Part
1 Gardon| megjelent közlést fogadhatjuk el hitelesnek.~Ha azonban így
2 I | legelőt fest:~- Az urak talán el akarják venni a községtől?~
3 I | sárgára aszott legelő terült el ott, s négy-öt álmos lúd
4 I | hogy... az a kutya törte el a jobbkaromat...~---------------~
5 I | keresztet vetett.~A manó vigye el ezt az ájtatos aggot, bizony
6 I | varjúszállásra. De a szél hordja el...~- Mi baj?~- Alighanem
7 I | szólaltam meg -, kend találta el az igazságot, Andorás bátyám;
8 I | nyugosztalja. Kilis vitte el vagy micsoda. A nyakán volt
9 I | fordulóér...~- De csak fogadd el - aszongya -, mer nem az
10 I | költségekbe. Csak fogadd el, rád fér.~Hát mán úgy elfogadtam.
11 I | orvosság, hanem úgy múlt el rúla a baj, hogy Bognár
12 I | létániára? De mondok, nem megyek el mégse, mer akkor a komámmal
13 I | szőlőt.~- Ősszel mán nem veri el.~- Elverheti ősszel is -
14 I | hoznánk visszatéret.~Hát el is mentünk. Úgy volt, hogy
15 I | a métely-táncot. Persze, el is szédültünk hamarost.
16 I | gabonáját? Nem veszed-e el tőle? Nem takarítod-e be
17 I | hogy nem a pénzér vennék el a pénzt. Isten is jó szemmel
18 I | ezt a szándékot.~Hát koma el is gyütt feleségestül, nálunk
19 I | csak annyi pénzt fogyasztok el a szerzeményből, amennyi
20 I | mindennap tízet, míg csak el nem fogy.~- Hát aztán milyenek
21 I | körösztény voltam, soha misét el nem mulasztottam, böjtöt
22 I | este ájtatosan mondtam el az Úrangyalát, - hát megsegít
23 I | rúdjával rekesztették volna el az utat.~Megint eldöbbenek.
24 I | Képzelődés. A százasok várnak!~El is enyhedt a szél csakhamar.
25 I | rókák, varjak lakmároznák el. Hát agyonütöm, aztán elviszem
26 I | mintha farkas volna.~Hát el is találtam. Felfordult.
27 I | nyögtem. Éreztem, hogy mingyán el is öntötte a meleg a lábomszárát.~
28 I | mindenki ösmerte. Én nem mentem el, csak a feleségem.~Ő beszélte
29 I | sikítozott, azér hallgattatták el ijedtükbe. A zsidó is megösmerte
30 I | Plutarhosz posztóját varrtam el,~hogy Bokaccsó kútjából
31 I | egybefoglalója.~JUDIT:~Mit loptál el? Kinek mije veszett el?~
32 I | loptál el? Kinek mije veszett el?~Csorbult-e Plutarhosz vagy
33 I | sugara...~Dehát nem hagynak-e el ők is engem?~Hol ez, hol
34 I | világra,~búcsútlanul kotródunk el belőle.~De nincs-e otthon
35 I | bár csupa papiros~égett el ott... Lásd, én is siratom.~
36 I | évről-évre terem...~Loptak is el: óh áldott tolvajok!~Könyvárusok
37 I | szertefoszlott,~a színes árnyékok el, ködbe-múltak.~S előtte
38 I | Csupán formáit váltogatja el,~mint az avult ruhát hogy
39 I | éppen erőtlen. Ha valaki el tudná mozdítani Budapestről,
40 I | az állomáson, és kísérje el a kéthalmi kastélyba.~Mi
41 I | ezt a nevet nem felejtette el, holott annyi híres énekesnőnek
42 I | Elsüllyedt?~- Nem süllyedt az el, oda építették.~- Aztán
43 I | értőjére kell bízni a dolgot, el kell menni az enlakai tudósasszonyhoz,
44 I | szakállas ember. Állják el az útját. Akkor azon a helyen,
45 I | A hegy tetején veszett el a szemük elől, hát azt elhatározták,
46 I | lehúzta a csizmáit, hogy el ne lopják. A csizmából sok
47 I | kincseket. Nem szakadnak el azok soha. Meg vannak patkolva
48 I | neki, hogy szabadítson el, ott hagyom a zsákot is
49 I | boszorkánynak, hogy nem találta el. A kutyát találta el a baloska.
50 I | találta el. A kutyát találta el a baloska. Ma is sánta.~
51 I | tekintetét, mikor gyermek halad el mellette. A fűben, vagy
52 I | s a lába előtt játszódik el újra. Az anya is a saját
53 I | mégis pápista leányt vett el, egy szép barna teremtést.
54 I | Hosszúné...~- Hogy én beszéljem el az uradat?~- Beszélje el
55 I | el az uradat?~- Beszélje el a háztul valahogy. Meghálálom.
56 I | faludtól csak a patak választ el. A bót is közelebb van.~-
57 I | mert láttam, hogy a rét el van öntve.~- És a kísértet
58 I | csakugyan láttad a kísértetet, el lehet azt űzni.~Bathóné
59 I | megtörülte az arcát és szemét.~- El? - kérdezte várakozó tekintettel.~-
60 I | várakozó tekintettel.~- El, ha megfogadod a tanácsomat.~-
61 I | kérdezni fog, hogy mért állott el a szavad? Feleld neki: Kezdjük
62 I | elszöktem. Gyalog jöttem el Budáról Fiuméba. Tán két
63 I | tengerész nem húzódhatik el a vihar elől. A kormányosnak
64 I | hogy a súlyos vízcsapás el ne sodorjon bennünket.~Egy
65 I | szeretőjéről mondott le, akit el akart venni.~Én nem voltam
66 I | volna, semmiért.~És higgye el, hogy távol járt abban a
67 I | láttam.~- Remélem, nem mond el nekem valami borzalmas történetet.~
68 I | babos ruhájában temessék el és a fehér napernyőt tegyék
69 I | keresztény ember nem megyen-e el, hacsak egyszer is életében
70 I | képtelenség, amit valamely anya el ne fogadjon, ha a leánya
71 I | ha a leánya sírva mondja el, hát még az ilyet, ami manapság
72 I | Megint a gyomrát rontotta el, disznó! Minek zabál annyit!
73 I | patikai állvány foglalta el. Tele volt az mindenféle
74 I | Az arca haragtól torzul el:~- Mi az?~A leány holtra
75 I | vigasztalták. Ő egyszerre el is hagyta a sírását, s az
76 I | hogy muzsikaszóval temettet el. Hát azt húzassátok: Kidőlt
77 I | szót írta neki: „Jöjjön el a temetésemre: szerdára.”~
78 I | lökdösi, mintha valakit el akarna lökdösni vele. Esténkint
79 I | Mindezt is csacsogással mondta el Etel vasárnaponként, s a
80 I | hálószobának is.~Etel mindezt el is végezte gondosan. Az
81 I | a párnára.~De nem aludt el. Egyre fülelt. Hallgatta
82 I | orrán. - Megfogadhattak, el is küldhettek. Azér nem
83 I | lomha lépésekkel cammogott el a fák közt, a falu felé.~
84 I | rebegte. - Fogassatok el, ha akartok, már fáradt
85 I | fejét ingatta.~- Álljátok el az ajtót - mondotta szigorún -,
86 I | ők, hogy a tenger nyelt el a hajóval együtt. Bár úgy
87 I | meg a boltom előtt ment el, és akkor meg nagy fehér
88 I | hozzánk. A feleségem járt el délutánonkint őhozzá, a
89 I | kávéházba.~- Magam futok el! - feleltem boldogan. -
90 I | boldogan. - Magam futok el.~És ez mind ma történt,
91 I | elmémet, hogy nem aluszok-e el megint? Fáradt voltam, s
92 I | ettem. Csak vigyáztam, hogy el ne álmosodjak.~A kappan
93 I | hallom, hogy torlaszolják el az ajtót.~Én csak álltam.
94 I | asszonyt nem én szakítottam el az urától. Ő maga vált meg
95 I | csavarta a lámpást. Némán tűnt el a homályban, mint a denevér.~
96 I | a szabóra:~- Nem kerülte el valami a figyelmünket, Miska
97 I | világ végére nem mennék-e el értük?!~S firkantom a választelegramot:~
98 I | ismételte a juhász. - El se bocsáthatom, mert hátha
99 I | Köszön, hogy mellettem lép el:~- Dicsértessék...~- Valaki
100 I | percet, amelyikben a gyermek el fogja ejteni a kenyerét.~
101 I | kastélyába.~A manó vigye el, hogy szabadulok én meg
102 I | gyöngyöktől! Dehogy is fogadok el tőle akármi ostoba cifraságot!~
103 I | vendégszobát elrendezték?~- El, nagyságos uram.~- Lefekhetsz.~
104 I | se nem hallanál? Képzeld el, hogy háromszáz évvel hátrább
105 I | megeszi, vagy pipában szívja el. Mámort okoz, álomképet
106 I | Mármost, ha későn alszom el, reggel meg felébreszt valami
107 I | Istentől. Mit kérsz?~- Jöjjön el a te országod.~- Jöjjön
108 I | a te országod.~- Jöjjön el a te országod? Mi az a te
109 I | Miért?~- Azon gondolkodok el, hogy egyik ember bőségben
110 I | a testvérek különböztek el egymástól? És egyik nagyobb
111 I | Klotild? Ön hogyan igazodik el ebben a kétféle beszédben?~-
112 I | szép fehér árnyék vonul el mellettem. Egy bájos fiatal
113 I | nappali fénnyel árasztották el a terem fehér asztalait
114 I | Mindazonáltal nem feledi el, hogy a csirke máját elfelezi,
115 I | rendelte, hogy túlságosan el ne hízzék.~Hát Sári nagy
116 I | csirke persze rémülten ugrott el onnan. S még évek múlva
117 I | A mama szemét se kerülte el, hogy a fiatal Antalfi igen
118 I | a gondolatát.~- Nem jött el ma? - kérdezte halkan.~Olga
119 I | jobban szerette.~- Ma se jött el? - kérdezte Sári.~- Nem.~
120 I | helyettesítette.~- Nem jöhettem el se tegnapelőtt, se tegnap, -
121 I | éppen tíz órakor lepték el a boltot. Olga, kedves Olga...~
122 I | megcsókolta.~Sári ijedten rántotta el.~- De Gyuri... Maga téved!~
123 I | az estén.~- Apróra mondd el, apróra!~És Olga elmondta
124 I | barátságos beszélgetésben sorolta el, hogy mennyit ad a fiának.
125 I | Nevetett.~- A manó vigyen el benneteket, hát annyira
126 I | csak dőlt...~Az anyja kapta el.~- Jézus, Mária! Meghal!
127 I | Ha magának mindegy, vegye el őt! Nekem ön nem volt mindegy.~
128 I | De hát hogy követhettél el olyat! Mikor tudod, hogy
129 I | megcsókol.~- Lökted volna el.~- De hát oly hirtelen történt,
130 I | lehelettel lebbent volna el az ajakáról.~A tanító szeme
131 I | meleg kézszorítással vált el Sáritól is.~- Derék kis
132 I | szomorúság lankasztotta el minden tagját.~Hogy sietett
133 I | Mély bűntudat nehezítette el. Letérdelt a dívány mellé
134 I | menni. Leányfővel hervad el. És élnek majd egy födél
135 I | eperfán...~Azt be lehet hozni, el lehet sütni...~Csak egy
136 I | megbocsátana, csak azt nem bírja el, hogy az ikertestvére a
137 I | ellen:~- Nem, nem alszom el, nekem az éjjel meg kell
138 I | kezét a ravaszért. Nem érte el.~Fölvette az egyik cipőjét,
139 I | az ispán úr. A vonat még el se haladt, már futott a
140 I | arcát még nem barnította el a nap.~Órákig haladnak és
141 I | érdeklődéssel nézi.~- Csapd el! - szólal meg a leány.~A
142 I | sarkantyút.~- Nesze, tedd el! - dugja hirtelen a fiú
143 I | a hetedik pokol emésszen el! - ordított rá a janicsár. -
144 I | Megimádkoztattam:~- Mondd el, fiam, a Miatyánkot!~A gyermek
145 I | udvarból nem szökhetett el.~Jancsi vele mulatott naphosszat.~
146 I | nyulacska. Kutya vitte-e el, vagy macska?~Vagy ember?
147 I | Sajnáljuk, hogy nem jöhettél el.~- Az új pár persze már
148 I | ember. Azért is nevezték el Keszegnek, máskülönben Keresztúry
149 I | vasútra indultak, tőle is el akart búcsúzni, de hiába
150 I | vázlatát. Köznapi frázisok. El sem olvastam végig, csak
151 I | hiszen ez napló! Miért égette el? Kétségtelen, hogy itt a
152 I | papírcsomó közepe nem égett el.~Ismét tűnődtem, hogy elolvassam-e.
153 I | öngyilkossá. Nem követett-e el valami olyan bűnt, amely
154 I | könyörgött:~- Ne menjen el!”~---------------~„Forró
155 I | tőle, hogy nem felejtkezett el rólam, mint mások! Most
156 II | felsikoltanak, sőt talán el is ájulnak, azonban az egyszerű
157 II | asszonyok se nem sikoltanak, sem el nem ájulnak, mivelhogy faluhelyen
158 II | pitypanglevelek foglalják el elméjének minden zegét-zugát.
159 II | olyan alapvonását árulta el, amellyel nyilvánvalóvá
160 II | Mindössze egyszer követett el vagyon ellen való kihágást,
161 II | éppen újév napja lévén, el is volt keseredve, hogy
162 II | kellett fogni, hogy a nyulakat el ne kergesse a puskánk elől.
163 II | hogy ha köztünk szalad el a nyúl, rá ne lőjj, míg
164 II | Délelőtt. Éppen most készítette el az anyjukom.~- Helyes -
165 II | mint az előbbiek. Azt is el akartad adni, de volt annyi
166 II | a karom körül. De azért el tudtam kapni a fejét. Megnyomtam
167 II | csüggött. Jó időbe került, míg el tudtam fogni a megvadult
168 II | csak büntetlen ne bocsáss el, uram...~A bölcs kádi elnyomkodta
169 II | hordozta.~De nini, majd el is felejtem, az utolsó gyertyácskába
170 II | már a fejedelem, - hozassa el a család az agg Imecset,
171 II | morajlása:~- Árpád! Ne hagyj el bennünket! Árpád apánk!~
172 II | angyalkák ijedten rebbentek el. Csak Szent Péter maradt
173 II | ördöghitű ellen, mert hiszen el kellett fogadnia, hogy egy
174 II | felelte Sátán -, hát szálljunk el azokra a földekre, amelyeket
175 II | csináljon belőle pemzlit. El veled, színtelen semmiség!
176 II | pengő forintot, és még hozzá el is püföltek a fiatalemberek,
177 II | puelláért annyira rajongani. El kellett volna hagynom őt,
178 II | de minek is dobjam ezt el!~Elteszem emlékül, hadd
179 II | könnyeidet, és nevetve búcsúztunk el egymástól!~Ez a nap feledhetetlen
180 II | az arcképedet, nem dugom el az imádságos könyvembe,
181 II | beszélte, több púder fogy el a patikájában, mint liszt
182 II | angyalarcot nem is felejtem el soha.~Kivált, mikor úgy
183 II | fekete cérna.~Dehogy dobom el! Miért is tenném, hiszen
184 II | történetét.~Nem, ezt nem dobom el. Ezt visszateszem a szívemre,
185 II | én bókokkal halmoztam őt el, és ő olyan kedvesen mosolygott!~
186 II | ezt az angyalt hagynám én el egy ismeretlenért, akit
187 II | ti helyetek, nem is tép el innét semmi, csak a halál!~
188 II | boldogságomat vesztettem el.~Azóta húszszor virágoztak
189 II | eladás szerencsével jár.~Hát el is adták a disznót jól:
190 II | réztartóba, s úgy helyezte el, hogy az üreg repedésein
191 II | rebegte az asszony. - Hordjuk el apránként...~- Majd bizony!
192 II | tolvaj nép lakik; alig múlik el hét, hogy valamely betö
193 III | akarja, hogy erősödjenek.~El is mondja ő ezeket az atyafiaknak,
194 III | tanítónak.~Nem engednek el semmit, hiszen oly édes
195 III | S milyen különös, hogy el lehet a magyar az igen = (
|