Part

 1  I|       mennyire van még.~Andorás szótlanul cammogott előttem. A hátán
 2  I|        festésére jöttem.~Megint szótlanul ropogatta a havat. Nekem
 3  I|        mormogta megjámborultan.~Szótlanul ballagott az útra, amelyen
 4  I|         együtt hazafelé lassan, szótlanul és szomorúan.~ ~
 5  I|      megszabadulunk? Mindnyájan szótlanul, sápadtan hevertünk szanaszéjjel.
 6  I|       farkas.~Azután megfordult szótlanul és lomha lépésekkel cammogott
 7  I|    Leültem, ólommá változottan, szótlanul. A szemem elé köd ereszkedett.
 8  I|  keresett betörőtolvajra.~A pék szótlanul engedte, hogy a kezére rakják
 9  I|        Bólintott.~Néhány percig szótlanul szálltunk. Aztán ismét én
10  I|         a vasaló ég, mosolyogva szótlanul nyújtja a bal kezét.~Mármost
11  I|         javította az ifjú.~Sári szótlanul nyújtott kezet, s a pult
12  I|     élnek majd egy födél alatt, szótlanul, mint Vértesi ügyvéd él
13  I| lakásban csöndesség volt. Anyám szótlanul járt-kelt, mint valami kísértet.
14 II|       hangja.~Állnak ott. Nézik szótlanul. Mindeniknek a szemében