Part
1 I | valami afrikai utazásra.~Én sokszor festettem már ismeretlen
2 I | hogy mi lesz a dolga. S én is megmondom, hogy két koronát
3 I | Lukács is megáll. Nézi, amit én nézek. Szívja a szivart,
4 I | fogadhatunk kocsit?~- Nem nehézlem én, tekintetes uram.~- De estére
5 I | télen, ha tar.~- Lehet. Én bizony nem fösteném. Van
6 I | mondja elkomolyultan -, én már nem megyek tovább.~-
7 I | itten?~- Bizony itthagyom én, tekintetes uram. Nagy a
8 I | cammogott, mint induláskor, én azonban már jobb szerettem
9 I | órája, hogy elindultunk, s én már majd eldőlök. Szomjas
10 I | azt is az utolsó szeletig.~Én mégiscsak két kemény tojást
11 I | a szeme csillogó. Hogy én rágyújtottam a kis angol
12 I | vidáman pillogott:~- Azt mán én korán megtanultam - felelte.~-
13 I | uram.~- Tréfál kend?~- Nem én.~- Olyan iskola nincs.~-
14 I | tekintetes uram. Av vót az én iskolám. Írni-olvasni nem
15 I | zabolán hordozza. Azér mondom én mindig, ha nem úgy fordul
16 I | úgy fordul a sor, ahogy én szándékoltam, azért mondogatom,
17 I | Igyék, Andorás bátyám. Én nem iszok: nekem savanyú.
18 I | tekintetes uram - mondta -, én mán csak becsületes ember
19 I | álomnak vélem. Hogy mondok: én voltam-e csakugyan? Vagy
20 I | gondolom? De hiába, csak én vótam a.~Hát tetszik tudni,
21 I | aszongya -, mer nem az én pénzem e; beleszámítódik
22 I | volt a búcsús seregnek, én is. Ha ő rákezdte a város
23 I | kukorikolását. Igaz, hogy én is ha rákezdtem, meghallották
24 I | Gondókodok, hogy elmenjek-e én is a létániára? De mondok,
25 I | Élhetne most is, csakúgy mint én. Mert mi dolog is az: egyszer-kétszer
26 I | mennék oda. Mer csudát látok én itthon is ölöget.~- Mi csudát
27 I | forintom volna, hát bíz én nem csudalátásra vesztegetném.~-
28 I | Még okosabb is, mint amit én mondtam. Mert aki pap, ingyen
29 I | oda...~- Vágyakozok biz én. Csakhogy pézér, nagy pézér
30 I | Dejszen - aszongya a koma -, én nem iszok belüle, mert nem
31 I | tehozzád.~Mondok magamban, én se iszok.~- Ihaték ebbül -
32 I | Ha lopta valaki, nem én loptam. Hanem aki lopta,
33 I | portékával rakodtunk. Aztán ahogy én is indulnék, hát egy nyaláb
34 I | ha a koma ivott, ihatok én is. Kóstolom én is a jamajkát,
35 I | ihatok én is. Kóstolom én is a jamajkát, hát olyan,
36 I | Nem is mogyorót - mondok én is. - A fügefáját neki,
37 I | mondja a kocsis -, mert én magam láttam saját testi
38 I | ám eszem. Mert nem vennék én se házat, se szőlőt.~- Hát
39 I | valami trombitás-regruta az én pofámmal tanulta volna a
40 I | papnak nevelteted a fiadat, én meg elmegyek Lurdesbe, aztán
41 I | a maga gazdája lesz.~De én csak képedeztem.~- Hát a
42 I | szentmiséje után a szegényeknek. Én is csak annyit szakítok
43 I | fölösét elosztja alamizsnának.~Én még mindig a fejemet csóváltam:~-
44 I | visszatér az istállóba, én meg elosonok a kerten át,
45 I | moslékot keverne benne.~Hogy én lopjak, rablásba cinkoskodjak?
46 I | hajszálat látom a fejemen, az én fiam misézik itt majd. Énnekem
47 I | kozunk az istállóban. Azután én az utcai kapunak kerülök.
48 I | cselekedetet.~No, bagoly egye meg, én minden éjjel százas bankókkal
49 I | De mégis többet gondoltam én a pélpára mint a gyertyára.
50 I | senki más nem hordja, csak én magam. Aztán, a csuda verje
51 I | Hallod-e asszony, mit álmodtam én...~Elbeszélem neki. Hát
52 I | Csizmát máskor is húztam én mán bal lábomra, mégse történt
53 I | De mégse a havat láttam én aznap. Semmi egyebet nem
54 I | védelme ezért nem bűn.~Nohát én is védekezek, ha valaki
55 I | gondolattal nem élesítettem én azt.~Az ajtó-závárt ahogy
56 I | vasból. Haj, hova indulok én, hova!?~Félretoltam a závárt.
57 I | hevert.~De mondok:~- Az én Jancsim nehezebb halmokon
58 I | Itatásra azért otthon leszek én idején.~Hát iránykodok,
59 I | fejemen ütött vóna akkorát, én se mekkentem vóna többet.
60 I | tudtam még azt. Nem gondoltam én akkor arra. Csak az ütést
61 I | gazdag mind a kettő. Csak én maradok föd szegénye, minden
62 I | kérges kezű paraszt, mint én vagyok. A gólyanyakú tajtékpipát
63 I | Dehogy adnak. Mér is adnának? Én nem dógoztam érte.~A koma
64 I | mások vótak. Nem látok én abbúl a pénzből egy rézkrajcárt
65 I | emberei. Igen nevették, hogy én vagyok a farkas. Faágakbúl
66 I | feleségem rítt. A fiam is. Én is keseregtem.~Azt mondtam
67 I | komámat mindenki ösmerte. Én nem mentem el, csak a feleségem.~
68 I | búcsúpoharat.~Ő tőlem búcsúzott, én meg London~lármájától és
69 I | huszonöt éves.~JUDIT:~S én huszonnyolc!~SEKSZPÍR:~Sohase
70 I | elkevélyedéstől.~JUDIT:~Hogy óvott? Én nem is tudok róla.~SEKSZPÍR (
71 I | szedtem fel Hamletet.~Az én nevem csak tolvajszíj tehát,~
72 I | szőtték művészvásznait.~Én ócskavasból vertem aranyat...~
73 I | Nem ellenségid említettem én...~SEKSZPÍR (ELKOMOLYODIK):~
74 I | papiros~égett el ott... Lásd, én is siratom.~Dehát a fa is
75 I | Fleccser, Bómon... s tudom is én...~SEKSZPÍR (MAGA ELÉ):~„
76 I | ELÉ):~„Új írók”, akik az én csillagomnál~gyújtották
77 I | tátott szájakat.~Bánom is én, mi vihar szórta szét,~s
78 I | vihar orgonája~búg odakünn: én a szobai csendben,~a kandallóm
79 I | felé,~nem újul-e meg az én lelkem is,~miként az Évn,
80 I | intőn nem mutat.~Mi voltam én itt? Nyírott szárnyú sas,~
81 I | nevetve -, egészséges vagyok én, mint a makk.~A makk persze
82 I | és milyen bolond vagyok én, hogy mindig ott lakom Budapesten.~
83 I | mondja nevetve -, majd adok én neked búzát.~Azzal feléje
84 I | hát ne félj. Ki vagyok én? Mi?~A gyerek fölnéz. Piros,
85 I | Hát az anyád kicsoda?~- Az én anyám? - kérdezte szórakozottan,
86 I | még akkor más vendég, mint én egymagam, a jó Domokos egész
87 I | jó Domokos egész napra az én szolgálatomba szegődött,
88 I | egyszer tőle.~- Nem vagyok én szomorú.~- Hát mire gondol?~-
89 I | kilométernyi hosszúságúra nyúlna az én leírásom, ha minden kérdésemet
90 I | lett az eredmény?~- Mikor én eljöttem, már jó messze
91 I | belsejébe.~- És milyen mély?~- Én egy kötéllel húsz ölnyire
92 I | Tera?~- Itt jár a Baksáné.~Én már akkor tudtam, hogy ki
93 I | cseléd imádságba fogott, én meg betakartam az én kis
94 I | fogott, én meg betakartam az én kis hatéves fejemet, és
95 I | kapufélfát.~De majd elmondom én ezt holnap az András bácsinak,
96 I | is szedtem. Hanem ott is én estem a bajba. Ahogy le
97 I | hallja kend.~- Jó, jó; én tudom, amit tudok. Mentem
98 I | szalonnát pirítanak, és ahova én is el-elszöktem, mert szerettem
99 I | mesterséget cselekedett.~De én már ezekről nem tudok semmit.
100 I | legnagyobb jelenet, amit én láttam, mégis az volt, mikor
101 I | valamivel idősebb volt, mint én. Fehér, bőujjú ingben, rojtos
102 I | lelkem, mondd.~- Hát az én uram nagy örömet akart nekem
103 I | tetszik, sehogy se tetszik. Én már annyira megszoktam itt,
104 I | van. A kertnek meg jó.~- Én nem akarok kimenni ebből
105 I | lelkem Hosszúné...~- Hogy én beszéljem el az uradat?~-
106 I | hajtotta.~Hosszúné ránézett.~- Én, angyalom, nem hazudok -
107 I | szerencsétlen vagyok én ebben mégis!~És síró szemmel
108 I | akarta mutatni. De hogy én ne tudjam, lekerült a patak
109 I | estefelé volt az idő és én reszkettem. Nem akartam
110 I | Nem akartam vele menni.~- Én még nem hallottam, hogy
111 I | hallotta sohase, aminek meg én örültem.~A következő órákban
112 I | dohányzást?~- Abba. Pedig lássa én mindenféleképpen szívtam.
113 I | fogva ez volt a vágyam. Én nem játszottam mással, csak
114 I | gondolkozásuk nem fordult meg, hát én fordultam meg: elszöktem.
115 I | vedtem érte százszorosan.~Én, uram, tizennyolc éves koromban
116 I | tarajos sötét vízhegy felénk. Én a földre vetem magamat,
117 I | mielőtt meghalt volna. Én arra gondoltam, hogy vajon
118 I | mindenki térdre ereszkedett.~Én keresztény ember vagyok
119 I | le, akit el akart venni.~Én nem voltam ivós és nem volt
120 I | csendes tavaszi tengeren, de én áldozatnak a pipát választottam.~
121 I | menekültek fel a kocsikba.~Én valami alispánféle emberrel
122 I | fölcseréli az életet a halállal. Én sokszor gondolok arra a
123 I | régen történt ez, még az én diákkoromban. Azóta sok
124 I | Földön.~A vakációt akkor én az anyám falujában töltöttem.
125 I | fasor vonul. Arra jártam én néha az epreskertbe.~Ahogy
126 I | megáll nála beszélgetni.~Én, amint mondom, akkor még
127 I | közömbösen, pillantástalanul. Én is rájok néztem. Köszönni
128 I | töredékekben is. A tragédiákat én is unom a színpadon, de
129 I | elszomorodtak.~A sógor folytatta:~- Én elvennélek téged édes Gizellám,
130 I | anya végre is azt mondta:~- Én nem bánom, ha megbolondultál,
131 I | bolondját, de kijelentem, hogy én apáddal ebben az ügyben
132 I | könyörögnek a veszedelmekben! Én is hozzád könyörgök! Ments
133 I | nem föllebezett.~- Tudom én, hogy ez az igazság - mondta
134 I | megkocogtatja a kamraajtót:~- Etel! Én vagyok itt.~A kamraajtó
135 I | össze, hát nekünk fizess.~- Én egy nyalábbal hoztam! -
136 I | lélekzettel. - Nem őt. Magamat. És én azt gondoltam...~A szeme
137 I | csoportjából való volna.~Én valóban nem a Jézus egyházában
138 I | Szegény, vén galamb...~És én már gyermekkoromban pénzt
139 I | Kunduradsi, az varga.~Az én apám kókuszt és egyiptomi
140 I | valaki érti a szavukat.~És én magyarul feleltem:~- Szabd
141 I | nem tudott magyarul. És én a mazsolát pergettem a rézkanálból,
142 I | A hazádban. Hiszen félig én is magyar vagyok, és ott
143 I | dsinek napja volt az. Az én jámbor fejemben nem termett
144 I | valahányszor ő jött a bazárba, én mindig átváltoztam. Az a
145 I | hogy vigyem Odesszába. Én Odessza helyett a Dunának
146 I | soha nem véltem, hogy az én jóatyámat meglopom, az én
147 I | én jóatyámat meglopom, az én jó anyámat megbúsítom. Mert
148 I | megbetegszik az asszony. Én becsukom a boltot és szaladok,
149 I | Megismerem a rózsát, hogy az én kertemből való. De nem gondoltam
150 I | békítgettem. - Hiszen én nem is sejtettem, hogy künn
151 I | lábán, a sárga új cipője. S én, valóban buta köpek, még
152 I | a Gamba kíséretében.~És én még örültem, hogy ide-oda
153 I | különben is a természetem. Még én mentegettem a haragját és
154 I | jóakarattal -, nem csodálkoztam én, hiszen orvos vagyok.~S
155 I | az ő lábán is lakkcipő. Én magam nem értem rá, hogy
156 I | kerek ebédlőasztalnál.~Az én helyemen a doktor ül. Köztünk
157 I | pohárban. Felét megitta. Én is illedelemből épp annyit,
158 I | tolja. Lehajlik valamiért. Én belől-ülök a falnál, fölemelkedek,
159 I | cukortartótükörben, hogy a doktor keze az én poharam fölé nyullad, és
160 I | tudtam.~A dugó pukkant, s én ahogy visszaigazodtam a
161 I | hunyorog.~Mikorra azonban én megfordulok, az arca mind
162 I | évben is!~Kiitta a borát.~Én is kiittam.~Az asszony mosolygott
163 I | láttam egyszerre, tisztán.~- Én értem! - feleltem keményen,
164 I | néztek rám mind a ketten.~Az én szemem az orvosra szegeződött.
165 I | Nyíljon a rózsáskert.~- Nohát én meg azt mondom: Nyíljon
166 I | torlaszolják el az ajtót.~Én csak álltam. Valóban úgy
167 I | buzgott. A szeme elfordult.~Én csak álltam, mint a kőből
168 I | szándékomban, hogy megölöm. Én nem öldöklésre hívtam őt
169 I | bennem. S mintha nem is én cselekedtem volna, hanem
170 I | kötelék. Az asszonyt nem én szakítottam el az urától.
171 I | kell mondanom:~- Csendőr: én gyilkos vagyok.~De ahogy
172 I | lábát, a kezét, a fejét, én is úgy ültem ott.~Mit mondana
173 I | micsoda bolond kapcsán az én szegény jó pap barátom fordul
174 I | Amennyit kívánsz.~- Nem kívánok én abból pajtás semmit.~- Nono!~
175 I | vigye el, hogy szabadulok én meg azoktól a fene gyöngyöktől!
176 I | Kincseket? Nem hoztam én semmiféle kincset. Hát nincs
177 I | posztókalapot rágnának.~- Én nem tudom, mi fából vannak
178 I | mi fából vannak ezek az én gyerekeim? - panaszkodott
179 I | még rejtve vannak. Nohát én egy ilyen kincshez jutottam.~
180 I | Nem. Azzal nem.~- De ha én mondom. Úgy fogod látni,
181 I | egyszer is láthatnám.~- De ha én mondom.~- Hiába. Az olyan
182 I | hátrább vagyunk az időben, s én azt mondom neked: van olyan
183 I | mosolyog rám.~- Ossziánt hívod? Én vagyok.~- Ugyan ne bolondozz!~-
184 I | bolondozz!~- Nem bolondozok. Én költöttem Ossziánt. A nevem
185 I | gyötrelmes fejfájást, és én az agyvelőt tartom a legkímélnivalóbb
186 I | egészet, ha tartasz tőle. Én csak azért gondoltam, hogy
187 I | erről még ember fia nem írt. Én vagyok az első európai,
188 I | előtt. S nem is fekszek én, hanem állok.~A szérűn nincsenek
189 I | Tehát a miatyánk. Nézd, én is imádkozok. Minden este
190 I | szeme az arcomon állt és én éreztem, hogy olvassa a
191 I | gondolkodva nézett rám. S én éreztem, hogy a szeme áthatol
192 I | néztem.~Néztem.~- Nem látok én semmit.~És ő nyugodtan,
193 I | cserép. De semmi, semmi.~Én nem mertem válaszolni. Éreztem,
194 I | elviselhetetlenné vált a fényessége.~S én káprázó szemmel álltam.~
195 I | rámfordítva könnyes két szemét. - Én is mindig hívő voltam. De
196 I | a magam külön véleménye. Én azt hiszem, hogy a testünk
197 I | Bizonyosság! És akkor én nem sírok többé.~- Dehát
198 I | látom, hogy a dragonyostiszt én vagyok.~Hogy lehet? Egy
199 I | hogy lehet? Részeg vagyok én, vagy mi, hogy itt állok,
200 I | magasba.~Gondolkodva szálltam én is feljebb és feljebb. Sokáig
201 I | szótlanul szálltunk. Aztán ismét én kezdtem:~- Nincs kitől kérdezhetném
202 I | Ahova parancsolja.~- Óh én nem is tudom - felelte elmosolyodva -,
203 I | felelte elmosolyodva -, én csak úgy vaktában megyek.
204 I | tömjénillat rajta van a ruhájukon.~Én azt a szellemtörténetet
205 I | szólalt meg a fejét rázva -, én nem voltam megelégedve a
206 I | amíg növendék volt. Lássa, én mingyárt megértettem, hogy
207 I | ha férfiakkal beszélt. Én rögtön megértettem.~A professzor
208 I | Önnek mi a véleménye?~- Én mindig levessel kezdem -
209 I | médiumra.~- A médiumra? Én teljesen a méltóságod véleményén
210 I | is mennyire rávallott az én Lenkémre, hogy mindjárt
211 I | amikor még kócosak. Olyankor én is csak azt mondom:~- Sári!~
212 I | látjátok.~- Hányszor mondtam én is - dörmögött álmos szemmel
213 I | hát akkor holnap majd én a nefelejcsszín ruhát veszem
214 I | meg a fahéjszínűt.~- Nem, én ebben a babosban maradok
215 I | szólíthatott téged a neveden?~- Én is kérdeztem tőle. Azt felelte,
216 I | Holnap tízkor megint én leszek a boltban.~- Jó.
217 I | Igen életrevaló fiú.~- Én nem bánom - felelte ásítva
218 I | mondotta vidáman - holnap én öltözök a babosba. Próbáljuk
219 I | a nap a felhők közül.~- Én válasszak?~Sári visszavonult
220 I | hebegte. - Megcsókoltál? És én engedtem?~Gyuri már észbekapott.
221 I | ismered meg azonnal...~- Nem én. De hát hogy is gondolhattam
222 I | csodálkozással nézett:~- Én?~Olga felrobbant:~- Még
223 I | felrobbant:~- Még azt mondja: Én? Mért vetted magadra a kendőmet?
224 I | Előtte nem mondhattam, hogy én is szerettem volna olyan
225 I | megfogta:~- De hiszen az én patkánymérgemet nem iszod
226 I | Bűnös vagy?~- Óh dehogy! Én nem tehetek róla, hogy...~-
227 I | Hogy engedtem? Hát tehetek én róla? Én ott vasalok, ráhajolok
228 I | engedtem? Hát tehetek én róla? Én ott vasalok, ráhajolok a
229 I | a kedves atyjának, hogy én is beálltam a benetei vadásztársaságba.~-
230 I | patkánymérget, mint a Szahara.~- Én ritkán olvasok regényt -
231 I | szeme megcsillant.~- Nohát én meg hozok - mondta hévvel. -
232 I | elmosolyodva Sári. - A nevét én nem nézem, - csak az a fő,
233 I | Soha! Soha többé!~- De én parancsolom!~- Öljenek meg,
234 I | nem igazgatták rendbe.~Bár én is így feküdnék - gondolta
235 I | feküdnék - gondolta Sári, - de én igazán holtan. Mert mi jó
236 I | vádló szemmel, lelketörten, én meg örökkön a gyalázat bélyegét
237 I | kiáltana a távolból:~- A Nap én vagyok.~És ő nehéz mellel
238 I | felelné halkan:~- A Hold én vagyok.~S íme nagy fekete
239 I | borult vőlegényének.~- Nem én. Szegény Sárink - sírta -,
240 I | sírta -, szegény Sárink. Én vagyok az oka. Az én ostoba
241 I | Sárink. Én vagyok az oka. Az én ostoba féltékenységem...
242 I | véleményük. Megleszünk addig az én kis legénylakásomban.~És
243 I | de tovább nem halasztjuk. Én bizony nem válogatom mindig
244 I | vigasztalta a fiú -, tanultam én, hogy nem igaz. A tanítónk
245 I | sorompónál.~- Tudom azt. Mert én meg a tehenet legeltettem
246 I | jöttél?~A fiú vállat vont.~- Én is láttalak téged. Ültettetek
247 I | szélébe. Mindennap kimegyek én; néha anyám is. Gyomlálunk.~
248 I | akkorára.~- Nem felejtem én.~- Nem, nem. Az öcsikémnek
249 I | nem. Az öcsikémnek adom én ezt. No lám, hogy elbolondítanál.
250 I | mint a kutyák.~- Bárcsak én is nyalhatnám már a sájamat!~
251 I | kiáltott rá:~- Tüzet rakni!~- Én ahozs jobban értek! - rikkant
252 I | kezsit-lábát, hadd rakjak én tüzset, nekem az a mesterségem!~-
253 I | magyart, úgye? Majd pikulázok én mindjárt a hátadon!~A rabok
254 I | azt mondta még hozzá:~- Én tudom. Én már kiszolgáltam
255 I | mondta még hozzá:~- Én tudom. Én már kiszolgáltam egy rabságot.~-
256 I | Tíz esztendeig söpörtem én a török földet.~- És hogyan
257 I | voltunk testvérek: Árpád és én. A többi öt meghalt.~Árpád
258 I | szótlanságban éltünk napokig. Én eljártam a dolgomra. Elmentem
259 I | összeveszni!~Valóban, Keszeg az én ismerőseim között is a legjámborabb
260 I | mondta:~- Nem foglalkoztam én soha efféle bolondsággal! -,
261 I | vasúthoz szánkázott orvosokért. Én magam fölmentem az öngyilkos
262 I | megzavarodik, uram. Tetszik látni, én is milyen józan embör vagyok,
263 I | van. Gondolja meg, hogy én még sokkal idősebb vagyok.
264 I | amely azt mondja, hogy én magának nem a javát akarom?~-
265 II | őszintén respektálták.~- Az én szamaram becsületes - szokta
266 II | megosztotta a Matyival.~De én azért jóindulattal tudtam
267 II | Azzal tovább akart menni. De én még utána szóltam:~- Hátha
268 II | kötötte a jeles állatot.~- Én leülök ide a fűzfához -
269 II | nyúl, rá ne lőjj, míg az én irányomban jár, azután rálőhetsz
270 II | Baj is az - felelte -, én nem szeretem a nyúlpecsenyét.~-
271 II | kifejező mosollyal mondta ki.~Én sohasem lelkesedtem a szalonnáért.~
272 II | beszélte a következőket:~- Én szőnyegárus vagyok. Magam
273 II | innom - susogta újból.~De én csak tovább beszéltem:~-
274 II | csak tovább beszéltem:~- Én vagyok az a bolond, aki
275 II | zavar a gondolkodásomban! Én nem akarok kígyóról gondolkodni.
276 II | meg! Nehogy téged meg az én halálom terheljen!~A kádi
277 II | Elég, nem vagyok-e én is halálos veszedelemben?
278 II | visszafordítod azt a mondatot. Mert én ugyan kisegíthetlek a halálos
279 II | hogy tehet, bölcs kádi. És én önként jöttem ide, egyedül.
280 II | fejedelem:~- Itt legyen majd az én öröknyugvó sírom, a te nyírfáid
281 II | visszahanyatlott a székébe.~- Én jósoljak-e? - mormogta szomorúan
282 II | üvöltözöl itt, ebadta ördöge! Az én Uram bizony nem áll veled
283 II | lefelé fülel:~- Nem hallok én mást, csak kakasszót.~No
284 II | keresztény, akit látunk, beírom én. És ha te csak egyet írsz
285 II | meglátjuk, hogy hazug-e az én nevem?~Szent Péter igen
286 II | fordítsuk meg a vállalkozást; én állítok ezer keresztényt
287 II | Vezess, ahová akarsz. De az én Uram elé akkor se juthatsz,
288 II | porrá változol, amint az én jegyzésemben több lesz a
289 II | No - mondja Sátán -, az én híveim-e? Vagy a ti híveitek?~-
290 II | csakhogy egyszer már én is kezdhetem a jegyzést.~
291 II | közé. Azok jámborok. Ha az én Uram is, in illo tempore,
292 II | rajta, mint a tenyerem.~És én téged mégis hat esztendeig
293 II | megborotvált csimpánzmajom!~- És én ezt a bamba alakot, ezt
294 II | verd vele a férjedet, aki én lennék. No, köszönöm az
295 II | mint valami zsibárus. Óh, én esztelen, milyen vadul csókolgattam
296 II | felfogni, hogyan érezhettem én ezen a rongyon illatot (
297 II | Átkozottul jó étvágya volt, és én átkozottul balek voltam,
298 II | mondotta: „Tudod Pista, hogy én téged igazán szeretlek,
299 II | barna lány!~Ezt a verset én írtam Tercsihez, soha életemben
300 II | ragyogja át a permetező esőt.~Én lecsókoltam a könnyeidet,
301 II | sem tudom érdemelni.~És én kegyetlen, még ezt a kis
302 II | szívünk sokat beszélt. Végre én szólaltam meg: „Tercsikém!”
303 II | hangjával kérdezé: „Nos?” - Én reszkettem.~„Adj egy csókot!” -
304 II | ábrándosan hajolt hozzám. Én átöleltem, és érzelmeink
305 II | táncban, ajkaink suttogtak, én bókokkal halmoztam őt el,
306 II | ezt az angyalt hagynám én el egy ismeretlenért, akit
307 II | emlékek! Erre a szívre, az én szívemre - a Tercsi szívére!
308 II | halál!~És most... megyek az én kedves, egyetlen Tercsikémhez! (
309 II | VILMA~Én akkor nyolc éves voltam.
310 II | kis skótszoknyában járt, én pedig belefértem egy olyan
311 II | töprengenem, hogy csakugyan én voltam-e benne, és az volt-e
312 II | Sályban laktunk, ahol az én apám gépész volt, az ő apja
313 II | Nekem őt osztották, pedig én még őt akkor nem is ismertem.~
314 II | kíváncsi lettem, hogy milyen az én szeretőm?~Elmentem az udvarukba.
315 II | béresgyerek megmutatta, hogy az én szeretőm az a kisebbik,
316 II | arcú icipici kisasszony az én szeretőm! Micsoda csepp
317 II | billegetések közepette a gerendán. Én kritizáló szemmel néztem.
318 II | beszélgetni kezdtünk.~- Én is tudom ám...~- Próbálja
319 II | csodálkozva nézték ügyességemet. Én pedig nem cseréltem volna
320 II | Rendjén találtam, hogy ő az én szeretőm, habár erről soha
321 II | az arca az enyémhez ért, én megcsókoltam őt, és ő visszacsókolt
322 II | bánatossággal nézett az udvarra.~Én is segítettem neki szomorkodni.
323 II | hogy te.~- Maga is engem.~- Én is.~- És mit fogunk csinálni?~-
324 II | a gyermek a jövendőbe!)~Én azzal a könnyelmű lelkesedéssel,
325 II | a Balatonig mennének is, én felkeresem, Vilma, mégiscsak
326 II | megtaláltam volna! Mert voltam én azóta a Balatonnál, de nem
327 II | ember. - Micsoda pénzt kapok én ezért! Te! Nem is egy gyesznó
328 II | barátságot, szétoszlottunk. Én magányosan haladtam a Hold
329 II | veszélye jutott eszembe. Ha én meg nem ölöm, ő gyilkol
330 II | Kissé lehajolva lőttem. Az én emberem mégsem mozdult.~
331 III| elöljárni.~- Kérem, hiszen én azt igen jól tudom, három
332 III| van plebános úr, ezentúl én is jajgatok, ha a tanítónak
333 III| te tanítasz az iskolában, én tanítok a templomban; járjunk
334 III| íratta át. A Szózatot is én írtam neki zenekarra.~-
335 III| csöndesebb hangon folytatta:~- Én nem pályáztam. Eszem ágában
336 III| elgondolkozom, eszembe jut az én első mesteremnek a szava,
337 III| himnuszi szárnyalás. Az én dallamom egyszerre áhítatra
338 III| és sánta cimbalmos ült.~Én akkor a zenével, mint tudománnyal
339 III| hullatja a tollát.~Elfeledtem én minden generalbasszust és
340 III| az egyszerű cimbalom az én kedves hangszerem.~Míg a
341 III| az első?~~~~- Igen.~~~~- Én.~~~~~~Balogh úr a tanítód?~~~~-
|