1-arany | araro-bemut | benez-cimbo | cime-duhos | dulev-elove | elovo-fakly | fako--folem | folfe-gyero | gyert-hemne | hempe-inton | ipark-karty | karu-kinyi | kinyo-kotro | kotta-lerak | leraz-meggy | megha-milli | miloi-nyarf | nyarg-orsza | ortod-predi | prem-sarok | saru-szele | szeli-tanal | tanar-tottu | totyo-valto | valts-zarni | zarod-zuzog
Part
1521 I | is talál grófnét. Mi is a címe? Megálljunk. A manó tudja.
1522 I | lelkek babiloni soka.~JUDIT:~Címeres nagyurak...~SEKSZPÍR:~A
1523 I | háznál, minden kívánság hozzá címeződött:~- Keszeg úr, rendelje elő
1524 I | hibázott. Erzsike kisasszonynak címezte a lányomat. Nevetve korrigáltuk.
1525 I | a művészetet. Egy bolti címfestő ecsetje alól kikerült rossz
1526 Gardon| eltér a külső és belső címlap felirata, hogy regényként
1527 I | teljesen ismeretlen kis cingár fiatalembernek. A fiatalemberen
1528 I | Hogy én lopjak, rablásba cinkoskodjak? Ámbátor tiszta szent igazság,
1529 I | értem, valami nagy tükröt cipel arra két hordár. A lovam
1530 I | komoly arccal eddegélte a cipó második felét. S a lajtra
1531 I | de a szíja csak madzag. Cipócska volt benne. A fiú keresztet
1532 I | suszter van itt. Meghozta a cipőket.~S hogy újra villámlott,
1533 I | Sári búsan pillantott a cipőkre. A kezébe vette az egyiket
1534 I | jobbjával nyúlt, nyúlt a cipővel be a puska ravaszához.~A
1535 I | Csak egy durranás...~Circumdederunt me...~A szú halkan percegett.
1536 I | Cirkuszban játszott azelőtt, de a cirkusz megbukott, mert a herkulesét
1537 I | szerecsen nő: Gamba nevű. Cirkuszban játszott azelőtt, de a cirkusz
1538 I | fejem, mint a megfagyott citrom, minden gondolat megfagyott
1539 I | pepita, és a nyakkendője citromszínű selyem. A leány szeme ábrándosan
1540 I | szabadult meg?~A paraszt egy cobákon rágódva felelte:~- Hogyan?
1541 I | megállt és lebocsátotta a cókmókomat a hóba. A süvegéért nyúlt.
1542 I | kondérokban a hús, és pirultak a combok a nyárson. Az erdei levegőbe
1543 I | Köszönöm, anyám. Estére Cornelius Nepost teszem a fejem alá,
1544 I | kíváncsisága miatt.~Mindezt is csacsogással mondta el Etel vasárnaponként,
1545 I | különösen a lányok, bizony csacsognak is munka közben. A fiúk
1546 I | ott van a vasút mellett - csacsogott tovább a lány:~- Melyik?~-
1547 II | föld mélyéből. A vállukon csákány vagy lapát. S jönnek egyre
1548 I | csakúgy feküdt, mint előbb, csakolyan fehéren és szenvedőn, s
1549 I | halála után. Ez a médium nem csal. Engem ugyan nem állít falnak
1550 I | mi volt osztrák főhercegi családban. De hátha ott valamelyik
1551 II | rövidséggel történt, s a családi komolyság alapvonásait,
1552 I | vagy mi, egy főhercegünk családjában. Talán nevelő.~- Vagy pesztra -
1553 I | csikaródzott a belső részem tőle.~A családjával azonban nem ezen a pogány
1554 II | Az orvospapok nem merik a családnak megmondani, hogy a hajnali
1555 I | volt az efféle milliomos családokban, egy Rothschild-fiú is fejbelőtte
1556 I | Gyuri persze másnaptól már családtag volt. A helyi újságba is
1557 I | írta? Nem értem. Nálam már családtaggá vált. Fizetést annyit adtam
1558 I | Elemér. Itt nincs semmi csalafintaság. Hogyan megmondott mindent!
1559 I | vesszük vissza tőle, amit csalással szerzett. Azt is csak azért,
1560 II | tükrözi vissza.~Azonban csalódunk. A vén Matyi egyszercsak
1561 I | percet, aztán bosszúsan csap a billentyűkre.~- Ma nincs
1562 I | kocsik előtt itt-ott egy csapat nagy süvegű janicsár, turbános
1563 Gardon| szedett-vedett csavargók csapata a durva kiközösítéstől eljut
1564 I | fiú érdeklődéssel nézi.~- Csapd el! - szólal meg a leány.~
1565 I | hömpölygeti, nyomja, emeli, csapkodja a vizet, mintha ki akarná
1566 II | könyörület. Felkaptam egy kígyót. Csapkolódott, gyűrűket dobált a karom
1567 III | vannak, akik túlzásba nem csapnak át, hanem azt mondják, hogy
1568 I | hiszi, hogy Gyuri ártatlan. Csapodárnak gondolja. Hiszen Gyuri maga
1569 I | között.~A hordók eközben csapot kaptak. Bögrékben és tülkökben
1570 I | állt és lógatta zsírtól csapzott szürke haját. Nyakig érő,
1571 III | éjének idején egy pusztai csárdába tévedtem, ahol a kuckóban
1572 II | ha a négylábú nemzetsége császári koronát nyomna a fejére,
1573 I | hogy derága finom ital: császárok, királyok isznak csak ilyet.~-
1574 III | elvesztette a trencsényi csatát.~Rákóczi megértette ezt
1575 I | mamával. Más fiatalember nem csatlakozott hozzájuk sose. Az iparosfélék
1576 I | előre tudom, hogy a csattanója: „az emberi kor legvégső
1577 I | Etelt kirántja az ágyból. Csattantja pofon úgy, hogy Etel az
1578 I | csink-csinkeltek. Elegáns hintók lovai csattogtak. Egy-egy vendéglő teraszáról
1579 Gardon| hiszen a szedett-vedett csavargók csapata a durva kiközösítéstől
1580 I | iskolába kerültem, mert hiszen csavargót nem vesznek föl oda, hanem
1581 I | az asztalra, és lejjebb csavarta a lámpást. Némán tűnt el
1582 I | házi lámpást is feljebb csavartatta.~- Hé! Ide mind! - kiáltotta
1583 I | a balkezére olvasó volt csavarva.~Meggyújtotta a háromkörtés
1584 II | az asszony - vélekedik a csecsemős is.~- Elfér - mondja vállat
1585 I | összetörjem a papírosszeleteket. A cselédekre gondoltam, nehogy kibetűzzék.
1586 I | boltban: a Lukács orvosék cselédje meg a bábosné. Látszott
1587 I | gondolkodott, aztán csengetett a cselédjének:~- Eredj! Hívjad át Gács
1588 I | amelyetek meg vén, azt cselédképpen tartják.~- Ütik?~- Bizony,
1589 I | A szobája nyitva volt. A cselédleány akkor porolta.~- Már nincs
1590 I | Vizet! - kurjantott a cselédre. - És orvost!~Hát szerencsére
1591 I | tiszta istállókban. De a cselédség lakása a béresudvaron még
1592 I | dolgát. Szegények voltunk. Cselédünk csupán egy volt.~Tehát nyomasztó
1593 I | mindig meséért zaklattam a cselédünket. Mesélt is néha, különösen
1594 I | mind a hét miatyánknál ezt cselekedd: hagyd abba ott... a mi
1595 I | mán magam is rendjén való cselekedetnek éreztem, amit elkövetni
1596 II | cikákolt nevettében.~- Cselekedetükről - felelte Szent Péter.~Sátán
1597 II | egy bölcs dervistől. Mit cselekedjem, hogy megszabaduljak?~A
1598 I | testem izmain, úgy kellett cselekednem, ahogy az rándított.~Bűnös
1599 I | Hosszúné, ha meg akarja cselekedni a legnagyobb jót, amit életben
1600 I | de ezt főképpen azért nem cselekedte, mert nem volt burgonyája.
1601 I | szemmel fordult Sárihoz:~- Mit cselekedték?~Sári valóban olyan arccal
1602 I | bennem. S mintha nem is én cselekedtem volna, hanem az a tigris
1603 I | a saját kezibe.~És akkor cselekesszük meg a nagy cselekedetet.~
1604 II | azok a bocskoros katonák cselekszik, akiknek a zászlaját a ti
1605 I | Mink meg járunk, kelünk, cselekszünk, beszélünk, nevetünk vagy
1606 I | olyannyira nem volt az eszem a cselekvésen, hogy szórakozottságomban
1607 I | nargiléztam is. A szivarcsempészetről könyvet írhatnék.~- Bizonyára
1608 II | Duna túlján által az éjjeli csenden, mintha az is kérdezné a
1609 I | Olga indulatosabb, Sári csendesebb.~Néha azonban megvallja:~-
1610 I | Erzsike - mondom neki csendeskén, mikor magunkra maradtunk -,
1611 I | ránézett. S néhány percnyi csendesség ült a társaságon.~A csendességbe
1612 I | csendesség ült a társaságon.~A csendességbe a kakukk kiáltott bele.~-
1613 I | telten, s a vihar nemhogy csendesülne, hanem már a lehetetlenség
1614 II | panaszos. A meleg terem csendjét csak egyszer zavarta meg
1615 I | műhelybe.~Abban a percben csendül a boltajtó, s lép be Gyuri.~
1616 II | nyüzsgés. Villamoskocsik csengése, dübörgése, autók búgása.
1617 I | órakor megjelenik ott nagy csengetéssel egy őszöreg szakállas ember.
1618 I | akart. A dobbantás az elnöki csengetést helyettesítette:~- Nem -
1619 I | kalácsból. A könnyek a kezére csepegtek.~- Hagyjatok békén - rebegte. -
1620 II | folyosóról behallatszik nagymellű Csepelnek a zokogása:~- Vége a magyarnak!~
1621 II | eljegyzésére nem ment már le Csepelre.~- Százesztendős ember nem
1622 I | valaki~két kappant visz a Cséplen-utcán végig.~SEKSZPÍR (VÁLLAT
1623 II | eladniok. Tizenöt gazda cséplőgépet vett, persze csak afféle
1624 II | gyermekek szemén is.~- Óh cseppke - mondja a leányka -, megeszik
1625 II | hajad, Tercsi, színtelen csepűkóc, aztán úgy áll szanaszéjjel,
1626 I | sohase látott affélét, csak csepűrágót látott egyszer tíz éves
1627 I | fésülködjünk egyformán, és ne cserélgessük a ruhánkat. Mégis
1628 I | rücskös cigány-~lánnyal cserélt ki a vasorrú bába.~S a királyfi
1629 I | alkotott Buddha-szoborért cserélte egy buddhista kolostorban.
1630 II | ügyességemet. Én pedig nem cseréltem volna dicsőséget egy Napóleonnal
1631 I | gyűrűvel~keresztlevelet is cseréltünk volna.~Nem liliom való neked
1632 I | ültette át az Égben más cserépbe.~Mégis a sír, a sírocska
1633 I | nádasházakból. Verestornyú templom. Cserepes parókia.~Az utca vizes árkában
1634 I | sakter házát vette meg, a cserepeset, meg nyócvan hold földet.
1635 I | mondok, nem lenne illő, hogy cseréppélpával üljek ott az ünnepi asztalnál,
1636 I | bekecse zsebéből a maga kis cserépszutykosát, dohányzacskóját.~- Nohát -
1637 I | csakhamar a szalámit is, nagy cseréptányérban, hat embernek valót.~Nézem
1638 I | biblia-órán a tanító szólott:~- Csetneki Olga.~S fölkelt a másik.
1639 II | elkészítve, királyi eledel!~Csettentett a nyelvével és a karos szalmaszékben
1640 I | megfordulok, ül rendesen, cseveg, mint előbb.~Az asszony
1641 I | komédia,~s mennyivel édesebb a csevegése,~mint a fellengős, kongó
1642 I | Mosolyogva hallgatta a csevegésüket. Mulatott Gyurinak a selymes
1643 I | öreg.~A gyerekek is vidáman csevegnek.~Egy asszonyság is ellibben
1644 I | ismerkedtünk össze. Kedves csevegő ember volt; fiatal, hosszú
1645 I | Szórakozottan nézett a tányérjába. A csibegomba-leves kedves étele volt, mégsem
1646 I | Letértem az útról a házsorra. Csibekovács Antinak a házáig ért az
1647 I | inas visszatért a két kis csibuk-pipával és egy negyed téglányi vörös
1648 I | dohánycsemegéje. A perzsa sah csibukdohánya volt benne a legalávalóbb,
1649 I | cigarettával, szivarral, csibukkal, s ha időm engedte nargiléztam
1650 I | a nadrágjába, aztán így csicsergett:~- Nagyságos és méltóságos
1651 I | történetet. Mint a tenger csigája, amelyben benne búg halkan
1652 I | káposztavirágot; penészes sajtot. A csigát is megeszik, mint a cigányok.
1653 II | bükkfatapló, amelybe szinte csiholni szeretne az ember.~S micsoda
1654 I | hogy még harmadnapra is csikaródzott a belső részem tőle.~A családjával
1655 II | helyesen is cselekedett.~A csikó híven követte apja nyomdokait.
1656 II | gyöngéd pillantást vet a csikófiára, amelyre valóban büszkén
1657 II | mélyében fekszik, felköltötte a csikófiát és az udvarból megszökve,
1658 I | benneteket! - kiáltja a fogát csikorgatva a legény.~- Gáspár - szól
1659 I | A derekán fehér-fekete csíkos blúz. Az öve is fekete.
1660 II | felvégi Kis Jánosnak, csupán a csikót tartotta meg, s apja nevelésére
1661 II | bíborláng futotta át. Szemeinek csillagán egy elolvadt könny. Nem.
1662 II | ő könyörgése megtartja a csillagát.~A fejedelem fekszik párnák
1663 II | rézbuzogányok voltak, de szép csillagfejűek.~- Adj zsákot! - mondotta
1664 I | feléje.~Egy mozdulatlan nagy csillagkereszt. Az égen? A levegőben?~Szinte
1665 I | előtűnnek az apró és erőtlen~csillagocskák. S versengenek: ki nagyobb?~
1666 II | mondja meg az, hogy mi van a csillagokban? Meghagyja-e Isten még a
1667 I | utazgatunk a század hajóján a csillagokkal világított nagy végállomás
1668 II | Az a láng a lélek.~Túl a csillagokon, egy este ott égett egy
1669 I | Új írók”, akik az én csillagomnál~gyújtották meg hitványka
1670 II | Felszállnak. Megint egy város csillagzik elő alattuk.~- Ide - mondja
1671 II | szemöldöke alól vízgyöngy csillan elő, s lefut a szakállán.~-
1672 II | Amint ezüstfényű rajban csillannak elő a kékesen sötét magasságokból
1673 I | apró fekete szeme vizsgálón csillant reám.~- Csakhogy az nincs
1674 I | a major ablakai vörösen csillogtak.~- Még ott van a csűrben -
1675 II | ki, mint egy megborotvált csimpánzmajom!~- És én ezt a bamba alakot,
1676 I | Ha tetszik, rántottát is csinálhatok.~- Ejnye, hát miért nem
1677 III | Isten hetedik napon az ő csinálmányát, melyet alkotott vala, látá,
1678 I | Semmisítsük meg ezt a hitvány csinálmányt?~- Semmisítsük meg! - kiáltotta
1679 I | Hát az asszonyokkal mit csinálnak? - kérdezte egy feketehajú
1680 III | csak úgy rögtön.~- Meg kell csinálnod!~- Nem lehet. Késő már!~
1681 II | igaz, hogy ezt egy pajtásom csinálta barátságból. Hanem az is
1682 I | vagyok a farkas. Faágakbúl csináltak saroglyát, azon vittek haza.~
1683 I | Olykor papirosból magam is csináltam. Mikor meg rajzolni tanultam,
1684 I | mondja a kocsis -, mását csináltatnám; rájárnék vagy két esztendeig...
1685 I | elfelejtem, hogy karfát kell rá csináltatnom. Ilyen deres időben megcsúszok
1686 I | anyjok pedig külön parfét csináltatott nekik, s rájuk parancsolt,
1687 I | portékát és az asszonyt. És csináltunk itthon rózsáskertet, nagyot.
1688 I | Villamoskocsik bőgtek, csink-csinkeltek. Elegáns hintók lovai csattogtak.
1689 I | csinál? Hát mit csinál?~- Hát csipeget innejd is, onnajd is. Ménkű
1690 I | golyócskát a pipámba, rá egy csipetnyi török dohányt.~- Jer Osszián -
1691 I | De a finom, szép arcú, csipkeruhás nagyságos asszony annyira
1692 I | a délután vasalt szép új csipkés batiszt-ingek. Elvette a
1693 I | finomabb fajta fehérneműt, csipkét-mit, mindig maguk vasalták.
1694 III | addigi dallamok mindenféle csiri-csári nóták; semmi mély érzés;
1695 I | feleségem egyre a Gedóék csirkéjét beszéli, hogy újév napján
1696 I | bögyünk, mint aratáskor a csirkének, kimentünk a Páterba. Végignéztünk
1697 I | napján ültettek tyúkot. Korai csirkét akarnak nevelni, szobában,
1698 I | hederített. Majd bizony ilyen csitrikkel áll szóba. Mindössze egyszer
1699 I | nyargalt, meglátta a két csitrit az ablakban. Nézte a két
1700 I | csizmáit, hogy el ne lopják. A csizmából sok szalma dőlt ki, meg
1701 I | magányos asszony. Az ura csizmadia volt, a gyermekei is csizmadiák.
1702 I | csizmadia volt, a gyermekei is csizmadiák. Csakhogy a fiai elszármaztak
1703 I | elment érte és lehúzta a csizmáit, hogy el ne lopják. A csizmából
1704 I | bikától sem. Azt hiszem, a csizmájában van az ereje. Sohasem láttam
1705 I | hogy gondolkodva nézett a csizmájára, a haja előreleffent, s
1706 I | asszonynak az ágyához, fogom a csizmáját. Azt húztam fel, nehogy
1707 I | apja hordja. De nemcsak a csizmák méltóságosak őnála, hanem
1708 I | ahhoz fogható erős és öblös csizmákat. Mindig azt hittem, hogy
1709 I | Jancsi gyerek ezekben a csizmákban jön az iskolába, mindnyájan
1710 III | folytatja:) Hej, elkopott a csizmám babám (megint szippantás,
1711 I | lábamra húztam először a csizmámat.~- A kánya egye meg, nem
1712 I | másikat. A víz kiömlik a csizmaszárából. A vízzel együtt kihull
1713 I | próbálta, hogy azzal eléri-e?~A cső vége a bal cicije alatt,
1714 I | már, amint lábacskája ott csobogott mellettünk a vízben.~- Miért
1715 I | összeszedte magát és ijedt csodálkozással nézett:~- Én?~Olga felrobbant:~-
1716 II | hosszú fekete sávban nyüzsög.~Csodálkozik a Szent, hogy mi az? Sátán
1717 I | Mindig mereven nézett, mintha csodálkozna valamin, és úgy lógatta
1718 I | asszonyok ijedt tyúkokként csodálkoznak egymásra.~Mi történhetett?~
1719 I | már körölöttünk álltak s csodálkoztak a nekik idegen beszéden.
1720 I | márványszobrot. Mindenki csodálta.~Aztán előbújtak a homályból
1721 I | szája ájtatosan mozgott. A csodatevő Mária-képek előtt láttam
1722 I | távolban hegyek kékelnek. Csönd és békesség a világ.~Ballagdálok.~
1723 III | Érti?~Elhallgatott. Aztán csöndesebb hangon folytatta:~- Én nem
1724 II | táltospapnak a könyvére világít.~A csöndességben behallani nagymellű Csepel
1725 I | az utcai kapunak kerülök. Csöngetek. A csöngő a konyhába szolgál.
1726 I | hallatszik ám a nagy csörgés csöngetés. Jött az öreg, fehérszakállas
1727 I | kapunak kerülök. Csöngetek. A csöngő a konyhába szolgál. Az Örzse
1728 I | hogy kárba ne vesszen egy csöpje se.~- No - aszongya -, hát
1729 I | valld meg: nem is ezért csöpög~a két szemed pillája, nem
1730 I | Az apja nagy vigyázattal csöpögtetett a sárga színű méregből a
1731 I | pék, amikor magára maradt, csöppenkint töltött belőle egy pohár
1732 I | ablak alatt, és különös csördülések.~A péklegény megrezzent.~-
1733 I | csak hallatszik ám a nagy csörgés csöngetés. Jött az öreg,
1734 I | asszonyoknak.~A szánkó egyenletes csörgéssel sikamlott a havas, hideg
1735 I | mosolyogva rázta a fejét, szinte csörgött a két fülbevalója.~- Mindig
1736 I | találta egy szarkában, amely csörögve, billegve röpködött előttük.
1737 II | Ide-oda rugdos. Hát valami csörren.~Nézi, mi az? Egy rozsdás
1738 I | hideg víz, mint ahogy a kút csövéből csurog.~Egy Dániel nevű
1739 I | hogy eléri-e a ravaszt? A csövet a bal mellére illesztette.
1740 I | ó-toronyba. Ott nézegeti egy nagy csövön a holdat. Olyankor be kell
1741 II | kötényed fodrát is elborítottam csókjaimmal.~Te meg mosolyogtál a könnyeiden
1742 I | Akkor mindenki kezet csókol neked.~- Lehet.~- Palotában
1743 I | rajta a vén boszorkány, meg csókolgatta. Aztán meg leborult a porba.~
1744 II | indított arra bennünket, hogy csókolózzunk. Szenvedélyesen, kipirultan,
1745 I | hogy Gyuri megtévedt. Ezt csókolta meg Olga helyett.~Az ablakon
1746 II | kipirultan, boldog tekintettel csókoltuk egymást, s nem beszéltünk
1747 II | is magamnál, és tömérdek csókomtól szinte megfakult. Igazán
1748 I | a fuvaros mögött Tamás csokorral. Tamás mögött egy kutya.~
1749 I | kocsin egy tenyeres-talpas, csókra álló szájú leány, aki egynéhány
1750 I | esténkint Olga tömérdek csókról számolt be Sárinak.~- Ajjj!
1751 I | TAMÁS (JUDITNAK NYÚJTJA A CSOKROT):~Lehetek kísérője?~JUDIT (
1752 I | a markában azonban egy csomó gittet szorongatott. Nem
1753 I | fűzfa a tóparton, ahol a csónakban üldögélve horgászott, míg
1754 I | mosolygott:~- A Balatonból. Csónakon indultam, s nem gondoltam,
1755 I | emelkedett ki, másutt egy-egy csonka napraforgó maradványa. Igen
1756 II | holttestek hevertek, sebesültek, csonkítottak, kettéhasítottak. Többnyire
1757 II | bőrsátorban, rudakon fehérlő csont-lófejek között. Őmaga is mintha
1758 II | hogy az erei feszültek, csontjai ropogtak belé.~- Dobd rám
1759 I | sohse képzeli hozzá azt a csontmetsző hidegséget, azt a kábító
1760 I | begyesen, meg egy vékonycsontú, szőke, de feketeszemű leány.
1761 I | szekereken.~A rabok egy csoportban tizennégyen voltak összesen.~
1762 I | nekem, mintha a Krisztus csoportjából való volna.~Én valóban nem
1763 I | Egy II. osztályú kocsinál csoportosulás támadt. Az arcokon bámulás
1764 I | megint eszmélkedek, nagy csoportosulásban vagyok.~- Meghalt - mondogatják.~-
1765 Gardon| tiltakozhatott az életmű csorbítása vagy „retusálása”, azaz
1766 I | Kinek mije veszett el?~Csorbult-e Plutarhosz vagy Bokaccsó?~
1767 II | útközben jegyzi a noteszába a csordást.~Hát hol szállanak le? Egy
1768 I | Pelengérre tette a tollamat,~csóró szarkának, minek, nevezett.~
1769 I | A kápolna körül ma is a csőszé a fű.~- Aggyisten - mondok. -
1770 I | mikor visszatérek, tovább csőszködök. A kocsisnak se gonosz a
1771 I | felvonta a papucsot és halk csoszogással lopódzott az eperfához.~
1772 II | sokszorosan és haragosan fejet csóvált szamarának ezen nem várt
1773 I | Én még mindig a fejemet csóváltam:~- Mégis... aludjunk egyet-kettőt
1774 I | törni abba egy kis törést.~Csóváltuk a fejünket mink is, hogy
1775 I | legény.~- Gáspár - szól le a csucsorodott szájú leány a kocsi tetejéről -,
1776 I | hoznának ide a természet csudáit járó idegenek.~ ~
1777 I | nagyobb csuda lenne a lurdesi csudáknál is. Nem jár az erre.~- Hát
1778 I | forintom volna, hát bíz én nem csudalátásra vesztegetném.~- Hát mit
1779 I | gólyanyakú pipa... Hogyan csudálják, ha majd rágyújtok! Az asszonynak
1780 I | Hunyja a szemit utána. Csudálkozik.~- No - aszongya -, hát
1781 II | E pillanatban azon sem csudálkoztam volna, ha azt hallom, hogy
1782 I | Vasláda is.~- Vasláda is? - csudálkozunk a szón. - Ugyan mi érkezhetett
1783 II | a szalonna? - kérdeztem csudálkozva.~A kezével megvetően legyintve
1784 I | Sófalván kastély van.~- Ne csudálkozzál - mondta az egyik nő -,
1785 I | meg tőle. Aztán mindenféle csudás ételeket esznek, sületlen
1786 I | korcs-szárnyasokat!~Bú, csüggedés, minden rossz ittmarad!~
1787 II | a tevém árnyékos oldalán csüggött. Jó időbe került, míg el
1788 I | Balázs meglátogatására is. Ma csütörtök, holnap délelőtt vonatra
1789 I | körülnéz, hogy miféle zsidót csúfol a gyerek. Hát őt csúfolja.~
1790 I | csúfol a gyerek. Hát őt csúfolja.~No megállj - mondja nevetve -,
1791 I | A feleségem is szidott, csúfolt, nevetett érte. Azért is
1792 II | szárából készült dudáknak csúfondáros harsogása között, végig
1793 I | is régen. De akkor az a csúfság történt velem, hogy elaludtam,
1794 II | van itt, hanem kettő!~És csujjantott örömében:~- Látod-e, hogy
1795 I | gallér, mandzsetta és a csuklóján csillogó gyémántos fekete
1796 III | Hallom, hogy a külső ajtó is csukódik, záródik. No kutyateremtette:
1797 I | hogy lehet valaki ilyen csúnya ember!~Megfogtam a kicsike
1798 I | még ennél is nagyobb; oszt csupasz, mint a bihal! Az orra meg
1799 I | csillogtak.~- Még ott van a csűrben - mondotta Lukács. - Holnap
1800 I | ment Sófalván a csurgóra. A csurgó az erdőszélén van a temető
1801 I | asszony vízért ment Sófalván a csurgóra. A csurgó az erdőszélén
1802 II | üvöltéssel rajzik elő a csűrökből és a kertekből a gyerekhad
1803 I | mint ahogy a kút csövéből csurog.~Egy Dániel nevű vén tengerész
1804 III | Lám elnézi, hogy a jégen csúszkálnak, még olyan csúszó masinát
1805 III | jégen csúszkálnak, még olyan csúszó masinát is vett a lábukra!
1806 I | hát egy ujjnyival beljebb csúszott a kés, mint ahogy szándékolta.
1807 II | fagylaltot és egy kilogramm cukedlit. Átkozottul jó étvágya volt,
1808 II | világ, rózsaszínűnek látom a cukorsüveget is, bútoraim mintha élnének,
1809 I | a hosszú arcokat mutató cukortartótükörben, hogy a doktor keze az én
1810 I | Itt három malom van.~- Czaribród.~- Itt engem megvertek.~-
1811 I | végiglődörgeti a derekán.~- Czorli.~- Innen kezdve meglátjuk
1812 I | Nézzük az Elek pap levelét:~D. a. J. K.~Kedves Barátom!~
1813 III | Leben ist nicht cigentlich da, um genossen, sondern um
1814 I | a fél pofám úgy föl volt dagadva, mintha valami trombitás-regruta
1815 II | kezed, Tercsi, legfeljebb dagasztásra való, vagy arra, hogy pofon
1816 I | Elbeszélem neki. Hát abbahagyja a dagasztást, csak bámul. Mert éppen
1817 I | bámul. Mert éppen kenyeret dagasztott.~- Valami nagy szerencse
1818 I | pírregése,~macska-doromb, dajkának dúdolása,~költő írása, -
1819 III | vissza. És az lesz a dalok dala, az örökkévaló, a halhatatlan,
1820 III | illés van a szöveg meg a dallam között, mikor mindjárt az
1821 III | enyimre kerül a sor. Az addigi dallamok mindenféle csiri-csári nóták;
1822 III | himnuszi szárnyalás. Az én dallamom egyszerre áhítatra kelt
1823 II | rögtönözve, egy öt percig tartó dallamos ordításban az érzelmek minden
1824 III | valahogy így írta volna a dallamot (s az öreg dúdolta.)~Nem
1825 I | kimászott az árokból, s dallikózva haladt tovább a gyerekek
1826 III | muzsikus nem ismeri a magyar dalnak azt a nagy törvényét, hogy
1827 I | virágos mező:~az életed és dalod a magadé!”~JUDIT:~Nem eszel-e
1828 III | Hát az ilyen természetű dalokat nem is lehet más hangszerrel
1829 I | Rekedtes férfihangnak a dalolása hallatszott a műhely mélyéből:~
1830 I | feleséges ember. De ma estére dalos mozi volt hirdetve a kávéházban,
1831 III | örökkévalóságnak? Amelyik dalt megjutalmazzák, azt meg
1832 I | felvont szemöldök,~csak a Damokles kardját: No, mi lesz?~(Elkomolyodik.)~
1833 I | szoknya van, és boldogan danolgatva dolgozgat?~Nem tudtam válaszolni.
1834 I | vónál, aztán danolsz is. Azt danolod, hogy Lóra csikós, lóra.
1835 I | Nem panoráma ez, se nem danológép.~A gyerekek elmaradnak,
1836 I | mintha részeg vónál, aztán danolsz is. Azt danolod, hogy Lóra
1837 I | kerekedett tőle, hogy még danoltunk is. A koma kezdte, hogy
1838 I | Nem vagyok francia.~- Hát Dantét, Sekszpírt, Petőfit, Hugó
1839 II | Elszaggattam miatta három darab politúrozott arcképrámát,
1840 II | hát a szikla félembernyi darabban ingadozik.~- Mi a fene? -
1841 Gardon| az életmű legértékesebb darabjai, de feltétlenül helyük van
1842 I | zokogott. A Mária-kép eltépett darabkái ott hevertek körülötte.~
1843 I | a törökök a nyárson sült darabokat osztották meg maguk között.~
1844 I | Az magyar fészek! Olyan darazsak laknak benne, akikkel nem
1845 I | megveti a lábát, visszanyom a dárdájával egy hadsereget. De aztán
1846 III | Igen, az ő jósága...”~„Das Leben ist nicht cigentlich
1847 III | ist ein Trost im Alter, dass man die Arbeit des Lebens
1848 IV | 1881. május 1. keletkezési dátummal).~~~~~~A mintaember~~~~Néptanítók
1849 I | Magyar Közélet, 1907. december 15.)~ ~
1850 I | és rongyból kötött bábut dédelget.~- Aludj babica, aludj aranyosom.
1851 I | a legerősebb borbul.~- Dejszen - aszongya a koma -, én
1852 I | Szállása minden boglyatöve.~- Dekát hogy lehet így élni? - mondottam. -
1853 II | káromkodott.)~Hát egyszer, úgy dél felé, hajtja ám hazafelé
1854 I | két rokon állat. Az egyik délceg, büszke, fényes, tüzesszemű
1855 I | egy rézkrajcárt se.~Másnap délfele húztak ki a verembül. Az
1856 I | kormánykerék kezelési módjával, a delfinekkel, szóval mindennel, ami csak
1857 I | turbános szpáhi és rongyos deli katona keverten; közöttük
1858 II | Szállnak át a nagy síkságon Délnek. Sátán útközben jegyzi a
1859 II | szemben a dombon. A nap a délponton áll. A kissé előre dőlő
1860 I | gavallér.~Egy augusztusi nap délutánján volt ez estefelé. Az utca
1861 I | érdekesebbek voltak. Gyuri már délutánonként is eljárt hozzájuk, fél
1862 I | vonatra ülök. Nála töltöm a délutánt és az estét. Jól fog esni
1863 I | tűnt el a homályban, mint a denevér.~Alit egy nagy kéz ragadta
1864 I | Parasztnak ilyen a legszebb. Mindenki örömmel nézett arca gödröcskéire,
1865 I | mondta egy öreg kocsis, hogy derága finom ital: császárok, királyok
1866 II | Sokszor láttam így ezt a két derek állatot, és eltűnődtem azon,
1867 I | a mosolygó alma, csak a dereka volt kicsit vastag, de úgy
1868 I | ágyamra feküdtem; átkötöttem a derekamat kötéllel. De mielőtt elnyomhatott
1869 I | kávészínű, sőt drappszínű. És a derekát se fekete szíj övezi, hanem
1870 I | Kövön-kő világ!~Zeg-zug utcáin derékba törik~a napsugár, míg fát,
1871 I | bosszúság! Bőre szabták itt derékban. Pestre küldtem, hogy mielőbb
1872 I | éppen az a legutóbbi divat. Derékben ne feszüljön, hogy bőnek
1873 I | nyakukban nagyszemű olvasó, a derekukon szíj, a kezükben keresztes
1874 I | szobám olyan világos, olyan derengőn világos, mint mikor tejüvegen
1875 I | tél fagya kétszeres erővel dermeszti.~Végignézett rajtam, mintha
1876 I | karját.~A park fehér volt a dértől. Délelőtt borult volt az
1877 I | igaz...~Valamennyire föl is derült az arca.~- Hát jó, fölveszem.
1878 II | kértem tegnap egy bölcs dervistől. Mit cselekedjem, hogy megszabaduljak?~
1879 III | Alter, dass man die Arbeit des Lebens hinter sich hat.” (
1880 I | kibocsássa. Nagy meglepődésére ott látta térden Olgát is.
1881 II | templomokat, amint előtünedeztek alattok. Sátán azonban
1882 I | szoknyájú, mezítlábas menyecske dézsát mosogat a vályú mellett.
1883 I | kocsmában, a szőlőhegy alatt. Dézsmaház lehetett az valamikor, ott
1884 I | szerelmet, irigységet, diadalmat, végül házasságot.~- No,
1885 I | belőle egy gyémántos arany diadémát. A hajába illesztette.~-
1886 I | amint mondom, akkor még diák voltam, tizenhat éves. A
1887 I | régen történt ez, még az én diákkoromban. Azóta sok gyászfátyol megfakult
1888 I | hogy mellettem lép el:~- Dicsértessék...~- Valaki az árokba esett -
1889 II | békesség virágai nyílnak. Mondd dicső költöző, messze-jövendő
1890 III | színházat.~Az enyim lett a dicsőség.~Hát lássa: ész kell a zenéhez,
1891 I | Mikorra visszatérünk, állanak~dicsőségednek újult falai,~s koszorús
1892 II | vérrel országot foglaló dicsőséges kardját. S ő áldozta a nagy
1893 II | pedig nem cseréltem volna dicsőséget egy Napóleonnal sem.~Ezzel
1894 II | majdnem könyékig a zsebében. Didereg. Szomorún bámulja az is
1895 I | dolgoztunk ínnal-kínnal, dideregve, verejtékezve, elgémberedett
1896 III | Trost im Alter, dass man die Arbeit des Lebens hinter
1897 I | tekintetes úrnak. Meg aztán... a díjamat is elengedném.~Ránézek:~-
1898 I | lekoppant. Lukács betűnkint diktálta a következőket:~...Ott kezdem,
1899 Gardon| szerkesztői félszegségek és dilettáns tévedések a bosszantók,
1900 I | született, nem nevelődhetik dinnyévé!~- De nem kompérnak született
1901 I | nevelő úr ott lóg a kertben a diófán. A sárga nyakkendőre akasztotta
1902 I | egy félben-fogyott nagy dióskalács újságpapirosban. A kalácsot
1903 I | jövevény ruhája szinte új, úri, diószín, csak épp hogy félre van
1904 II | amelyben össze van keverve a diótól kezdve minden fehér ételnek
1905 III | sehr, allzu, sehr, valde, direkte.~A magyarnak nincs is egyetlenes
1906 I | kerülhettek össze?~- Máris disputálnak - mondta Lukács -, hát még
1907 II | egy keresztecske volt a dísz, az ördögének a tábláján
1908 III | napja. A színház ünnepi díszben. Nem választott pályabírák
1909 I | leszálltak. A nők a tavaszi díszeiket mutogatták. A férfiak a
1910 II | keresztet is fehér prém díszíti, s az Úr Jézusnak töviskoszorús
1911 I | arca is szerencsétlen. Apró disznószeme és hosszú, lapos orra volt,
1912 II | a keresztapám hítt meg disznótorra...~Akkor adtad ezt az arcképet,
1913 II | övkendő, s a kendőben pöttyös díszű kések, pisztolyok. S az
1914 I | Könyörögtem neki, hogy szabadítson el, ott hagyom a zsákot
1915 I | nyelvét kellett volna megmozdítani, de a szó a torkán akadt,
1916 I | nehezítette el. Letérdelt a dívány mellé és ráölelkezett Olgára.~-
1917 I | rugók dobták volna fel a díványról, úgy felszökkent a dörrenésre.~
1918 I | hogy éppen az a legutóbbi divat. Derékben ne feszüljön,
1919 I | módon ruházkodtak, szinte divatosan. És hogy zsidók, legfeljebb
1920 I | változott.~Eleinte csak dobálta a hajót a magasból a mélybe,
1921 I | Vígan kurjantott minden dobás után:~- Banzáj!~És a levegőbe
1922 I | kulcsot megfordítják, székek dobbannak.~- A mosdót! - sikítja az
1923 I | hang.~A mészáros ládája dobbant.~A jövevény kezéből kiesett
1924 I | izgatta, vagy szólani akart. A dobbantás az elnöki csengetést helyettesítette:~-
1925 II | folytatja:)~Ej, de minek is dobjam ezt el!~Elteszem emlékül,
1926 I | be. Megdöbbenek. A szívem dobogása úgy megáll, mintha egy elefánt
1927 II | hallani lehetett a szíve dobogását.~Már mind a nyolc zsák meg
1928 II | pogány papok, nagy sípszó és dobolás között, egy bálvány előtt.~-
1929 II | meghal!~És behallani, hogyan doborognak az érkező lovasok százával,
1930 I | mondta, hogy a kályhájába dobta. Egyszer meg is nézettem
1931 I | következtek. Olga, mintha rugók dobták volna fel a díványról, úgy
1932 II | Ott feküdt a homokban, egy döglött teve mellett. Haldokolt.~-
1933 I | Hát inkább halj meg, dögölj meg! Muzsikaszóval foglak
1934 I | szobában is, megdöglik.~- Hát dögöljön.~Végre elalszik ő is, csak
1935 II | melyet a méh is epedve döngicsél körül - a te ajkad, édes
1936 I | ahol legfeljebb méhek döngicsélnek.~(Maga elé bólogat.)~Vagy
1937 I | lajtra nézett. Szomjas méhek döngtek ott, és egy pillangó is
1938 III | Másnap benyújtom.~Elérkezik a döntés napja. A színház ünnepi
1939 II | halálos gyújtovány-hideg döntötte ágyba. Az orvospapok nem
1940 III | Nem választott pályabírák döntöttek, hanem maga a közönség.
1941 I | szaggattak háztetőket, és döntötték ki a kerítéseket. A falombok
1942 I | nagyot villámlott, olyan dördülés következett utána, hogy
1943 I | ravaszához.~A puska nagy dördüléssel elsült.~Csak egy nagy ütést
1944 I | lenni.~A műhelyből az apja dörmögése hallatszott. Odatekintett,
1945 I | Persze hogy hasonlítanak - dörmögte elfelhősödött homlokkal
1946 I | délig aludt, s délben mindig dörmögve beszélt. Vagy nem is igen
1947 I | díványról, úgy felszökkent a dörrenésre.~A következő percben már
1948 I | kiesett a kezéből. A szemét dörzsölte, mint aki hosszú álomból
1949 I | meghánytunk-vetettünk. A te dógod lesz az, hogy kimégy a kapu
1950 I | Mér is adnának? Én nem dógoztam érte.~A koma adhatna pedig,
1951 I | aszongya -, mán vasárnap is dógoztat velem.~- Ne káromkodj itt -
1952 I | csak egy feledarabját a dohány közé.~Szívom. Gondolkodok.~
1953 I | megvolt kicsiben a föld minden dohánycsemegéje. A perzsa sah csibukdohánya
1954 I | brémaitól.~- Dehiszen ön nem dohányos, hát honnan ért hozzá?~-
1955 I | elvontatta egy másik.~Azóta nem dohányoztam.~ ~
1956 I | Fokhagyma és vöröshagymaszag dohányszagokkal keverten.~A cigányasszony
1957 I | botja. A ködmen alól egy dohányzacskó cafrangja játszott balfelől,
1958 I | maga kis cserépszutykosát, dohányzacskóját.~- Nohát - szólaltam meg -,
1959 I | gyártanak.~- És abbahagyta a dohányzást?~- Abba. Pedig lássa én
1960 I | felelte mosolyogva, - nem dohányzom.~S a szivarra mégis érdeklődő
1961 I | zárni az ilyen kocsit! - dohogta a másik.~- A kísérőt kellene
1962 I | Minden délután elmentem a doktorék háza előtt, s gyakorta láttam
1963 I | előtt, s gyakorta láttam doktorékat, ahogy kint hűseltek a kis
1964 I | liszter kabátban, a kövér doktorné szélesen, begyesen, meg
1965 I | beszélgetni az otthonvalók dolgairól - és Dózsa Juditnak hívták.
1966 I | valami kísértet. Végezte a dolgát. Szegények voltunk. Cselédünk
1967 I | Neked a zsidóval semmi dolgod, csak éppen hogy felzörgeted
1968 II | hogy fordítson a földi dolgokon.~Sátán még ezalatt mohón
1969 I | mondotta. - Sok még a dolgom.~S meleg kézszorítással
1970 I | éltünk napokig. Én eljártam a dolgomra. Elmentem hazulról reggel.
1971 III | szabad fennakadni minden dolgon.~Hátha még házas emberek!!~
1972 I | is a lába, mint a korán dolgos parasztleányoké szokott
1973 I | Mit? Nektek még jobb a dolgotok! Amelyetek fiatal, ott is
1974 I | és boldogan danolgatva dolgozgat?~Nem tudtam válaszolni.
1975 I | Nekünk a fedélzeten kellett dolgoznunk; szögeznünk, kötöznünk.
1976 II | mindent, mert akkor hóttra dolgozza magát.~- Eh - felelte az
1977 II | be a nyílást, azután úgy dolgozzunk tovább!~Visszamásztak a
1978 II | hogy más határban volt dolguk, lehet, hogy ők is lestek
1979 II | délponton áll. A kissé előre dőlő íves keresztről mintha a
1980 II | hegedül ide-oda cikázva a domb zöldsége fölött. A kereszt
1981 II | nagyfejű fiával együtt a falu dombján.~A déli rekkenő melegben
1982 I | keleti oldalán egy inkább dombnak, mint hegynek nevezhető,
1983 I | elönti a kertet.~- A ház dombocskán van. A kertnek meg jó.~-
1984 I | a havat. Itt-ott a déli domboldalakon is előbarnultak az őszi
1985 II | is a lakásommal szemben a dombon. A nap a délponton áll.
1986 II | Még valami páncélféle is domborodott a földben.~- Hagyja már
1987 I | lábosban, melléje meg a dombosra sült likacsos kenyeret.~
1988 I | hogy hátramaradt.~Mikor a dombra értek, amelyről már meg
1989 II | cselekedett.~Mikor aztán a dombtetőről visszanéztem, láttam, hogy
1990 II | puha rozskenyérrel.~- A domóját meg ropogtatja.~- A szeméből
1991 I | talán?~Kábult vagyok, mintha dorbézolásnak volnék másnaposa. Mégis
1992 I | éves fiú! Vízbe ugrott egy dorgálás miatt. De azon a héten valami
1993 I | velem.~- Ne káromkodj itt - dorgálja a koma -, elveri a jég a
1994 I | nézegetve.~- Az.~- Az öreg Dózsának a leánya.~- Dózsa Judit?~
1995 I | árát. Még a spongyát is drágábban adtam. Hadd örüljön annak
1996 II | kedvesen mosolygott!~És ezt a drágát, ezt az angyalt hagynám
1997 I | eltörtem a lábam vasát.~- Dragomán - olvasta a pap tovább.~-
1998 I | Üdvözlet a földieknek!... Dragonyos hadnagy vagyok. A nevem
1999 I | SEKSZPÍR:~Szép, szép. A dráma is szép:~látható álma a
2000 I | is égett:~a kézirataid, drámáid, mindened.~Minő kincstár,
2001 I | szét,~s hogy hova szórta a drámáimat!~Lelkemnek partra vetődött
2002 I | gallyamnak bimbaját,~azt a minden drámánál szebb mesét,~amelyben a
2003 I | barna, szinte kávészínű, sőt drappszínű. És a derekát se fekete
2004 I | Kőhíd van itt, jókora!~- Drinápoly.~- Rettentő nagy város.
2005 I | szegény, vándorlegények, drótosok, ablakosok, újságárus gyermekek.
2006 I | lapot. Az írás mintha fekete drótszálakból volna, tisztán olvasható:~„
2007 I | dsinek szállottak volna meg.~Dsin, az ördög.~Akkor olyan asszony
2008 II | töklevél szárából készült dudáknak csúfondáros harsogása között,
2009 I | macska-doromb, dajkának dúdolása,~költő írása, - mind azonos
2010 I | vályú mellett. És halkan dúdolgat. A szavait nem értem, de
2011 III | fejét megszegve, halkan dúdolni kezd:~Elveszett a lovam (
2012 III | volna a dallamot (s az öreg dúdolta.)~Nem mondom, hogy éppen
2013 I | árokparton legel, a poros dudvák között. Ő maga is poros
2014 II | Villamoskocsik csengése, dübörgése, autók búgása. S valahányszor
2015 I | folytonosan.~Hempergett dühében a pajta előtt a papsajton.~
2016 I | kárhoztatva van, mikor a vihar dühöng.~Mert a tengerész nem húzódhatik
2017 I | száguld az a megveszett dühöngő erő, és hömpölygeti, nyomja,
2018 I | elalvásomat az előbbi vacsorán! A dühös kedvetlenségét énirántam!
2019 I | pillantott.~- Dániel! - ordított dühösen a kapitány.~- Hát eredj
2020 I | Lukács dühösre kerekedett szemmel hallgatta
2021 I | köpek! - mondotta egyszerre dühössé változva.~Köpek, az kutya.~
|