Part

 1 Gardon|     kitételek miatt. Képtelenek vagyunk megérteni, hogy mi hibát
 2  I    |      gyermek nincsen. Szegények vagyunk és nagy az adó; a gyer­mekünk
 3  I    |    változott. A tükörben is ott vagyunk hárman, ott az asztal is,
 4  I    |         háromszáz évvel hátrább vagyunk az időben, s én azt mondom
 5  I    |    igazi valónk, tovább él. Úgy vagyunk, mint mikor alszunk. A testünk
 6  I    | szeretnék tudakozódni, hogy hol vagyunk? Micsoda különös változása
 7  I    |    megszólal:~- Most már nagyok vagyunk, Sári. Azt gondolnám, ne
 8  I    |   komikus, hogy olyan egyformák vagyunk.~Sári csak nézett. Sohasem
 9  I    |        Mutassuk meg, hogy mi is vagyunk!~S befecskendezték a szobrot.~~
10 II    |      menedékházba. Hiába: sokan vagyunk.~- Micsoda házba?~- A hajléktalanok
11 II    |         és hallgatunk, komolyan vagyunk. Olykor átölelem, gyöngéden,
12 II    |  bámultak a gödörbe.~- Gazdagok vagyunk! - rebegte az asszony.~-
13 III   |    neveljük a népet.~- Kollegák vagyunk; te tanítasz az iskolában,
14 III   |         kutyateremtette: szépen vagyunk!~Amint így magamban elgondolkozom,