1-arany | araro-bemut | benez-cimbo | cime-duhos | dulev-elove | elovo-fakly | fako--folem | folfe-gyero | gyert-hemne | hempe-inton | ipark-karty | karu-kinyi | kinyo-kotro | kotta-lerak | leraz-meggy | megha-milli | miloi-nyarf | nyarg-orsza | ortod-predi | prem-sarok | saru-szele | szeli-tanal | tanar-tottu | totyo-valto | valts-zarni | zarod-zuzog
Part
2523 I | benyúl a tarisznyájába, és elővon egy karcsú nyakú kis üveget.
2524 I | egy-egy golyógomba, ami elpöffen, mikor rálépnek. Mindez
2525 I | Fölveszi a szivarcsutkát. Elpöködi a tüzét, s örvendezve pislog
2526 I | menteni. Így egy-két év alatt elpusztul.~A levelet a család orvosa
2527 III | mindig kísérni, s ha valaha elpusztulnánk a föld színéről, az angyalok
2528 II | dülevény falvak volnának, elpusztult üres hajlékok... Bizony
2529 I | sohse vitte annyira, hogy elrakni való ruhára is jutott volna
2530 II | angyal. - Visszatérek, és elrejtem a testedet. Két napig meg
2531 II | senki.~Hát visszaszállt. Elrejtette a holttestet, aztán felöltötte
2532 I | ordítozott, mígnem estére elrekedt és csak a szeme véres forgásából
2533 I | gazda. - A vendégszobát elrendezték?~- El, nagyságos uram.~-
2534 I | akarod.~A festett kezű suhanc elröhhent. A többi hallgató is elmosolyodott.
2535 II | csókolom, csókolom.~Ha pedig elröppen az álom, a homlokomat a
2536 II | Tercsikémhez! (Kalapját veszi, és elrohan.)~ ~
2537 I | meg.~- Közéjük furakodtál. Elrontottad a szerencséjét! Mármost
2538 I | Itt-ott a hóból egy-egy elsárgult krumpliszár emelkedett ki,
2539 I | hallatszott onnanfelöl. Köszönt. Elsietett.~A Gábornak nevezett részeges
2540 I | De a következő percben elsimult a homloka, az arcán a rég
2541 I | Mégis bemegy. Talán már elsírta a mérgét, a nyakába borul
2542 I | negyedikbe járt, amikor ők az elsőbe. Cigányosan barna és félelmetesen
2543 II | övé, hogy ő járta körül elsőben, s ő ajánlotta a fejedelemnek,
2544 I | a hullám, és a hordót is elsöpörte.~A kadét eltűnt.~De nem
2545 I | zúdult ott reánk. Ég és föld elsötétedett, s a tenger mozgó hegyekké
2546 I | látványosságszámba ment, hogyan rohant ki elsőnek a fia a partra, és hogyan
2547 I | A puska nagy dördüléssel elsült.~Csak egy nagy ütést érzett
2548 I | vadászik is az urával és úgy elsüti a puskát, hogy a szempillája
2549 I | török.~Három asszonyt is elszabadítottak, hogy segítsenek a tűzkészítésben.
2550 I | Valahonnan hozták, aztán elszabadult, elbódorgott szegény az
2551 I | a mama -, ha a bokrokban elszaggatja a ruháját, térdepelni fog!~
2552 II | csókolgattam hat esztendeig. Elszaggattam miatta három darab politúrozott
2553 I | emlékezetében mindenféle megfakult, elszakadozott töredékképek. Egy leány
2554 II | megakadt a varrógépben, és elszakadt. Igen, ez a szalag az, amelyik
2555 I | eresztek, az asszony már előre elszalad hazulról!...~Visszatértem
2556 I | ősz, s a daru felrepül, elszáll. Azt se tudja, hová megyen,
2557 I | csöndben kettőjük között elszállott egy katica-bogár. A gróf
2558 I | ezen tűnődtem, a társaság elszállt, mint valami nagy galambraj.~
2559 I | csizmadiák. Csakhogy a fiai elszármaztak a városba; az öregasszony
2560 I | ráültünk a riglispilre. Úgy elszédültünk, hogy nem találtunk ki az
2561 II | Helenának; oh, egy hattyú elszégyellné mellette magát! Te, drága
2562 I | acatolók hol összesűrűdnek, hol elszélednek.~A bakterfiú szeme gyakorta
2563 I | gerenda, s rajta a kereszt is elszélesedik, magasabbá válik, mint Ő.~
2564 I | Midőn...~Fölveszek egy elszenesedett lapot. Az írás mintha fekete
2565 I | meg, hát én fordultam meg: elszöktem. Gyalog jöttem el Budáról
2566 I | korában.~Ezen mindnyájan elszomorodtak.~A sógor folytatta:~- Én
2567 III | faleveleket, és vitte, vitte, elszórta az álmok országában.~Akkor
2568 I | valahányszor megláttam, mindig elszorult a lélegzetem, s ha éppen
2569 I | Csakhogy ma már mindent eltagadnak az emberek.~Emlékszem rá,
2570 I | egyszer, mikor már a nép eltakarodott, megkérte őt, hogy ne zárja
2571 I | a haja előreleffent, s eltakarta az arcát.~Szőlőhegy látszott
2572 I | bántson, bácsi!~És az arcát eltakarva, behúzza a fejét a vállai
2573 I | vasalót vágta hozzám. Ha eltalál vele, bizony megsántulok.~
2574 I | Hátha az a cigányasszony eltalálta?! És eszébe jutott minden
2575 I | nehezen az ebédlőbe.~Sári is eltámolygott. Beült a sötét boltba és
2576 I | semmit. A ruhája holtáig eltart. Ételben, italban nem válogat.
2577 I | Olgám, egyetlen Olgám!~Olga eltaszította magától, hogy csaknem hanyatt
2578 II | keresztelve?~- Meg!~Sátán eltátotta a száját.~- Mikor keresztelkedtek
2579 I | bökdösnek a vetésben, hol eltávolodva egymástól, hol megint közeledve.
2580 II | Szédültem.~Sápadtam.~Majd éltem veszélye jutott eszembe.
2581 I | járásorvos. Addig nem szabad eltemetnünk...~No, ez kedvetlen történet.
2582 I | meg! Muzsikaszóval foglak eltemettetni!~- Ez az utolsó szavad apám?~-
2583 I | Csak a cserép, az van ott eltemetve,~a kis virágcserép, mely
2584 Gardon| tévedések a bosszantók, hogy pl. eltér a külső és belső címlap
2585 I | széles fehér világossága elterült a szobában az asztalkán
2586 II | vágott, ő kérdezett meg egy éltes atyafit:~- Mondd csak, testvérem,
2587 II | fejezte be: - „Az Isten éltesse hát kedves barátunkat életnagyságban,
2588 I | hitvány kópia.~Tegnapról eltett melegített étel.~Kicserélt
2589 II | bálban szakadt le Tercsiről, eltettem emlékül a zsebembe, és itt
2590 I | az élet mézét, csak egy eltévedt csókban. S mégis kell, kell!...
2591 I | megszöktél, anyádtúl, ugye? Eltévedtél?~A kiskecske rámnéz. Sír
2592 III | mikor bujdosásnak indult, eltévelyedett az embereitől és gyalog
2593 I | hát - aszongya -, igazi eltökélett szándékod-e, hogy papnak
2594 I | a kis virágcserép, mely eltörött,~míg őt magát angyalkéz
2595 I | mindjárt az első ásónyomásnál eltört az ásó, olyan kemény kőből
2596 I | egyszerre hatan is.~- Mert eltörtem a lábam vasát.~- Dragomán -
2597 I | helyemre, hogy az arcom eltorzulását leplezzem, az ajtóra néztem:~-
2598 I | megpillantotta, az arca eltorzult.~- Kígyó! Eredj innen!~-
2599 I | És ebben a szótlanságban éltünk napokig. Én eljártam a dolgomra.
2600 II | a két derek állatot, és eltűnődtem azon, hogy vajon álmodnak-e
2601 I | utolsó katakétám szeme elől eltűntem, de abban a pillanatban
2602 III | rajtuk, csak a nyomorúság eltűrésében ne kellene mintaembernek
2603 I | szeme-pillája. Az óra az egyet is elütötte. Az uraságok még mindig
2604 II | nyitotta be az ajtót. Tercsi elugrott. Ruhájának ez a szalagja
2605 I | betegségeket meg csakugyan jobban elűzi a mezei füvekkel, mint a
2606 I | hozatni, hogy a hegyből elűzze a rosszakat. Voltak azonban
2607 I | rekedtek és komorak. Mindenki elvadul.~Egyik-másik kidőlt már
2608 I | mi az?~A hangomra, arcom elváltozására, ők is az ajtónak fordultak.
2609 III | történetében:~„Mikor pedig elvégezé Isten hetedik napon az ő
2610 II | Csak azután, mikor már azt elvégezte, nyúl a kebelébe a noteszáért.
2611 II | vásárolt.~Mindezt oly korán elvégezték, hogy már kora délután haza
2612 Gardon| szövegét is.~Vázolt filológiai elveimet az „Ünnep” című lap 1935.
2613 I | Bathóné a harmadik évben már elvékonyult, sovány, ideges, szomorú
2614 II | és akasztófa helyett egy elvénhedt fügefa állt. A teremből,
2615 I | A sógor folytatta:~- Én elvennélek téged édes Gizellám, ha
2616 I | Ősszel mán nem veri el.~- Elverheti ősszel is - mondja rá a
2617 I | itt - dorgálja a koma -, elveri a jég a szőlőt.~- Ősszel
2618 II | halálos sebbel menekült. Elvérzett. És semmi egyébbel nem futott,
2619 I | Alig a hatodik lépésénél elvesz a föld a lába alól, s őmaga
2620 I | jó, hát haragudj. Akkor elveszem Sárit. Nekem mindegy.~Olga
2621 III | megszegve, halkan dúdolni kezd:~Elveszett a lovam (a pipát fölemeli
2622 I | Hát ki az, aki nem öl, ha elveszik tőle a gyermekét, a feleségét,
2623 I | a Teremtő nem engedhet elveszni ilyen bájos lelket.~Hallgattunk.
2624 I | csinálnál a kulccsal, ha elvesztenék?~A kocsis vállat von:~-
2625 II | Balatonnál, de nem találtam őt. Elvesztettem, s reszkető szívvel gondoltam,
2626 I | búsultunk, hogy a bagnétunkat elvesztettük. Végtére is aszongya nagybúsan
2627 I | érdekes lehet.~De megintcsak elvetettem a gondolatot, bolond megy
2628 II | árnyában akar andalogni! (Elveti.)~Aztán ezt az arcképet
2629 I | fiamnak -, a tavasszal mán elvetjük a kendert, amelyiknek az
2630 II | Mikor jó falatot talál, az élvezetek kéjes lassúságával pillogat,
2631 II | negyedórányira eső lakásomhoz.~Az élvezett italok kissé elkábítottak,
2632 II | s a bogáncsot kezdette élvezni.~Tóth Antal fölrebbent a
2633 II | és a lejtőre érve, vígan élvezte a gyors futást, amelyet
2634 I | szereti a virágot.~Gamba elvigyorodik.~- Szereti - azt mondja -,
2635 II | miénk?~- Az a miénk. Csak elvihessük...~Kiment a barlangból.
2636 I | meg még tán az apját is elviheti. De ha te nem vágyakozol
2637 I | álomzsák vagy. Tőled ugyan elvihetik akár a házfödelet is.~És
2638 II | ember. - Holnapra mindent elvinnének mások!~Már akkor ledobta
2639 II | van egy mázsa, gond lesz elvinni!~Az ember nem is hallotta.
2640 I | fényesedett, úgy, hogy szinte elviselhetetlenné vált a fényessége.~S én
2641 I | haza a komával: előhúzzuk. Elvisszük hozzá: megsütjük, kompérral,
2642 I | el. Hát agyonütöm, aztán elviszem a hátamon a Majnár hídjáig.
2643 I | elgördülő szekerén,~mely elviszi a nemzeteket is.~Egy-egy
2644 I | bilétát, beülök a bagonyba, elvisznek Lurdesbe.)~- Hát aztán minek
2645 I | a pillangó megfordul és elvitorláz.~- Visszajön az még - vélekedik
2646 I | rángatódzott.~A kisasszony elvitte őket.~Balázs a feleségére
2647 I | kocsi továbbgurult.~A fiú elvörösödve ült vissza a helyére. Mindenki
2648 II | futott, csak a gyermekével.~Elvonja botvéggel a csecsemő arcáról
2649 I | megmaradtunk; a hajót is elvontatta egy másik.~Azóta nem dohányoztam.~ ~
2650 I | vetés. Aztán egy keresztben elvonuló fehérlő akácfasor, amelynek
2651 I | halkan percegett. A hold elvonult már Olga arcáról, de még
2652 II | lennie! Ok nélkül nincsen az elzárva.~Azzal ledobja a szűrét.
2653 I | mindig odavannak. A kettő is elzendül. A negyedórák is.~- Már
2654 I | pék szinte megtántorult, elzöldült:~- Nohát akkor ki a házból!
2655 I | mikor már a sógor kocsija elzörgött.~Este aztán az anyja előfogta:~-
2656 I | járnék.~Megállok.~Mi e? Em mán nem képzelődés; valósággal
2657 I | rajta...~E pillanatban egy emberárnyék jelenik meg a híd túlsó
2658 I | állt föl.~S mintha az az embercsoport megfagyott volna egy minutumra,
2659 II | bizonyára a tökéletesség embere, különben nem választotta
2660 I | ki a verembül. Az uraság emberei. Igen nevették, hogy én
2661 I | minek járnak a mi hegymászó embereink az Alpesek közé; íme itt
2662 III | indult, eltévelyedett az embereitől és gyalog hallgatott egy
2663 III | Menjünk az intelligens emberekhez.~A papok legszigorúbb őrei
2664 I | nevetésnek csak a gondolata is az emberektől.~A vihar lassankint megenyhült,
2665 I | öltem. Akárhogy történt, emberéletet oltottam ki. Ezért bűnhődnöm
2666 I | magasztalnak azon a faragó emberen? - fakadt ki a lapu alatt
2667 I | nehezebb volna, mint más emberfiáé. Az igaz, hogy nagy feje
2668 I | van valaki, aki ebben az emberirtó veszedelemben segíthet?
2669 I | mondta Sári,~Egy szennyes emberke lépett be. Zöld kötény volt
2670 I | kő és kő! S közte siető~embernyüzsgés: tallérér lihegő~mázas lelkek
2671 I | koma adhatna pedig, adna is emberségbül, bizonyosan adna, de eltagadja,
2672 III | szó illet meg bennünket az emberszónál - és ez a szó: hazafi.~És
2673 I | virág, -~a gyermek is virág: embervirág,~virágos ág a Jövőnek kezében!...~---------------~
2674 II | szalonnázni, jelentős szemöldök emeléssel és gyönyört kifejező mosollyal
2675 I | kezébe kettőt, aztán azt emelgeti meg leeresztgeti sarkig,
2676 III | ismeretlen hatalom sasszárnyai emelik az érzelemnek szent magasságába.
2677 I | fölött alig néhány méternyire emelkedve szállottak odább.~Tetszett.
2678 I | két lábát öleli. És mintha emelné egyre feljebb és feljebb.~-
2679 I | remegett az asztalon, ahogy emelten tartotta, mintha várná a
2680 I | hidegséget, azt a kábító émelygést, ami velejár, azt a fülkínzó
2681 I | volt, és az itteni leányok emiatt húzódoztak tőle.~De ő mégis
2682 II | S következik olyan cifra emlegetése Istennek, Krisztusnak, Boldogságos
2683 I | ismerem. De engem bizonyára emlegetett neki az ura. Az első feleségével
2684 I | gondja.~- Hát akkor miért emlegeti kend mindig minden csekélységben?~-
2685 I | azokban a napokban megint emlegették a farkast, hogy csakugyan
2686 I | JUDIT:~Félbemarad, atyám, emlék marad.~SEKSZPÍR (MAGA ELÉ):~
2687 Gardon| élettényeken alapszik. „Gyermekkori emlékeim” c. megemlékezése „Első
2688 II | Nem! Soha! Jöjjetek vissza emlékek! Erre a szívre, az én szívemre -
2689 II | emeli.) Ez a legkedvesebb emlékem tőle. Akkor este adta az
2690 II | csillagos, ábrándos nyári éj emlékét. Óh, mily jól mulattunk!
2691 I | tartotta meg a cigányélet emlékéül. Ő is koldulgatott péntekenkint.~
2692 I | képtár gyanánt hevernek az emlékezetében mindenféle megfakult, elszakadozott
2693 I | énekesnőnek a neve kitörlődött az emlékezetéből. Persze, a Dózsa nevet könnyű
2694 II | szereted?~Tudtam, hogy az emlékezetemet negyedórával vissza kell
2695 II | még, mi van benne.~Hej, emlékezetes nap is volt az, mikor ezt
2696 II | volt ez, nagyon régen. Az emlékezetnek egész labirintján kell visszabolyonganom
2697 Gardon| bizony csak kritikával emlékezhetünk a reprezentatív vállalkozásról.
2698 II | letenni az ujjamról, hadd emlékeztessen a régi ostobaságaimra.~Különben
2699 Gardon| perifériáján élők Gorkijra emlékeztető megdicsőítése, hiszen a
2700 II | orromnál fogva vezettél! Emlékfürtöd most is itt van a szívemen.~
2701 II | rábámultam, és szóltam:~- Emlékszel-e reám?~A bűvész rám nézett.
2702 I | meg a vőlegény, arra nem emlékszik, mert csak lóésszel látta
2703 II | boldog-e; vannak-e gyermekei?~Emlékszik-e rám? Ha újra találkoznánk,
2704 II | Zsebeiből egész halmaz emléktárgyat vesz elő.) Íme, egy préselt
2705 II | étlapot faluhelyen még csak említeni sem lehet, mert azt felelnék
2706 Gardon| a Gárdonyi életmű előbb említett két gondozójával egyetérthetünk
2707 I | volna többé, hanem levélben említette őket az öcsém; egyszer a
2708 I | szomszéd faluba történt?~Énbennem megdermedt a lélek is.~-
2709 III | beszédben. Míg az idegen az énekben elfullad és kapkod a levegőhöz,
2710 I | A Közelebb hozzád Isten éneke.~- Honnan, ha szabad kérdeznem?
2711 II | hirtelen belevág az apja énekébe, s így duettot rögtönözve,
2712 II | idehallatszanak a szép szent énekek. Tán biz a kocsmában szokták
2713 I | Boldogságos Szűz Máriárúl. Azt énekelgettük csendesen, hogy majd a májusi
2714 III | megismerni, hogy gondolkozva énekelheti az ember és se a karmesteri
2715 I | egy csoport gyermek előtt. Énekelnek, mint a búcsúsok.~Egyszercsak
2716 II | kocsmában szokták ezeket énekelni?~Az ördög lefelé fülel:~-
2717 II | táncoltak a híveik előtt és énekeltek torkuk szakadtából: A tűz
2718 I | sokaság. Ájtatos zúgással énekelték a halottak litániáját:~Az
2719 III | A magyar ember lélegzik énekelve is, éppúgy, mint a közönséges
2720 I | falunkbeli volt. Csakhogy ő is énekese volt a búcsús seregnek,
2721 I | felejtette el, holott annyi híres énekesnőnek a neve kitörlődött az emlékezetéből.
2722 III | Lélegzik a nóta közben, mint az éneklő ember. És hangsúlyozva mondja
2723 I | öljenek meg inkább! Mindig engedelmes voltam, de inkább haljak
2724 I | valaki látja őket; andalgott engedelmesen a szobába. Még röstellkedett
2725 I | udvariasan -, a Teremtő nem engedhet elveszni ilyen bájos lelket.~
2726 I | hogy...~- Mégis, hát hogy engedhetted magad?~- Hogy engedtem?
2727 I | professzor, hogy az igazából engedjen. Hiába rángatta a karját
2728 I | volna is, apád soha meg nem engedné, hogy elhagyd a vallásodat.~
2729 III | legszigorúbb őrei a tanítónak.~Nem engednek el semmit, hiszen oly édes
2730 I | meggyógyítom, de aztán többet énhozzám be ne tolja az orrát, ebatta!~
2731 I | A dühös kedvetlenségét énirántam! A boldog hullámot, mikor
2732 I | dolgot, el kell menni az enlakai tudósasszonyhoz, és majd
2733 I | nem tetszene-e szalámit enni?~- Szalámit? No hálistennek!
2734 I | hajadonfővel rakogatja az ennivalót. Közben a szemét törölgeti.~
2735 II | összeszidja:~- No, álomszuszék, ennyi ideig alszol! Hány órát
2736 I | megláttam. Hogy lehet úriember ennyire szamár! Pedig hát az apja
2737 II | behunyja a személt, csak ennyit mond: Jézus. Abban a minutában
2738 I | asszony -, hát ki segít énrajtam?~S a szeméből könny csöppent
2739 I | cselekedetet, mivelhogy énrám hiába vártak. Eltagadja
2740 I | zsidó nem nevet. Ámbátor hát éntülem nevethet is, ha akar. Mégishát
2741 I | annyi volt az ital, mint az enyémben. Most két ujjnyival is több.
2742 II | egyszer, mikor az arca az enyémhez ért, én megcsókoltam őt,
2743 I | volna valaki a lábát az enyémmel.~De megint csakhamar ráeszméltem,
2744 I | A százasok várnak!~El is enyhedt a szél csakhamar. Nem tolt
2745 I | Ránézek:~- Tán a maga háza?~- Enyim-e? Má hogy vóna az enyim,
2746 III | nem melegszik.~Végre az enyimre kerül a sor. Az addigi dallamok
2747 I | hangja olyan volt, mint az eolhárfa zengő lehellete. A tekintete
2748 I | elmondani hiba nélkül a jeles Epaminondast.~A gróf ezzel elhallgatott.
2749 I | korona, koldusrongy, szív és epe,~pöfeteg gomba, büszke piramis, -~
2750 I | MAGA ELÉ):~Mindegy. A fürj epedő pitypalattyja,~az őszibogár
2751 II | rózsaszirom, melyet a méh is epedve döngicsél körül - a te ajkad,
2752 I | legerősebb szivar se. Sőt epekedtem az erős szivarért. Az olyan
2753 I | csoszogással lopódzott az eperfához.~A műhelybeli hang újra
2754 I | Künn van még most is az eperfán...~Azt be lehet hozni, el
2755 I | puskáért, de egyelőre csak az eperfára akasztja. Majd beviszi,
2756 I | A ruhája fehérvirágos, eperszínű szoknya és egérszínű, rojtos
2757 I | rásziszeg.~Vajon, ha gályát építek, vitorlást,~pompásat, aminő
2758 I | a hajó alkotórészeivel, építési titkaival, az útközben látott
2759 I | Nem süllyedt az el, oda építették.~- Aztán ki volt az a bolond?~-
2760 I | ha szünetel a városban az építkezés.~Erre a pék elmondta, hogy
2761 I | és meggazdagodott. Ő is építtetett templomot, de abba papot
2762 I | aztán két fürdőszoba is volt építve. Annak a vizét télen a belső
2763 I | egyszer csak elbámul:~- Eppen a semlépen cerna fan! Fégete
2764 I | is?~- Hogy éppen akkor? Éppenes-éppen akkor? Am mán hát igazán
2765 I | pékleányok szoktak lenni. Csak éppenhogy vékonykák, kicsi koruk óta
2766 I | is gyűjtötte a hörcsök. Éppenséges-éppen az a böcsület, hogy visszavesszük
2767 I | amit Andorás mond? Télen éppenséggel érdekes lehet.~De megintcsak
2768 I | puha szőnyegén. A legelő éppoly bodzás, gilicés némelyik
2769 II | átváltoznak ők is emberré, éppolyan ruhájú két emberré, aminő
2770 III | ember lélegzik énekelve is, éppúgy, mint a közönséges beszédben.
2771 I | Arra jártam én néha az epreskertbe.~Ahogy egy napon hazafelé
2772 I | Kőfalas, barokk-tetős régi épület. Nem nagy és alacsony. Mindössze
2773 I | hajléktalanoknak.~A ház a város végén épült - szemben a temetővel -,
2774 I | lehet, hogy Csuka Bandi erányába vétetődött az a vasfisonyér.
2775 Gardon| írásmódján nem változtattunk.~Érd, 1995. március 3.]~Urbán
2776 II | volt. A kancellária előtt erdeje nőtt a papsajtoknak és egyéb
2777 I | vadászni ment ki még reggel az erdejébe.~Beküldtem a névjegyemet
2778 II | s a körülmények szerint érdekházasságnak volt nevezhető,
2779 I | ez a kérdés, de a médium érdekelheti.~No nem igen. A spiritiszta
2780 II | mivelhogy a feje kopaszát igen érdekelte volna a hideg. Sátán is
2781 I | Olvasmányokban csak a hajóstörténetek érdekeltek.~Tizenötéves koromban arra
2782 I | közlenivalók aztán napról-napra érdekesebbek voltak. Gyuri már délutánonként
2783 I | foglalkozásnak meg nem érdekesek. Többnyire a saját együgyű
2784 I | hát megbukott. Mert egyéb érdekesség nem volt benne, és adósságokért
2785 Gardon| teljesebb Gárdonyi-kiadásban. Érdekességként beválogattuk a szocialista
2786 Gardon| befogadásáig.~Befejezésül még egy érdekességre szeretném felhívni olvasóim
2787 I | Aztán az ételre fordult az érdeklődése. Az ura tolmácsolta a szavát.
2788 II | kalapjukat.~Egyáltalán nem érdeklődik ilyenkor semmi iránt. A
2789 I | lányát zongorára. Ők is érdeklődnek, hogy megjelenik-e Lenke,
2790 I | dohányzom.~S a szivarra mégis érdeklődő pillantást vetve jegyezte
2791 I | szökhessenek.~- Mit gondol - érdeklődöm nála -, miért akasztotta
2792 I | arcán futott át valamennyire érdeklődőn.~- Azonnal szolgálok - mondta -,
2793 I | ballagtunk eszembe jutott, hogy Erdélyben a Maros partján láttam egyszer
2794 II | bátyám.~- Hát azt hiszed, nem érdemelné meg a szalonna, hogy ódát
2795 II | engem, hogy meg sem tudom érdemelni.~És én kegyetlen, még ezt
2796 I | hányódott bennök a világ elé.~Az érdemest, az igazit Judit,~a mélységben
2797 I | között! A földön a hegyek, az erdők folyton törik, fogják a
2798 I | megfesteni.~Azért mentem abba az erdősvidéki falucskába. Igazi fákat
2799 II | Megindultunk a ropogós hóban az erdőszél felé. Marci bátyám elővette
2800 I | KASTÉLY A FÖLD ALATT~Az erdőszélen üldögéltem, egy vadrózsabokor
2801 I | a csurgóra. A csurgó az erdőszélén van a temető mellett. Hajnal
2802 I | Néz. Egyszer csak futásnak ered.~A gróf utána.~A szűrben
2803 I | Acélmetszetű képek voltak eredetileg, de a pap vízfestékkel színesekre
2804 I | azelőtt is hittem a mennyei eredetű Krisztusban. Hittem, tiszteltem.~
2805 I | be senki.~- És mi lett az eredmény?~- Mikor én eljöttem, már
2806 I | újból megmozdult és útnak eredt:~- Dehát mit csinált az
2807 II | nagy ínnal-kínnal, hogy az erei feszültek, csontjai ropogtak
2808 I | itt is sokat elfognak az erejéből, s az itteni hullámzás is
2809 II | aztán összeszedte minden erejét: az erek feszültek a nyakán,
2810 II | mondd meg nékünk, ha utolsó erejével is ajkadnak: összecsukta-e
2811 II | összeszedte minden erejét: az erek feszültek a nyakán, a szeme
2812 I | járunk majd...~- És mikor nem érek rá, szívesen átengedem.
2813 I | egyet a tisztelt vendégség eremére!~A török, akihez szólott,
2814 II | bizalmat gerjesztő komoly és erényes külsővel, ő is csak közönséges
2815 I | Látja, hogy Petinek az eresz alá tették a kávéját, zsámolyra.
2816 I | gondozott. Két egymásba ereszkedő vérfolt piroslott a jobb
2817 I | egy-két pohár pálinkát bévül eresztek, az asszony már előre elszalad
2818 I | azonban csak egy Miatyánkot eresztett, s után tán egy Üdvözlégyet.
2819 II | Szent Péter. - Mert ezek még éretlenek arra, hogy a láthatatlan
2820 I | inasnak az üvegesboltba. Ott érett a palackok, poharak, tükrök,
2821 II | nem tudom felfogni, hogyan érezhettem én ezen a rongyon illatot (
2822 I | Ha nem volnál bűnös, nem érezne bűnösnek. Gonoszság volt,
2823 III | másvilágába ragadják. Ki nem érezné a Rákóczi megzendülésekor,
2824 I | Sári csak nézett. Sohasem érezték ők komikusnak, hogy egyformák,
2825 I | misztikus szellőáramlatot éreztünk. A médium pálcájának árnyéka
2826 I | ha nem koccintottak vele, érintetlenül hagyta a poharat.~Unalmas
2827 II | akkor ők is, hogy földet érintett a lábuk, emberré változtak
2828 II | ide.~És az Úr a szívéhez érintette azt a gyertyát.~A gyertyácska
2829 I | S mintha csak lábheggyel érintgetné a föld színét, mintha láthatatlan
2830 II | összehajladoznak, csak arcukkal érintve olykor egymást, gyöngéden,
2831 I | intézte, hogy ne a fejemet érje az ütés. Hanem akkor nem
2832 I | viszem a pénzt. Oda is érkezek röndösen, második harangszóra,
2833 I | csudálkozunk a szón. - Ugyan mi érkezhetett abba?~- Semmi - feleli a
2834 II | behallani, hogyan doborognak az érkező lovasok százával, ezrével,
2835 II | szoktak. Mikorra a földre érkeztek, csak a láng maradt meg
2836 I | Dehiszen...~A falu végére érkeztünk. Fakó sárgára aszott legelő
2837 I | beleugrana, talán csak nyakáig érne a víz, kihúznák és nevetnék.
2838 I | bal hóna alá a székecskét, ernyőt és állványkát. A jobb kezét
2839 II | legtömöttebb zsákot. Nagy erőfeszítéssel felvette a vállára.~- Add
2840 I | az új írók? Új tollak! Új~erők! Fleccser, Bómon... s tudom
2841 I | azt a rendet, amelyikre erőkifejtés is kellett.~A mészárosnak
2842 I | Akkor már szinte a szemem erőlködésével szemlélődtem végig az ó-födélen.
2843 I | mint valami gépember és erőlködök vele, hogy az arcomba visszatérjen
2844 I | elálmosodtam, és hiába erőlködtem, a szemem pilláit mintha
2845 II | Három hete, hogy adta. (Erőltetett kacajjal:) Azt hitte a jámbor,
2846 I | Egyszerre helyreigazodott az erőnk.~- Gyerünk vissza - mondok -
2847 I | vettem a legfinomabbat, legerősebbet.~Társalgásunkat félbeszakította
2848 I | megnyílása a holdfényre esett. Az erősfényű telt holdat láttam a szent
2849 III | gyermekeit, mert azt akarja, hogy erősödjenek.~El is mondja ő ezeket az
2850 I | apró fekete szeme, ilyen erősvonású orra van. Mennyire kiválnak
2851 I | gróf úgy érezte, mintha erőt lehelne be az üde levegőből.
2852 II | kebellel valami olyan bús és erőteljes koloratúr-éneket kezd, hogy
2853 I | annál különb festenivaló is errefele, tekintetes uram.~- Micsoda?~-
2854 II | az ezüstkincseket, annál értékesebbek fordultak ki a földből.~-
2855 I | Hogy idejöjj a szobába? Nem értelek.~- Nem értesz? Hát az imént,
2856 I | Csak bámultam, micsoda értelem sugárzik a szeméből!~Tovább
2857 I | beszélt róluk. Az elefántnak értelméről beszélt, meg az indiai népről,
2858 I | pap gondolkodik:~- Van egy értelmes emberem: Hegedüs Lukács.
2859 II | mint akármelyik más falusi értelmesebb lény; ámbátor vétek, amit
2860 I | Éreztem, hogy nem közönséges értelmű ember; szinte szorongva
2861 I | öregasszonyok bizonyára sokat értenek az asszonyi bajok orvoslásához.
2862 I | vannak. Az imént kaptam értesítést.~Aztán, hogy a szánkóba
2863 I | készül ide. Éppen jókor értesültünk róla; szegény kuzinom...
2864 I | szobába? Nem értelek.~- Nem értesz? Hát az imént, alig hogy
2865 Gardon| Ha azonban így van, némi értetlenséggel forgatjuk a Szépirodalmi
2866 I | hagyja már abba. Meg is értett, elhallgatott. Helyette
2867 I | Láttam, hogy Lukács is érthetetlenül tekint rája. Hiszen a leány
2868 I | hamarosan megnyúzta az ürüt, értő kézzel aprózta bele a kondérba.
2869 I | A bíró azt mondta, hogy értőjére kell bízni a dolgot, el
2870 I | világ végére nem mennék-e el értük?!~S firkantom a választelegramot:~
2871 II | vén paraszt és a lejtőre érve, vígan élvezte a gyors futást,
2872 Gardon| előbbi gyönyörű és örök érvényű zsidó Júlia-keresztény Rómeó
2873 I | emberi testnek nincs több érzéke ötnél.~- De abban nagy ám
2874 I | nem halál, csak mintha új érzékeket kapnál.~- Az meg lehetetlenség.
2875 Gardon| vitathatatlan) - filológiai érzékem, stílusismeretem azt súgja,
2876 I | esni neki, ha meglátogatom. Érzékenykedő, lágy ember, mióta a fia
2877 II | Gondolkozik, aztán némi érzékenységgel folytatja:)~Ej, de minek
2878 II | szóban! Millió ábránd, millió érzelem. Egy pillanatig tartott
2879 III | hatalom sasszárnyai emelik az érzelemnek szent magasságába. A karunk
2880 II | hozzám. Én átöleltem, és érzelmeink egy csókban olvadtak össze...~
2881 II | neki szívemnek legszentebb érzelmeit. Valóban nevetséges! Aztán
2882 II | tartó dallamos ordításban az érzelmek minden skáláján átviharoztatják
2883 I | Az efféle emberek csak érzelmileg értik meg a művészetet.
2884 III | felemelkednek vagy lemélyednek az érzéssel, amely a dal szárnyain madár
2885 II | Szalonnakéjmámornak lehet nevezni azt az érzést, amely a fantáziámat a havas,
2886 I | tartozik az az öt-hat velünk érző lélek, akivel együtt utazgatunk
2887 I | uradalomban.~Elmondták aztán, hogy Erzsiké milyen jól házasodott. Három
2888 I | hogy talán szerelmes volt Erzsikébe, a menyasszonyba. De az
2889 I | még dőlt a szegfűillat. Erzsikének legutóbbi arcképét is megmutatták.
2890 I | Árpádnak kereszteltek. Csak Erzsikével ünnepelek érzésében és szeretetben...”~ ~
2891 III | überstanden, abgethan werden. Ja, es ist ein Trost im Alter,
2892 I | Bocsásson meg Sárika - esdekelt remegő hangon -, bocsásson
2893 III | látá, hogy Ádám búsulásnak esék, minekokáért teremté melléje
2894 I | akkor zuborgott. Csorgó esernyők fordultak már be a boltba,
2895 I | hogy itt egyem meg? Az esernyőmet otthon hagytam.~- Tessék -
2896 II | látványosságok közé sorozta ezt az esetet.~- Antal bácsi - szóltam
2897 III | példával kell elöljárni!~Ha esetleg idősebb a tanító, s egy
2898 II | ahogy Pilátus óta nem. Éshát szállott, amerre az ördög
2899 II | koporsómba is leviszem. Ő nem esküdött meg, mikor az enyémet átvette,
2900 I | megint a kék pántlikásra esküdözött. De most már hát ez a Sári,
2901 II | sohasem húzom le, sőt meg is esküdtem, hogy még a koporsómba is
2902 I | a bírót, meg melléje két esküdtet, küldöttségnek.~Érdekes,
2903 I | vőlegénye. Újborra lenne az esküvőjük.~Lukács csakhamar nyitja
2904 I | belül meg kell lennie az esküvőnek! Azt hiszem, maguknak is
2905 I | délutánt és az estét. Jól fog esni neki, ha meglátogatom. Érzékenykedő,
2906 I | Álom, esős idő.~- De nem álom volt
2907 I | megállónál.~Június végi nap. Esőtől ázott gabonatáblák. De csak
2908 I | Az az, Pozárki, a fene essék belé! Sok a szúnyog.~- Filippe.~-
2909 II | fordult.~- Vigyázz, rád ne essen!~A kő lezuhant nagy zuhanással
2910 I | hogy a gyerekek belé ne essenek.~- És mekkora volt az a
2911 I | pohárral ihatik.~Szilveszter estéje volt aznap, s a babona azt
2912 I | töltötte szent karácsony estéjét. De olyan vidám volt, hogy
2913 I | még tréfásabb komolysággal estek reá:~- Mit gondol, az Isten
2914 II | szikrái szállanak...~Csillagos estéken az égboltozaton is látunk
2915 I | Az utcán rikoltoznak. Az Estet árulják a kölykek.~Egy percnyi
2916 III | lett a dicsőség.~Hát lássa: ész kell a zenéhez, nemcsak
2917 I | egy vadszőlős terasz az északi sarkán, az vall a mai úrra.
2918 I | És én engedtem?~Gyuri már észbekapott. Legyintett. Nevetett.~-
2919 I | komának, hogy vesse ki az eszébül ezt a szándékot.~Hát koma
2920 II | feleljek. Mert a falusi ember eszejárása nem olyan szökdelő, mint
2921 I | dalod a magadé!”~JUDIT:~Nem eszel-e az útra valamit?~Tojás és
2922 I | láttam rajta, hogy olyan eszement forma. Egész éjjeleken át
2923 I | Hagyjad. Nincs ez most eszénél. Legalább te légy okos.
2924 I | tetszett Sárinak. Micsoda eszes ember! - gondolta. S alig
2925 I | előlem a világ.~Mikor megint eszmélkedek, nagy csoportosulásban vagyok.~-
2926 I | ahogy átlépi a küszöböt, észreveszi, hogy a nagy ajtó megmozdul.
2927 II | valami zsibárus. Óh, én esztelen, milyen vadul csókolgattam
2928 I | aznap töltötte be a tizedik esztendejét. Mert karácsony böjtjén
2929 II | gyesznónk lesz. Ahány hét az esztendőbe, annyi.~Az asszony mosolyogva
2930 I | árú viaszgyertyát veszek esztendőre rá a templomnak, szép nagy
2931 I | lehetett több benne tizenöt esztendősnél.~Ott már nem volt út, vagy
2932 I | megmondtam neki, hogy a jövő esztendőtől fogva percentet adok neki
2933 I | következőket.~Ezelőtt néhány esztendővel egy asszony vízért ment
2934 I | mertek tovább ásni, mert eszükbe jutott, hogy a kémény be
2935 I | paprikát tettél ebbe az ételbe!!~A paprikás a raboknak
2936 I | A ruhája holtáig eltart. Ételben, italban nem válogat. Szállása
2937 I | csibegomba-leves kedves étele volt, mégsem igen evett.
2938 I | Aztán mindenféle csudás ételeket esznek, sületlen húst, káposztavirágot;
2939 I | illeszti a pipáját. Vén juhász. Ételes fazék hever mellettük madzagkantárban.~
2940 I | következett a kastélyban Etelkának! Nem kellett dolgoznia semmit.
2941 II | fejedelemségét. Ő áldotta meg az etelközi áldozati vérrel országot
2942 I | Elverte már a tizenkettőt is. Etelnek egyre nehezült a szeme-pillája.
2943 II | diótól kezdve minden fehér ételnek a lelke. Az ember, ha beleharap,
2944 I | erdei levegőbe étvágyindító ételszag vegyült.~Egy óra nem telt
2945 I | az asszony. - Egész nap etetem őket, mégis olyan nyápicok...~-
2946 II | Elvégre is a juhászok nem étkeznek, hanem csak esznek, s étlapot
2947 I | egyenek.~Olyan kelletlenül ették a piskótát, mintha posztókalapot
2948 I | mondok: felnézek hozzád, nem ettek-e meg a rigók!~Hát beszélgetünk,
2949 I | kissé kábított. Nem is igen ettem. Csak vigyáztam, hogy el
2950 II | cukedlit. Átkozottul jó étvágya volt, és én átkozottul balek
2951 I | nyárson. Az erdei levegőbe étvágyindító ételszag vegyült.~Egy óra
2952 I | kosárban. Még melegek voltak és étvágykeltően illatosak. Sári sápadtan,
2953 II | Persze, a ravasz ördög Európában is igen ismerte a járást.
2954 I | nem írt. Én vagyok az első európai, aki hozzájutottam.~Kedvtelenül
2955 I | sovány vót a termés abba az évbe. A fiamon is hideglölés
2956 I | azonban kerüli a tekintetét. Evegél, gondolkodik. Mindazonáltal
2957 I | harangszó. Az orvos nyugodtan evegette tovább a kappanmellet.~-
2958 I | rémülten ugrott el onnan. S még évek múlva is tűnődtek rajta;
2959 I | Bogár Miska. Az is hatvan éven fölül való vén legény, de
2960 I | Már akkor hogy tizenhét évesek voltak, érdeklődéssel szemlélték
2961 Gardon| Ünnep” című lap 1935. évi évfolyamában megjelent írások tekintetében
2962 Gardon| az „Ünnep” című lap 1935. évi évfolyamában megjelent írások
2963 I | elváltunk -, szerdán...~Az új évnek az első szerdáját értette.
2964 I | asszonynak egy tucat ezüst evőeszközzel együtt. De szépművű cukortartó.
2965 I | is siratom.~Dehát a fa is évről-évre terem...~Loptak is el: óh
2966 I | az évszakok... csak két évszak van itt:~meleg s hideg.
2967 I | nap, megint leszáll.~S az évszakok... csak két évszak van itt:~
2968 I | fog az alsó áramlatokban évszázadokig, míg az állatok szét nem
2969 I | Tinctura, Pulvera, Unguentum, Extractum és más efféle feliratok;
2970 III | úvvót a’ régön!”~No, de ezeken ne akadjunk fel; a paraszt
2971 I | kisasszony. És megéreztem, hogy ezekkel valami történni fog.~De
2972 III | téns, és tekintetes urak.~Ezeknek van ám sok bajok a mintaemberrel.~
2973 I | mesterséget cselekedett.~De én már ezekről nem tudok semmit. Csak arra
2974 I | De ezt mondta a szamár, ezenképpen.~No, végképpen megbolondultam.~
2975 I | hasonlítanak egymásra.~Sári ezerszer hallotta ezt a mondást,
2976 I | tegyek, ha ezrest is adnak? Ezres nekem nem kell. Visszaadom:
2977 II | érkező lovasok százával, ezrével, a Dunán által a hídon.~
2978 I | koporsóból kikelt halott.~Az ezüst-csendülésre hat ágyban is megmozdultak.
2979 II | sziporkázó szikrahullást. Amint ezüstfényű rajban csillannak elő a
2980 I | vékonyan a puháját, az ezüstként csillogó cukortartóra siklik
2981 II | minél tovább szedték az ezüstkincseket, annál értékesebbek fordultak
2982 I | magát, amint fekszik szép ezüstkoporsóban, koszorúsan, sok, sok virág
2983 I | szántál nekem?~- Aranynál, ezüstnél nagyobb kincsek...~- Indiai
2984 I | életemben gyűlöltem az aranyat, ezüstöt. Vadnépeknek való. Talán
2985 I | lépett, és egy ötkoronás ezüstpénzt vetett oda.~A gyertyavilágnál
2986 II | gyertyatartókat is, helyettük ezüsttel tömték meg őket.~- Minden
2987 I | SEKSZPÍR (VÍGAN):~Mindennap! Ezután mindennap~ő mond jóreggelt
2988 I | hogy én vagyok a farkas. Faágakbúl csináltak saroglyát, azon
2989 I | alatt találna.~A szamár után faárnyékok következnek az úton. Aztán
2990 I | szólna. Hátha valami őzféle? Fába szorult-e valahol? Gyenge
2991 I | olyanra van beföstve, mintha fábúl vóna.~- De - aszongya -,
2992 I | tekintetes uram.~- Csak annak a facsoportnak a vonala.~Bólint rá:~- Azt
2993 I | pillangó is leszállt a nagy fadugó mellé.~Az ebédlők egyenként
2994 I | felel, se másnak. Unja is a faggatást, fölkel és beül a kamrába.~-
2995 I | ebédeltem. Ittam is rá, - hogy a fagy egye ki a tőkéjét a földből!...~
2996 I | a vihar szaggatja, a tél fagya kétszeres erővel dermeszti.~
2997 II | várakozásra nyíltan bámult a halál fagyába sápadó arcra. Távoli bús
2998 II | meg a békákat, hogy meg ne fagyjanak.~A falu és a város között
2999 II | hogy vérben fekszik. De már fagyott volt a vér, s az asszonynak
3000 I | lilaszín-babos ruhájában. Sári a fahéjszínűben, mikor Üveges Gyuri csakugyan
3001 I | hallatszott. Odatekintett, s a fához húzódott.~A műhely vörös,
3002 I | tovább nyírfaliget, amelynek fái mintha penészfoltos ezüstből
3003 I | akkor meg még tán a csontom fájásánál is jobban sajoltam, hogy
3004 I | lihegek ott, szívogatom a fájást. Várakozok, megint próbálkozok,
3005 I | helyén az ablak +-alakú fáját.~---------------~Másnap
3006 III | fájdalom, amely akkor a nemzet fájdalma volt s melyet Rákóczi magával
3007 III | borovicskát, hogy megszűnjenek a fájdalmai.~No de aztán elismerésre
3008 I | ezt nem bírom ki! - nyögte fájdalmasan. - Meghalok. Inkább haljak
3009 I | Nagy ütés a fejemen - de fájdalmatlan ütés -, s egyszerre eltűnt
3010 I | nem szokták némán viselni fájdalmukat.~Egy este a fiam lefeküdt.
3011 I | De adott is aztán olyan fájin orvosságot, hogy még harmadnapra
3012 I | buddhista kolostorban. Igen fájlalták, hogy idegennek a kezében
3013 I | a Korláthok a közönséges fajtából. A parasztok otthon különösen;
3014 III | azt mondja a ja-nak ezen fajtája helyett: Nincs különben.
3015 I | rázta:~- Micsoda háládatlan fajzat!~ ~
3016 I | a mezőn hogyha járok,~a fakadó fák, kéklő ég alatt,~mikor
3017 I | szólt, s ezen nevetésre fakadtak.~Csak a bakterfiú maradt
3018 I | meguntam a kárpitok világát,~a fakardokat, a görögtüzet,~borókafüstöt,
3019 I | gally, fejszeforgács és fakéreg.~Nohát hiába gyalogoltam
3020 I | Lukács csakhamar nyitja is a fakilincset. Tatársüvegű vasszeg-bajszú
3021 I | indiai ősnépekről, papokról, fakírokról és bűvészekről mesélt. A
3022 II | ideje földi életének?~A fáklya serceg. Asszony sír a haldokló
|