1-arany | araro-bemut | benez-cimbo | cime-duhos | dulev-elove | elovo-fakly | fako--folem | folfe-gyero | gyert-hemne | hempe-inton | ipark-karty | karu-kinyi | kinyo-kotro | kotta-lerak | leraz-meggy | megha-milli | miloi-nyarf | nyarg-orsza | ortod-predi | prem-sarok | saru-szele | szeli-tanal | tanar-tottu | totyo-valto | valts-zarni | zarod-zuzog
Part
5025 I | szinte sápadozott haragjában.~Iparkodtam vígasztalni, hogy éppen
5026 I | hordók is voltak, s mink iparkodtunk menteni, ami menthető.~A
5027 I | Azok a téntanyalók!... Az iparos ma különb úr, mint azok
5028 I | csatlakozott hozzájuk sose. Az iparosfélék mind szegények voltak. Gondolták:
5029 I | a pék nem adja a lányait iparosfélének. Az úrfélék is csak messziről
5030 I | ma egy cselédlány meg egy iparoslegény, holnap egy bárókisasszony
5031 II | érdeklődik ilyenkor semmi iránt. A kövér papsajtok és tejes
5032 I | egylélek-testvér álnok volt iránta.~Nehéz kábulat ereszkedett
5033 Gardon| átírásban közölte. Szellemisége iránti tiszteletből írásmódján
5034 I | és kilőtte a Baksáné háza irányába. Hát a hízó mindjárt fölpöndörítette
5035 I | emberi lelkeket is különböző irányba fújják szét a magasság szelei.
5036 I | környezetben, amely erre a pályára irányíthatott volna. És mégis nekem gyermekkoromtól
5037 II | szárnyalnak, szárnyalnak. Irányítja az ördög a szállást Ázsiába,
5038 I | otthon leszek én idején.~Hát iránykodok, szemlélődök a fák közt.
5039 II | nyúl, rá ne lőjj, míg az én irányomban jár, azután rálőhetsz kettőt
5040 II | szállt be, ahova felülről irányozták. Selyembe az egyik, vászonba
5041 I | hajóhídon s vigyáznia az irányt; a kapitánynak folyton szaladgálnia
5042 Gardon| szereplő „Vilma” című korai írásban. „A múlt velünk él”-ben
5043 Gardon| Szellemisége iránti tiszteletből írásmódján nem változtattunk.~Érd,
5044 I | ügy. Mármost a prédikáció írásnak fuccs! Még csak egy gondo
5045 Gardon| könyvünkbe egyrészt azokat az írásokat gyűjtöttük össze, melyek
5046 Gardon| Gárdonyi-kéziratokból előbányászott, hiteles írásokról van szó.~Ha az irodalomtörténész
5047 I | padlásán találtunk holmi régi iratokat és kétszáz évesnél vénebb
5048 I | akasztotta fel.~Fölvettem az iratrészt. A szeletek sarka is le
5049 III | minden szerzeményét velem íratta át. A Szózatot is én írtam
5050 I | szivarcsempészetről könyvet írhatnék.~- Bizonyára nagy muszáj
5051 II | itt ötszáz.~- Csak azokat írhatod be - feleli búsan Szent
5052 II | noteszáért. Még egy vonást se írhatott be, oly furfangosan vezetgette
5053 I | az iskolába, mindnyájan irigyeljük. Nehezen fut a jégnek, de
5054 I | csendesen meghalt embert irigylem, de az öngyilkostól borzadok.
5055 I | hírhallást, szerelmet, irigységet, diadalmat, végül házasságot.~-
5056 II | Szent Péter. - De azért csak írj be megint százat, mert kell
5057 I | gondolataim kereke, hogy mit írjak neki?~Közben aggodalommal
5058 I | erről komoly emberek mondák, írják... Maga Flammárion is készül
5059 III | és engem megkért, hogy írjam át zenekarra. De napról
5060 II | meg a szalonna, hogy ódát írjanak róla? Isteni eledel ez!
5061 I | Gyertyavilágnál előveszi a gyerek az irkáját, kalamusát. Ott pörcögteti.~
5062 II | rátaposott a könyvre.~- Hogyne írnám be! Hát meg vannak ezek
5063 I | megteszem.~Mit is lehetne írni a jámbor falusi népnek a
5064 I | uram. Av vót az én iskolám. Írni-olvasni nem tanultam benne, csak
5065 I | ablak közelében egy útrakész íróasztal is. Rajta egyfelől két nyitott
5066 I | borostyánköves új pipácskát az íróasztalomról. Meg egy vörös bádogiskátulya
5067 I | figura volna ez kicsiben íróasztalra - gondolja a gróf és várja,
5068 II | kezéből.~- Ezeket be nem írod, álnok!~S rátaposott a könyvre.~-
5069 I | olyan ködüvegen, aminők irodákban vannak. Árnyék vagyok. Fehéres,
5070 I | Tudod a mi prédikációs irodalmunk afféle szobai. A mai papnak
5071 Gardon| írásokról van szó.~Ha az irodalomtörténész nézőpontjából közelítjük
5072 Gardon| beválogattuk a szocialista irodalomtörténet által sokat bírált „Karácsony-est
5073 Gardon| az „Andorás körösztje”, írónk vallási meggyőződése, az „
5074 I | zord Sürgetés.~S ha majd írótentám mellett az Óra~éjfélre többé
5075 II | S ahogy az angyal azt az írótollasat is meg akarta gyújtani,
5076 I | Mind nyomtatott könyv. Írott könyv egy se.~Az asszony
5077 I | Azt mondják. Könyvet is írtak már róla.~A társaság unatkozott
5078 II | jobblétre szenderült.~Tegnap írták ezt nekem levélben. A faluban
5079 III | és azt mondja odafenn:~- Írtál-e Himnuszt?~- Nem. Nem is
5080 I | acat. Vasnyelű botokkal irtják. Egy kisbéres haladozik
5081 II | csak a törököt mind ki nem irtjuk a Balkánból.~Szent Péter
5082 I | tartottak, hogy rájuk vall. No, irtózat!~Benne vót ez akkor az újságba
5083 I | hangosan mondta a betűket. Mink írtuk:~Üdvözlet a földieknek!...
5084 I | gyerek. - Ebből a könyvből írunk ki mindennap tízet, míg
5085 I | szavait, s utána az ő arca is-kigyulladt. Azon az éjszakán ő aludt
5086 I | egyebet nem tehetett, az iskolafolyosónak az ajtaja mögé bújt, és
5087 I | Tizenhat éves. Az iskoláit nem folytatja. Ez a születésnap
5088 I | megtanultam - felelte.~- Nohát jó iskolája volt kendnek.~- Jó iskolám?
5089 I | elégedett arccal néz reá.~Az iskolások azonban elképedve hallgatják.~
5090 III | baj!~Azt mondja az egyik iskolaszéki tag neki:~- Hallja-e tanító
5091 II | csakis hosszú és alapos iskolázás után használhatná.~Ami a
5092 I | mellében.~- No, és te nem ismered meg azonnal...~- Nem én.
5093 II | angyalt hagynám én el egy ismeretlenért, akit futólag láttam, aki
5094 II | Bocsásson meg nékem, ismeretlennek, tisztelt asszonyság, de
5095 I | tele van titokkal és csodás ismeretlenségekkel. Olyan, mint valami bontatlan
5096 II | Napóleonnal sem.~Ezzel kezdődött ismeretségünk.~Ettől a naptól kezdve minden
5097 I | vihart itt az Adrián se ismerik. A hegyek itt is sokat elfognak
5098 I | Pesten, nyolcvanötben, akkor ismerkedett meg az anyámmal, aki galamb.
5099 I | csoda, amellyel meg kell ismerkedned.~S elégült arccal kevergette
5100 I | lányért kár.~- No meg fog vele ismerkedni a halála után. Ez a médium
5101 I | bazárban. Az asszonnyal ott ismerkedtem meg. Ma is emlékszem rá,
5102 I | nagy sírást kezdett.~- Nem ismerlek, nem! Soha többé!~Az anya
5103 I | Sötétben is meg kellene ismerned! A szívednek kellene megkülönböztetni!...
5104 III | cigány nagy Bihari nevén ismernek. Meg többre becsülöm a régi
5105 I | hangon, mintha már régen ismernék egymást.~A pék bemutatta:~-
5106 I | parasztot találtam ott.~Nem ismerősök voltak.~Láttam, hogy szemökbe
5107 II | Nekem különben olyan jó ismerősöm volt ez a derék, komoly
5108 I | budapesti házban még csak ismerősünk se volt, akire anyámat rábízhattam
5109 I | mármint máma még három ismerősünket: Vargháékat - írnok az -,
5110 I | fellobbant:~- De hát hogy te nem ismersz meg akkor se!... Sötétben
5111 II | tekergődzött belé.~- Miről ismerted meg? - cikákolt nevettében.~-
5112 II | Szereted? - kérdezte ismételve.~- Nem túlságosan - feleltem
5113 I | azért csak a régi történet ismétlődik mindenkoron.~Ő is szivarra
5114 I | méz.~Két évig szolgált egy ispánnál. Azt mondják, ott művelődött
5115 I | Szerelmesen huny reá, és issza, kortyolgatja a vörösbort,
5116 I | mentem.~Meggyújtottam az istálló-lámpást: igazítottam a lovam alatt
5117 I | lovak, gömbölyűk, tiszta istállókban. De a cselédség lakása a
5118 II | diadalmas lobogóval. Te Isten-szeme választotta ember, mondd
5119 II | ég felé pillantott. Az „istenbizony” nagy szó volt előttünk.
5120 Gardon| Szentföldet jártam”, „A régi istenek felfödözése”, a „Szívlobba
5121 II | tanítanak benne?~- Ölni, az istenfáját! Embert ölni!~Szent Péter
5122 I | hogy halálunk után azonnal Istenhez megyünk. A temetőben meg
5123 II | hogy ódát írjanak róla? Isteni eledel ez! Nem is tudok
5124 II | Milyen más, mennyivel istenibb volna azzal a tündérszép
5125 I | kérsz valamit magadnak az Istentől. Mit kérsz?~- Jöjjön el
5126 I | büszke piramis, -~minden - iszappá válik. Mindörökre!~JUDIT:~
5127 I | megsegít ma az Isten. Mert iszen vagy a zsidót segítené,
5128 I | mintha mondaná: A szívedet iszom!~Az orvos is bizalmasan
5129 I | holtáig eltart. Ételben, italban nem válogat. Szállása minden
5130 I | van valami orvosság színű itallal. Be is van pöcsételve a
5131 II | lakásomhoz.~Az élvezett italok kissé elkábítottak, s menet
5132 I | tizennégyen. Legtöbben az italukról és a vagyonukról mondottak
5133 I | kompérral, paprikásan. Itatásra azért otthon leszek én idején.~
5134 I | ejteni a kenyerét.~Régi gémes itatókút az udvar közepén. Egy foltos
5135 I | óra bezárás! - dörgött az ítélet, - és ott térdelsz a kályha
5136 II | nézhet, mert a szakértők ítélete szerint teljes hasonmása.~
5137 II | úton és útfélen. Mint mikor ítéletidő viharol át a tájon, és úgy
5138 I | a tenyerük.~Hát mondom: ítéletnapi vihar zúdult ott reánk.
5139 Gardon| szatirikus tárcák zsengének ítélhető tömegéből több tucatnyit
5140 I | ábrándozást később bolondságnak ítéli az ember.~- Az a tanító
5141 I | Bögrékben és tülkökben itták a törökök a magyar bort.
5142 I | aztán láttam egyszer, ahogy ittasan feküdt az András bácsi a
5143 II | egyszer ilyen helyre vezetsz, itthagylak. Mert ez már nyilvánvaló
5144 I | JUDIT (DUZZOG):~Londont itthagyni, s éppen Sztretfördért!~
5145 IV | IV. Forrásjegyzék~ ~~~Andorás
5146 III | sárgállott. Odatett egy ív kottapapirost, melléje a
5147 II | áll. A kissé előre dőlő íves keresztről mintha a saját
5148 I | Más vendég nem volt az ivóban, csak mi ketten.~A kocsmárosasszony (
5149 I | búcsúsokat. Közbe-közbe ivogattunk is képesint.~De gyött megint
5150 I | akart venni.~Én nem voltam ivós és nem volt vagyonom, se
5151 II | zamatja, az a sajátosságos íz, amelyben össze van keverve
5152 I | Karácsony előtt való héten izen nekem a koma, hogy lépjek
5153 I | múlva beszólt a boltba:~- Izend meg vagy írd meg neki, hogy
5154 I | Hova?~- Hova? Hát... izére: Pestre.~Az egyik ember
5155 I | felém? Nem is szólsz az izéről...~- Óh - felelte a menyecske
5156 I | minden napra és a kalács ízetlen a szájának? Vagy akinek
5157 I | Gondoltam, a lakodalmi izgalmak és poharak viselték meg
5158 I | Önt bizonyára nem fogja izgatni ez a kérdés, de a médium
5159 I | Erzsike ma tér haza. Oly izgatott vagyok, mintha a magam gyermekét
5160 I | kért a férjének.~A leány izgatottá vált. Hogy ő boldog lesz?
5161 I | egyet a ládáján, ha valami izgatta, vagy szólani akart. A dobbantás
5162 I | sült likacsos kenyeret.~Ízlelem, hát valami istentelen avas
5163 I | fiatalon! Hiszen nem is ízlelte még az élet mézét, csak
5164 I | Lehet szórakozottság, lehet ízléstelenség is.~- Nem barátom, Keszeg
5165 I | volna át az uralmat a testem izmain, úgy kellett cselekednem,
5166 I | Elek pap levelét:~D. a. J. K.~Kedves Barátom!~Most
5167 III | magyar ember azt mondja a ja-nak ezen fajtája helyett: Nincs
5168 III | nincs is egyetlenes szava a ja-ra. De van ezer.~Minden határozószó.
5169 III | igen nem egy az oui-val, ja-val, yes-sel. Csak éppen a tudósok,
5170 III | fel, előválik belől az a jajgató fájdalom, amely akkor a
5171 I | kecskének.~Hallgatom. Mekeg jajgatósan.~No mondok, hát csakugyan
5172 I | Hogyne! Kivált Fitymáldy Jakabot,~ki úgy óvott az elkevélyedéstől.~
5173 I | Lurdesbe.~Megint ittunk a jamajkából. Olyan jókedvünk kerekedett
5174 I | én is. Kóstolom én is a jamajkát, hát olyan, mint a tűz,
5175 II | a mezők népe közé. Azok jámborok. Ha az én Uram is, in illo
5176 I | szőrű. Látszik a szegény jámboron, hogy soha, mióta a világon
5177 I | gonosz ember megölhetne ezer jámbort. A háborúban való öldöklés
5178 I | mint a fellengős, kongó jambusok.~Óh, alig várom, hogy a
5179 I | egyre feljebb és feljebb.~- Jancsikám, Ferikém - mondogatja boldogan
5180 I | hevert.~De mondok:~- Az én Jancsim nehezebb halmokon jár majd
5181 I | meg! - így könyörgött a janicsároknak. - Csak addig, míg rongyot
5182 I | mikor délután kérdem, hogy - Janicsekné, melyik is a Sári? - hát
5183 II | vásárolt szamarat felvégi Kis Jánosnak, csupán a csikót tartotta
5184 I | Jer Osszián - mondom Arany Jánossal. Nagy ámulatomra nem jön
5185 I | ezt a ruhát hozta, meg egy japáni napernyőt, a gyerekeknek
5186 II | barlangból. Szétnézett, jár-e valaki arra? Azután kibontotta
5187 I | kilencre megtérünk. Sok járás. Aztán egy kis teher is
5188 II | van ez uram szokva a kezem járásához.~Azzal tovább akart menni.
5189 I | rövideket lépett, dehát a járásban is lehet alkalmazkodni.~-
5190 II | a várostól, csak két óra járásnyira.~Hanem az úton zivatar szakadt
5191 I | törvényszéki orvos, meg a járásorvos. Addig nem szabad eltemetnünk...~
5192 I | ki! Megértettem a nappali járatait is! Az elalvásomat az előbbi
5193 I | beteg ez.~- Hát akkor mi járatban vannak, ha nem beteg?~-
5194 I | beszélnek, magyar lapot járatnak, csak éppen a nevük német,
5195 II | minden lapot nem érdemes járatni.~Megindultunk a ropogós
5196 I | gyermek!~Aki becsületes járatú festő, becsületes képet
5197 I | bánom, ha megbolondultál, ám járd végig a bolondját, de kijelentem,
5198 I | s bú fellegzik, ha nem járhat velem.~Ki oly őszinte, hogy
5199 III | s másnap reggel az a hír járja a falut, hogy a tanító úr
5200 III | én tanítok a templomban; járjunk együtt és támogassuk egymást
5201 I | a legkészebb arra,~hogy jármotokba dugja a nyakát.~Tamás derék
5202 II | vajon mit mondana? Ha újra járnánk az almafák alatt, visszacsókolna-e?~ ~
5203 I | mintha nem a magam lábán járnék.~Megállok.~Mi e? Em mán
5204 II | persze csak afféle lóval járót, s Balázs is részt vállalt;
5205 II | bálványok közé. És éppen ott járták a szent kalamajkát a pogány
5206 I | beszélgetünk, hogy aszongya:~- Hol jártál?~Mondom, hogy pénzt vittem
5207 I | a kettőnknek szölke. Hát jártuk mi is a métely-táncot. Persze,
5208 I | De azon a héten valami járvány volt az efféle milliomos
5209 I | jelentést vagy mit az őszi járványról. Feltűnt neki a leányának
5210 I | almon.~A ló állt és evett a jászolnál. De hogy odaléptem, kivette
5211 I | a lánynak a kezit, aztán játékbúl hátracsavarintottuk. Csak
5212 I | VIGASZTALÓDÁS~Jancsinak sok játékszere volt, de legjobban szerette
5213 I | napernyőt, a gyerekeknek meg játékszert. Nem is beszélt kincsekről.~
5214 III | ott, aki szemlélője volt a játékunknak.~Aztán, hogy a zongora sűrűn
5215 III | nótát a cigánybandák se játsszák helyesen, mert megidegenítik
5216 I | lássam,~Mennyivel szebb az ő játszadozása,~mint itt a sok cifra komédia,~
5217 I | saját együgyű fantáziáját játszatja a médium. De ha jelentkeznek
5218 I | föltámadt volna, s a lába előtt játszódik el újra. Az anya is a saját
5219 III | Igen.~~~~- Tudok ám.~~~~~~Játszol-e bábuval?~~~~- Igen.~~~~-
5220 I | klastromban valami színművecskét játszottak, és ő Erzsébet volt benne,
5221 I | cigányok elöl haladtak és azt játszották, amit a lány az utolsó kívánságául
5222 I | ez volt a vágyam. Én nem játszottam mással, csak hajócskákkal.
5223 II | szót sem szólottunk. Együtt játszottunk a szobákban, a parkban,
5224 II | És mit fogunk csinálni?~- Játszunk. Délben mazsolát eszünk.
5225 I | egy negyedóra múlva már javában rotyogott az üstökben és
5226 I | meg a jóbarátokat! Az élet javai közé tartozik az az öt-hat
5227 I | nagyobb részt foglal az élet javaiból, másiknak csak ami jut...
5228 I | mondja, hogy én magának nem a javát akarom?~- Bocsásson meg -
5229 I | mi is?~- Karikás Márton - javította az ifjú.~Sári szótlanul
5230 I | elmegy ez a Bathóné ismét a javósasszonyhoz. Az öregasszony az ajtó
5231 I | asszony a javóshoz járni.~A mi javósasszonyunk Hosszúné. Fehérhajú, öreg,
5232 I | Ekkor kezdett az asszony a javóshoz járni.~A mi javósasszonyunk
5233 I | mellé terített pokrócon - Jegenyén. A fürdőszolga is ott ült,
5234 II | Antalt a malom felé vezető jegenyés úton. A taligáját húzatta
5235 I | telepedtek. Fagylaltot, jegeskávét rendeltek.~Lukács csakhamar
5236 I | Isten nevében! - belevágta a jégesőbe.~Szerencséje a boszorkánynak,
5237 I | táncolnának. Az arcukhoz olykor jéglemez surlódik.~- Taposd a vizet! -
5238 I | zúzódnak halk zizegéssel a víz jéglemezei, amint leesnek a négyméternyi
5239 I | irigyeljük. Nehezen fut a jégnek, de ha egyszer rajta van
5240 II | szép homlokán Isten Urunk jegyét. Akit maga Isten jelöl vezérségre,
5241 II | meglátta, hogy az ördög már jegyez a noteszába.~- Ez csak egy -
5242 II | hordozta a Szentet, ahol csak ő jegyezhetett a noteszába.~Hogy többet
5243 II | porrá változol, amint az én jegyzésemben több lesz a keresztény,
5244 II | egyszer már én is kezdhetem a jegyzést.~Azonban Sátán is megügyiti
5245 I | volt benne. A fiú keresztet jegyzett a bicskaheggyel, ahogy megszegte.~
5246 II | síkságon Délnek. Sátán útközben jegyzi a noteszába a csordást.~
5247 I | elmegyen a boltba, vagy jegyzőékhez, vagy kertészékhez, azt
5248 I | Bemutatkoztam előbb a tanítónak, jegyzőnek vagy papnak, s tőlük kértem
5249 I | végén. Vannak olyan apró jelek, amik utólagosan jutnak
5250 I | hogy nem hagyott-e valami jeleket a porban. De nem láttunk
5251 I | létánián a jó Isten van jelen, a szőlőhegyen meg csak
5252 IV | elbeszélései, karcolatai, jelenetei, zsengéi és publicisztikai
5253 I | Elbeszélések, karcolatok, jelenetek~
5254 Gardon| szocializmus-ellenessége miatt nem jelenhetett meg; „A kövirózsa”, a „Mária
5255 Gardon| homályos, hogy miért nem jelenhettek meg Gárdonyi zsidósággal
5256 Gardon| fiatal tanító, Ziegler Géza jelenne meg a sovány Zeller alakjában.~---------------~[
5257 I | szomszéd szobában írt valamit, jelentést vagy mit az őszi járványról.
5258 I | visszatértünk a vasútról, akkor jelentette az egyik béresem, hogy aszongya:
5259 I | jó jel! Mert a ganaj nem jelenthet egyebet, csak gyalázatot.
5260 I | Lehet. A búcsúzásnak nem jelenti~napját, előre semmi szerelem.~
5261 II | fölfelé. Hogy lehet ez?~Jelentik a varjút Szent Péternek.
5262 I | jelentkezni fogok más bíróságnál, jelentkezek, mihelyt megreggeledik.~
5263 I | játszatja a médium. De ha jelentkeznek is szellemek, azok csak
5264 I | egyenesen. De most már mindegy, jelentkezni fogok más bíróságnál, jelentkezek,
5265 I | tetted ezt?~A vonat indulását jelezték. Visszaültünk a kocsiba.
5266 II | becsületrend nagykeresztjét, s jellemtelenségének olyan alapvonását árulta
5267 II | tiszta és igaz szerelem jellemvonása.~Nem tudom megmagyarázni,
5268 II | jegyét. Akit maga Isten jelöl vezérségre, győzelem van
5269 III | libitum, illetőleg rubato jelzés való. Pokolba a taktusjelző
5270 IV | Ünnep 1935.~~~ ~[A *-gal jelzett írások a Dante Kiadó sorozatában
5271 Gardon| módosításokkal, húzásokkal, jelzőcserékkel, a főszövegből való önkényes
5272 I | asszonyokhoz, hogy öltözködjenek és jöjjenek be, őket is
5273 I | csipetnyi török dohányt.~- Jer Osszián - mondom Arany Jánossal.
5274 I | nyíratta, mióta beköltözött a Jézus-házába. Annak se volt semmije csak
5275 II | Szent Péter egy ájtatos Jézus-szóval. Felszállnak. A tengeren
5276 II | fehér prém díszíti, s az Úr Jézusnak töviskoszorús fején magyaros,
5277 I | Karácsonykor is hajót kértem a Jézustól. Olykor papirosból magam
5278 I | Vilmos, Isten hozott!~S nem jő-e vélem leghívebb barátom?~
5279 I | Sokat fárad ön - mondotta jóakarattal -, nem csodálkoztam én,
5280 I | De ha több volna is, ha jóállású ember volna is, apád soha
5281 I | soha nem véltem, hogy az én jóatyámat meglopom, az én jó anyámat
5282 I | meglátogatom. Becsüljük meg a jóbarátokat! Az élet javai közé tartozik
5283 Gardon| Felhő a szobában”, „Egy jóbarátom emléke”, a „Hogyan kell
5284 I | lakása a béresudvaron még a jobbágyvilágból való, két-három család egy
5285 I | kertes vendéglő. Vagy még jobbat mondok: spiritiszta szeánszra
5286 I | előttem. Aztán fölemelte a jobbját:~- Mit látsz amott a csűrnek
5287 I | vége a bal cicije alatt, s jobbjával nyúlt, nyúlt a cipővel be
5288 I | az a kutya törte el a jobbkaromat...~---------------~Érdekesebb
5289 II | tudok róla, csak az, hogy jobblétre szenderült.~Tegnap írták
5290 II | legyintett:~- Ammár sok lenne a jóból!~- Sok lenne? Dehogy lenne?
5291 I | is vót neki, azt hallom, jócskán. Nem röndös eszű embör az
5292 I | megrázva. - Sajnáljuk, hogy nem jöhettél el.~- Az új pár persze már
5293 I | hogy helyettesítette.~- Nem jöhettem el se tegnapelőtt, se tegnap, -
5294 I | ajkad, azt mondtad, hogy jöjjek ide a szobába.~Olga csak
5295 I | hogy öltözködjenek és jöjjenek be, őket is megnézzük.~A
5296 II | képest semmiség? Nem! Soha! Jöjjetek vissza emlékek! Erre a szívre,
5297 I | igazán jóreggelem lesz~s jóéjszakám mindig. Jó éjszakám~akkor
5298 I | mindennap~ő mond jóreggelt és jóéjszakát.~Otthon igazán jóreggelem
5299 II | kereszt mellett lévő úton jönnek-mennek az ebédvivő vászoncselédek
5300 I | édes Gizellám, ha hozzám jönnél.~Gizella leejtette a kanalat
5301 I | Mégiscsak jobb lett volna kocsin jönnünk, - gondoltam -, ki tudja:
5302 I | tehát benyitja az ajtót. Jóestét köszön, és ül a tatársüvegben,
5303 I | bárányt, de...~- Hát miért nem jöttél?~A fiú vállat vont.~- Én
5304 I | árnyék.~Köszönés nélkül jöttünk e világra,~búcsútlanul kotródunk
5305 I | fogva percentet adok neki a jövedelemből. De csak vállat vont rá.
5306 I | Ötezer koronát akkor is jövedelmez, ha szünetel a városban
5307 II | nagyfejedelmet:~- Mi a magyar sorsa a jövendő idők messzevégeiglen, mi
5308 II | Belátott ez a gyermek a jövendőbe!)~Én azzal a könnyelmű lelkesedéssel,
5309 II | szólanak. Mi a sorsunk itt a jövendők folyásán? Mi tarthat meg
5310 II | hosszú esztendő után ma jövök először észre!~Óh, mennyivel
5311 I | boldog reménykedéssel nézek a jövőm elé, de megszenvedtem érte
5312 I | embervirág,~virágos ág a Jövőnek kezében!...~---------------~
5313 II | bűvös képekkel festék a jövőt. Ajkunk hallgatott, de szívünk
5314 I | nézett rá. Nem is hallotta jóformán, miket mond a fiatalember.
5315 I | meg Pesten járt iskolába, jogász volt! Ámbátor az is igaz,
5316 III | édes annak a föllebbvalói jognak gyakorlása, mikor (kivált
5317 I | percig haboztam, hogy van-e jogom elolvasni egy halott elégett
5318 II | önként jöttem ide, egyedül. Jogosult vagyok arra, hogy egyedül
5319 Gardon| keveredett műveinek teljhatalmú jogtulajdonosával, a Singer és Wolfner céggel.
5320 I | állania a kerék mellett, mint jóidőben; az őrálló tisztnek csakúgy
5321 I | halálfejes-üveg; mindenféle jóillatú gyökerek és undok-szagú
5322 II | a Matyival.~De én azért jóindulattal tudtam nézni azután is a
5323 II | Belehúzódtam a bundám mélyébe, és jóízűt aludtam.~Mikor felébredtem,
5324 I | akármi nyelvet is. Talán Jókait is végigolvasta? S talán
5325 I | ittunk a jamajkából. Olyan jókedvünk kerekedett tőle, hogy még
5326 I | ütött rajtam a karó? Hát jókorát. Ha a fejemen ütött vóna
5327 I | újságpapirosban. A kalácsot valami jólélek csúsztatta be este nyolc
5328 I | tüzesszemű állat; csupa jólét, csupa erő, csupa szépség.
5329 I | amelyikbe, ha itt belekiáltok, Jónapot! hát Párizsból kiáltják
5330 Gardon| olvasóim figyelmét. Gárdonyi jónéhány írása valós élettényeken
5331 II | a papsajtoknak és egyéb jóravaló falusi füveknek. A papsajtok
5332 II | mezők népe között marad, a Jordán partján, meg a Tibériás
5333 I | jóéjszakát.~Otthon igazán jóreggelem lesz~s jóéjszakám mindig.
5334 I | Ezután mindennap~ő mond jóreggelt és jóéjszakát.~Otthon igazán
5335 I | mese, ami a cigányasszonyok jóslatát igazolja. Szinte káprázott
5336 II | éjféltájt az istállóban. Jósok nélkül is tudható, hogy
5337 II | visszahanyatlott a székébe.~- Én jósoljak-e? - mormogta szomorúan maga
5338 II | bólogatott:~- Könnyű volt jósolnom, mindnyájan láthattuk nemes
5339 II | szent tüze füstje fölé. Ő jósolta meg még Lebedia előtt a
5340 II | Jósolj! Te mindig igazat jósoltál! Most a legigazabbat: életet
5341 II | itt mindjárt meghasad!~A jóspap zúzmarás szemöldöke alól
5342 I | szakácsnénak mindenféle jószerencsét: hírhallást, szerelmet,
5343 I | cselekedni a legnagyobb jót, amit életben tehet, óh
5344 IV | Az írás minden bizonnyal jóval a megjelentetés előtt keletkezett,
5345 I | orvosra, hogy azt a hibámat jóvátegyem.~És mentegetődztem előtte:~-
5346 I | fuvaros, meg Kini Tamás, aki Juditot később feleségül vette.~
5347 I | világában.~Egy helyen barna juhnyáj, sok apró fehér bárány közte,
5348 I | legelész. Magyar és merinói juhok. Fehérek és tiszták még
5349 I | hűlésben vagy miben. S Julcsát akkor kérte meg Bathó.~Hát
5350 Gardon| gyönyörű és örök érvényű zsidó Júlia-keresztény Rómeó történet, melyben
5351 I | Shakespeare nevében, Petőfi, Julius Caesar és akárki más köznapi
5352 I | kiszálltam a kis megállónál.~Június végi nap. Esőtől ázott gabonatáblák.
5353 I | zarándokbot~hamar fonnyadó éke és jutalma.~JUDIT:~De szép!~SEKSZPÍR:~
5354 II | az én Uram elé akkor se juthatsz, mert abban a szempillantásban
5355 I | Éreztem, hogy födél alá kell jutnom, mert leroskadok. Míg végre
5356 I | Visszakerültem a városba. Eszembe se jutottak volna többé, hanem levélben
5357 I | érkezett.~Valahányszor Európába jutottunk, a parton mindig az ő alakja
5358 I | a Korláth grófok címere juttatta eszembe, mert ennek az alapszíne
5359 I | Elek pap levelét:~D. a. J. K.~Kedves Barátom!~Most egy
5360 I | töltött belőle egy pohárkába és gyönyörűséggel szopogatta.~-
5361 I | lakodalom napján a fekete kabáthoz sárga nyakkendőt kötött.
5362 II | kigombolkozott a báránybundás kabátjából.~A konyhából babérillat
5363 I | ismét megjelent. Fekete kabátkát is öltött, s a balkezére
5364 I | elvitték a kalapomat, téli kabátomat, táskámat... Ki keresne?
5365 I | a hajó.~Mikor kiráztam a kabátomból és a szememből a hideg és
5366 I | lehet méreg. Ha méreg volna, kábítana. Bizonyára valami ártatlan
5367 I | csontmetsző hidegséget, azt a kábító émelygést, ami velejár,
5368 I | Átfáztam, és a meleg kissé kábított. Nem is igen ettem. Csak
5369 I | álnok volt iránta.~Nehéz kábulat ereszkedett rá. A szeme
5370 I | mondogatják.~- Csak elájult talán?~Kábult vagyok, mintha dorbézolásnak
5371 I | jönnek haza - gondolta Etel kábultan. Bent maradtak, ott is hálnak.~
5372 II | feltűnést keltve, a gyerekhad kacagása és töklevél szárából készült
5373 I | Milyen bamba vagy ma!~És kacagott:~- Jaj!~- De előbb ezt kiisszuk -
5374 I | kincséért se!~A lányok sorában kacagtak valamin.~A leány odatekintett.~
5375 II | hogy adta. (Erőltetett kacajjal:) Azt hitte a jámbor, hogy
5376 I | parókia.~Az utca vizes árkában kacsák, ludak és meztelen kis gyerekek.
5377 II | megszorítani azt a pici, gyengéd kacsót, hátha összetörik. S milyen
5378 I | ahol az arany meg az ezüst kádakban fekszik.~A faluban megint
5379 II | dervis így felelt:~- Eredj a kádihoz. Kérj büntetést. Ha kiálltad
5380 II | vagyok az a bolond, aki Kairóban megvettem tőled a kígyóbotot
5381 I | arca fehér volt, mint a kairói gyolcs, és a szeme nagy,
5382 I | Szép príma-jérce s érte kakasharcok.~Vagy holdfény, sóhajtás
5383 II | fütyörésztek, a kutyák ugattak, a kakasok kukorékoltak, az égen úgy
5384 II | a keresztes, csillagos, kakasos templomokat, amint előtüne
5385 II | Nem hallok én mást, csak kakasszót.~No evvel a mondással egyenesen
5386 I | szállhatnék.~Az egyik állomáson kakastollas csendőr lép be. Megdöbbenek.
5387 I | vagyon minden napra és a kalács ízetlen a szájának? Vagy
5388 I | mondotta nyugodtan, - akinek kalácsa vagyon minden napra és a
5389 I | és metszett egy darabot a kalácsból. A könnyek a kezére csepegtek.~-
5390 II | éppen ott járták a szent kalamajkát a pogány papok, nagy sípszó
5391 I | előveszi a gyerek az irkáját, kalamusát. Ott pörcögteti.~Nekem mán
5392 I | kántorunknál meg láttam egy kalamusszárat, akkorka üveggyöngy van
5393 II | szerszám. Némelyikbe egy picike kalapács, némelyikbe egy picike gyalu,
5394 I | szállott le a kocsiról. A kalapján fekete pántlika lebegett
5395 I | Perecet kérek - mondotta a kalapjáról a vizet lesuhintva.~Egy
5396 II | előtt ájtatosan megemelik a kalapjukat.~Egyáltalán nem érdeklődik
5397 I | ahogy acatoltak; szélről a kalaposok közt a bakterfiú, és a kendősök
5398 III | egymást munkáinkban.~Le a kalappal az ilyen papok előtt!~De
5399 I | Filippe.~- Ez is város.~- Kalaván.~- Itt egy cimborámat eladták.~-
5400 Gardon| életében csak hírlapokban, kalendáriumokban látott napvilágot:
5401 I | Benne. Csak koperta, és kalendáriumbúl szakított papiros benne.
5402 II | hogy csupán csak egy láda kalendáriumot hagyott rám örökségül.~Elmentünk
5403 I | búsul,~hogy megnyitották a kalitkaajtót?~Sír, hogy nógatják: „Szállj
5404 II | törvényszolga ácsorgott. Az udvaron kalodák hevertek, és akasztófa helyett
5405 I | hálnak.~S az álmosságtól, kályha-melegtől, ibolyaillattól bódultan
5406 I | asszony tüzet gyújtott a kályhába, és némi érdeklődéssel kandított
5407 I | Akkor meg azt mondta, hogy a kályhájába dobta. Egyszer meg is nézettem
5408 I | Egyszer meg is nézettem a kályháját, hát csakugyan tele volt
5409 I | Csend. Alvók horkolása. Kályhának halk mormolása. Fokhagyma
5410 II | kend! Télen nem hideg a kályhánk, nyáron a pórkertünk. De
5411 I | városban.~Etel megnézte a kályhát. Megrakta újra. Megrakta
5412 I | hogy ló vagyok. Egy porcikám sem volt emberi.~Aztán elmondta,
5413 II | főtáltost, főjóst, a nagy Káma unokáját; mondja meg az,
5414 I | Illegeti magát a sötét kamaraablaknak a tükrében.~Akkor lép a
5415 I | grófnak gyöngyházgombos kamásliját nézegetve.~- Az.~- Az öreg
5416 I | gazda. Zöldkalaposan, sárga kamáslisan. Széles vállán puska és
5417 I | nagy, pajkos, rikoltozó kamasszá nőtt. Az apja befogta inasnak
5418 I | éretlen és ostoba arcúak a kamaszkorban!~Erzsike tizennégy éves,
5419 I | obszervatóriumból.~Csak egy kampós turistabot volt nála.~Gondolatokba
5420 I | Etel! Én vagyok itt.~A kamraajtó kinyílik. Tártan is marad.
5421 I | faggatást, fölkel és beül a kamrába.~- Majd elmondom. Ne firtassanak
5422 I | búcsújáróhelyeken láthatók. Fekete poros kámzsa, a nyakukban nagyszemű olvasó,
5423 I | Aztán, hogy lenyelte a kanál húst, azt mondta még hozzá:~-
5424 I | jönnél.~Gizella leejtette a kanalat és sápadtan felelte:~- Micsoda
5425 I | Nekem elég volt belőle egy kanálnyi is, Andorás azonban jóízűen
5426 I | ebéd, amit Olga csak egy kanálnyira becsült. De aznap kétszer
5427 I | valami borjúbőgés, vagy kanászkürt, álmos maradok. A gondolkodásom
5428 I | Egyszer csak felkapta a kanásznak a baloskáját és hupp, Isten
5429 II | nagy, gyepes udvar volt. A kancellária előtt erdeje nőtt a papsajtoknak
5430 II | tudjon erről.~Sátán a földre kancsalított:~- Nem tudom, hol lakik.~-
5431 I | aszongya -, igyunk még egy kancsó bort is.~Akkor halljuk,
5432 I | jobbra-balra: kereste a kancsót.~- Vizet! - károgta ismét
5433 I | én a szobai csendben,~a kandallóm szelíd melege mellett,~ülök
5434 I | falából ezer éves téglák kandikálnak elő. A födelén is szinte
5435 II | mellől való; olyan szépen kandikált onnan mindig reám, mint
5436 I | kályhába, és némi érdeklődéssel kandított felénk.~- Vóna tán szalonnája? -
5437 I | Forró kánikula. Napok óta tanácskoznak,
5438 I | Csupa hab a szája. A fején kantár. A hátán kis angol nyereg.~-
5439 I | odagyött hozzánk. Hozta kantáron a lovát is.~- Füvelhetnek
5440 I | boszorkány gyorsabb volt; kantárt vágott az András fejéhez,
5441 I | puska még nagyobb csuda. A kántorunknál meg láttam egy kalamusszárat,
5442 I | egy pince elejbe két másik kántorral, meg a nánaháti jegyző úrral.~
5443 Gardon| szamara”, „Az utolsó boszorkány”, „A láncvirág”, a „Tengeren
5444 I | először a csizmámat.~- A kánya egye meg, nem jó jel!~Aztán
5445 I | odaérünk.~A fák közt kocsiút kanyarodott elénk. Mély kerékvágások,
5446 I | megáll. Szivaroz és pök. A kanyarulatban mély kerékvágások; eső után
5447 I | szabadulhatott ő a boszorkánytól. Azt meg, hogy visszakézzel
5448 II | pecér izmos karjai között kapálódzott a jámbor muzulmán.~- Megálljunk? -
5449 I | A tyúkok, pulykák némán kaparásznak.~Az egyik ajtó előtt kétéves
5450 I | dolgoztunk, kétségbeesetten kapaszkodtunk ide-oda, hogy a súlyos vízcsapás
5451 II | vászoncselédek és a külső munkából a kapát és fáradságot hozó férfiak.
5452 I | nem tudom micsoda bolond kapcsán az én szegény jó pap barátom
5453 Gardon| meg Gárdonyi zsidósággal kapcsolatos írásai, a „Doktor Gizella”,
5454 I | még ma sem érti, hogyan kapcsolódnak a betűk. Erzsike már olvas.~
5455 III | nemigent?~Germános az igen-nek kapcsolódó alkalmazása is, mikor valamely
5456 I | elnevezésen tréfálkodjak.~- No, kaphatunk-e valamit ebédre?~- Hát nem
5457 I | A paraszt bólintott.~- Kapidervent.~- Itt havas vagyon.~- Poz...
5458 I | s vigyáznia az irányt; a kapitánynak folyton szaladgálnia és
5459 III | idegen az énekben elfullad és kapkod a levegőhöz, ha előbb nem
5460 II | nekem, s önkéntelenül is kapkodni kezdék zsebemben, melyben
5461 I | csak mintha új érzékeket kapnál.~- Az meg lehetetlenség.
5462 I | Az övé volt az a sarjú. A kápolna körül ma is a csőszé a fű.~-
5463 I | látott. Az orgona a temetői kápolnában szólt. Bent és kívül térdeplő
5464 I | ráhurrogott. Kiűzték a legényt a kápolnából.~Hová ment? Hol hált? Nem
5465 I | Közötte kunyhók. Kőkunyhó is, kápolnácska is. Ősszel, mikor pirosas
5466 I | aludt is. A Szent Vendel kápolnája előtt szokott szunnyadozni.
5467 I | meg a szalonnát.~Kerülök a kápolnának, hát ott hever a sarjún.
5468 I | megcsókolta a kezemet.~Aznap káposzta volt az ebéd, amit Olga
5469 I | ételeket esznek, sületlen húst, káposztavirágot; penészes sajtot. A csigát
5470 I | nyugodtan evegette tovább a kappanmellet.~- Dehát poharat is adj! -
5471 I | is látvány, ha valaki~két kappant visz a Cséplen-utcán végig.~
5472 I | vált a fényessége.~S én káprázó szemmel álltam.~A botjára
5473 I | jóslatát igazolja. Szinte káprázott attól a gondolattól, hogy
5474 I | Aztán hát egy forintot is kapsz tülem fuvarpénzt.~- Ej -
5475 II | Marci bátyámnak régimódi kapszlis puskái voltak. Ha kevés
5476 I | A hordók eközben csapot kaptak. Bögrékben és tülkökben
5477 I | osztálysorsjáték főnyereményét kapták meg nyolcan, nyolc falubeli.~-
5478 I | Mink is tüzet raktunk. Kaptunk újbort egy öntözőkupával.
5479 I | A LÁNCVIRÁG~A kapubálvány tetején megjelenik tavaszkor
5480 I | a szekértengelyt vagy a kapufélfát.~De majd elmondom én ezt
5481 II | és kiáll a házak elé, a kapukba. Kárörvendő üvöltéssel rajzik
5482 I | istállóban. Azután én az utcai kapunak kerülök. Csöngetek. A csöngő
5483 Gardon| történetét, rögtön magyarázatot kapunk néhány tényre. Egyértelmű,
5484 I | egymás mellett voltak, a fél kar ráfonódott a másikra.~Ruhát
5485 Gardon| riumokban látott napvilágot: a „Karabély és naptárbélyeg”, a „Magyar
5486 Gardon| irodalomtörténet által sokat bírált „Karácsony-est 1919-ben” c. írás hiteles
5487 I | Úgy látszik, zord karácsonyunk lesz. És Erzsike ma tér
5488 I | heverő gyöngyöket,~világító karbunkulusokat,~otthon tárom fel, otthon,
5489 I | tovább olvasta a bilincs karcolásait.~- Kári-kezme.~- Itt sok
5490 I | széles, sima vasat. Apró karcolások látszottak azon. Valami
5491 IV | elfeledett elbeszélései, karcolatai, jelenetei, zsengéi és publicisztikai
5492 Gardon| válogató az „Ő az” c. szellemes karcolatban, melyben Gárdonyi lesújtó
5493 I | tarisznyájába, és elővon egy karcsú nyakú kis üveget. Az üveg
5494 II | győzelem van annak írva a kardjára.~S a falon függő fegyverekre
5495 II | vörös ragyogással rezgett a kardok gyémántján, rubintján, aranyos
5496 I | Mindig elfelejtem, hogy karfát kell rá csináltatnom. Ilyen
5497 I | munkát, amire a tengerész kárhoztatva van, mikor a vihar dühöng.~
5498 I | a bilincs karcolásait.~- Kári-kezme.~- Itt sok a skorpió-féreg.~-
5499 I | pékházba. Gyuri vőlegény a karikagyűrűkkel egy selyem vállkendőcskét
5500 I | megismerkedett a kis tanítóval, Karikással, s nagy tűnődések következtek
5501 II | a nemzettel, a szellemek karjában másvilágra induló nagyfejedelmet:~-
5502 I | bágyadtan bontakozott ki a karjából.~- Menjen - rebegte -, a
5503 III | énekelheti az ember és se a karmesteri pálcát, se az időmérőt,
5504 I | mekkora sebet ütött rajtam a karó? Hát jókorát. Ha a fejemen
5505 II | a házak elé, a kapukba. Kárörvendő üvöltéssel rajzik elő a
5506 I | mindegy.~S a hangja olyan károgóra vált, mint az anyjáé. A
5507 I | kereste a kancsót.~- Vizet! - károgta ismét a mama. Odabent a
5508 II | Piciny fülecskék! Gömbölyű karok! Ici-pici lábacskák! Szerelmes
5509 I | látszott a távolban, álló karóknak szürke sokasága. Közötte
5510 II | Csapkolódott, gyűrűket dobált a karom körül. De azért el tudtam
5511 I | egy önkéntelen mozdulattal karomba is belefűzte a kezét.~Nem
5512 I | is dógoztat velem.~- Ne káromkodj itt - dorgálja a koma -,
5513 I | amint mondtam, részeges és káromkodós volt az ember.~- Minden
5514 I | Meglásd, örülni fogsz neki.~És karon fogott, bekísért a kastélyába.~
5515 II | Csettentett a nyelvével és a karos szalmaszékben kényelmesen
5516 II | ember álmatlan, az üzlet károsodik. A kígyóbot azonban, nem
5517 II | szemöldöke, mint a zúzmarás moh.~Karosszéken hozza be két fiatal bonc.
5518 I | asszony azt nézi, hogy a karperecen lógó aranyláncocska hogyan
5519 I | ablakkal. Le kellett volna a kárpitját vonnom. De most már maradjon.~
5520 I | Elkomolyodik.)~Ej, meguntam a kárpitok világát,~a fakardokat, a
5521 I | hogy nem bocsátotta le a kárpitokat.~De mégse mozdult. Az elméje
5522 I | átélt keservekkel, hogysem a kárpitokkal is törődött volna.~Olga
5523 I | kisasszony, azt mondja a kártya, hogy eléri a legnagyobb
5524 I | unokáit.~István grófot a kártyaasztal mellett találta a telegram.
5525 I | És álmos szemmel nézett a kártyáiba.~Akkor lépett be az ajtón
5526 I | mamának? - kérdezte a gróf a kártyáit letéve. Fölkelt, és nyugtalanul
5527 I | zsebébe nyúlt, s rátette a kártyára a négykrajcárost.~A cigányasszony
5528 I | Hát ott ülnek hárman és kártyáznak, pipáznak. Egy palack bor
5529 I | nyilatkozatra mind a három kártyázó feléje fordul. Az ágyakon
5530 I | egy ökölnyi tuskócskán. Kártyáztak.~A cigányasszony is afféle
5531 I | palackkal ketten a szabóval, s kártyázzanak rá; aki nyer, egy pohárral
|