Part

 1  I|           is az erdőnek tartana...~Mégiscsak jobb lett volna kocsin jönnünk, -
 2  I|          is az utolsó szeletig.~Én mégiscsak két kemény tojást ebédeltem.
 3  I|            embernek, de a jó Isten mégiscsak zabolán hordozza. Azér mondom
 4  I|      akasztófán halt meg. De azért mégiscsak aszondom, hogy becsületes
 5  I|    segítené, vagy engem, dehát mán mégiscsak inkább engem fog segíteni!~
 6  I|         mikorra ő fizeti, de azért mégiscsak kell a gyerek.~A gyerek
 7  I| gondolatomat.~- A szegény, mondod, mégiscsak szegény, és a gazdag, gazdag.
 8  I|      nagyságos. És az úriasszonyok mégiscsak...~A leányok a beszélgetésnek
 9  I|            a szellő.~De hátha Olga mégiscsak megbékül?~Nem. Olga minden
10 II|    noteszát keserűségében.~Azonban mégiscsak visszadugta a kebelébe.~-
11 II|     különböző szokott lenni, dehát mégiscsak fura dolog ez!~Azt határozottan
12 II|          is, én felkeresem, Vilma, mégiscsak maga lesz a feleségem!~Óh,