Part
1 Gardon| Wolfner céggel. Halála után már nem tiltakozhatott az életmű
2 Gardon| melyek Gárdonyi életében már napvilágot láttak kötetbe
3 I | utazásra.~Én sokszor festettem már ismeretlen faluban, sohase
4 I | még, mint a marhatüdő, de már nincs felkötve. Kissé nyugtalan,
5 I | Milliószor megfestették már. Az ég is borongós. Ha nincs
6 I | odatekintettem.~- Gyerünk tovább.~Már a falu vége felé jártunk.
7 I | mint faluhelyen szokás. Az már értette, hogy a kép: kép.
8 I | A harangozó hát látott már festéket; értette, hogy
9 I | fogoly is van velük.~A képet már föl is vázoltam, de a havas
10 I | szoktak, akik többet ülnek már, mint állnak. És a csizmája
11 I | sok. De ha kend nehezli már a járást, fogadhatunk kocsit?~-
12 I | is kell térnünk. Négykor már sötétedik. Nyolcra vagy
13 I | szemlélődtem.~Az erdőt is láttam már a távolban, de Andorás még
14 I | Eleinte nem is ügyeltem rá, de már mikor órája lépegettem a
15 I | bátyám.~Szinte bosszantott már a keresztjével. Az efféle
16 I | sokat ér. Jobb szeretnék már az erdőben lenni.~Andorásnak
17 I | mondja elkomolyultan -, én már nem megyek tovább.~- Csak
18 I | lerakjam itt a holmit?~S már rakta is le a hóba.~Nem
19 I | akárha apám volna. Aztán itt már kocsinyomadék is van, könnyebben
20 I | tizenöt esztendősnél.~Ott már nem volt út, vagy ha volt
21 I | mint induláskor, én azonban már jobb szerettem volna ülni.~-
22 I | hümmögött, a fejét csóválta.~Már akkor annyira fáradt voltam,
23 I | hogy elindultunk, s én már majd eldőlök. Szomjas is
24 I | száraz erdő.~- Hát pedig most már jó lenne egyet pihennünk
25 I | Bosszankodtam. Éhes is voltam már.~- Micsoda falu van ide
26 I | éppen ökör? Másutt is láttam már kocsmát ökörcímerrel. De
27 I | Lehetett nyolc tojás. No arra már igazán kedvvel törülgettem
28 I | nyeletekben, hosszasan.~Az arca már akkor piros volt, a szeme
29 I | az élete; egyenes útra. Már megokosítottam, hogy mulatságra
30 I | toklyó!...~SEKSZPÍR:~Van már huszonöt éves.~JUDIT:~S
31 I | Nem liliom való neked se már~a kezedbe, hanem főzőkanál.~
32 I | Új nemzedék burjánzott már elő,~amely csak a fejét
33 I | könyveket s költők arcképeit.~Ma már tudom: a lélek lángja is~
34 I | lombja-vesztett őszi almafán már~ott a rügy a hullt levél
35 I | JUDIT (MOSOLYOG):~Tamás,~Már megint félreáll a nyakkendője!~(
36 I | ebédlőbe.~A vonat fél óra múlva már az ősi birtok felé robogott
37 I | a dombra értek, amelyről már meg lehetett látni a négytornyú
38 I | hogy álljon meg.~- Innen már gyalog megyek - mondotta -,
39 I | tovább a legelőn. Mikor már valami száz lépésnyire haladt,
40 I | hazáig futott. Az udvarra már úgy esett be.~Lefektetik,
41 I | eredmény?~- Mikor én eljöttem, már jó messze beástak, de még
42 I | Volt egy lyuk, hanem azt már betömték, hogy a gyerekek
43 I | AZ UTOLSÓ BOSZORKÁNY~Ma már nincsenek boszorkányok.
44 I | mindenki tudja. Csakhogy ma már mindent eltagadnak az emberek.~
45 I | Itt jár a Baksáné.~Én már akkor tudtam, hogy ki az
46 I | de ha egyszer rajta van már, úgy csúszik, mint a gyorsvonat,
47 I | be a fejét az ajtón.~Most már csak azt kellett volna még
48 I | vagy egyenesen, de azt már nem lehetett, mert az asszonyok
49 I | mesterséget cselekedett.~De én már ezekről nem tudok semmit.
50 I | Bathóné a harmadik évben már elvékonyult, sovány, ideges,
51 I | tetszik, sehogy se tetszik. Én már annyira megszoktam itt,
52 I | mondjam meg az uramnak? Már a foglalót is lefizette,
53 I | azt mondják, kísértet jár. Már estefelé volt az idő és
54 I | szememet behunytam. Hallottam már, amint lábacskája ott csobogott
55 I | a Rózsafűzérnek; és most már rendesen gyónik is.~Az öregasszony
56 I | keresztet vetett magára.~Az ura már várta a templom előtt.~S
57 I | az apámmal.~Hiszen most már belenyugszom, sőt, boldog
58 I | tizennyolc éves koromban már megjártam a földnek összes
59 I | amelyet megpillantottunk. Már messziről láttuk nézelővel
60 I | is megismerte a hajónkat már távolról. Amint kiemelkedtünk
61 I | elvadul.~Egyik-másik kidőlt már a fáradságtól. Aki bírta,
62 I | bőszültebben dühöngött. Már nem volt kormánylapát, már
63 I | Már nem volt kormánylapát, már nem volt hajókerék. A kisebb
64 I | megszaggatva állott és ingott.~Már akkor nem dolgoztunk. Lehúzódtunk
65 I | öreg. - Ebnek parancsolsz!~Már ekkor éreztük, hogy a vihar
66 I | nemhogy csendesülne, hanem már a lehetetlenség régióiban
67 I | Valamennyien törődöttek voltunk már az utazástól, hát leszálltunk
68 I | bosszankodás kifejezése.~- Ez már mégis sok! - dörmögött egy
69 I | sétáltunk:~- Magam is ismertem már ilyen lelki betegséget -
70 I | méltóságosan komoly. Akkoriban már sűrűn olvastam a regényeket.
71 I | ott járt, s egyszer, mikor már a nép eltakarodott, megkérte
72 I | Csak akkor tért haza, mikor már a sógor kocsija elzörgött.~
73 I | még az ilyet, ami manapság már nem is olyan képtelenség,
74 I | zsidó család lakik, azok is már annyira meghonosodtak, hogy
75 I | halogatta az ügyet.~Néha már annyira felsrófolta a bátorságát,
76 I | nem hallottam, de láttam már zsidó halottat, a földre
77 I | Hova mégy lelkem?~Etel már piros volt, mikor közeledett
78 I | bablevest megeszik.~Csak amikor már Etel tovább haladt, akkor
79 I | megnyilatkozik a leány.~A legény már jön is. Az utcán találkoznak,
80 I | zengéssel verte az időt.~Elverte már a tizenkettőt is. Etelnek
81 I | elzendül. A negyedórák is.~- Már nem jönnek haza - gondolta
82 I | ajtónak hanyatlik.~Az óra már akkor átváltozott nagyságos
83 I | morgása hallatszott. Közelebb már hallani lehetett, hogyan
84 I | odanyújtja a botját... De már az ember nem látszik. Csak
85 I | embernek a jobb kezét. A ballal már az ember maga fógodzana
86 I | hálhatott az, akinek ágy már éppen nem jutott.~A két
87 I | más effélét. Délutánonkint már ivott és danolt. De volt
88 I | be este nyolc órakor, s már akkor csak valami hatan
89 I | újévet, nem hal meg abban.~Már éjfél elmúlt, de a palackban
90 I | léphet.~A mészáros fölkelt. Már hatvanéven fölülvaló ember,
91 I | Fogassatok el, ha akartok, már fáradt vagyok.~S a szeméből
92 I | üdvözítő keresztvizet. De már azelőtt is hittem a mennyei
93 I | Szegény, vén galamb...~És én már gyermekkoromban pénzt szereztem
94 I | volna ki mind az ezer!...~Már hét éve élünk együtt, és
95 I | efféle képeslapokat.~De akkor már volt helyette a boltban
96 I | ékszerészhez is.~Az ébresztőórát már akkor megvettem. Este ráigazítottam
97 I | volt, most-nyáron. Az orvos már akkor nem járt hozzánk.
98 I | orvosán kezdtem.~Az orvos volt már egyszer nálunk vacsorán,
99 I | írd meg neki, hogy hétre már itt legyen. Kilencre megvacsorázunk
100 I | történt ma velem!~Hétkor már csakugyan ott a doktor.
101 I | Reggel még danolt, délben már kiterítették. Menyasszony
102 I | szerteszét. A következő percben már ott hevert a padlón, hanyatt
103 I | hogy ölni fogok, mikor már a pokol minden gyötrelme
104 I | mennem egyenesen. De most már mindegy, jelentkezni fogok
105 I | alvásában. Máskor is találták már ültön, részeg fővel az asztalnál.~
106 I | szinte egyidőben.~A levelet már a borítékáról megismerem,
107 I | akik erre is kóborolnak már. Tudod kiket értek, a hiszékenységgel
108 I | az utazást elhalasztanom.~Már a Balázs meglátogatásából
109 I | másnap, s délután kettőkor már kiszálltam a kis megállónál.~
110 I | bocskort az embernek.~- Öltse már fel kend. Mit ugrál itt
111 I | szobrászok szeretnek. De már nem fiatal. Sovány és ideges,
112 I | sóhajtva az asszony. - De már csak ketten élnek.~- Hát
113 I | mit művel?~- Most? Most már Pestre jár kódulni. Csak
114 I | födelén is szinte elbarnult már a cserép. Még abból a világból
115 I | gömbölyűség. Néhány év múlva már szuszogni fog a kövérségtől.~
116 I | éppen nem vadász. Volt is már egyszer valami idegjavító
117 I | És a feleségem játszott már nyilvánosan is.~Az asszony
118 I | lelkekben?~- Túl is vagyok már rajta, tudom, hogy élnek.
119 I | A kutya ötven lépésnyire már megérzi azt a szagot, amit
120 I | aszpirint. Bevettem volna már a veronált is.~De nini,
121 I | Három perc nem telt belé, már pipáztam az ágyban. De török
122 I | kárpitját vonnom. De most már maradjon.~Milyen szépen
123 I | állok.~A szérűn nincsenek már gyermekek. Csak egynehány
124 I | szinte szorongva álltam már előtte, mint a gyermek a
125 I | csűrnek a födelén?~Akkor már szinte a szemem erőlködésével
126 I | társaságomnak.~- Köszönöm, már fizetek. Nincs annyi időm,
127 I | Rokonom. Szép nagy leány volt már, húszéves.~- Minden lányért
128 I | Megígértem, odamentem.~Már ott voltak. Kis, nyílt ablakú
129 I | Sajnálkozva néztem. A szeme már oly vörös volt a sírástól,
130 I | a testünk csak föld. Ha már visszaadjuk a földet a földnek,
131 I | mondják. Könyvet is írtak már róla.~A társaság unatkozott
132 I | nyílott.~- A bizonyosság már hazatért - suttogta a tanárné.~
133 I | következő percben fejjel voltam már lefelé. Estem, mint a zsák.
134 I | tollpehely.~Messze zöldellett már a világ alattam, mikor egy
135 I | Visszapillantok, a Föld már nem látszik, de a Hold akkora,
136 I | szavakat hallok benne. Tudom már: A Közelebb hozzád Isten
137 I | Meglöktem Lukácsot, hagyja már abba. Meg is értett, elhallgatott.
138 I | nem ment hozzá.~A pincérek már körölöttünk álltak s csodálkoztak
139 I | babérfákat.~A főispánné már nem könnyezett. Az arca
140 I | megvallva, magunk se tudjuk már bizonyosan. Mert amikor
141 I | pántlikás talán. Másnap már a piros pántlikásat bizonyozta
142 I | pántlikásra esküdözött. De most már hát ez a Sári, ez meg itt
143 I | pajkos mind a kettő.~Mikor már az iskolába jártak, egyszer
144 I | tanító maga is megsajnálta. Már félórával előbb benyitott,
145 I | egymás mellett.~A kezük már szinte rájárt, hogy amint
146 I | aztán megszólal:~- Most már nagyok vagyunk, Sári. Azt
147 I | károgott az anyjuk -, most már magatok is látjátok.~- Hányszor
148 I | barna?~- Még barnább, mert már bajusza is van. Szép fekete,
149 I | finom bajuszkája. Pödri.~Már akkor hogy tizenhét évesek
150 I | megszínesült kissé. Kezdte már őt is érdekelni az üveges
151 I | a tízórait, és hogy most már rászakadt a boltnak a gondja,
152 I | Olga előtt. S aznap este már, hogy a leányok lefeküdtek,
153 I | mind a két leány ott volt már tíz órakor a boltban. Olga
154 I | zsemlyés kosarak közé.~Akkor már fél óra hosszat ott időzött
155 I | fiatal üveges, úgy, hogy már érte küldtek.~A következő
156 I | kérdésekre hibásan felelt.~Sári már akkor megint tudta a gondolatát.~-
157 I | Nem.~S másnap délben már szomorú volt. Még a palacsintát
158 I | hebben meg a pékné s Olga is.~Már mondani akarják, hogy talán
159 I | két más vásárló is volt már a boltban: a Lukács orvosék
160 I | érdekesebbek voltak. Gyuri már délutánonként is eljárt
161 I | órára. Persze Olga akkor már a szobában fogadta, mindig
162 I | Gyurinak alkalma.~Gyuri már egy hét múlva vallott. Megvallotta,
163 I | az apjával nem beszélt.~Már akkor melegen tavaszodott.
164 I | Gyuri persze másnaptól már családtag volt. A helyi
165 I | időben szokás.~- Illenék már, hogy valamivel viszonozzuk
166 I | tekint fel, mikor Gyuri már feléje tart. Sári, hogy
167 I | padlásablakot s visszatért.~A kendő már akkor nem volt a Sári vállán.
168 I | Megcsókoltál? És én engedtem?~Gyuri már észbekapott. Legyintett.
169 I | vonogatta.~- Hát hiába, most már megtörtént... Baj is a.~
170 I | megtörtént... Baj is a.~Már akkor a mama is ott állt.
171 I | megkülönböztetni!... Ha a szemed vak.~Már állva vágta ki az utolsó
172 I | összevonultak. Képedezett.~Már akkor Sári is könnyezve
173 I | rikoltott Olga.~- Most már megmondom. Előtte nem mondhattam,
174 I | S megint elvörösödött.~- Már kitalálta, mit hazudjon -
175 I | adogatta a vevőknek.~Az eső már akkor zuborgott. Csorgó
176 I | Csorgó esernyők fordultak már be a boltba, és fejre vont
177 I | megint ott látta. Csakhogy már a pult mellett ült és barátságosan
178 I | mondotta olyan hangon, mintha már régen ismernék egymást.~
179 I | rozsda, ha meg nem törli. Már mozdult is volna, hogy érte
180 I | miért nézi annyira.~- Láttam már magát - mondotta lepöccintve
181 I | Kettő, meg egy néném. De az már férjnél van. Látná a két
182 I | tanító.~És az órájára nézett.~Már homályosodott a bolt. Sári
183 I | nélkül is fölkelt.~- Most már mennem kell - mondotta. -
184 I | sarkára.~Sári nem felelt. Már Olgára gondolt és mély szomorúság
185 I | kellemetlenség!~Mégis bemegy. Talán már elsírta a mérgét, a nyakába
186 I | Vajon ő is haragszik-e már? Talán Olga elmagyarázta
187 I | teremtésit, hát mikor hoztok már ide is!~Szomorú est volt
188 I | felkönyökölt az ágyában.~A ház már csendes volt, csak a hálószoba
189 I | is? Óh förtelem!~És most már mindennek vége! Olga nem
190 I | Jobb a halál az életnél! Ha már egyszer a lelkén olyan seb
191 I | percegett. A hold elvonult már Olga arcáról, de még mindig
192 I | kell!... Az ő élete most már csak egy fakereszt lesz.
193 I | meg kell halnom.~S látta már magát, amint fekszik szép
194 I | kettőt a szomszéd szobában. Már két óra! Tehát már az apja
195 I | szobában. Már két óra! Tehát már az apja a műhelyben dolgozik.~
196 I | legény? Gúnyolódik? Tehát már mindenki tudja? És talán
197 I | mindenki tudja? És talán már az este pletykáztak is itt-ott
198 I | szekrényhez lépett. Ott feküdtek már rendben a délután vasalt
199 I | dörrenésre.~A következő percben már sikoltott, és Sárihoz ugrott.
200 I | hogy elájult.~A vőlegény már korán reggel berontott a
201 I | pislogott.~- No, hogy van?~- Már aludt is keveset - felelte
202 I | vonat még el se haladt, már futott a bakterfiú, de maga
203 I | Nem tért ki. Meghalt. Ez már a második anyám.~A leány
204 I | jó tanuló vagyok. Ősszel már gimnáziumba megyek. Vasutasok
205 I | bizonyosan asszonya lesz már valamelyik török úrnak.~
206 I | Bárcsak én is nyalhatnám már a sájamat!~A janicsárok
207 I | tanakodtak. A hegytetőről már látszott az esti szürkületbe
208 I | burgonya! Az urak ugyan már nagy ritkaságképpen kóstolgatták,
209 I | alig egy negyedóra múlva már javában rotyogott az üstökben
210 I | még hozzá:~- Én tudom. Én már kiszolgáltam egy rabságot.~-
211 I | bólintott.~- Azután Nis.~- Ez már Rácország - jegyezte meg
212 I | MIKOR A CSEND BESZÉL~...Már csak ketten voltunk testvérek:
213 I | Negyednapra kerültem haza. Már akkor nem sírt. Sápadt volt,
214 I | jöhettél el.~- Az új pár persze már az Adrián vitorlázik!~-
215 I | az Adrián vitorlázik!~- Már Fiuméban vannak. Az imént
216 I | Szerencse, hogy a lányom már akkor elutazott.~- Mi történt? -
217 I | Mindenkivel veszekedtem már életemben, még a feleségemmel
218 I | igazán, Keszeg úr, volt-e már szerelmes?~Ha azt mondta:~-
219 I | embernek. De miből gondolod?~- Már a nász előtt való hetekben
220 I | szerencse, hogy a lányom már elutazott, amikor megtaláltuk.
221 I | fiam is elszaladt, pedig már katona!~- Az még nem sokat
222 I | olyasmibe fogott, amiről már ő is tudhatta, hogy ahhoz
223 I | Kinek írta? Nem értem. Nálam már családtaggá vált. Fizetést
224 I | Sárga nyakkendő! Ez már valami. De még ez is kevés.
225 I | cselédleány akkor porolta.~- Már nincs itt a Keszeg úr -
226 I | bévül eresztek, az asszony már előre elszalad hazulról!...~
227 I | elolvassam-e. Ez a naplórész most már bizonyosan a rendőrség asztalára
228 I | kapcsolódnak a betűk. Erzsike már olvas.~Ahogy megdícsértem,
229 I | Engem már mindenki Keszeg úrnak szólít.
230 I | szólít. Eleinte bántott.~Most már magam is, ha bemutatkozom
231 I | magunkra maradtunk -, maga már tizenkét éves, tehát esze
232 II | kérdezhetik: mit higgyen hát már az ember?~Nekem különben
233 II | komolyság alapvonásait, melyek már zsenge ifjúságában mutatkoztak
234 II | udvarára, ahol Tóth Antal már várta őket, s minekutána
235 II | megidealizált zamatját.~- Vers lesz már, bátyám.~- Hát azt hiszed,
236 II | fantáziája tovább dolgozott.~- Már csak nézni is gusztusos,
237 II | szalonna-idillben hempergődzött már ekkor minden gondolatom.
238 II | állott. Levette a süvegét már messziről, és néhány lépésnyire
239 II | melléje térdelve.~Az ember már alig lélegzett. Az ajka
240 II | tovább az elmém!~A bűvészben már alig volt élet. Aszott,
241 II | Igyál.~A bűvész azonban már nem mozgott. Hiába ráztam
242 II | bölcsőcskébe.~Mindegyik úgy volt már elbocsátva, hogy éppen abba
243 II | Botond. Bizony húsz éve már, hogy a nagy Álmossal egymásnak
244 II | szigetén hal meg a fejedelem! Már hát csak annyiban az övé,
245 II | hajnali kürtszót alig hallja már a fejedelem, - hozassa el
246 II | folyosón:~- A földön van már?~- Nem - feleli Csepel -,
247 II | meghaljon!~Árpád nem ügyel már szavakra, sírásra. Arca
248 II | viasz-szín. Félig lehunyt szeme már a másvilágra réved.~Nyolclovas
249 II | Zoltán eljegyzésére nem ment már le Csepelre.~- Százesztendős
250 II | még Árpád akkor-időn, noha már deres a haja és szakálla.
251 II | és Levente fiad lelke. Te már őket nézed. A te szemed
252 II | szemed előtt oszladozik már a messze-jövendő idők ködtengere
253 II | ajkadnak: összecsukta-e már szárnyát a szent Túrul?
254 II | a szent Túrul? Megáll-e már valahára ez a vándor nemzet?
255 II | Varjú! - kiáltja -, nézzétek már! Egy varjú száll erre fölfelé.
256 II | varjú eközben nagyobbodik. Már akkora, mint a sas. Már
257 II | Már akkora, mint a sas. Már akkora, mint a gólya. Már
258 II | Már akkora, mint a gólya. Már akkora, mint a sárkány.~
259 II | állítani, hagy nincsenek már a Földön keresztények?~-
260 II | elég a számod. Hanem most már oda vezess, ahol templomokat
261 II | Szent Pétert.~- Oda, ahol már leszállt a magasság tüze, -
262 II | Péter -, és megvilágosította már az elméket.~Persze az ördög
263 II | vezetsz, itthagylak. Mert ez már nyilvánvaló hamisság. Tudod
264 II | azokra a földekre, amelyeket már felszántottatok és bevetettetek.~
265 II | semmi szava, mert hiszen ott már csupa keresztény templom
266 II | Beérnek a városba. Ott már gyönyörű palotasorba jutnak.
267 II | tehet semmit, mivelhogy már őneki nincs dolga a földiekkel.~
268 II | meglátta, hogy az ördög már jegyez a noteszába.~- Ez
269 II | azt, hogy az ördög írja már be az ötödik százast is.
270 II | gondolja -, csakhogy egyszer már én is kezdhetem a jegyzést.~
271 II | Úrangyalát.~Csak azután, mikor már azt elvégezte, nyúl a kebelébe
272 II | hosszú sora nyikorog a havon.~Már akkor ők is, hogy földet
273 II | vonása se volt a noteszában.~Már azon gondolkodott, hogy
274 II | látnak testet, rá se néznek már.~Hanem egy helyen az árok
275 II | hogy vérben fekszik. De már fagyott volt a vér, s az
276 II | Emelni próbálta. Merev volt már, mint a fa. A mozdítástól
277 II | kisdedke. Sírásra tátog, de már nincsen hangja.~Állnak ott.
278 II | ostoba vagyok: itt takargatom már hat esztendő óta! Összefontyorodott,
279 II | érzem, a penész is megfogta már! Mennyivel okosabban tettem
280 II | az arcképet is itt hordom már hat esztendő óta a tárcámban,
281 II | Négy esztendeje hordom már ezt is magamnál, és tömérdek
282 II | rózsa mellé bújt napsugár. Már miért is tipornám a porba? (
283 II | örökkévalóság.~Egy évig jártam már akkor hozzá, és ő is szeretett,
284 II | oly korán elvégezték, hogy már kora délután haza is indultak.~
285 II | Háromszázhatvanöt gyesznó!~- Ugyan már...!~- Nincs ezen semmi nevetni
286 II | Az volna a szöröncse? De már olyan jó szöröncsét nem
287 II | zuhogott az eső.~- Nézd már - szólalt meg Balázs újból -,
288 II | nemcsak minden fertályra jut már gyesznó!~No, temérdek mindenféle
289 II | domborodott a földben.~- Hagyja már azt - mondja az asszony -,
290 II | Gyújts egy másik gyertyát!~Már fáradt volt. Az arca égett
291 II | Volt vagy harminc.~Mikor már félig volt a zsák, az asszony
292 II | lehetett a szíve dobogását.~Már mind a nyolc zsák meg volt
293 II | mindent elvinnének mások!~Már akkor ledobta a lajbiját
294 II | földből.~- Vesd ki a rezet is!~Már remegtek a fáradságtól,
295 II | szuszogása.~A zsákokból kiszórták már a réz gyertyatartókat is,
296 II | Pitymallott már. A zsákok tele voltak arany
297 II | az hozzá, jól mulattunk.~Már éjfél elmúlt, midőn utolszor
298 III | jámbor pedagógus, hogy őneki már egy pohár bort sem szabad
299 III | ismeri, és mindegyiknek volt már miatta több vagy kevesebb
300 III | lennünk!~Dehát ezen a bajon már sem az Úristen, sem Trefort
301 III | valaki zongorázott.~A körben már nem volt senki, csak Erkel
302 III | kedve telik.~- Hát ő megírta már?~- Nem tudom. Csak annyit
303 III | jut eszembe, hogy holnap már lejár a pályázat.~- És te
304 III | csinálnod!~- Nem lehet. Késő már!~Felelet helyett kifordult
305 III | amint ma ismeri. Akkorára már visszajött Bartay is. Eljátszottam
306 III | nótáknak százait, amiket ma már az idegenségbe hajló új
307 III | Ki vóna más.~~~~~~Tudsz-e már magad fésülködni?~~~~- Igen.~~~~-
|