1-arany | araro-bemut | benez-cimbo | cime-duhos | dulev-elove | elovo-fakly | fako--folem | folfe-gyero | gyert-hemne | hempe-inton | ipark-karty | karu-kinyi | kinyo-kotro | kotta-lerak | leraz-meggy | megha-milli | miloi-nyarf | nyarg-orsza | ortod-predi | prem-sarok | saru-szele | szeli-tanal | tanar-tottu | totyo-valto | valts-zarni | zarod-zuzog
Part
1018 I | Megbékül-e? Talán soha.~Benézett a belső szobába. Olga a
1019 I | gyöngy s virág is~hányódott bennök a világ elé.~Az érdemest,
1020 I | hegynek nevezhető, gyér fűvel benőtt sziklás helyre értünk. És
1021 II | elment az iskolába.~Ahogy benyit az ajtón, a tanár jól összeszidja:~-
1022 I | keserűség nélkül.~Lukács tehát benyitja az ajtót. Jóestét köszön,
1023 I | vetett magára.~A cselédlány benyitotta az ajtót.~- A suszter van
1024 III | leírom zenekarra. Másnap benyújtom.~Elérkezik a döntés napja.
1025 I | iszunk rá úri italt.~Avval benyúl a tarisznyájába, és elővon
1026 I | marad.~SEKSZPÍR (MAGA ELÉ):~Beomlott aranybánya...~JUDIT:~Óh
1027 I | az időm szinte órákra van beosztva. Inkább este, vagy holnap.~-
1028 III | felügyelni.~- Tanító úr, maga bepálinkázott!~- Kérem, sohasem szoktam
1029 II | hanem beljebb, mert a szél bepaskolta az esőt.~Tüzet raktak, s
1030 I | Hát indulok a hegynek. Bepillantok útközben a kunyhajába is.
1031 II | más köveket is szedtek. Berakták úgy, hogy senki meg ne zavarhassa
1032 I | hogy a bolti bankópénzt beraktam a tárcámba, s utána megmoshattam
1033 I | látnék külvárosi bált,~ahol bérelt vagy kölcsön-maskarában~
1034 I | magát.~A pajta ajtajában egy béres pipázott, hogy a gyerekek
1035 I | udvarkapun, mint a verébraj!~Béresasszony lépked át szapora lépésekkel
1036 I | akkor jelentette az egyik béresem, hogy aszongya: a nevelő
1037 II | kisasszony játszott. Egy béresgyerek megmutatta, hogy az én szeretőm
1038 I | De a cselédség lakása a béresudvaron még a jobbágyvilágból való,
1039 I | kíséretében.~Újra csend van a béresurdvaron. A tyúkok, pulykák némán
1040 I | faluban. Legjobban persze a bérét irigyelték. Huszonöt korona
1041 I | hogy olyan volt, akár a beretva. De Isten engem, semmi más
1042 I | afféle simándi beszédű és beretvált képű, mint a papok. A feleségemet
1043 I | boltajtó, s lép be Gyuri.~Beretvától piros az arca, piros selyem
1044 I | város címere~az egyfogatú bérkocsi lehetne:~jobban: a vak ló,
1045 I | távoli rokonomhoz. A rokonom bérlőgazda. Arra gondoltam, hogy inkább
1046 I | lakol.~- Hát...~- És ha bérmálásra jössz, harangoznak eléd...~-
1047 II | Mondja egy fiatalember.~ ~(Berohan a szobába, és földhöz csapja
1048 I | mindjárt kiáltott, ahogy berohant.~- Olga!? Ugye Olga!?~S
1049 I | vőlegény már korán reggel berontott a boltba. Sápadt volt, és
1050 I | fölzavarja.~Hát éjfél után berreg az óra. Fölkelek óvatosan.
1051 I | ház körül. A kutyánk is berrogott. Aztán elcsöndesült minden.
1052 III | Budapesten:~~~~Vidéken:~~~~~~Bertának hívnak?~~~~- Igen.~~~~-
1053 I | feljebb vonta a lábán, nehogy besározódjék. A papucsot a konyhában
1054 II | Egész úton vigyorgott a beste, és polkázva futkosott a
1055 I | álomitaltól. A szerecsen bestia azt véli, hogy ájult. Talán
1056 I | következő pillanatban lassan besüllyed, beleolvad az ember a híd
1057 I | tűnődtek rajta; vajon csakugyan besújtotta volna-e a követ? Aztán egyszer
1058 II | változik hirtelen léggyé. Beszáll egy marhának a fülébe.~A
1059 I | századnak a folyamán,~kiknek beszéde selyemgombolyítás,~tekintetők,
1060 I | Azonban amint az András beszédéből kitűnt, mégis hitt a papnak.
1061 I | hallgatni az ő okos és csodás beszédeiket.~A juhászok mindig ajánlottak
1062 I | csodálkoztak a nekik idegen beszéden. Letelepedtünk egy nagy
1063 I | huszonnyolc éves, afféle simándi beszédű és beretvált képű, mint
1064 I | hogy még ott is leüljek és beszélgessek. Meg kell még ma néznem
1065 I | beszélgetni, de falun mindenki beszélget. Ki gondolt volna arra,
1066 I | pék-boltba és barátságos beszélgetésben sorolta el, hogy mennyit
1067 I | mégiscsak...~A leányok a beszélgetésnek a szokatlan hangjára mindjárt
1068 I | A társaság unatkozott a beszélgetésünk alatt. A tanár fölkelt és
1069 I | mellett ült és barátságosan beszélgetett a pékkel.~De méginkább meglepődött,
1070 I | rézkanálból, mintha arról beszélgetnénk.~- Csinálhatnánk kertet
1071 I | érdekelne, ha láthatnám, ha beszélhetnék vele.~- Láthatod, beszélhetsz
1072 I | beszélhetnék vele.~- Láthatod, beszélhetsz vele.~- Nem. Azzal nem.~-
1073 I | egyre a Gedóék csirkéjét beszéli, hogy újév napján ültettek
1074 I | megbotránkozva a főispánné. S nem azt beszéli-e mindenki, ami őt magát érdekli?
1075 I | anya megértette:~- Dehát beszélj! Van valaki választottad?~
1076 I | beszéljem el az uradat?~- Beszélje el a háztul valahogy. Meghálálom.
1077 I | lelkem Hosszúné...~- Hogy én beszéljem el az uradat?~- Beszélje
1078 III | mondja a nóta szavait, mint a beszélő ember.~A magyar ember lélegzik
1079 I | beszélni vele, ahogy most velem beszélsz.~A fejemet ráztam.~- Nem,
1080 I | járunk, kelünk, cselekszünk, beszélünk, nevetünk vagy sírunk. Szóval:
1081 I | mint szokott is olykor, ha beszeszelt.~A rendőrtisztnél kézi lámpás
1082 I | levél.~A leány beereszt. Beszól a zsidónak:~- Tésúr kérem,
1083 I | bizony elfelejtette, hogy beszóljon Sárinak.~A mama szemét se
1084 I | Az asszony egy óra múlva beszólt a boltba:~- Izend meg vagy
1085 II | Sátán elfordult kissé, s beszorította a száját nevettében.~Szent
1086 I | Gyenge hajtásért ágaskodott, beszorult. No nem, véltem, hogy annak
1087 I | hát a szobája pallóját betakarhatta volna vele. Még a pitvart
1088 I | rántottát az utolsó falatig betakarítsa.~Az asszony megjelenik.
1089 II | Piros selyemcserge mellig betakarja. A fejedelemmé nem engedi
1090 I | amint ott feküdt nyakig betakartan; mellette az égő gyertya,
1091 II | vastag hódunyhával van betakarva.~A jó Isten takarta be a
1092 I | lehetett volna neki ajánlani.~A betegeivel is kurtán-furcsán beszélt
1093 I | halovány volt, mint a kórházi betegeké.~De ki az a hadnagy? S ki
1094 I | Menyasszony volt, noha szívbajos, beteges. Braun Ilkának hitták -
1095 I | meg szegényt.~Bementek a beteghez.~A pék ott ült mellette
1096 I | kurtán-furcsán beszélt az. Minden betegre haragudott. Különösen a
1097 I | a törvénnyel, mert nagy betegségekbe nem ártja magát, a közönséges
1098 I | magát, a közönséges kis betegségeket meg csakugyan jobban elűzi
1099 I | ismertem már ilyen lelki betegséget - mondotta. - Egy öreg zsidó
1100 I | akkor se gondoltam semmit. A betegségét okoztam. Jámbor különben
1101 I | nem beszélgettek, csak a betegségükről. Hát a két öreg nem is sejtette,
1102 I | a meztelen lábát szokta betekerni.~A ruhájáról, kezének széles
1103 II | rakva.~- Jobb volna, ha betemetnénk vissza a gödröt - vélekedett
1104 III | napon elfelejtve mintaságát, betér a Mózsihoz egy pohár borra,
1105 I | ELMERÜL A GONDOLATAIBAN):~Betérek majd a temetőbe is.~Hemnet
1106 I | fektetik fekete posztóra és beterítik állig fekete posztóval.
1107 II | A végén összeadjuk, és beterjesztjük a számadást a te Urad elé,
1108 I | neki, hogy lefekszenek.~Betért a szobácskájukba. Nem is
1109 I | Ossziánnal fogok beszélni. Beteszek egy golyócskát a pipámba,
1110 II | múlik el hét, hogy valamely betörési eset ne fordulna elő.
1111 I | polyva is,~hogy hézagok betöltve legyenek.~JUDIT:~Nem baj,
1112 I | fölébred?~- Hát akkor a kocsis betömi annak is a száját, hogy
1113 I | harmadikkal megkapná a zsidót. Betömné a száját, megkötné a kezit.
1114 I | egy lyuk, hanem azt már betömték, hogy a gyerekek belé ne
1115 I | ráismertek egy keresett betörőtolvajra.~A pék szótlanul engedte,
1116 I | nem ölt meg senkit, csak betoppant úri házakba, és pisztollyal,
1117 I | ablak fája, mint egy nagy T betű, mintha egy nagy fekete
1118 II | méltóságos nyugodtan, szép öreg betűkkel: Tizenegy, keresztény.~Sátán
1119 I | táblák. Helyenkint mozgó betűkként feketélt rajtok egy-egy
1120 I | pálcája újra lekoppant. Lukács betűnkint diktálta a következőket:~...
1121 I | nincsen. Még alább, még apróbb betűsor:~Vessetek ebbe a lyukba
1122 III | mondva - folytatta Erkel - betuszkolt engem a mellékszobába, ahol
1123 I | pántlika lebegett hátul. Olyan betyárforma gyerek volt, még egy kicsike
1124 I | egy Csuka Bandi nevű ember betyárkodik a szomszéd vármegyékben.
1125 I | is a faggatást, fölkel és beül a kamrába.~- Majd elmondom.
1126 I | Lurdesbe. Aggyák a bilétát, beülök a bagonyba, elvisznek Lurdesbe.)~-
1127 I | ebédlőbe.~Sári is eltámolygott. Beült a sötét boltba és ott sírdogált.
1128 I | vergónia mindenikünknek. Aztán beültünk egy kocsmába, kezdtük tormás
1129 I | kastélyba.~---------------~- No beütött az áldás a házba! - szólt
1130 Gardon| tekintetében vétkesen megszegtem. Bevallom, ez a néhány írás - bár
1131 Gardon| Gárdonyi-kiadásban. Érdekességként beválogattuk a szocialista irodalomtörténet
1132 I | villával, és csak úgy héjastól bevesz egyet. Harap hozzá balkézből.
1133 I | hátamon a Majnár hídjáig. Bevetem ott a híd alá. Éjfél után
1134 II | amelyeket már felszántottatok és bevetettetek.~De előbb azért beírt megint
1135 II | apostolok felszánthatják és bevethetik az Úrnak tiszta búzájával.~-
1136 II | nyílásra. Fog egy égő gallyat. Beveti. Hát odabent egy másik barlang
1137 I | ritkán lát vendéget. Aki bevetődik is, tarisznyából ebédel.~-
1138 I | brómot vagy aszpirint. Bevettem volna már a veronált is.~
1139 I | félrehúzódott előle.~Az inas bevezet, harmadik szoba jobbra.~
1140 I | billentyűk fölött? Mindjárt a bevezetésben hibás hang éktelenkedik
1141 I | eperfára akasztja. Majd beviszi, ha a vas kihűlt.~S vasalgatnak
1142 I | Utánam! Be az erdőbe!~És bevitték a kocsikat, szekereket,
1143 I | leány hallgat.~A legény bevonja a kamraajtót. Leül a másik
1144 I | Mikor az üvegtáblás ajtót bevonta maga után, mégegyszer Sárira
1145 I | ha egy-két pohár pálinkát bévül eresztek, az asszony már
1146 I | hát láttam a vasfisonyért bévülről is. Nohát nem hiába, hogy
1147 I | Olga helyett.~- Egy óra bezárás! - dörgött az ítélet, -
1148 I | öregasszony megvárta, míg amaz bezárja a könyvet, aztán odasusogott
1149 I | másik.~- A kísérőt kellene bezárni! - recsegte egy angolszakállú
1150 I | percen át.~Aztán fölkelt. Bezárta a teleszkóp felső és alsó
1151 I | macska. Nem tud kimenni, mert bezártam a padlásablakot.~És Olga
1152 I | strázsálna a kapu előtt. A másik bezörgetne hozzá avval a szesszel,
1153 II | kifizeti a költséget.~- Bezony, jó az Isten - felelt ájtatosan
1154 I | megosztják: Sári megtanulja a bibliát, Olga a történelmet. Ha
1155 I | Az alkonyati világosság bíborfényével elárasztott fali képeket.
1156 II | csókot!” - Arcának havát bíborláng futotta át. Szemeinek csillagán
1157 II | kopott partfis. Helena arcán bíborrózsák vegyülnek hófehér liliomok
1158 I | anyám.~- Rossz?~A leány biccentett, és a szeme elnedvesült.~
1159 I | Karját a fiába öltve, vidáman bicegett be az ebédlőbe.~A vonat
1160 II | hogyan tűzi fel a fehérvári bicska hegyére, és hogyan illeszti
1161 I | fiú keresztet jegyzett a bicskaheggyel, ahogy megszegte.~A leány
1162 I | tarisznyából; kenyeret és bicskát. Némelyik lány almát is.~
1163 I | férfiak oly kételkedők.~Bifszteket rendelt, és jó étvággyal
1164 I | nagyobb; oszt csupasz, mint a bihal! Az orra meg akkora, hogy
1165 III | magyarját, amit a cigány nagy Bihari nevén ismernek. Meg többre
1166 III | becsülöm a Rákóczinkat, Biharinkat, s különösen annak primatialis
1167 I | mindig vállas és vastagnyakú, bikateperő figura.~A jövevény megrettenve
1168 I | a csordát, és nem fél a bikától sem. Azt hiszem, a csizmájában
1169 I | kezdi meg a sort. Össze van bilincselve egy ragyás cigánnyal. A
1170 II | végigsétált elképzelhető billegetések közepette a gerendán. Én
1171 I | elmúlik az is.~Az Idő óráján a billegőt~nem állítja meg Isten keze
1172 I | szarkában, amely csörögve, billegve röpködött előttük. Egyszer
1173 I | aranyláncocska hogyan táncol a billentyűk fölött? Mindjárt a bevezetésben
1174 I | aztán bosszúsan csap a billentyűkre.~- Ma nincs napom.~S fölkel.
1175 I | hogy ringassam gallyamnak bimbaját,~azt a minden drámánál szebb
1176 I | Érted jöttem.~És ő nem bír felelni, csak néz dermedten.~
1177 I | mintha elájulna.~- Legyetek a bíráim - töredezett belőle tovább
1178 Gardon| irodalomtörténet által sokat bírált „Karácsony-est 1919-ben”
1179 II | Bolondod voltam, bárgyú birkád! Szerelmet bégtem előtted,
1180 I | mindennap egy-két hatost, birkafejet, májat, borjúlábat, más
1181 I | Bocskort varr.~Mögötte birkanyáj legelész. Magyar és merinói
1182 I | hét nap verhetné, míg bele bírna törni abba egy kis törést.~
1183 I | ahol sovány gyökerei alig bírnak megtartózkodni; ahol sápadt
1184 II | más is... És a követ se bírnánk ketten visszaemelni.~- Hívjunk
1185 I | pillogott.~- Ugye hogy nem bírod kimosni magad?!~És Olga
1186 I | lett volna vonatra ülnöm. A bírósághoz kellett volna mennem egyenesen.
1187 I | mindegy, jelentkezni fogok más bíróságnál, jelentkezek, mihelyt megreggeledik.~
1188 I | A falu megválasztotta a bírót, meg melléje két esküdtet,
1189 II | helyben lefizette az egész bírságot, - és bosszús, szégyenkező
1190 I | fél óra múlva már az ősi birtok felé robogott velük. István
1191 I | Három év múlva a férj a maga birtokán gazdálkodik. Van neki vagy
1192 I | hattyú rám kiált-e: - Hé, bitang,~ez a hajó, csak óriási
1193 I | ment érte, aki a leánynak bizalmasa volt. A postán azt gondolták,
1194 II | nyilvánvalóvá tette, hogy bizalmat gerjesztő komoly és erényes
1195 I | sápadtsága, rongyossága bizalmatlanságot keltett mindenütt.~- Itt
1196 I | Kire bízzam? Nincs olyan bizatos emberem. Terád gondoltam.
1197 II | még csak tizenöt éves. Nem bízhatom reá a vezetést.~A múlt hónapban
1198 I | mondta, hogy értőjére kell bízni a dolgot, el kell menni
1199 I | de az bizonyosság legyen! Bizonyosság! És akkor én nem
1200 I | Uram, Jézus Krisztus!...~No bizonyisten vissza is fordulok, ha csak
1201 Gardon| jelent meg, s így semmi bizonyíték sincs arra, hogy Gárdonyi
1202 Gardon| Szalai Sándor és Tóth Gyula bizonyítják - beleírással zülleszti
1203 I | mégis szeretnék valami bizonyosságot. Ugye Klotild? Ha csak egy
1204 I | már a piros pántlikásat bizonyozta Sárinak, harmadnap megint
1205 Gardon| filológiai pontosságot felrúgva, bizonytalan szövegmódosításokkal, húzásokkal,
1206 I | hónapra rá egy hajó datolyát bízott rám az apám, hogy vigyem
1207 II | tartotta meg, s apja nevelésére bízta, amit helyesen is cselekedett.~
1208 I | iszok.~- Ihaték ebbül - biztatja a kocsis. - Ha lopta valaki,
1209 II | jósolj! Az orvosok jó szóval bíztatnak, de a szemük gyászt mond.
1210 I | Mit mond a papja? Avval bíztatott engem, hogy úgy megbízhatok
1211 I | esik. Mindegyik a másikat biztatta.~- De hátha nem kémény volt
1212 I | nyúljon senki!~S nagyobb biztonság okáért cédulát ragasztott
1213 I | lehet bőséges, de mindig biztos. És hát ha Sári tanítóné
1214 I | öspörös úrnak még máma. Kire bízzam? Nincs olyan bizatos emberem.
1215 I | derekán fehér-fekete csíkos blúz. Az öve is fekete. A vállán
1216 I | gurultak viaszszín arcán le a blúzára.~Az anya elkerekült szemmel
1217 I | Olgám...~Csupa bűnbánat és bocsánatkérés volt a hangja. Gondolta,
1218 I | imádkoztok. Mikor odaérkeztek: És bocsásd meg a mi vétkeinket! Ne
1219 I | ismételte a juhász. - El se bocsáthatom, mert hátha nem haza fut?~
1220 I | világos, mint mikor tejüvegen bocsátkozik át a világosság, nappaliasan
1221 I | értem feneket.~- És nem bocsátkozott le senki?~- Még olyan bátor
1222 I | noha csak a féllábán van bocskor. Fölveszi a szivarcsutkát.
1223 I | leül, hogy fölszíjazza a bocskorát.~Lórobogás hangzik az úton.
1224 II | forintos lakkcipőm reggelre bocskorrá volt széttáncolva, és olyan
1225 II | gyémántján, rubintján, aranyos bodáin.~A fejedelemmé megragadta
1226 I | Hát fölkeltünk. Aztán egy bódéba megettünk tíz pár virslit.
1227 II | Mért ne lehetne nekem is?~Bodor füstöt röppentett a pipájából,
1228 I | csóválta. Mosolygott. Kedvvel bodorgatta a bagó-füstöt.~- Igyék,
1229 I | is tiszta.~S nagy füstöt bodorított a pipájából.~A jövevény
1230 I | elfelejtettem tenni. Mentem, bódorogtam. Az utcán megállított valaki.
1231 I | s éppen nem érzek semmi bódulást.~De különös, hogy a szobám
1232 I | kályha-melegtől, ibolyaillattól bódultan kissé beljebb feküdt. Csak
1233 I | sorra is. A kapun is vén bodzafa könyököl, s minden júniusban
1234 I | szőnyegén. A legelő éppoly bodzás, gilicés némelyik helyen,
1235 I | embernek is megvan a maga szép böcsülete.~A fiam persze gyanakodva
1236 III | lábukra! Hogyan tanujjon böcsületet a mi gyerökünk, mikó ojjan
1237 I | aszongya:~- Te tanítasz-e engem böcsületre? Hát ha hörcsöklyukat tanálsz,
1238 I | megvan. Hanem, hát nagy szent böcsületszóra, hogy amit mondok, benned
1239 I | kávéját, zsámolyra. S a bögre eldőlt; folyik a kávé a
1240 I | hordók eközben csapot kaptak. Bögrékben és tülkökben itták a törökök
1241 I | Mikor mán úgy félreállt a bögyünk, mint aratáskor a csirkének,
1242 I | esztendejét. Mert karácsony böjtjén született a fiam.~Az éjféli
1243 I | misét el nem mulasztottam, böjtöt meg nem szegtem. Reggel,
1244 I | bakterházba. Kedvetlenül bökdösi az acatot.~Az acat azonban
1245 I | És egymásra mosolyognak.~Bökdösik tovább az acatot.~Az erdőben
1246 I | nap.~Órákig haladnak és bökdösnek a vetésben, hol eltávolodva
1247 I | egyszerre vissza. S nevetgélve böködik tovább az acatot.~A kisbéres
1248 I | változott, és Andrást oldalba bökte a szarvával.~Elmondta ő
1249 I | muzsika.~A szó mindegy: akár a bölcsek kincse,~akár aranyozott
1250 II | szállt palotába, selyem bölcsőbe. Némelyik szalmaföldes házba,
1251 II | szalmaföldes házba, szegény bölcsőcskébe.~Mindegyik úgy volt már
1252 I | kivetett Mária, akinek a nevét bölcsőnkben tanultuk az anyánktól. Mária!
1253 I | beszélt, csak ott ült álmos bölényfejjel, és szó helyet csak a két
1254 I | is elevenen ülni a kopár börtönben, hogysem feküdni holtan
1255 I | Akkora bajsza van, mint a bötlehemes öreg pásztornak. Hol jobbra
1256 I | fel, Peti, a másik gyerek bőg.~Odanéz.~Látja, hogy Petinek
1257 II | Ott persze megállt, s a bogáncsot kezdette élvezni.~Tóth Antal
1258 I | cimborája a szabó volt, Bogár Miska. Az is hatvan éven
1259 I | konyhaajtó küszöbén a rongyos boglyas cigányasszony. Kirakott
1260 I | szállingózott be, álmosan, boglyasan, nagykendőben, alsószoknyában,
1261 I | válogat. Szállása minden boglyatöve.~- Dekát hogy lehet így
1262 I | lehetett megtudni.~Jancsi bőgött, ordított - követelte a
1263 I | mikor az urát, Pondró Jancsi bőgőst agyonverték. Egy cigánylakodalmon
1264 I | zajos volt. Villamoskocsik bőgtek, csink-csinkeltek. Elegáns
1265 I | Lili-keringőbe.~Óh mily bohó valék!...~Sári megrezdült.
1266 I | jaj, jaj! - kiáltja a kis bojtár -, ne bántson, bácsi!~És
1267 II | fehér vállain egészen a bokájáig; a te hajad, Tercsi, színtelen
1268 II | táncban, ajkaink suttogtak, én bókokkal halmoztam őt el, és ő olyan
1269 I | kocsis.~Oszt csak a könyökire bókol. Hallgat, belepislog a tűzbe.~
1270 I | benne.~Ménkü abba a sok bokorba! Olyan távolrúl némelyik,
1271 I | bőven?~Sztretfördnek minden bokra, fája, útja,~palánkja, háza,
1272 I | májusi rózsatermésből egy bokréta.~Az ég tiszta volt. A széles
1273 II | csendes szél hordozza a füvek, bokrok fölött. Hova vezette Sátán?
1274 I | talpig hermelinbe~a fákat, bokrokat, ha nem a köd?~A zuzmarának
1275 I | fenyegetőzve a mama -, ha a bokrokban elszaggatja a ruháját, térdepelni
1276 II | lett belőle? Asszony-e; boldog-e; vannak-e gyermekei?~Emlékszik-e
1277 I | arccal. - Tengerek csillaga, Boldogasszony Mária! A templomodba megyek,
1278 I | nem pénznek nevezné, hanem boldogságnak. Nem azt mondanátok: Tízkoronás,
1279 II | gondoltam, hogy talán a boldogságomat vesztettem el.~Azóta húszszor
1280 I | hogy eléri a legnagyobb boldogságot, amit a földön ember elérhet.~-
1281 I | gazdag, más része szegény?~Bólintottam.~Ő pedig gondolkodva nézett
1282 II | írtam hozzá, amiket mindig a bolondgombák rovatában közöltek a lapszerkesztők.~
1283 I | megszövik a reverendádat.~- Mit bolondítja kend ezt a gyereket - mondja
1284 I | megbolondultál, ám járd végig a bolondját, de kijelentem, hogy én
1285 I | halál előtt állasz. Erre ő bolondnak mond téged. De te ne engedj:
1286 II | esztendeig tudtalak szeretni! Bolondod voltam, bárgyú birkád! Szerelmet
1287 II | hajnalig.~Az igaz, hogy nagy bolondok voltunk. (Megtörli a zsebkendővel
1288 I | Ugyan ne bolondozz!~- Nem bolondozok. Én költöttem Ossziánt.
1289 I | hívod? Én vagyok.~- Ugyan ne bolondozz!~- Nem bolondozok. Én költöttem
1290 I | bátyám - mondom neki -, ne bolondozzon kend. Mit mond a papja?
1291 I | foglalkoztam én soha efféle bolondsággal! -, no, erre még tréfásabb
1292 I | fiatalkori ábrándozást később bolondságnak ítéli az ember.~- Az a tanító
1293 I | Abban a percben csendül a boltajtó, s lép be Gyuri.~Beretvától
1294 I | később feleségül vette.~Bolthajtásos szoba Londonban. Gyékénnyel
1295 I | maga megér tízezret. Hát a boltja? És igazgatósági tag a takarékpénztárban.~-
1296 I | hogy most már rászakadt a boltnak a gondja, az apja nekiadja.~-
1297 I | fölkelek egykor, és kinézek a boltomba, hátha oda is próbálkoznak?~
1298 I | Nyúlhús és kappan, torta, és a boltomból a legszebb déli gyümölcsök.
1299 I | se semmit.~A lakásomat a bolttal folyosó köti össze. Egyik
1300 I | volt, és délig nyüzsgött a boltunkban a sok vevő. Tegnap meg búcsúsokat
1301 I | Kétlábú hangyák rengeteg bolya.~Barlangon barlang. Kövön-kő
1302 II | mikor a hangya megindul a bolyból, s hosszú fekete sávban
1303 I | Nem is ember, hanem egy bolygó árnyék, télen-nyáron hosszú,
1304 I | úgy mentek szét, mintha bomba csapott volna a házba. Még
1305 I | tollak! Új~erők! Fleccser, Bómon... s tudom is én...~SEKSZPÍR (
1306 II | Karosszéken hozza be két fiatal bonc. Leeresztik a széket a haldokló
1307 I | Derékben ne feszüljön, hogy bőnek lássék a ruha. Kissé leányos,
1308 I | Sári tolta kissé, bágyadtan bontakozott ki a karjából.~- Menjen -
1309 I | ismeretlenségekkel. Olyan, mint valami bontatlan kincsesbánya, amelynek csak
1310 I | szélére ült. Szinte szaggatva bontogatta a cipője fűzőjét.~Csak akkor
1311 II | hogy a fejedelemnek a Halál bontott ágyat.~Rekedt, bús hang
1312 I | Hegyes vasrudakkal verték, bontották tovább a hegyet. Végre rá
1313 I | bort is - mondom -, milyen bora van?~- Van veres is.~- Hát
1314 I | jövő évben is!~Kiitta a borát.~Én is kiittam.~Az asszony
1315 I | felesége megőrizte ezeket a bőrbeli kincseket. Nem szakadnak
1316 II | ugyanis eddig a faluban, hogy borbélyt és szamarat még eddig senki
1317 II | senki se látott meghalni. Borbélyunk nincs, szamarunk azonban
1318 I | akasztott le a fáról. A táska bőrből való, de a szíja csak madzag.
1319 I | ibolyaszínből.~- Szebb lenne bordó.~- És rá sárga virágok,
1320 I | Képzelje, micsoda bosszúság! Bőre szabták itt derékban. Pestre
1321 II | kend, ha így hupogatnák a bőrét.~Nevetett a vén paraszt
1322 II | Szobámat sűrű setétség borítá; nem tudtam megkülönböztetni
1323 I | egyidőben.~A levelet már a borítékáról megismerem, hogy egy pap
1324 I | reggel meg felébreszt valami borjúbőgés, vagy kanászkürt, álmos
1325 I | hatost, birkafejet, májat, borjúlábat, más effélét. Délutánonkint
1326 I | miket gondolsz atyám! Egy borkupec,~akivel hatszor-hétszer
1327 I | egymást, és a sógor talán borlevest reggelizett.~A sógor aztán
1328 I | feketekávét, mint az urak. Aztán bornyú pecsönyét. Mögint kávét
1329 I | fakardokat, a görögtüzet,~borókafüstöt, tátott szájakat.~Bánom
1330 I | megfestették már. Az ég is borongós. Ha nincs napfény, nincs
1331 I | mordult meg; eléje tolta a boros üveget.~- Igyál. A bűnödért
1332 II | bőrszárából, s megnézte a vastag borostyánszopókát, nem kell-e még
1333 I | inasnak - hozd ki azt a két borostyánköves új pipácskát az íróasztalomról.
1334 III | azonnal átküldött egy pint borovicskát, hogy megszűnjenek a fájdalmai.~
1335 III | betér a Mózsihoz egy pohár borra, nojszen megindulnak az
1336 I | olajjal, - mindegy; ép bőrrel aznap nem éri meg az estét.~
1337 II | tíz éve tanyázik - fehér bőrsátorban, rudakon fehérlő csont-lófejek
1338 I | zöldborsó volt benne. De mégse borsó, csak olyanforma készítmény,
1339 I | tettem a pipácskába, s a borsónyi titkos szernek csak egy
1340 II | pöffentett a nargilé piros bőrszárából, s megnézte a vastag borostyán
1341 II | a rabló, a zsivány, mit bortól felizgatott képzeletem szült!~-
1342 I | elsírta a mérgét, a nyakába borul és megkérleli.~Lábujjhegyen
1343 I | fia a partra, és hogyan borultak egymás karjába. A másvilágon
1344 I | irigylem, de az öngyilkostól borzadok. Minden öngyilkosság mögött
1345 I | hozassanak.~- De ez mégis borzasztó - mondja az asszony -, hogy
1346 I | dermedten bámult. Rajtam is borzongás sétált végig. A lélegzetünket
1347 I | beszélnek, s éreztem a halál borzongató leheletét százszor az arcomon.~
1348 I | horkolt.~Az udvaron hűvösség borzongott át a tagjain. A levegőben
1349 I | gondolkodok el, hogy egyik ember bőségben él, a másik szegénykedik.
1350 I | tanítófélének? Nem lehet bőséges, de mindig biztos. És hát
1351 I | támadt. Az arcokon bámulás és bosszankodás kifejezése.~- Ez már mégis
1352 I | Eleinte nevettek, később bosszankodtak rám. Vártam jó darabig,
1353 Gardon| és dilettáns tévedések a bosszantók, hogy pl. eltér a külső
1354 II | az egész bírságot, - és bosszús, szégyenkező arccal, haragos
1355 I | faluban. Képzelje, micsoda bosszúság! Bőre szabták itt derékban.
1356 I | még néhány percet, aztán bosszúsan csap a billentyűkre.~- Ma
1357 II | a husángolást, de olyan bősz haraggal, hogy a tiszteletes
1358 I | BOSZORKÁNY~Ma már nincsenek boszorkányok. A jó Isten tudja, miért
1359 I | négykézre zongorázott. A bosztont úgy táncolta, mint valami
1360 I | azonban nem látta, vagy igen bőszült volt.~- Dehát akkor is -
1361 I | megszűnt volna, sőt még bőszültebben dühöngött. Már nem volt
1362 I | csak a patak választ el. A bót is közelebb van.~- Óh, édes
1363 II | alá nyúlt az asszonynak a botjával. Emelni próbálta. Merev
1364 I | vetésben sok az acat. Vasnyelű botokkal irtják. Egy kisbéres haladozik
1365 II | hét közül, - Lél, Bölcs és Botond. Bizony húsz éve már, hogy
1366 II | szólott Marci bátyám lerugva a botosokat is -, a nyúlpecsenye, parasztosan
1367 I | Ösmerted tán te is a Vájsz bótost? No avval hát elbántak.~-
1368 I | Vállára kapja az acatoló botot. Indulnak mindnyájan a munkába.~ ~
1369 I | ha az ember kaucsukvéges botra támaszkodva botorkál föl
1370 II | ne siess.~S leperdül a botról, változik hirtelen léggyé.
1371 II | csak a gyermekével.~Elvonja botvéggel a csecsemő arcáról is a
1372 I | idősebb volt, mint én. Fehér, bőujjú ingben, rojtos kis fehér
1373 I | azt mondom:~- Sári!~S ha bővebben szól róluk, így beszél:~-
1374 I | hogy csak molnár.~Vagy:~- Bozóki írnok. Szép fiú.~S olyankor
1375 II | lassan-lassan előbúvik a zöld bozót közül. Tóth Antal szamara
1376 II | hogy csupa fegyveres nép bozsog a házban, meg kívül is körülötte.
1377 I | noha szívbajos, beteges. Braun Ilkának hitták - zsidólány
1378 I | megkülönbözteti az igazit a brémaitól.~- Dehiszen ön nem dohányos,
1379 I | eljöhetne holnap - szólt le a bricskáról az ispán -, acatolunk. Az
1380 I | valami altatószert kérnem, brómot vagy aszpirint. Bevettem
1381 I | ilyesmit önteni.~Ehhez a búbánathoz hozzájárult egy erős meghűlés,
1382 I | vagy ne adjuk?~Etel áll a bubos homályában és fénylő szemmel
1383 I | gyermekhad egyszerre abbahagyja a búcsújárást. Ki az udvarkapun, mint
1384 I | hajú figura, aminők nagy búcsújáróhelyeken láthatók. Fekete poros kámzsa,
1385 I | öngyilkos szobájába, hogy egy búcsúpillantást vessek reá. Nekem a rútságával
1386 I | barátommal~ittunk az imént búcsúpoharat.~Ő tőlem búcsúzott, én meg
1387 I | Csakhogy ő is énekese volt a búcsús seregnek, én is. Ha ő rákezdte
1388 I | előtt. Énekelnek, mint a búcsúsok.~Egyszercsak gyermekkiáltás
1389 I | nélkül jöttünk e világra,~búcsútlanul kotródunk el belőle.~De
1390 I | Podagra kísér?~Lehet. A búcsúzásnak nem jelenti~napját, előre
1391 I | imént búcsúpoharat.~Ő tőlem búcsúzott, én meg London~lármájától
1392 II | a könnyeidet, és nevetve búcsúztunk el egymástól!~Ez a nap feledhetetlen
1393 II | S maradt a sátrában, a budai völgyben, a szent liget
1394 I | lettem hajóssá? nem tudom. Budán születtem, és nem olyan
1395 IV | szamara~~~~In: Novellák 1894, Budapest Gárdonyi saját kiadása~~~~~~
1396 I | reggelen átlovagoltam Pestről Budára.~Ahogy a Lánchíd térre értem,
1397 I | elszöktem. Gyalog jöttem el Budáról Fiuméba. Tán két forintom
1398 I | szerezte; egy ezüstből alkotott Buddha-szoborért cserélte egy buddhista kolostorban.
1399 I | Buddha-szoborért cserélte egy buddhista kolostorban. Igen fájlalták,
1400 II | bizony csak olyan száraz bükkfatapló, amelybe szinte csiholni
1401 II | tizenkét bambuszt... vagy büntess, ahogy akarsz, csak büntetlen
1402 I | kályha mellett!~Hallatlan büntetés a jó kis Sárinak.~A tanító
1403 II | büntess, ahogy akarsz, csak büntetlen ne bocsáss el, uram...~A
1404 II | ostobának nevezel engem, és büntetsz? Holott ha különbségekről
1405 II | a fejére, őt az se tenné büszkévé.~Az egyetlen följegyzésre
1406 I | ajtaja mögé bújt, és hátba buffantotta a belépőt. Egyszer őket
1407 I | Őrült...~S a száján vér buggyant ki.~Az asszony sikoltozva
1408 II | arcra. Távoli bús kürtszó búgott a Duna túlján által az éjjeli
1409 I | a pénze, hogy nem fér a bugyellárisába!~- Csakis - mondja a kocsis -,
1410 I | látszik. Csak a víz tajtékzik, bugyog, örvénylik szilajon.~A következő
1411 III | hogy a nagy Rákóczi, mikor bujdosásnak indult, eltévelyedett az
1412 I | a mészáros keze.~- Ide bújj - susogta -, ide a ládába.~
1413 II | képzeletem szült!~- Ördög bújjék beléd! - mondám fogvacogva,
1414 I | kötözködnünk, hogy ide-oda ne bukdossunk.~Egyszercsak minta ágyú
1415 II | kínos hördüléssel arcra bukott.~---------------~Mikorra
1416 I | harmadik osztályú terembe buktam be. Nehány parasztot találtam
1417 I | Olgára.~- Olgám...~Csupa bűnbánat és bocsánatkérés volt a
1418 I | leverte magáról a vizet, bundájába bújt. A parasztra nézett,
1419 II | bennünket.~Belehúzódtam a bundám mélyébe, és jóízűt aludtam.~
1420 I | Lukács sógor szánkával és bundával várt az állomáson. Jó kétóra
1421 I | való öldöklés is azért nem bűne a katonának, mert ha meg
1422 I | csak az a pélpa se legyen bűneim rovásán, egy éppen akkora
1423 I | ki. Ezért bűnhődnöm kell, bűnhődnöm. Nem szabad lett volna
1424 I | emberéletet oltottam ki. Ezért bűnhődnöm kell, bűnhődnöm. Nem szabad
1425 I | boros üveget.~- Igyál. A bűnödért meglakolsz. De azér ihatsz.~-
1426 I | vagyok, csak annyi lehet a bűnöm, hogy férjes asszonyt vettem
1427 I | volnál bűnös, nem érezne bűnösnek. Gonoszság volt, amit cselekedtél.~
1428 I | követett-e el valami olyan bűnt, amely miatt mások ártatlanul
1429 I | szándékosan.~S elvörösödött. Mély bűntudat nehezítette el. Letérdelt
1430 I | is abban az időben, mi a burgonya! Az urak ugyan már nagy
1431 I | cselekedte, mert nem volt burgonyája. Tudták is abban az időben,
1432 I | bizonyára aprított volna burgonyát is a lébe, de ezt főképpen
1433 I | rendetlen összevisszaságban burjánzik a vetésben. Néhol ötven
1434 I | fa nem erdő.~Új nemzedék burjánzott már elő,~amely csak a fejét
1435 I | szerszámunknak. A Teremtő maga is azt burkolta be a leggondosabban.~Balázs
1436 II | a kisdedet, úgy be volt burkolva egy rongyos nagykendőbe.
1437 II | volt az is. A fején fehér burnusz. A derekán szíjjal átkötött
1438 I | lelkünket bontja elő a testi burokból. Csak egy láthatatlan szál
1439 I | mondotta megnyugtatóan -, csak búskomorság a baja.~Azután tovább sétáltunk:~-
1440 III | elkezdte szépen, halkan, a busongás mélyében zengő futamok szárnyán,
1441 I | Nini: Hát sírsz? A rabmadár búsul,~hogy megnyitották a kalitkaajtót?~
1442 III | alkotott vala, látá, hogy Ádám búsulásnak esék, minekokáért teremté
1443 I | hevertünk a gyöpön. Igen búsultunk, hogy a bagnétunkat elvesztettük.
1444 III | akadjunk fel; a paraszt butaság megrögzöttségét minden néptanító
1445 II | látom a cukorsüveget is, bútoraim mintha élnének, mozognának
1446 I | feje olyan volna, mint a bútorozatlan szoba. Mit mondhatna? És
1447 II | vele tovább az elmém!~A bűvészben már alig volt élet. Aszott,
1448 I | papokról, fakírokról és bűvészekről mesélt. A szert is elmondta,
1449 II | róla a tömlőt. Vittem a bűvészhez:~- Igyál.~A bűvész azonban
1450 II | nyugalmam, bölcs kádi. Folyton a bűvészre gondolok. Belebetegszem.
1451 III | szonáta, amely úgy meg tudná bűvölni az embert, mint a magyar
1452 II | a szobát, és ábrándjaink bűvös képekkel festék a jövőt.
1453 I | minden, amerre ellátok. A búza meg is dőlt néhol. Dús termés
1454 I | Zsidó-bidó vakaró, van-e búzád eladó!~A gróf fölteszi a
1455 II | bevethetik az Úrnak tiszta búzájával.~- Jó - felelte Sátán -,
1456 I | nevetve -, majd adok én neked búzát.~Azzal feléje megy.~A gyerek
1457 II | Az ember nem is hallotta. Buzogányt talált, valami ötöt. Súlyos
1458 I | nevében, Petőfi, Julius Caesar és akárki más köznapi embernek
1459 I | szól az apa reá; gyorsan cáfolva minden ellenvetést, hogy
1460 I | ködmen alól egy dohányzacskó cafrangja játszott balfelől, s az
1461 I | szétcsap. Soódy úszik, mint a cápa. Elkapja az embernek a jobb
1462 I | pofámmal tanulta volna a capistrángot. Hát lássák, annál szebb
1463 I | mondta, hogy a szivar a cár asztaláról való.~Az akácfasorban
1464 III | fölemeli és nagyot lélegzik) cédrusfa-erdőbe. (Egyet szippant a pipából,
1465 I | költöttem. Volt egy stambuli cédrusfa-ládám, abban uram megvolt kicsiben
1466 I | pöcséttel. Az oldalán aranyos cédula.~- Ilyet még nem ittak kendtek -
1467 I | nagyobb biztonság okáért cédulát ragasztott reá. Ráírta:
1468 Gardon| jogtulajdonosával, a Singer és Wolfner céggel. Halála után már nem tiltakozhatott
1469 I | bolond megy Makóra, ha Ceglédre indult.~Szédültem. Megálltam.~
1470 I | Végignéztünk minden panoramát, célba is lőttünk, meg ráültünk
1471 I | gyanús, és valami titkos célzatú. Alig ült neki a festő,
1472 I | középen nagy márványasztal. Cement és márvány volt ott minden,
1473 I | gyermekeknek. Gyékénnyel letakart cementágyak álltak mind a két teremben,
1474 I | kinyitották. Mert a szobába cepeltük. Hat ember ereje nyögte,
1475 II | selyem mellett a fekete cérna.~Dehogy dobom el! Miért
1476 I | rá sárga virágok, selyem cérnával. De hogyan mérjük meg a
1477 I | lebocsátotta. Papirost, ceruzát tett elénk az asztalra.
1478 I | Ideges kézzel kezdett egy Chopin balladába.~Hát a zongora
1479 I | hallatszik.~- Jaj, szegény cica - mondja Olga. - Feljött
1480 I | eléri-e?~A cső vége a bal cicije alatt, s jobbjával nyúlt,
1481 I | fogadok el tőle akármi ostoba cifraságot!~És szinte szorongtam aztán
1482 I | nádszál-kisasszony, akit rücskös cigány-~lánnyal cserélt ki a vasorrú
1483 I | jutott minden mese, ami a cigányasszonyok jóslatát igazolja. Szinte
1484 I | is.~Akkor halljuk, hogy cigánybanda muzsikál a szomszédba, egy
1485 III | meg, hogy a magyar nótát a cigánybandák se játsszák helyesen, mert
1486 I | nem állít falnak semmiféle cigánydáma, de erről komoly emberek
1487 I | fejkendőt tartotta meg a cigányélet emlékéül. Ő is koldulgatott
1488 I | bőgőst agyonverték. Egy cigánylakodalmon verték agyon. Pondróné akkor
1489 I | egy ragyás cigánnyal. A cigánynak ugyanolyan kék nadrágja
1490 I | Pondróné akkor meggyűlölte a cigányokat, s beköltözött a Jézus házába.
1491 II | legnagyobb baj, hanem a cigányokkal elhúzattam a „Zöld fűben
1492 I | nem barna. És a szeme se cigányos. Igen illik neki az a barnaság.~
1493 I | járt, amikor ők az elsőbe. Cigányosan barna és félelmetesen duhaj
1494 I | Magam is éhes vagyok, cigánypajtás - szólt lenéző oldalpillantással -,
1495 I | faluvégen többnyire áll egy-két cigányputri, vagy facsoport, vagy agyagbánya;
1496 I | micsoda?~- Micsoda? Hát... a cigányság.~- Az is, vagyis hát a zene.
1497 III | a kesergőt? - kérdezte a cigánytól.~- Hol vettem volna - felelte
1498 I | könnyen szállnak, mint a cigarettafüst.~Csakhamar elhagynak.~Pedighát
1499 I | hosszú és sovány. Még a cigarettái is kétszer olyan hosszúak,
1500 I | mondotta lepöccintve a cigarettája hamuját. - A Széchenyi-kertben,
1501 I | teleszkóp felső és alsó végét. Cigarettára gyújtott. Fölvette a bundáját.
1502 I | magyar pipával, folytattam cigarettával, szivarral, csibukkal, s
1503 III | Das Leben ist nicht cigentlich da, um genossen, sondern
1504 II | Miről ismerted meg? - cikákolt nevettében.~- Cselekedetükről -
1505 II | aranylégy hegedül ide-oda cikázva a domb zöldsége fölött.
1506 Gardon| szövegét.~Kötetünk hiányt pótló ciklusa az a hat írás, mely Gárdonyi
1507 I | reggel ott sétált szürke cilinderben és gyékényszínű úti köpönyegben
1508 II | szobába, és földhöz csapja a cilinderét.)~Ah egek! Ah mennyország!
1509 III | születhetett másképpen, mint cimbalmon: magyar a lelke és idegei
1510 III | kuckóban egy rongyos és sánta cimbalmos ült.~Én akkor a zenével,
1511 III | mennyek országból és az utolsó cimbalmot fölviszik oda magukkal,
1512 III | embert és ada ennek elébe egy cimbalom-muzsikát.”~Mert a cimbalom nem emberi
1513 III | a cigány -, benne volt a cimbalomban.~- Miről szól?~- Miről szólna?
1514 III | patakmentén. Egyszerre csak cimbalomhangokat hall. A parton a fűzfa alatt
1515 III | hangszerrel kísérni, mint cimbalommal. A dal zengő beszéd, a futamok
1516 III | uradalomból való és régi jó cimbora. Mondom, ülnek. De nem beszélgetnek,
1517 I | Kicsodák? Csuka Bandi meg a cimborái. Ki vót vóna más?~Mondok:~-
1518 I | Hát ki is vót vóna más!? A cimboráit most fogdossák össze.~No
1519 I | város.~- Kalaván.~- Itt egy cimborámat eladták.~- Uzonkova.~- Sok
1520 I | Mikor katona voltam. Egy jó cimborámnak meghalt az apja, aztán örökölt.
|