Part
1 I | a tekintetes úrnak. Meg aztán... a díjamat is elengedném.~
2 I | kóborolhatok.~A pap gondolkodott, aztán csengetett a cselédjének:~-
3 I | kilencre megtérünk. Sok járás. Aztán egy kis teher is van itt,
4 I | köröszt, az ölég vén.~- Hát aztán mi van azon a körösztön?~
5 I | kendbe, akárha apám volna. Aztán itt már kocsinyomadék is
6 I | állványt és tábori széket, aztán szemérmetesen ereszkedett
7 I | hozhat egész litert is. Aztán hát főzhetne tán nekem két
8 I | tán mégis mással történt, aztán magamra gondolom? De hiába,
9 I | volt a kilis.~Hát aszongya aztán odabe:~- Nézd fiam, nyolcszáz
10 I | óra alatt megfordulhatsz. Aztán hát egy forintot is kapsz
11 I | elvisznek Lurdesbe.)~- Hát aztán minek a? Hiszen nem beteg
12 I | benne, mint egy kölesszám, aztán aki abba belenéz, hát akkora
13 I | volt. Felhaladt a pincébe. Aztán a kocsis odagyött hozzánk.
14 I | is ekkicsit - mondotta.~Aztán hozzánk telepedett. Vele
15 I | kocsis megtörli a bajuszát, aztán aszongya:~- No, erre nem
16 I | Mindenféle portékával rakodtunk. Aztán ahogy én is indulnék, hát
17 I | Andorás? Általmennék a hegyre, aztán egy hordó új bort is hoznánk
18 I | elvesztené egyszer.~- Hát aztán ha elvesztené - mondja a
19 I | koma tovább firtatja:~- Hát aztán mit csinálnál a kulccsal,
20 I | Nekem is lenne pénzem.~- Hát aztán mit csinálnál vele? - mondja
21 I | cimborámnak meghalt az apja, aztán örökölt. Hatan vótak testvérek,
22 I | ha a király. De azon alul aztán senki. Legelőször is trafikba
23 I | vergónia mindenikünknek. Aztán beültünk egy kocsmába, kezdtük
24 I | Ettünk utána héring-halat. Aztán disznó pecsönyét. Utána
25 I | feketekávét, mint az urak. Aztán bornyú pecsönyét. Mögint
26 I | Egyszer bort, egyszer sört. Aztán mögint bort, mögint sört.
27 I | találtunk ki az ajtón. De aztán mögint virslit ettünk, tíz
28 I | Olyan helyre találtunk aztán, ahol trombitásbanda muzsikált.
29 I | virslit.~Hát fölkeltünk. Aztán egy bódéba megettünk tíz
30 I | kerítésű udvaron!~Tovább mán aztán nem tudom, hogy vót. Csak
31 I | mentek ki estefelé.~Végtére aztán megmondta, hogy mér hívatott:~-
32 I | valamikor körül.~Elmondja aztán, hogy a Vájsz zsidó szolgálója,
33 I | én meg elmegyek Lurdesbe, aztán mikor visszatérek, tovább
34 I | esztendeig ott kocsiskodik, aztán elveszi Örzsét, a maga gazdája
35 I | elkaptuk a lánynak a kezit, aztán játékbúl hátracsavarintottuk.
36 I | nevessen, mint köllene. Aztán a kocsis bemegy a szobába,
37 I | megindulsz, mintha részeg vónál, aztán danolsz is. Azt danolod,
38 I | kánya egye meg, nem jó jel!~Aztán az álmom is olyan vót...
39 I | nem hordja, csak én magam. Aztán, a csuda verje meg, mentül
40 I | volna, hogy hova?~Később aztán elszűnt a havazás. A felhők
41 I | csak el nem fogy.~- Hát aztán milyenek azok a közmondások?~
42 I | az ellenség öli meg őt, aztán a feleségét, gyermekeit,
43 I | Álltam ott egy percet. De aztán csakhamar összeszedelődzködtem.~-
44 I | forint jó, ha dugaszba marad. Aztán hát a gólyanyakú pipa...
45 I | kecske. Valahonnan hozták, aztán elszabadult, elbódorgott
46 I | lakmároznák el. Hát agyonütöm, aztán elviszem a hátamon a Majnár
47 I | nagy ütés a tomporomon, aztán loccs! Valami vízbe.~De
48 I | körösztnevemet se.~Kisvártatva aztán megvilágosodott nekem, hogy
49 I | szörnyűségesen fájt a csontom.~De aztán, hogy negyedóráig is ott
50 I | a szolgáló is.~Tavasszal aztán a falubúl sokan odavótak
51 I | a feleségem.~Ő beszélte aztán, hogy a koma olyan vót,
52 I | ingadozott.~- No - azt mondja aztán szinte megvidámult arccal -,
53 I | valameddig a végtelen időben.~Aztán elfakul, elmúlik az is.~
54 I | gazdag sötétzöld vetés. Aztán egy keresztben elvonuló
55 I | az el, oda építették.~- Aztán ki volt az a bolond?~- A
56 I | no meg tömjénfüst.~Végül aztán megnyilatkozott a bíró esze
57 I | kendőbe is, meg a másikba is.~Aztán így szólt:~- Emez itt semmi.
58 I | A kutyánk is berrogott. Aztán elcsöndesült minden. A szél
59 I | neki nincs tehene. Otthon aztán megfeji a szekértengelyt
60 I | Kinizsi Pált. Az ilyen ember aztán, ha megveti a lábát, visszanyom
61 I | dárdájával egy hadsereget. De aztán láttam egyszer, ahogy ittasan
62 I | porcikám sem volt emberi.~Aztán elmondta, hogy a boszorkány
63 I | bírtam feltápászkodni.~- Hát aztán mit tett kend a boszorkánnyal?~-
64 I | pihennem a fáradtságot. Éjjel aztán, hogy hiába vártam, gondoltam
65 I | is inkább. Hát így adott aztán valami italt, amitől megszabadultam.
66 I | egy kis méhes az udvaron. Aztán azt kérdezte, hogy talán
67 I | boszorkány, meg csókolgatta. Aztán meg leborult a porba.~Megnéztük
68 I | ládával ment férjhez.~Hanem aztán mikor kétesztendős házasok
69 I | nem örülsz, ha hallod?~- Aztán a patak is ott folyik a
70 I | amikor ki van áradva.~- Hát aztán? Mit sírsz annyira!~- Aztán...
71 I | aztán? Mit sírsz annyira!~- Aztán... sír, sír a gyermek és
72 I | Hallottam a távolban...~- És aztán?~- Aztán közeledett...~-
73 I | távolban...~- És aztán?~- Aztán közeledett...~- Képzelődtél.~-
74 I | árnyék környezte. Mikor aztán felnézett, látta, hogy Hosszúné
75 I | amaz bezárja a könyvet, aztán odasusogott neki:~- No lelkem,
76 I | megvert, kis ideig haragudott, aztán azóta minden jól van.~Mosolyogva
77 I | felhőn általszűrődő napfény. Aztán keresztet vetett magára.~
78 I | határtalan, rút és hideg vízen! Aztán kérem, nagy ám a különbség
79 I | nekünk, integetett.~Az meg aztán látványosságszámba ment,
80 I | hajón emberi üvöltözés, aztán mindenki elnémul és hallgat;
81 I | állatok szét nem rágják. Aztán haza gondoltam, húsvétra
82 I | tette a hajót.~Egyszer csak aztán megszólal a hajóharang.
83 I | váltott vele; eleinte hevesen, aztán nyugodtabban. Csakhamar
84 I | téli mezőn holló száll át.~Aztán többet nem láttam őket.
85 I | gavallérja?~A következő vakáción aztán elkérdeztem, hogy miért
86 I | templomába?~Később beszélte aztán a sekrestyés, hogy Gizella
87 I | borlevest reggelizett.~A sógor aztán ebédnél megszólalt:~- Mikor
88 I | kocsija elzörgött.~Este aztán az anyja előfogta:~- Hát
89 I | csak hallgatott. A végén aztán ő is kirakodott.~- Nekem
90 I | istene jóságos égi apa.~Aztán egyszerre sírva fakadt.~
91 I | egyszer meggyógyítom, de aztán többet énhozzám be ne tolja
92 I | Felfirkantott valamit, aztán csengetett a leányának:~-
93 I | nem is pillantott.~A beteg aztán, kivált ha paraszt volt,
94 I | kerüljek az ajtón! De adott is aztán olyan fájin orvosságot,
95 I | találták az ágyában.~A többit aztán nem hallottam, de láttam
96 I | hangjának melegsége is. Aztán az ételre fordult az érdeklődése.
97 I | szempillája se rebben meg tőle. Aztán mindenféle csudás ételeket
98 I | kettőt, minden kezébe kettőt, aztán azt emelgeti meg leeresztgeti
99 I | korában a korcsma udvarán. Aztán az utolsó pillanatban mégis
100 I | Megrakta újra. Megrakta bőven.~Aztán megbontotta az ágyakat.
101 I | feküdt. Csak féloldalt. Aztán olyan volt neki, mintha
102 I | Nézte vagy tíz percen át.~Aztán fölkelt. Bezárta a teleszkóp
103 I | földön, fölemeli a bal lábát, aztán a másikat. A víz kiömlik
104 I | Bámul. Pislog.~A szeme aztán az alsó apróbb betűkre fordul.
105 I | A legény hallgatódzott, aztán arra fordult. Kivilágított
106 I | jutott.~A két nagy teremhez aztán két fürdőszoba is volt építve.
107 I | gyertyavéget meg akart gyújtani, de aztán mást gondolt. Kiment. Néhány
108 I | is próbálkoznak?~Az órát aztán betakartam szőnyeggel, hogy
109 I | megígérte, hogy eljön.~Meghívtam aztán másnap, mármint máma még
110 I | Feleltem is. Nem tudom mit. Aztán kezet szorítottunk, elváltunk.
111 I | megváltotta a jegyet.~A vonaton aztán rendezni próbáltam a gondolataim
112 I | vonat közben-közben megállt, aztán megint tovább haladozott,
113 I | kezére rakják a békókat.~Aztán az asszonynép szállingózott
114 I | este ott leszek.~Feladtam.~Aztán, hogy kilépek a póstaházból,
115 I | faárnyékok következnek az úton. Aztán halk kolompszó.~A levegőben
116 I | sétáltam.~Egy nádviskó, aztán egész utcasor nádasházakból.
117 I | cifraságot!~És szinte szorongtam aztán odabent, hogy előmutatja
118 I | vonakodott, de csak testben. Aztán a Bözendorfer elé ült. Ideges
119 I | zongorázik még néhány percet, aztán bosszúsan csap a billentyűkre.~-
120 I | verte le a szivarja hamuját. Aztán ismét az utazásaira fordította
121 I | legalább holnap.~- Lehetetlen. Aztán hát ti is készültök...~-
122 I | hallgatva állt előttem. Aztán fölemelte a jobbját:~- Mit
123 I | újból végignézett rajtam. Aztán szemembe nézett nyugodtan,
124 I | Itt a cím is, felírom. Aztán onnan együtt megyünk vacsorára,
125 I | betűkre.~Eleinte csak lassan, aztán szaporábban. Lukács Elemér
126 I | percig szótlanul szálltunk. Aztán ismét én kezdtem:~- Nincs
127 I | bájos lelket.~Hallgattunk. Aztán ő szólalt meg.~- Ön hova?~-
128 I | zárt udvaron neveltek fel, aztán egyszercsak itt az ősz,
129 I | főispánné is kifelé hallgatott, aztán diadalmas szemmel, mosolyogva
130 I | magasabb és az arca keskenyebb. Aztán hát Olga indulatosabb, Sári
131 I | elképedve hallgatják.~Egyszer aztán az egyik megszólal:~- Tanító
132 I | csak gondolkodik.~Egyszer aztán megszólal:~- Most már nagyok
133 I | őket is, mind a kettőjüket. Aztán nagy, pajkos, rikoltozó
134 I | besújtotta volna-e a követ? Aztán egyszer csak eltűnt a fiú
135 I | nyílt szemmel hazudik. No és aztán?~- Sokáig ott csevegett.
136 I | boltban.~- Jó. De szólj aztán, ha jön.~- Szólok.~Az üveges
137 I | komolyan.~Maga elé nézett, aztán megint elmosolyodott:~-
138 I | babos maradt.~A boltban aztán mi történik? Ahogy ott válogatja
139 I | belőle...~A közlenivalók aztán napról-napra érdekesebbek
140 I | Még éjjel is olvastak.~Aztán az első csók is megtörtént.
141 I | egyszer Gyuri elkezdi... Aztán ahogy ő ott áll meghatottan,
142 I | hát... - mentegetődzött.~Aztán egyszerre ő is a sarkára
143 I | a szemét. Megtántorult, aztán csak dőlt...~Az anyja kapta
144 I | Vörös volt, mint a pipacs, aztán egyszerre olyanná vált,
145 I | szemét. A semmibe bámult. Aztán hogy Sárit megpillantotta,
146 I | Sári búsan nézett maga elé. Aztán megint a fiatalemberre fordult
147 I | kis legény - szólalt meg aztán a pék. - Józan és szorgalmas.
148 I | mellette, bámult maga elé.~Aztán a fehérneműs szekrényhez
149 I | lebocsátotta. Az újat vette magára.~Aztán meggyújtotta a gyertyát.
150 I | érzett a mellén, többet aztán nem tudott magáról.~Pedig
151 I | gittet a hüvelykujjával. Aztán egyszerre mintha megharagudott
152 I | nagy fejű parasztember. Aztán egy rongyos úrféle következik.
153 I | kocsisnak a szemöldöke, de aztán mégis felel.~- Csak este.
154 I | tűzkészítésben. Az asszonyok aztán a pappal száraz ágat szedtek
155 I | kezét meg a nadrágjába, aztán így csicsergett:~- Nagyságos
156 I | szólt röviden a nagyfejű.~Aztán, hogy lenyelte a kanál húst,
157 I | Nándorfehérvártól Hizárlik egy nap. Aztán Baratina.~- Nem - felelte
158 I | jelent. Tehát öt állomás. Aztán következik Alopnica.~A paraszt
159 I | órát időztem otthon délben, aztán ismét csak este kerültem
160 I | imádkozza. Unatkozva, ásítozva. Aztán eldől az ágyban, s egy perc
161 I | márványszobrot. Mindenki csodálta.~Aztán előbújtak a homályból a
162 I | pajta előtt a papsajton.~Aztán elfáradt a sírásban. Aludt
163 I | imént kaptam értesítést.~Aztán, hogy a szánkóba ültünk,
164 I | a becsületes neve.~- Hát aztán miért? - kérdeztem a barátomra
165 I | legyen, mint, mint, mint... Aztán, hogy a hasonlatot nem találta
166 I | belesült, és mi nevettük. Erre aztán kis idő múlva eltűnt. Senki
167 I | szomszéd uradalomban.~Elmondták aztán, hogy Erzsiké milyen jól
168 I | könyv egy se.~Az asszony aztán magamra hagyott. Ha tetszik,
169 I | határáig.”~Eszembe jutott aztán a kályha is. Kinyitottam
170 I | csodálkozva pillantott rám, aztán nyugodtan tovább evett.
171 I | A szeme megtelt könnyel. Aztán leszállt a székről, és hozzám
172 I | csillagos égről beszéltem. Aztán egy önkéntelen mozdulattal
173 II | szamara cselekedett.~Mikor aztán a dombtetőről visszanéztem,
174 II | Rózsával takart liliom. Aztán a zamatja, az a sajátosságos
175 II | Mennyország ablakáig. Ott aztán összerántja a szárnyát,
176 II | akit Krisztusnak mondotok. Aztán majd meglátjuk, hogy hazug-e
177 II | ezer ellenében.~Hát akkor aztán Szent Péter beballagott
178 II | föld is megérik. S akkor aztán az apostolok felszánthatják
179 II | libanézéssel a levegőbe. Aztán kivágja:~- A pénz.~Szent
180 II | Valamennyien mosolyogják.~Aztán a szekér indul tovább. Ballagnak
181 II | csak szorítja. Egyszer aztán kiruccan belőle a röhögés.~-
182 II | Micsoda szemek! Micsoda ajkak! Aztán az a sötét hullámos haj!
183 II | Tercsi, színtelen csepűkóc, aztán úgy áll szanaszéjjel, mint
184 II | bánatos pitypangok között. Aztán milyen a Helena ajka! Bársonylágy
185 II | viselésben (megszagolja), aztán amint érzem, a penész is
186 II | akar andalogni! (Elveti.)~Aztán ezt az arcképet is itt hordom
187 II | is csak kárt okoz nekem. Aztán micsoda arc ez, micsoda
188 II | szerelemimára készteti szívemet! Aztán az orra, az a piciny fitos
189 II | szafaládé az övéhez képest.~Aztán az a vastag, izmos kéz,
190 II | voltam, hogy fizettem neki. Aztán még ez csak hagyján volna,
191 II | Odaomlottam lábaihoz a vizes fűre, aztán elkuruttyoltam neki szívemnek
192 II | érzelmeit. Valóban nevetséges! Aztán azért, hogy a fehér nadrágom
193 II | hozzáköt! (Gondolkozik, aztán némi érzékenységgel folytatja:)~
194 II | hadd maradjon valami tőle.~Aztán ha jól meggondolom, nem
195 II | áll rosszul az ujjamon, aztán meg is fogadtam neki, hogy
196 II | összetörném ezt a gyűrűt, aztán pisztolyba tenném, és belelőném
197 II | öreg leszek, előveszem, aztán megmutatom az unokáimnak. (
198 II | gyönyörű szép kék szeme van.~Aztán a szemöldöke éppen olyan
199 II | az arcképet az asztalra, aztán föl és alá jár.)~Ha jól
200 II | könyökére támasztotta a fejét, aztán féloldalt rám mélázott azokkal
201 II | legyek? (Orrához emeli.) Aztán rajta van az illata is,
202 II | kritizáló szemmel néztem. Aztán anélkül, hogy bemutattam
203 II | bizalmasan sugdolódtunk.~Olykor aztán ő is meglátogatott engem.
204 II | mesélünk.~- Mesélünk egymásnak.~Aztán hirtelen elkomolyodva így
205 II | De hátha nagyok leszünk, aztán elmegyünk innen lakni, aztán
206 II | aztán elmegyünk innen lakni, aztán sosem látjuk egymást.~(Belátott
207 II | kellett vagy huszonöt forint. Aztán zsákot is kellett venniök
208 II | karja befért a résen. Akkor aztán a kötelet megfogták ketten.
209 II | nézett egyszer az útra, aztán sebesen visszatért.~- Gyere -
210 II | látod, mennyi gazdagság ez?!~Aztán parancsolólag szólott:~-
211 II | az asszony csendesen -, aztán holnapra hagynánk...~- Holnapra? -
212 II | asszony tántorgott alatta, aztán leroskadt.~- Óh, hitvány!
213 II | emelte a második zsákot. Aztán a harmadikat, negyediket
214 II | Egy percig ott lihegett, aztán összeszedte minden erejét:
215 II | Elrejtette a holttestet, aztán felöltötte a fiúcska furcsa
216 III| fiatalságnak.~- Gyönyörű példa!~Aztán mikor a tanító felhajtotta
217 III| nehéz mintaembernek lenni!~Aztán gazdaságában is mindig találnak
218 III| kínozzák?~- Jajgatok barátom, aztán kihúzatom.~- Jól van plebános
219 III| megszűnjenek a fájdalmai.~No de aztán elismerésre méltó papok
220 III| szemlélője volt a játékunknak.~Aztán, hogy a zongora sűrűn trillázott,
221 III| lennie. Érti?~Elhallgatott. Aztán csöndesebb hangon folytatta:~-
222 III| gondolkodik. Egyet von a vállán. Aztán egyet szippant. S mikor
|