1-arany | araro-bemut | benez-cimbo | cime-duhos | dulev-elove | elovo-fakly | fako--folem | folfe-gyero | gyert-hemne | hempe-inton | ipark-karty | karu-kinyi | kinyo-kotro | kotta-lerak | leraz-meggy | megha-milli | miloi-nyarf | nyarg-orsza | ortod-predi | prem-sarok | saru-szele | szeli-tanal | tanar-tottu | totyo-valto | valts-zarni | zarod-zuzog
Part
4525 I | ide!~És sírt folytonosan.~Hempergett dühében a pajta előtt a
4526 II | paprikás szalonna-idillben hempergődzött már ekkor minden gondolatom.
4527 II | ötvenöt pengőt adott érte egy hentes. Júniusban nem is vásárol
4528 I | hercegek és lényalók,~gazdag henyék pillangó-élete.~Szép príma-jérce
4529 I | Reggel meg kávé helyett herbateát isznak, pedig nem betegek.~
4530 I | szivarok, amelyekből a velszi hercegnek gyártanak.~- És abbahagyta
4531 I | Ettünk tíz párt. Ettünk utána héring-halat. Aztán disznó pecsönyét.
4532 II | holdvilág! A szeme olyan, mint a heringé, az orra fel van gyűrve,
4533 I | cirkusz megbukott, mert a herkulesét legyőzte egy Balogh-Pösze
4534 I | napfény.~Mi öltözteti talpig hermelinbe~a fákat, bokrokat, ha nem
4535 II | álló Szent János is fehér hermelinpalástot kapott. A patak mérföldekre
4536 I | férjhez menni. Leányfővel hervad el. És élnek majd egy födél
4537 II | közé, a te arcodon, Tercsi, hervadt keserűlapu sárgállik bánatos
4538 I | létezik!~A leány napokig, hetekig halogatta az ügyet.~Néha
4539 I | szolgált. De ő csak három hetet töltött a kaszárnyában.~
4540 I | a két meghívásra. A jövő hétfőn külföldre utazok, s nem
4541 I | Budapesten volt náluk és csak egy hétig, abban az időben, amikor
4542 I | olvasott fel novellákat a hetilapból. És ha éppen semmi mulatság
4543 I | forrón a legény. - Tudja, hetivásár volt, és délig nyüzsgött
4544 II | Ő tartotta valamikor, hétnapos korában, az áldó-kő szent
4545 I | bátyám?~- A szüretkor múltam hetven.~- Nem véltem annyinak.~-
4546 I | hét múlva, ahogy kilép a Hétvezér ajtaján, látom hogy a kabátján
4547 I | szót váltott vele; eleinte hevesen, aztán nyugodtabban. Csakhamar
4548 I | volna, sehol még egy repedés hézaga sincs a barlangban.~Bementem
4549 I | olykor sár és polyva is,~hogy hézagok betöltve legyenek.~JUDIT:~
4550 Gardon| magyarázható, hogy olyan írások is hiányoznak, mint „Az ételek királya”, „
4551 Gardon| hiteles szövegét.~Kötetünk hiányt pótló ciklusa az a hat írás,
4552 I | és a rózsáskertből nem hiányzott más, csak egy kis gyereksírás.~
4553 I | reggel nem tudom elmondani hiba nélkül a jeles Epaminondast.~
4554 I | is az orvosra, hogy azt a hibámat jóvátegyem.~És mentegetődztem
4555 I | igen evett. A kérdésekre hibásan felelt.~Sári már akkor megint
4556 I | Mindjárt az első megszólalásnál hibázott. Erzsike kisasszonynak címezte
4557 I | hogy ne szaladjon, mert hidegbe nem egészséges a. Nem lesz
4558 I | pléhkályhába, hiszen itt hidegebb, mint kint.~Andorás lerakta
4559 I | abba az évbe. A fiamon is hideglölés járt azon a tavaszon, harmadfél
4560 I | puskát. A puska vasának hidegsége végigborzongatta. És mintha
4561 I | hozzá azt a csontmetsző hidegséget, azt a kábító émelygést,
4562 I | éjjeli kimenését! Hajának hidegségét és harmatos nedvességét!
4563 I | Elhanyagolta a község a hídépítést, az utat, az árkot. Bezzeg
4564 I | mélységbe, a tóba.~Mikor a hídhoz ér, a zúgópartjának árnyékából
4565 I | elviszem a hátamon a Majnár hídjáig. Bevetem ott a híd alá.
4566 I | nem-mondtam volna, semmiért.~És higgye el, hogy távol járt abban
4567 II | megdöbbenéssel kérdezhetik: mit higgyen hát már az ember?~Nekem
4568 III | semmi mély érzés; semmi himnuszi szárnyalás. Az én dallamom
4569 III | volt, hogy pályázzak. A Himnuszra se pályáztam volna. Hanem
4570 III | mondja odafenn:~- Írtál-e Himnuszt?~- Nem. Nem is írok. Egressynek
4571 I | mondja Olga. - De a szobai hímzéseket mind ismeri. Újat kell valamit.~-
4572 I | rézláncot, talán többet hinne az ember. Hát mondom, nem
4573 III | man die Arbeit des Lebens hinter sich hat.” (Schopenhauer.)~
4574 I | várta őket a tiszttartó. A hintó előtt négy büszkén toporzékoló
4575 I | Felvehetnél engem egyszer abba a hintóba!~A gyerek gondolkodva nézett
4576 I | láttam a templomban, meg a hintójukon. Ezek a grófok is így forognak
4577 I | csink-csinkeltek. Elegáns hintók lovai csattogtak. Egy-egy
4578 Gardon| s máig legteljesebbnek hirdetett sorozatát. Az ugyanis még
4579 I | olvasható:~„Az egyetemi hirdetőtáblán Mikey Lukács nevű vidéki
4580 I | ma estére dalos mozi volt hirdetve a kávéházban, és a három
4581 I | csak juhászok költötték a hírét.~- Lehet - mondok -, ámbátor
4582 I | mindenféle jószerencsét: hírhallást, szerelmet, irigységet,
4583 II | abból harangozó lett, vagy hírlapíró. De persze földműves lett
4584 III | yes-sel. Csak éppen a tudósok, hírlapírok és egyéb nyelvrontók tették
4585 Gardon| mely Gárdonyi életében csak hírlapokban, kalendáriumokban látott
4586 II | kívül érezte, hogy régi jó hírnevének és becsületességének nimbusza
4587 I | akkor, nem tudtam volna hirtelenibe még a körösztnevemet se.~
4588 I | álmélkodik a juhász - hisz ez a mi lovunk.~- Az a.
4589 I | kitartással vágott a felbuzdult hiszékenység.~Mert mintha az egész hegy
4590 I | már. Tudod kiket értek, a hiszékenységgel seftelő szocialistákat.~
4591 I | tudja? Próbáld meg. Te nem hiszel a lelkekben?~- Túl is vagyok
4592 III | hogy utóbb csaknem azt hiszik, hogy az ő rendeltetésük
4593 I | csoda ez. Ha nem volna semmi hit a földön, ha az Isten neve
4594 Gardon| arra, hogy Gárdonyi által hitelesített szövegek (a szerzőség maga
4595 Gardon| megjelent közlést fogadhatjuk el hitelesnek.~Ha azonban így van, némi
4596 Gardon| kötetben megjelentek, így hitelességükhöz nem férhet kétség.~Mindebből
4597 Gardon| beleírással zülleszti hiteltelenné a posztumusz köteteket.
4598 II | minden keresztény ember hitet merne rá tenni, hogy a legbecsületesebb
4599 II | egy keresztény felér ezer hitetlennel.~- Hát jó - mondotta -,
4600 I | beszédéből kitűnt, mégis hitt a papnak. No nem vakon.
4601 I | beteges. Braun Ilkának hitták - zsidólány volt. Valami
4602 I | csillagomnál~gyújtották meg hitványka mécsöket...~(Vállat von.)~
4603 II | lengedező szakállát.~- Maga úgy hív engem, hogy te.~- Maga is
4604 I | NYAKKENDŐ~Lakodalomra voltam híva egy távoli rokonomhoz. A
4605 I | Mentem egyenesen a paphoz: hívasson valakit, akinek jólesik
4606 I | lásd kisfizetésű, alsórendű hivatalnok, fiatal is még, húszéves
4607 I | elolvasható szeleteket. Hivatalosan kiderítik, hogy a maga szándékából
4608 I | tudom, hogy a papra való hivatkozás hatott-e, vagy hogy az út
4609 I | aztán megmondta, hogy mér hívatott:~- Hogy hát - aszongya -,
4610 I | Kissé nyugtalan, hogy a pap hívatta.~- Lukács - mondja neki
4611 I | kocsisa. Az ám. Hát azért hivattalak, Lukács, hogy hát izé, mit
4612 II | papok tűz körül táncoltak a híveik előtt és énekeltek torkuk
4613 II | mondja Sátán -, az én híveim-e? Vagy a ti híveitek?~- Sem
4614 III | De nem úgy gondolkoznak a hívek. Suttogják még a gyerekek
4615 I | kezét nyújtotta Gyurinak:~- Hívja meg a lakodalomra - rebegte -,
4616 I | a cselédjének:~- Eredj! Hívjad át Gács Andorás bácsit.~
4617 I | este lesz, így szokás.~Kit hívjak?~Az orvosán kezdtem.~Az
4618 II | bírnánk ketten visszaemelni.~- Hívjunk valakit...~- Hallgass! Ha
4619 III | Vidéken:~~~~~~Bertának hívnak?~~~~- Igen.~~~~- Annak.~~~~~~
4620 I | rebegte -, álom. De a hívó szó igaz. Nincs helyem többé
4621 I | mosolyog rám.~- Ossziánt hívod? Én vagyok.~- Ugyan ne bolondozz!~-
4622 I | gondoltam, hogy vendégeket hívok. Szilveszter este lesz,
4623 I | többé!~Az anya benyitott. Hívón intett Sárinak. Kivonta
4624 I | pára a gerendák közé bújt. Hívta, siccelte, - hiába: a macska
4625 II | különbséget, hogy engem ifiúrnak hívtak, őt pedig kisasszonynak;
4626 I | megölöm. Én nem öldöklésre hívtam őt meg, hanem vacsorára.
4627 I | szavakat:~- Nándorfehérvártól Hizárlik egy nap. Aztán Baratina.~-
4628 I | Baksáné háza irányába. Hát a hízó mindjárt fölpöndörítette
4629 I | mikorra az András hazaért, a hízója úgy állt az ól közepén,
4630 I | rendelte, hogy túlságosan el ne hízzék.~Hát Sári nagy sebtében
4631 III | szószékről, hogy mindenki ráérti.~Hja! A tanító mintaember!~A
4632 II | Megindultunk a ropogós hóban az erdőszél felé. Marci
4633 II | gyesznó ára ócskaság van itt. Hoci csak egy zsákot!~Letűzi
4634 I | mindezeket gyakran, különösen a hodály előtt, ahol a juhászok esténkint
4635 II | mérföldekre nyúló hosszú, vastag hódunyhával van betakarva.~A jó Isten
4636 I | leültek a vendéglőben. A hölgyek fagylaltot szopogattak,
4637 I | megveszett dühöngő erő, és hömpölygeti, nyomja, emeli, csapkodja
4638 I | az utolsó matróz.~Ekkor hömpölygött ismét egy nagy tarajos sötét
4639 I | Mindenki tudta, hogy ha kissé hörcsög is Lukács, nem rosszcsont.
4640 I | is, onnan is gyűjtötte a hörcsök. Éppenséges-éppen az a böcsület,
4641 I | istenes cselekedet, mert a hörcsökkel jól kipéldázta kend, hogy
4642 I | engem böcsületre? Hát ha hörcsöklyukat tanálsz, nem ásod-e ki a
4643 I | Könyvárusok is...~SEKSZPÍR:~A jó hörcsökök...~JUDIT:~Azokat rendre
4644 I | Kifosztják-e nélkülem a hörcsököt? Bizonyosan kifosztják.
4645 II | felemelkedőben volt, egy mély, kínos hördüléssel arcra bukott.~---------------~
4646 I | A doktor elszörnyülködő hörgése szakította meg a leány beszédét:~-
4647 I | nekem savanyú. De kend csak hörpögesse.~Ivott, és egyre melegebben
4648 I | Rogyadozó inakkal botorkál a hóesésben, az útrejtő éji világban.~
4649 I | gondolattal nem foglalkozott ott a hófellegek fölött, hanem csak avval,
4650 I | rá könnyező két szemét.~- Hogy-hogy?~- Miért jelent meg nekünk
4651 II | kígyóbot azonban, nem tudom hogyan-hogyansem, éjjel megelevenedett. Csaknem
4652 II | Egyszer ugyanis, hogyan, hogyansem, a vén Matyi eljátszotta
4653 I | ember, tekintetes uram.~- Hogyhogy Andorás bátyám?~- Hát úgy,
4654 I | leány megélénkült.~- Óh, hogyisne. Elfelejtenéd akkorára.~-
4655 I | szemlélődök, fülelek.~Csak egy-egy hóhuppanás, olykor gally is recseg.~
4656 I | valóban, azon a száznegyven holdas zöld szőnyegen az a rózsaszínruhás
4657 I | a következő megnyílása a holdfényre esett. Az erősfényű telt
4658 II | ágyon. Künn a tavasz hideg holdja világol, benn sárga viaszfáklyák
4659 II | majd ezen a napon.~Éppen a Holdnál tartottak.~- Ülj hát ide
4660 II | megtartották, s az angyal másnap a Holdra szállott.~- Óh - mondotta
4661 II | fiziognómia? Lapos, mint a holdvilág! A szeme olyan, mint a heringé,
4662 I | mint mikor a téli mezőn holló száll át.~Aztán többet nem
4663 I | de az arc így is a nemes hollóarc; minden Korláthnak ilyen
4664 I | erős orr és apró fekete hollószem!~- Hogy hínak, fiam?~- Pistának
4665 I | szeme nagy, és az arca nem hollószerű, csak aféle jóságos öregasszony-arc,
4666 I | még negyven éves. A fején hollótollas fekete szalmakalap. A derekán
4667 I | csak ketten osztozkodnak? Holnaptul kezdve gazdag mind a kettő.
4668 I | nem szól. És ez így lesz holnapután is, azután is, mind élethosszat.
4669 I | nem kíván semmit. A ruhája holtáig eltart. Ételben, italban
4670 II | agg táltos szava szinte holtakat ébresztőn könyörög:~- Árpád!
4671 I | torzul el:~- Mi az?~A leány holtra sápadt arccal emelkedett
4672 III | falut, hogy a tanító úr holtrészeg volt, úgy vitték haza, mint
4673 II | visszaszállt. Elrejtette a holttestet, aztán felöltötte a fiúcska
4674 II | délután nála voltam. Az esti homály átderengte a szobát, és
4675 I | adjuk?~Etel áll a bubos homályában és fénylő szemmel nézi Lukácsot.~---------------~
4676 I | égen,~s fényes palástja is homályba száll,~előtűnnek az apró
4677 I | csodálta.~Aztán előbújtak a homályból a békák. Felfújódva, ajakbiggyesztve
4678 I | voltak. Csak a mészáros ült a homályosan égő lámpás alatt az asztalnál,
4679 I | És az órájára nézett.~Már homályosodott a bolt. Sári is gondolt
4680 I | és a két vállán egy kis hómaradvány olvadozott. Az alján is
4681 I | Ki nagy? Senki. Vergil? Homérosz? Dante?~Kerékküllőre tapadt
4682 II | mindnyájan láthattuk nemes szép homlokán Isten Urunk jegyét. Akit
4683 II | árnyékot vetettek fehér homlokára -, óh, ilyenkor úgy nézett
4684 I | dörmögte elfelhősödött homlokkal a pék.~És kedvetlenül mozgatta
4685 I | éreztem, hogy olvassa a homlokom fala mögött a gondolatomat.~-
4686 II | pedig elröppen az álom, a homlokomat a tenyerembe téve, tűnődöm
4687 I | olyankor legverejtékesebb a homlokuk és leghólyagosabb a tenyerük.~
4688 II | arabust találtam. Ott feküdt a homokban, egy döglött teve mellett.
4689 II | földnek más a virága, s más a homokosnak. A kövecsesnek ismét más.
4690 II | részvét mellett a szellemek honába lengett át.~Némelyek talán
4691 I | Mennyire kifejlődött egynéhány hónap alatt! Még ideálisabb, mint
4692 I | ügyvédné leánya, aki néhány hónapja meghalt. Az ügyvéd eljött
4693 II | egyiptomi kígyóbűvölő. Három hónappal előbb láttam a piacon, nagy
4694 II | odaépíttesse palotáját. A honnmaradó népnek is alkalmas hely
4695 I | húztam fel.~A kisbaltát is a hónom alá vettem. Mert azokban
4696 I | kerékvágások; eső után vagy hóolvadás idején jó kép lenne. De
4697 I | kellett a tisztásokat, meg a hóomladékot, ahol halommal hevert.~De
4698 II | szállongtak. Mint ahogy a hópelyhek szoktak. Mikorra a földre
4699 I | fehér selyemkendőn, mintha hóra szórt kék virágocskák volnának,
4700 II | hogy mai napig olyan ruhát hord, amelynek neve hallatára
4701 I | igaz. Ha a papok pakfonórát hordanának és rézláncot, talán többet
4702 I | nagy tükröt cipel arra két hordár. A lovam megijed. Bizonyosan
4703 II | rebegte az asszony. - Hordjuk el apránként...~- Majd bizony!
4704 II | Alászolgája! (Eldobja.)~Itt is hordok még valamit (a mellényzsebébe
4705 I | a komám -, bizonyosan a hordókat hozatja ki.~Csakugyan av
4706 I | hallott ilyet!~Mégishát hordom-hordogatom a vesszőkosárba. Egyszercsak,
4707 II | mindenütt! A te ravaszságod hordoz engem a városokon, a magad
4708 II | kérdezi Sátán.~- Hol hordozol te engem, huncut! - feleli
4709 I | vén fákat. Mer látom, hogy hordták. Nem is régen.~Továbbindult.
4710 I | ahol a csónakban üldögélve horgászott, míg a kertészbojtár gilisztákat
4711 I | nyúltak.~- Mivel nyúltak le?~- Horgokkal, vasrudakkal.~- És mit húztak
4712 I | elkészítette nekik a halászó horgot. És Keszeg úr... olvasott
4713 I | melegnek. Néz.~Csend. Alvók horkolása. Kályhának halk mormolása.
4714 II | alatta: fülesek, fületlenek, horpadtak, porosak.~- Gyújts egy másik
4715 I | bakterfiú ivott a sapkája horpaszából.~Az ispán akkor tért vissza
4716 I | mint akármelyik mezítlábas horvátgyerekből.~Ha mégegyszer
4717 I | Júlia. Vagy lármásszájú hős,~kinek feje gombócként gőzölög.~
4718 II | s végigbillegtem rajta hősiesen.~A kisasszonykák csodálkozva
4719 II | Földet széltében, eljártam hosszában, de a ti híveiteket nem
4720 I | egymértékű nyomok; egyik lépése hosszabb valamivel, ha csak két ujjnyival
4721 Gardon| kiállításban jelentek meg írásai és hosszadalmas pereskedésbe keveredett
4722 I | tud a kastélyról.~Egy óra hosszánál is tovább tartott a vallatásom,
4723 I | cigarettái is kétszer olyan hosszúak, mint amilyet más ember
4724 I | akasztotta a lábát, mint a hosszúlábúak szokták?~Nem gondoltam vele.
4725 I | oláhok.~De kilométernyi hosszúságúra nyúlna az én leírásom, ha
4726 I | pacsirtaének.~S ha játszanak hőst, szüzet, vagy nemest,~királyt,
4727 I | szinte földig meghajlottak a hótehertől.~De mégse a havat láttam
4728 I | azért világos vót az erdő a hótól.~A mekegés egyre hangosabb.~
4729 II | táncoltam vele, mint egy őrült hottentotta. A 7 forintos lakkcipőm
4730 II | szerezhet mindent, mert akkor hóttra dolgozza magát.~- Eh - felelte
4731 I | völgyeken át, az araszos hóval borított szántóföldeken
4732 II | hallja már a fejedelem, - hozassa el a család az agg Imecset,
4733 I | bizonyosan a hordókat hozatja ki.~Csakugyan av volt. Felhaladt
4734 I | mások meg pópát akartak hozatni, hogy a hegyből elűzze a
4735 I | Ezt a leányt a szakácsné hozatta fel a faluból, hogy legyen
4736 I | vereset, fél litert. Vagy hozhat egész litert is. Aztán hát
4737 I | az első gyermek magával hozná azt születésében és átadná
4738 I | mintha láthatatlan szárnyak hoznák, oly könnyű a futása.~A
4739 I | szegény is. Szeretném, ha hoznál magaddal egy-két jó gondolatot.
4740 I | talán benne, de lehet, hogy hoznának ide a természet csudáit
4741 I | aztán egy hordó új bort is hoznánk visszatéret.~Hát el is mentünk.
4742 I | eperfán...~Azt be lehet hozni, el lehet sütni...~Csak
4743 I | suszternek meg kellett volna hoznia a cipőnket.~Sárga cipőt
4744 II | munkából a kapát és fáradságot hozó férfiak. De a Tóth Antal
4745 I | amelynek csak a külső színéről hozogattak egyet-mást az angolok. De
4746 I | megcsillant.~- Nohát én meg hozok - mondta hévvel. - Van egy
4747 I | valami sürgetős levelet hoztak.~- Hozd be! - mondja a zsidó.~-
4748 I | A teremtésit, hát mikor hoztok már ide is!~Szomorú est
4749 I | ásnak. Pénzt adtak össze, és hozzáfogtak a munkához. Hanem mindjárt
4750 II | Ember - felelte az angyal, s hozzágondolta: itt a Földön is.~- Ostoba
4751 I | önteni.~Ehhez a búbánathoz hozzájárult egy erős meghűlés, s a szép
4752 I | nem járt társaságba, se hozzájok nem járt senki. A betegek
4753 I | vagyok az első európai, aki hozzájutottam.~Kedvtelenül verte le a
4754 II | eldobom, ne legyen semmi, ami hozzáköt! (Gondolkozik, aztán némi
4755 I | törte a nyakát.~A juhász hozzákötötte a paripát egy útszéli akácfához.
4756 III | kopott cigány. Rákóczi hozzátámaszkodott a fűzfához. Hallgatott.
4757 I | nyulat: - A nyuszit, nyuszit! Hozzátok ide!~Az anyja cukrot kínált
4758 I | legutóbb?~- Mit mondtam? - hüledezett az orvos. - Semmit. Azt
4759 I | akkor a mama is ott állt. Hüledezve nézett a leányára.~- Mi
4760 I | erdő belsejébe. Morgott, hümmögött, a fejét csóválta.~Már akkor
4761 II | gyilkosául tekintessék.~Hümmögve nézett a kereskedőre:~-
4762 I | bal tenyerében a gittet a hüvelykujjával. Aztán egyszerre mintha
4763 I | örömmel újságolta volna meg a húgának, hogy megismerkedett a kis
4764 I | Dantét, Sekszpírt, Petőfit, Hugó Viktort, vagy Puskint?...~-
4765 I | férjnél van. Látná a két húgomat, milyen csinos leányok.~-
4766 I | szolgálna. De meghalt fiatalon, hűlésben vagy miben. S Julcsát akkor
4767 I | gömbölyű. A szoknyája körülhullámozta minden lépését. Ezt
4768 I | is látszott a fehér por hulladéka. Igen elegáns volt különben
4769 I | temetés volt. Az utat a fákról hulladozó levelek takarták. Ott volt
4770 III | lélegzetvételek és a hangok hullámai felemelkednek vagy lemélyednek
4771 I | rajtunk, úgy, hogy minden hullámcsapás után csurgott rólunk a hideg
4772 I | következő percben magas hullámhegyre futott föl a hajó.~Mikor
4773 I | Lelkemnek partra vetődött hullámi~voltak csupán. Bár olykor
4774 I | rózsaszín jelent meg, s a hullámocska.~- Jó gondolat mégis - mondta
4775 I | útleírásokban olvashat ön hullámokról, de meleg szobában olvasni
4776 II | ajkak! Aztán az a sötét hullámos haj! Azok a rózsás arcok!
4777 I | kedvetlenségét énirántam! A boldog hullámot, mikor a doktor meghívását
4778 I | csodálatos mosolygás, egy átfutó hullámvonal az arca közepén.~Akkor ismerkedtünk
4779 I | az erejéből, s az itteni hullámzás is semmi ahhoz képest.~A
4780 I | könnyen megfesti a nagy hullámzást, de az olvasó sohse képzeli
4781 III | szárnyán, hogy:~Sárgarigó most hullatja a tollát.~Elfeledtem én
4782 I | A sötétségben hull a hó. Hullong nagy pelyhekben, némán,
4783 I | meg: a sötét magasban, a hullongó pelyheken át, öles nagyságú,
4784 I | aprózta bele a kondérba. Hullott a húsra vereshagyma is meg
4785 II | Isten szent nevével, ha hűlő ajkkal is, szólj! Szólj
4786 II | EGY KÍNOS PERC~(Humoreszk)~Náci barátom névestélyét
4787 Gardon| szerzőpár a korai karcolatok, humoreszkek, szatirikus tárcák zsengének
4788 II | Hol hordozol te engem, huncut! - feleli Szent Péter. -
4789 I | az orvoséval. Szerelmesen huny reá, és issza, kortyolgatja
4790 I | megkóstolom.~És hát kortyint. Hunyja a szemit utána. Csudálkozik.~-
4791 I | karját a felesége, hiába hunyorgatott neki Klotild is, nem tágított.~-
4792 I | volna. Ugye Klotild?~Klotild hunyorított Lukácsnak, hogy hallgasson.
4793 I | Az orvos is bizalmasan hunyorog.~Mikorra azonban én megfordulok,
4794 I | Olga kínos nyakhúzódással hunyta be a szemét. Megtántorult,
4795 II | mit szólna kend, ha így hupogatnák a bőrét.~Nevetett a vén
4796 I | kanásznak a baloskáját és hupp, Isten nevében! - belevágta
4797 I | lebbedez. Az akácfáról halkan huppadozik alá a hó. Egyéb semmi.~Bementem
4798 I | mindig az ő arcát viselte. Huri, az tündér.~Egyszer rózsát
4799 I | az átkozott!~Attól fogva hurikkal álmodtam, és a legszebbik
4800 II | szunyókálásból és újra elkezdte a husángolást, de olyan bősz haraggal,
4801 II | lábakkal, és kegyetlenül husángolta a szamarat.~Ez ilyenkor
4802 II | keresztbe tette az ölén a husángot, csöndes, lassú poroszkálással
4803 I | láttam doktorékat, ahogy kint hűseltek a kis kertben; a kövér doktor
4804 I | bele a kondérba. Hullott a húsra vereshagyma is meg paprika
4805 I | a templomnak, szép nagy húsvéti szent gyertyát.~De mégis
4806 I | forintjával veszik párját húsvétkor a városi piacon.~- Hadd
4807 II | KÉT NOTESZ~- A huszadik század meséiből -~Hát egyszer...~
4808 I | gazdálkodik. Van neki vagy húszezer forintja. Erzsike is vitt
4809 I | köveset. Az úrtól meg egy húszkoronás új aranyat.~De hát még amit
4810 I | Tizennyolc éves voltam. Ő huszonhat.~Épp fordítva: mintha a
4811 I | kávéháza előtt ültem, a terasz hűvösén. Csaknem a szomszédságomba
4812 I | leány kiül a vadgesztenye hűvösére, s egy arramenő fiatalember
4813 I | cseléd horkolt.~Az udvaron hűvösség borzongott át a tagjain.
4814 Gardon| bizonytalan szövegmódosításokkal, húzásokkal, jelzőcserékkel, a főszövegből
4815 I | muzsikaszóval temettet el. Hát azt húzassátok: Kidőlt a fa mandulástól.~
4816 II | jegenyés úton. A taligáját húzatta a szamárral. Valami őrölnivalót
4817 I | örvendezőé, akit a farkasveremből húznak ki. Gondoltam, a lakodalmi
4818 I | vont:~- Hát még kit ki nem húznának a Krisztus palástja alól?~
4819 I | dühöng.~Mert a tengerész nem húzódhatik el a vihar elől. A kormányosnak
4820 I | Odatekintett, s a fához húzódott.~A műhely vörös, párás világosságában
4821 I | az itteni leányok emiatt húzódoztak tőle.~De ő mégis pápista
4822 II | fogadtam neki, hogy sohasem húzom le, sőt meg is esküdtem,
4823 I | holtan heverő szpáhiról húzta le valahol az útfélen. A
4824 I | A feje a nyaka közé van húzva. Se kalap, se süveg rajta,
4825 II | mondám fogvacogva, s magamra húzván, nemsokára elaludtam...~ ~
4826 I | Hemnetem!...~A tavasz első ibolyácskái~ott kélnek újra sírköve
4827 I | asszony ágyát bontja, kellemes ibolyaillatot érez. Máskor is érezte azt.
4828 I | álmosságtól, kályha-melegtől, ibolyaillattól bódultan kissé beljebb feküdt.
4829 I | mert a kirakatban látta. Ibolyák fehér selyemkendőn, mintha
4830 I | is gondolhattam volna! Az ibolyás kendő volt a vállán.~- A
4831 I | szerényen.~Olga vállán az ibolyáskendőcske van, Sári csakúgy meztelen
4832 I | őzszín bársonyból, hanem ibolyaszínből.~- Szebb lenne bordó.~-
4833 I | nagytükörben... Nem szagolni többé ibolyát és nárciszt és édeskés gyöngyvirágot...
4834 I | kávét!~A kávé két óriás ibrikben csakhamar megérkezett. Nekem
4835 I | jóízűen lefetyelte. Még az ibriket is félrefordította, hogy
4836 II | fülecskék! Gömbölyű karok! Ici-pici lábacskák! Szerelmes vagyok,
4837 I | Veszett kutya üldözött idáig. Kérem bátyám, váltson nekem
4838 I | aszongya a koma -, csak idd meg magad.~A kocsis elkedvetlenül.~-
4839 II | Isten teremtménye. Voltak ideái, örömei, bánkódásai, ugyanabból
4840 I | egynéhány hónap alatt! Még ideálisabb, mint volt. A mozdulatai
4841 I | ezer jó ízét érzi? Mikor ideérkeztél, havannaszivar volt tárcádban
4842 III | cimbalmon: magyar a lelke és idegei vannak, amelyek beleszállanak
4843 III | játsszák helyesen, mert megidegenítik azáltal, hogy a részleteket
4844 III | százait, amiket ma már az idegenségbe hajló új nemzedékünk nem
4845 I | sétál. Mert az utóbbi évben ideges-haragos volt. Olykor annyira megbőszült,
4846 I | volt, és az a fene kendő...~Idegesen nyomkodta a bal tenyerében
4847 I | Volt is már egyszer valami idegjavító szanatóriumban. Oly ideges,
4848 II | De hallgass alá! Hiszen idehallatszanak a szép szent énekek. Tán
4849 I | szél fújja őket széjjel. Idehaza a kastély mindig üres, csak
4850 II | barlang a hegyoldalban, abba idejekorán eljutottak.~Mindenki ismeri
4851 II | maga lesz a feleségem.~- „Idéjem” - felelt komolyan és áhítattal.~-
4852 I | megszökjön.~- A rendőrség úgyis idejön - felelte nyugodtan a szabó.~-
4853 II | az, amiből legtöbb kell idelenn.~Hát a gyertyácskák, amint
4854 II | befejezése, mert a láng még idelent ég. Ég és világosodik közöttünk,
4855 I | lovászt hozott. Futtatnak az idén Pesten.~A juhász tűnődik.~-
4856 Gardon| vagy „retusálása”, azaz ideológiai szempontú átrostálása ellen.~
4857 I | Mária-képet, bádogbúl valót: ideszögezem egy fára, az erdei útra.~
4858 I | szép fehér kezit. Tessék idetenni egy négykrajcárost.~Gizella
4859 I | Mámort okoz, álomképet idéz elő.~- Hátha a lelkedet
4860 Gardon| ugyanúgy írja meg az első idilli gyermekszerelem történetét,
4861 II | ővele az angyalszerelem idilljét átéltem, s ha úgy találom
4862 II | árnyékos oldalán csüggött. Jó időbe került, míg el tudtam fogni
4863 II | megkísértheted őt? A te időd elmúlt. A te árnyékodnak
4864 I | miért nincsenek. A régi időkben bizony voltak. Ezt mindenki
4865 III | karmesteri pálcát, se az időmérőt, se a gépmuzsikát nem állja.~
4866 I | A mindent múlásba hordó Időn~az Élet áll csak diadalmasan.~
4867 I | nincs kép. Csak sétálunk.~Időnként egy-egy gyermekcsoport lódul
4868 I | gyakorta fölkelt, kiment kis időre, hogy bizalmas szavakra
4869 Gardon| Tárcák”), s fittyet hány az időrendiségnek. Sokkal kellemetlenebb,
4870 I | mellett az árokparton egy idős parasztasszony ül. Meztelen
4871 I | való vén legény, de sokkal idősebbnek látszott, mert se haját
4872 I | kocsmárosasszony (könyékig kormos, időske parasztasszony), csak bámult
4873 I | befecskendezték a szobrot.~~Idővel hova lettek a békák? - nem
4874 I | vevők. És némelyik ott is időz. Újságokat mond, újságokat
4875 I | hazulról reggel. Egy órát időztem otthon délben, aztán ismét
4876 II | különbséget, hogy engem ifiúrnak hívtak, őt pedig kisasszonynak;
4877 II | II.~Ifjúkori és alkalmi írások~
4878 II | alapvonásait, melyek már zsenge ifjúságában mutatkoztak nála, nem tette
4879 I | volt professzor, hogy az igazából engedjen. Hiába rángatta
4880 I | derék fiú és vagyonos:~csak igazgasd a nyakkendőjét hévvel.~JUDIT:~
4881 I | fiatalnak tartja a hajó igazgatására.~Az a hatvanéves ősz ember
4882 I | tízezret. Hát a boltja? És igazgatósági tag a takarékpénztárban.~-
4883 I | atyám...~SEKSZPÍR:~Anyád is igazgatta~az enyémet sűdőlegény koromban,~
4884 I | akinek a haját még nem igazgatták rendbe.~Bár én is így feküdnék -
4885 II | Ezek a gyönyörű kék szemek igazgyöngyökkel lettek tele, és arcomra,
4886 I | páratlanul becsületes, igazhitű ember... Mikor először volt
4887 I | Valami zománca van az igazinak, valami fakó-zöldes lehelet
4888 I | sodorja, nyalintja, ajka közé igazítja, s rágyújt.~S a kis tanító
4889 I | koromban,~míg végre is magához igazított.~Tizennyolc éves voltam.
4890 I | gyertyán.~S te is oly gondosan igazítottad~a nyakkendőjét...~JUDIT:~
4891 I | Meggyújtottam az istálló-lámpást: igazítottam a lovam alatt az almon.~
4892 I | Ugye Klotild? Ön hogyan igazodik el ebben a kétféle beszédben?~-
4893 I | rá sört. Egyszerre helyreigazodott az erőnk.~- Gyerünk vissza -
4894 I | ittunk, hát csakhamar helyre igazodtunk. Olyan helyre találtunk
4895 I | cigányasszonyok jóslatát igazolja. Szinte káprázott attól
4896 II | Éppen nem kérünk a te igazságaidból. Azt mered-e állítani, hagy
4897 II | lihegte az elítélt. - Ne légy igazságtalan! Hogyan is szól a Koránnak
4898 I | várakozásban, ahogy a misztikus igéket leste. A keze a szíve fölött
4899 III | a nemigent?~Germános az igen-nek kapcsolódó alkalmazása is,
4900 III | határozószóval szokott felelni, mikor igenel. Maga az igen is vélhetőleg
4901 III | megfelelően válaszol még az igenlésben is.~A magyarul nem tudók
4902 III | féleképpen tudja váltogatni az igenlést. Mérhetetlen nyelvi gazdagságában
4903 III | Különösen papoktól hallottam az igennek ezt a kötőszóképű alkalmazását
4904 III | vélhetőleg rövidült határozó: igenyesen.~ ~
4905 I | hogy nekiindultam egyszer igenyösen az akasztófának.~- Kend?
4906 I | belekandikál a pipájába.~- Csak igenyössen tessék, - toldja meg az
4907 I | nékünk, mint a tavaszi vetés: ígéret és gyönyörűség.~Az apa maga-magát
4908 II | mondtam elmerengve -, ígérje meg, hogy maga lesz a feleségem.~- „
4909 I | aranyat.~De hát még amit ígértek? Ha legalábbis két évet
4910 I | még mindig csak az álmai ígérték. Hátha az a cigányasszony
4911 II | választottja! Hacsak egy igét is!... A te ajkadon immár
4912 I | No - aszongya -, hát igyanak kendtek is. De csak egy
4913 I | bagnétunkér.~- Várj - aszongya -, igyunk még egy kancsó bort is.~
4914 I | magamban, én se iszok.~- Ihaték ebbül - biztatja a kocsis. -
4915 I | aki nyer, egy pohárral ihatik.~Szilveszter estéje volt
4916 I | Mondok, ha a koma ivott, ihatok én is. Kóstolom én is a
4917 I | fehérneműt kellett vennie, s nem ihatott napokig. Olyankor kedvetlenül
4918 I | bűnödért meglakolsz. De azér ihatsz.~- Míg fel nem akasztanak -
4919 II | Matyi egyszercsak mintegy ihletetten fölemeli a fejét és ziháló
4920 I | Nesze, kedves - mondotta -, ihol egy ezüst tallér.~Hátat
4921 III | III.~Publicisztika~
4922 I | lehet. Katona volt az, nem ijed meg semmiféle vízen járó
4923 II | szobakulcsomat szoktam tartani, de ijedelmemre nem találtam. Remegve szorítám
4924 II | paripák is különösképpen ijedeztek éjféltájt az istállóban.
4925 I | betömjük a száját. De ne ijedezz, csak úgy történik majd
4926 II | Csaknem szörnyet haltam ijedtemben. Akkor megint nem tudtam
4927 I | belé.~A két öregasszony ijedtségtől dermedten állt a szomszéd
4928 I | sikítozott, azér hallgattatták el ijedtükbe. A zsidó is megösmerte a
4929 I | ijedünk meg!~Hát nem is ijedtünk meg. A bagnétot is kihúztuk.
4930 I | Egy-két némettől még nem ijedünk meg!~Hát nem is ijedtünk
4931 II | parádézott.~Ez volt hát az ijesztő, a rabló, a zsivány, mit
4932 I | azt nem bírja el, hogy az ikertestvére a vele egylélek-testvér
4933 I | Sok torony. Nagy város.~- Iktimán.~A paraszt bólintott.~-
4934 I | Hej, de ihes vágyok! Soha iletembe nem valtam ilyen ihes. Három
4935 I | szívbajos, beteges. Braun Ilkának hitták - zsidólány volt.
4936 I | kezüket, arcukat, és hangosan illalláztak.~A leány lemászott a kocsiról,
4937 II | rongyot, s orromba szívtam illatát! Igazán nem tudom felfogni,
4938 II | egybeolvad a friss kenyér illatával, a só élénkké teszi, a paprika
4939 I | voltak és étvágykeltően illatosak. Sári sápadtan, szórakozottan
4940 I | minden júniusban egészséges illattal leheli be az utcát. Szóval
4941 II | felelte az ember.~Az is olyan illatú volt, mint a spirituszos
4942 I | be szokta locsolni valami illatvízzel a párnáját. De aznap este
4943 I | pohárban. Felét megitta. Én is illedelemből épp annyit, mint ő. Török
4944 I | mind a kettőnek egykedvű és illedelmes.~Az asszony poharában nincs
4945 I | kendőre esik. Magára teríti. Illegeti magát a sötét kamaraablaknak
4946 II | aki annyira hátravan az illemtudományok fejlődésétől, hogy mai napig
4947 I | rágyújtok! Az asszonynak is illene valamit vennem. Fekete selyemkendőt,
4948 I | ahogy meleg időben szokás.~- Illenék már, hogy valamivel viszonozzuk
4949 I | írnok az -, a patikust, és Illésfyéket, a nyugalmazott kapitányt.
4950 I | botját a hátán a karjai közé illesztve ment a föld puha szőnyegén.
4951 II | szamarának becsületességét illeti, ez egy ideig egy mocsoktalan
4952 III | nóták fölé mind ad libitum, illetőleg rubato jelzés való. Pokolba
4953 I | lúd az eget, s végre is illőnek érezte, hogy szóljon, miért
4954 I | meleg szobában olvasni az ilyeneket s átélni más. Mert a képzelet
4955 I | orvosságos üvegből se lehet oda ilyesmit önteni.~Ehhez a búbánathoz
4956 III | werden. Ja, es ist ein Trost im Alter, dass man die Arbeit
4957 I | be még a templomot, hadd imádkozzon a Mária-képe előtt.
4958 I | olyan álmodó-szemű mély imádkozásokat. Meg is hatott mindig. Csak
4959 I | élni? - mondottam. - Csak imádkozással foglalkozol-e? Téged az
4960 I | katekizmust, keresztvetést, imádkozást.~Minderről otthon nem tudtak
4961 I | Isten nyugtassa. Pap se imádkozhatik többet, min ő. A szentolvasó
4962 II | csupán a szájuk mozog, mintha imádkoznának.~Sokszor láttam így ezt
4963 I | kellett volna gondolatosabban imádkoznia, mint ahogy imádkozta.~Jó
4964 I | amelyik megelégít? Elvégre ha imádkozol, te is csak kérsz valamit
4965 I | gondolatosabban imádkoznia, mint ahogy imádkozta.~Jó sora vót őneki ott a
4966 I | mellettünk a vízben.~- Miért nem imádkoztál?~- Imádkoztam, de azért
4967 I | Miért nem imádkoztál?~- Imádkoztam, de azért hallottam a sírását.~
4968 I | Fölültök az ágyban és hangosan imádkoztok. Mikor odaérkeztek: És bocsásd
4969 I | a Miatyánkot!~A gyermek imádkozza. Unatkozva, ásítozva. Aztán
4970 I | Vajon mit akarhat?~A cseléd imádságba fogott, én meg betakartam
4971 I | hogy félbemarad miattuk az imádságom.~- Miért?~- Azon gondolkodok
4972 II | Nyolclovas szekér ment délután Imecsért, Buda alá, a szent áldozó
4973 I | Csuka Bandi rabolgatott imitt-amott. Ölni nem ölt meg senkit,
4974 II | igét is!... A te ajkadon immár a sorsunkat látó Szent Egek
4975 II | a szamarat a sánta Nagy Imre. Hajtja az alvégről befelé
4976 I | olvadoz rajta. Rogyadozó inakkal botorkál a hóesésben, az
4977 I | amint a szombat délutáni inasiskolából hazafelé nyargalt, meglátta
4978 I | kislány, hogyan viháncolnak az inasok. Hát akkor, ahogy meglátja
4979 I | járt-kelt a házban. Matyi inassal se patvarkodott. Nyájas
4980 I | barátom. Nem is tudtam, hogy Indiában járt.~Nézzük az Elek pap
4981 I | meg! Olyan kincset hoztam Indiából, amilyet Európa még nem
4982 I | De furcsa pipák azok az indiaiak!~A világosság egyre nyíltabb,
4983 II | tudom megmagyarázni, mi indított arra bennünket, hogy csókolózzunk.
4984 I | szálon sárgaréz pipaszurkáló. Indulás előtt a papnak a bagós skatulyáját
4985 I | miért tetted ezt?~A vonat indulását jelezték. Visszaültünk a
4986 I | nyugodtan cammogott, mint induláskor, én azonban már jobb szerettem
4987 I | keskenyebb. Aztán hát Olga indulatosabb, Sári csendesebb.~Néha azonban
4988 I | kapja az acatoló botot. Indulnak mindnyájan a munkába.~ ~
4989 I | rakodtunk. Aztán ahogy én is indulnék, hát egy nyaláb széna hevert
4990 III | második részében, ha az indulóütemeket egy kesergő ábránd meg-megálló
4991 III | nótában. Később ez a nóta indulóvá alakult át; de a második
4992 I | Semmi ez, tekintetes uram.~Indultunk. Megnyugvással láttam, hogy
4993 II | szikla félembernyi darabban ingadozik.~- Mi a fene? - mormogja
4994 I | S micsoda vízen! Micsoda ingadozó, ismeretlen mélységű, határtalan,
4995 I | előrelódult, és hosszan ingadozott.~- No - azt mondja aztán
4996 I | életében átíratja a fele ingatlanát Olgára, a haszon fenntartásával
4997 I | rajta.~A mészáros a fejét ingatta.~- Álljátok el az ajtót -
4998 I | visszaadja~gyermekkoromnak fehér ingecskéjét!~Szememnek fényét! Hajam
4999 I | leteszi a vasat. Fordít az ingen.~- Ő talán tudja a Gyuri
5000 II | lágy, milyen forró, milyen ingerlő; az ember szinte fél megszorítani
5001 I | Tudja isten... Egy kis inges gyermek. Mindig ott lézeng
5002 I | És felgyűrte a karján az ingét. Fogta a botját vagy nyúlt
5003 I | padlásra.~Sári éppen végez egy inggel. Ahogy leteszi a vasalót,
5004 I | Tenyérnyi feketés mocsok az ingmellen, de semmi vér. Csak élénk
5005 I | is megszaggatva állott és ingott.~Már akkor nem dolgoztunk.
5006 I | ájtatos csavargó, szentolvasós ingyenélő. Olvasó ugyan nincs a nyakában,
5007 I | mit csinál?~- Hát csipeget innejd is, onnajd is. Ménkű abba
5008 I | túlsó végén, meghallottuk az innensőn, akárcsak a kokas kukorikolását.
5009 II | helyetek, nem is tép el innét semmi, csak a halál!~És
5010 III | Kérem, sohasem szoktam inni, de az éjjel annyira fájt
5011 III | egy pohár bort sem szabad innia, s megfogadja, hogy sohasem
5012 II | hogy nem emlékezik.~- Adj innom - susogta újból.~De én csak
5013 II | nekidőlnek ketten. Mozgatják, inogatják. Befelé nem dől.~- Hagyjuk! -
5014 II | vegyest a nagygazdagok és az ínséges szegények.~Szent Péter elfordul
5015 I | kémény volt az?~- Vagy igen, instálom, hiszen le is nyúltak.~-
5016 I | asszony a parton, hogyan fog integetni elénk a kendőjével, s kinek
5017 III | kevesebb baja.~Menjünk az intelligens emberekhez.~A papok legszigorúbb
5018 I | fölé hordom! Rettentő nagy intés!...~Lúdbörzött a hátam.~
5019 I | eltörték a hegedűjét. Az anya intésére fogta a kalapját, s nekiment
5020 II | tűnődik Szent Péter -, micsoda intézet is az?~- Micsoda? Ejnye,
5021 I | megyek. Vasutasok fiainak az intézetében fogok lakni.~A leánynak
5022 I | az őrző szent angyal úgy intézte, hogy ne a fejemet érje
5023 I | cigányasszony. A rendet is azok intézték. A szabó a csendes rendet.
5024 I | mellett az Óra~éjfélre többé intőn nem mutat.~Mi voltam én
|