1-arany | araro-bemut | benez-cimbo | cime-duhos | dulev-elove | elovo-fakly | fako--folem | folfe-gyero | gyert-hemne | hempe-inton | ipark-karty | karu-kinyi | kinyo-kotro | kotta-lerak | leraz-meggy | megha-milli | miloi-nyarf | nyarg-orsza | ortod-predi | prem-sarok | saru-szele | szeli-tanal | tanar-tottu | totyo-valto | valts-zarni | zarod-zuzog
Part
3023 I | van az igazinak, valami fakó-zöldes lehelet van rajta, amit
3024 I | temetés volt. Az utat a fákról hulladozó levelek takarták.
3025 I | abból a vasfisonyérnak a falába. De az a vasajtó is araszos.
3026 I | szérű. Régi kőlábas csűr. A falából ezer éves téglák kandikálnak
3027 I | állanak~dicsőségednek újult falai,~s koszorús fejed újra taps
3028 II | kutyákat pofonverte egy falapáttal. A kutyák azóta tutulva
3029 I | azt a rántottát az utolsó falatig betakarítsa.~Az asszony
3030 I | A torkán mintha megakadt falatok volnának, nyelt, fuldoklott.
3031 II | bizonyos kimért méltósággal falatozza a paprikás szalonnát.~Ráhagytam,
3032 I | hányódik a vízen, mint a falevél. S micsoda vízen! Micsoda
3033 III | zenéje, mint a forgószél a faleveleket, és vitte, vitte, elszórta
3034 I | bíborfényével elárasztott fali képeket. Szentképek, s köztük
3035 I | az óra verését.~Szép nagy falióra függött a hálószobában.
3036 I | csal. Engem ugyan nem állít falnak semmiféle cigánydáma, de
3037 I | valamiért. Én belől-ülök a falnál, fölemelkedek, hogy lássam,
3038 I | elnedvesült.~A fiú elkomolyodottan falogatta a kenyerét.~- Az enyém nem
3039 I | a sztretfördi csendben.~Falomb árnyékán, virágok között, -~
3040 I | döntötték ki a kerítéseket. A falombok recsegve törtek le, és szóródtak
3041 II | megmozdult, bágyadtan mutatott a falra. S kékülő ajka alig hallhatóan
3042 I | csak az óra leereszkedik a falról. Két hosszú lába nő neki.
3043 I | leakasztja a kulcsot a falrúl, kinyitja a vasfisonyért.
3044 I | zúgóban szapora a pisztráng. A falubeliek rájárnak, ha nem őrködik
3045 I | szolgáló is.~Tavasszal aztán a falubúl sokan odavótak a törvényházába,
3046 I | mentem abba az erdősvidéki falucskába. Igazi fákat festek nappali
3047 I | templomhoz közelebb van. A faludtól csak a patak választ el.
3048 I | mint az Alföldnek más ezer faluja; széles utcán kisablakos
3049 I | vakációt akkor én az anyám falujában töltöttem. Nagy falu az.
3050 II | tudom többé elképzelni a falumat.~Ott látom most is a lakásommal
3051 I | ide legközelebb?~- A mi falunk.~- Közelebb nem találunk
3052 I | járna.~- Jár pedig. A mi falunkban mindenki tudja.~- Miféle
3053 I | falu vége felé jártunk. A faluvégen többnyire áll egy-két cigányputri,
3054 I | a Baksáné. Boszorkány. A faluvégén lakik a legelő mellett.
3055 I | üljön be a faluba, vagy a faluvégre.~Festhet akármit. Festhet
3056 I | Eppen a semlépen cerna fan! Fégete cerna!~- Lehetetlen! -
3057 II | rezgett, mint téli szellőben a fán maradt levél.~- Jósolj életet
3058 I | fiatalember állt, vállal a fának támaszkodva -, afféle falusi
3059 II | tarisznyájából a pipáját. Szép, fánkszínű vadászpipa volt az.~Csuda,
3060 II | látvány.~Azonban az öreg fantáziája tovább dolgozott.~- Már
3061 I | Többnyire a saját együgyű fantáziáját játszatja a médium. De ha
3062 I | kenyér és a só.~(Magában fantáziál.)~S babér helyett találok
3063 II | nevezni azt az érzést, amely a fantáziámat a havas, csöndes úton ringatta.~
3064 I | majd egy-egy szép rege~a fantáziámon, a szívemen,~mint tó tükrén
3065 I | látomást, akkor csak a saját fantáziánknak a képeit látjuk. Hagyd azt
3066 I | Fogta a botját vagy nyúlt a fanyelű késért a csizmaszárába.~
3067 I | hogy lehetett...~- Sokat fárad ön - mondotta jóakarattal -,
3068 I | leng mögöttük.~JUDIT:~A fáradtság szól ajkadon, atyám.~Jó,
3069 I | után. Ki kellett pihennem a fáradtságot. Éjjel aztán, hogy hiába
3070 II | Széles, erős melle zihált a fáradtságtól.~Összefogott négy kardot,
3071 I | is, például aki szobrot farag vagy képet fest. Ez az úr
3072 I | Hitvány kő, nem egyéb!~- Faragás, nem egyéb!~Egy fiatal béka
3073 I | Mit magasztalnak azon a faragó emberen? - fakadt ki a lapu
3074 I | mészkő, csakhogy ki van faragva. Hitvány kő, nem egyéb!~-
3075 I | kegyetlen úr, rabszolgatartó égi fáraó; a keresztények istene jóságos
3076 I | tekintete mint a kitömött farkasé.~Soódy nagyjából leverte
3077 I | gyöngyházaskést vett elő a zsebéből. Farkasétvággyal ette a kalácsot.~Az emberek
3078 I | Farkasverem.~- Farkasverem? Hát farkasok is járnak erre?~- Nem, most
3079 I | De egy óráig is csak a farkasrúl beszélt, hogy ki mit tud
3080 I | azé az örvendezőé, akit a farkasveremből húznak ki. Gondoltam, a
3081 I | volna. Leeresztette a fülét, farkát, és szomorúan pislogott
3082 I | ahová estem.~Tapogatom a faromat, hogy mekkora sebet ütött
3083 I | másikba, s a templomok ma is farral állanak egymásnak, mint
3084 I | kastélytól a falu közepéig széles fasor vonul. Arra jártam én néha
3085 I | ki is járt. Végigment a fasoron. Köszönést nem fogadott;
3086 I | szabott rá a suszter. De fásult volt, s nem akarta, hogy
3087 I | züppögött.~Sári sápadtan, fásultan vetkőzött le, gépi mozdulattal
3088 I | előfeketélik három nagy, vastag fatönk is, s körülöttük a sok gally,
3089 I | gondolatom. Megbutultam, fává vált a fejem. Csak abban
3090 I | pipáját. Vén juhász. Ételes fazék hever mellettük madzagkantárban.~
3091 I | elérzékenyülten -, hiszen csak attól fázom, hogy idegenek közé kerülök!~
3092 I | Uram minket...~A legény fázott. Befurakodott. A litánia
3093 I | kedvetlen történet. Szinte fáztam belé.~A csendesen meghalt
3094 I | se hederítenek. Törökül fecsegnek egymással, s legfeljebb
3095 II | mint amennyi alatt egy fecske átnyilamodik a Dunán.~Persze,
3096 II | pártolja.~- Nono - mondta feddőleg az asszony.~Balázs vállat
3097 I | kormánykerékkel együtt. Nekünk a fedélzeten kellett dolgoznunk; szögeznünk,
3098 I | Mármost mi történt, a hajó fedélzetén hordók is voltak, s mink
3099 I | bablevest visz. S le is vette a fedőt. A nagyságos asszony nevette,
3100 I | Eppen a semlépen cerna fan! Fégete cerna!~- Lehetetlen! - hebben
3101 II | kardjára.~S a falon függő fegyverekre pillantott. A fáklyák fénye
3102 II | szemét, látja, hogy csupa fegyveres nép bozsog a házban, meg
3103 I | rózsáskert avagy Keresztény lelki fegyvertár című könyvből imádkozik.~
3104 II | országunk ez. Te vezettél bele fegyverviharok közt, véreslábú lovakon,
3105 I | fekete szalmakalap. A derekán fehér-fekete csíkos blúz. Az öve is fekete.
3106 I | feliratok; kék-üveg, sárga-üveg, fehér-üveg, fekete-üveg, halálfejes-üveg;
3107 I | volt, olyan komoly, olyan fehérarcú! És most ott van a földben.
3108 I | kertészház előtt. A kisasszony fehérbabos kékruhában ült ottan, előtte
3109 I | színe egyre világosodott, fehéredett, utoljára fehérré vált,
3110 I | Magyar és merinói juhok. Fehérek és tiszták még a nyírástól.~
3111 I | hullám futna át az arca fehérén...~Egy hónapra rá egy hajó
3112 I | javósasszonyunk Hosszúné. Fehérhajú, öreg, magányos asszony.
3113 I | selyme, bársonya! Hogy fehérítővel porozza a képét, azért olyan
3114 I | fiatal hölgy?~- Annak a fehérkalapos úrnak a felesége. Professzor
3115 II | csecsemő arcáról is a kendőt. Fehérképű kisdedke. Sírásra tátog,
3116 I | orvos. Csak a plasztron fehérlik a mellén.~- Nyisd meg hát
3117 I | teljes ruhában, ki csak fehérneműben.~- Ide glédába! - harsogott
3118 I | De hat új ing is volt a fehérneműk között, nyári batiszt-ingek.
3119 I | bámult maga elé.~Aztán a fehérneműs szekrényhez lépett. Ott
3120 I | muzsikál a szomszédba, egy fehérrácsos kerítésű udvaron!~Tovább
3121 I | világosodott, fehéredett, utoljára fehérré vált, mint a hónak a színe.~
3122 I | leánykái is mellette voltak, fehérruhás szinte kenderszín szőke
3123 II | sárga, télen fehér.~Ez a fehérség tiszta és határtalan. Hó,
3124 I | csöngetés. Jött az öreg, fehérszakállas ember. No most kellett volna
3125 II | szalonnát, hogyan tűzi fel a fehérvári bicska hegyére, és hogyan
3126 I | szokott lenni. A ruhája fehérvirágos, eperszínű szoknya és egérszínű,
3127 I | óriási hattyú!~Ki vádolja meg Feidiászt a kőért,~amelyből büszke
3128 I | családokban, egy Rothschild-fiú is fejbelőtte magát.~No meglátogatom.
3129 I | csak azért maradt meg a fejében, mert az ügyetlen leány
3130 II | szülemlő kis gyermeki testnek a fejecskéjébe. A szerszámocska a szívecskéjébe.~
3131 II | húzott az ablakhoz, és a fejecskéjét a kis kezeire támasztva,
3132 I | újult falai,~s koszorús fejed újra taps köszönti.~SEKSZPÍR (
3133 II | meg még Lebedia előtt a fejedelemségét. Ő áldotta meg az etelközi
3134 II | Árpádra nézett:~- Uram, fejedelmem...~Árpád nem is pillant
3135 II | Meghagyja-e Isten még a fejedelmet? Vagy hogy eltelt az ideje
3136 I | kantárt vágott az András fejéhez, és ím ezzel lóvá tette.~-
3137 I | mintha kivették volna a fejemből az agyvelőt.~Egyszer, hogy
3138 I | kérdezte halkan.~Olga a fejének egy bágyadt mozdulatával
3139 II | sokszorosan és haragosan fejet csóvált szamarának ezen
3140 Gardon| megemlékezése „Első menyasszonyom” fejezetében lényegében ugyanúgy írja
3141 II | bácsi, ki mindegyikét így fejezte be: - „Az Isten éltesse
3142 II | ez a mesécske be legyen fejezve.~ ~
3143 I | épp a pipázást meg a piros fejkendőt tartotta meg a cigányélet
3144 I | érdeklődéssel leste Sári a fejleményeket. A leányregényekből is akkor
3145 II | hátravan az illemtudományok fejlődésétől, hogy mai napig olyan ruhát
3146 I | apa maga-magát látja újra fejlődni benne. Elmúlt ideje mintha
3147 I | fordultak már be a boltba, és fejre vont vizes felsőszoknyák.
3148 I | körülöttük a sok gally, fejszeforgács és fakéreg.~Nohát hiába
3149 I | égett arcú pap meg egy nagy fejű parasztember. Aztán egy
3150 I | magam előtt látom azt a vén fekete-szürke fülesbaglyot. Azt gondolom,
3151 I | sárga-üveg, fehér-üveg, fekete-üveg, halálfejes-üveg; mindenféle
3152 I | csinálnak? - kérdezte egy feketehajú menyecske.~- Mit? Nektek
3153 I | disznó pecsönyét. Utána feketekávét, mint az urak. Aztán bornyú
3154 I | alatta, fölött is betűk feketélnek.~Az ember egész testében
3155 I | ajtaját.~Most is tele volt feketén összekunkorodott égett papírossal.
3156 I | csodálkoztam, hogy előbb feketének láttam. Hiszen nem fekete,
3157 I | az a bibircsós állú kis feketeruhás -, hát utána vesz a leányának.~-
3158 I | vékonycsontú, szőke, de feketeszemű leány. Mindig csak hárman
3159 I | látom, hogy épp szemben fekszem az ablakkal. Le kellett
3160 I | az öreg szabó maga maradt fekten az egyik sarokágyban. Csak
3161 I | s pihenten ébrednem.~- Feküdjünk le, Balázs. Pesten majd
3162 I | ágyában nyugodna, de rosszul feküdne. Bágyadt kézzel gombolta
3163 I | igazgatták rendbe.~Bár én is így feküdnék - gondolta Sári, - de én
3164 I | szekrényhez lépett. Ott feküdtek már rendben a délután vasalt
3165 II | pillant a szólító szóra, feküszik, mint a kő.~- Fejedelem,
3166 I | Szombat este ott leszek.~Feladtam.~Aztán, hogy kilépek a póstaházból,
3167 I | nekem a legkedvesebb, amit feláldozhatnék? Ön talán komikusnak látja
3168 I | a magyar bort. A cigány felállott. Megtörülte a száját a kezébe,
3169 I | az ebédnél ültünk, ő is felállt, hogy köszöntőt mond. Mondjon!
3170 I | ágyban, s egy perc múltán, félálomban rebegi:~- Miért haltál meg,
3171 I | hogy mért hagytad mindig félbe az imádságot. Feleld neki:
3172 I | palack bor előttük és egy félben-fogyott nagy dióskalács újságpapirosban.
3173 I | erősebbet.~Társalgásunkat félbeszakította egy polgári ruhában utazó
3174 I | aszongya, hogy az orvos felbontja.~Sietve dolgozott. Fellengző
3175 I | bámulatos kitartással vágott a felbuzdult hiszékenység.~Mert mintha
3176 I | arra gondolt, hogy őket felcifrálkodott parasztok fogadják, és hogy
3177 I | Barát suszternál, nyári félcipőt. És szombatra rendelték,
3178 II | akkora, mint a sárkány.~Felcsaptat egészen a Mennyország ablakáig.
3179 I | még életében átíratja a fele ingatlanát Olgára, a haszon
3180 I | népét igen megrontották a felebaráti gyűlölet apostolai, akik
3181 II | és jóízűt aludtam.~Mikor felébredtem, láttam, hogy Marci bátyám
3182 I | későn alszom el, reggel meg felébreszt valami borjúbőgés, vagy
3183 I | titkos szernek csak egy feledarabját a dohány közé.~Szívom. Gondolkodok.~
3184 I | A vége csakúgy múlás, feledés.~Gyermekésszel csodáltam
3185 I | gondolkodik. Mindazonáltal nem feledi el, hogy a csirke máját
3186 I | láttára és mosolygott.~- Itt feledtem a kottapapírosomat a pulton, -
3187 I | különös, hogy ezt a nevet nem felejtette el, holott annyi híres énekesnőnek
3188 I | Milyen kedves tőle, hogy nem felejtkezett el rólam, mint mások! Most
3189 I | olvastuk, hogy egyszer bentfelejtődött valami kriptában, és megette
3190 I | nem mertem mondani, hogy félek. Mentem vele. A patakig
3191 III | A magyar nép éppen 999-féleképpen tudja váltogatni az igenlést.
3192 I | végig viszolgott rajtam a félelem.~Bizonyos, hogy a tehenünket
3193 I | helyette, s ha Sárit szólítják felelésre a történelmi órán Olga felel.~
3194 I | minden kérdésemet és minden feleletét leírnám. Öt szónál többet
3195 I | csak egy haragos tekintet a feleletük.~- A tűz emésszen meg benneteket! -
3196 I | öröm-ijedtében csak a lelke szavával felelhetett.~Az asszony nem értette
3197 I | kérdezni fog. Akkor te így felelj: Gyónom a Mindenható Istennek,
3198 I | áttértem a túlsó házsorra. Félelmetes is volt látni az ő lassú,
3199 I | elsőbe. Cigányosan barna és félelmetesen duhaj kölyök volt. Ha egyebet
3200 I | vagyok.~És ő nehéz mellel felelné halkan:~- A Hold én vagyok.~
3201 I | át-átszól egyik-másik, hatan is felelnek rá egyszerre vissza. S nevetgélve
3202 II | említeni sem lehet, mert azt felelnék rá, hogy minden lapot nem
3203 I | mondani, amire neki kell felelnie. Föltette a monokliját,
3204 II | a sziklán, hát a szikla félembernyi darabban ingadozik.~- Mi
3205 III | lélegzetvételek és a hangok hullámai felemelkednek vagy lemélyednek az érzéssel,
3206 II | szeme is dülledt. S ahogy felemelkedőben volt, egy mély, kínos hördüléssel
3207 I | neve is más.~A médium ismét felemelte a vesszőjét.)~---------------~-
3208 I | voltam, Istenem! Azonnal felemeltem tíz percenttel minden portékámnak
3209 I | haragudott. Különösen a parasztfélének volt mit hallgatnia:~- Megint
3210 II | fogadnia, hogy egy keresztény felér ezer hitetlennel.~- Hát
3211 I | veszekedtem már életemben, még a feleségemmel is; de ővele, tudod, hogy
3212 I | azt gondolom, hogy szegény feleségemre nézek. Éppen ilyen volt
3213 I | kapitányt. Mind a három feleséges ember. De ma estére dalos
3214 I | szándékot.~Hát koma el is gyütt feleségestül, nálunk töltötte szent karácsony
3215 I | a vándorló királyfi, aki feleséget keres. Hány ezer éves emléke
3216 I | nem akarta, hogy a suszter feleseljen vele.~- A számlát majd reggel -
3217 I | elgondolkodik egy percre.~- Feleseltél az asszonnyal?~- Nem.~És
3218 I | megyen is. De csak a zúgó felett ne kellene átmenni! Keskeny
3219 II | alól a pólyás babát. Tán féléves lehet. Nyöszörög a kicsi.~
3220 II | felkelt, és vizsgálódva nézett felfelé, a barlang hátulsó sziklafalára.~-
3221 III | futamai áradtak be hozzánk, felfigyeltem.~- Hallja, elnök úr? - Erkel
3222 I | Jaj - mondja a cseléd felfigyelve.~- Mi az, Tera?~- Itt jár
3223 I | tolja az orrát, ebatta!~Felfirkantott valamit, aztán csengetett
3224 Gardon| jártam”, „A régi istenek felfödözése”, a „Szívlobbanás”, a „
3225 II | illatát! Igazán nem tudom felfogni, hogyan érezhettem én ezen
3226 II | Összefogott négy kardot, és felfordította a pajzsot. Valami feketés
3227 I | volna.~Hát el is találtam. Felfordult. Meg se mekkent többé.~Odamék.
3228 I | rosszallóan az anya.~Az apa felfortyant:~- Micsoda beszéd ez! Azonnal
3229 I | előbújtak a homályból a békák. Felfújódva, ajakbiggyesztve szemlélték.~-
3230 I | legfelsőt. A rajtalevőt felgombolta a vállán, s lebocsátotta.
3231 I | igazságot! - mondta olyankor.~És felgyűrte a karján az ingét. Fogta
3232 I | víz. A kabátja gallérja felgyűrve. Rázta a kezéről a vizet.~-
3233 III | példa!~Aztán mikor a tanító felhajtotta azt az egy pohár bort, és
3234 I | hozatja ki.~Csakugyan av volt. Felhaladt a pincébe. Aztán a kocsis
3235 II | azért csak írd be őket, mert félhetsz, hogy nem lesz elég a számod.
3236 III | a lakása előtt Bartay.~Felhí és azt mondja odafenn:~-
3237 Gardon| egy érdekességre szeretném felhívni olvasóim figyelmét. Gárdonyi
3238 II | a szárnyát, letoppan egy felhő-buckán.~Körültekint. Köhint.~-
3239 I | különben a gyászruhája, a felhőként rajta sötétlő hosszú fátyol,
3240 I | csak olyan volt, mint a felhőn általszűrődő napfény. Aztán
3241 I | villámlott és dörgött.~- Felhőszakadás ez - mondogatták a vevők.~
3242 III | kavarogtak a fejemben. Szinte a felhúrozott gyúródeszka mellé és kezébe
3243 II | magányosan haladtam a Hold által félig-meddig megvilágított úton, mely
3244 Gardon| a külső és belső címlap felirata, hogy regényként tüntet
3245 I | Extractum és más efféle feliratok; kék-üveg, sárga-üveg, fehér-üveg,
3246 I | Tele volt az mindenféle feliratos üvegekkel: Tinctura, Pulvera,
3247 I | Lukács. - Itt a cím is, felírom. Aztán onnan együtt megyünk
3248 II | rabló, a zsivány, mit bortól felizgatott képzeletem szült!~- Ördög
3249 I | zsidólány volt. Valami felizgatta és meghalt.~- Van egy török
3250 I | szegény cica - mondja Olga. - Feljött velem, hogy a ruhát szedtük.~
3251 I | kutyateremtézett. Egyszer csak felkapta a kanásznak a baloskáját
3252 II | mellén pólyásbaba. Az asszony félkarral öleli magához.~Az egyik
3253 II | felelte az asszony.~Az ember felkelt, és vizsgálódva nézett felfelé,
3254 I | mindegy, kilenckor utazom.~- Felkeltetlek.~A szobámba léptem. Szép
3255 II | Balatonig mennének is, én felkeresem, Vilma, mégiscsak maga lesz
3256 II | lesz a feleségem!~Óh, bár felkerestem volna, óh, bár megtaláltam
3257 I | se érez meg. A halászsas félkilométernyi magasságból megkülönbözteti
3258 II | álmok mélyében fekszik, felköltötte a csikófiát és az udvarból
3259 III | szippantás, utána lomha félkörlegyintés) a lókereskedésbe.~Hát az
3260 I | ez még nem ok arra, hogy felkössük magunkat.~- Várj, még nem
3261 I | marhatüdő, de már nincs felkötve. Kissé nyugtalan, hogy a
3262 Gardon| azokat, melyeknek sikerült felkutatnunk a korabeli lapokban megjelentetett
3263 I | átszökken az árkon, noha csak a féllábán van bocskor. Fölveszi a
3264 I | mint tó tükrén a rózsaszínű felleg.~Leírom-e, vagy csak elgondolom?...~
3265 I | sárga ló közeledik felénk, fellegbe verve maga mögött az út
3266 I | gyúl szemén, ha lát,~s bú fellegzik, ha nem járhat velem.~Ki
3267 I | édesebb a csevegése,~mint a fellengős, kongó jambusok.~Óh, alig
3268 I | felbontja.~Sietve dolgozott. Fellengző nagy porban. Látszott rajta,
3269 I | megnyitotta a szelencét.~- Nézd.~Félliternyi apró zöldborsó volt benne.
3270 II | Keresztény vagyok.~Szent Péter fellobban:~- Dehogy vagy te keresztény,
3271 I | uram, aki még ilyenkor is fellógatja magát!~- Nem veszett össze
3272 I | A következő pillanatban fellükken a víztajtékból a tatársüveg.
3273 I | éreztem, mintha vasból volna, félmázsás vasból. Haj, hova indulok
3274 I | fel kend. Mit ugrál itt félmezítláb, mint a veréb?~Mosolyognak
3275 I | vörös, párás világosságában félmeztelen férfi-árnyékok sürgölődtek.
3276 I | hogy két koronát kap a félnapi sétálgatásért.~Lukács helyesli
3277 I | árnyék környezte. Mikor aztán felnézett, látta, hogy Hosszúné a
3278 I | magasságban. Mind a ketten felnéztek és mosolyogtak.~Délben is
3279 I | előtt szinte akaratlanul is felnéztem.~Nem csekély elbámulásomra
3280 I | Nono, majd meglássuk.~S felnyitotta a bádogszelencét.~Legyintettem:~-
3281 I | ezt a szót leírta: Vége,~felocsúdik. Az álma szertefoszlott,~
3282 II | meghalt.~Az őrzőangyala felölelte a lelkét, és vitte fölfelé.~
3283 II | Elrejtette a holttestet, aztán felöltötte a fiúcska furcsa alakját,
3284 I | átment a másik szobába. Felöltözködött, s elő se került estig.
3285 I | gyermekkiáltás hangzik az utca felől.~- Gábor az árokba esett!~
3286 I | kipányvázták a lovakat. A pap kezét feloldotta a janicsár, és így kiáltott
3287 I | lógatva ballagott tovább.~Jó félórába telt, míg eljutottunk az
3288 I | parádés pélpa is volt köztük. Félóráig is szemlélgettem. Azt veszem
3289 I | maga is megsajnálta. Már félórával előbb benyitott, hogy kibocsássa.
3290 I | párt nem volt szükséges felpróbálnia. Olgának éppen akkora a
3291 I | úgy, tekintetes uram, hogy félre-félrehág a teremtett ember, kivált,
3292 I | MOSOLYOG):~Tamás,~Már megint félreáll a nyakkendője!~(Megigazítja.)~ ~
3293 II | mint a fa. A mozdítástól félrecsúszott a kendő a nyakán. Mély seb
3294 I | lefetyelte. Még az ibriket is félrefordította, hogy egy csepp se vesszen
3295 I | Még az udvari kutya is félrehúzódott előle.~Az inas bevezet,
3296 I | egyszercsak itt az ősz, s a daru felrepül, elszáll. Azt se tudja,
3297 I | mögött egy kutya.~Tamás félretaszítja a fuvarost és besiet. A
3298 I | hova indulok én, hova!?~Félretoltam a závárt. De az ajtót mán
3299 I | fógodzana Soódyba, de Soódy félreüti. A két felsőkarján ragadja
3300 I | csodálkozással nézett:~- Én?~Olga felrobbant:~- Még azt mondja: Én? Mért
3301 I | térdelj itt előttem, mert felrúglak!~Úgy ordítozott, hogy az
3302 Gardon| alapvető filológiai pontosságot felrúgva, bizonytalan szövegmódosításokkal,
3303 II | hallatára az angol misszek felsikoltanak, sőt talán el is ájulnak,
3304 I | Most éppen Sófalvára, Felső-Sófalvára.~- Hát mi van ott?~Azt gondoltam,
3305 I | ült mellettük a porban, felsóhajtott:~- Hej, de ihes vágyok!
3306 I | de Soódy félreüti. A két felsőkarján ragadja meg a fuldoklót.
3307 I | másik. Pergő nyelvvel kezdte felsorolni Absolon királyfinak a szörnyűségeit.~
3308 I | kelt, fölvette a székről a felsőruhát. Termetre is azonosak voltak.~
3309 I | boltba, és fejre vont vizes felsőszoknyák. Az ég sűrűn villámlott
3310 I | ügyet.~Néha már annyira felsrófolta a bátorságát, hogy csak
3311 III | Oda.~~~~~~De ugye, félsz majd az oroszlántól?~~~~-
3312 I | gerjesztettek.~A kocsist is felszabadították az ülésről.~- Olyat, mint
3313 I | megszabadultam a nyomástól. A köd felszakadt. Tisztán láttam egyszerre,
3314 II | engedte hát, hogy megint felszálljanak. Olyan sóhajtással mondta
3315 II | sárgarezes nargilénak oszlopban felszálló kék füstjét kísérte. Olykor
3316 II | akkor aztán az apostolok felszánthatják és bevethetik az Úrnak tiszta
3317 II | földekre, amelyeket már felszántottatok és bevetettetek.~De előbb
3318 Gardon| nem is azok a szerkesztői félszegségek és dilettáns tévedések a
3319 I | tanító is csak nézte-nézte őt félszemmel, mint a lúd az eget, s végre
3320 I | akikkel nem jó tréfálni.~Egy félszemű, harcsabajszú janicsár,
3321 I | volna fel a díványról, úgy felszökkent a dörrenésre.~A következő
3322 I | mondja: Nyugodjék békén a feltámadásig. Ez zavar engem, ez. Ugye
3323 I | mélységbe.~Semmi, csak árok.~Feltápászkodik. Lerázza a havat a kezéről.
3324 I | reggel, hogy alig bírtam feltápászkodni.~- Hát aztán mit tett kend
3325 I | vagyok az oka. Az én ostoba féltékenységem... Jöjjön, nézze meg szegényt.~
3326 I | megszólalt, anélkül, hogy feltekintene:~- Gyuri bent vár a szobában.~
3327 II | áramlott rájuk.~Az ember feltérdel a nyílásra. Fog egy égő
3328 Gardon| legértékesebb darabjai, de feltétlenül helyük van egy teljesebb
3329 II | Azután újra zsebredugta. Féltette talán, hogy megfázik.~-
3330 I | rabok között. A bilincs feltörte a lábát.~- Álljunk meg! -
3331 II | megrendszabályozta.~Így ballagtak nagy feltűnést keltve, a gyerekhad kacagása
3332 III | sarkantyúzni, és tetteire felügyelni.~- Tanító úr, maga bepálinkázott!~-
3333 II | a házba szállt be, ahova felülről irányozták. Selyembe az
3334 I | szétrebbentek.~A cigányasszony felugrott az asztalra, és lejjebb
3335 I | ahogy itt állok. Mikorra felugrottam, éreztem, hogy ló vagyok.
3336 II | rektortól vásárolt szamarat felvégi Kis Jánosnak, csupán a csikót
3337 I | négylovas hintóban.~- Csakis.~- Felvehetnél engem egyszer abba a hintóba!~
3338 II | valamennyi a penésztől.~Balázs felvett egyet, és nagyjából letisztogatta.~-
3339 II | zsákot. Nagy erőfeszítéssel felvette a vállára.~- Add rám a másikat
3340 I | malom szamara.~Tegnap, hogy felvidítsam, arra gondoltam, hogy vendégeket
3341 I | elképzelnie az üvegipar felvirágzását Olga nélkül. És hát Olga
3342 I | dolgod, csak éppen hogy felzörgeted éjjel. Téged nem ösmer,
3343 I | kötéllel húsz ölnyire értem feneket.~- És nem bocsátkozott le
3344 III | mintaembernek nem szabad fennakadni minden dolgon.~Hátha még
3345 I | ingatlanát Olgára, a haszon fenntartásával persze.~Másnap délután a
3346 I | úrral.~A komám még akkor fent tanyázott a hegyen. Mink
3347 I | pomádéval volt hegyesen fenve, valami rózsaillatú pomádéval,
3348 I | mosolyogva, s a mutatóujjával fenyegetőzve a mama -, ha a bokrokban
3349 II | mennyivel gyöngébb, puhább, fényesebb, mint a Helénáé! Ha összehasonlítom
3350 I | öltözködik, hol a körmöcskéjét fényesíti, hol az „ongorát” veri.
3351 I | elviselhetetlenné vált a fényessége.~S én káprázó szemmel álltam.~
3352 II | bennünket ritka szép-sugárzású fényességével és tavaszias melegségével.~
3353 I | fehér ingecskéjét!~Szememnek fényét! Hajam barna színét!~Gyermekszívemnek
3354 I | mondani akarják, hogy talán a fényező pamacsból ragadt oda egy
3355 I | valami keringőt!~- Keszeg úr, fényképezzen le bennünket!~És Keszeg
3356 I | a kereszt, s néhány vén fenyőfa terített rá árnyékot. Valami
3357 II | ott égett egy nagy, fehér fényű gyertya az Isten széke mellett.~
3358 I | vad és rémült. A kabátja ferdén volt begombolva. A keze
3359 I | világosságában félmeztelen férfi-árnyékok sürgölődtek. És egy kis
3360 I | Mindig hazudott szegény, ha férfiakkal beszélt. Én rögtön megértettem.~
3361 I | ruhatár volt benne. Egyik a férfiaknak, másik a nőknek és a gyermekeknek.
3362 I | virágzásában sem. A homloka férfiasan magas és az orra gyermekien
3363 I | mert az asszonyok közé férfiember be nem ülhet.~A következő
3364 I | külső sötétségbe.~Rekedtes férfihangnak a dalolása hallatszott a
3365 II | élelem talán. A három férfinak a feje gyolccsal van körültekerve.
3366 Gardon| így hitelességükhöz nem férhet kétség.~Mindebből következik,
3367 I | és feljebb.~- Jancsikám, Ferikém - mondogatja boldogan az
3368 II | hogy pofon verd vele a férjedet, aki én lennék. No, köszönöm
3369 I | professzornét.~- Amit a férjem óhajt - felelte az asszonyka
3370 I | rossz kalapot se kért a férjének.~A leány izgatottá vált.
3371 I | annyi lehet a bűnöm, hogy férjes asszonyt vettem élettársamul.
3372 I | szerencséjét! Mármost vége. Olyan férjet nem talál többé.~- Gyuri
3373 I | meg egy néném. De az már férjnél van. Látná a két húgomat,
3374 I | szokott ülni is, mikor a ferslógján ült az asztalnál.~Egyetlen
3375 I | külön székén, egy nagy bolti ferslógon. Ruhás ládának szerezte
3376 II | szemlélgette, tapogatta.~- Minden fertályesztendőre egy gyesznó - fűzte tovább
3377 II | Látod-e, hogy nemcsak minden fertályra jut már gyesznó!~No, temérdek
3378 I | Majd megtaláljuk, hogy mit fessünk?~Szivart nyomok a szájába,
3379 I | Mert hiszen a papja maga is festegetett. Mindenféle szentkép tarkította
3380 I | falucskába. Igazi fákat festek nappali világosságnál, s
3381 II | ábrándjaink bűvös képekkel festék a jövőt. Ajkunk hallgatott,
3382 I | kis teher is van itt, ez a festékes ládika, ez a tábori szék,
3383 I | harangozó hát látott már festéket; értette, hogy a festés
3384 I | szólalt meg:~- Az erdőt festené, tekintetes uram?~- Azt,
3385 I | Tanálkozna annál különb festenivaló is errefele, tekintetes
3386 I | festéket; értette, hogy a festés nem adóhivatali megbízás.
3387 I | Lehet. De most erdőnek a festésére jöttem.~Megint szótlanul
3388 I | A ház alkalmas lenne a festésre, különösen az a dőlt kerítés,
3389 I | hidat fest:~- Tán azért festi, hogy megmutassa a hatóságnak?
3390 I | posztóval. Képzelem, milyen festői lehetett az a fehér arcú
3391 I | koronát. A hátára veszi a festőládácskámat, bal hóna alá a székecskét,
3392 I | cammogott előttem. A hátán a festőládám, bal kezében a tábori székecske
3393 I | Andorás lerakta a sarokba a festőládát, állványt és tábori széket,
3394 I | vertek meg soha - mondta egy festőművész barátom -, ne tegyen egyebet,
3395 I | rozoga vén kút érdekesebb a festőnek akármi szép új kútnál.~-
3396 I | hozta utánam, ha kellett, a festőszereimet, meg a pokrócot.~- Miért
3397 I | egyebet, csak üljön le a festőszerszámaival valamelyik falu közelében.
3398 I | Jó, s drága havanna. Egy festőtől kaptam, aki valamikor Zichy
3399 I | Sári. Azt gondolnám, ne fésülködjünk egyformán, és ne cserél
3400 I | azonban mindig egyformán fésülték, egyformán fodorították.~
3401 I | a szél az árbocköteleket feszegeti, s azt a gyötrelmes munkát,
3402 I | befátyolozott város. Az magyar fészek! Olyan darazsak laknak benne,
3403 I | első télen és úgy szép. Feszít is benne Lukács.~Különben
3404 I | A kastély a szerencsének fészke.~Csak még az a kérdés volt
3405 I | legutóbbi divat. Derékben ne feszüljön, hogy bőnek lássék a ruha.
3406 II | földre vetette magát. Ott fetrengett nevettében. Kezét, lábát
3407 I | arca földerült. Karját a fiába öltve, vidáman bicegett
3408 II | ágyánál ott állt egyetlen fiacskája, a tízéves Zoltán. Ott térdelt,
3409 I | majd a temetőbe is.~Hemnet fiacskám, óh kis Hemnetem!...~A tavasz
3410 II | atyád lelke, és Levente fiad lelke. Te már őket nézed.
3411 I | jóra, te papot neveltetsz a fiadból. Ami pénzed marad, szétosztod
3412 I | is csizmadiák. Csakhogy a fiai elszármaztak a városba;
3413 I | gimnáziumba megyek. Vasutasok fiainak az intézetében fogok lakni.~
3414 II | ronggyal. Egyik testvér benn a fiákerben, másik a bakon. Egyik házban
3415 I | Akármit. Papot nevelnék vele a fiamból.~- No, aszongya, hát az
3416 I | szerencsének messzirül-nézője. A fiambúl nem lesz pap, csak kérges
3417 I | rábízhattam volna. Kis ötéves fiammal maradt.~Negyednapra kerültem
3418 I | a termés abba az évbe. A fiamon is hideglölés járt azon
3419 II | saját árnyékát gyöngéden a fiára teríti és szunyókáló ábrázattal,
3420 I | nézett.~Az üveges legidősebb fiáról volt szó. Antalfi Gyuriról,
3421 I | kicsi koruk óta mindig fiatalabbaknak látszottak két évvel is,
3422 I | érdeklődéssel szemlélték a fiatalembereket. Ahogy ott varrtak az alacsony
3423 I | cingár fiatalembernek. A fiatalemberen divatos kék zakó volt, és
3424 I | teljesen ismeretlen kis cingár fiatalembernek. A fiatalemberen divatos
3425 I | maga elé. Aztán megint a fiatalemberre fordult a tekintete.~Karikás
3426 I | ráokosítani, hogy az ilyen fiatalkori ábrándozást később bolondságnak
3427 I | láttuk, hogy a kapitányt fiatalnak tartja a hajó igazgatására.~
3428 I | Tekéztek is ott holmi úri fiatalok. Gyuri üdvözlést intett
3429 III | kocsmában!~- Példát ad a fiatalságnak.~- Gyönyörű példa!~Aztán
3430 II | városban. Csakhogy az ördög fiatalúrnak a képét ölti fel, Szent
3431 II | itt a Földön is.~- Ostoba fickó - szólt a tanár. - Animus
3432 Gardon| köteteket hagy ki a sorozatból („Figurák” és „Tárcák”), s fittyet
3433 I | arcukba.~Valami öt gyanús figurát találtak. A péklegényben
3434 III | mint a mijet a komégyiások figuráznak.”~Így kritizálnak a parasztok.
3435 I | még erősebb, másik sírásra figyel fel, Peti, a másik gyerek
3436 III | közönség. Elkezdjük. A közönség figyelemmel hallgatja ezt is, azt is.
3437 I | láttam, hogy az asszony figyelme a bal kezét kíséri. Gyémántos
3438 I | ismerőseim, de a leányt most még figyelmesebben megnéztem, mint szoktam.
3439 Gardon| szeretném felhívni olvasóim figyelmét. Gárdonyi jónéhány írása
3440 I | szokatlan hangjára mindjárt figyelmeztek. Sári kikelt az ágyból és
3441 IV | tartok nem fölösleges az a figyelmeztetésem, hogy mindez csak beszélgetés,
3442 I | a hajtó, mikor a vadászt figyelmezteti. S kedvvel pökött a csizmája
3443 I | Nem kerülte el valami a figyelmünket, Miska bácsi?~A szabó vállat
3444 I | semmit.~Este az anya aggódva figyelte, hogy elalszik-e a leánya?
3445 II | szégyenkező arccal, haragos fikolódások között verte haza a két
3446 I | essék belé! Sok a szúnyog.~- Filippe.~- Ez is város.~- Kalaván.~-
3447 I | nénéd is otthon lelte meg~a filkóját. És lám: mi derék férj lett!~
3448 I | templom pörsölyébe az utolsó fillérig. A kocsisnak is megfordul
3449 I | virágocskák volnának, és szegélyül fillérnyi apró rózsák. Igen tetszett
3450 II | bizonnyal érdekes lehet, ha nem filozófia.~Így nézve őket minden keresztény
3451 I | semmi szerelem.~Akkorhát finisz: a költészetem...~JUDIT:~
3452 I | szobrot. Föl-fölágaskodott. Fintorgott rá elöl-hátul.~- S még azt
3453 I | nem mennék-e el értük?!~S firkantom a választelegramot:~Egy
3454 I | kamrába.~- Majd elmondom. Ne firtassanak mostan!~S be is támasztja
3455 I | tűzbe.~De a koma tovább firtatja:~- Hát aztán mit csinálnál
3456 II | Aztán az orra, az a piciny fitos orrocska, milyen jól áll
3457 I | két gyermek. Mind a kettő fitoska és kék szemű és hát rózsaszín
3458 Gardon| Figurák” és „Tárcák”), s fittyet hány az időrendiségnek.
3459 II | kukorékoltak, az égen úgy fityegett a hold, mint egy kibontott
3460 II | Hej, azt a szentséges, fitykes-fütykös...~S következik olyan cifra
3461 I | VIDÁMAN):~Hogyne! Kivált Fitymáldy Jakabot,~ki úgy óvott az
3462 II | ANGYAL AZ ISKOLÁBAN~Egy fiúcskának valami belső baja volt.
3463 I | Gyalog jöttem el Budáról Fiuméba. Tán két forintom volt mindössze,
3464 I | Adrián vitorlázik!~- Már Fiuméban vannak. Az imént kaptam
3465 I | szeretettel nézett a mélázó fiúra. Igaz, hogy színtelen és
3466 I | társaságomnak.~- Köszönöm, már fizetek. Nincs annyi időm, hogy
3467 I | nem hoztál, ne melegedj!~- Fizetem - feleli halkan a jövevény. -
3468 I | gondolkodva emelkedett feljebb. Mi fizetése lehet az ilyen tanítófélének?
3469 III | behajtja a hátralékban levő fizetésemet, akkor nagyobbat veszek,
3470 I | Nálam már családtaggá vált. Fizetést annyit adtam neki, hogy
3471 I | még nagyobbodik, mikorra ő fizeti, de azért mégiscsak kell
3472 I | itt van egy úr, aki azért fizetne, hogy sétáljon kend vele.
3473 I | jóízűen.~- Mán - mondja -, ha fizetni kell érte, tekintetes uram,
3474 II | micsoda arc ez, micsoda fiziognómia? Lapos, mint a holdvilág!
3475 I | még hozott is belőle egy flakonnal.~Arra is megnyugtattam.~-
3476 I | emberek mondák, írják... Maga Flammárion is készül ide. Éppen jókor
3477 I | remegő kézzel fogta meg a flaskát. Ivott.~A keze nagy volt,
3478 I | írók? Új tollak! Új~erők! Fleccser, Bómon... s tudom is én...~
3479 I | járni.~Mink valami hárman a Fodorék kertjéből lestük, hogy mi
3480 I | egyformán fésülték, egyformán fodorították.~S arcra és termetre is
3481 I | van mályvával, ürömmel, fodormentával, tisztesfűvel, vasfűvel,
3482 II | vele, hogy még a kötényed fodrát is elborítottam csókjaimmal.~
3483 I | a kettő. Csak én maradok föd szegénye, minden szerencsének
3484 III | azt tartja, hogy „ebbe a födbe é, nem lucernyát kellett
3485 I | kántor se került elő a mi födelünk alól. Csak maradjon, ami
3486 I | földre vetem magamat, és a födélzet láncát megragadom erősen.
3487 I | mozdíthatót. Mi, akik néhányan a födélzeten dolgoztunk, kétségbeesetten
3488 I | hullámok föl-fölhömpölyödtek a födélzetre, s végig özönlöttek rajtunk,
3489 II | földben. Azt is kék rozsda födte. Az ember rádobbantott.
3490 I | hallgatva járta körül a szobrot. Föl-fölágaskodott. Fintorgott rá elöl-hátul.~-
3491 I | tatjára. Később a hullámok föl-fölhömpölyödtek a födélzetre, s végig özönlöttek
3492 I | MŰALKOTÁS~(Az író naplójából)~Fölállították a szép márványszobrot. Mindenki
3493 I | rendelten fehér haja szinte fölborzolódott.~A kínos csendben végre
3494 I | megható az, mikor valaki fölcseréli az életet a halállal. Én
3495 I | Rézkását? - kérdezte fölcsodálkozva egy asszony.~A paraszt nem
3496 II | a földre tegyék, hogy a földanya keblére hajtsa fejét.~-
3497 I | kövirózsa magvát a kövér földekbe is? Porhanyós szántóföldre?
3498 II | hát szálljunk el azokra a földekre, amelyeket már felszántottatok
3499 II | kirakatnak fordul, egyszerre földerül az arca. Mert lám, a kirakatban
3500 I | elég. A grófasszony arca földerült. Karját a fiába öltve, vidáman
3501 I | megrázta az öklét. Elment.~~A földesúr éjfél felé belefáradt a
3502 III | magyar nóta hangzik ezen a földgolyón, a cimbalom fogja azt mindig
3503 II | Berohan a szobába, és földhöz csapja a cilinderét.)~Ah
3504 II | már őneki nincs dolga a földiekkel.~Sátán azonban, ahogy hozzájuk
3505 I | Mink írtuk:~Üdvözlet a földieknek!... Dragonyos hadnagy vagyok.
3506 I | és nem atyám!~Csupán mert földink, hát... mellettem~mászkál...~
3507 II | Megmarad-e ez a Tisza Duna földje örök országunknak, örökös
3508 I | is olyan kövér, mintha a földjében termett volna.~Szivart veszek
3509 I | levegőjében, rajta járunk a földjén, látjuk a házat, amelyben
3510 II | vagy hírlapíró. De persze földműves lett a legtöbb, mert a kenyér
3511 I | volt, afféle négyláncos földű. Máshová ugyan nem bocsátotta
3512 I | tovább a falatot.~- A mi földünk ott van a vasút mellett -
3513 I | sovány akácfák, társas ludak, földvizsgáló tyúkok. Itt-ott egy unalommal
3514 I | megtörténik minden.~- De hátha fölébred?~- Hát akkor a kocsis betömi
3515 I | sírásban. Aludt kissé. De mikor fölébredt, megint sírdogált:~- A nyulamat!~
3516 I | Csak azt tudom, hogy mikor fölébredtünk, se sapkánk, se bagnétunk,
3517 I | zokogott, hogy a médiumot is fölébresztette a révületből. A pálca kiesett
3518 II | távoztam azonnal. Az a kígyó is föléledt.~A bűvész nyöszörögve kért:~-
3519 I | őket. Azok is csakhamar fölém kerülnek. Oly könnyen szállnak,
3520 I | szélnek egy halk lehelete fölemel a csoport fölé, Buda fölé.
3521 I | Én belől-ülök a falnál, fölemelkedek, hogy lássam, mi az?~Lecsúszott
3522 I | az utat? - kérdezte a pap fölemelkedve.~- Tudom - felelte a paraszt.~
3523 I | ott hevertek körülötte.~Fölemelték, mosdatták, vigasztalták.
|