1-arany | araro-bemut | benez-cimbo | cime-duhos | dulev-elove | elovo-fakly | fako--folem | folfe-gyero | gyert-hemne | hempe-inton | ipark-karty | karu-kinyi | kinyo-kotro | kotta-lerak | leraz-meggy | megha-milli | miloi-nyarf | nyarg-orsza | ortod-predi | prem-sarok | saru-szele | szeli-tanal | tanar-tottu | totyo-valto | valts-zarni | zarod-zuzog
Part
2022 II | falvak közé.~De ha csak dülevény falvak volnának, elpusztult
2023 II | feszültek a nyakán, a szeme is dülledt. S ahogy felemelkedőben
2024 I | Megálljunk. A manó tudja. De Düma írta. Szereti Dümát?~- Nekem
2025 I | tudja. De Düma írta. Szereti Dümát?~- Nekem mindegy - felelte
2026 II | boltos gondolkodik egyet. Dünnyög:~- A többi között, többi
2027 II | vonogatta a vállát, s valamit dünnyögött.~- Hát elő azt a paprikás
2028 II | belevág az apja énekébe, s így duettot rögtönözve, egy öt percig
2029 I | vagy kétszáz forint jó, ha dugaszba marad. Aztán hát a gólyanyakú
2030 I | hogy mi? Még nem tudtam.~A dugó pukkant, s én ahogy visszaigazodtam
2031 I | türelmetlenül az asszony.~Fogtam a dugóhúzót, mint valami gépember és
2032 II | becsülöm az arcképedet, nem dugom el az imádságos könyvembe,
2033 I | megszidogatta is olykor, gyakorta dugott neki datolyát, almát, pogácsát.~
2034 I | letörött nyakát. Zsebre dugta.~- Van ilyen - aszongya -,
2035 I | Hiába, mintha be volna dugulva a torka, mintha a feje olyan
2036 II | hozzájuk, s az ujjamat a számba dugva úgy tettem, mintha észre
2037 I | Cigányosan barna és félelmetesen duhaj kölyök volt. Ha egyebet
2038 I | amint mondta, a benetei dűlőre. De csakhamar visszatért.~-
2039 II | holttest hevert, egymásra dűlt mindenféle holttest. De
2040 I | Odesszába. Én Odessza helyett a Dunának fordítottam a vitorlát és
2041 I | Megálltam.~A nap az ég fehér dunyhái közül sugárzott alá, és
2042 II | Ejnye, a tagadóját! - durran rá Szent Péter. - Hát nézz
2043 I | elmondta, hogy a boszorkány a Durumó lakodalmára hajtotta. Hogy
2044 I | asszony. Keze-lába munkától durvult. Köszön, hogy mellettem
2045 I | búza meg is dőlt néhol. Dús termés kövér földben. Ő
2046 I | ember, mint az egészségtől duzzadozó.~A szobája nyitva volt.
2047 I | házaspárt nézünk. A férfi duzzadt, trombitás-képű kis ember.
2048 I | Tojás és sör...~SEKSZPÍR:~Dzsonzn barátommal~ittunk az imént
2049 III | tartja, hogy „ebbe a födbe é, nem lucernyát kellett vóna
2050 I | mellett angyal. De gonosz eb ám az ember, tekintetes
2051 I | énhozzám be ne tolja az orrát, ebatta!~Felfirkantott valamit,
2052 I | magamban, én se iszok.~- Ihaték ebbül - biztatja a kocsis. - Ha
2053 I | Annyi baj se kerekedne ebbűl, mint amennyi egy gyomorrontás.
2054 I | a városból és nálok volt ebéden. Gizellának nem tűnt föl,
2055 I | márciusi napon, ahogy Olga az ebédhez tér a boltból, gondolkodóbb
2056 I | teleaggatva. Az acatolók ebédje van abban.~Tíz óra tájt
2057 I | vidáman, kedvesen a kis kerek ebédlőasztalnál.~Az én helyemen a doktor
2058 I | fordult vissza. Megállt az ebédlőben, mert nagyot villámlott,
2059 I | a nagy fadugó mellé.~Az ebédlők egyenként keltek fel és
2060 I | Lábujjhegyen osont át az ebédlőn, s megállt a hálószobájuk
2061 I | No, kaphatunk-e valamit ebédre?~- Hát nem igen, ha csak
2062 II | lévő úton jönnek-mennek az ebédvivő vászoncselédek és a külső
2063 I | kocsmában verekedés van. Az ebek tutultak az egész faluban.~
2064 I | állanak; kőrisbútorok akácfa ébenfa bútorok, rézágyak, bözendorfer;
2065 II | finom posztótakaró és arany ebgallér. Az asszony is csupa selyem,
2066 I | rekedezte az öreg. - Ebnek parancsolsz!~Már ekkor éreztük,
2067 I | vasfisonyért. A zsidóné föl se ébred, olyan csöndesen megtörténik
2068 I | furcsa nap volt!~Mán az ébredésem is olyan volt, mintha alulról
2069 I | aludnom kell, s pihenten ébrednem.~- Feküdjünk le, Balázs.
2070 I | feleségem ágyára, hogy nem ébredt-e fel?~Ámulva látom, hogy
2071 I | Másnap korán ébredtem. A gazdasági zajgás ébresztett
2072 I | ébredtem. A gazdasági zajgás ébresztett föl. Még hét óra sem volt.~
2073 II | táltos szava szinte holtakat ébresztőn könyörög:~- Árpád! Isten
2074 I | betörtek az ékszerészhez is.~Az ébresztőórát már akkor megvettem. Este
2075 I | fel-le, nekem meg csak egy éccaka bajos az utam.~Megtapogatom
2076 I | Az igaz, hogy csak egy éccakán tartott a tanulás, de mégis
2077 I | nincsen, tekintetes uram, mer ecs csak afféle száraz erdő.~-
2078 II | picike gyalu, vagy egy picike ecset, vagy egy picike harang.
2079 II | lett, vagy tanító. Amelyik ecsetet hozott, abból festő lett,
2080 I | művészetet. Egy bolti címfestő ecsetje alól kikerült rossz Szent
2081 I | odatekintett.~A fiú komoly arccal eddegélte a cipó második felét. S
2082 II | mondogatta diadalmasan. - Az eddigivel éppen kilencezerkilencszáz
2083 II | pajzsot. Valami feketés edények szorongtak alatta: fülesek,
2084 II | gyertyát!~Balázs letörte egy edénykének a fülét. Jól sejtette, a
2085 I | neki:~- Szűz Mária! Égi édesanyám! Könyörülj rajtam! Hiszen
2086 Gardon| önkényesen változtat az édesapja szerkesztette novellacikluson,
2087 I | Jó.~S ette is nyugodtan, édesdeden, hosszasan. Bal kezében
2088 I | ámbraillathoz hasonlóra változik és édeses, bársonyos lágyságú.~No,
2089 I | többé ibolyát és nárciszt és édeskés gyöngyvirágot... Ily fiatalon!
2090 I | csók... Végigbizsergett az édessége a sarkamig.~Sári szinte
2091 III | hagyom ezt az örömet. Neki az effélékben kedve telik.~- Hát ő megírta
2092 I | körülményekben. Mindennap olvasunk efféléket: ma egy cselédlány meg egy
2093 I | vette fel,~s ültette át az Égben más cserépbe.~Mégis a sír,
2094 II | Csillagos estéken az égboltozaton is látunk olykor olyan sziporkázó
2095 I | vállat von:~- Mit csinál az egér az éléskamrában.~- Mit csinál?
2096 I | fehérvirágos, eperszínű szoknya és egérszínű, rojtos télikendő. A lábán
2097 I | felelte a pék, - de az égés...~Gyuri közelebb lépett:~-
2098 I | élénk pirosság, ahol az ing égése megpörkölte a testét.~-
2099 III | magyar nóta, meg a cimbalom.~Égessenek meg engem, de kimondom,
2100 I | a hatása. Ám hagyjuk az egészet, ha tartasz tőle. Én csak
2101 I | mondat, amit ki lehetett egészíteni.~És olvastam:~„... Ikrek.
2102 I | azontúl is gyöngélkedett. Egésznap a rózsáskertjében hevert
2103 I | Önként mondottam le.~- Mégis, egészségi okokból.~- Nem. Nekem nem
2104 I | Mondja neki, hogy rossz hely, egészségtelen. A patak körül kísértetek
2105 I | mindig lelkibb ember, mint az egészségtől duzzadozó.~A szobája nyitva
2106 I | táplálékot; ahol a nyári nap égeti, a vihar szaggatja, a tél
2107 I | De hiszen ez napló! Miért égette el? Kétségtelen, hogy itt
2108 I | Amint kiemelkedtünk az éghatáron, az ő fehér kendője megmozdult
2109 I | mi más dalok!~Nemesebb, égibb, szebb akkordokat~zenget
2110 I | kocsmába! - kiáltotta az öreg égnek emelt arccal. - Tengerek
2111 III | de meg nem értik. Gépek.~Egressy is így zongorázott. Trilla
2112 I | hallgatta, amit a csillagos égről beszéltem. Aztán egy önkéntelen
2113 I | szabó~A színészeid sem égtek bele...~SEKSZPÍR:~„Színészeim.”
2114 I | szeletek sarka is le volt égve, de minden szeleten volt
2115 I | káprázat. A kereszt ott világol egy-helyen, mozdulatlanul. A fénye,
2116 I | ismerkedtünk meg, és csakhamar, egybeédesedtünk. Óh az átkozott!~Attól fogva
2117 I | tolvajszíj tehát,~lopott motyónak egybefoglalója.~JUDIT:~Mit loptál el? Kinek
2118 I | undok-szagú kenőcsök, mindenféle egybekeveredett porszagok, kórházi szagok.~
2119 I | láthatatlan szál marad meg egybekötőnek, hogy a test ne halljon
2120 I | Harangozója volt a papnak, s egyben sekrestyése, mint faluhelyen
2121 I | és nem dolgoztak, mindig egybeölelkezve lehetett őket látni. Akár
2122 II | elégedettség. A szalonna zamatja egybeolvad a friss kenyér illatával,
2123 II | menekült. Elvérzett. És semmi egyébbel nem futott, csak a gyermekével.~
2124 I | benneteket, hát annyira egyek vagytok...~Olga csak meredezett,
2125 I | pislogott:~- Hát... a hollók egyék meg, tekintetes uram, megmondom
2126 I | lesz. Megengedik, hogy itt egyem meg? Az esernyőmet otthon
2127 I | mondta az öreg mészáros. - Egyen, ha éhes.~És eléje tolta
2128 I | s rájuk parancsolt, hogy egyenek.~Olyan kelletlenül ették
2129 II | fia mint rovott előéletű egyének szerepeltek ezentúl a községnek
2130 I | az asszonyoknak.~A szánkó egyenletes csörgéssel sikamlott a havas,
2131 Gardon| magyarázatot kapunk néhány tényre. Egyértelmű, hogy „A falábú ember” szocializmus-ellenessége
2132 II | És beteg hangon olykor egyet-egyet nyelve beszélte a következőket:~-
2133 I | külső színéről hozogattak egyet-mást az angolok. De az igazi
2134 I | tisztán olvasható:~„Az egyetemi hirdetőtáblán Mikey Lukács
2135 IV | Az utolsó boszorkány~~~~Egyetértés 1903. ápr. 8.~~~~~~A vízen
2136 I | Csak hárman voltak; csöndes egyetértésben éltek. A lakásuk kertes
2137 Gardon| említett két gondozójával egyetérthetünk abban, hogy kizárólag a
2138 III | direkte.~A magyarnak nincs is egyetlenes szava a ja-ra. De van ezer.~
2139 I | útrakész íróasztal is. Rajta egyfelől két nyitott útitáska, női
2140 I | SEKSZPÍR:~A város címere~az egyfogatú bérkocsi lehetne:~jobban:
2141 I | leírnám. Öt szónál többet egyfolytában alig mondott. Kérdésekkel
2142 I | olyan homályos. És hát oly egyforma ez a kettő...~Olga fellobbant:~-
2143 I | ráfonódott a másikra.~Ruhát is egyformát, azonos színűt viseltek
2144 I | micsoda vigasztalást ád az egyház? A pap a templomban azt
2145 I | Én valóban nem a Jézus egyházában születtem, csak huszonegy
2146 I | meg egy telegram, szinte egyidőben.~A levelet már a borítékáról
2147 I | cipőkre. A kezébe vette az egyiket és megnézte.~- Micsoda vastag
2148 I | megvonaglott. Mert hiszen amit egyikük érzett, érezte a másik is.~
2149 II | leistrángolva, szokott egykedvűségével a malom udvarán; és láttam
2150 I | Elhalkultan mondta, és színlelt egykedvűséggel: magamban üldögélek itt,
2151 I | egyre. Gondoltam, fölkelek egykor, és kinézek a boltomba,
2152 I | Gyermekésszel csodáltam egykoron~a könyveket s költők arcképeit.~
2153 I | hogy az ikertestvére a vele egylélek-testvér álnok volt iránta.~Nehéz
2154 I | ihes. Három libát megennék egymágám!~A kocsis - ez is láncolt
2155 I | de a körme gondozott. Két egymásba ereszkedő vérfolt piroslott
2156 I | hederítenek. Törökül fecsegnek egymással, s legfeljebb csak egy haragos
2157 I | néznem. S még csak nem is egymértékű nyomok; egyik lépése hosszabb
2158 I | csak levegő. S a koszorú:~egynapos zöldség, - kopott zarándokbot~
2159 I | nincsenek már gyermekek. Csak egynehány liba tépegeti csendesen
2160 II | szemöldöke, szempillája egynek sincs, se ép ruhája, hanem
2161 II | lángjánál. Tíz-húsz is égett egynek-egynek a kezében. És mikor Isten
2162 I | volt a széna? Kérdeztem egypár embert, hogy kié? Egyik
2163 Gardon| következik, hogy könyvünkbe egyrészt azokat az írásokat gyűjtöttük
2164 I | én. Mert mi dolog is az: egyszer-kétszer megkerülni a szőlőt? Alhatott
2165 I | A két helyről vett föld egyszínű volt.~Elmentek másnap a
2166 I | nagybúsan a pajtás:~- Gyerünk! Együnk virslit.~Hát fölkeltünk.
2167 I | foglalkozok. Engem csak egyvalaki érdekelne, ha láthatnám,
2168 I | felelte fontoskodva. - Ehetett-ihatott, amennyi csak beléfért.
2169 I | volt romlott? - abból se ehettem.~- Jó ez magának, Andorás
2170 I | mindjárt a hátadon!~A rabok az éhség gyönyörével ettek. Csak
2171 III | abgethan werden. Ja, es ist ein Trost im Alter, dass man
2172 I | egyszercsak eltűnik,~miként az éjbe-oszló esti árnyék.~Köszönés nélkül
2173 II | szólt a fákon az előbbi éjen a palota mellett. A paripák
2174 III | Ezelőtt valami tíz évvel éjének idején egy pusztai csárdába
2175 I | böjtjén született a fiam.~Az éjféli misén is, ahogy a papot
2176 II | különösképpen ijedeztek éjféltájt az istállóban. Jósok nélkül
2177 I | a hóesésben, az útrejtő éji világban.~De ím, megdöbbenve
2178 I | vizét télen a belső kemencék éjjel-nappal melegítették.~Zár nem volt
2179 I | olyan eszement forma. Egész éjjeleken át fenn sétált a szobájában,
2180 II | emléke; emlékszem, egy nyári éjjelen a lugasban adott légyottot.
2181 I | s azok Szent-György nap éjjelén csakugyan lesben is állottak.~
2182 I | promenádoz a fejem fölött egész éjszaka. Ijedtében kikottyantotta,
2183 I | bíró.~- Szentgyörgy-nap éjszakáján - felelt a tudós-asszony -,
2184 I | s jóéjszakám mindig. Jó éjszakám~akkor is, ha majd utoljára
2185 I | mindent! Mint mikor a fekete éjszakát villám hasítja át, s egy
2186 II | a szemöldökével térdre ejt, ajkának mosolygása megszédít,
2187 II | átábrándozni egy enyhe nyári éjt! Lugasuk bizonyára indiai
2188 I | amelyikben a gyermek el fogja ejteni a kenyerét.~Régi gémes itatókút
2189 I | zarándokbot~hamar fonnyadó éke és jutalma.~JUDIT:~De szép!~
2190 II | gyanánt kezdett fölötte ékeskedni. Tóth Antal büszkén nézett
2191 I | Füvelhetnek tán itt is ekkicsit - mondotta.~Aztán hozzánk
2192 I | kincset. Hát nincs elég ékszered? No nézd, még mire nem gondol!~
2193 I | való más ehhez a ruhához.~Ékszeres ládika állt mellette az
2194 I | korona? - nem érdekelnek az ékszerész-kirakatok.) De gyermekkori barátom
2195 I | következő éjszakán betörtek az ékszerészhez is.~Az ébresztőórát már
2196 I | bevezetésben hibás hang éktelenkedik egy akkordban. Az asszonyka
2197 I | övé.~Leülök majd ott, s el-elhallgatom~a szellősusogást a fű között,~
2198 I | pirítanak, és ahova én is el-elszöktem, mert szerettem hallgatni
2199 II | csizmát az asszonynak, ha az eladás szerencsével jár.~Hát el
2200 II | disznót sokféle okból kellett eladniok. Tizenöt gazda cséplőgépet
2201 I | Zsidó-bidó vakaró, van-e búzád eladó!~A gróf fölteszi a monokliját
2202 II | Antal rút haszonlesésből eladta a rektortól vásárolt szamarat
2203 I | mélyen behunyódott, mintha elájulna.~- Legyetek a bíráim - töredezett
2204 I | Bizonyosan futtatták.~S a juhász elállja az útját.~A ló meg lelassul,
2205 I | Sokat dolgoztam aznap, elálmosodtam, és hiába erőlködtem, a
2206 I | anya aggódva figyelte, hogy elalszik-e a leánya? Hogy mély sóhajtását
2207 I | A litánia végén leült. Elaludt.~Durva hang zavarta fel.~-
2208 I | szemmel -, legalább a múltkori elalvásodat korrigálod.~És megcsókolt.~
2209 I | nappali járatait is! Az elalvásomat az előbbi vacsorán! A dühös
2210 I | aludni! - gondolta Etel elandalodva.~S leült a székre az ágy
2211 I | világosság bíborfényével elárasztott fali képeket. Szentképek,
2212 I | illata az egész környéket elárasztotta. Megint tovább nyírfaliget,
2213 I | nem jutott eszébe, hogy az elátkozott pirinc hogyan szabadult
2214 I | nagyságos asszony annyira elbájolta, hogy öröm-ijedtében csak
2215 I | is felnéztem.~Nem csekély elbámulásomra ott láttam rajta a kövirózsát.~ ~
2216 I | szent éneket, hát ugyancsak elbámultam, hogy lám, a jamajka hogyan
2217 I | Vájsz bótost? No avval hát elbántak.~- Kicsodák? - nyögöm -
2218 I | asszony, mit álmodtam én...~Elbeszélem neki. Hát abbahagyja a dagasztást,
2219 I | jártam, eszembe jutott ez az elbeszélés. Átmentem Sófalvára.~Az
2220 IV | Alcím: G. G. elfeledett elbeszélései, karcolatai, jelenetei,
2221 I | I.~Elbeszélések, karcolatok, jelenetek~
2222 I | visszatartva lestük a további elbeszélést.)~---------------~...A ruhája
2223 III | ráfogják, hogy tántorog, estére elbeszélik, hogy részeg, s másnap reggel
2224 I | hazalátogatott, nem győzte elbeszélni a sok csudát, hogy hogyan
2225 I | olyan.~A kocsis még apróbbra elbeszélte a csudálatos alkotmányt,
2226 II | Várj, előbb rád rakom, amit elbírsz.~S letette a zsákot. Az
2227 I | mondja rá a feleségem -, még elbizakodik. Teréfálnak veled, fiam.~
2228 II | Mindegyik úgy volt már elbocsátva, hogy éppen abba a házba
2229 I | hozták, aztán elszabadult, elbódorgott szegény az erdőbe.~Mán olyan
2230 I | adom én ezt. No lám, hogy elbolondítanál. A világ minden kincséért
2231 II | még a kötényed fodrát is elborítottam csókjaimmal.~Te meg mosolyogtál
2232 I | kitisztul-e vajon? Vagy méginkább elborul?~Lukács megint megszólalt:~-
2233 I | Odanyílt az ajtaja a teraszra. Elbúcsúzott.~- Kilenckor utazom, - mondottam. -
2234 I | világít még a hold. De a hold elbújt megint a felhők mögé: az
2235 I | vihar lassankint megenyhült, elcsendesedett. Mink is megmaradtunk; a
2236 I | elfeledte.~Tizenegy tájban Olga elcsendesült. Sári felkönyökölt az ágyában.~
2237 I | asszony pajkos-hízelgőn elcseréli a maga vörösboros poharát
2238 I | lőni, amin a szarka annyira elcsodálkozott, hogy hátramaradt.~Mikor
2239 I | kutyánk is berrogott. Aztán elcsöndesült minden. A szél is. Vajon
2240 I | beszél, halál fia.~Az asszony elcsudálkozva nézett a két nőre. Sohase
2241 I | ott futkosott mellettünk, elcsúszott a parketten. Az orra a bábujába
2242 I | kivált ha paraszt volt, eldicsérte otthon az orvost:~- Ez osztán
2243 I | és az neked keserű volt, eldobtad. A juhász fölvette. És ugyanaz
2244 II | kis rózsaszínű szalagot is eldobtam. (Felveszi, ajkaihoz emeli.)
2245 I | volna el az utat.~Megint eldöbbenek. Pedig mindgyán láttam,
2246 I | Unatkozva, ásítozva. Aztán eldől az ágyban, s egy perc múltán,
2247 I | elindultunk, s én már majd eldőlök. Szomjas is vagyok, éhes
2248 I | kávéját, zsámolyra. S a bögre eldőlt; folyik a kávé a földön.
2249 II | szomszédos, köves országba, eldúlt falvak közé.~De ha csak
2250 I | bérmálásra jössz, harangoznak eléd...~- Bizony.~- És hintóban
2251 II | öntöttem a vizet a szájába. Nem éledt fel többé. Azóta nincs nyugalmam,
2252 I | nem is beszélt róluk. Az elefántnak értelméről beszélt, meg
2253 I | nagy város. Itt láttam egy elefántot.~- Mi az? - kérdezték a
2254 I | Appedig igen jó lett vóna - elégedetlenkedett Lukács -, az a vöröskapus
2255 I | szörnyűségeit.~A tanító elégedett arccal néz reá.~Az iskolások
2256 II | sugárzik a boldogság és az elégedettség. A szalonna zamatja egybeolvad
2257 I | hogy könyv volt. Mielőtt elégette volna, kétfelé szakította.
2258 I | asztalnál soha bele nem elegyedett a társalgásba. Ha a gazda
2259 I | olvastam végig, csak az elejét. Ha valami írás azzal kezdődik,
2260 II | meg két zsák valami ‑, élelem talán. A három férfinak
2261 I | lyukba kenyeret vagy egyéb élelmet a Jézus szegényeinek.~S
2262 I | Meg aztán... a díjamat is elengedném.~Ránézek:~- Tán a maga háza?~-
2263 I | ingmellen, de semmi vér. Csak élénk pirosság, ahol az ing égése
2264 II | friss kenyér illatával, a só élénkké teszi, a paprika pikánssá.~-
2265 I | lépett. A füstön, párán át elenyészett.~Utána kell mennem - gondoltam.
2266 I | boldogságot, amit a földön ember elérhet.~- Igazán azt mondja? De
2267 I | azt mondja a kártya, hogy eléri a legnagyobb boldogságot,
2268 III | zenekarra. Másnap benyújtom.~Elérkezik a döntés napja. A színház
2269 I | Bocsásson meg - szólt elérzékenyülten -, hiszen csak attól fázom,
2270 I | Mit csinál az egér az éléskamrában.~- Mit csinál? Hát mit csinál?~-
2271 I | élete-hosszat.~Ez megint élesztett.~Gyertyavilágnál előveszi
2272 I | Mi kell a lányoknak az életből? Regény és tejeskávé.~Sári
2273 I | mindennapra is jut kóbász mind élete-hosszat.~Ez megint élesztett.~Gyertyavilágnál
2274 I | lombja, virágos mező:~az életed és dalod a magadé!”~JUDIT:~
2275 II | Ejnye, hát te az egész életedet a hegyekben aludtad át talán?
2276 II | hogy eltelt az ideje földi életének?~A fáklya serceg. Asszony
2277 I | holnapután is, azután is, mind élethosszat. És élünk egy födél alatt.
2278 II | éltesse hát kedves barátunkat életnagyságban, mindörökké Ámen!”~Elég
2279 I | könnyezett.~Jobb a halál az életnél! Ha már egyszer a lelkén
2280 I | a fia nem részeges. Igen életrevaló fiú.~- Én nem bánom - felelte
2281 I | hogy férjes asszonyt vettem élettársamul. De a törökföldön a házasság
2282 I | a saját életét látja új életté válva. Nagy és szép csoda
2283 Gardon| Gárdonyi jónéhány írása valós élettényeken alapszik. „Gyermekkori emlékeim”
2284 I | könyökölt.~Így megválni az élettől, ilyen fiatalon! Meghalni,
2285 I | is megkérte. Hallgatott.~Életükben ez volt az első titok, amit
2286 III | szíve meg lelke van, mint az eleveneknek. Lélegzik a nóta közben,
2287 I | Bezzeg az adó!...~Hátha még elevent fest, például gyermeket:~-
2288 II | nem tudtam aludni.~Miért elevenült meg az a bot? Megkerestelek,
2289 I | Meghalni, mint a virágában elfagyott rózsabokor... Nem viselni
2290 I | a végtelen időben.~Aztán elfakul, elmúlik az is.~Az Idő óráján
2291 I | Irigyem! De hogy ilyet...~És elfancsalodott. Szeméből könnyek gurultak
2292 I | előtt a papsajton.~Aztán elfáradt a sírásban. Aludt kissé.
2293 I | Olga csak nézett. Az arca elfehérült.~- Megcsókoltál? - hebegte. -
2294 I | Nézem a szalámit, bizony rég elfeledhette az a szalámi, hogy ki volt
2295 I | nyilallt. Még a tanítót is elfeledte.~Tizenegy tájban Olga elcsendesült.
2296 I | alszol leányom és holnap elfelejted.~- Holnapra meghalok - felelte
2297 I | morogja Soódy. - Mindig elfelejtem, hogy karfát kell rá csináltatnom.
2298 I | megélénkült.~- Óh, hogyisne. Elfelejtenéd akkorára.~- Nem felejtem
2299 I | előbbi napon. Olga bizony elfelejtette, hogy beszóljon Sárinak.~
2300 I | ahogy voltam. Még kalapot is elfelejtettem tenni. Mentem, bódorogtam.
2301 III | idősebb a tanító, s egy napon elfelejtve mintaságát, betér a Mózsihoz
2302 I | el, hogy a csirke máját elfelezi, és a Sári tányérjára teszi.
2303 I | hasonlítanak - dörmögte elfelhősödött homlokkal a pék.~És kedvetlenül
2304 II | vélekedik a csecsemős is.~- Elfér - mondja vállat vonva az
2305 I | Három napja.~- Nem lehet elfistelegni váláhogy?~- Ilyen csizmában?
2306 II | virága, amelyet legjobban elfogad. A meszes földnek más a
2307 I | szemérmetes pillogás után elfogadta. Ette jóízűen. Törülte az
2308 I | el, rád fér.~Hát mán úgy elfogadtam. Mert tetszik tudni, sovány
2309 I | lelassul, s béként engedi, hogy elfogják.~Gyönyörű nemes paripa!
2310 I | ismerik. A hegyek itt is sokat elfognak az erejéből, s az itteni
2311 II | hasított Szent Péternek. Úgy elfogódott szegény Szent Péter, nem
2312 I | mondotta a mészáros. - Elfogy a gyertya is.~A cigányasszony
2313 I | csendesen sírt.~Az öregasszony elfordította róla a tekintetét és némán
2314 III | Míg az idegen az énekben elfullad és kapkod a levegőhöz, ha
2315 I | gyászszegélyű zsebkendőt. A szava elfulladt. A feje lecsüggedt.~Sajnálkozva
2316 I | szinte megkövülten nézték.~- Elfussak-e a rendőrségre? - kérdezte
2317 II | kígyó ketté törött. A teve elfutott.~Csak akkor gondoltam a
2318 I | dideregve, verejtékezve, elgémberedett kézzel és reszkető lábbal.~
2319 I | tapadt porszemek~az Idő elgördülő szekerén,~mely elviszi a
2320 I | csóválta a fejét. De mégis elgondolkodtunk rajta, hogy a magunkfajta
2321 II | nem lehetett.~S kedvetlen elgondolkodással tapogatta meg magát.~ ~
2322 I | Miért?~- Hát, csak.~S elgondolkodva rázta a fejét. Kissé elvörösödött.~-
2323 III | vagyunk!~Amint így magamban elgondolkozom, eszembe jut az én első
2324 I | nem született.~Visszajövet elgondolkoztam azon, hogy minek járnak
2325 II | röppentett a pipájából, s elgondolkozva folytatta:~- Az volna a
2326 I | S nagy haragosan ő is elgőzöl, ki a hátsóajtón az udvarra,
2327 I | is ott feküdtem a vízbe, elgyalúdott mégis valamennyire a fájdalom.
2328 II | S valahányszor egy autó elgyorsul mellettük, Sátán nagy gyönyörűséggel
2329 I | mondták:~- No, a jövő hónapban elhagy a tantó bácsitok.~A fiú
2330 I | soha meg nem engedné, hogy elhagyd a vallásodat.~A leány nem
2331 I | cigarettafüst.~Csakhamar elhagynak.~Pedighát szeretnék tudakozódni,
2332 I | öreg grófasszony még aznap elhagyta a lányát, meg az unokáit.~
2333 I | s nem lehet az utazást elhalasztanom.~Már a Balázs meglátogatásából
2334 I | virágozzon, magvazzon és elhaljon? Maga választja meg...~-
2335 I | üldögélek itt: olvashatok.~Elhalkultan mondta, és színlelt egykedvűséggel:
2336 III | És alighogy az utolsó sor elhangzik, a tapsolásnak és éljenezésnek
2337 I | megmutassa a hatóságnak? Elhanyagolta a község a hídépítést, az
2338 I | el a szemük elől, hát azt elhatározták, hogy ásnak. Pénzt adtak
2339 II | szalmaszékben kényelmesen elhelyezkedve ismételte:~- Királyi eledel!~-
2340 I | vót őneki ott a hegyen. Élhetne most is, csakúgy mint én.
2341 I | Nevetve korrigáltuk. De megint elhibázta. Azt kívánta, hogy aszongya:
2342 I | tekintetes uram. Tessék elhinni, hogy magam is sokszor álomnak
2343 II | szent áldozó helyre, hogy elhozza a szent patak mellől, szent
2344 II | hogy ennek a szamárnak az elhunyta nem rendítette meg Európa
2345 II | baj, hanem a cigányokkal elhúzattam a „Zöld fűben legel” című
2346 I | szónak: vihar. A földi ember elhúzódik a szobája belsejébe, ha
2347 II | szivarozik az ajtajában. Elibe lép és megemelinti a kalapját:~-
2348 I | torony árnyékát vetette elibem.~Álltam ott egy percet.
2349 I | bajon. Az uradat a háztól elijeszteni nem lehet. Katona volt az,
2350 I | Még csak két órája, hogy elindultunk, s én már majd eldőlök.
2351 I | tiszteletteljesen bámult. És a fiú elintett egy legyet a keze fejéről,
2352 II | Keresztények?~Szent Péter elirtózva rebegte:~- Még csak nem
2353 III | a fájdalmai.~No de aztán elismerésre méltó papok is vannak, akik
2354 II | bölcs kádi! - lihegte az elítélt. - Ne légy igazságtalan!
2355 I | dehát ami igaz, igaz!~Mikor elítélték is, nem föllebezett.~- Tudom
2356 II | pecéreknek, hogy vigyék vissza az elítéltet.~- Kádi, bölcs kádi! - lihegte
2357 I | az nem lenne becsületes eljárás - felelte komolyan.~Maga
2358 II | hogyansem, a vén Matyi eljátszotta a becsületrend nagykeresztjét,
2359 III | már visszajött Bartay is. Eljátszottam neki. Szépnek mondotta.
2360 I | újságba is belekerült az eljegyzés. És hát esténkint Olga tömérdek
2361 Gardon| A kövirózsa”, a „Mária eljegyzése”, az „Andorás körösztje”,
2362 II | is megvívták.~Csak Zoltán eljegyzésére nem ment már le Csepelre.~-
2363 I | gyakorta mondogatják: Úgy éljek! és hogy: Nem létezik!~A
2364 I | rámnézett vidáman:~- Hát éljen az üzlet a jövő évben is,
2365 III | elhangzik, a tapsolásnak és éljenezésnek orkánja rázza meg a színházat.~
2366 I | várakozzon.~- Ez a gyerek is eljöhetne holnap - szólt le a bricskáról
2367 I | Gyuriról susogtak.~- Vajon eljön-e holnap is? - kérdezte Olga. -
2368 I | rongyát.~Mégis kár volt eljönnöm. Itt vesztegetem az időt.
2369 I | hónapja meghalt. Az ügyvéd eljött a városból és nálok volt
2370 I | az eredmény?~- Mikor én eljöttem, már jó messze beástak,
2371 Gardon| csapata a durva kiközösítéstől eljut a vétlen - egyébként nem
2372 II | hegyoldalban, abba idejekorán eljutottak.~Mindenki ismeri azt a barlangot
2373 I | lábalnom, az volt bajos. De eljutottam egy óra alatt mégis az erdei
2374 I | tovább.~Jó félórába telt, míg eljutottunk az erdőbe. Fiatal rész volt,
2375 II | Az élvezett italok kissé elkábítottak, s menet közben különféle
2376 I | babszemnyi töredéket se engedj elkallódni! Szombat este ott leszek.~
2377 I | kenyerünket, - ott annyira elkanyarodnak a gondolataim, hogy félbemarad
2378 I | Mikorra a zsidó olvasná, úgyis elkapják a lábát.~Hát megyek, lábolom
2379 I | mint mikor legénykorunkba elkaptuk a lánynak a kezit, aztán
2380 I | idd meg magad.~A kocsis elkedvetlenül.~- No - aszongya -, hát
2381 II | s az asszonynak az arca elkékült, a haja, a szemöldöke deres.~
2382 II | bűn, hanem baj!~A tanár elképedt erre a vakmerőségre. Megragadta
2383 I | hang. - Zsidó!~Az arcok elképedtek. A mészáros alatt megdobbant
2384 I | nyakkendőt kötött. Csak elképedtem, mikor az oltárnál megláttam.
2385 I | keményen, szinte kiáltva.~Elképedten néztek rám mind a ketten.~
2386 I | éjjel színeit nem bírtam elképzelésből megfesteni.~Azért mentem
2387 II | két kisasszony végigsétált elképzelhető billegetések közepette a
2388 I | Megvallotta, hogy lehetetlen elképzelnie az üvegipar felvirágzását
2389 I | következő vakáción aztán elkérdeztem, hogy miért mérgezte meg
2390 I | arcán le a blúzára.~Az anya elkerekült szemmel fordult Sárihoz:~-
2391 I | ruhában utazó generális: elkérte a tengeri nézelőt, s azzal
2392 II | ha útban talál testet, elkerülteti a lovakkal. Ha útfélen látnak
2393 II | Keresztények?~Szent Péter elkeseredett:~- Vezess a püspökhöz! Lehetetlen,
2394 II | nagyvárosokból elég volt - mondja elkeseredetten. - Gyerünk kisebb helyekre.
2395 I | buzgón dolgoztak az étel elkészítésén, s alig egy negyedóra múlva
2396 I | a tóhoz. És Keszeg úr... elkészítette nekik a halászó horgot.
2397 I | lesz, ha Etel otthon marad, elkészíti a teát és befűt a hálószobába.~
2398 II | nyúlpecsenye, parasztosan elkészítve, királyi eledel!~Csettentett
2399 I | szalonnát.~A rántotta is elkészült. Lehetett nyolc tojás. No
2400 I | Jakabot,~ki úgy óvott az elkevélyedéstől.~JUDIT:~Hogy óvott? Én nem
2401 I | várta, csak egyszer Gyuri elkezdi... Aztán ahogy ő ott áll
2402 III | hanem maga a közönség. Elkezdjük. A közönség figyelemmel
2403 II | szívembe.”~Erre mind a ketten elkezdtünk sírni, és sírtunk hajnalig.~
2404 I | cselekedetnek éreztem, amit elkövetni szándékoltunk.~Csak mikor
2405 I | szeme elnedvesült.~A fiú elkomolyodottan falogatta a kenyerét.~-
2406 II | egymásnak.~Aztán hirtelen elkomolyodva így szólt:~- De hátha nagyok
2407 I | festő, híre fut a faluban: elkomolyult emberek sietnek elő furkósbotokkal
2408 I | napernyőre.~- Nohát - azt mondja elkomolyultan -, én már nem megyek tovább.~-
2409 III | lógázva folytatja:) Hej, elkopott a csizmám babám (megint
2410 I | múlva tudja, hogy Etelt elküldték a kastélyból.~A szomszédos
2411 II | lábaihoz a vizes fűre, aztán elkuruttyoltam neki szívemnek legszentebb
2412 I | Bizonyára az övé minden, amerre ellátok. A búza meg is dőlt néhol.
2413 II | ördög. - Állom az egyet ezer ellenében.~Hát akkor aztán Szent Péter
2414 I | gondolata~se mozdult soha-soha ellenem.~Kinek örömtűz gyúl szemén,
2415 I | amellyel a bajvívó néz az ellenfelére.~A doktor egy kézintéssel
2416 I | lökdöstek kifelé. Mink persze ellenkeztünk, hogy mondok:~- Egy-két
2417 I | nem öli az ellenséget, az ellenség öli meg őt, aztán a feleségét,
2418 I | keverednének gyanúba. Nem volt-e ellensége, aki halálba üldözte. Nem
2419 I | szolgáljon az ő szent Fiának ellenségénél.~Zavargott a fejem; hiába,
2420 I | mert ha meg nem öli az ellenséget, az ellenség öli meg őt,
2421 I | vertem aranyat...~JUDIT:~Nem ellenségid említettem én...~SEKSZPÍR (
2422 I | gyorsan cáfolva minden ellenvetést, hogy Simándi igenis derék
2423 IV | Egy kínos perc~~~~Ellenzék 1922. dec. 31~~~~~~A lap
2424 I | fára akasztotta. No, azt ellepi a rozsda, ha meg nem törli.
2425 I | csevegnek.~Egy asszonyság is ellibben mellettem. Két férfi és
2426 I | rendetlen!~S kapja a zsemlyét, ellobban vele a hátsó ajtón.~- Mi
2427 II | magasból, mint ahogy a magvető ellódítja egy széles mozdulattal a
2428 I | hogy úgy megijesztettem. Ellökött magától.~- Eredj buta köpek! -
2429 I | gyűlölet, amellyel kétszer ellökte.~Leült a tiszta ingben az
2430 I | Jézus házának lakói könnyen ellopogatták az apró holmit.~Maradós
2431 II | harangozó kolbászgyűjteményét ellopta. A harangozó, éppen újév
2432 II | nagyokat szökkenve, mikor elmaradását a csőszi fütykösnek egy-egy
2433 I | öve is fekete. A vállán az elmaradhatatlan rojtos spanyolkendőcske.
2434 I | nem danológép.~A gyerekek elmaradnak, s tűnődve bámulnak utánunk.~
2435 I | Láttalak, hogy mindig elmaradoztál. Az ilyen naplopó maradjon
2436 II | Mirevaló?~- Mirevaló? De elmaradt ember vagy öreg. Hallgasd
2437 I | leány. Hogy ide-oda kijár, s elmegyen a boltba, vagy jegyzőékhez,
2438 I | kárpitokat.~De mégse mozdult. Az elméje sokkal inkább meg volt terhelve
2439 I | idősebb vagyok. Lehet-e a maga elméjében csak egy gondolat is, amely
2440 II | pitypanglevelek foglalják el elméjének minden zegét-zugát. Csupán
2441 II | megvilágosította már az elméket.~Persze az ördög kapott
2442 I | robogott velük. István gróf elmélázva nézett ki az ablakon...
2443 I | Az ablaknál csakugyan egy elmélyedt arcú öregúr ült. Fekete
2444 II | foglalkozzon vele tovább az elmém!~A bűvészben már alig volt
2445 I | Lassankint átvilágosodott az elmémen, hogy öltem, embert öltem!
2446 I | Inkább az foglalkoztatta az elmémet, hogy nem aluszok-e el megint?
2447 I | beharangoznak.~Gondókodok, hogy elmenjek-e én is a létániára? De mondok,
2448 I | Lukács visszariasztja őket:~- Elmenjetek! Nem panoráma ez, se nem
2449 I | nekem annyi pénzem volna, elmennék Lurdesbe.~- Hol van a?~-
2450 I | napotok lehetett volna, ha elmentetek volna azon a pénzen Lurdesbe.~
2451 II | kalendáriumot hagyott rám örökségül.~Elmentünk vadászni.~Tisza is velünk
2452 I | csöppent bele valamit.~A szemem elmered.~Mikorra megfordulok, ül
2453 I | Sápadt volt. A szeme szinte elmerevült a várakozásban, ahogy a
2454 II | kocsmákban sok vizet is elmérnek. De hallgass alá! Hiszen
2455 I | Sólyomba.~SEKSZPÍR~(MÉLYEN ELMERÜL A GONDOLATAIBAN):~Betérek
2456 II | ez a szalag az, amelyik elmeséli nekem az első csók történetét.~
2457 I | Nem azért tettem, hogy elmondd, hanem mert álomzsák vagy.
2458 I | óra múlva itt a fuvaros.~(Elmosolyodik.)~Nini: Hát sírsz? A rabmadár
2459 I | S nézett rám nyugodtan.~Elmosolyodtam a mondásán. Az is tetszett,
2460 I | hogy a kisleányos bájak elmúlnak, miként a naivság is. A
2461 I | felhők mögé: az árnyékköröszt elmúlott előlem.~Mikor kiérek a faluból,
2462 I | leány biccentett, és a szeme elnedvesült.~A fiú elkomolyodottan falogatta
2463 I | mán nem bírta a kezem, úgy elnehezedett. Pedig olyan könnyen járt
2464 I | Bennem a lélegzet méginkább elnehezül, szinte fojt.~- Nyíljon
2465 I | akkor minek a pénz?~- Minek? Élném a világomat. Életembe egyszer
2466 II | cukorsüveget is, bútoraim mintha élnének, mozognának és nevetnének
2467 I | akkor kedvem, hogy ezen az elnevezésen tréfálkodjak.~- No, kaphatunk-e
2468 III | gyerökeit ez a mestér!~Lám elnézi, hogy a jégen csúszkálnak,
2469 I | olyan volt, mint a fűből elnéző kígyóé.~- Kincseket? Nem
2470 III | felfigyeltem.~- Hallja, elnök úr? - Erkel ugyanis elnöke
2471 III | elnök úr? - Erkel ugyanis elnöke volt a sakk-körnek.~Legyintett:~-
2472 I | szólani akart. A dobbantás az elnöki csengetést helyettesítette:~-
2473 I | püspök az nagyobb.~A leánynak elnyílik a szeme.~- Akkor mindenki
2474 II | nem a miénk! - És a szemét elnyitva, ismételte suttogva: - Nem
2475 I | derekamat kötéllel. De mielőtt elnyomhatott volna az álom, arra gondoltam,
2476 II | el, uram...~A bölcs kádi elnyomkodta az ujjával a nargilé parazsát.
2477 I | az ing tüzére, elverte, elnyomta, és megint sikoltott.~-
2478 I | meg-megjelenik tiszta, szent, élő-eleven valóságában.~- Messze lehet
2479 Gardon| elfeledett Gárdonyi-kéziratokból előbányászott, hiteles írásokról van szó.~
2480 I | a déli domboldalakon is előbarnultak az őszi mélyszántás felső
2481 II | olyan merevvé lett, mint az előbbiek. Azt is el akartad adni,
2482 I | Mindenki csodálta.~Aztán előbújtak a homályból a békák. Felfújódva,
2483 II | kereszt árnyéka lassan-lassan előbúvik a zöld bozót közül. Tóth
2484 I | leány egy gipsz Bakhust az előcsarnokban lenyakazott a seprűvel.~
2485 I | Föl-fölágaskodott. Fintorgott rá elöl-hátul.~- S még azt mondják, hogy
2486 II | mint Marci fia mint rovott előéletű egyének szerepeltek ezentúl
2487 I | Széchenyi-kertbe. Gyuri elöljárt Olgával, Sári mögöttük a
2488 I | alá. Hátulról agg ember, elölről huszonnyolc éves; csak éppen
2489 I | Andorás bátyám...~Andorás előemelte az arcát a haja két szárnya
2490 I | áradás idején odajár a víz: elönti a kertet.~- A ház dombocskán
2491 II | keserűségben, vagy talán a szégyen előérzetében pogányul káromkodott.)~Hát
2492 I | csakugyan, alig lépünk ötvenet, előfeketélik három nagy, vastag fatönk
2493 I | elzörgött.~Este aztán az anyja előfogta:~- Hát mi a kifogásod ellene?
2494 I | együtt térünk haza a komával: előhúzzuk. Elvisszük hozzá: megsütjük,
2495 I | zúgópartjának árnyékából előjelenik az ember. Fölhág a sziklára.
2496 II | pogányok valamennyien.~S előkapta a noteszát.~Szent Péter
2497 I | Hegedüs Lukács bá’ csakhamar előkerül. Ötvenéves, kisfejű ember.
2498 I | udvari kutya is félrehúzódott előle.~Az inas bevezet, harmadik
2499 I | Nekem mán akkor megint elólmosodott a mellem, hogy mondok, közeledik
2500 I | is olló, hanem koppantó, eloltja a holdat.~Tudja, hogy álmodik,
2501 I | asztalára kerül. Elolvassák az elolvasható szeleteket. Hivatalosan
2502 I | haboztam, hogy van-e jogom elolvasni egy halott elégett titkát.~
2503 I | rendőrség asztalára kerül. Elolvassák az elolvasható szeleteket.
2504 I | el.~Ismét tűnődtem, hogy elolvassam-e. Ez a naplórész most már
2505 I | szenvedései húsz szóban.~A pap elolvasta a szavakat:~- Nándorfehérvártól
2506 I | szorongtam aztán odabent, hogy előmutatja a kincseit. De nem is beszélt
2507 II | annyi, hogy az az asszony élőnek látta.~- Él - mondta rá
2508 I | Akkor jött az úton Baksáné. Előrehajló fejjel jött, mintha valamit
2509 I | nézett a csizmájára, a haja előreleffent, s eltakarta az arcát.~Szőlőhegy
2510 I | lecsüggesztette a fejét. A haja előrelódult, és hosszan ingadozott.~-
2511 I | visszatér az istállóba, én meg elosonok a kerten át, mint az árnyék.~
2512 I | amiért hordozza a holmimat és eloszlatja a falusiak aggodalmait.~
2513 II | Ha kiálltad a büntetést, eloszlik a bűn is.~Hát most itt állok
2514 I | vesz a pénzen. A fölösét elosztja alamizsnának.~Én még mindig
2515 II | istenbizony” nagy szó volt előttünk. Mind a ketten hittük, hogy
2516 II | kakasos templomokat, amint előtünedeztek alattok. Sátán azonban
2517 I | palástja is homályba száll,~előtűnnek az apró és erőtlen~csillagocskák.
2518 III | meg-megálló ütemeire oldjuk fel, előválik belől az a jajgató fájdalom,
2519 II | fenekére - majd ha öreg leszek, előveszem, aztán megmutatom az unokáimnak. (
2520 I | élesztett.~Gyertyavilágnál előveszi a gyerek az irkáját, kalamusát.
2521 II | méregfoga.~Ismét megkerestelek. Elővettél egy eleven kígyót, megbűvölted,
2522 I | ameddig vízen van.~Viszonzásul elővettem a szivartárcámat, és rámutattam
|