1-arany | araro-bemut | benez-cimbo | cime-duhos | dulev-elove | elovo-fakly | fako--folem | folfe-gyero | gyert-hemne | hempe-inton | ipark-karty | karu-kinyi | kinyo-kotro | kotta-lerak | leraz-meggy | megha-milli | miloi-nyarf | nyarg-orsza | ortod-predi | prem-sarok | saru-szele | szeli-tanal | tanar-tottu | totyo-valto | valts-zarni | zarod-zuzog
Part
513 I | hogy ők ketten nem a gabona áráról beszélgetnek. A tanító arca
514 I | lámpások nappali fénnyel árasztották el a terem fehér asztalait
515 I | félreállt a bögyünk, mint aratáskor a csirkének, kimentünk a
516 III | Trost im Alter, dass man die Arbeit des Lebens hinter sich hat.” (
517 I | árbocok letörtek. A nagy árboc is megszaggatva állott és
518 I | süvöltést, amivel a szél az árbocköteleket feszegeti, s azt a gyötrelmes
519 I | tengerész volt a hajón az árbocmester, aki negyvenhat év óta élt
520 I | volt hajókerék. A kisebb árbocok letörtek. A nagy árboc is
521 I | maga futkosott akkor föl az árbocokra, és oldott, kötözött, srófolt,
522 I | röpködött előttük. Egyszer az arcához emelte a botját, mintha
523 II | mennyivel szebb, milyen más arcképe lehet Helénának! A szeme
524 II | És mindezt teérted, a te arcképedért álltam ki, óh, Tercsi! Bizony,
525 II | napért meg is becsülöm az arcképedet, nem dugom el az imádságos
526 I | egykoron~a könyveket s költők arcképeit.~Ma már tudom: a lélek lángja
527 II | kedvéért meg is kegyelmezek az arcképének. (Felveszi.)~Elteszem a
528 I | szegfűillat. Erzsikének legutóbbi arcképét is megmutatták. Ábrándos,
529 I | a Földön korom és hamu.~Arcképök: Veronika-kendő-kép mind.~
530 II | hanem beleteszem egy új arcképrámába. (Leteszi az arcképet az
531 II | három darab politúrozott arcképrámát, és hol az ágyam fölött,
532 II | szinte suttogva, jelentős arckifejezéssel szólott:~- Jókor gyüttek!~-
533 II | hófehér liliomok közé, a te arcodon, Tercsi, hervadt keserűlapu
534 I | Elámulva látom, a hosszú arcokat mutató cukortartótükörben,
535 I | csoportosulás támadt. Az arcokon bámulás és bosszankodás
536 I | szép ember.~És arcát az arcomhoz nyomja.~A nők zavartan néznek.
537 II | igazgyöngyökkel lettek tele, és arcomra, kezemre úgy hullt a könny,
538 I | állt. A tükör igen sápadt arcot tükrözött, s a két szem
539 I | fiúk mily éretlen és ostoba arcúak a kamaszkorban!~Erzsike
540 I | Egyébiránt nem volt az arcuk Laudon-utcai.~Nálunk nem
541 I | belevilágított a kézilámpásával az arcukba.~Valami öt gyanús figurát
542 I | valcert táncolnának. Az arcukhoz olykor jéglemez surlódik.~-
543 II | tisztaságukban összehajladoznak, csak arcukkal érintve olykor egymást,
544 I | a Hold akkora, mint egy aréna-porond.~S egy nagy társaság közeledik
545 I | Cserepes parókia.~Az utca vizes árkában kacsák, ludak és meztelen
546 I | megmozdul és átszökken az árkon, noha csak a féllábán van
547 I | hídépítést, az utat, az árkot. Bezzeg az adó!...~Hátha
548 II | csak Heléna sötét hajának árnyában akar andalogni! (Elveti.)~
549 I | furulyál. Egy kis leány a csűr árnyékában. Áll, és édes kedvvel fuvogatja
550 I | hídhoz ér, a zúgópartjának árnyékából előjelenik az ember. Fölhág
551 I | sztretfördi csendben.~Falomb árnyékán, virágok között, -~ahol
552 I | megint a felhők mögé: az árnyékköröszt elmúlott előlem.~Mikor kiérek
553 II | A te időd elmúlt. A te árnyékodnak nincs itten helye, sem a
554 I | szertefoszlott,~a színes árnyékok el, ködbe-múltak.~S előtte
555 I | hogy egy kisasszony ül az árnyékon a kertészház előtt. A kisasszony
556 II | vízre. A vizes tömlő a tevém árnyékos oldalán csüggött. Jó időbe
557 I | részeges fráter kimászott az árokból, s dallikózva haladt tovább
558 I | látom csak, milyen jó, hogy Árpádnak kereszteltek. Csak Erzsikével
559 II | Meggyógyul! Megmarad!~Az agg Árpádra nézett:~- Uram, fejedelmem...~
560 I | urával sétált a mezőn, Etel arrafelé vitte az ebédet az apjának.~-
561 I | vadgesztenye hűvösére, s egy arramenő fiatalember megáll nála
562 I | feleségét, gyermekeit, más ártatlanokat. A magunk védelme ezért
563 II | közkedvelt szamárcsikó az ártatlanságnak könnyelműségével ugrándozott
564 I | bűnt, amely miatt mások ártatlanul keverednének gyanúba. Nem
565 I | mert nagy betegségekbe nem ártja magát, a közönséges kis
566 I | okokból.~- Nem. Nekem nem ártott a legerősebb szivar se.
567 I | rovásán, egy éppen akkora árú viaszgyertyát veszek esztendőre
568 I | kókuszt és egyiptomi fűszert árul a bazárban. Az asszonnyal
569 I | utcán rikoltoznak. Az Estet árulják a kölykek.~Egy percnyi csend
570 II | jellemtelenségének olyan alapvonását árulta el, amellyel nyilvánvalóvá
571 II | valami patkányrágta gyertyát árultak potom pénzért -, abból is
572 I | kiáltotta a kormányos. - Árva gyermekeket nevelek föl
573 I | gyermek imádkozza. Unatkozva, ásítozva. Aztán eldől az ágyban,
574 I | Én nem bánom - felelte ásítva a pékné. - Ugyan, jobban
575 I | hát azt elhatározták, hogy ásnak. Pénzt adtak össze, és hozzáfogtak
576 I | első ásónyomásnál eltört az ásó, olyan kemény kőből van
577 I | hörcsöklyukat tanálsz, nem ásod-e ki a gabonáját? Nem veszed-e
578 I | Hanem mindjárt az első ásónyomásnál eltört az ásó, olyan kemény
579 I | és belészáll az Öreg. Ott ássanak. Legelsőbben is egy kéményt
580 Gardon| megemlékezése „Első menyasszonyom” fejezetében lényegében
581 I | sovány, ideges, szomorú asszonnyá. Templomba járt, rossz álmokat
582 II | hogy vajon mi lett belőle? Asszony-e; boldog-e; vannak-e gyermekei?~
583 I | egynéhány hét múlva bizonyosan asszonya lesz már valamelyik török
584 I | malagáért. S ő a vele jött vén asszonyához fordult:~- Nem drága - mondta
585 I | A csizmát azér húztam az asszonyét, mert jobb a patkója, nem
586 I | bizonyára sokat értenek az asszonyi bajok orvoslásához. Dehát
587 I | rakják a békókat.~Aztán az asszonynép szállingózott be, álmosan,
588 I | is ismeri. És igen tud az asszonynéppel bánni.~Így mentem az új
589 I | Te Gazsi, kiálts be az asszonyokhoz, hogy öltözködjenek és
590 I | Kinek milyen.~- Hát az asszonyokkal mit csinálnak? - kérdezte
591 I | mulatságos személy volt az asszonyoknak.~A szánkó egyenletes csörgéssel
592 I | Nekem megvan, méltóságos asszonyom, a magam külön véleménye.
593 III | akkor beszéd a „taníttóné asszonyról” is.~Milyen a konyha! Mekkora
594 I | aranygyűrűt kapott a nagyságos asszonytól, piros köveset. Az úrtól
595 I | meg. De azért mégiscsak aszondom, hogy becsületes ember volt.
596 I | vármegyékben. Hat cimborája van, aszongyák.~Azokban a hetekben kezdődött,
597 I | altatószert kérnem, brómot vagy aszpirint. Bevettem volna már a veronált
598 III | Barcza András a kocsma X-lábú asztala mellett. Egyik kezére a
599 I | árasztották el a terem fehér asztalait s a falat takaró babérfákat.~
600 I | ember ott ült a barátságom asztalánál, és ott rabolt meg a hátam
601 I | már bizonyosan a rendőrség asztalára kerül. Elolvassák az elolvasható
602 I | mondta, hogy a szivar a cár asztaláról való.~Az akácfasorban egy
603 I | világossága elterült a szobában az asztalkán át a díványra, és a díványon
604 I | Meglásd, mi más lesz, majd ha asztalomnál~nem ül a Gond. És ajtóm
605 II | ágyam fölött, hol az éjjeli asztalomon, hol itt a tárcámban nézegettem!
606 II | Amelyik gyalut hozott, abból asztalos lett, vagy tanító. Amelyik
607 I | int az asszony:~- Egy üveg aszu áll ott a szekrényen. Add
608 I | mellén.~- Nyisd meg hát az aszút! - toppantott türelmetlenül
609 I | munka közben. A fiúk sorából át-átszól egyik-másik, hatan is felelnek
610 II | azzal a tündérszép Helénával átábrándozni egy enyhe nyári éjt! Lugasuk
611 I | hozná azt születésében és átadná az anya lelkének.~Hitetlen
612 I | kórházi szagok.~A receptet átadta az öreg a leányának, aki
613 I | szerencsére a puskában a patron átázott volt, és csak kevéske puskapor
614 I | odabámult.~Ezen idő alatt átcsúsztattam a magam poharát az orvosé
615 II | nála voltam. Az esti homály átderengte a szobát, és ábrándjaink
616 III | volt a sakk-kör ablaka. Az átellenes házban valaki zongorázott.~
617 I | szobában olvasni az ilyeneket s átélni más. Mert a képzelet könnyen
618 I | inkább meg volt terhelve az átélt keservekkel, hogysem a kárpitokkal
619 I | mikor nem érek rá, szívesen átengedem. A kutyának is jó.~Pogácsa
620 I | A boltban nincs kályha. Átfáztam, és a meleg kissé kábított.
621 I | Takarodj ki!~A felesége átfogta:~- Hagyjad. Nincs ez most
622 I | jegyezte meg a paraszt a térdét átfonva. - Itt kezdik vetni a rézkását.~-
623 II | Elővette a borjúkötelet, és átfűzte a kő derekán. A karja befért
624 I | kéremalássan!~És a bricska átgördült a síneken.~---------------~
625 I | gondolataim ziláltságát. Átgondoltam az egész szörnyűséget:
626 I | szérül van. A harangszó áthallatszik a szomszéd faluból, meg
627 I | én éreztem, hogy a szeme áthatol rajtam, mintha üvegből volnék.~
628 IV | aug. 25.~~~~~~Vilma~~~~Az Athenaeum Petőfi naptára 1900.~~~~~~
629 II | Árpád... A te ágyad mellett Átilla lelke leng, és Álmos atyád
630 Gardon| fonetikusan, azaz kiejtés szerinti átírásban közölte. Szellemisége iránti
631 I | hogy a pék még életében átíratja a fele ingatlanát Olgára,
632 I | vagy Matyi. Egyszer csak átkap, megcsókol.~- Lökted volna
633 I | Gyurit vagy a vállkendő, csak átkapta Sárit. Forró csókot nyomott
634 I | kastélyból.~A szomszédos házakból átkíváncsiskodnak az asszonyok. A leány csak
635 II | burnusz. A derekán szíjjal átkötött teveszőr-köntös. A lábán
636 I | s az ágyamra feküdtem; átkötöttem a derekamat kötéllel. De
637 I | tulajdon édes leányát. Miért átkozta meg, azt bizony ma se tudom,
638 I | nyolcszáz pöngő forintot köllene átküldenem az öspörös úrnak még máma.
639 III | A tisztelendő úr azonnal átküldött egy pint borovicskát, hogy
640 I | hajat ereszt.~Csak te állj Atlaszként Glóbusoddal,~a művészeid
641 I | Olgának nem hazudhatott. Olga átlát őrajta. Sötétben is tudná
642 I | meg utánuk. Hanem ahogy átlépi a küszöböt, észreveszi,
643 I | gyalogjárón a havon, azon köll átlépnem.~Egy nagy fekete köröszt!~
644 I | árnyék, hogy nem mertem átlépni. Letértem az útról a házsorra.
645 I | ha volt is, csak épphogy átléptünk rajta. Az öreg csak olyan
646 I | hogy egy nyári reggelen átlovagoltam Pestről Budára.~Ahogy a
647 I | a zúgó felett ne kellene átmenni! Keskeny a híd, csak két
648 I | Az anyja szobáján kellett átmennie. Tudta, hogy ott nyitva
649 II | amennyi alatt egy fecske átnyilamodik a Dunán.~Persze, a ravasz
650 I | Ha majd ölembe mászik és átölel,~az ő kis karja lesz a koszorúm.~
651 II | komolyan vagyunk. Olykor átölelem, gyöngéden, mintha egy liliomvirágot
652 II | ábrándosan hajolt hozzám. Én átöleltem, és érzelmeink egy csókban
653 II | összehajtottuk a fejünket, átöleltük egymást, és bizalmasan sugdolódtunk.~
654 I | magam nem értem rá, hogy átöltözzek. Gambának a konyhán kellett
655 Gardon| azaz ideológiai szempontú átrostálása ellen.~Noha fia, Gárdonyi
656 I | ahelyett, hogy lefeküdne, átsétál vacsora után az ó-toronyba.
657 II | Amennyi idő alatt egy veréb átszálla a piacon, a kántor udvarából
658 II | Felszállnak. A tengeren is átszállnak olyan rövid idő alatt, mint
659 II | udvarába, ők annyi idő alatt átszálltak a tengeren Amerikába.~Az
660 II | bizony nem kellett volna átszenvednie a keresztet. A város a ti
661 II | rá táncolni. És mindezt átszenvedtem, kiállottam érte, Tercsiért!
662 I | juhász legott megmozdul és átszökken az árkon, noha csak a féllábán
663 I | éppen szembe jött velem, áttértem a túlsó házsorra. Félelmetes
664 I | gyerek meg ki akart futni, attul tartottak, hogy rájuk vall.
665 I | gyalog megyek - mondotta -, átvágok a legelőn, megnézem, van-e
666 II | hegye, abban a pillanatban átváltoznak ők is emberré, éppolyan
667 I | hanyatlik.~Az óra már akkor átváltozott nagyságos úrrá.~---------------~
668 I | jött a bazárba, én mindig átváltoztam. Az a mosolygás az arcán...
669 I | füvekkel, hogy mikor szél fúj, átveri a szagot a túlsó sorra is.
670 II | érzelmek minden skáláján átviharoztatják hangjukat, kénytelen vagyok
671 I | faragott kép. Lassankint átvilágosodott az elmémen, hogy öltem,
672 I | rekedt lokomotív. A felesége átvonszolta nagy nehezen az ebédlőbe.~
673 I | Legfeljebb gondolatban,~ha átvonul majd egy-egy szép rege~a
674 I | percig tartó érzés volt, egy átvonuló érzés, mint mikor a téli
675 I | MAGA ELÉ):~Az üstökös, ha átvonult az égen,~s fényes palástja
676 II | Átilla lelke leng, és Álmos atyád lelke, és Levente fiad lelke.
677 III | El is mondja ő ezeket az atyafiaknak, dehát nem helyeslik a dolgot.
678 II | kérdezett meg egy éltes atyafit:~- Mondd csak, testvérem,
679 I | poharak, tükrök, tányérok, és atyai pofonok között. Akkor is
680 III | és főtisztelendő urak és atyák, akik annyira beleélik magukat
681 I | az imént mondtam a kedves atyjának, hogy én is beálltam a benetei
682 IV | Komáromi lapok 1888. aug. 25.~~~~~~Vilma~~~~Az Athenaeum
683 I | legnagyobb vihar, amit átéltem, Ausztrália és Afrika között dobált
684 II | búgása. S valahányszor egy autó elgyorsul mellettük, Sátán
685 II | Villamoskocsik csengése, dübörgése, autók búgása. S valahányszor egy
686 I | legelőn fölemeli a fejét az automobilra vagy a piros napernyőre.~-
687 I | elmondja rajta mind a százötven áve Máriát.~Magam is levettem
688 I | formáit váltogatja el,~mint az avult ruhát hogy váltja új.~A
689 III | helyesen, mert megidegenítik azáltal, hogy a részleteket összevonják,
690 I | volt az örvendezése, mint azé az örvendezőé, akit a farkasveremből
691 I | Hát akkor mért nem látsz azokon a helyeken is kövirózsát?~-
692 II | Sátán -, hát szálljunk el azokra a földekre, amelyeket már
693 I | hogy szabadulok én meg azoktól a fene gyöngyöktől! Dehogy
694 I | felsőruhát. Termetre is azonosak voltak.~És még az ágyban
695 I | Június végi nap. Esőtől ázott gabonatáblák. De csak permeteg
696 II | Irányítja az ördög a szállást Ázsiába, sziklából faragott templomok
697 II | szón, s vitte Szent Pétert Ázsiának egy másik részébe, ahol
698 I | pirosra szívódjék akkorra. Aztánhogy még csak az a pélpa se legyen
699 III | egyéb nyelvrontók tették azzá. A nép ma sem él vele. A
700 I | várlak kocsival.~Elek pap.~N. b. A falu népét igen megrontották
701 IV | belekerült „Az egri csillagok”-ba.~~~~~~Mikor a csend beszél~~~~
702 II | mondja az, amelyiknél a baba van.~S odaadja a maga kicsijét
703 I | lánnyal cserélt ki a vasorrú bába.~S a királyfi csak képedez
704 I | megmaradnak. Az az ostoba bábaasszony zavarodott volt aznap a
705 III | Hej, elkopott a csizmám babám (megint szippantás, utána
706 I | Magában fantáziál.)~S babér helyett találok rózsafát.~
707 I | asztalait s a falat takaró babérfákat.~A főispánné már nem könnyezett.
708 II | kabátjából.~A konyhából babérillat és pecsenyeszag lengett
709 I | bábut dédelget.~- Aludj babica, aludj aranyosom. Éhes vagy
710 I | tallérér lihegő~mázas lelkek babiloni soka.~JUDIT:~Címeres nagyurak...~
711 I | vidáman - holnap én öltözök a babosba. Próbáljuk meg...~Olga a
712 I | fahéjszínűt.~- Nem, én ebben a babosban maradok holnap is.~Ez a
713 I | Lukács orvosék cselédje meg a bábosné. Látszott az Olga arcán,
714 I | a választelegramot:~Egy babszemnyi töredéket se engedj elkallódni!
715 I | elcsúszott a parketten. Az orra a bábujába ütődött: vérzett.~Az anya
716 I | között, és rongyból kötött bábut dédelget.~- Aludj babica,
717 III | Tudok ám.~~~~~~Játszol-e bábuval?~~~~- Igen.~~~~- Bizony.~~~~~~
718 I | én ezt holnap az András bácsinak, aki okos és hatalmas ember.
719 I | Hívjad át Gács Andorás bácsit.~Egy nyírott bajszú, ködmenes
720 I | hónapban elhagy a tantó bácsitok.~A fiú csodálkozva pillantott
721 II | Tudod mit? Gyerünk a bacsóhoz szalonnázni!~Ezt a szót,
722 II | ehhez. Finom, szép, jóízű. A bacsónak különösen pompás a szalonnája.
723 I | gyümölcsök. Bor is jó régi, badacsonyi fehér és egri vörös.~Beszélgetünk,
724 I | veszek egy szép Mária-képet, bádogbúl valót: ideszögezem egy fára,
725 I | íróasztalomról. Meg egy vörös bádogiskátulya van mellette, azt is.~S
726 I | keltek fel és ittak. Rozsdás bádogmeszely függött láncon a lajtos
727 I | vén fekete-szürke fülesbaglyot. Azt gondolom, ha megmagyarosította
728 I | Hát nem is ijedtünk meg. A bagnétot is kihúztuk. De hiába, mert
729 I | fölébredtünk, se sapkánk, se bagnétunk, oszt nekem a fél pofám
730 I | Igen búsultunk, hogy a bagnétunkat elvesztettük. Végtére is
731 I | Gyerünk vissza - mondok - a bagnétunkér.~- Várj - aszongya -, igyunk
732 I | Mosolygott. Kedvvel bodorgatta a bagó-füstöt.~- Igyék, Andorás bátyám.
733 I | a nagy cselekedetet.~No, bagoly egye meg, én minden éjjel
734 I | Aggyák a bilétát, beülök a bagonyba, elvisznek Lurdesbe.)~-
735 I | Indulás előtt a papnak a bagós skatulyáját abba takarította
736 I | eléje térdelt. És könnyektől bágyadozó hangon könyörgött neki:~-
737 I | mindig a maga leányait!~Sári bágyadtam mosolygott. A kezét nyújtotta
738 I | gondoltam, hogy a kisleányos bájak elmúlnak, miként a naivság
739 I | Hanem ott is én estem a bajba. Ahogy le akarok jönni a
740 II | hátha összetörik. S milyen bájjal mozognak ujjai, milyen rózsás
741 I | Minden virág szép, szívet bájoló, -~mert Isten költeménye
742 I | Mert ha ezrest váltanék, bajomra fordulna.~- Csak az apraját
743 I | hanem az arca is. Akkora bajsza van, mint a bötlehemes öreg
744 I | volt a kezében. Egy fekete bajuszos, szomorú ember kézen fogta
745 I | merész nézéssel, amellyel a bajvívó néz az ellenfelére.~A doktor
746 II | százast. Megint megindul egy bakfejjel előre.~Hát csak szárnyalnak,
747 I | ügyetlen leány egy gipsz Bakhust az előcsarnokban lenyakazott
748 II | benn a fiákerben, másik a bakon. Egyik házban jaj, másikban
749 I | mennyi baja volt az öreg Baksánéval. Egyszer nyáron, ahogy a
750 I | futott a bakterfiú, de maga a bakter is, hogy az ispán úr ne
751 I | ott a lovak járását.~- Te, baktergyerek! - szólt le az ispán az
752 I | az ősszel költöztek oda a bakterházba. Kedvetlenül bökdösi az
753 I | De azt mondta, hogy a Balatonba fúlt.~A főispánné mosolyogva
754 I | Erzsike mosolygott:~- A Balatonból. Csónakon indultam, s nem
755 II | Még ha a világ végére, a Balatonig mennének is, én felkeresem,
756 II | Mert voltam én azóta a Balatonnál, de nem találtam őt. Elvesztettem,
757 II | csörömpölve fordult a zsák Balázsra. Az ember térdre rogyott
758 I | Az indiai papok rászedték Balázst.~Szívom. Gondolkodok.~Eközben
759 II | nyúl), egy ruhafoszlány, a bálban szakadt le Tercsiről, eltettem
760 II | étvágya volt, és én átkozottul balek voltam, hogy fizettem neki.
761 I | dohányzacskó cafrangja játszott balfelől, s az egyik szálon sárgaréz
762 I | nyolcvan forintot:~- No, Bálint - aszongya -, kérezkedj
763 II | törököt mind ki nem irtjuk a Balkánból.~Szent Péter csak elfordult,
764 I | bevesz egyet. Harap hozzá balkézből. Eszi jóízűen.~- Mán - mondja -,
765 I | kabátkát is öltött, s a balkezére olvasó volt csavarva.~Meggyújtotta
766 I | kézzel kezdett egy Chopin balladába.~Hát a zongora csakugyan
767 I | mosolyogva nézte, hogyan ballagdál István gróf a fehér kamáslis
768 I | Csönd és békesség a világ.~Ballagdálok.~A képzelettársulásnak nem
769 II | megrendszabályozta.~Így ballagtak nagy feltűnést keltve, a
770 II | kérdezte, amint hozzá ballagtam.~- Meg.~- Éhes vagy?~- Éhes.~-
771 I | Vénuszért.~Mégis, hogy tovább ballagtunk eszembe jutott, hogy Erdélyben
772 I | embernek a jobb kezét. A ballal már az ember maga fógodzana
773 III | Igen.~~~~- Én.~~~~~~Balogh úr a tanítód?~~~~- Igen.~~~~-
774 I | herkulesét legyőzte egy Balogh-Pösze nevű kocsis, hát megbukott.
775 I | csak felkapta a kanásznak a baloskáját és hupp, Isten nevében! -
776 I | akárcsak látnék külvárosi bált,~ahol bérelt vagy kölcsön-maskarában~
777 II | kardját. S ő áldozta a nagy bálünnep torán a fehér paripát, mikor
778 II | Szentet, fából faragott bálványok közé. És éppen ott járták
779 I | mondom: - Nem tudja a bambusz, mikor tapod rá az elefánt.~-
780 II | a hátamra vagy tizenkét bambuszt... vagy büntess, ahogy akarsz,
781 I | csoportosulás támadt. Az arcokon bámulás és bosszankodás kifejezése.~-
782 I | acélkemény tömör sziklába, bámulatos kitartással vágott a felbuzdult
783 I | ajakbiggyesztve szemlélték.~- Hát ezt bámulják úgy az emberek?~- Akinek
784 I | perc alatt körülnépesült. Bámuló szemek néztek a jövevényre.~-
785 I | állók szinte megkövülten bámulták.~A nagy csendben szapora
786 I | tudtam válaszolni. Csak bámultam, micsoda értelem sugárzik
787 II | hervadt keserűlapu sárgállik bánatos pitypangok között. Aztán
788 II | kezeire támasztva, kedves bánatossággal nézett az udvarra.~Én is
789 I | csak lopás, rablás. Csuka Bandinak való mesterség! Legjobb,
790 I | gyomorrontás. Mindenki Csuka Bandira gondolna. A zsidót meg csak
791 II | úton valami szegény család bandukol. Három férfi, négy nő, meg
792 I | Ahogy egy napon hazafelé bandukolok a fasorban, látom, hogy
793 I | orra meg akkora, hogy úgy bánik vele, mint más állat a farkával.
794 I | arcán, a kezén, a kenyerén. Bánja is ő, eszik, szinte olvad
795 I | mondták. De zsákkal áll ott a bankó.~Mi történt, hogy Etel egyszerre
796 II | teremtménye. Voltak ideái, örömei, bánkódásai, ugyanabból a porból való
797 I | én minden éjjel százas bankókkal álmodtam. Meg egy szép tajtékpélpá
798 I | időm volt, hogy a bolti bankópénzt beraktam a tárcámba, s utána
799 II | mögé somolygott, mintha bánná a lopást.~Pedig dehogy bánta!
800 I | igen tud az asszonynéppel bánni.~Így mentem az új orvoshoz.~
801 II | bánná a lopást.~Pedig dehogy bánta! Egész úton vigyorgott a
802 I | Az a tájkép... No mindig bántam, hogy le nem festettem.~
803 I | Keszeg úrnak szólít. Eleinte bántott.~Most már magam is, ha bemutatkozom
804 I | maga elé.~- De hát mivel bántottam meg?~- Ő tudja. Ha nem volnál
805 II | magam is sajnálkozva -, ne bántsa olyan nagyon azt a jámbor
806 II | jámbor állatot.~- Hogy ne bántsam? - felelt amaz megismételve
807 I | kiáltja a kis bojtár -, ne bántson, bácsi!~És az arcát eltakarva,
808 I | kurjantott minden dobás után:~- Banzáj!~És a levegőbe lökött az
809 I | Kiszálltam.~Órahosszat barangoltam összevissza, nem tudva hol
810 I | műhely mélyéből:~Kósza felhő, bárány-felhő:~ami elmúlt, vissza nem
811 I | vastag, hanem a nadrágja volt báránybéléses, meg csizmát viselt, olyat,
812 II | körülötte. Csupa bocskoros, báránybőr-süveges nép. Valamennyinek a derekán
813 II | öreg, és kigombolkozott a báránybundás kabátjából.~A konyhából
814 I | nyúlánk férfi van velük. Mint bárányok közt a juhász. De csak távolról
815 I | cipőnket.~Sárga cipőt rendeltek Barát suszternál, nyári félcipőt.
816 I | fiúcska kullogott elő.~- Eredj Baráthoz. Kérdezd meg, hogy miért
817 I | Hizárlik egy nap. Aztán Baratina.~- Nem - felelte a paraszt -,
818 I | te Londonod.~JUDIT:~Ördög barátja, nem enyém! No lám:~miket
819 I | utoljára mondja.~JUDIT:~Barátjaidat nem sajnálod-e?~SEKSZPÍR (
820 I | lakodalomra - rebegte -, azt a barátját is: azt a kis tanítót.~ ~
821 I | Isten nyugosztalja. Búcsún barátkoztunk össze, mert nem falunkbeli
822 I | szólal meg nyugodtan. - Add a barátodnak, Balázsnak.~S nézett rám
823 I | aztán miért? - kérdeztem a barátomra rábámulva.~Vállat vont:~-
824 II | ezt egy pajtásom csinálta barátságból. Hanem az is bizonyos, hogy
825 I | és az az ember ott ült a barátságom asztalánál, és ott rabolt
826 I | délután bement a pék-boltba és barátságos beszélgetésben sorolta el,
827 II | fogadván egymásnak szörnyű nagy barátságot, szétoszlottunk. Én magányosan
828 I | kertje,~hiszen mind, mind barátul üdvözöl:~Isten hozott Vilmos,
829 II | Isten éltesse hát kedves barátunkat életnagyságban, mindörökké
830 II | szeretni! Bolondod voltam, bárgyú birkád! Szerelmet bégtem
831 II | vagyok konstatálni, hogy baritonjukat az operában Zichy Géza csakis
832 II | lezuhant nagy zuhanással a barlangba.~A lyukon hideg, kőszagú
833 II | Csak elvihessük...~Kiment a barlangból. Szétnézett, jár-e valaki
834 I | hangyák rengeteg bolya.~Barlangon barlang. Kövön-kő világ!~
835 II | eljutottak.~Mindenki ismeri azt a barlangot azon a vidéken. Valamikor
836 I | hogysem feküdni holtan bármily szép virágos halom alatt,
837 I | Most is olyan barna?~- Még barnább, mert már bajusza is van.
838 I | cigányos. Igen illik neki az a barnaság.~És álmodozó szemmel nézett
839 I | szépen kék. Az arcát még nem barnította el a nap.~Órákig haladnak
840 II | a főpecér, midőn naptól barnult izmos karján szétcsapott
841 I | Hát az történt, hogy a báró a feleségével behintózott
842 I | Mer ilyet csak gerófok, bárók, hercegek isznak.~- Nem -
843 I | iparoslegény, holnap egy bárókisasszony meg egy lovászinas. Néha
844 I | takarták előlem. Kőfalas, barokk-tetős régi épület. Nem nagy és
845 I | Az? Az akkora nagy eleven barom, mint ez a rakott szekér,
846 I | tyúkketrecbe zárt a Sors,~s az apró baromfiak közé szoktatott.~Kiszállok
847 I | tekintetes uram, csak kút, baromitató kút.~- Régi?~- Régi bizony.
848 I | komédia van a városban és a báróné szereti a komédiát. Etel
849 I | mennyi gyűrűje, selyme, bársonya! Hogy fehérítővel porozza
850 I | kék szemű és hát rózsaszín bársonyarcú, mint a pékleányok szoktak
851 I | apának.~- Csakhogy ne őzszín bársonyból, hanem ibolyaszínből.~-
852 II | Aztán milyen a Helena ajka! Bársonylágy rózsaszirom, melyet a méh
853 II | fölveszi a máslit), ezt a bársonymáslit, csillagos, ábrándos nyári
854 I | Látná az eget sötétkék bársonynak, s rajta a Napot és Holdat
855 I | hasonlóra változik és édeses, bársonyos lágyságú.~No, csakugyan
856 I | művésznévvel él~mihelyt bársonyt ölt és hajat ereszt.~Csak
857 I | már annyira felsrófolta a bátorságát, hogy csak éppen a nyelvét
858 II | szoktunk vadászni, mert Marci bátyámnak régimódi kapszlis puskái
859 II | olcsófajta fekete fátyol. Batyu a hátukon. Még a gyermekek
860 I | De valahányszor ő jött a bazárba, én mindig átváltoztam.
861 I | egyiptomi fűszert árul a bazárban. Az asszonnyal ott ismerkedtem
862 I | Napok óta tanácskoznak, hogy beadják-e Erzsikét az apácaiskolába,
863 II | nyílása felé.~A gyertyát beállította egy réztartóba, s úgy helyezte
864 I | gyötréstől, hogy maga is beállott boszorkánynak, és mindenféle
865 I | kedves atyjának, hogy én is beálltam a benetei vadásztársaságba.~-
866 I | eljöttem, már jó messze beástak, de még nem értek bele a
867 II | akkor aztán Szent Péter beballagott a vándorbotjáért, s hozott
868 I | nagyságos asszony német. Bécsből való. Egyszer, hogy az urával
869 II | többi fölött, legtöbbre becsül a keresztény boltos?~A boltos
870 I | Eszik olyan komolyan, mintha becsület kérdése volna, hogy azt
871 I | Balázs a fejét rázta:~- Becsületemre mondom neked, hogy nem okoz
872 II | hogy régi jó hírnevének és becsületességének nimbusza minden lépésénél
873 II | a Tóth Antal szamarának becsületességét illeti, ez egy ideig egy
874 II | vén Matyi eljátszotta a becsületrend nagykeresztjét, s jellemtelenségének
875 I | asztalon az indiai méreg. Becsületszóra mondta, hogy nem okoz fejfájást.~
876 I | A zöldfilkó.~SEKSZPÍR:~Becsüljétek lányok~a zöldfilkót! Ő a
877 I | magát.~No meglátogatom. Becsüljük meg a jóbarátokat! Az élet
878 I | No, csakhogy itt vagy! Becsüllek érte! Barátom, mit hoztam
879 I | Olga csak egy kanálnyira becsült. De aznap kétszer is szedett
880 I | arra, egy pillantásnál nem becsülték többre. De ha legény ment
881 I | megbetegszik az asszony. Én becsukom a boltot és szaladok, mint
882 I | villamoslámpást. Az ablaktáblákat becsukta, s a sűrű, zöld nádkárpitokat
883 II | Tán ha ketten nyomjuk, bedöntjük. Bent még egy üregnek kell
884 I | azt ne mondta volna.~A pék bedörgött az ajtón:~- Lámpást! A teremtésit,
885 I | állványkát. A jobb kezét bedugja a kebelébe.~- Hát gyerünk -
886 III | levő pap ablaka alá, és bedugva száját a résen, jajgatott.~
887 I | Sürgetős levél.~A leány beereszt. Beszól a zsidónak:~- Tésúr
888 I | levelet hozott. A szolgáló beeresztené úgy, hogy bent állana a
889 II | akinek szakadt a ruhája.~Beérnek a városba. Ott már gyönyörű
890 II | volna, ha azt hallom, hogy Beethoven szalonna-symphoniát is írt.
891 I | látszott az esti szürkületbe befátyolozott város. Az magyar fészek!
892 I | meg, hogy mi is vagyunk!~S befecskendezték a szobrot.~~Idővel hova
893 Gardon| gyilkos befogadásáig.~Befejezésül még egy érdekességre szeretném
894 II | átfűzte a kő derekán. A karja befért a résen. Akkor aztán a kötelet
895 II | kell az majd neked.~A Sátán befirkantja nagy vígan a százast.~-
896 I | kívülről meg olyanra van beföstve, mintha fábúl vóna.~- De -
897 Gardon| török származású - gyilkos befogadásáig.~Befejezésül még egy érdekességre
898 I | látható, amekkora egy kenyér befogadására elég.~Az ember bámul.~---------------~
899 II | mártíroknak, hogy Szent Péter befogja a fülét. Elfordul. Még a
900 I | rikoltozó kamasszá nőtt. Az apja befogta inasnak az üvegesboltba.
901 I | felé. A templom közelében befordul egy kis nádfödeles parasztházba.~
902 I | minket...~A legény fázott. Befurakodott. A litánia végén leült.
903 I | marad, elkészíti a teát és befűt a hálószobába.~Hát Etel
904 II | bizonyára indiai hajnalkával van befuttatva, és török szegfű, fehér
905 I | rémült. A kabátja ferdén volt begombolva. A keze kéklett a hidegtől.~
906 II | bárgyú birkád! Szerelmet bégtem előtted, és te orromnál
907 I | kövér doktorné szélesen, begyesen, meg egy vékonycsontú,
908 I | alig lehetett összefogni és behajtani a nyíresbe. András hol imádkozott,
909 III | Hanem tudja mit, ha mind behajtja a hátralékban levő fizetésemet,
910 II | Nini, a Tóth Antal számara! Behajtják a Tóth Antal szamarát!~Ez
911 II | Árpád apánk!~És a folyosóról behallatszik nagymellű Csepelnek a zokogása:~-
912 I | csend következett. Kívülről behallatszott a nyolc órai harangszó.
913 I | kiadatja. Utána mingyán beharangoznak.~Gondókodok, hogy elmenjek-e
914 I | hogy a báró a feleségével behintózott tegnap estefelé a városba,
915 I | is keresztet vetettünk. Behúnyta a szemét, s féloldalt fordult.
916 I | a nyomomban. A szememet behunytam. Hallottam már, amint lábacskája
917 II | erdei pásztorok szoktak oda behúzódni, meg néha télen a vándorló
918 II | templomokat látunk.~Az ördög beír egy százast. Megint megindul
919 II | kedvetlenül.~Az ördög legott beírja a negyedik százast is. S
920 II | Megállunk itt is, ott is. Beírjuk, amit látunk. Ha keresztény,
921 II | keresztény, akit látunk, beírom én. És ha te csak egyet
922 II | bevetettetek.~De előbb azért beírt megint egy százast a könyvébe.~
923 II | amelyet te is láttál.~S beírta a noteszába méltóságos nyugodtan,
924 II | Nyugtalanul pillantott a barlang bejáratára. Ki is nézett egyszer az
925 II | odavonszolták-hempergették a követ a bejárathoz. Még más köveket is szedtek.
926 II | arra? Azután kibontotta a bejáratot tágra, és gyorsan visszatért.~
927 II | gyerünk a mezőkre.~De előbb bejegyezte azt a két megnevetett számot
928 II | megtisztelőnek találta ezt a bejelentést, mert mosolyogva vonogatta
929 I | fordul. Olvassa:~Ide mindenki bejöhet, akinek szállása nincsen.
930 I | Méginkább meglepett, mikor bejutottam a kastélyba, hogy a vastag
931 II | be a kis halakat, meg a békákat, hogy meg ne fagyjanak.~
932 I | akasztotta fel magát...~A szán bekanyarodott a völgybe. Az esti sötétségben
933 I | pipámra, ő is elővette a bekecse zsebéből a maga kis cserépszutykosát,
934 II | nem rendítette meg Európa békéjét, azonban a mi falunkbeli
935 I | útját.~A ló meg lelassul, s béként engedi, hogy elfogják.~Gyönyörű
936 II | szürke szamárra. Egyszerű, békés szocialistának tekintettem,
937 III | Szegény pedagógus, tűrj békével, habár neked a türelem nem
938 I | fogsz neki.~És karon fogott, bekísért a kastélyába.~A manó vigye
939 I | angyalom, fehér tulipánom - békítgettem. - Hiszen én nem is sejtettem,
940 I | Gálék házával. Egy hét múlva beköltözünk.~- Hallottam ám.~- Jaj,
941 I | szoba Londonban. Gyékénnyel bekötött bútorok és leszögezett ládák.
942 I | hogy a kezére rakják a békókat.~Aztán az asszonynép szállingózott
943 I | is keres senki. Mink meg bekormozzuk az orcánkat, oszt hátulról
944 I | Sári.~- Lehet. De Olga nem békül meg vele. Ő nem hiszi, hogy
945 I | Gondoltam addig is, míg beküldhetek valakit kendőért...~- Ostobaság!
946 I | még reggel az erdejébe.~Beküldtem a névjegyemet az asszonynak.
947 I | talál többé.~- Gyuri meg fog békülni, - nyögte Sári.~- Lehet.
948 II | aztán sosem látjuk egymást.~(Belátott ez a gyermek a jövendőbe!)~
949 II | A puffadt vadászkesztyűt beleakasztotta a szíjba, és egy gondolat
950 II | Folyton a bűvészre gondolok. Belebetegszem. Ha beteg az ember, nincs
951 I | Kóstolja kend is.~Andorás belebök a villával, és csak úgy
952 II | Ősszel szüretelünk.~- Télen belebújunk egy nagy, meleg bundába,
953 II | képzeletem szült!~- Ördög bújjék beléd! - mondám fogvacogva, s
954 III | urak és atyák, akik annyira beleélik magukat föllebbvalói helyzetükbe,
955 II | falusi emberben, ha egyszer beleesik valami gondolat, hát meg
956 I | A földesúr éjfél felé belefáradt a csillagok szemlélésébe.~
957 II | ahogy csak a szájacskájába belefér. Még a kezecskéjével is
958 I | benne, hogy a templomunk is beleférne tornyostul. Hát hogy tették
959 I | Ehetett-ihatott, amennyi csak beléfért. Pénze is vót neki, azt
960 II | skótszoknyában járt, én pedig belefértem egy olyan icipici kis térdig
961 II | ujjával a nargilé parazsát. Beleforgatott az előtte levő zsíros könyvbe,
962 I | önkéntelen mozdulattal karomba is belefűzte a kezét.~Nem tudtam folytatni
963 II | ételnek a lelke. Az ember, ha beleharap, nyelvén érzi a sertéspecsenyének
964 II | ők is lestek bennünket.~Belehúzódtam a bundám mélyébe, és jóízűt
965 Gardon| Tóth Gyula bizonyítják - beleírással zülleszti hiteltelenné a
966 II | voltak. Ha kevés port tettünk beléjük, nem vitték a sörétet, ha
967 I | uram - feleli a juhász.~S belekandikál a pipájába.~- Csak igenyössen
968 I | Mikor a pallóhoz értünk, belekapaszkodtam a karjába, mert láttam,
969 II | virágzik körülötte. Óh, ha beleképzelem ezt a rózsás képű, gyönyörű
970 I | ember volt. Tuggya fene, belekeveredett. Mindenbe bele keveredhetik
971 I | ügyel az angyal rángatására, belekeveredik.~Hát megyek, viszem a pénzt.
972 I | szerem, amelyikbe, ha itt belekiáltok, Jónapot! hát Párizsból
973 I | rábámulással. Lassú mozdulattal belekotor a kendőjébe. Kivonja óvatosan
974 I | is. Gyomlálunk.~A leány belekotorászott a kendőjébe. Egy fél sarkantyú
975 II | aztán pisztolyba tenném, és belelőném a szívembe.”~Erre mind a
976 I | az éretlen almától esett belém a kötés. A pap se mer a
977 I | jött?~S a nézése szinte belemélyedt a szemembe.~Végre meg mertem
978 II | Szakértő pillantásokat vet a beléndek és a lapulevelek közé, s
979 I | kölesszám, aztán aki abba belenéz, hát akkora palotát lát
980 I | föld az?~A tudósasszony belenézett az egyik kendőbe is, meg
981 II | gyertyácskába írótoll volt belenyomva. Az ám, írótoll, arany-írótoll.~
982 I | apámmal.~Hiszen most már belenyugszom, sőt, boldog reménykedéssel
983 I | az ajtókon, sem a kapun. Beléphetett akárki, akármikor. Ki is
984 I | könyökire bókol. Hallgat, belepislog a tűzbe.~De a koma tovább
985 I | és hátba buffantotta a belépőt. Egyszer őket is, mind a
986 II | vala.~Kevés tétovázás után beléptem.~Néma, halotti néma csend.~
987 I | hasonlatot nem találta meg, belesült, és mi nevettük. Erre aztán
988 I | áll, megnyílik az ajtó, és belészáll az Öreg. Ott ássanak. Legelsőbben
989 III | és idegei vannak, amelyek beleszállanak a magyar emberbe és a hazafiság
990 I | mer nem az én pénzem e; beleszámítódik a forint a költségekbe.
991 I | majd, egy szép tajtékpélpát beleszámítottam. De még az a pélpa se volt
992 I | ugatott és hogyan, hogyan sem, beleszorult a feje a kerítésbe. Ezt
993 II | a ládám fenekére, hanem beleteszlek az imádságos könyvembe,
994 II | a fehér nadrágom térdébe beletörött a fű, és hogy másnap úgy
995 I | háznál. A kút se mély. Ha beleugrana, talán csak nyakáig érne
996 II | magasabb hangon hirtelen belevág az apja énekébe, s így duettot
997 I | és hupp, Isten nevében! - belevágta a jégesőbe.~Szerencséje
998 I | Honnan jöttek? A tiszt belevilágított a kézilámpásával az arcukba.~
999 III | ütemeire oldjuk fel, előválik belől az a jajgató fájdalom, amely
1000 I | Lehajlik valamiért. Én belől-ülök a falnál, fölemelkedek,
1001 I | Sz’ akkor püspök is lehet belőled!~- Lehet - bólintott méltósággal
1002 I | közönséges hajósinas lett belőlem, mint akármelyik mezítlábas
1003 II | csak a láng maradt meg belőlük és a láng alján a szerszám.~
1004 I | mosdatják, körülnézem a belsőgazdaságot.~Drága szép lovak, gömbölyűk,
1005 I | annyira megmozdította a belsőmet az a néma árnyék, hogy nem
1006 I | én meg örökkön a gyalázat bélyegét viselem az arcomon.~A gyászos
1007 I | kastélyba. Lehet, hogy azóta belyukadtak.~---------------~A nyáron,
1008 I | álmélkodásában.~A két nő bemegyen előre, emez meg utánuk.
1009 I | Jöjjön, nézze meg szegényt.~Bementek a beteghez.~A pék ott ült
1010 I | bántott.~Most már magam is, ha bemutatkozom egy idegennek, azt mondom:~-
1011 I | sohase volt semmi bajom. Bemutatkoztam előbb a tanítónak, jegyzőnek
1012 I | úton. Engedje meg, hogy bemutatkozzak...~Bólintott.~Néhány percig
1013 I | szót hallok.~- Hát jöjjön, bemutatom a társaságomnak.~- Köszönöm,
1014 I | templomba ment.~Lukács Elemér bemutatott a társaságnak.~A gyászoló
1015 I | ismernék egymást.~A pék bemutatta:~- Kerekes vagy Karikás,
1016 II | gyönyörű teremtése az Istennek! Bemutattak neki! Egy pillantást vetett
1017 II | néztem. Aztán anélkül, hogy bemutattam volna nekik magamat, beszélgetni
|