Part

501 II    |          Rázd a terhet a két végébe!~S folytatta a munkát.~Egy
502 II    |              egyszerre elhallgatott, s aggodalmasan nézett az üreg
503 II    |          beállította egy réztartóba, s úgy helyezte el, hogy az
504 II    |              remegtek a fáradságtól, s az asszony váltig nógatta
505 II    |            vöröslő szemmel az ember.~S akkor kifordult a földből
506 II    |             zsákok tele voltak arany s ezüst kinccsel.~- Hogy vigyük
507 II    |             rád rakom, amit elbírsz.~S letette a zsákot. Az asszonynak
508 II    |       hitvány! - dühöngött az ember.~S magára emelte a második
509 II    |          nyakán, a szeme is dülledt. S ahogy felemelkedőben volt,
510 II    |           Ember - felelte az angyal, s hozzágondolta: itt a Földön
511 II    |           annyit jelent, hogy lélek.~S akkor fölemelte a pálcát:~-
512 II    |               Megragadta az angyalt, s bevitte nagy mérgesen a
513 II    |             A névnapot megtartották, s az angyal másnap a Holdra
514 II    |              angyal -, nem lehetett.~S kedvetlen elgondolkodással
515 II    |           italok kissé elkábítottak, s menet közben különféle vad
516 II    |             Eszembe jutott ez nekem, s önkéntelenül is kapkodni
517 II    |              Nem találtam, gondolám, s ismét durrant a pisztoly.~-
518 II    |          beléd! - mondám fogvacogva, s magamra húzván, nemsokára
519 III   |            róla beszél a falu szája, s amit ő tesz, mindig közérdekű
520 III   |            esetleg idősebb a tanító, s egy napon elfelejtve mintaságát,
521 III   |             elbeszélik, hogy részeg, s másnap reggel az a hír járja
522 III   |         pohár bort sem szabad innia, s megfogadja, hogy sohasem
523 III   |               molyrágta Mária képet, s nekiadja ajándékul, de egyúttal
524 III   | legegészségesebb testgyakorlatoknak, s a tornaeszközökkel azért
525 III   |            zongora sűrűn trillázott, s egy mesteri kéz futamai
526 III   |           így írta volna a dallamot (s az öreg dúdolta.)~Nem mondom,
527 III   |          helyett kifordult az ajtón, s rám fordította a kulcsot.~
528 III   |        vállán. Aztán egyet szippant. S mikor a füstöt kibocsátotta,
529 III   |            Egyet szippant a pipából, s miután a füstöt kifújta,
530 III   |         akkor a nemzet fájdalma volt s melyet Rákóczi magával vitt
531 III   |            az a klavír vagy rézduda, s hol az a rezgő polka, landler,
532 III   |             Rákóczinkat, Biharinkat, s különösen annak primatialis
533 III   |          nemzedékünk nem is ismer, - s a világminden nagytökéletességű
534 III   |            fogja azt mindig kísérni, s ha valaha elpusztulnánk
535 III   |       gazdagabb a magyar a németnél:~S milyen különös, hogy el