Part
1 Gardon| hibát talált a válogató az „Ő az” c. szellemes karcolatban,
2 I | fél kezére sánta, - ahogy ő mondja. Eltörték a télen
3 I | hogy mögötte jártam, az ő széles nyomdokaiban. A lépésünk
4 I | ugyan hajszálig, mert bíz ő rövideket lépett, dehát
5 I | tekintetes uram.~Egy lejtőn ő szólalt meg:~- Az erdőt
6 I | meg ne szédüljek.~Olyankor ő is megállott és visszatekintett.~-
7 I | rám?~Csak nem fogok tán az ő kedvéért zsebkendőt festeni?~-
8 I | rágyújtottam a kis angol pipámra, ő is elővette a bekecse zsebéből
9 I | falunkbeli volt. Csakhogy ő is énekese volt a búcsús
10 I | búcsús seregnek, én is. Ha ő rákezdte a város túlsó végén,
11 I | imádkozhatik többet, min ő. A szentolvasó soha le nem
12 I | pénzt - aszongya -, aki az ő szent fiát fölfeszítette.
13 I | aszongya - legyen meg az ő szent akarattya.~- Hát nincs
14 I | körösztény ember ne szolgáljon az ő szent Fiának ellenségénél.~
15 I | dögöljön.~Végre elalszik ő is, csak az óra ketyeg.~
16 I | Mert vén söprű lesz mán ő akkor...~Megállok: hallgatódzok.~
17 I | azt fogja mondani, hogy ő nem részes benne: lehet,
18 I | mentem el, csak a feleségem.~Ő beszélte aztán, hogy a koma
19 I | ittunk az imént búcsúpoharat.~Ő tőlem búcsúzott, én meg
20 I | Becsüljétek lányok~a zöldfilkót! Ő a legkészebb arra,~hogy
21 I | Tizennyolc éves voltam. Ő huszonhat.~Épp fordítva:
22 I | Mindennap! Ezután mindennap~ő mond jóreggelt és jóéjszakát.~
23 I | koldusbottal indul a világnak,~ő egymaga kísérne mindhalálig.~
24 I | megrútult. Mintha nem is ő volna!”~JUDIT:~A publikumnak
25 I | lássam,~Mennyivel szebb az ő játszadozása,~mint itt a
26 I | ölembe mászik és átölel,~az ő kis karja lesz a koszorúm.~
27 I | abban az időben, amikor ő önkéntes volt, de ennek
28 I | barna volt, csakhogy az ő szeme nagy, és az arca nem
29 I | Hogy a gróf mosolygott, ő is mosolygott, és csak néhány
30 I | némelyik helyen, mint az ő gyerekkorában volt. Itt-ott
31 I | szolga is ott ült, csakhogy ő a gyepen, a pokróc sarkánál.
32 I | megy a székely paraszt az ő tudósasszonyához, mint a
33 I | okos és hatalmas ember. Ő őrzi a csordát, és nem fél
34 I | kerítésbe. Ezt bizonyosan megint ő tette. Hogy ím a kutya se
35 I | bökte a szarvával.~Elmondta ő mindezeket gyakran, különösen
36 I | mert szerettem hallgatni az ő okos és csodás beszédeiket.~
37 I | csak nem szabadulhatott ő a boszorkánytól. Azt meg,
38 I | Félelmetes is volt látni az ő lassú, libegő járását, különösen
39 I | még nagyobbodik, mikorra ő fizeti, de azért mégiscsak
40 I | emiatt húzódoztak tőle.~De ő mégis pápista leányt vett
41 I | kopott vakolatú házban lakik ő a templomsoron. Az udvara
42 I | halál előtt állasz. Erre ő bolondnak mond téged. De
43 I | jutottunk, a parton mindig az ő alakja volt az első, amelyet
44 I | egyenes fekete asszonyt, s ő is megismerte a hajónkat
45 I | kiemelkedtünk az éghatáron, az ő fehér kendője megmozdult
46 I | anyánktól. Mária! Mária! Csak az ő égi keze nyúlhat le hozzánk
47 I | Köszönést nem fogadott; ő se köszönt. Nem beszélt
48 I | ismétlődik mindenkoron.~Ő is szivarra gyújtott, s
49 I | nézek. Éppen ilyen volt ő is tizennyolc éves korában.~
50 I | hallgatott. A végén aztán ő is kirakodott.~- Nekem nem
51 I | leány izgatottá vált. Hogy ő boldog lesz? Ezt még mindig
52 I | mosdatták, vigasztalták. Ő egyszerre el is hagyta a
53 I | csizmaszárába.~És a falu az ő pártján volt mindig. Rendetlenség
54 I | reggel fürdik hidegben, ő meg este melegben. Délutánonkint
55 I | városban és meggazdagodott. Ő is építtetett templomot,
56 I | márványasztal főhelyén, az ő saját külön székén, egy
57 I | Ruhás ládának szerezte ő azt valamikor, de sohse
58 I | meg a cigányélet emlékéül. Ő is koldulgatott péntekenkint.~
59 I | A kínos csendben végre ő szólalt meg. A mészárosra
60 I | egy skatulya malagáért. S ő a vele jött vén asszonyához
61 I | és a legszebbik mindig az ő arcát viselte. Huri, az
62 I | neki, titkon persze. És ő örült.~- A mi házunkban
63 I | gondolat.~De valahányszor ő jött a bazárba, én mindig
64 I | a mosolygás az arcán... Ő nem úgy mosolygott, mint
65 I | van öltözve kimenőre, az ő lábán is lakkcipő. Én magam
66 I | illedelemből épp annyit, mint ő. Török földön úgy szokás.~
67 I | Gamba is sikoltott, és ő is odafutott be. Hallottam,
68 I | szakítottam el az urától. Ő maga vált meg tőle.~De mégis
69 I | asztalnál, a ládáján. De ő is aludt. A karjára borultan
70 I | mészáros úgy horkolt, mintha ő itta volna meg az Aliék
71 I | De gyermekkori barátom ő, és még soha nem fordultam
72 I | Dús termés kövér földben. Ő maga is olyan kövér, mintha
73 I | a poros dudvák között. Ő maga is poros és gubancos
74 I | is vót több koldus, csak ő.~- Hát most mit művel?~-
75 I | kezén, a kenyerén. Bánja is ő, eszik, szinte olvad a szájában
76 I | része szegény?~Bólintottam.~Ő pedig gondolkodva nézett
77 I | Nem látok én semmit.~És ő nyugodtan, komolyan ismételte
78 I | gyermek a tanítója előtt.~És ő harmadszor is kérdezte:~-
79 I | elszélesedik, magasabbá válik, mint Ő.~Megrendülő lélekkel néztem
80 I | Ő AZ!~Magyar szó Madridban!~
81 I | mondta a főispánné -, hanem ő volt komorna, vagy mi, egy
82 I | szíve fölött remegett.~- Ő az - suttogta -, ő az.~A
83 I | remegett.~- Ő az - suttogta -, ő az.~A médium pálcája újra
84 I | szeme könnyel telt meg:~- Ő!~A társaság szinte dermedten
85 I | főispánné megrándult.~- Ez ő! - susogta könnybelábadó
86 I | nyomta a zsebkendőjét.~- Ez ő - susogta sírva -, ez ő!~
87 I | ő - susogta sírva -, ez ő!~Láttam, hogy Lukács is
88 I | meg, tehát ez nem lehet az ő leánya. S pláne a neve is
89 I | lelket.~Hallgattunk. Aztán ő szólalt meg.~- Ön hova?~-
90 I | kisüt a vízgyöngyös világra. Ő a lelkében vihart élt át
91 I | érdekel bennünket, hogy ő leesett a lóról, stb?~-
92 I | színművecskét játszottak, és ő Erzsébet volt benne, Szent
93 I | Erzsébet. Emlékszem. Hiszen ő mindig játszott, amíg növendék
94 I | másképp, csak úgy, hogy ő is ott térdeljen, ha Sárit
95 I | tőle. Azt felelte, hogy ő mindig meg tudott bennünket
96 I | olyan nyílt szemmel.~- Hát ő nyílt szemmel hazudik. No
97 I | Olga ugrott ki az ágyból és ő fülelt.~Mikor visszatért,
98 I | tízkor persze megint csak ő ment ki a zsemlyés kosarak
99 I | legények...~S nagy haragosan ő is elgőzöl, ki a hátsóajtón
100 I | szobában fogadta, mindig ő lépett eléje, s nyújtotta
101 I | kezet, s ott maradt persze ő is. Mosolyogva hallgatta
102 I | történt a vallomás, és hogy ő nem is várta, csak egyszer
103 I | Gyuri elkezdi... Aztán ahogy ő ott áll meghatottan, pirosan,
104 I | itta a szavait, s utána az ő arca is-kigyulladt. Azon
105 I | is-kigyulladt. Azon az éjszakán ő aludt nyugtalanul, ő forgolódott,
106 I | éjszakán ő aludt nyugtalanul, ő forgolódott, ő sóhajtozott.~-
107 I | nyugtalanul, ő forgolódott, ő sóhajtozott.~- Te - mondta
108 I | ide. Velem szolgált. De ő csak három hetet töltött
109 I | pék elmondta, hogy pénzt ő sem igen ád a leányainak,
110 I | is behunyta a szemét, és ő is megvonaglott. Mert hiszen
111 I | vasat. Fordít az ingen.~- Ő talán tudja a Gyuri mértékét?~-
112 I | mentegetődzött.~Aztán egyszerre ő is a sarkára állt.~- Hát
113 I | apja rábízta a puskáját és ő a fára akasztotta. No, azt
114 I | Rá se pillantott.~Vajon ő is haragszik-e már? Talán
115 I | megbántottad. Várd meg, míg ő szól.~Sári könnyezve nézett
116 I | hát mivel bántottam meg?~- Ő tudja. Ha nem volnál bűnös,
117 I | amit cselekedtél.~És az ő szemében is könnyek jelentek
118 I | Olga nem békül meg vele. Ő nem hiszi, hogy Gyuri ártatlan.
119 I | díványra ágyalt magának. Ő tehát maga fog hálni az
120 I | mégis kell, kell!... Az ő élete most már csak egy
121 I | távolból:~- A Nap én vagyok.~És ő nehéz mellel felelné halkan:~-
122 I | kormányozza a tutajt. S mintha az ő ágya vízparton volna a füzesben,
123 I | tót arca hozzá fordul és ő megismeri a Halált.~És a
124 I | szól:~- Érted jöttem.~És ő nem bír felelni, csak néz
125 I | maradoz szélről, mert idegen ő köztük. Csak az ősszel költöztek
126 I | olyasmibe fogott, amiről már ő is tudhatta, hogy ahhoz
127 I | hát az apja főispán volt, ő maga meg Pesten járt iskolába,
128 I | Mikor az ebédnél ültünk, ő is felállt, hogy köszöntőt
129 II | szalonképes.~Távol volt ő attól; sőt maga a gazdája
130 II | sem járt soha szalonokban. Ő is csak aféle falusi, aki
131 II | komoly és erényes külsővel, ő is csak közönséges gazkópé.~
132 II | folyosóról. Hogy épp az ő szigetén hal meg a fejedelem!
133 II | csak annyiban az övé, hogy ő járta körül elsőben, s ő
134 II | ő járta körül elsőben, s ő ajánlotta a fejedelemnek,
135 II | Ki tart meg minket, ha ő meghal!~És behallani, hogyan
136 II | Imecset várjuk. Talán az ő könyörgése megtartja a csillagát.~
137 II | fejedelemmé is ott térdeltében az ő kezét ragadja meg:~- Mondd,
138 II | Árpád! - rebegi -, Árpád!...~Ő tartotta valamikor, hétnapos
139 II | szent tüze füstje fölé. Ő jósolta meg még Lebedia
140 II | előtt a fejedelemségét. Ő áldotta meg az etelközi
141 II | foglaló dicsőséges kardját. S ő áldozta a nagy bálünnep
142 II | vecskét is. Persze, az ő noteszkönyvecskéje fehér
143 II | ördögé meg fekete. És az ő noteszának a tábláján egy
144 II | csillag lefut. Csakhogy az ő futásukat nem lehetett látni
145 II | is a tengeren. Persze, az ő szárnyoknak a tenger is
146 II | Abban a minutában változik ő is lélekké, s eltűnik az
147 II | hordozta a Szentet, ahol csak ő jegyezhetett a noteszába.~
148 II | mivelhogy első az imádság, ő is leveszi a kalapját, keresztet
149 II | azért hát elébe vágott, ő kérdezett meg egy éltes
150 II | lehessen azt megvallania, hogy ő vesztes?~Csak engedte hát,
151 II | hanem pracli! Látnád csak az ő kezét, milyen pici, milyen
152 II | a... a jegygyűrűje... az ő arany jegygyűrűje.~Három
153 II | koporsómba is leviszem. Ő nem esküdött meg, mikor
154 II | az arcát, mindig csak az ő kedves ízét éreztem rajta.~
155 II | porba? (Felveszi.) Adott ő okot arra, hogy ily szívtelen
156 II | jártam már akkor hozzá, és ő is szeretett, de még csak
157 II | szólaltam meg: „Tercsikém!” Ő azzal az édes lágy hangjával
158 II | bókokkal halmoztam őt el, és ő olyan kedvesen mosolygott!~
159 II | akkor nyolc éves voltam. Ő hét.~És szerettük egymást.~
160 II | volt, nekem pedig rövid, s ő tarka kis skótszoknyában
161 II | valóság volt-e? Mert az ő arca nékem álomgyönyör,
162 II | arca nékem álomgyönyör, az ő hangja pedig álomzene.~Mondom,
163 II | én apám gépész volt, az ő apja pedig tiszttartó. A
164 II | Rendjén találtam, hogy ő az én szeretőm, habár erről
165 II | sugdolódtunk.~Olykor aztán ő is meglátogatott engem.
166 II | én megcsókoltam őt, és ő visszacsókolt engem. Megcsókoltuk
167 II | hogy szomorú legyen, és ő szomorú is volt. Széket
168 II | ismét nyolcéves fiú vagyok. Ő a szeretőm. Ott andalgunk
169 II | minálunk. De ezentúl sír ő majd ezen a napon.~Éppen
170 II | eszembe. Ha én meg nem ölöm, ő gyilkol meg - villant meg
171 III | beszél a falu szája, s amit ő tesz, mindig közérdekű dolog.~
172 III | erősödjenek.~El is mondja ő ezeket az atyafiaknak, dehát
173 III | csaknem azt hiszik, hogy az ő rendeltetésük tanítónak
174 III | effélékben kedve telik.~- Hát ő megírta már?~- Nem tudom.
175 III | elvégezé Isten hetedik napon az ő csinálmányát, melyet alkotott
176 III | tanítód?~~~~- Igen.~~~~- Ő.~~~~~~Itt lakol ebben a
177 III | jósága végtelen. Igen, az ő jósága...”~„Das Leben ist
178 IV | 1912. jan. 23 jan. 25.~~~~~~Ő az!~~~~Pesti Hírlap 1913.
|