Part

 1  I|     JUDIT:~De nem és nem atyám!~Csupán mert földink, hát... mellettem~
 2  I|         vetődött hullámi~voltak csupán. Bár olykor gyöngy s virág
 3  I|    mikor temető a kert,~s virág csupán az ablaküvegen van,~méhek
 4  I|          minden rossz ittmarad!~Csupán a múzsa...~JUDIT:~Az is
 5  I|      Élet áll csak diadalmasan.~Csupán formáit váltogatja el,~mint
 6  I|         elmosolyodva. Megtenném csupán a kedvedért is, hogy megpróbálnám
 7  I|    Szegények voltunk. Cselédünk csupán egy volt.~Tehát nyomasztó
 8 II|      őket maga mellett elmenni, csupán akkor bólint néha a fejével,
 9 II|   elméjének minden zegét-zugát. Csupán akkor emeli föl egészen
10 II|  szamarat felvégi Kis Jánosnak, csupán a csikót tartotta meg, s
11 II|         A déli rekkenő melegben csupán egy-egy fényes szárnyú kis
12 II|       állnak ott mind a ketten, csupán a szájuk mozog, mintha imádkoznának.~
13 II|         mint a sima tengerszem, csupán az ég kékjét tükrözi vissza.~
14 II| szocialistának tekintettem, aki csupán saját kedvéért kívánja a
15 II|    meghalt, meg az is kár, hogy csupán csak egy láda kalendáriumot
16 II| szakálla. S most, fehér árnyéka csupán önmagának.~- Megmarad-e? -