Part
1 Gardon| A fiam gazember”, a „Mikor a Szentföldet jártam”, „
2 I | Halkan szólt, mint a hajtó, mikor a vadászt figyelmezteti.
3 I | Abban az évben történt ez, mikor a Rákóczi tetemét hazahoztuk.
4 I | kápolnácska is. Ősszel, mikor pirosas a hegy, jó kép lehet.~
5 I | nem is ügyeltem rá, de már mikor órája lépegettem a nyomában,
6 I | nézett rám, mint a bika, mikor a legelőn fölemeli a fejét
7 I | még akkor állítódott ide, mikor erdő volt.~- Megöltek itt
8 I | most mán nem. De akkoriba, mikor ez is erdő volt, bizony
9 I | zsidótúl, akár mástúl. Hanem mikor rakodtunk a városba, más
10 I | Az Örzse szolgáló látta, mikor kinyitották. Mert a szobába
11 I | Életembe egyszer volt jó napom. Mikor katona voltam. Egy jó cimborámnak
12 I | mögint bort, mögint sört. Mikor mán úgy félreállt a bögyünk,
13 I | vót. Csak azt tudom, hogy mikor fölébredtünk, se sapkánk,
14 I | elmegyek Lurdesbe, aztán mikor visszatérek, tovább csőszködök.
15 I | úgy történik majd ez, mint mikor legénykorunkba elkaptuk
16 I | száját, hogy ne beszéljen, mikor nem köll. Meg is köti, hogy
17 I | mondta halkan a koma, mikor elváltunk -, szerdán...~
18 I | ott az ünnepi asztalnál, mikor majd a fiamnak az örömebédje
19 I | elkövetni szándékoltunk.~Csak mikor rávirradtam a napjára, akkor...~
20 I | árnyékköröszt elmúlott előlem.~Mikor kiérek a faluból, megerősödik
21 I | mekkent többé.~Odamék. Hát mikor csak vagy két lépésre vagyok
22 I | elé bólogat.)~Vagy télen, mikor temető a kert,~s virág csupán
23 I | fakadó fák, kéklő ég alatt,~mikor az Évn a hegyek havát,~új
24 I | amikor házasodnak, meg mikor temetkeznek.~Az öreg grófasszonyhoz
25 I | buzgott fel a szívében, mint mikor a nevelőintézetből utazott
26 I | elcsodálkozott, hogy hátramaradt.~Mikor a dombra értek, amelyről
27 I | golyógomba, ami elpöffen, mikor rálépnek. Mindez mulatság
28 I | sebesen ment tovább a legelőn. Mikor már valami száz lépésnyire
29 I | És mi lett az eredmény?~- Mikor én eljöttem, már jó messze
30 I | Mesélt is néha, különösen mikor engem a hideg lelt. Boldog
31 I | patkolva erősen. Télen, mikor a Jancsi gyerek ezekben
32 I | vizet, és vaj vetődik fel, mikor a víz leülepedik. A pap
33 I | a vénasszonyok szoktak, mikor a kocsmában verekedés van.
34 I | különösen mély tekintetét, mikor gyermek halad el mellette.
35 I | én láttam, mégis az volt, mikor egyszer egy gyereket vezettek
36 I | porba.~Megnéztük később, mikor elmentek, hogy nem hagyott-e
37 I | barna teremtést. Olyan volt, mikor elvette, mint a mosolygó
38 I | ment férjhez.~Hanem aztán mikor kétesztendős házasok voltak,
39 I | olyan szagos füvekkel, hogy mikor szél fúj, átveri a szagot
40 I | a szomszéd faluból, meg mikor a kántor temet.~- A szülőfalud
41 I | körül kísértetek járnak.~És mikor ezt mondta: kísértetek járnak,
42 I | A patakig utána mentem. Mikor a pallóhoz értünk, belekapaszkodtam
43 I | és hangosan imádkoztok. Mikor odaérkeztek: És bocsásd
44 I | szemét kék árnyék környezte. Mikor aztán felnézett, látta,
45 I | Egy esztendő is eltelt, mikor a két asszony újra találkozott.
46 I | most is mosolygott mindig, mikor szólott. De ez a mosolygás
47 I | nézelőt, s azzal unatkozott.~Mikor ismét magunkra maradtunk,
48 I | papirosból magam is csináltam. Mikor meg rajzolni tanultam, az
49 I | tengerész kárhoztatva van, mikor a vihar dühöng.~Mert a tengerész
50 I | a hajónk járását; tudta, mikor érkezünk Európába, s odautazott
51 I | hullámhegyre futott föl a hajó.~Mikor kiráztam a kabátomból és
52 I | velünk.~Mire gondol az ember, mikor a halál kezét érzi a mellén?
53 I | mégis mindig megható az, mikor valaki fölcseréli az életet
54 I | egy átvonuló érzés, mint mikor a téli mezőn holló száll
55 I | is unom a színpadon, de mikor benne járunk a levegőjében,
56 I | arccal fordulnak egymás felé, mikor nincsenek együtt?~Mindössze
57 I | gyakorta ott járt, s egyszer, mikor már a nép eltakarodott,
58 I | aztán ebédnél megszólalt:~- Mikor rád nézek Gizella, mindig
59 I | estig. Csak akkor tért haza, mikor már a sógor kocsija elzörgött.~
60 I | akkor is szigorúan nézett, mikor nyájas volt.~Eközben mindennap
61 I | Igazán azt mondja? De mikor? Mikor lesz az?~A cigányasszony
62 I | Igazán azt mondja? De mikor? Mikor lesz az?~A cigányasszony
63 I | többet nem beszélt.~Reggel, mikor föl akarták kelteni, halva
64 I | látott semmit se belőle; mert mikor a temetőmenet odaérkezett,
65 I | lelkem?~Etel már piros volt, mikor közeledett is. A váratlan
66 I | annyira, dehát ami igaz, igaz!~Mikor elítélték is, nem föllebezett.~-
67 I | Vasárnap délutánonkint, mikor Etel hazalátogatott, nem
68 I | furcsább ember. Reggel, mikor fölkel, fölkap egy gyermek
69 I | kerüli a tavat. Csakhogy mikor nagy a hó, bajos benne járni.~
70 I | négyméternyi mélységbe, a tóba.~Mikor a hídhoz ér, a zúgópartjának
71 I | vagyona. Azon szokott ülni is, mikor a ferslógján ült az asztalnál.~
72 I | ott. Még akkor került be, mikor az urát, Pondró Jancsi bőgőst
73 I | becsületes, igazhitű ember... Mikor először volt kiállítás Pesten,
74 I | összevonta a szömöldökét, mikor értesítettem, hogy az orvos
75 I | Nem tudja a bambusz, mikor tapod rá az elefánt.~- Van
76 I | megértettem, mindent! Mint mikor a fekete éjszakát villám
77 I | énirántam! A boldog hullámot, mikor a doktor meghívását közöltem
78 I | gondoltam arra, hogy ölni fogok, mikor már a pokol minden gyötrelme
79 I | Csak abban a pillanatban, mikor az orvos azt mondta: Nyíljon
80 I | Pondróné mondta meg, melyik mikor jött, s hogy valamennyien
81 I | lélek se mutatkozik. Csak mikor a gabonaföldeket elhagytam,
82 I | megvallotta.~Méginkább meglepett, mikor bejutottam a kastélyba,
83 I | Még abból a világból való, mikor lóval nyomtatták ki a szemet
84 I | olyan derengőn világos, mint mikor tejüvegen bocsátkozik át
85 I | Minden este imádkozok. De mikor arra a kérésre jutok: Add
86 I | annak ezer jó ízét érzi? Mikor ideérkeztél, havannaszivar
87 I | is mindig hívő voltam. De mikor szegény Lenkém ott feküdt
88 I | tovább él. Úgy vagyunk, mint mikor alszunk. A testünk ott hever
89 I | egyszerre eltűnt előlem a világ.~Mikor megint eszmélkedek, nagy
90 I | zöldellett már a világ alattam, mikor egy öregurat látok, a magam
91 I | Oly könnyen szállnak, mint mikor a szél pitypang-pelyheket
92 I | Sárika.~Gyakorta megtörténik, mikor együtt van a két leány,
93 I | is ivott rumos teát. Hát mikor délután kérdem, hogy - Janicsekné,
94 I | és pajkos mind a kettő.~Mikor már az iskolába jártak,
95 I | Mama meg se ismerte, csak mikor megszólalt: - Egy zsemlyéért
96 I | ki az ágyból és ő fülelt.~Mikor visszatért, egész testében
97 I | ruhájában. Sári a fahéjszínűben, mikor Üveges Gyuri csakugyan belépett.~
98 I | És mosolyogva hallgatta, mikor az ebédnél Olga boldog pirulások
99 I | Csak akkor tekint fel, mikor Gyuri már feléje tart. Sári,
100 I | hogy követhettél el olyat! Mikor tudod, hogy megtéveszthetted
101 I | Karikás köszönt, elment. Mikor az üvegtáblás ajtót bevonta
102 I | együtt járunk majd...~- És mikor nem érek rá, szívesen átengedem.
103 I | Lámpást! A teremtésit, hát mikor hoztok már ide is!~Szomorú
104 I | órák múlva tért vissza, mikor az anyja szólt neki, hogy
105 I | könnycsepp is lesz a szemében. És mikor temetik majd - szép bús
106 I | fejét rázta:~- Bajos.~- Mikor nem látnak. Csak egy kicsit!
107 I | mint más állat a farkával. Mikor a legyek kínozzák, végiglődörgeti
108 I | MIKOR A CSEND BESZÉL~...Már csak
109 I | haltál meg, kedves jó fiam, mikor annyira szerettelek!...~ ~
110 I | sírásban. Aludt kissé. De mikor fölébredt, megint sírdogált:~-
111 I | kötött. Csak elképedtem, mikor az oltárnál megláttam. Hogy
112 I | határozottan megbolondult. Mikor az ebédnél ültünk, ő is
113 I | nem került elő. Azután, mikor visszatértünk a vasútról,
114 I | mondom neki csendeskén, mikor magunkra maradtunk -, maga
115 II | előkelő kimértséggel ebédel. Mikor jó falatot talál, az élvezetek
116 II | akkor bólint néha a fejével, mikor a szent fa előtt ájtatosan
117 II | emeli föl egészen a fejét, mikor egy-egy gyöngéd pillantást
118 II | ablakaim rezegnek tőle, s mikor látom, hogy a fia egy oktávval
119 II | mellette, nagyokat szökkenve, mikor elmaradását a csőszi fütykösnek
120 II | rohant a taligával. Azonban mikor Tóth Antal keresztbe tette
121 II | amelyet a szamara cselekedett.~Mikor aztán a dombtetőről visszanéztem,
122 II | vagyon ellen való kihágást, mikor a harangozó kolbászgyűjteményét
123 II | tutulva futnak a kertek alá, mikor a harangozót megpillantják.~
124 II | mélyébe, és jóízűt aludtam.~Mikor felébredtem, láttam, hogy
125 II | látványt elképzelni, mint mikor a magyar nyugalmasan, sőt
126 II | Azért nem lehet látni.~Mikor meghalunk, a láng megint
127 II | egynek-egynek a kezében. És mikor Isten rájok pillantott és
128 II | és élt attól kezdve. És mikor megnőtt, azt a munkát szerette
129 II | bálünnep torán a fehér paripát, mikor az utolsó harcot is megvívták.~
130 II | többültön többülve, mint mikor a hangya megindul a bolyból,
131 II | fel, amelyikben akkor élt, mikor még igazában ember volt.
132 II | Úrangyalát.~Csak azután, mikor már azt elvégezte, nyúl
133 II | Csak int a pitypang pelyhe, mikor csendes szél hordozza a
134 II | is úton és útfélen. Mint mikor ítéletidő viharol át a tájon,
135 II | Sátán eltátotta a száját.~- Mikor keresztelkedtek volna meg?~-
136 II | leviszem. Ő nem esküdött meg, mikor az enyémet átvette, csak
137 II | kedves-lelkű leány volt. Mikor a szemével rám nevetett,
138 II | emlékezetes nap is volt az, mikor ezt az arcképet adtad! Búcsúzni
139 II | felejtem el soha.~Kivált, mikor úgy az egyik könyökére támasztotta
140 II | liliomok szeretik így egymást, mikor havas, fehér tisztaságukban
141 II | szobákban, a parkban, s mikor a nénjét a guvernánt oktatta,
142 II | Egy szép tavaszi napon, mikor az almafák virágoztak, s
143 II | gondolkoztunk, mert egyszer, mikor az arca az enyémhez ért,
144 II | gyertyatartókat. Volt vagy harminc.~Mikor már félig volt a zsák, az
145 III | Gyönyörű példa!~Aztán mikor a tanító felhajtotta azt
146 III | föllebbvalói jognak gyakorlása, mikor (kivált faluhelyen) unalom
147 III | szöveg meg a dallam között, mikor mindjárt az elején így kezdi: „
148 III | tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz,
149 III | Teremtés történetében:~„Mikor pedig elvégezé Isten hetedik
150 III | Aztán egyet szippant. S mikor a füstöt kibocsátotta, akkor
151 III | apám, hogy a nagy Rákóczi, mikor bujdosásnak indult, eltévelyedett
152 III | szólna? Hát Rákócziról, mikor elvesztette a trencsényi
153 III | kapcsolódó alkalmazása is, mikor valamely mondat után a következő
154 III | határozószóval szokott felelni, mikor igenel. Maga az igen is
155 IV | egri csillagok”-ba.~~~~~~Mikor a csend beszél~~~~Ünnep
|