Part
1 Gardon| válogatott be a „Szegény ember jó órája” és a „Tükörképeim”
2 Gardon| járók csillaga”, „A falábú ember”, a „Doktor Gizella”, „A
3 Gardon| meg a himnusz”, az „Egy ember”. Igaz, hogy nem ezek az
4 Gardon| Egyértelmű, hogy „A falábú ember” szocializmus-ellenessége
5 I | előkerül. Ötvenéves, kisfejű ember. A jobb keze vörös még,
6 I | megbízás. De azért még az az ember is csak nehezítette a munkámat.~
7 I | nyírott bajszú, ködmenes ember lépett be, alig negyedóra
8 I | alig negyedóra múlva. Kis ember, de vastag lábú. Persze,
9 I | volna kirendelve? Ló mellett ember, ember mellett angyal. De
10 I | kirendelve? Ló mellett ember, ember mellett angyal. De gonosz
11 I | angyal. De gonosz eb ám az ember, tekintetes uram.~- Hogyhogy
12 I | félre-félrehág a teremtett ember, kivált, míg fiatal. Hej,
13 I | én mán csak becsületes ember vagyok. Igaz-e, hogy a papunk
14 I | emberem. Terád gondoltam. Okos ember is vagy, becsületes is vagy,
15 I | később. Igen becsületes ember volt szegény. Ámbátor akasztófán
16 I | aszondom, hogy becsületes ember volt. Tuggya fene, belekeveredett.
17 I | keveredhetik a becsületes ember is, tekintetes uram. Nem
18 I | mondom, igen becsületes ember volt, Isten nyugtassa. Pap
19 I | a szobába cepeltük. Hat ember ereje nyögte, a kutya ugassa
20 I | hogy egy Csuka Bandi nevű ember betyárkodik a szomszéd vármegyékben.
21 I | hogy a magunkfajta szegény ember milyen verejtékkel szerzi
22 I | aszongya -, lehet. Mer amit az ember állhatatosan akar, a jó
23 I | kapni a zsidó. Ha három ember összeállana: egy ott strázsálna
24 I | mikorra a zsidó kilép. Az az ember akkor a harmadikkal megkapná
25 I | jutna, meg hogy körösztény ember ne szolgáljon az ő szent
26 I | a zsidó.~- Nem aggya az ember - feleli a leány -, csak
27 I | bűn vóna, akkor egy gonosz ember megölhetne ezer jámbort.
28 I | távolrúl némelyik, mintha ember vóna, állna, várna...~Meg-megállok,
29 I | amelyben minden: fű, fa, ember, állat,~korona, koldusrongy,
30 I | mert séta az is, ha az ember kaucsukvéges botra támaszkodva
31 I | föl és alá. Hátulról agg ember, elölről huszonnyolc éves;
32 I | öregasszony-arc, aminőt gyakran lát az ember mindenfelé.~Hogy a gróf
33 I | tisztesfű, meg akasztott ember kötele legyen, no meg tömjénfüst.~
34 I | csengetéssel egy őszöreg szakállas ember. Állják el az útját. Akkor
35 I | szakadni, és egy vagy két ember áldozatul esik. Hanem a
36 I | az öreg, fehérszakállas ember. No most kellett volna eléje
37 I | szakadni, és egy vagy két ember áldozatul esik. Mindegyik
38 I | lyuk?~- Akkora, hogy egy ember kényelmesen lebocsátkozhatott
39 I | senki?~- Még olyan bátor ember nem született.~Visszajövet
40 I | bácsinak, aki okos és hatalmas ember. Ő őrzi a csordát, és nem
41 I | képzeltem Kinizsi Pált. Az ilyen ember aztán, ha megveti a lábát,
42 I | fekete bajuszos, szomorú ember kézen fogta a gyereket és
43 I | Nem beteg - felelte az ember -, nem beteg ez.~- Hát akkor
44 I | édesanyja ennek - felelte az ember -, meghalt.~Akkor jött az
45 I | kérte meg Bathó.~Hát az ember szép derék asszonyt kapott.
46 I | sír a gyermek és fut az ember után. Jár a nyomába. Hol
47 I | a szónak: vihar. A földi ember elhúzódik a szobája belsejébe,
48 I | igazgatására.~Az a hatvanéves ősz ember maga futkosott akkor föl
49 I | labdáz velünk.~Mire gondol az ember, mikor a halál kezét érzi
50 I | ereszkedett.~Én keresztény ember vagyok uram, de a vallásosság
51 I | mindennapi kenyerem. Az ember nem foglalkozik fiatal korában
52 I | rézláncot, talán többet hinne az ember. Hát mondom, nem foglalkoztam
53 I | részeges és káromkodós volt az ember.~- Minden pénzemet a szegényeknek
54 I | ismerkedtünk össze. Kedves csevegő ember volt; fiatal, hosszú és
55 I | hosszúak, mint amilyet más ember szokott színi. Odamentünk
56 I | másfélék? Hát a keresztény ember nem megyen-e el, hacsak
57 I | idősebb náladnál. Derék ember, jó ember. A nénéd is boldog
58 I | náladnál. Derék ember, jó ember. A nénéd is boldog volt
59 I | hogy Simándi igenis derék ember, ha szegény is, ha fiatal
60 I | A doktor ugyanis tüskés ember volt. Ma is magam előtt
61 I | az orvost:~- Ez osztán az ember: ugyan a lelkemre beszélt!
62 I | az összenőtt szemöldökű ember még akkor is szigorúan nézett,
63 I | boldogságot, amit a földön ember elérhet.~- Igazán azt mondja?
64 I | később bolondságnak ítéli az ember.~- Az a tanító lásd kisfizetésű,
65 I | több volna is, ha jóállású ember volna is, apád soha meg
66 I | asszony nevette, hogy egyes ember annyi bablevest megeszik.~
67 I | nagyságos úr meg még furcsább ember. Reggel, mikor fölkel, fölkap
68 I | Az úr egyébiránt olyan ember, aki a világnak mind a négy
69 I | kapitány vagy ezredes. De jó ember. Csak kevésbeszédű és sokat
70 I | besüllyed, beleolvad az ember a híd alatt sötétlő árnyékba.~-
71 I | árnyékából előjelenik az ember. Fölhág a sziklára. S ahogy
72 I | Soódy elhőköl, elbámul. Az ember üvölt odalenn:~- Á-á-á-áó!~
73 I | odanyújtja a botját... De már az ember nem látszik. Csak a víz
74 I | jobb kezét. A ballal már az ember maga fógodzana Soódyba,
75 I | Rálép. Kivonja az embert.~Az ember hákog, krákog, liheg. Ahogy
76 I | egy fényes vasú kés is.~Az ember fölveszi a kést. Morog valamit.
77 I | hogy leveszi a süvegét az ember és köszönetet mond.~De az
78 I | És a sötét havazásban egy ember botorkál. A feje a nyaka
79 I | is betűk feketélnek.~Az ember egész testében reszket a
80 I | kenyér befogadására elég.~Az ember bámul.~---------------~Mi
81 I | mindig nyüzsgött ott az ember. Olykor annyian voltak,
82 I | tiszta úri ruhába öltözött ember, körülbelül harminc éves,
83 I | Már hatvanéven fölülvaló ember, de még mindig vállas és
84 I | jövevényt.~- Véres ez az ember! - kiáltotta egy elszörnyülködő
85 I | péklegény. - Gyilkos!~Az ember megrettenve állt föl.~S
86 I | nem is pillantottak.~Az ember sápadt volt, mint a halál.
87 I | toldotta a szót a mészáros.~Az ember remegő kézzel fogta meg
88 I | páratlanul becsületes, igazhitű ember... Mikor először volt kiállítás
89 I | Mind a három feleséges ember. De ma estére dalos mozi
90 I | izére: Pestre.~Az egyik ember kinézett, hogy lássa a veszett
91 I | az az asszony, és az az ember ott ült a barátságom asztalánál,
92 I | meglátogatom. Érzékenykedő, lágy ember, mióta a fia megölte magát.
93 I | mozdul. Akkor látom, hogy egy ember is van mellette, a gyepen
94 I | asszony rászól:~- Csiba te!~Az ember fölserken. Néz. Ásít. Fölteszi
95 I | Mosolyognak egymásra.~Az ember leül, hogy fölszíjazza a
96 I | feleli elmosolyodva.~- Gábor? Ember talán az is?~Az asszony
97 I | megáll. Mosolyog:~- Dehogy ember, disznó az, tekintetes uram.
98 I | meg fog lepődni az a derék ember!~De íme, jön a gazda. Zöldkalaposan,
99 I | olyan. Vagy megissza az ember, vagy megeszi, vagy pipában
100 I | neki, mert soha erről még ember fia nem írt. Én vagyok az
101 I | Harmincéves forma, szakállas ember. Áll előttem és néz rám
102 I | Hiszen ez a mezítlábas ember okosakat mond! És ez hát
103 I | gondolkodok el, hogy egyik ember bőségben él, a másik szegénykedik.
104 I | imádság első szava minden ember ajakán: Mi Atyánk. A jó
105 I | miért van az, hogy egyik ember gazdag, a másik szegény?~
106 I | láttam őt akkor az úton.~Az ember folytatta:~- Az-e a gazdag,
107 I | hogy nem közönséges értelmű ember; szinte szorongva álltam
108 I | került az oda?~Néztem. Nem ember ültette oda, az bizonyos.
109 I | asszonyság. De az a lógóbajszú ember... Akármi legyek, ha nem
110 I | Agglegény, igen takarékos ember, szinte fösvény.)~A Prádónak
111 I | duzzadt, trombitás-képű kis ember. A nő nyúlánk, olasz madonna-arc.
112 I | vagyok.~Hogy lehet? Egy ember két példányban hogy lehet?
113 I | közeledik alulról. Ezernyi ember és hölgy és gyermekek is
114 I | néznek rám. Egy tisztforma ember felel, bizonyára kollegiális
115 I | és udvarias. Teljes úri ember.~- Most is olyan barna?~-
116 I | nem hazudott. A hazudó ember nem beszél olyan nyílt szemmel.~-
117 I | tetszett Sárinak. Micsoda eszes ember! - gondolta. S alig mert
118 I | ez is láncolt lábú, rab ember - elmosolyodott a cigány
119 I | vitte-e el, vagy macska?~Vagy ember? Netán maga szökött meg?
120 I | s rút, sovány, hallgatag ember. Azért is nevezték el Keszegnek,
121 I | között is a legjámborabb ember volt. Nem is ember, hanem
122 I | legjámborabb ember volt. Nem is ember, hanem egy bolygó árnyék,
123 I | hagyta a poharat.~Unalmas ember volt szegény.~És hozzá az
124 I | amik utólagosan jutnak az ember eszébe. Ilyen volt az például,
125 I | vőlegény vidám képű, tömzsi ember. Kasznár a szomszéd uradalomban.~
126 I | Szenvedőnek éreztem, s a szenvedő ember mindig lelkibb ember, mint
127 I | szenvedő ember mindig lelkibb ember, mint az egészségtől duzzadozó.~
128 I | nem akasztja fel magát az ember.~- De megzavarodik, uram.
129 I | milyen verseket írt az olyan ember, aki a prózáját azzal kezdi,
130 I | igaz! Nevelő bácsi szép ember.~És arcát az arcomhoz nyomja.~
131 I | Miért mondta azt, hogy szép ember vagyok?~- Mert a Máli néni
132 I | lehet valaki ilyen csúnya ember!~Megfogtam a kicsike kezét,
133 I | rám, hogy tud így földi ember nézni, ilyen hálával, ilyen
134 II | mit higgyen hát már az ember?~Nekem különben olyan jó
135 II | nézve őket minden keresztény ember hitet merne rá tenni, hogy
136 II | tisztességes falusi birtokos ember volt. Kár érte, hogy meghalt,
137 II | feleljek. Mert a falusi ember eszejárása nem olyan szökdelő,
138 II | fehér ételnek a lelke. Az ember, ha beleharap, nyelvén érzi
139 II | kérdezte nyugodtan.~Az ember a mellére emelte a tenyerét:~-
140 II | kérdeztem melléje térdelve.~Az ember már alig lélegzett. Az ajka
141 II | tudtam tőle aludni, és ha az ember álmatlan, az üzlet károsodik.
142 II | Belebetegszem. Ha beteg az ember, nincs üzlet.~Tanácsot kértem
143 II | Csepelre.~- Százesztendős ember nem ember - mondotta -,
144 II | Százesztendős ember nem ember - mondotta -, csak lézengő
145 II | mellett, amelynek füvére se ember, se asszony nem léphet,
146 II | Isten-szeme választotta ember, mondd meg nékünk, ha utolsó
147 II | azok. Látják, hogy a sok ember szegényes utcákba oszladoz.
148 II | felelte egy lisztes vállú ember -, ebben a veszett hidegben
149 II | élt, mikor még igazában ember volt. Csak éppen hogy kalapot
150 II | zuzmarásak. A mezőn egy szűrös ember hajt marhákat valahova,
151 II | harangszó hallatszik. Az ember leveszi a kalapját, keresztet
152 II | Kaszárnya - felelte az ember.~Az is olyan illatú volt,
153 II | Mirevaló? De elmaradt ember vagy öreg. Hallgasd amott
154 II | csupa gyermek, csupa agg ember. Kezükön, lábukon kötél.
155 II | mondja vállat vonva az egyik ember.~S kiált a szekeresnek,
156 II | szemöldöke deres.~Az egyik ember a válla alá nyúlt az asszonynak
157 II | nyomorult - mondta a másik ember -, halálos sebbel menekült.
158 II | mondja vígan az egyik ember.~Valamennyien mosolyogják.~
159 II | szinte csiholni szeretne az ember.~S micsoda remek, gömbölyű,
160 II | forró, milyen ingerlő; az ember szinte fél megszorítani
161 II | EGY EMBER...~Egy ember disznót hajtott
162 II | EGY EMBER...~Egy ember disznót hajtott a vásárra
163 II | Júniusban nem is vásárol az ember disznót. Jutott mindenre
164 II | cigányok. Jó tágas üreg. Hat ember is meghálhat benne a tűz
165 II | igaz, igaz. Mert hogy egyik ember térdig áll a pénzbe, másik
166 II | nagyapja, sok őse. Egyes ember nem szerezhet mindent, mert
167 II | magát.~- Eh - felelte az ember -, hosszú a hajad!~Nem beszéltek
168 II | felelte az asszony.~Az ember felkelt, és vizsgálódva
169 II | Mi a fene? - mormogja az ember.~Még jobban körülvizsgálja
170 II | mondotta az asszony.~De az ember nem hagyta. Elővette a borjúkötelet,
171 II | levegő áramlott rájuk.~Az ember feltérdel a nyílásra. Fog
172 II | Kisebb mint a külső.~Az ember beugrik.~- Gyújtsál csak
173 II | asszony! - mondja örömmel az ember. - Egy gyesznó ára ócskaság
174 II | róluk a rozsdát - mondja az ember. - Micsoda pénzt kapok én
175 II | másik zsákot - mondja az ember. - Rakd át a felét!~Azzal
176 II | szólt az asszony.~De az ember nem pihent. Nyugtalanul
177 II | mázsa, gond lesz elvinni!~Az ember nem is hallotta. Buzogányt
178 II | mondotta rekedten az ember.~Az asszony bevitte mind
179 II | szamár! - morgott rá az ember. - Nem látod, mennyi gazdagság
180 II | is kék rozsda födte. Az ember rádobbantott. Alul csördült
181 II | Alul csördült a föld.~Az ember rábámult a feleségére:~-
182 II | Holnapra? - hördült rá az ember. - Holnapra mindent elvinnének
183 II | suttogta elmeredt szemmel az ember.~De egyszerre elhallgatott,
184 II | hazafelé az embert.~De az ember egyre dolgozott. A verejték
185 II | lázban vöröslő szemmel az ember.~S akkor kifordult a földből
186 II | ezt haza? - kérdezte az ember.~Sápadt volt, mint a halott.
187 II | hitvány! - dühöngött az ember.~S magára emelte a második
188 II | a terhed! - ordította az ember.~Az asszony ráfordította
189 II | fordult a zsák Balázsra. Az ember térdre rogyott a temérdek
190 II | jelent ez a szó: animus?~- Ember - felelte az angyal, s hozzágondolta:
191 III | zongorázott. Trilla és trilla. Az ember bámulja, honnan szedte azt
192 III | történetesen közülünk való ember, bizonyára ezt írja vala
193 III | nóta közben, mint az éneklő ember. És hangsúlyozva mondja
194 III | szavait, mint a beszélő ember.~A magyar ember lélegzik
195 III | beszélő ember.~A magyar ember lélegzik énekelve is, éppúgy,
196 III | gondolkozva énekelheti az ember és se a karmesteri pálcát,
197 III | is elfeledtem; megszűntem ember lenni, a lelkemet magával
198 III | prédikációkban. A magyar ember azt mondja a ja-nak ezen
199 IV | Petőfi naptára 1900.~~~~~~Egy ember~~~~Pesti Napló 1908. nov.
|