Part
1 Gardon| kiemeléssel, sőt - amint azt Z. Szalai Sándor és Tóth
2 Gardon| érzékem, stílusismeretem azt súgja, hogy elfeledett Gárdonyi-kéziratokból
3 I | az a vöröskapus ház... Azt tessen lefösteni.~Halkan
4 I | megszólalt:~- Mé nem tetszik mán azt a vöröskapus házat?...~-
5 I | facsoportnak a vonala.~Bólint rá:~- Azt lehetne, dehát az is semmi.~-
6 I | vöröskapus ház, az valami.~- Nem, azt nem festem.~- Hát má mé
7 I | nem festeni való.~- Nem-e? Azt gondoltam...~Tűnődve néztem
8 I | mondok valamit.~- No.~- Ha azt a vöröskapus házat le tetszene
9 I | Hát akkoriban festettem azt a képemet, amely erdőben
10 I | festené, tekintetes uram?~- Azt, Andorás bátyám, vén erdőt,
11 I | legvénebb erdőt.~- A vénet?~- Azt, Andorás bátyám, mert képnek
12 I | Nem tetszik-e megnézni azt a körösztöt?...~- Majd máskor,
13 I | mintha sóhajtotta volna azt a szomorú történetet. Mint
14 I | piros napernyőre.~- Nohát - azt mondja elkomolyultan -,
15 I | valaki megingatta volna azt a keresztet.~Andorás megállt
16 I | ebédel.~- Nohát, csak hozza azt a kávét!~A kávé két óriás
17 I | becsület kérdése volna, hogy azt a rántottát az utolsó falatig
18 I | vissza nem küldjük.~Megette azt is az utolsó szeletig.~Én
19 I | bá vidáman pillogott:~- Azt mán én korán megtanultam -
20 I | tanultam benne, csak számolni, azt is csak lélökkel. Meg még
21 I | ráimádkozott. Boszorkánynak mondták azt a Bognár Örzsét, de csak
22 I | vígy minket a kísértésbe, - azt kellett volna gondolatosabban
23 I | Tudj’a harcsa. De minek is azt tunni? ölég ha a gőzös tudja (
24 I | Látnék csudát.~- Csudát?~- Azt. Ahogy a sánták lábra kelnek,
25 I | sánták lábra kelnek, vakok azt kiáltják: látok! Szűz Mária
26 I | tornyostul. Hát hogy tették bele azt a nagy palotát abba a kis
27 I | Boldogságos Szűz Máriárúl. Azt énekelgettük csendesen,
28 I | úgyis hamissággal szerzi azt a sok pénzt.~Nem tetszett
29 I | egyszer megkaparinthassam azt a kulcsot - mondja a kocsis -,
30 I | akár szőlőt, egyszerre azt kérdeznék, hogy mibül?~A
31 I | nem tudom, hogy vót. Csak azt tudom, hogy mikor fölébredtünk,
32 I | meg csak nem sajnálod tán. Azt vesszük vissza tőle, amit
33 I | amit csalással szerzett. Azt is csak azért, hogy jóra
34 I | vónál, aztán danolsz is. Azt danolod, hogy Lóra csikós,
35 I | Lóra csikós, lóra. Mink azt megértjük: a kocsis visszatér
36 I | Félóráig is szemlélgettem. Azt veszem meg mindjárt a szerzés
37 I | Gondolkodok.~Egyszercsak azt látom, hogy a bal lábamra
38 I | olyan vót... Mintha a bíró azt parancsolta vóna, hogy ki-ki
39 I | nem mehettem; a falu mind azt tudakolta volna, hogy hova?~
40 I | ágyához, fogom a csizmáját. Azt húztam fel, nehogy nyomomrúl
41 I | Prédikációba hallottam azt a paptul, hogy maga-védelmére
42 I | gondolattal nem élesítettem én azt.~Az ajtó-závárt ahogy megfogtam,
43 I | mintha nagy rosszalással azt kérdezte volna:~- Hova mégy,
44 I | út közepin. Egyszercsak azt érzem, mintha nem a magam
45 I | Megállok: hallgatódzok.~A fene azt a farkast: erdőbe lakik
46 I | Esek!... esek!... hogy azt hittem, valami mély kútba
47 I | Hanem akkor nem tudtam még azt. Nem gondoltam én akkor
48 I | fosztásnak?~A koma akkor is csak azt fogja mondani, hogy ő nem
49 I | fiam is. Én is keseregtem.~Azt mondtam persze, hogy a házunk
50 I | alatt vonyított a farkas, azt üldöztem a baloskával. A
51 I | Hallottad-e - aszongya - azt a szörnyűséges szörnyűséget,
52 I | hosszan ingadozott.~- No - azt mondja aztán szinte megvidámult
53 I | igaz-e, hogy lefösti az úr azt a szent körösztöt?~ ~
54 I | ringassam gallyamnak bimbaját,~azt a minden drámánál szebb
55 I | huszonnyolc éves; csak éppen azt gondoljuk hozzá, hogy ez
56 I | akiről gyerekkorunkban azt olvastuk, hogy egyszer bent
57 I | az apádat hogy hívják?~- Azt? Azt Imrének hívják.~- Micsoda
58 I | apádat hogy hívják?~- Azt? Azt Imrének hívják.~- Micsoda
59 I | Felső-Sófalvára.~- Hát mi van ott?~Azt gondoltam, a szeretője.~-
60 I | Milyen kastély?~- Milyen? Azt senki se tudja, hogy milyen.~-
61 I | felelte Domokos, mintha azt mondta volna: az oláhok.~
62 I | ki, megjutalmazzák. Hanem azt is megmondták neki, hogy
63 I | hogy mi a baja.~- Jaj, azt nem lehet elmondani!~- De
64 I | azonban olyanok is, akik azt mondták, hogy nem kell megijedni,
65 I | megnyilatkozott a bíró esze is. A bíró azt mondta, hogy értőjére kell
66 I | kért tőle egyebet, csak azt, mondja meg, hogy micsoda
67 I | veszett el a szemük elől, hát azt elhatározták, hogy ásnak.
68 I | húztak fel?~- Semmit, hanem azt hallották, hogy odalent
69 I | Volt egy lyuk, hanem azt már betömték, hogy a gyerekek
70 I | leányát. Miért átkozta meg, azt bizony ma se tudom, nem
71 I | és nem fél a bikától sem. Azt hiszem, a csizmájában van
72 I | öblös csizmákat. Mindig azt hittem, hogy az a két csizma
73 I | jártam. Hát még leszidott. Azt mondta, hogy Baksáné nem
74 I | az ajtón.~Most már csak azt kellett volna még meghallgatni,
75 I | imádságot, vagy egyenesen, de azt már nem lehetett, mert az
76 I | ment át az udvaron. András azt hitte, hogy a szomszéd lova
77 I | szabadulhatott ő a boszorkánytól. Azt meg, hogy visszakézzel elkapja
78 I | méhes az udvaron. Aztán azt kérdezte, hogy talán beteg
79 I | és megragadta a gyereket. Azt hittük, megeszi. De nem
80 I | első gyermek magával hozná azt születésében és átadná az
81 I | évig szolgált egy ispánnál. Azt mondják, ott művelődött
82 I | vagy kétszáz forintja, hát azt se lehet mondani, hogy üres
83 I | egy olyan asszonyt, akiről azt mondták, hogy lelkeket lát,
84 I | folytatta:~- Az uram tegnapelőtt azt mondta: öltözzél föl és
85 I | a patak felé. Ott pedig, azt mondják, kísértet jár. Már
86 I | láttad a kísértetet, el lehet azt űzni.~Bathóné megtörülte
87 I | hét miatyánkot. Az urad azt fogja kérdezni, hogy miért?
88 I | fogja kérdezni, hogy miért? Azt mondod neki: Azért mert
89 I | tisztje magyar: Reiter a neve.~Azt gondoltam zsidó, és csodálkoztam
90 I | ismét magunkra maradtunk, azt kérdeztem Reitertől, hogyan
91 I | olvasó sohse képzeli hozzá azt a csontmetsző hidegséget,
92 I | csontmetsző hidegséget, azt a kábító émelygést, ami
93 I | émelygést, ami velejár, azt a fülkínzó süvöltést, amivel
94 I | árbocköteleket feszegeti, s azt a gyötrelmes munkát, amire
95 I | az mindjárt az első napon azt mondta, hogy ilyen vihart
96 I | nagy roppanás következik. Azt hittük a hajó szakadt széjjel;
97 I | zsidó orvos volt az. De azt be se vitték. Csak otthon
98 I | szeptember elején írta, hogy azt mondja: Új tanítónk jött,
99 I | ott van a földben. Talán azt is akarta, hogy a babos
100 I | amelyre a neve van írva, akkor azt érezzük, mintha nekünk is
101 I | jegyzőékhez, vagy kertészékhez, azt rendjén valónak tekintették.~
102 I | kezét, mint azelőtt szokta. Azt gondolta, régen nem látták
103 I | rád nézek Gizella, mindig azt gondolom, hogy szegény feleségemre
104 I | különben.~Hát az anya végre is azt mondta:~- Én nem bánom,
105 I | Ma is magam előtt látom azt a vén fekete-szürke füles
106 I | fekete-szürke fülesbaglyot. Azt gondolom, ha megmagyarosította
107 I | leány volt. Ma is látom azt a nyugodt, okos fekete szemét
108 I | bizalmasa volt. A postán azt gondolták, hogy a szakácsné
109 I | szép kisasszony, csókolom azt a szép fehér kezit. Tessék
110 I | lesz a szép kisasszony, azt mondja a kártya, hogy eléri
111 I | ember elérhet.~- Igazán azt mondja? De mikor? Mikor
112 I | mégegyszer megszólalt:~- Azt mondta apám, hogy muzsikaszóval
113 I | muzsikaszóval temettet el. Hát azt húzassátok: Kidőlt a fa
114 I | körül a fekete posztón.~Azt mondják, hogy az anyja beletette
115 I | koporsóba a leány kebelére azt az eltépett Mária-képet.~
116 I | cigányok elöl haladtak és azt játszották, amit a lány
117 I | minden kezébe kettőt, aztán azt emelgeti meg leeresztgeti
118 I | gerenda. És mély a víz alatta. Azt mondják, meg se lehet mérni,
119 I | kérdezi sötéten.~- Nem, azt nem gondolom. Ámbátor hogy
120 I | felel a legénynek se.~- Csak azt mondd meg legalább, hogy
121 I | cselekedtél?~- Semmit.~Bajos is azt egyszerre elmondani, hogy
122 I | ibolyaillatot érez. Máskor is érezte azt. Tudta is, hogy az asszony
123 I | változott volna.~- Ördög, azt a hidat! - morogja Soódy. -
124 I | csendes rendet. A mészáros azt a rendet, amelyikre erőkifejtés
125 I | Ruhás ládának szerezte ő azt valamikor, de sohse vitte
126 I | estéje volt aznap, s a babona azt tartja, hogy aki ébren éri
127 I | Nem őt. Magamat. És én azt gondoltam...~A szeme mélyen
128 I | anyámat megbúsítom. Mert ma is azt vélik ők, hogy a tenger
129 I | elvigyorodik.~- Szereti - azt mondja -, hát hogyne szeretné
130 I | legelőször is az orvosra, hogy azt a hibámat jóvátegyem.~És
131 I | hüledezett az orvos. - Semmit. Azt mondtam: Nyíljon a rózsáskert.~-
132 I | rózsáskert.~- Nohát én meg azt mondom: Nyíljon a sír! Gazember!~
133 I | pillanatban, mikor az orvos azt mondta: Nyíljon a rózsáskert -
134 I | gondoltam. Eléje kell állnom. Azt kell mondanom:~- Csendőr:
135 I | álomitaltól. A szerecsen bestia azt véli, hogy ájult. Talán
136 I | Sajnálom, most se tehetem.~Azt a jó papot azonban meglátogatom.
137 I | Zichy Mihálynál járt, s azt mondta, hogy a szivar a
138 I | szemmel, csorgó szájjal lesi azt a percet, amelyikben a gyermek
139 I | csillog azon. Az asszony azt nézi, hogy a karperecen
140 I | Balázs az inasnak - hozd ki azt a két borostyánköves új
141 I | bádogiskátulya van mellette, azt is.~S hozzám fordul.~- No
142 I | Legyintettem:~- Nem lássuk bíz’ azt, Balázs. Mert ha szerből
143 I | fantáziánknak a képeit látjuk. Hagyd azt a szert, meg se próbálom.~-
144 I | vagyunk az időben, s én azt mondom neked: van olyan
145 I | ötven lépésnyire már megérzi azt a szagot, amit a mi orrunk
146 I | szerszámunknak. A Teremtő maga is azt burkolta be a leggondosabban.~
147 I | mosolyogva.~- Nem.~- Bocsánat, azt gondoltam...~- Aki nem kíván
148 I | hogy nem is feleltem rá. Azt csak mindenki tudja talán,
149 I | hanem boldogságnak. Nem azt mondanátok: Tízkoronás,
150 I | Talán a szelek vitték azt oda, a szelek... A magvát...~
151 I | médiumra is. A cselédlány azt mondta, hogy csak a templomba
152 I | egyház? A pap a templomban azt prédikálja, hogy halálunk
153 I | megyünk. A temetőben meg azt mondja: Nyugodjék békén
154 I | magam külön véleménye. Én azt hiszem, hogy a testünk csak
155 I | ez a médium megbízható?~- Azt mondják. Könyvet is írtak
156 I | a tükörbe pillantott, s azt vélte, hogy rádől a háromemeletes
157 I | daru felrepül, elszáll. Azt se tudja, hová megyen, s
158 I | rajta van a ruhájukon.~Én azt a szellemtörténetet sehogysem
159 I | megbotránkozva a főispánné. S nem azt beszéli-e mindenki, ami
160 I | másvilágon Erzsébet akar lenni. Azt a nevet vette fel, amelyik
161 I | professzor szólalt meg:~- De azt mondta, hogy a Balatonba
162 I | tudom, csak tudom.~De néha azt mondja:~- Hiszen meg lehet
163 I | kócosak. Olyankor én is csak azt mondom:~- Sári!~S ha bővebben
164 I | már nagyok vagyunk, Sári. Azt gondolnám, ne fésülködjünk
165 I | Sárinak.~Sose mondták ők azt egymásnak, hogy nem.~Csak
166 I | letakarította az asztalt, - azt is felváltva végezték -,
167 I | Én is kérdeztem tőle. Azt felelte, hogy ő mindig meg
168 I | megint elkomolyodott:~- Nem, azt nem lehet mondani. Annyira
169 I | unottan metélte, pedig hát azt még a gombalevesnél is jobban
170 I | szobába.~Gyuri bizonyára azt vélte, hogy valaki látja
171 I | idejöjj?~- No igen. Hát nem azt mondtad?~- Azt mondtam?~-
172 I | Hát nem azt mondtad?~- Azt mondtam?~- Azt mondtad,
173 I | mondtad?~- Azt mondtam?~- Azt mondtad, hogy idejöjjek
174 I | sohase volt édesebb az ajkad, azt mondtad, hogy jöjjek ide
175 I | Olga felrobbant:~- Még azt mondja: Én? Mért vetted
176 I | patkányméreg... Hová tette azt a mérget apa?!~Az apja azonban
177 I | ő a fára akasztotta. No, azt ellepi a rozsda, ha meg
178 I | Józan és szorgalmas. Tedd azt a pálinkát fel oda az állvány
179 I | hogy neki mindegy. Csak azt ne mondta volna.~A pék bedörgött
180 I | még most is az eperfán...~Azt be lehet hozni, el lehet
181 I | mást megbocsátana, csak azt nem bírja el, hogy az ikertestvére
182 I | loccsant ki valamelyes víz. Azt gondolta béka, s ijedten
183 I | tartóba is tett gyertyát. Azt is meggyújtotta. A két égő
184 I | kell lennie az esküvőnek! Azt hiszem, maguknak is ez a
185 I | nincs vigalom. Az orvos azt mondta, legalább is két
186 I | lakodalomra - rebegte -, azt a barátját is: azt a kis
187 I | rebegte -, azt a barátját is: azt a kis tanítót.~ ~
188 I | Ott a sorompónál.~- Tudom azt. Mert én meg a tehenet legeltettem
189 I | is, vagyis hogy ólom. De azt nem koptatom. Majd ha iskolába
190 I | volna, hogy megnézhessem azt a bárányt, de...~- Hát miért
191 I | pillog.~- Ha nekem adod azt a sarkantyút.~A leány megélénkült.~-
192 I | hogy lenyelte a kanál húst, azt mondta még hozzá:~- Én tudom.
193 I | asszony; amelyetek meg vén, azt cselédképpen tartják.~-
194 I | Fintorgott rá elöl-hátul.~- S még azt mondják, hogy van valami
195 I | volt-e már szerelmes?~Ha azt mondta:~- Voltam! - utána
196 I | valott neki szerelmet?~Ha azt mondta:~- Nem foglalkoztam
197 I | Lukács megszólalt mellettem.~Azt hiszem, megbolondult.~-
198 I | azokat a verseket! Akkor meg azt mondta, hogy a kályhájába
199 I | forintot takarított meg. Azt is megmondtam neki, hogy
200 I | De csak vállat vont rá. Azt mondta: „Minek nekem a pénz?”
201 I | korrigáltuk. De megint elhibázta. Azt kívánta, hogy aszongya:
202 I | fel magát?~- Kit tudhatná azt? - felelte fontoskodva. -
203 I | beléfért. Pénze is vót neki, azt hallom, jócskán. Nem röndös
204 I | meg, Erzsike? Miért mondta azt, hogy szép ember vagyok?~-
205 I | vagyok?~- Mert a Máli néni azt mondta, hogy hogy lehet
206 I | bemutatkozom egy idegennek, azt mondom:~- Keszeg. „~---------------~„
207 I | csak egy gondolat is, amely azt mondja, hogy én magának
208 I | rólam.”~---------------~„Azt gondoltam, hogy a kisleányos
209 II | mondok, mert ma is csak azt tartom, hogy épp úgy gondolkozott,
210 II | ugyanis lopott.~Éjjel, amikor azt hitte, hogy mindenki az
211 II | ne bántsa olyan nagyon azt a jámbor állatot.~- Hogy
212 II | említeni sem lehet, mert azt felelnék rá, hogy minden
213 II | az.~Csuda, hogy a Tiszta azt is meg nem ette.~Kicsiholt.
214 II | lesz már, bátyám.~- Hát azt hiszed, nem érdemelné meg
215 II | sem csudálkoztam volna, ha azt hallom, hogy Beethoven szalonna-symphoniát
216 II | Szalonnakéjmámornak lehet nevezni azt az érzést, amely a fantáziámat
217 II | valamit dünnyögött.~- Hát elő azt a paprikás szalonnát!~A
218 II | lett, mint az előbbiek. Azt is el akartad adni, de volt
219 II | tévedsz, ha rám visszafordítod azt a mondatot. Mert én ugyan
220 II | kezdve. És mikor megnőtt, azt a munkát szerette legjobban,
221 II | az Úr.~S ahogy az angyal azt az írótollasat is meg akarta
222 II | Úr a szívéhez érintette azt a gyertyát.~A gyertyácska
223 II | maga kezéből bocsátotta le azt a szép lángot a magasságból.~
224 II | nem áll veled szóba. Vagy azt véled-e, hogy újra megkísértheted
225 II | kérünk a te igazságaidból. Azt mered-e állítani, hagy nincsenek
226 II | a Földön keresztények?~- Azt. Mert aki mondja is odalent:
227 II | a fogadás elől. Még csak azt se mondhatta, hogy fordítsuk
228 II | nyilvánvaló hamisság. Tudod te azt, hogy minden mezőnek megvan
229 II | emberré. S értik legott azt a nyelvet is, amelyen ott
230 II | hogy ne lássa őket, se azt, hogy az ördög írja már
231 II | mezőkre.~De előbb bejegyezte azt a két megnevetett számot
232 II | sík földön.~Szent Péter azt a formáját ölti fel, amelyikben
233 II | Csak azután, mikor már azt elvégezte, nyúl a kebelébe
234 II | A csordás utána!~- Hej, azt a szentséges, fitykes-fütykös...~
235 II | Mennybe. De hogyan lehessen azt megvallania, hogy ő vesztes?~
236 II | szinte fél megszorítani azt a pici, gyengéd kacsót,
237 II | Erőltetett kacajjal:) Azt hitte a jámbor, hogy ennek
238 II | az enyémet átvette, csak azt mondotta: „Tudod Pista,
239 II | zsebkendővel a szemét.)~Különben azt az egyet meg kell neki hagyni,
240 II | mint a langyos tavaszi eső. Azt hittem, sohasem látjuk többé
241 II | mégiscsak fura dolog ez!~Azt határozottan tudom, hogy
242 II | éreztem rajta.~No az arcát, azt a kedves angyalarcot nem
243 II | Nem mondtam: szeretlek. De azt hiszem, mindketten egy szívvel
244 II | gyászhír érkezett a házukba. Azt hiszem, a távolban lakó
245 II | eljutottak.~Mindenki ismeri azt a barlangot azon a vidéken.
246 II | volna egy gyesznó.~- Még azt is megérhessük - felelte
247 II | asszony.~- Megérhessük. Még azt is megérhessük, hogy ötvenkét
248 II | a földben.~- Hagyja már azt - mondja az asszony -, hiszen
249 II | paizs látszott a földben. Azt is kék rozsda födte. Az
250 III | mikor a tanító felhajtotta azt az egy pohár bort, és hazaindul,
251 III | találnak hibát, az egyik azt tartja, hogy „ebbe a födbe
252 III | terágyát” keveselli, a harmadik azt mondja, hogy cseppet sem
253 III | lakásával mennyi a baj!~Azt mondja az egyik iskolaszéki
254 III | foglalkoztatja gyermekeit, mert azt akarja, hogy erősödjenek.~
255 III | helyzetükbe, hogy utóbb csaknem azt hiszik, hogy az ő rendeltetésük
256 III | elöljárni.~- Kérem, hiszen én azt igen jól tudom, három esztendeig
257 III | túlzásba nem csapnak át, hanem azt mondják, hogy együtt neveljük
258 III | ember bámulja, honnan szedte azt a sok melódiát.~- Hát nem
259 III | lakása előtt Bartay.~Felhí és azt mondja odafenn:~- Írtál-e
260 III | Amelyik dalt megjutalmazzák, azt meg is szentelik. Egy hét
261 III | aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami
262 III | figyelemmel hallgatja ezt is, azt is. De nem melegszik.~Végre
263 III | csak szólnak hébe-korba. Azt mondja például Barcza:~-
264 III | nem ismeri a magyar dalnak azt a nagy törvényét, hogy nem
265 III | földgolyón, a cimbalom fogja azt mindig kísérni, s ha valaha
266 III | prédikációkban. A magyar ember azt mondja a ja-nak ezen fajtája
|