1-arany | araro-bemut | benez-cimbo | cime-duhos | dulev-elove | elovo-fakly | fako--folem | folfe-gyero | gyert-hemne | hempe-inton | ipark-karty | karu-kinyi | kinyo-kotro | kotta-lerak | leraz-meggy | megha-milli | miloi-nyarf | nyarg-orsza | ortod-predi | prem-sarok | saru-szele | szeli-tanal | tanar-tottu | totyo-valto | valts-zarni | zarod-zuzog
Part
4024 II | el is felejtem, az utolsó gyertyácskába írótoll volt belenyomva.
4025 II | legtöbb kell idelenn.~Hát a gyertyácskák, amint lebocsátották őket
4026 II | az a nagy gyertya az élet gyertyája volt. A picike gyertyák
4027 II | gyertyája volt. A picike gyertyák meg az útnak induló emberi
4028 I | Röpköd! Mint a moly a gyertyán.~S te is oly gondosan igazítottad~
4029 I | gondoltam én a pélpára mint a gyertyára. Háromszor is álmodtam avval
4030 I | gyertyavéget meggyújtott, és a gyertyatartó tuskóra állította.~A nagyobb
4031 I | Megrezzen, ahogy meglát a gyertyával.~- Jaj, hogy megijesztesz! -
4032 II | jó, ha az embernek négy gyesznaja is van! Egy-egy belőle kifizeti
4033 II | megérhessük, hogy ötvenkét gyesznónk lesz. Ahány hét az esztendőbe,
4034 II | eszembe. Ha én meg nem ölöm, ő gyilkol meg - villant meg agyamban.
4035 II | nem segíti ki, az annak gyilkosául tekintessék.~Hümmögve nézett
4036 I | az a vasajtó is araszos. Gyöhet Csuka Bandi! Tizenkét kovács,
4037 I | kell. A kő, ahol sovány gyökerei alig bírnak megtartózkodni;
4038 I | halálfejes-üveg; mindenféle jóillatú gyökerek és undok-szagú kenőcsök,
4039 I | Olga olyan hangon, mintha gyökerestől szakították volna ki a szívét. -
4040 I | széles hársfasor a tavaszi gyönge-zöld lombokkal tele. Az út mellett
4041 II | aranyszínű haj is ez, mennyivel gyöngébb, puhább, fényesebb, mint
4042 II | egészen a fejét, mikor egy-egy gyöngéd pillantást vet a csikófiára,
4043 I | De az asszony azontúl is gyöngélkedett. Egésznap a rózsáskertjében
4044 I | No, mesébe illő gyöngyélete következett a kastélyban
4045 I | márványasztalhoz, s finom gyöngyházaskést vett elő a zsebéből. Farkasétvággyal
4046 I | szórakozottan, a grófnak gyöngyházgombos kamásliját nézegetve.~-
4047 I | nagyobb kincsek...~- Indiai gyöngyök?~- Olyanfélék. Meglásd,
4048 I | Judit,~a mélységben heverő gyöngyöket,~világító karbunkulusokat,~
4049 I | szabadulok én meg azoktól a fene gyöngyöktől! Dehogy is fogadok el tőle
4050 I | ibolyát és nárciszt és édeskés gyöngyvirágot... Ily fiatalon! Hiszen
4051 I | hallgatódzok.~Ha valaki gyönne, kérdezné:~- Ki vagy? Hova
4052 I | hátadon!~A rabok az éhség gyönyörével ettek. Csak egy evett lassan,
4053 II | világosodik közöttünk, és gyönyörködtet bennünket ritka szép-sugárzású
4054 II | jelentős szemöldök emeléssel és gyönyört kifejező mosollyal mondta
4055 I | olyan, mint a tűz, de valami gyönyörületes jóízű.~A kocsis fölvette
4056 I | tavaszi vetés: ígéret és gyönyörűség.~Az apa maga-magát látja
4057 I | Nekem az volt a legnagyobb gyönyörűségem, az volt, amire a legtöbbet
4058 I | új éneket szerzett, igen gyönyörűséges szép, éneket a Boldogságos
4059 I | Darabig ott hevertünk a gyöpön. Igen búsultunk, hogy a
4060 I | Átmentem Sófalvára.~Az öreg Györke János tiszteletes készséggel
4061 I | mikor már a pokol minden gyötrelme ránehezült a szívemre. Hiszen
4062 I | volna kiűzni.~A gondolatai gyötrelmesekre változtak.~- Olga nem fog
4063 I | a keserves malmára. Sírt gyötrelmesen.~Sári ismét letérdelt, átölelte:~-
4064 I | menekült meg a folyamatos gyötréstől, hogy maga is beállott boszorkánynak,
4065 I | ivogattunk is képesint.~De gyött megint a kocsis: hozzánk
4066 II | pirosítóért! És mint egy gyógyszerész barátom beszélte, több púder
4067 I | rázta:~- Míg Sári meg nem gyógyul, addig nincs vigalom. Az
4068 I | esett, amelynek nincsen gyógyulása, jobb a halál!~A méreg ötlött
4069 I | A kincsére ugyan nem vagyok kíváncsi. (Mi lehet: gyémánt,
4070 II | A három férfinak a feje gyolccsal van körültekerve. A három
4071 I | fehér volt, mint a kairói gyolcs, és a szeme nagy, fekete,
4072 I | kimegyek én; néha anyám is. Gyomlálunk.~A leány belekotorászott
4073 I | ebbűl, mint amennyi egy gyomorrontás. Mindenki Csuka Bandira
4074 I | mondja egy hadnagynak, hogy gyomortífuszban halt meg. Ugye Klotild?~
4075 I | mit hallgatnia:~- Megint a gyomrát rontotta el, disznó! Minek
4076 I | ki-kihallatszott, mint a gyónók gyónása a sekrestyéből.~A doktor
4077 I | Rózsafűzérnek; és most már rendesen gyónik is.~Az öregasszony megvárta,
4078 I | meg neki, mintha a papnak gyónnál. Érted? Gyónjál meg neki!~
4079 I | templomba. Csak éppen hogy gyónni nem gyónt sohase.~Szent
4080 I | ki-kihallatszott, mint a gyónók gyónása a sekrestyéből.~
4081 I | fog. Akkor te így felelj: Gyónom a Mindenható Istennek, a
4082 I | Csak éppen hogy gyónni nem gyónt sohase.~Szent Mihály-nap
4083 I | sajdított, hanem a boszorkány gyorsabb volt; kantárt vágott az
4084 II | a hegyoldalra les, arra gyorsítja az útját. Szent Péter csak
4085 III | Az ilyen kisasszonyok gyorskezűek - folytatja Erkel. - Megtanulják
4086 II | ugyan a lábaival, holmi gyorspolkát rögtönözve az apja körül,
4087 I | már, úgy csúszik, mint a gyorsvonat, és sohasem fordul fel,
4088 II | Isten jelöl vezérségre, győzelem van annak írva a kardjára.~
4089 II | pópa -, segítsetek minket győzelemre e zászló alatt, míg csak
4090 II | mivelhogy faluhelyen nem is győznék, - lévén ott ez a viselet
4091 I | De hiába, mert a sokaság győzött. Darabig ott hevertünk a
4092 I | Etel hazalátogatott, nem győzte elbeszélni a sok csudát,
4093 I | Gamba belépett, és apró gyümölcskanalakat rakott az asztalra.~- Tölts
4094 I | boltomból a legszebb déli gyümölcsök. Bor is jó régi, badacsonyi
4095 I | eladták.~- Uzonkova.~- Sok gyümölcsös kert.~- Harmanli.~- Itt
4096 I | szándékot.~Hát koma el is gyütt feleségestül, nálunk töltötte
4097 II | arckifejezéssel szólott:~- Jókor gyüttek!~- No? - kérdezte a bátyám
4098 I | SZEMÖLDÖKKEL):~Nem mézet gyűjt a kígyó a ligetben:~a fülemilére
4099 II | Morgadozik, ümmöget. Gyújtót is gyújt, vagy ötöt.~- Te, asszony! -
4100 II | megkülönböztetni a tárgyakat. Remegve gyújtám meg a gyertyát, és körülnéztem...~
4101 Gardon| párosít színdarabot és novellagyűjteményt, hogy önkényesen változtat
4102 I | hanem innen is, onnan is gyűjtötte a hörcsök. Éppenséges-éppen
4103 Gardon| egyrészt azokat az írásokat gyűjtöttük össze, melyek Gárdonyi életében
4104 II | vékonyka gyertyácskákat gyújtogattak meg a nagy gyertya lángjánál.
4105 I | Fölkelek óvatosan. Lámpást gyújtok. Tekintek a feleségem ágyára,
4106 II | követ. Morgadozik, ümmöget. Gyújtót is gyújt, vagy ötöt.~- Te,
4107 I | zsebkendőjében. Az anyja akkor gyújtotta meg a lámpást.~Sári állt
4108 I | akik az én csillagomnál~gyújtották meg hitványka mécsöket...~(
4109 II | medveforma. Balázs rávilágított gyújtóval. Akkor látták, hogy egy
4110 II | a fejedelem. De halálos gyújtovány-hideg döntötte ágyba. Az orvospapok
4111 II | külső.~Az ember beugrik.~- Gyújtsál csak egy gyertyát!~Fogja
4112 I | halott? - kérdeztem szivarra gyújtva.~- Semmi különöset - felelte
4113 I | soha-soha ellenem.~Kinek örömtűz gyúl szemén, ha lát,~s bú fellegzik,
4114 I | bíró gyűlést hítt össze. A gyűlésen némelyek azon voltak, hogy
4115 I | fölfordította ez az esemény. A bíró gyűlést hítt össze. A gyűlésen néme
4116 I | szellemerőt, amely a kezébe gyűlik. Az arca halovány volt,
4117 I | az élők világában. Olga gyűlöl.~A szeme pillája megint
4118 I | méregnyilat, az olthatatlan gyűlöletet. Mert mindenkinek hazudhatott;
4119 I | haljak meg, minthogy Olga gyűlöljön.~S ki akart menni, de az
4120 I | csaknem hanyatt esett.~- Gyűlöllek!~- Olga! - károgott rosszallóan
4121 I | következménye, és Olga méginkább gyűlölné.~- Komédiás - gondolná -,
4122 I | nevetett.~- Teljes életemben gyűlöltem az aranyat, ezüstöt. Vadnépeknek
4123 I | akar.~- Ki az - kérdezte Gyuritól -, akinek köszönt?~- Karikás
4124 III | fejemben. Szinte a felhúrozott gyúródeszka mellé és kezébe veszi a
4125 I | Hogy az asszonynak mennyi gyűrűje, selyme, bársonya! Hogy
4126 II | egy kígyót. Csapkolódott, gyűrűket dobált a karom körül. De
4127 II | megcsalnál, összetörném ezt a gyűrűt, aztán pisztolyba tenném,
4128 I | Épp fordítva: mintha a gyűrűvel~keresztlevelet is cseréltünk
4129 II | heringé, az orra fel van gyűrve, a szája görbe, a fülei
4130 I | Gyönyörű nemes paripa! Csupa hab a szája. A fején kantár.
4131 I | tartott.~A mészárost se háborgatták az alvásában. Máskor is
4132 II | népnek is alkalmas hely háború idején.~Behallani a sírását:~-
4133 I | megölhetne ezer jámbort. A háborúban való öldöklés is azért nem
4134 I | nem történt volna az a kis háborúság, Sári bizonyára örömmel
4135 I | üvegipart, némi szemérmes habozások után igent lehelt.~Attól
4136 I | öngyilkosságnak!~Egy percig haboztam, hogy van-e jogom elolvasni
4137 I | annyira rámdühödött, hogy a habszedőkanállal csapott a szemem közé. Egyszer
4138 II | katonatiszt, sok katona.~Hadi zászlót szentelt.~- Istenem,
4139 I | mindjárt szincerizálni egy hadnaggyal! Volt őneki őrnagy kérője
4140 I | betegség. Csak nem mondja egy hadnagynak, hogy gyomortífuszban halt
4141 I | stb?~- De érdekli magát a hadnagyot - felelte megbotránkozva
4142 I | visszanyom a dárdájával egy hadsereget. De aztán láttam egyszer,
4143 I | gondolta béka, s ijedten hágott félre. A paplant feljebb
4144 I | Hideg volt. A vasat nem hagyhattam ott. Gondoltam addig is,
4145 II | tenger morajlása:~- Árpád! Ne hagyj el bennünket! Árpád apánk!~
4146 II | neki. Aztán még ez csak hagyján volna, de egész éjjel táncoltam
4147 I | könnyek a kezére csepegtek.~- Hagyjatok békén - rebegte. - Öltem:
4148 I | meleg sugara...~Dehát nem hagynak-e el ők is engem?~Hol ez,
4149 II | a drágát, ezt az angyalt hagynám én el egy ismeretlenért,
4150 II | csendesen -, aztán holnapra hagynánk...~- Holnapra? - hördült
4151 II | azt az egyet meg kell neki hagyni, hogy kedves-lelkű leány
4152 II | rajongani. El kellett volna hagynom őt, mint ezt ni! (Eldobja.)~
4153 I | mikor elmentek, hogy nem hagyott-e valami jeleket a porban.
4154 I | kérdezni fog, hogy mért hagytad mindig félbe az imádságot.
4155 I | abbahagyták a munkát?~- Nem hagyták éppen abba, csakhogy oldalt
4156 I | meg? Az esernyőmet otthon hagytam.~- Tessék - felelte a pék.~
4157 I | tett az asztalra. Mink is hagytunk ott valamelyes pénzt, s
4158 I | gyémántos arany diadémát. A hajába illesztette.~- Illik hozzá?~-
4159 I | Megy-megy, mint a részeg. A hó a hajára hull és olvadoz rajta. Rogyadozó
4160 I | valami istentelen avas ízű! Hájjal sütötte-e, vagy a tojás
4161 I | sárga virágok mozognak, hajladoznak benne. A piros virágok piros
4162 II | volnának, elpusztult üres hajlékok... Bizony voltak ott szomorúbb
4163 I | JÉZUS HÁZ, s megnyitotta a hajléktalanoknak.~A ház a város végén épült -
4164 III | amiket ma már az idegenségbe hajló új nemzedékünk nem is ismer, -
4165 II | családnak megmondani, hogy a hajnali kürtszót alig hallja már
4166 II | elkezdtünk sírni, és sírtunk hajnalig.~Az igaz, hogy nagy bolondok
4167 II | Lugasuk bizonyára indiai hajnalkával van befuttatva, és török
4168 II | kirakatban a másvilágra utazók hajócskái vannak szemléletre rakolva:
4169 I | játszottam mással, csak hajócskákkal. Karácsonykor is hajót kértem
4170 I | Egyszer csak aztán megszólal a hajóharang. A nyelve le volt addig
4171 I | erővel rontott reánk, hogy a hajóhidat letörte a kormánykerékkel
4172 I | együtt utazgatunk a század hajóján a csillagokkal világított
4173 I | kormánylapát, már nem volt hajókerék. A kisebb árbocok letörtek.
4174 II | zöldülni kezdett. Oda kellett hajolnom hozzá, hogy megérthessem
4175 II | ragyogott! Lágyan, ábrándosan hajolt hozzám. Én átöleltem, és
4176 II | agg táltos a széken előre hajolva várja a szót a fejedelem
4177 I | asszonyt, s ő is megismerte a hajónkat már távolról. Amint kiemelkedtünk
4178 I | vállat:~- Hogy miért lettem hajóssá? nem tudom. Budán születtem,
4179 I | se, pedig a hajó magyar hajóstársaságé. Reggelinél mondja a kapitány,
4180 I | rajzoltam. Olvasmányokban csak a hajóstörténetek érdekeltek.~Tizenötéves
4181 I | magamba: mikorra az első fehér hajszálat látom a fejemen, az én fiam
4182 I | lépésünk nem egyezett ugyan hajszálig, mert bíz ő rövideket lépett,
4183 I | Ugye Klotild? Ha csak egy hajszálnyit is, de az bizonyosság legyen!
4184 I | mondja az asszony. - Mindig hajszolják ezt a szegény állatot.~És
4185 II | A mezőn egy szűrös ember hajt marhákat valahova, vagy
4186 I | szorult-e valahol? Gyenge hajtásért ágaskodott, beszorult. No
4187 I | lefösteni.~Halkan szólt, mint a hajtó, mikor a vadászt figyelmezteti.
4188 II | EMBER...~Egy ember disznót hajtott a vásárra a feleségével.
4189 I | fölsóhajtottak. Némelyek a tenyerükbe hajtották az arcukat; mások könnyes
4190 II | hogy a földanya keblére hajtsa fejét.~- Nem, hiszen még
4191 I | mindennap megcserélhetik. A hajukat azonban mindig egyformán
4192 I | Kivonja az embert.~Az ember hákog, krákog, liheg. Ahogy ott
4193 I | megkülönbözteti a vízben a halacskát... Ez a szer a lelkünket
4194 I | a fejét rázta:~- Micsoda háládatlan fajzat!~ ~
4195 I | kocsinyomadék is van, könnyebben haladhatunk.~Nem tudom, hogy a papra
4196 I | lábamon.~Ahogy a templom előtt haladok, egyszercsak elém vetődik
4197 I | botokkal irtják. Egy kisbéres haladozik elöl.~- Ne maradozzatok,
4198 I | plébános is. A cigányok elöl haladtak és azt játszották, amit
4199 II | szétoszlottunk. Én magányosan haladtam a Hold által félig-meddig
4200 I | tizedelték a mustot. Idő haladtával lám Vörös ökör lett belőle.
4201 I | lárma szüneteibe. Hallgatva haladtunk a vendéglőnk felé a sétálók
4202 II | jó Isten takarta be a kis halakat, meg a békákat, hogy meg
4203 I | Nem volt-e ellensége, aki halálba üldözte. Nem állapítható-e
4204 I | fehér-üveg, fekete-üveg, halálfejes-üveg; mindenféle jóillatú gyökerek
4205 I | valaki fölcseréli az életet a halállal. Én sokszor gondolok arra
4206 II | Nehogy téged meg az én halálom terheljen!~A kádi nyugodtan
4207 I | fordul és ő megismeri a Halált.~És a Halál szól:~- Érted
4208 I | halottak litániáját:~Az örök haláltól ments meg Uram minket...~
4209 I | templomban azt prédikálja, hogy halálunk után azonnal Istenhez megyünk.
4210 I | a kötényére.~Hosszúné a halántékára csúsztatta az okuláré szárát.~-
4211 I | Isten, Margit! - mondotta hálásan a legény.~A cigány, aki
4212 I | elkészítette nekik a halászó horgot. És Keszeg úr...
4213 I | lépésnyire se érez meg. A halászsas félkilométernyi magasságból
4214 I | két hét, de tovább nem halasztjuk. Én bizony nem válogatom
4215 I | csak egy tojást, legfeljebb halat.~- Nem az ételre kérdem,
4216 I | földi ember nézni, ilyen hálával, ilyen szépen! A vers nagyon
4217 II | MAGYAR SORS~A fejedelem haldoklott.~Az ágyánál ott állt egyetlen
4218 II | egy döglött teve mellett. Haldokolt.~- Segíthetek-e rajtad? -
4219 I | mellében.~- Őrült - hörögte haldokolva. - Őrült...~S a száján vér
4220 III | dalok dala, az örökkévaló, a halhatatlan, a szerzőjével együtt.~Ezt
4221 I | benne. A tetején meg meg is hálhatott az, akinek ágy már éppen
4222 I | szalámit enni?~- Szalámit? No hálistennek! Hozzon csak belőle jó tányérral.~
4223 I | Meghalok apám!~- Hát inkább halj meg, dögölj meg! Muzsikaszóval
4224 I | kórházból jöttem... Hadd háljak itt az éjjel.~- Éppen az
4225 III | Egyszerre csak cimbalomhangokat hall. A parton a fűzfa alatt
4226 I | nélkülük se nem látnál, se nem hallanál? Képzeld el, hogy háromszáz
4227 I | Nem olyasmiket látsz-e, hallasz-e velük, amiket nélkülük se
4228 I | térdelsz a kályha mellett!~Hallatlan büntetés a jó kis Sárinak.~
4229 I | csendben szapora lépések hallatszottak az ablak alatt, és különös
4230 II | elmaradt ember vagy öreg. Hallgasd amott a pópát. Megértheted
4231 I | hunyorított Lukácsnak, hogy hallgasson. Lukács azonban nem látta,
4232 I | iskolások azonban elképedve hallgatják.~Egyszer aztán az egyik
4233 I | ahogy a templomból kilépők hallgatnak percekig, míg a tömjénillat
4234 I | el-elszöktem, mert szerettem hallgatni az ő okos és csodás beszédeiket.~
4235 I | parasztfélének volt mit hallgatnia:~- Megint a gyomrát rontotta
4236 I | suhanc elröhhent. A többi hallgató is elmosolyodott. Csak a
4237 I | hogy a ruhát szedtük.~Sári hallgatódzik.~- Ez nem a mi macskánk.~-
4238 II | külsőbe.~Ismét kinéztek, hallgatództak.~- Senki.~Balázs megfogta
4239 I | szava, mint a kecskének.~Hallgatom. Mekeg jajgatósan.~No mondok,
4240 I | Etel vasárnaponként, s a hallgatóság ámuldozott.~Irigyelték is
4241 I | abbahagyták a beszélgetést és hallgattak, míg hozzájuk jutottam.
4242 I | zsidóasszony igen sikítozott, azér hallgattatták el ijedtükbe. A zsidó is
4243 I | elveszni ilyen bájos lelket.~Hallgattunk. Aztán ő szólalt meg.~-
4244 II | virágzó almafák között, és hallgatunk, komolyan vagyunk. Olykor
4245 I | Feleld neki: Azért, hogy hallhassam, hogyan mondja kend: miképpen
4246 III | iskolaszéki tag neki:~- Hallja-e tanító úr, vögyön mán ögy
4247 I | egybekötőnek, hogy a test ne halljon meg az alatt az idő alatt,
4248 I | egy kancsó bort is.~Akkor halljuk, hogy cigánybanda muzsikál
4249 I | Mondom a feleségemnek:~- Hallod-e asszony, mit álmodtam én...~
4250 I | Ijedten nézem. Fülelek, hallok-e valami lépést?~Hallok.~De
4251 I | sógor. Ül az ágyam mellé.~- Hallottad-e - aszongya - azt a szörnyűséges
4252 I | mint a lélekharang. Mink hallottuk odalent a hajó belsejében,
4253 I | tetemét hazahoztuk. Sokat hallottunk és olvastunk akkoriban a
4254 II | apróság. (Zsebeiből egész halmaz emléktárgyat vesz elő.)
4255 I | Az én Jancsim nehezebb halmokon jár majd a falusi oskolátul
4256 I | egy vén kövér kolompos. A halmon még jó távol a nyájtól egy
4257 II | ajkaink suttogtak, én bókokkal halmoztam őt el, és ő olyan kedvesen
4258 I | kábultan. Bent maradtak, ott is hálnak.~S az álmosságtól, kályha-melegtől,
4259 I | magának. Ő tehát maga fog hálni az ágyban.~Olga még mindig
4260 I | nekem az éjjel meg kell halnom.~S látta már magát, amint
4261 III | zenekarra. De napról napra halogatja. Pedig most jut eszembe,
4262 I | A leány napokig, hetekig halogatta az ügyet.~Néha már annyira
4263 II | szégyen és gyalázat... a hálóingem parádézott.~Ez volt hát
4264 I | holtan bármily szép virágos halom alatt, Lukács leülte a rovást
4265 I | meg a hóomladékot, ahol halommal hevert.~De mondok:~- Az
4266 I | már csendes volt, csak a hálószoba órája petyegett halkan.
4267 I | Szép nagy falióra függött a hálószobában. Hosszúkás mint a hegedű.
4268 I | az ebédlőn, s megállt a hálószobájuk ajtajánál. Fülelt.~Semmi
4269 I | melegnek kellett lennie a hálószobának is.~Etel mindezt el is végezte
4270 I | Ájtatos zúgással énekelték a halottak litániáját:~Az örök haláltól
4271 I | hallottam, de láttam már zsidó halottat, a földre fektetik fekete
4272 II | tétovázás után beléptem.~Néma, halotti néma csend.~Szobámat sűrű
4273 I | félálomban rebegi:~- Miért haltál meg, kedves jó fiam, mikor
4274 II | megelevenedett. Csaknem szörnyet haltam ijedtemben. Akkor megint
4275 I | mikor föl akarták kelteni, halva találták az ágyában.~A többit
4276 II | alig volt élet. Aszott, halvány arca szinte zöldülni kezdett.
4277 III | lehozat a padlásról egy hályogos szemű, molyrágta Mária képet,
4278 I | mint állnak. És a csizmája halzsír-szagával egyszerre megtöltötte a
4279 I | Persze, el is szédültünk hamarost. Ki akartak vezetni bennünket.
4280 I | van rajta, amit nem lehet hamisítani. Aki sok havannát látott,
4281 II | Mert ez már nyilvánvaló hamisság. Tudod te azt, hogy minden
4282 I | Ménkű abba a zsidóba, úgyis hamissággal szerzi azt a sok pénzt.~
4283 I | hogy ponyváról szedtem fel Hamletet.~Az én nevem csak tolvajszíj
4284 II | pillája rezeg még, mint hamvába múló elégett szövétnek utolsó
4285 I | szent tüzei,~parazslanak hamvadhatatlanul.~Otthon tárom fel a mindenki-kincsét,~
4286 I | Így távolról érdekes az a hamvaskék facsoport - gondolkodtam
4287 I | parasztleány. S tetszett a leány hangjának melegsége is. Aztán az ételre
4288 I | beszélgetésnek a szokatlan hangjára mindjárt figyelmeztek. Sári
4289 I | rezes volt. De az anyjuknak hangját se metszették tilinkófáról,
4290 II | Tercsikém!” Ő azzal az édes lágy hangjával kérdezé: „Nos?” - Én reszkettem.~„
4291 II | skáláján átviharoztatják hangjukat, kénytelen vagyok konstatálni,
4292 I | kívánságodat. Fölültök az ágyban és hangosan imádkoztok. Mikor odaérkeztek:
4293 I | rebegtem -, mi az?~A hangomra, arcom elváltozására, ők
4294 I | a hótól.~A mekegés egyre hangosabb.~Egyszer csak látom, hogy
4295 I | egy kicsit a száját, hogy hangosabban ne nevessen, mint köllene.
4296 I | hatvanezerig?! - csapta feljebb a hangot a pék. - A háza maga megér
4297 I | feleli a gyerek, a nyájas hangra fölmosolyogva.~- Micsoda
4298 III | hogy éppen így, de ahol hangsúly van a szövegben, hangsúlynak
4299 III | hangsúly van a szövegben, hangsúlynak kell a zenében is lennie.
4300 III | mint az éneklő ember. És hangsúlyozva mondja a nóta szavait, mint
4301 III | világminden nagytökéletességű hangszere közül csak az egyszerű cimbalom
4302 III | egyszerű cimbalom az én kedves hangszerem.~Míg a magyar nóta hangzik
4303 III | dalokat nem is lehet más hangszerrel kísérni, mint cimbalommal.
4304 I | volt. A mozdulatai is... Hangtalan zene!~Este sétáltunk. Az
4305 I | zongora csakugyan kellemes hangú volt, mintha üvegharangocskák
4306 II | ültön többülve, mint mikor a hangya megindul a bolyból, s hosszú
4307 I | úgy megkönnyezed?~Kétlábú hangyák rengeteg bolya.~Barlangon
4308 I | láthat. Kend gyakorta szed hangyatojást az erdőn...~Andorás bácsi
4309 I | úgy, hogy Etel az ajtónak hanyatlik.~Az óra már akkor átváltozott
4310 II | fejedelem fekszik párnák közt hanyattan. Piros selyemcserge mellig
4311 II | hogy városon a házmesterek hányják a havat, falun pedig a háziurak,
4312 I | tengerész, akinek a szobája is hányódik a vízen, mint a falevél.
4313 I | olykor gyöngy s virág is~hányódott bennök a világ elé.~Az érdemest,
4314 I | már magatok is látjátok.~- Hányszor mondtam én is - dörmögött
4315 I | hallgatott. Csak a vihar hányta-recsegtette a hajót.~Egyszer csak
4316 II | husángolást, de olyan bősz haraggal, hogy a tiszteletes felesége
4317 I | vele.~És szinte sápadozott haragjában.~Iparkodtam vígasztalni,
4318 I | természetem. Még én mentegettem a haragját és dolgoztam érte, mint
4319 I | se pillantott.~Vajon ő is haragszik-e már? Talán Olga elmagyarázta
4320 I | leányára meg a képre. Az arca haragtól torzul el:~- Mi az?~A leány
4321 I | sarkára állt.~- Hát jó, hát haragudj. Akkor elveszem Sárit. Nekem
4322 I | Soha nem történt, hogy haragudtak volna egymásra. Soha.~Olga
4323 I | mégis sok! - dörmögött egy haragvó utas.~- Be kellene zárni
4324 I | és ül a tatársüvegben, harang-ködmenben az asztal mellé. Pipázik.
4325 I | kántor temet.~- A szülőfalud harangja. Hát nem örülsz, ha hallod?~-
4326 III | zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe.
4327 II | országgyűlési képviselő. Amelyik harangot hozott, abból harangozó
4328 I | És ha bérmálásra jössz, harangoznak eléd...~- Bizony.~- És hintóban
4329 I | szintén a pap ajánlott. Harangozója volt a papnak, s egyben
4330 II | piacon, a kántor udvarából a harangozónak az udvarába, ők annyi idő
4331 II | futnak a kertek alá, mikor a harangozót megpillantják.~Hát mondom,
4332 I | érkezek röndösen, második harangszóra, létánia előtt. Az őspörös
4333 I | úgy héjastól bevesz egyet. Harap hozzá balkézből. Eszi jóízűen.~-
4334 II | paripát, mikor az utolsó harcot is megvívták.~Csak Zoltán
4335 I | Lurdesbe.~- Hol van a?~- Tudj’a harcsa. De minek is azt tunni?
4336 I | tréfálni.~Egy félszemű, harcsabajszú janicsár, aki tudott magyarul,
4337 I | zendülnek majd meg ott~szívem hárfáján is, mi más dalok!~Nemesebb,
4338 I | meg az asszony.~A szivarom harmadára fogyott. Keserű. Eldobom.~
4339 I | és nem is lesz sohasem.~Harmadéve Bathó Pál is megházasodott.
4340 I | hideglölés járt azon a tavaszon, harmadfél forintba került csak az
4341 II | második zsákot. Aztán a harmadikat, negyediket is nagy ínnal-kínnal,
4342 I | kilép. Az az ember akkor a harmadikkal megkapná a zsidót. Betömné
4343 III | stílusa ellen van kifogása, a harmadiknak a kalapja szúr szemet.~Szegény
4344 I | pántlikásat bizonyozta Sárinak, harmadnap megint a kék pántlikásra
4345 I | bizonyosan ágynak esett, mert harmadnapig színét se látták.~Hanem
4346 I | Sok gyümölcsös kert.~- Harmanli.~- Itt egy török úr két
4347 I | évesnél. A szeme pilláján harmat gyanánt csillog a könnycsepp.
4348 I | kimenését! Hajának hidegségét és harmatos nedvességét! S hogy mért
4349 I | asztalnál.~- Az üveges állhat harmincezerig, - mondta a pékné.~- Hát
4350 I | papiros.~- Mégis vastag. Harminchetes?~Leoldotta a cipőjét és
4351 I | álla meg kicsi. A bajusza három-négy szál, seszínű valami. A
4352 I | azt vélte, hogy rádől a háromemeletes ház.~A következő percben
4353 I | A legkisebb leány - csak hároméves -, ahogy ott futkosott mellettünk,
4354 I | csavarva.~Meggyújtotta a háromkörtés villamoslámpást. Az ablaktáblákat
4355 I | Jézus házának lakói a nagy háromméteres márványasztal körül. Csak
4356 I | kis angoramacskák. Mind a háromnak újmódi drága bábu a kezében.
4357 II | napra adna egyet az Isten! Háromszázhatvanöt gyesznó!~- Ugyan már...!~-
4358 I | ég tiszta volt. A széles hársfasor a tavaszi gyönge-zöld lombokkal
4359 II | készült dudáknak csúfondáros harsogása között, végig a falun a
4360 I | fehérneműben.~- Ide glédába! - harsogott a tiszt szava. - Te Gazsi,
4361 I | kis gyerekek hajadonfővel, hasig nyitott elejű ingben, játszanak.
4362 I | is próbáltam. Ez se nem hasis, se nem ópium. Ez valami
4363 I | a fekete éjszakát villám hasítja át, s egy pillanatra megvilágítja
4364 I | Bocsánatot kérek ezért a hasonlatért, de nincs különben.~Hát
4365 I | mint, mint... Aztán, hogy a hasonlatot nem találta meg, belesült,
4366 II | eledel. Semmiféle eledel sem hasonlítható ehhez. Finom, szép, jóízű.
4367 I | a magam lengő valójához hasonlóan. Három gyermek leng mellette.
4368 I | íze valami ámbraillathoz hasonlóra változik és édeses, bársonyos
4369 II | szakértők ítélete szerint teljes hasonmása.~Állatunk ugyanis egyszer
4370 II | TÖRÖK IGAZSÁG~Ott ült Ali Hasszán, a bölcs kádi a vörös selyempárnán
4371 II | és alapos iskolázás után használhatná.~Ami a Tóth Antal szamarának
4372 I | az orvossága. Oszt nem is használt az orvosság, hanem úgy múlt
4373 II | haszon. Köszönöm az ilyen hasznot! Ebből látszik legjobban,
4374 II | tartott sokáig. Tóth Antal rút haszonlesésből eladta a rektortól vásárolt
4375 I | pikulázok én mindjárt a hátadon!~A rabok az éhség gyönyörével
4376 III | eddig volt és egy ismeretlen hatalom sasszárnyai emelik az érzelemnek
4377 I | agyonütöm, aztán elviszem a hátamon a Majnár hídjáig. Bevetem
4378 II | előtted, bölcs kádi. Veress a hátamra vagy tizenkét bambuszt...
4379 I | az emberi kor legvégső határáig.”~Eszembe jutott aztán a
4380 II | jöttek. Lehet, hogy más határban volt dolguk, lehet, hogy
4381 I | Semmi egyéb fa a hegyekkel határolt fehér síkon, csak egy sor
4382 III | igen is vélhetőleg rövidült határozó: igenyesen.~ ~
4383 III | ja-ra. De van ezer.~Minden határozószó. A kérdés sarkszava is.~
4384 III | kérdőmondat sarokszavával vagy határozószóval szokott felelni, mikor igenel.
4385 I | ihol egy ezüst tallér.~Hátat fordított és kivörösödött
4386 I | az ajtaja mögé bújt, és hátba buffantotta a belépőt. Egyszer
4387 I | üvölt odalenn:~- Á-á-á-áó!~Hátborzasztó hangok. Mintha nem is emberi
4388 I | meg betakartam az én kis hatéves fejemet, és végig viszolgott
4389 II | népet, a pópával együtt.~- Hatezernégyszázöt - mondogatta diadalmasan. -
4390 I | lépdegél feléje. Alig a hatodik lépésénél elvesz a föld
4391 I | festi, hogy megmutassa a hatóságnak? Elhanyagolta a község a
4392 I | kapott mindennap egy-két hatost, birkafejet, májat, borjúlábat,
4393 II | is kellett venniök vagy hatot; továbbá ünneplő csizmát
4394 I | mély imádkozásokat. Meg is hatott mindig. Csak épp ott nem
4395 I | a papra való hivatkozás hatott-e, vagy hogy az út könnyebbsége
4396 I | a kezit, aztán játékbúl hátracsavarintottuk. Csak éppen, hogy a zsidó
4397 III | mit, ha mind behajtja a hátralékban levő fizetésemet, akkor
4398 I | annyira elcsodálkozott, hogy hátramaradt.~Mikor a dombra értek, amelyről
4399 I | a vörös bársony ülőkében hátrasüppedve, szeretettel nézett a mélázó
4400 II | aféle falusi, aki annyira hátravan az illemtudományok fejlődésétől,
4401 III | az ilyen papok előtt!~De hátravannak a nemzetes, téns, és tekintetes
4402 I | zsemlyét, ellobban vele a hátsó ajtón.~- Mi az? Mi történt
4403 I | haragosan ő is elgőzöl, ki a hátsóajtón az udvarra, a műhelybe.~
4404 I | forint talán elég. Hat évre hatszáz. Azontúl nincs költség.
4405 I | No meg, hogy azon éjjel hatszor is ivott rumos teát. Hát
4406 I | atyám! Egy borkupec,~akivel hatszor-hétszer ha beszéltem.~SEKSZPÍR:~
4407 II | amint a távolból gondolhattam, a vérfagyasztó látványosságok
4408 II | Megértheted a szavából.~A hátuk mögött valóban épp egy pópa
4409 II | olcsófajta fekete fátyol. Batyu a hátukon. Még a gyermekek hátán is.~
4410 I | kiáltott Olga az udvar hátuljába.~Az ölfák mögül egy álmos,
4411 I | A gőzős is nagy csuda. A hátultöltő puska még nagyobb csuda.
4412 I | volt, Bogár Miska. Az is hatvan éven fölül való vén legény,
4413 I | A mészáros fölkelt. Már hatvanéven fölülvaló ember, de még
4414 I | hajó igazgatására.~Az a hatvanéves ősz ember maga futkosott
4415 I | mondta a pékné.~- Hát hatvanezerig?! - csapta feljebb a hangot
4416 I | rámutattam a belsejében lappangó havannára:~- Tessék.~- Köszönöm, -
4417 I | érzi? Mikor ideérkeztél, havannaszivar volt tárcádban és az neked
4418 I | lehet hamisítani. Aki sok havannát látott, egy szempillantással
4419 I | kulcsot. A vállkendőjét, a havas-ibolyásat, leveti a vasalódeszka végére.
4420 I | házak előtt halad, hanem a havas-sáros kocsiút közepén. Bizonyára
4421 I | lépésnyire nem látni.~És a sötét havazásban egy ember botorkál. A feje
4422 I | Virágtalan nyár,~szennyes havú tél. És a többi: köd.~JUDIT:~
4423 I | cigányokat, s beköltözött a Jézus házába. Csak épp a pipázást meg
4424 I | kertet.~- Hogyan? Hol?~- A hazádban. Hiszen félig én is magyar
4425 III | mindjárt az elején így kezdi: „Hazádnak ren”-... Mi ez a: „nak ren”?
4426 II | védőeszközömet.~Eközben hazaérék.~A kulcs ajtómon vala.~Kevés
4427 I | Mert mikorra az András hazaért, a hízója úgy állt az ól
4428 III | emberszónál - és ez a szó: hazafi.~És az igazi magyar nótának
4429 III | beleszállanak a magyar emberbe és a hazafiság másvilágába ragadják. Ki
4430 I | mikor a Rákóczi tetemét hazahoztuk. Sokat hallottunk és olvastunk
4431 I | hogy leszakadt.~Az asszony hazáig futott. Az udvarra már úgy
4432 I | házsorra. Csibekovács Antinak a házáig ért az árnyék. Ahogy odaérek,
4433 III | azt az egy pohár bort, és hazaindul, a gonoszok ráfogják, hogy
4434 III | melyet Rákóczi magával vitt a hazájából, Rodostóba.~A Rákóczi-nóta
4435 I | senkit, csak betoppant úri házakba, és pisztollyal, puskával
4436 I | kastélyból.~A szomszédos házakból átkíváncsiskodnak az asszonyok.
4437 I | délutánonkint, mikor Etel hazalátogatott, nem győzte elbeszélni a
4438 I | unalma sárgállott az orcáin. Hazament aludni.~Másnap reggel ott
4439 III | minden dolgon.~Hátha még házas emberek!!~Van akkor beszéd
4440 I | ment. Ha asszony, gyerek, házasember ment arra, egy pillantásnál
4441 I | akkor járnak benne, amikor házasodnak, meg mikor temetkeznek.~
4442 I | hogy Erzsiké milyen jól házasodott. Három év múlva a férj a
4443 I | aztán mikor kétesztendős házasok voltak, az asszony elvesztette
4444 I | rájuk, amellyel minden új házaspárt nézünk. A férfi duzzadt,
4445 I | irigységet, diadalmat, végül házasságot.~- No, most magának gyenyerűséges
4446 I | nyílott.~- A bizonyosság már hazatért - suttogta a tanárné.~Görnyedt
4447 I | Elcserélte a házunkat a Gálék házával. Egy hét múlva beköltözünk.~-
4448 II | nyolc zsákot.~- Hogy bírjuk hazavinni ezt a sok mindent? - sopánkodott
4449 I | vagy, minek az neked?~- Hazaviszem az öcsémnek. Játszani jó.
4450 I | Még hét óra sem volt.~A házbeliek még aludtak akkor.~Kisétáltam.
4451 I | Tőled ugyan elvihetik akár a házfödelet is.~És az ágya szélére ült.
4452 I | kedveskedőn -, te gondos kis háziasszony!~És megöleltem, megsimítottam
4453 I | gyönyörű kesergőket, hogy a házigazdám majdnem kitett miatta a
4454 II | futja be forgószél gyanánt házról-házra az egész falut.~A vén Matyi
4455 II | közül.~Leereszkednek a havas háztetők közt, a város végén, s amint
4456 I | Láthatatlan kezek szaggattak háztetőket, és döntötték ki a kerítéseket.
4457 I | segíthetsz a bajon. Az uradat a háztól elijeszteni nem lehet. Katona
4458 I | uradat?~- Beszélje el a háztul valahogy. Meghálálom. Mondja
4459 I | elvörösödött.~- Már kitalálta, mit hazudjon - kesergett Olga.~- Nem,
4460 II | volt is rajta, nem tudott hazudni.~- Óh, te gazember! - ripakodott
4461 I | Nem, nem hazudott. A hazudó ember nem beszél olyan nyílt
4462 II | találtam rajta sehol.~- Vakmerő hazug te!~Sátán vállat rántott.~-
4463 II | Aztán majd meglátjuk, hogy hazug-e az én nevem?~Szent Péter
4464 I | nekem, hogy nem a saját házuk előtt ül, hanem a kertészház
4465 II | valami gyászhír érkezett a házukba. Azt hiszem, a távolban
4466 I | persze. És ő örült.~- A mi házunkban nincs kert - mondotta.~-
4467 I | Fégete cerna!~- Lehetetlen! - hebben meg a pékné s Olga is.~Már
4468 III | beszélgetnek, csak szólnak hébe-korba. Azt mondja például Barcza:~-
4469 I | De a janicsárok rá se hederítenek. Törökül fecsegnek egymással,
4470 I | péklányokkal, de rájuk se hederített. Majd bizony ilyen csitrikkel
4471 I | hálószobában. Hosszúkás mint a hegedű. És halk zengéssel verte
4472 II | fényes szárnyú kis aranylégy hegedül ide-oda cikázva a domb zöldsége
4473 I | cigányprímás, akinek eltörték a hegedűjét. Az anya intésére fogta
4474 I | semmit, mert benne van a hegyben.~A hegy oldalán ekkor csakugyan
4475 II | hát te az egész életedet a hegyekben aludtad át talán? Hát iskola.~-
4476 I | leánya. Az sincs vele. Túl a hegyeken lakik. Megátkozta a boszorkány
4477 I | elsötétedett, s a tenger mozgó hegyekké változott.~Eleinte csak
4478 I | rögei.~Semmi egyéb fa a hegyekkel határolt fehér síkon, csak
4479 II | tűzi fel a fehérvári bicska hegyére, és hogyan illeszti össze
4480 II | a szája görbe, a fülei hegyesek, úgy néz ki, mint egy megborotvált
4481 I | bajuszkája pomádéval volt hegyesen fenve, valami rózsaillatú
4482 II | gondolatokba borultan.~Hát a hegyi úton valami szegény család
4483 I | hogy minek járnak a mi hegymászó embereink az Alpesek közé;
4484 II | mellett van egy barlang a hegyoldalban, abba idejekorán eljutottak.~
4485 I | szekérzörgés hallatszik. A hegyoldalon érkezett föl a szekér.~-
4486 II | Szállnak. Egyszercsak Sátán a hegyoldalra les, arra gyorsítja az útját.
4487 I | Andorás? Általmennék a hegyre, aztán egy hordó új bort
4488 I | földre mutatott -, ez olyan hegyről való, ahol tündérek vannak.~-
4489 II | egy irdatlan nagy, havas hegységen is által, egy kanyargó folyón
4490 I | végeztével tanakodtak. A hegytetőről már látszott az esti szürkületbe
4491 I | főzhetne tán nekem két tojást héjában.~- Lehet. De nem tetszene-e
4492 I | a villával, és csak úgy héjastól bevesz egyet. Harap hozzá
4493 II | semmiség! Ez a szív csak Heléna sötét hajának árnyában akar
4494 II | vagy te ehhez a tündéri Helenához képest! Ez olyan, mint az
4495 II | hosszú fehér nyaka van Helenának; oh, egy hattyú elszégyellné
4496 II | volna azzal a tündérszép Helénával átábrándozni egy enyhe nyári
4497 II | az illata is, az az édes heliotrop-illat, mely annyiszor mámorossá
4498 II | várt gyalázata fölött, ott helyben lefizette az egész bírságot, -
4499 I | az orvosét a magam pohara helyébe. A bor egyformán félig volt
4500 I | Miért késel? Neked nincs helyed többé a világban.~Megrázkódott.~-
4501 II | Ostoba szamár! Mars a helyedre!~Az angyal panaszosan szólott:~-
4502 II | elkeseredetten. - Gyerünk kisebb helyekre. Gyerünk Európába.~S megint
4503 I | kerek ebédlőasztalnál.~Az én helyemen a doktor ül. Köztünk a feleségem.
4504 I | ahogy visszaigazodtam a helyemre, hogy az arcom eltorzulását
4505 I | táblákat. Nagy fehér táblák. Helyenkint mozgó betűkként feketélt
4506 I | abba. Csak azért kelt föl a helyéről, hogy néhány percre pihentesse
4507 II | készítette el az anyjukom.~- Helyes - felelt elégült arccal
4508 I | félnapi sétálgatásért.~Lukács helyesli a művészetet és a két koronát.
4509 III | az atyafiaknak, dehát nem helyeslik a dolgot. Miért?~„Mer nöm
4510 II | is távozzak.~A bölcs kádi helyeslően intett.~S mélázva nézte
4511 I | kövirózsa maga választja meg a helyét, ahol életet kezdjen, virágozzon,
4512 II | Tercsi szívére! Itt a ti helyetek, nem is tép el innét semmi,
4513 II | réz gyertyatartókat is, helyettük ezüsttel tömték meg őket.~-
4514 I | törülgettem a pakfonvillát.~Elénk helyezi egy nagy lábosban, melléje
4515 II | beállította egy réztartóba, s úgy helyezte el, hogy az üreg repedésein
4516 I | másnaptól már családtag volt. A helyi újságba is belekerült az
4517 I | kendőbe meg máshonnan. A két helyről vett föld egyszínű volt.~
4518 I | Glóbusoddal,~a művészeid is helytállanak.~És hát az új írók? Új tollak!
4519 III | fordítják a szótárírók. Helytelenül.~A magyar igen: sehr, allzu,
4520 Gardon| darabjai, de feltétlenül helyük van egy teljesebb Gárdonyi-kiadásban.
4521 III | beleélik magukat föllebbvalói helyzetükbe, hogy utóbb csaknem azt
4522 I | Betérek majd a temetőbe is.~Hemnet fiacskám, óh kis Hemnetem!...~
4523 I | Hemnet fiacskám, óh kis Hemnetem!...~A tavasz első ibolyácskái~
4524 I | Viszontlátás boldog reményében!~Oh, Hemnetkém, kis kékszemű virágom,~tudom,
|