Part

 1  I| mintha sóhajtotta volna azt a szomorú történetet. Mint a tenger
 2  I|       pokrócot.~- Miért olyan szomorú? - kérdem egyszer tőle.~-
 3  I| egyszer tőle.~- Nem vagyok én szomorú.~- Hát mire gondol?~- Most
 4  I| kezében. Egy fekete bajuszos, szomorú ember kézen fogta a gyereket
 5  I|  elvékonyult, sovány, ideges, szomorú asszonnyá. Templomba járt,
 6  I|      és mindig komoly, szinte szomorú.~Hogy ím ott találom akkor
 7  I|      Nem.~S másnap délben már szomorú volt. Még a palacsintát
 8  I| anyjuk ott ült az ablaknál és szomorú arccal varrt. Az urának
 9  I|     Regény és tejeskávé.~Sári szomorú szemmel mosolygott.~- Más
10  I|      mikor hoztok már ide is!~Szomorú est volt az. Olga nem ült
11  I|      s ez a percegés is olyan szomorú volt. Sári könnyezett.~Jobb
12 II|      is megparancsolták, hogy szomorú legyen, és ő szomorú is
13 II|     hogy szomorú legyen, és ő szomorú is volt. Széket húzott az