1-arany | araro-bemut | benez-cimbo | cime-duhos | dulev-elove | elovo-fakly | fako--folem | folfe-gyero | gyert-hemne | hempe-inton | ipark-karty | karu-kinyi | kinyo-kotro | kotta-lerak | leraz-meggy | megha-milli | miloi-nyarf | nyarg-orsza | ortod-predi | prem-sarok | saru-szele | szeli-tanal | tanar-tottu | totyo-valto | valts-zarni | zarod-zuzog
Part
1 IV | legelső írása (1881. május 1. keletkezési dátummal).~~~~~~
2 IV | Pesti Hírlap 1914. dec. 16-dec. 25.~~~~~~Sekszpir költözése*~~~~
3 Gardon| kiadásáról~Gárdonyi Gézának (1863-1922) nem sok szerencséje
4 IV | Gárdonyi legelső írása (1881. május 1. keletkezési dátummal).~~~~~~
5 IV | mintaember~~~~Néptanítók naptára 1887.~~~~~~A Szózat meg a Himnusz~~~~
6 IV | Szívlobbanás~~~~Komáromi lapok 1888. aug. 25.~~~~~~Vilma~~~~
7 IV | szamara~~~~In: Novellák 1894, Budapest Gárdonyi saját
8 IV | láncvirág~~~~In: Két menyasszony 1897, Singer és Wolfner~~~~~~
9 IV | Athenaeum Petőfi naptára 1900.~~~~~~Egy ember~~~~Pesti
10 IV | járó lélek~~~~Nagyvárad 1904. dec. 22.~~~~~~Tengeren
11 IV | Gizella~~~~In: Két katicabogár 1906, Singer és Wolfner~~~~~~
12 IV | igazságot~~~~Budapesti Napló 1909. nov. 14.~~~~~~Ali rózsás-kertje*~~~~
13 IV | Himnusz~~~~Színházi Újság 1910. nov. 10.~~~~~~A cimbalom
14 IV | lángról~~~~Pesti Hírlap 1911. nov. 21.~~~~~~Magyar sors~~~~
15 IV | körösztje*~~~~Pesti Hírlap 1914. dec. 16-dec. 25.~~~~~~Sekszpir
16 IV | Magyar sors~~~~Pesti Hírlap 1916. dec. 24.~~~~~~Két notesz*~~~~
17 Gardon| Szépirodalmi Könyvkiadó 1962 és 1966 között megjelentetett,
18 Gardon| Szépirodalmi Könyvkiadó 1962 és 1966 között megjelentetett, s
19 Gardon| nem változtattunk.~Érd, 1995. március 3.]~Urbán V. László~ ~
20 IV | Nagyvárad 1904. dec. 22.~~~~~~Tengeren járók csillaga~~~~
21 IV | Pesti Hírlap 1912. jan. 23 jan. 25.~~~~~~Ő az!~~~~Pesti
22 IV | Pesti Hírlap 1916. dec. 24.~~~~~~Két notesz*~~~~Pesti
23 IV | Pesti Hírlap 1913. jan. 26-jan. 28.~~~~~~Szívlobbanás~~~~
24 IV | Hírlap 1913. jan. 26-jan. 28.~~~~~~Szívlobbanás~~~~Komáromi
25 Gardon| változtattunk.~Érd, 1995. március 3.]~Urbán V. László~ ~
26 IV | perc~~~~Ellenzék 1922. dec. 31~~~~~~A lap szerkesztője
27 IV | Pesti Hírlap 1913. szept 4.~~~~~~Zivatar pékéknél~~~~
28 IV | Egyetértés 1903. ápr. 8.~~~~~~A vízen járó lélek~~~~
29 III | vele. A magyar nép éppen 999-féleképpen tudja váltogatni
30 I | is.~- Hát mióta solgáls á kontyos uraknál!~- Három
31 I | mások vótak. Nem látok én abbúl a pénzből egy rézkrajcárt
32 I | asztalra. Középre viaszosvászon ábécét terített.~- Egyikök olvassa
33 III | sondern um überstanden, abgethan werden. Ja, es ist ein Trost
34 I | lehetett őket látni. Akár az ablakon néztek ki, akár az udvarukon
35 II | Péter maradt ott az egek ablakában.~A varjú eközben nagyobbodik.
36 I | volt megszállva. Annak az ablakából nézte a temetést; azaz hogy
37 I | esti sötétségben a major ablakai vörösen csillogtak.~- Még
38 II | Felcsaptat egészen a Mennyország ablakáig. Ott aztán összerántja a
39 II | koloratúr-éneket kezd, hogy az ablakaim rezegnek tőle, s mikor látom,
40 II | lepillant a Mennyország ablakán, elbámul:~- Varjú! - kiáltja -,
41 I | a gőzös tudja (Odamék az ablakho: kérek bilétát Lurdesbe.
42 I | következett utána, hogy az ablakok is rezegtek. Sári halk Jézust
43 II | világosak, akárcsak nappal. Az ablakokon át be lehet látni a szobákba.
44 I | szent fej helyén, amint az ablakomon besütött, s a kereszt helyén
45 I | Szép kis tiszta szoba, nagy ablakos, rézágyas.~De szokatlan
46 I | vándorlegények, drótosok, ablakosok, újságárus gyermekek. Néha
47 II | hallgatja.~Végre is kinyitja az ablakot, kiszól:~- Mit üvöltözöl
48 I | háromkörtés villamoslámpást. Az ablaktáblákat becsukta, s a sűrű, zöld
49 I | mintha rájuk sújtaná az ablaktáblákon át. A két csirke persze
50 I | Már ott voltak. Kis, nyílt ablakú szalonban ültek, s vártak
51 I | Úgy ordítozott, hogy az ablaküveg is rezgett belé.~A két öregasszony
52 I | kert,~s virág csupán az ablaküvegen van,~méhek helyett a vihar
53 II | átderengte a szobát, és ábrándjaink bűvös képekkel festék a
54 I | hogy az ilyen fiatalkori ábrándozást később bolondságnak ítéli
55 I | GÚNYOSAN):~Ez a fő!~JUDIT (ÁBRÁNDOZIK):~Rómeó és Júlia, Otelló...~
56 II | fiára teríti és szunyókáló ábrázattal, mozdulatlanul állnak ott
57 I | erdőben pihenő kurucokat ábrázol, amint havas fák között
58 I | nyelvvel kezdte felsorolni Absolon királyfinak a szörnyűségeit.~
59 I | kérdésre a fiú is abbahagyja az acatolást, és várakozón fordul az
60 I | többiek közé. Vállára kapja az acatoló botot. Indulnak mindnyájan
61 I | úr az újságot olvassa.~Az acatolóknál kitekint az újságból, és
62 I | az akácsorban, mint ahogy acatoltak; szélről a kalaposok közt
63 I | a bricskáról az ispán -, acatolunk. Az erdő alatt.~- Igenis,
64 I | méternyire mély üreget, amit az acélkemény tömör sziklába, bámulatos
65 I | szedtek a fák alatt, és acéllal, taplóval csakhamar tüzet
66 I | egy szarvas, amint iszik. Acélmetszetű képek voltak eredetileg,
67 I | egy zár. Tizenhat vastag acélnyelv rukkan abból a vasfisonyérnak
68 I | szögletessé válik, mint az ácsolt gerenda, s rajta a kereszt
69 II | ajtajánál néhány törvényszolga ácsorgott. Az udvaron kalodák hevertek,
70 III | melléje a cigány embert és ada ennek elébe egy cimbalom-muzsikát.”~
71 III | alkotott vala, látá, hogy Ádám búsulásnak esék, minekokáért
72 III | enyimre kerül a sor. Az addigi dallamok mindenféle csiri-csári
73 I | nem dógoztam érte.~A koma adhatna pedig, adna is emberségbül,
74 I | más...~- Bizony mást nem adhatok.~- Hát akkor kávét iszunk,
75 I | évet szolgál, a kastélyból adják a móríngot. Mennyit? Nem
76 I | kértem a szüleimet, hogy adjanak tengerésznek. Eleinte nevettek,
77 I | Vörös ökörben, vagy hogy ne adjon?~- Nono - felelte megütődve
78 I | hanem csak avval, hogy adjon-e nekünk ebédet a Vörös ökörben,
79 I | Párizsból kiáltják vissza, hogy Adjonisten.~- A te szered nem olyan.
80 I | szólsz? Odaadjuk-e? vagy ne adjuk?~Etel áll a bubos homályában
81 II | előbbiek. Azt is el akartad adni, de volt annyi eszem, hogy
82 I | gyerek pillog.~- Ha nekem adod azt a sarkantyút.~A leány
83 I | értette, hogy a festés nem adóhivatali megbízás. De azért még az
84 I | szántóföldet fest:~- Valahol tán az adóját keveslik annak a földnek?~
85 I | Azokban a napokban betörtek az adópénztárba, s az utána következő éjszakán
86 I | érdekesség nem volt benne, és adósságokért is foglalták, hát megbukott.
87 I | elhatározták, hogy ásnak. Pénzt adtak össze, és hozzáfogtak a
88 II | szerencsével jár.~Hát el is adták a disznót jól: ötvenöt pengőt
89 I | komédiát. Etel sohase látott affélét, csak csepűrágót látott
90 I | amit átéltem, Ausztrália és Afrika között dobált meg. Az útleírásokban
91 I | Pilis-Bagosra, mint valami afrikai utazásra.~Én sokszor festettem
92 I | megyen, s mégis egyenesen Afrikának tart.~- Hát akkor Erzsike,
93 I | meg, hogy kísérjem... A mi Afrikánkig.~Rám tekintett és kedvesen
94 I | virág: embervirág,~virágos ág a Jövőnek kezében!...~---------------~
95 III | Én nem pályáztam. Eszem ágában se volt, hogy pályázzak.
96 I | Sovány és ideges, mint az agár.~Éppen ruhát próbált, gyönyörű
97 II | pedig gondolkoznak valami ágasbogas, rejtelmes szamártéma fölött,
98 II | repedésen!~Azzal méginkább ágaskodik, nézi a repedést. Nyomint
99 I | valahol? Gyenge hajtásért ágaskodott, beszorult. No nem, véltem,
100 I | asszonyok aztán a pappal száraz ágat szedtek a fák alatt, és
101 I | szél, hol balra mind a két ágát.~Hát ez az András csordás
102 I | fekete, és a termete, mint az agave virágáé. Olyan volt akkor,
103 IV | Ha netán abban az aggasztó szerencsében részesül ez
104 I | egy nőt megszabadítani az aggleányságtól!~Szóval Keszeg úr mindenképpen
105 I | mert ott olcsóbban él. Agglegény, igen takarékos ember, szinte
106 I | és eloszlatja a falusiak aggodalmait.~A pap gondolkodik:~- Van
107 I | ült mellette sápadtam és aggodalmas szemmel, az ágy szélén.
108 I | azonban bágyadt volt, és csupa aggodalom nehezítette. Olga igen haragszik.
109 I | hogy mit írjak neki?~Közben aggodalommal éreztem, hogy nem vagyok
110 I | Nepost teszem a fejem alá, és aggódni fogok, hogy reggel nem tudom
111 I | odajárt, s hogy mennyit aggódott érte.~- Fél évig! Hogy lehet
112 II | Többnyire asszonyok, gyermekek, aggok. S fölöttük hollók serege
113 I | vigye el ezt az ájtatos aggot, bizony még olvasót is von
114 I | kérek bilétát Lurdesbe. Aggyák a bilétát, beülök a bagonyba,
115 I | körül ma is a csőszé a fű.~- Aggyisten - mondok. - Erre jártam,
116 III | az Úristen, sem Trefort Ágoston nem segít.~(Ziegler G. aláírással)~ ~
117 II | Fejedelem, Árpád... A te ágyad mellett Átilla lelke leng,
118 I | cigányputri, vagy facsoport, vagy agyagbánya; reméltem, hogy végre találunk
119 I | mezítláb az asszonynak az ágyához, fogom a csizmáját. Azt
120 I | kártyázó feléje fordul. Az ágyakon is megmozdul két árnyék
121 I | meg, hogy Olga a díványra ágyalt magának. Ő tehát maga fog
122 I | megtaszították volna az ágyamat:~- Fel! A százasok napja!~
123 I | le a hajó belsejébe, s az ágyamra feküdtem; átkötöttem a derekamat
124 I | fúvása szerint jobbra-balra;~agyának egyetlen gondolata~se mozdult
125 I | feküdt az ágyba, a saját ágyának érzett ágyba.~S nem hallotta
126 II | fejedelem haldoklott.~Az ágyánál ott állt egyetlen fiacskája,
127 I | gyújtok. Tekintek a feleségem ágyára, hogy nem ébredt-e fel?~
128 II | Remegve szorítám pisztolyom agyát, egyetlen védőeszközömet.~
129 I | ágyakat. Ahogy az asszony ágyát bontja, kellemes ibolyaillatot
130 I | leány csak sír odabent az ágyfejre borultan. Sem az anyjának
131 II | Hárman az ágynál. Egy az ágylábnál, a pap kezében, aki a térdelő
132 I | Baksáné meg bizonyosan ágynak esett, mert harmadnapig
133 II | lobog szomorún. Hárman az ágynál. Egy az ágylábnál, a pap
134 I | se volt semmije csak épp ágyneműje. A sarokágy volt az övé,
135 I | cigánylakodalmon verték agyon. Pondróné akkor meggyűlölte
136 II | Őmaga alatta medvebőrös ágyon. Künn a tavasz hideg holdja
137 I | urát, Pondró Jancsi bőgőst agyonverték. Egy cigánylakodalmon verték
138 I | bukdossunk.~Egyszercsak minta ágyú dördült volna, s utána nagy
139 II | kések, pisztolyok. S az úton ágyús szekereknek hosszú sora
140 II | ötvenkét gyesznónk lesz. Ahány hét az esztendőbe, annyi.~
141 I | egymástól, hol megint közeledve. Ahányszor a leány közel ér, a fiú
142 II | szól:~- Meg.~Az agg táltos áhítatos arccal tekint a magasban
143 III | Az én dallamom egyszerre áhítatra kelt mindenkit. Az arcok
144 II | kisasszony.~- A kisebbik?~Valami áhítatszerű érzés szállott a szívembe.
145 II | Idéjem” - felelt komolyan és áhítattal.~- Isten bizony?~- Isten
146 I | rá:~- Tüzet rakni!~- Én ahozs jobban értek! - rikkant
147 I | Merre a kastély, gyerekek?~- Ahun a.~A lombos akácok takarták
148 II | rá a másik asszony is.~- Aj, szegények - mondja a harmadik
149 I | első szava minden ember ajakán: Mi Atyánk. A jó Isten különböztette-e
150 I | lehelettel lebbent volna el az ajakáról.~A tanító szeme megcsillant.~-
151 II | szívom, és önkénytelenül is ajakát keresem... Milyen szép,
152 I | homályból a békák. Felfújódva, ajakbiggyesztve szemlélték.~- Hát ezt bámulják
153 I | a kezében látják, azért ajándékozták meg a titkos szerükkel.~
154 III | Mária képet, s nekiadja ajándékul, de egyúttal megkéri egy
155 I | nevet lehetett volna neki ajánlani.~A betegeivel is kurtán-furcsán
156 I | beszédeiket.~A juhászok mindig ajánlottak valamit a boszorkány ellen,
157 I | csókról számolt be Sárinak.~- Ajjj! Végigbizsergett egész a
158 I | is - rebegte Sári.~És az ajkába harapott, hogy visszatartsa
159 II | nékünk, ha utolsó erejével is ajkadnak: összecsukta-e már szárnyát
160 II | is eldobtam. (Felveszi, ajkaihoz emeli.) Ez a legkedvesebb
161 II | Szabadon öleltem át a táncban, ajkaink suttogtak, én bókokkal halmoztam
162 II | Micsoda szemek! Micsoda ajkak! Aztán az a sötét hullámos
163 II | várja a szót a fejedelem ajkán.~Árpád fekszik márványosult
164 II | szemöldökével térdre ejt, ajkának mosolygása megszédít, arcának
165 I | nyomott az arcára, s onnan az ajkára.~Sári tolta kissé, bágyadtan
166 II | Isten szent nevével, ha hűlő ajkkal is, szólj! Szólj Isten szavával!
167 II | képekkel festék a jövőt. Ajkunk hallgatott, de szívünk sokat
168 I | ahogy kilép a Hétvezér ajtaján, látom hogy a kabátján egy
169 I | kályha is. Kinyitottam az ajtaját.~Most is tele volt feketén
170 I | nem élesítettem én azt.~Az ajtó-závárt ahogy megfogtam, olyan nehéznek
171 I | melegítették.~Zár nem volt az ajtókon, sem a kapun. Beléphetett
172 I | asztalomnál~nem ül a Gond. És ajtóm küszöbén~nem áll örökké
173 II | Eközben hazaérék.~A kulcs ajtómon vala.~Kevés tétovázás után
174 I | költeményem!~Kopogtatás. Ajtónyílás.~Az ajtóban megjelenik a
175 I | eltorzulását leplezzem, az ajtóra néztem:~- Mi az? - rebegtem -,
176 I | micsoda szaladgálások, ájuldozások, arról jobb nem beszélni.~
177 I | szerecsen bestia azt véli, hogy ájult. Talán csak reggel...~A
178 I | csak egy sor leveletlen akác, az se vén. Kocsiút lehet
179 I | bútorok állanak; kőrisbútorok akácfa ébenfa bútorok, rézágyak,
180 I | semmi.~- Gyerünk tovább.~Akácfacsoport egy rozzant szín mögött...
181 I | hozzákötötte a paripát egy útszéli akácfához. S nézte nagy tetszéssel.~-
182 I | házak, s előttük sovány akácfák, társas ludak, földvizsgáló
183 I | Egy kis szél lebbedez. Az akácfáról halkan huppadozik alá a
184 I | keresztben elvonuló fehérlő akácfasor, amelynek illata az egész
185 II | vesz elő.) Íme, egy préselt akáclevél. Egy boldog pásztoróra emléke;
186 II | tatár, azért kaptam ezt az akáclevelet. (Eldobja.)~Milyen más,
187 I | gyerekek?~- Ahun a.~A lombos akácok takarták előlem. Kőfalas,
188 I | útszél gyepén a lajtnál az akácsorban, mint ahogy acatoltak; szélről
189 III | régön!”~No, de ezeken ne akadjunk fel; a paraszt butaság megrögzöttségét
190 I | a pap -, egy kis kereset akadna itt. Ez a festő úr olyan
191 I | tovább a hegyet. Végre rá is akadtak a kéményre.~- Nem igaz ez,
192 I | szójárás?~- Az. De azért van akarat rajtunk Istennek szent parancsolatából.
193 II | igaz, hogy ez a házasság akaratán kívül jött létre, s a körülmények
194 I | És az ó-csűr előtt szinte akaratlanul is felnéztem.~Nem csekély
195 I | úgy megbízhatok kendbe, akárha apám volna. Aztán itt már
196 I | alapszíne ilyen sárga; - akárhányszor láttam a templomban, meg
197 I | zsidót pártolja. De Isten akárhova tegyen, ha loptam, akár
198 I | kapun. Beléphetett akárki, akármikor. Ki is mehetett belőle.~
199 I | lökdösi, mintha valakit el akarna lökdösni vele. Esténkint
200 I | ültettek tyúkot. Korai csirkét akarnak nevelni, szobában, mert
201 I | Legyen a tiéd, amennyin akarod.~A festett kezű suhanc elröhhent.
202 I | rebegte. - Fogassatok el, ha akartok, már fáradt vagyok.~S a
203 I | azér ihatsz.~- Míg fel nem akasztanak - toldotta a szót a mészáros.~
204 I | másikon a kulcs. Oda szokta akasztani este az ágya fölé.~Csak
205 II | udvaron kalodák hevertek, és akasztófa helyett egy elvénhedt fügefa
206 I | ember volt szegény. Ámbátor akasztófán halt meg. De azért mégiscsak
207 II | szakadtából: A tűz az isten.~- Akasztófáravaló - mondja Szent Péter. -
208 I | vendégség eremére!~A török, akihez szólott, megfordult, és
209 II | feleli búsan Szent Péter -, akiket látunk.~Megint más városba
210 I | járt senki. A betegek meg, akikhez a doktor járt, nem beszélgettek,
211 I | Olyan darazsak laknak benne, akikkel nem jó tréfálni.~Egy félszemű,
212 II | bocskoros katonák cselekszik, akiknek a zászlaját a ti papotok
213 I | bosszankodik benne? Vagy az, akin foltos szoknya van, és boldogan
214 I | csak ismerősünk se volt, akire anyámat rábízhattam volna.
215 II | Csupa erő volt még Árpád akkor-időn, noha már deres a haja és
216 I | Ha a fejemen ütött vóna akkorát, én se mekkentem vóna többet.
217 I | hibás hang éktelenkedik egy akkordban. Az asszonyka megrándul
218 I | Nemesebb, égibb, szebb akkordokat~zenget a költészet olyan
219 I | napját, előre semmi szerelem.~Akkorhát finisz: a költészetem...~
220 I | Nem, most mán nem. De akkoriba, mikor ez is erdő volt,
221 I | láttam egy kalamusszárat, akkorka üveggyöngy van benne, mint
222 I | hogy pirosra szívódjék akkorra. Aztánhogy még csak az a
223 I | okozott kárt, csak az uraság aklába tört be.~- No - aszongya -
224 I | Festhet krétával, gvassal, akvarellel, olajjal, - mindegy; ép
225 I | fehér az ablak alatt, mintha alabástrommá változott volna.~- Ördög,
226 II | fekete fürtökkel, azokkal az alabástromvállakkal, önkénytelenül is letérdelek
227 III | Ágoston nem segít.~(Ziegler G. aláírással)~ ~
228 I | papunk, hanem az öreg Tombátz Alajos tisztelendő úr. Rég meghalt,
229 Gardon| jelenne meg a sovány Zeller alakjában.~---------------~[Gárdonyi
230 II | felöltötte a fiúcska furcsa alakját, és elment az iskolába.~
231 II | csimpánzmajom!~- És én ezt a bamba alakot, ezt a száraz papírost nyalogattam,
232 III | Később ez a nóta indulóvá alakult át; de a második részében,
233 I | pénzen. A fölösét elosztja alamizsnának.~Én még mindig a fejemet
234 II | Zichy Géza csakis hosszú és alapos iskolázás után használhatná.~
235 Gardon| írása valós élettényeken alapszik. „Gyermekkori emlékeim”
236 I | juttatta eszembe, mert ennek az alapszíne ilyen sárga; - akárhányszor
237 Gardon| kellemetlenebb, hogy az alapvető filológiai pontosságot felrúgva,
238 II | történt, s a családi komolyság alapvonásait, melyek már zsenge ifjúságában
239 II | jellemtelenségének olyan alapvonását árulta el, amellyel nyilvánvalóvá
240 I | úrnak.~Augusztusi est. A nap alászállóban.~A széles mellű legény mezítláb
241 II | kis tusfesték van rajta.~Alászolgája! (Eldobja.)~Itt is hordok
242 I | a föld alatt van.~- Föld alatt-e? Elsüllyedt?~- Nem süllyedt
243 II | templomokat, amint előtünedeztek alattok. Sátán azonban csak szállt
244 III | Ha legényember, és úgy alattomban megöleli a menyecskét, van
245 II | egy város csillagzik elő alattuk.~- Ide - mondja az ördög.~
246 II | intett, az angyalok egyszerre alávetették a gyertyácskákat a magasból,
247 I | csupa szépség. A másik alázatos, fakó, bús, nyugodt, csupa
248 IV | megtalálhatók]~Cím: Szívlobbanás~Alcím: G. G. elfeledett elbeszélései,
249 I | No beütött az áldás a házba! - szólt vígan Pócsi
250 I | bizalmas vendég olyankor Isten áldása.~Lukács sógor szánkával
251 II | kérték legtöbbször az Isten áldását. Ötféle nép is egy országban.
252 I | Körülkötötte vele a legény lábát.~- Áldjon meg az Isten, Margit! -
253 II | valamikor, hétnapos korában, az áldó-kő szent tüze füstje fölé.
254 I | terem...~Loptak is el: óh áldott tolvajok!~Könyvárusok is...~
255 II | előtt a fejedelemségét. Ő áldotta meg az etelközi áldozati
256 II | áldotta meg az etelközi áldozati vérrel országot foglaló
257 I | tavaszi tengeren, de én áldozatnak a pipát választottam.~Nekem
258 I | szemmel nézné, hogy kegyes áldozatokra jutna, meg hogy körösztény
259 II | Imecsért, Buda alá, a szent áldozó helyre, hogy elhozza a szent
260 II | dicsőséges kardját. S ő áldozta a nagy bálünnep torán a
261 I | történtek furcsaságok.~Egy alföldi kis állomáson csak azért
262 I | megindulunk.~A falu olyan, mint az Alföldnek más ezer faluja; széles
263 I | egyszer-kétszer megkerülni a szőlőt? Alhatott nappal, aminthogy aludt
264 I | aludjunk rája egyet-kettőt.~- Alhatsz többet is. A zsidótúl pedig
265 I | mintha ő itta volna meg az Aliék orvosának minden álomitalát.~ ~
266 I | Balázs meglátogatásából aligha lesz valami. Sajnálom pedig.
267 I | hordja el...~- Mi baj?~- Alighanem kivágták.~- Az erdőt?~-
268 III | szemek megtelnek könnyel. És alighogy az utolsó sor elhangzik,
269 I | fel a kocsikba.~Én valami alispánféle emberrel sétáltam. Az úton
270 I | homályban, mint a denevér.~Alit egy nagy kéz ragadta meg,
271 II | magot.~És minden gyertyácska aljába bele volt nyomva egy kis
272 I | sorra az ágyakat, az ágyak alját.~Csak az öreg szabó maga
273 I | szavakra is legyen Gyurinak alkalma.~Gyuri már egy hét múlva
274 III | Germános az igen-nek kapcsolódó alkalmazása is, mikor valamely mondat
275 III | igennek ezt a kötőszóképű alkalmazását prédikációkban. A magyar
276 I | dehát a járásban is lehet alkalmazkodni.~- Hány esztendős kend Andorás
277 II | II.~Ifjúkori és alkalmi írások~
278 I | fölkelt és a képeket nézte. Az alkonyati világosság bíborfényével
279 I | mint mi. Fütyülök rá, és alkotására is!~S nekifordította a méregmirigyét
280 II | keresztet. A város a ti alkotástok.~- Jó - felelte az ördög -,
281 I | elbeszélte a csudálatos alkotmányt, hogy a közfalak is vasbúl
282 I | zászlóábécével, a hajó alkotórészeivel, építési titkaival, az útközben
283 I | földön, amelynek porából~alkotta Isten múló testemet.~Szebben
284 I | mondta magyarul -, de azért alkudjunk.~Magyar nő volt mind a kettő.
285 I | neki a vadbodzák között; áll-e még a terebélyes fűzfa a
286 I | hosszú, lapos orra volt, az álla meg kicsi. A bajusza három-négy
287 II | bacsó, mintha valami fontos államtitkot közölne, szinte suttogva,
288 I | beeresztené úgy, hogy bent állana a pitvarba, mikorra a zsidó
289 I | jár iskolába, s a csizmát állandóan az apja hordja. De nemcsak
290 I | most kellett volna eléje állani, megszólítani. De nem mert
291 I | kormányosnak csakúgy ott kell állania a kerék mellett, mint jóidőben;
292 I | aki halálba üldözte. Nem állapítható-e meg belőle, hogy más kéz
293 I | Székesfejérvárott kapott valami jó állást. Nálunk csak afféle kisfizetésű
294 I | érzed, hogy a halál előtt állasz. Erre ő bolondnak mond téged.
295 I | ökörnek szép a szeme, minden állaté közt a legszebb.~- Az úgy
296 III | Igen.~~~~- Őt.~~~~~~Az állatkertbe mentek?~~~~- Igen.~~~~-
297 I | áramlatokban évszázadokig, míg az állatok szét nem rágják. Aztán haza
298 I | foglalták, hát megbukott. És az állatokat eladták. Így került hozzám
299 II | Bocsánatot kérek, hogy egy olyan állatról írok, amelynek még csak
300 II | szerint teljes hasonmása.~Állatunk ugyanis egyszer megházasodott.
301 I | ott nem szerettem, hogy álldogálnom kellett.~Andorás azonban
302 I | az asztalnál.~- Az üveges állhat harmincezerig, - mondta
303 I | lehet. Mer amit az ember állhatatosan akar, a jó Isten végre is
304 I | fejét, mert a zsidót nem állhatta.~- Hogy az Isten is olyannak
305 I | fekete posztóra és beterítik állig fekete posztóval. Képzelem,
306 I | nem csal. Engem ugyan nem állít falnak semmiféle cigánydáma,
307 I | Idő óráján a billegőt~nem állítja meg Isten keze se.~JUDIT:~
308 I | megszólal: Pihenjünk. Ha lábra állítják: Sétáljunk. Ha ölbe fektetik:
309 I | szent köröszt még akkor állítódott ide, mikor erdő volt.~-
310 II | fordítsuk meg a vállalkozást; én állítok ezer keresztényt egy ördöghitű
311 I | és a gyertyatartó tuskóra állította.~A nagyobb világosságnál
312 I | szekereket kerítésbe-körbe állították. A lovakat kipányvázták
313 I | Gyerekkoromban is sokszor állítottam, hogy bárcsak egyszer is
314 II | varjak árnyéka után.~- Szépen állítunk haza - szóltam -, fiát se
315 I | és hajat ereszt.~Csak te állj Atlaszként Glóbusoddal,~
316 III | időmérőt, se a gépmuzsikát nem állja.~Ül például az öreg Barcza
317 I | őszöreg szakállas ember. Állják el az útját. Akkor azon
318 I | mészáros a fejét ingatta.~- Álljátok el az ajtót - mondotta szigorún -,
319 I | bilincs feltörte a lábát.~- Álljunk meg! - így könyörgött a
320 I | futott végig.~A körülülők és állók szinte megkövülten bámulták.~
321 II | felelte vígan, az ördög. - Állom az egyet ezer ellenében.~
322 I | sétálni mentek, hol a vasúti állomásig, hol a Széchenyi-kertbe.
323 I | utazó szomjas megissza az állomások sörét. Dehát meleg is volt
324 I | Eszerint az öt kereszt öt állomást jelent. Tehát öt állomás.
325 I | ott, s négy-öt álmos lúd állongott rajta. De a legelőn túl
326 I | éjjelén csakugyan lesben is állottak.~Hát egyszer csak hallatszik
327 I | Ha a szemed vak.~Már állva vágta ki az utolsó szót:
328 I | székecske meg az összehajtott állványka, jobbjában a botja. A ködmen
329 I | a székecskét, ernyőt és állványkát. A jobb kezét bedugja a
330 I | Föltette a pintest a bolti állványnak a sarkára.~Gyuri persze
331 I | a sarokba a festőládát, állványt és tábori széket, aztán
332 III | Helytelenül.~A magyar igen: sehr, allzu, sehr, valde, direkte.~A
333 I | elvette, mint a mosolygó alma, csak a dereka volt kicsit
334 I | kertjébe, hogy megszedjem az almafáját. Meg is szedtem. Hanem ott
335 I | A lombja-vesztett őszi almafán már~ott a rügy a hullt levél
336 I | Ezt még mindig csak az álmai ígérték. Hátha az a cigányasszony
337 II | virágoztak többé soha.~Csak álmaimban találkozom olykor vele.
338 I | újra látja színpadon az álmát.~SEKSZPÍR:~Nem az többé.
339 II | tőle aludni, és ha az ember álmatlan, az üzlet károsodik. A kígyóbot
340 II | úgy néztem ki az éjjeli álmatlanság miatt, mint egy nyúzott
341 I | boszorkány, és hogy az éretlen almától esett belém a kötés. A pap
342 I | asszony szólni se tudott nagy álmélkodásában.~A két nő bemegyen előre,
343 I | ugat.~- Csiba te!~- Nini - álmélkodik a juhász - hisz ez a mi
344 I | eloltja a holdat.~Tudja, hogy álmodik, s mégis ébren van.~S lát
345 II | eltűnődtem azon, hogy vajon álmodnak-e ilyenkor, vagy pedig gondolkoznak
346 I | Olyan volt minden, mintha álmodnék. A vonat közben-közben megállt,
347 II | ajka mozdul. Felel, mint az álmodó ahogy szól:~- Meg.~Az agg
348 I | Mária-képek előtt láttam olyan álmodó-szemű mély imádkozásokat. Meg
349 I | Méla kolompszó ver ki az álmodozásomból.~---------------~Az út mellett
350 I | és ím ezzel lóvá tette.~- Álmodta kend ezt, András.~- Olyan
351 I | asszonnyá. Templomba járt, rossz álmokat látott; egyszer meglátogatott
352 I | meg, nem jó jel!~Aztán az álmom is olyan vót... Mintha a
353 I | igazítottam a lovam alatt az almon.~A ló állt és evett a jászolnál.
354 I | asszonynép szállingózott be, álmosan, boglyasan, nagykendőben,
355 I | Csak vigyáztam, hogy el ne álmosodjak.~A kappan után int az asszony:~-
356 I | mondja mosolyogva -, olyan álmosság szállt meg...~Erre mintha
357 I | maradtak, ott is hálnak.~S az álmosságtól, kályha-melegtől, ibolyaillattól
358 II | húsz éve már, hogy a nagy Álmossal egymásnak véréből ittak
359 I | most is olyan, mint valami álombeli gyermek.”~---------------~„
360 I | dörzsölte, mint aki hosszú álomból ébredt.~- Köszönöm - rebegte
361 II | volt-e? Mert az ő arca nékem álomgyönyör, az ő hangja pedig álomzene.~
362 I | az Aliék orvosának minden álomitalát.~ ~
363 I | keresne? Az asszony alszik az álomitaltól. A szerecsen bestia azt
364 I | szívja el. Mámort okoz, álomképet idéz elő.~- Hátha a lelkedet
365 I | elhinni, hogy magam is sokszor álomnak vélem. Hogy mondok: én voltam-e
366 II | tanár jól összeszidja:~- No, álomszuszék, ennyi ideig alszol! Hány
367 II | álomgyönyör, az ő hangja pedig álomzene.~Mondom, akkor gyermekek
368 I | hogy elmondd, hanem mert álomzsák vagy. Tőled ugyan elvihetik
369 I | állomás. Aztán következik Alopnica.~A paraszt bólintott.~-
370 I | mi hegymászó embereink az Alpesek közé; íme itt ki tudja,
371 I | tanító lásd kisfizetésű, alsórendű hivatalnok, fiatal is még,
372 I | boglyasan, nagykendőben, alsószoknyában, némelyik mezítláb. Álltak
373 I | Úgy vagyunk, mint mikor alszunk. A testünk ott hever az
374 I | rajta volna az arcán még altában is az a jeges gyűlölet,
375 I | neve még nem volt, s nagy általánosságban a krumpli még nem létezett.~
376 I | Ráér-e kend délután, Andorás? Általmennék a hegyre, aztán egy hordó
377 I | olyan volt, mint a felhőn általszűrődő napfény. Aztán keresztet
378 I | És gyönyörködő szemmel altatgatja a rongyát.~Mégis kár volt
379 I | növénypor. Mégcsak nem is altató. A hatása semmi arra, aki
380 I | bosszankodtam. Kellett volna valami altatószert kérnem, brómot vagy aszpirint.
381 III | Ja, es ist ein Trost im Alter, dass man die Arbeit des
382 I | Tyű kutya-adtát! Nekem aludnom kell, s pihenten ébrednem.~-
383 II | egész életedet a hegyekben aludtad át talán? Hát iskola.~-
384 I | sem volt.~A házbeliek még aludtak akkor.~Kisétáltam. És az
385 II | ideig alszol! Hány órát aludtál az éjjel?~- Egyet se! -
386 I | Két napja nem ettünk, nem aludtunk. A hajónk összetörten, vízzel
387 I | Hadd mán abba, mondok, hagy alugyak.~- De, aszongya, megfázik
388 I | valami, megreccsenik, kiesik alulam a világ.~Esek!... esek!...
389 I | foglalkoztatta az elmémet, hogy nem aluszok-e el megint? Fáradt voltam,
390 I | tekintete olyan volt, mint az alvajáróé.~---------------~(A főispánné
391 I | mészárost se háborgatták az alvásában. Máskor is találták már
392 II | sánta Nagy Imre. Hajtja az alvégről befelé csőszi önérzettel
393 II | terhed! - lihegte. - Vedd fel amazt a zsákot. Talán azok könnyebbek!~-
394 I | cigányasszony. - Ott jobb a hely. Ámbár itt is tiszta.~S nagy füstöt
395 I | hogy a füst íze valami ámbraillathoz hasonlóra változik és édeses,
396 I | falon akkora lyuk látható, amekkora egy kenyér befogadására
397 II | olyan száraz bükkfatapló, amelybe szinte csiholni szeretne
398 III | lelke és idegei vannak, amelyek beleszállanak a magyar emberbe
399 I | fel, otthon, az opálokat,~amelyekben lelkem szent tüzei,~parazslanak
400 I | legalávalóbb, meg azok a szivarok, amelyekből a velszi hercegnek gyártanak.~-
401 I | vízcseppben. Van olyan szerem, amelyikbe, ha itt belekiáltok, Jónapot!
402 I | A mészáros azt a rendet, amelyikre erőkifejtés is kellett.~
403 I | Milyen kastély lehet az, amelyikről senki se tudja, hogy milyen?~-
404 I | Egy székre is vetkeztek. Amelyikük korábban kelt, fölvette
405 I | látszottak két évvel is, mint amennyiek voltak.~De eleven és pajkos
406 I | asszony. Legyen a tiéd, amennyin akarod.~A festett kezű suhanc
407 I | úgy táncolta, mint valami amerikai lány. Ugye Klotild? - S
408 II | legtöbb, mert a kenyér az, amiből legtöbb kell idelenn.~Hát
409 I | volt az közelről is, mint amilyennek messziről láttam. A tetején
410 I | mintha meg akarná lőni, amin a szarka annyira elcsodálkozott,
411 I | nevemet nem hallotta sohase, aminek meg én örültem.~A következő
412 I | egy kövér, sárga virág, aminőből a gyerekek láncot szoktak
413 I | afféle magas lábszárú, aminőket a szobrászok szeretnek.
414 I | kiálltam viharokat, olyanokat, aminőkről a könyvek se beszélnek,
415 I | jóságos öregasszony-arc, aminőt gyakran lát az ember mindenfelé.~
416 I | adott aztán valami italt, amitől megszabadultam. Olyan íze
417 I | azt a fülkínzó süvöltést, amivel a szél az árbocköteleket
418 II | mosolyogva legyintett:~- Ammár sok lenne a jóból!~- Sok
419 I | mondom Arany Jánossal. Nagy ámulatomra nem jön senki. Várok, várok.
420 I | vasárnaponként, s a hallgatóság ámuldozott.~Irigyelték is Etelt a faluban.
421 II | vagyok. Ő a szeretőm. Ott andalgunk a virágzó almafák között,
422 II | karonfogva mentünk. Mintha andalító muzsikával lett volna tele
423 II | sötét hajának árnyában akar andalogni! (Elveti.)~Aztán ezt az
424 I | szeretnék már az erdőben lenni.~Andorásnak elmeredt a szeme:~- Nem
425 I | visszaviheti az asszony.~S nézek Andorásra.~- Kóstolja kend is.~Andorás
426 I | a tele vályúra.~Azonban Andrásnak is helyén volt az esze.
427 I | akkor tinóvá változott, és Andrást oldalba bökte a szarvával.~
428 I | Katalin-kép érdekesebb nekik Milé Angeluszánál, s egy tíz koronás Nepomuki
429 I | gyöngyfülbevaló, a széles angolkrepp gallér, mandzsetta és a
430 I | hozogattak egyet-mást az angolok. De az igazi kincsek még
431 I | bezárni! - recsegte egy angolszakállú fiatalember.~A nők ijedten
432 I | kenderszín szőke gyermekek, kis angoramacskák. Mind a háromnak
433 II | ragyogott reám, tele mosolygó angyalarcokkal.~No, a szeme kedvéért meg
434 II | No az arcát, azt a kedves angyalarcot nem is felejtem el soha.~
435 II | mosolygása megszédít, arcának angyalformája szerelemimára készteti szívemet!
436 II | Hát egyszer...~Valamelyik angyalka, ahogy lepillant a Mennyország
437 II | angyalkának, Sátán az, aki jő.~Az angyalkák ijedten rebbentek el. Csak
438 II | Mars innen! - mondja az angyalkának, Sátán az, aki jő.~Az angyalkák
439 I | mely eltörött,~míg őt magát angyalkéz vette fel,~s ültette át
440 I | pillantásain, Olgának az angyalkodásán. De gyakorta fölkelt, kiment
441 II | virágoskertig, ahol ővele az angyalszerelem idilljét átéltem, s ha úgy
442 II | mi a különbség animus és anima között!~Az angyal csak szepegett.~-
443 I | nyüzsgött ott az ember. Olykor annyian voltak, hogy még az asztalon
444 I | múltam hetven.~- Nem véltem annyinak.~- Pedig annyi vagyok, tekintetes
445 II | ezt a szamarat meg Tóth Antallá, mit szólna kend, ha így
446 II | azaz dehogy nincsen: Tóth Antalnak a szamara általános részvét
447 I | a házsorra. Csibekovács Antinak a házáig ért az árnyék.
448 I | meg, mentül jobban hordom, antul több marad az udvaron. Mán
449 III | Igen.~~~~- Hát.~~~~~~Anyádat várod?~~~~- Igen.~~~~- Őt.~~~~~~
450 I | kiskecskéje, megszöktél, anyádtúl, ugye? Eltévedtél?~A kiskecske
451 III | t.i. tisztázza le neki az anyakönyvet.~Persze ha megfizettetnék
452 I | akkor ismerkedett meg az anyámmal, aki galamb. Szegény, vén
453 II | ez a halál! - mondotta. - Anyámnak holnap van a nevenapja.
454 I | bölcsőnkben tanultuk az anyánktól. Mária! Mária! Csak az ő
455 I | az az Erzsi?~A gyászoló anyára tekintettem.~Sápadt volt.
456 I | meglátom a Boldogságos Szűz Anyát élő szent eleven magavalóságába.
457 I | olyan károgóra vált, mint az anyjáé. A kezét úgy rázta, mint
458 I | ágyfejre borultan. Sem az anyjának nem felel, se másnak. Unja
459 I | Mi lelte?~S átvette az anyjától. Az anyja meglocsolta.~Olga
460 I | A leány sápadtan állt az anyjával szemben, mint aki kivonja
461 I | Nem ettek. Unatkoztak. Az anyjok pedig külön parfét csináltatott
462 I | megkérdezi egyik-másik vevő az anyjukat:~- Ugyan, ténsasszony, hogyan
463 II | Éppen most készítette el az anyjukom.~- Helyes - felelt elégült
464 I | hogy beadják-e Erzsikét az apácaiskolába, vagy inkább nevelőnő-kisasszonyt
465 I | tudják, kire bízzák; de ha az apácákra bízzák Erzsikét, bizonyos,
466 I | vont.~- Nem tudom.~- Hát az apádat hogy hívják?~- Azt? Azt
467 I | de kijelentem, hogy én apáddal ebben az ügyben nem beszélek.
468 I | törődött volna.~Olga még apai parancsra se bocsátott meg
469 I | s válaszolt boldogan:~- Apámhoz, gyönyörűm!~Nem illet ez
470 I | veressen meg erősen az apámmal.~Hiszen most már belenyugszom,
471 III | Kisgyerekkoromban hallottam az apámtól a Rákóczi-nóta legendáját.
472 I | csakugyan gazdagságot jelent, - apámtul is így hallottam.~A százasok
473 I | Szép papucsot, mint tavaly apának.~- Csakhogy ne őzszín bársonyból,
474 II | hagyj el bennünket! Árpád apánk!~És a folyosóról behallatszik
475 I | Lurdest, meg még tán az apját is elviheti. De ha te nem
476 I | még róla senkinek, még az apjával nem beszélt.~Már akkor melegen
477 I | megrontották a felebaráti gyűlölet apostolai, akik erre is kóborolnak
478 II | megérik. S akkor aztán az apostolok felszánthatják és bevethetik
479 I | végre találunk valamit.~- Appedig igen jó lett vóna - elégedetlenkedett
480 I | bajomra fordulna.~- Csak az apraját nekem, koma! Ha mind nem
481 II | az asszony. - Hordjuk el apránként...~- Majd bizony! Hogy mások
482 I | paprika is bőven, s bizonyára aprított volna burgonyát is a lébe,
483 I | Csináljon no, kettőnknek, és aprítson alá egy kis szalonnát.~A
484 I | alkotás az olyan.~A kocsis még apróbbra elbeszélte a csudálatos
485 I | nyúlok. Találok is valami aprópénzt. Nyújtom neki!~Nem fogadja.~-
486 II | de még itt is van holmi apróság. (Zsebeiből egész halmaz
487 I | szedett a kövek alatt. Ilyen apróságokra gondolt, amik mást nem is
488 I | megnyúzta az ürüt, értő kézzel aprózta bele a kondérba. Hullott
489 II | forma, szürkülő szakállú arab volt az is. A fején fehér
490 II | Zaharán jöttem át. Az úton egy arabust találtam. Ott feküdt a homokban,
491 I | enyim alatt folyna.~- De áradás idején odajár a víz: elönti
492 III | egy mesteri kéz futamai áradtak be hozzánk, felfigyeltem.~-
493 I | patak körül, amikor ki van áradva.~- Hát aztán? Mit sírsz
494 I | vagy kóvályogni fog az alsó áramlatokban évszázadokig, míg az állatok
495 II | lyukon hideg, kőszagú levegő áramlott rájuk.~Az ember feltérdel
496 III | szent képet is vehetne az árán.~No de a tanító mintaember,
497 II | belenyomva. Az ám, írótoll, arany-írótoll.~Az angyal az Úrhoz fordult:~-
498 III | pályázat nem a nyomorult aranyaknak szól, hanem az örökkévalóságnak?
499 I | SEKSZPÍR (MAGA ELÉ):~Beomlott aranybánya...~JUDIT:~Óh be kár!~SEKSZPÍR (
500 II | Kereszt csillogott a mellén, aranyból való, és ezüstös pásztorbot
501 II | szemeivel, a haja pedig, azok az aranyfürtök árnyékot vetettek fehér
502 I | meg még külön egy igazi aranygyűrűt kapott a nagyságos asszonytól,
503 I | olajfestményű Loyola-fejkép. Alatta aranykeretű fotográfiával.~- Nini -
504 I | láncán lóg a zsidónak. Kétágú aranylánc az. Egyiken az óra van,
505 I | hogy a karperecen lógó aranyláncocska hogyan táncol a billentyűk
506 II | egy-egy fényes szárnyú kis aranylégy hegedül ide-oda cikázva
507 I | orrkarikát szántál nekem?~- Aranynál, ezüstnél nagyobb kincsek...~-
508 I | dédelget.~- Aludj babica, aludj aranyosom. Éhes vagy talán, hogy nem
509 I | akár a bölcsek kincse,~akár aranyozott üres dió.~De jobb, ha csak
510 I | Csak tetszett.~Napfény aranyozta a havas táblákat. Nagy fehér
511 II | kifordult a földből egy aranytál.~---------------~Pitymallott
512 I | század a másiknak~kezébe majd aranytálon ad át, -~otthon tárom fel
|