Part
1 I | a nap sütne, érdekes kép volna. Dehát nincs árnyék.~- Gyerünk
2 I | tartana...~Mégiscsak jobb lett volna kocsin jönnünk, - gondoltam -,
3 I | is mintha meghibásodtam volna. Meg kellett állnom olykor
4 I | némaságban is, mintha sóhajtotta volna azt a szomorú történetet.
5 I | megbízhatok kendbe, akárha apám volna. Aztán itt már kocsinyomadék
6 I | mintha valaki megingatta volna azt a keresztet.~Andorás
7 I | megállt, mintha megütötték volna.~- Minek az emléke?~- Valaminek
8 I | nézett, mintha igen különös volna az a véleményem, hogy valaminek
9 I | azonban már jobb szerettem volna ülni.~- Messze van-e még
10 I | mintha becsület kérdése volna, hogy azt a rántottát az
11 I | kutya is megfintorgatta volna rá az orrát, foghagymás
12 I | Mert az őrzőangyal miért volna kirendelve? Ló mellett ember,
13 I | komám. Ingyen se gondótam volna, hogy a komám mellett az
14 I | és pénteken meg nem ette volna a szalonnát egy százasért
15 I | kísértésbe, - azt kellett volna gondolatosabban imádkoznia,
16 I | ha nekem annyi pénzem volna, elmennék Lurdesbe.~- Hol
17 I | mondok, ha nekem annyi pénzem volna, mégse mennék oda. Mer csudát
18 I | nékem nyolcszáz forintom volna, hát bíz én nem csudalátásra
19 I | zsebibe, hogy ha kirakta volna egyenkint, hát a szobája
20 I | szobája pallóját betakarhatta volna vele. Még a pitvart is.~
21 I | De nemhogy visszaadták volna, hanem méginkább lökdöstek
22 I | trombitás-regruta az én pofámmal tanulta volna a capistrángot. Hát lássák,
23 I | bizony szebb napotok lehetett volna, ha elmentetek volna azon
24 I | lehetett volna, ha elmentetek volna azon a pénzen Lurdesbe.~
25 I | hogy tréfa-e?~- Hát mi volna más? - bosszankodik az asszony. -
26 I | mintha alulról megtaszították volna az ágyamat:~- Fel! A százasok
27 I | mintha semmise fogyott volna. No a kiskutyafáját! Nem
28 I | jelent.~Csak ezt ne mondta volna! De ezt mondta a szamár,
29 I | falu mind azt tudakolta volna, hogy hova?~Később aztán
30 I | nehéznek éreztem, mintha vasból volna, félmázsás vasból. Haj,
31 I | asszony mégis megébredt volna, hadd hallja, hogy az istállóba
32 I | rosszalással azt kérdezte volna:~- Hova mégy, gazdám?~Sohase
33 I | valósággal mintha elcserélte volna valaki a lábát az enyémmel.~
34 I | a rúdjával rekesztették volna el az utat.~Megint eldöbbenek.
35 I | mintha mellbe taszítottak volna.~- Uram, Jézus Krisztus!...~
36 I | tizenkét tenyérrel toltak volna visszafelé.~- Vissza! Vissza!~
37 I | megsújtom.~Megfoghattam volna anélkül is, de mégis úgy
38 I | sújtottam meg, mintha farkas volna.~Hát el is találtam. Felfordult.
39 I | valaki a nevemet kérdezte volna akkor, nem tudtam volna
40 I | volna akkor, nem tudtam volna hirtelenibe még a körösztnevemet
41 I | mintha terítőrül keltették volna föl. Avval mentegetődzött,
42 I | Mintha Sztretfördben sohase volna köd...~Mintha a nap ott
43 I | keresztlevelet is cseréltünk volna.~Nem liliom való neked se
44 I | megrútult. Mintha nem is ő volna!”~JUDIT:~A publikumnak tetszik,
45 I | a telegram. Ott találta volna minden időben. Az anyja
46 I | támaszkodva.~Milyen jó figura volna ez kicsiben íróasztalra -
47 I | Domokos, mintha azt mondta volna: az oláhok.~De kilométernyi
48 I | fehérszakállas ember. No most kellett volna eléje állani, megszólítani.
49 I | egész hegy egyetlen kődarab volna, sehol még egy repedés hézaga
50 I | kényelmesen lebocsátkozhatott volna a hegy belsejébe.~- És milyen
51 I | Most már csak azt kellett volna még meghallgatni, hogy visszafelé
52 I | mintha testamentumot csinált volna. Leeresztette a fülét, farkát,
53 I | Elmúlt ideje mintha föltámadt volna, s a lába előtt játszódik
54 I | és szép csoda ez. Ha nem volna semmi hit a földön, ha az
55 I | és fogalma nem sugárzott volna soha alá erre a földi világra,
56 I | Ha az ispán meg nem halt volna, most is ott szolgálna.
57 I | a pályára irányíthatott volna. És mégis nekem gyermekkoromtól
58 I | De mielőtt elnyomhatott volna az álom, arra gondoltam,
59 I | másnap nemhogy megszűnt volna, sőt még bőszültebben dühöngött.
60 I | Egyszercsak minta ágyú dördült volna, s utána nagy roppanás következik.
61 I | összetör bennünket. Ki merte volna kiejteni a száján, hogy
62 I | Meghalt még mielőtt meghalt volna. Én arra gondoltam, hogy
63 I | költöttem, amiről le nem-mondtam volna, semmiért.~És higgye el,
64 I | városba. Eszembe se jutottak volna többé, hanem levélben említette
65 I | olvastam ezt. Szerettem volna többet is tudni, de nem
66 I | mintha nekünk is részünk volna a történetben.~A tanító
67 I | mindenki beszélget. Ki gondolt volna arra, hogy ezek akkor is
68 I | Rettenetes nevet lehetett volna neki ajánlani.~A betegeivel
69 I | éppen a nyelvét kellett volna megmozdítani, de a szó
70 I | huszonegy legfeljebb. De ha több volna is, ha jóállású ember volna
71 I | volna is, ha jóállású ember volna is, apád soha meg nem engedné,
72 I | temetést; azaz hogy nézte volna; de nem látott semmit se
73 I | Máshová ugyan nem bocsátotta volna szolgálatba a leányát, de
74 I | rendet szabott. Nem kellett volna annyira, dehát ami igaz,
75 I | mintha alabástrommá változott volna.~- Ördög, azt a hidat! -
76 I | elrakni való ruhára is jutott volna pénze. Csak épp egy toll-vánkos
77 I | embercsoport megfagyott volna egy minutumra, a szemek
78 I | megvan. Tik is öltetek volna...~S lecsapta a kését. A
79 I | kék volt, mintha kesztyű volna rajta.~A mészáros a fejét
80 I | kiáltotta az. - De ki nem ölt volna? Ki? A feleségem...~A falat
81 I | Krisztus csoportjából való volna.~Én valóban nem a Jézus
82 I | mintha dsinek szállottak volna meg.~Dsin, az ördög.~Akkor
83 I | együtt. Bár úgy történt volna!~Partra vittem a portékát
84 I | ezer rózsatő. Hogy rothadt volna ki mind az ezer!...~Már
85 I | mintha összeragasztották volna: ültőhelyemben elaludtam.
86 I | mielőtt az asztalhoz ültünk volna, olyan tiszta és fényes
87 I | cipője, mintha akkor vette volna ki a bolti skatulyából.~
88 I | vállam, mintha ólommá vált volna. A fejemben sötét, nehéz
89 I | Erre mintha villám futott volna át rajtam, egyszerre megszabadultam
90 I | nélkül, mintha kivették volna a fejemből az agyvelőt.~
91 I | mintha nem is én cselekedtem volna, hanem az a tigris ragadta
92 I | hanem az a tigris ragadta volna át az uralmat a testem izmain,
93 I | bűnhődnöm. Nem szabad lett volna vonatra ülnöm. A bírósághoz
94 I | ülnöm. A bírósághoz kellett volna mennem egyenesen. De most
95 I | mintha egy elefánt topott volna a mellemre.~A csendőr csak
96 I | úgy horkolt, mintha ő itta volna meg az Aliék orvosának minden
97 I | mintha a földjében termett volna.~Szivart veszek elő. Van
98 I | az időt. Bizony jobb lett volna otthon maradnom és megírnom
99 I | Hiába, akárcsak reggel volna, oly eleven, tiszta volt
100 I | újra bosszankodtam. Kellett volna valami altatószert kérnem,
101 I | vagy aszpirint. Bevettem volna már a veronált is.~De nini,
102 I | nem lehet méreg. Ha méreg volna, kábítana. Bizonyára valami
103 I | az ablakkal. Le kellett volna a kárpitját vonnom. De most
104 I | szívben? Ha az erszényben volna, akkor az emberiség nyelve
105 I | hiszen akkor az ormára tette volna a csűrnek, vagy alább a
106 I | osztrák főhercegek. Itt jártak volna?~- Nem - mondta a főispánné -,
107 I | érthető. Ha csak magam voltam volna a médiummal, bizonyára csak
108 I | bizonyára csak Lenke beszélt volna. Ugye Klotild?~Klotild hunyorított
109 I | Hazudott.~- Miért hazudott volna? Hiszen tudod, hogy sokan
110 I | Ugyan, jobban szerettem volna akármi szegény úrnak...~-
111 I | A suszternek meg kellett volna hoznia a cipőnket.~Sárga
112 I | hát hogy is gondolhattam volna! Az ibolyás kendő volt a
113 I | mondhattam, hogy én is szerettem volna olyan kendőt. És magamra
114 I | átkap, megcsókol.~- Lökted volna el.~- De hát oly hirtelen
115 I | pillantott.~Ha nem történt volna az a kis háborúság, Sári
116 I | bizonyára örömmel újságolta volna meg a húgának, hogy megismerkedett
117 I | nagy tűnődések következtek volna. Így azonban bágyadt volt,
118 I | nehéz.~Máskor visszaadta volna a cipőt, mert hiszen valóban
119 I | nem törli. Már mozdult is volna, hogy érte menjen, de arra
120 I | nézegetett reá. Hiába, mintha be volna dugulva a torka, mintha
121 I | torka, mintha a feje olyan volna, mint a bútorozatlan szoba.
122 I | meleg lehelettel lebbent volna el az ajakáról.~A tanító
123 I | minden tagját.~Hogy sietett volna be Olgához, ha nem történik
124 I | történt, hogy haragudtak volna egymásra. Soha.~Olga megmozdult.
125 I | karjait, mintha kígyó ölelte volna át.~- Eredj innen!~És újra
126 I | mindegy. Csak azt ne mondta volna.~A pék bedörgött az ajtón:~-
127 I | gyökerestől szakították volna ki a szívét. - Soha! Soha
128 I | kárpitokkal is törődött volna.~Olga még apai parancsra
129 I | De ha csakugyan kiűzte volna az apja Olgát, vele ment
130 I | az apja Olgát, vele ment volna. S nem is őt kellett volna
131 I | volna. S nem is őt kellett volna kiűzni.~A gondolatai gyötrelmesekre
132 I | mintha az ő ágya vízparton volna a füzesben, s a tutaj feléje
133 I | puskának tízszer akkora volna, mint szokott lenni.~A műhelyből
134 I | szenvedőn, s mintha rajta volna az arcán még altában is
135 I | Olga, mintha rugók dobták volna fel a díványról, úgy felszökkent
136 I | egyszerre mintha megharagudott volna, a pékhez fordult:~- Egy
137 I | Bárány van veletek. Odamentem volna, hogy megnézhessem azt a
138 I | bőven, s bizonyára aprított volna burgonyát is a lébe, de
139 I | a fejét, mintha nehezebb volna, mint más emberfiáé. Az
140 I | akire anyámat rábízhattam volna. Kis ötéves fiammal maradt.~
141 I | szét, mintha bomba csapott volna a házba. Még a fiam is elszaladt,
142 I | rendes eszű, csak lehetett volna rajta látni előbb is!~-
143 I | mintha fekete drótszálakból volna, tisztán olvasható:~„Az
144 I | könyv volt. Mielőtt elégette volna, kétfelé szakította. A papírcsomó
145 I | Mintha egy földön járó angyal volna! Ezek a vidéki emberek minden
146 II | micsoda méltósággal ruházták volna fel. (Habár ez annyiban,
147 II | eleven lólábat szorítottunk volna magunkhoz.~Tiszát zsinegre
148 II | pillanatban azon sem csudálkoztam volna, ha azt hallom, hogy Beethoven
149 II | ahelyett, hogy odanyújtottam volna neki, rábámultam, és szóltam:~-
150 II | anélkül, hogy meghajlott volna, megcsaptam vele a tevémet.
151 II | is mintha a tél királya volna, fehér szakálla a melléig
152 II | S még többet is mondott volna, de meglátta, hogy az ördög
153 II | különben nem választotta volna királyának a nép.~Sátán
154 II | partján, bizony nem kellett volna átszenvednie a keresztet.
155 II | kopaszát igen érdekelte volna a hideg. Sátán is a legkedvesebb
156 II | hogy őrajtuk nem lehetett volna érezni pálinka-szagot.~Szent
157 II | az a nagy ház?~- Hát mi volna? Kaszárnya - felelte az
158 II | Mikor keresztelkedtek volna meg?~- Az imént.~- Hogyan?~-
159 II | legszebb csillagai villogtak volna reám. Micsoda szemek! Micsoda
160 II | Mennyivel okosabban tettem volna, ha odaadom a kefekötőnek,
161 II | Aztán még ez csak hagyján volna, de egész éjjel táncoltam
162 II | helyett. De még ez se lett volna a legnagyobb baj, hanem
163 II | annyira rajongani. El kellett volna hagynom őt, mint ezt ni! (
164 II | más, mennyivel istenibb volna azzal a tündérszép Helénával
165 II | anélkül, hogy bemutattam volna nekik magamat, beszélgetni
166 II | Én pedig nem cseréltem volna dicsőséget egy Napóleonnal
167 II | andalító muzsikával lett volna tele a levegő! Talán a fűszálak
168 II | feleségem!~Óh, bár felkerestem volna, óh, bár megtaláltam volna!
169 II | volna, óh, bár megtaláltam volna! Mert voltam én azóta a
170 II | Bizony pocsékká is verte volna őket, de az út mellett van
171 II | Balázs. - De hátha tizenkettő volna? Akkor minden hónapra volna
172 II | volna? Akkor minden hónapra volna egy gyesznó.~- Még azt is
173 II | elgondolkozva folytatta:~- Az volna a szöröncse? De már olyan
174 II | zsák meg volt rakva.~- Jobb volna, ha betemetnénk vissza a
175 II | fakadt:~- Csak ma nem történt volna ez a halál! - mondotta. -
176 II | még egy napot maradhattál volna!~- Nem lehetett - felelte
177 III| A MINTAEMBER~Ki volna más, mint a néptanító?!~
178 III| verője mintha meghallotta volna az öregúr megjegyzését,
179 III| cseppet is gondolkozott volna rajta, valahogy így írta
180 III| rajta, valahogy így írta volna a dallamot (s az öreg dúdolta.)~
181 III| A Himnuszra se pályáztam volna. Hanem egyszer az történik
182 III| cigánytól.~- Hol vettem volna - felelte a cigány -, benne
|