. Gyerünk Európába.~S megint változnak lélekké.
464 II | ördög sunyítva nevetett, s elővette a noteszát:~- Keresztények?~
465 II | Sátán elfordult kissé, s beszorította a száját nevettében.~
466 II | megnevetett számot is a noteszába.~S változtak megint lélekké.~
467 II | Várj csak, ne siess.~S leperdül a botról, változik
468 II | szentséges, fitykes-fütykös...~S következik olyan cifra emlegetése
469 II | felelte vígan az ördög.~S változnak ismét lélekké.
470 II | Valamennyinek a derekán övkendő, s a kendőben pöttyös díszű
471 II | díszű kések, pisztolyok. S az úton ágyús szekereknek
472 II | minden fej, minden váll, s némelyik egész testében
473 II | asszonyok, gyermekek, aggok. S fölöttük hollók serege kavargott.~
474 II | hever hanyatt a földön, s a mellén pólyásbaba. Az
475 II | vállat vonva az egyik ember.~S kiált a szekeresnek, hogy
476 II | már fagyott volt a vér, s az asszonynak az arca elkékült,
477 II | legöregebb asszony lehajlik, s kivonja a halott kendője
478 II | amelyiknél a baba van.~S odaadja a maga kicsijét
479 II | Török pogányok valamennyien.~S előkapta a noteszát.~Szent
480 II | Ezeket be nem írod, álnok!~S rátaposott a könyvre.~-
481 II | könnycseppben, amelyet te is láttál.~S beírta a noteszába méltóságos
482 II | csiholni szeretne az ember.~S micsoda remek, gömbölyű,
483 II | rövid, mint egy teknősbékáé, s legalábbis akkora lencse
484 II | kacsót, hátha összetörik. S milyen bájjal mozognak ujjai,
485 II | csókolgattam néha ezt a rongyot, s orromba szívtam illatát!
486 II | hanem szag (orrához emeli), s olyanforma szag, mint azoknak
487 II | olvadna össze: szeretlek! S mintha édes lenne megsemmisülni
488 II | volt, nekem pedig rövid, s ő tarka kis skótszoknyában
489 II | angyalszerelem idilljét átéltem, s ha úgy találom is őt, félénk
490 II | közelebb mentem hozzájuk, s az ujjamat a számba dugva
491 II | tudja!~Ráléptem a gerendára, s végigbillegtem rajta hősiesen.~
492 II | a szobákban, a parkban, s mikor a nénjét a guvernánt
493 II | mikor az almafák virágoztak, s a méhek zenekara játszott
494 II | tekintettel csókoltuk egymást, s nem beszéltünk ilyenkor
495 II | urasági lak padlásán lakik, s nem egyszer látni véltük
496 II | találtam őt. Elvesztettem, s reszkető szívvel gondoltam,
497 II | csak afféle lóval járót, s Balázs is részt vállalt;
498 II | bepaskolta az esőt.~Tüzet raktak, s melléje ültek a magukkal
499 II | röppentett a pipájából, s elgondolkozva folytatta:~-
500 II | Visszamásztak a külső üregbe, s odavonszolták-hempergették
1-500 | 501-535 |